Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-08 / 185. szám

1967. AUGUSZTUS 8. nciplö 3 Megszűnik az AKOV fuvarozási monopol helyzete Máris több intézkedést >ettek a reform szellemében A társadalmi szervek is részt vesznek a legfontosabb döntések meghozatalában Nem tudom, megfigyelték-e már utazás közben, a megér­kezés ideje mág távol, egyszer csak jön a kalauz és meg­kérdezi, óhajtanak-e Pécsett taxit igénybe venni? Ismerő­söm meg hüledezve mesélte, hogy legutóbb, amikor válla­lata számlájára kocsikázott, a sofőr sajnálkozva visszautasí­totta a „nagylelkű” borrava­lót, mondván, 5 csak olyan összegről adhat számlát, amennyit a taxióra mutat. De ez még semmi, utána meg­kerülte a kocsit és udvariasan kinyitotta előtte az ajtót... Ezzel kapcsolatos a legutóbbi felfedezésem: minden történet jó, csak tudni kell, hol adjuk elő. A 12. AKÖV Siklósi úti új irodaházában például — nem túlzók — csillogó szem­mel hallgatják végig a párt-, szakszervezeti és gazdasági ve­zetők, Papp János igazgató úgy bólint, mintha személy szerint őt dicsérték volna. — Hát igen, a gépkocsive­zetők, a rakodók, a kalauzok a vállalat első számú képvi­selői, az 6 magatartásukon keresztül ítéli meg a lakos­ság az egész vállalat munká­ját A legkedvezőbb ajánlat Es a vállalatnak fontos, hogy ez az ítélet pozitív le­gyen. Persze, mindenféle és fajta intézmény sokat ad a jóhírére, de itt nem csupán erről van szó. Vajda István pénzügyi szakosztályvezető így vázolja a vállalat közle­kedési koncepcióját: — Az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésével, elsősor­ban a teherfuvarozásban, meg szűnik a monopolhelyzetünk. Korábban hatósági jogkörrel is befolyásoltuk a fuvarozási tevékenységet. 1968-tól viszont a közlekedésben is a „piaci mechanizmus” érvényesül, melyben mi, akár tetszik, akár nem, eladók vagyunk. 1968. január elsején új áru­forgalmi díjszabást vezetnek be, ez maximális ár lesz, mely nél kevesebbet kérhetnek, de többet nem. A forgalmi szak- szolgálat fogja eldönteni, hogy melyik fuvaroztatónak meny­nyi kedvezményt gazdaságos, tehát érdemes adni, a létre­hozandó elemző csoport pedig minden egyes fuvarnál el fog­ja végezni az elő- és utókal­kulációt, hogy ellenőrizze, ren­tábilis volt-e az üzletkötés. De nem várnak az elemzés­sel január 1-ig. A Széntröszt felkérte őket, tegyenek áraján latot egy elhagyott akna be­temetésére. Ugyanakkor fel­kérte az ÉPFU-t is, meg a Földkotró Vállalatot. Minden oldalról megvizsgálták a kér­dést, milyen munkaeszközök kellenek, hány dolgozót köt le, mennyi munkabért igényel a feladat, figyelemmel voltak arra is, hogy a Széntrösztnél jelentősebb fuvaroztatóval nem léphetnek minden nap kapcsolatba, — és ők tették a legkedvezőbb árajánlatot. Nem jón váratlanul Azonban még ez is csak a felszín. Ha valaki közelebbről megismerkedik a 12. AKÖV tevékenységével, lépten-nyo- mon tapasztalja, hogy intenzí­ven készül az új gazdasági mechanizmusra. Már a vál­lalat 1967. évi intézkedési ter­ve is, mely az év elején ké­szült, számos olyan célfelada­tot és irányelvet tartalmaz — a szolgáltatások körének to­vábbi növekedése (propán- bután gáz és gázolaj házhoz­szállítása. darus emelés bér­munkában, újság, cukorka, hflsítőital árusítás a nagyobb távolságra közlekedő autóbu­szokon). hosszabb lejáratú szerződések a jelentősebb fu­varoz tatásokkal, a fuvarozási reklamációk csökkentése, a szállítás korszerűsítése és még sorolhatnánk —, amely ösz- szességében arra enged követ­keztetni: a gazdasági reform nem éri az AKÖV-öt váratla­nul. Ezt támasztja alá a vezetés szemlélete is, az a mód, ahogy gazdaság és politika az ügyek intézésében találkozik. — A vállalatnak, már ré­gebben felismertük, komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy holtidőben, tehát éjszaka ja­vítsuk az elromlott gépkocsi­kat — mondja Papp János igazgató. — Ehhez azonban nem volt elég a tárgyi felté­teleket biztosítani és utasítani az embereket — De a magyarázattal sem elégedünk meg — veszi át a szót Eperjesi Ferenc, a vál­lalat SZB-titkára. — Hol él­hetnénk indokoltabban az anyagi ösztönzés eszközeivel, mint az éjszakai munkánál? Itt nem csinálnak olyan „munkamegosztást”, hogy a gazdasági vezetés elrendeli a feladatot, a pártszervezet pe­dig agitál a végrehajtás ér­dekében. Maga az igazgató fogalmazza meg: A gazdasági vezető, még ha párton kívüli is, egyben politikai poszton is áll, neki is számolnia kell intézkedései politikai hatásá­val. — Es fordítva — teszi hoz­zá Héra István párttitkár —, a társadalmi szervek is részt vesznek a legfontosabb gaz­dasági döntések meghozatalá­ban, a „desztillált” politikai munkának termelő egységénél nincs értelme. Ismertetik a reformot A 12. AKÖV-nél egy dol­gozóra átlagosan mintegy 125 ezer forint értékű állóeszköz esik. 1968-tól lesz eszközlekö­tési járulák, persze, hogy nem közömbös, milyen eszközállo­mánnyal hajtják végre felada­taikat. A vállalat részesedési alapjának nagyságát az hatá­rozza meg hogyan viszony­uk a felhasznált bér tömege és a rendelkezésre álló eszkö­zök nagysága a nyereséghez. — így kapcsolódik össze az egyéni és a társadalmi ér­dek — bólint Vajda István. — Csak akkor számíthatunk nagyobb nyereségtömegre, ha minden dolgozó tudja, hogy mit miért tesz, és teszi is. A nagyobb részesedési és fej­lesztési alap pedig lehetősé­get ad a jutalmazásokra, a bérszínvonal emelésére, a nye reségrészesedésre, kulturáltabb munkafeltételek kialakítására. A pénzügyi szakember mondja mindezeket, és nem­csak az újságíró tiszteletére. Számos előadást tartott párt­taggyűléseken. szakszervezeti rendezvényeken, művezetők, gazdasági vezetők előtt. Az új gazdasági mechanizmus sikeré hez a felvilágosító munka szo­rosan hozzátartozik, a szerve­zett pártoktatás pedig csak szeptemberben indul. Addig sem ülhettek ölhetett kézzel. Kéri Tamás Öreg utca a város szívében Fotó: Erb János A szovjet—magyar kulturá­lis csereegyezmény keretében az idén öt' magyar művészt jelölt ki a Magyar Képzőmű­vészek Szövetsége szovjet ta­nulmányútra. Az öt művész között a pécsi Bizsc János és Soltra Elemér is ott volt. Há­rom hetet töltöttek a Moszk­vától 70 kilométerre fekvő Szenyezs művésztelepén. Hazaérkezésük után Soltra Elemért kerestük fel, milyen élményeket jelentett számára \ a szovjetunióbeli tanulmány­út? — A művésztelep egy tó partján fekszik, központjában egy régi faház áll. de mellette már ott magasodik egy hatal- ; más szálloda-rendszer. Egyik j szárnyépületében vannak a műtermek, itt kaptunk mi is munkalehetőséget. Külön rak­r Epiil a 6-os út Szigetváriéi a határig Hat vagy nyolc méter széles legyen-e? Tizenkét teherautó szállítja a követ — Huszonötmillióba kerül a megyehatárig terjedő szakasz A műszer alatt függ egy zsinór, amelynek végére kó­nuszos, csúcsban végződő fémnehezéket erősítettek. Es a csúcs pontosan érinti az út­test közepére bevert szög fe­jét. — Hol is állunk most? Vidéki József technikus vé­gigfuttatja ujját a noteszában feltüntetett számdszlopon, az­tán egy helyen megáll: — 233 kilométerre, 812 mé­terre és 48 centiméterre a Lánchídtól, a nulla kilomé­tertől. — Biztos? — Ez egészen biztos. Ez a szög pedig itt fénylik az úttest közepén, Szigetvár­tól Kisdobsza irányában. Vé­gig az úton áll a forgalom — már a város határában kint a terelő: „Útépítés miatt zárva!” Jó két kilométeres szakaszon folyik a munka, te­herautók üresen és kövekkel megrakodva kerülgetik egy­mást, távolabb sárga úthen­gert látok és mozgó, hajlongó embereket. Szabadszemmel. Mert az automatikus szintező lencséjébe pillantva a távolság méterekre zsugorodik. A leg­távolabbi — mintegy két ki­Keresett a magyar méhkirálynő... KülföIdSn. főleg Franciaor­szágban. de más nyugat-európai államokban is, keresik, szívesen vásárolják a méhészek azokat a méhanyákat, amelyeket a Ma­lométerre lévő — embercso­portot a lencse oly közel hoz­za, hogy az arcok felismerhe­tők, valaki egyik kezében la­pátot tart, másikban a félbe­törött lapátnyelet mustrálgat- ja. A szögeket még a tervező verette le, átlag 20—20 mé­teres távolságra az út tenge­lyében. Mindezt feltüntette a tervrajzon is, amelynek alap­ján — a kivitelezés során — a technikus pontosan megha­tározza a tengelyt, amelytől jobbra is, balra is három-há­rom métert lemérnek, össze­sen tehát hat méter széles lesz a 6-os út Szigetvár utáni szakasza. Ez persze leegysze­rűsített magyarázata az útépí­tésnek, ami valóságban sok­kal bonyolultabb, még akkor is, ha minden „klappol”, ha kézben a műszaki leírás, kéz­nél a gép, anyag, ember és persze a pénz. De éppen e feltételek közül hiányzik egy és más s emiatt fő a feje a Közúti Üzemi Vál­lalat vezetőségének, de még itt kint az I. építésvezetőség­nek is. Jelenleg 27 ember dol­gozik az említett útszakaszon. Van két úthengerük, aztán egy nagyon „okos” gépük, a grader, amely „tükröt” vág, követ terít, útpadkát fűtele- nít. És tíz-tizénkét billentős ZIL-teherkocsi, • amelyek a komlói és nagyharsányi kő­bányákból származó követ szállítják az iparvágánytól a helyszínre. — Az a baj — mondja a technikus —, hogy nincs mű­szaki leirás, nincs technológia, csupán a tervrajz. Egyes sza­kaszokra ugyan kaptunk mű­szaki programot, de ezzel még nem építhetjük az utat teljes kapacitással, folyamatossággal. — Pedig látszólag megy itt a munka — jegyzem meg. — Ez semmi. Az emberek teljesítménybérben szeretné­nek dolgozni, de ha nincs program, akkor csak annyit végezhetnek, amennyi a ren­des bérüket fedezi. Három­négyszáz forinttal kevesebbet keresnek így, arról nem is be­szélve, hogy a vállalat jöve­delmezősége is megsínyli ezt a rendszertelenséget. A Közúti Üzemi Vállalat igazgatója, Lakatos József elv­társ Pesten tárgyal, csak más­nap sikerül szót váltanunk a 6-os út ügyében. Amit elöl­járóban elmondhat: a jugo­szláv—magyar egyezmény alapján kell megépíteni az utat ezen a szakaszon — il­letve, ami ránk tartozik — Szigetvártól Somogy megye határáig. 25 millióba kerülne a 12 kilométeres szakasz. Az úttest szélessége 6 méter, bár a KPM-ben most latolgatják — szerintünk helyesen —, ismerve a gépjárműforgalom gyors fejlődését — jobb lenne legalább 8 méterre szélesíteni a műútat. — Még mindig nem kaptuk meg a KPM-től a jóváhagyott műszaki terveket. Következés­képpen nem ismerjük a tech­nológiát sem. — Szerződést kötöttek-e? — Éppen ez a baj, hogy még azt sem. Csupán a kije­lölés történt meg, tehát csak azt tudjuk, hogy mi építjük. Hozzá is kezdtünk, mert első­sorban az útra mindenképpen szükség lesz, másodszor pe­dig az embereimnek munka kell, kereset kell. Foglalkoz­tatnom kell a dolgozókat, még akkor is, ha most képtelenek azt a teljesítményt nyújtani, mint amire képesek lennének. A Közúti Üzemi Vállalat néhány éve kidolgozta a cik­lusos termelési rendszert: gé­pekre, szállításra, emberekre, I napokra lebontva pontosan ’ meghatározták a feladatokat. A ciklusos rendszert azonban ezen a munkán — egyelőre — nem tudják alkalmazni mű­szaki leírás és technológiai uta sítások hiányában. Hátrányt szenved a vállalat és a nép­gazdaság is. Távol áll tőlünk tehetetlenséggel vádolni a Közlekedési és Postaügyi Mi­nisztérium illetékes osztályait, de hogy egy több milliós be­ruházás tervszerű kivitelezése ilyen sokáig elhúzódjon, arra elfogadható érvet a KPM alig­ha talál. Rab Ferenc Száznyolcvan lkarusz-autóbusz Kuwaitnak A MOGÜRT Gépjármű Kül­kereskedelmi Vállalat vezér- igazgatója a Kuwait Trans- port Company vezetőivel 180 Ikarusz autóbusz eladására írt alá szerződést. A megállapo­dás értelmében a magyar gyártmányú autóbuszokat ha­marosan bekapcsolhatják Ku.- wait közúti közlekedésébe. Az első szállítmányokat még ez évben átadják a megrendelő­nek. tárhebdségben mindenféle anyagot lehetett vásárolni. Volt egy grafikai műhely is, minden felszereléssel. A ké­nyelmes és festőién szép kör­nyezetben igen sok szovjet művésszel, műtörténésszel ta­lálkoztunk. Mintegy félszázan dolgoztak ott, moszkvaiak, le- ningrádiak, bakuiak. — Hol voltak még a mü­vésztelepen kívül? — Elsősorban azért men­tünk, hogy ott dolgozzunk, de programot állítottak össze szá­munkra, amit boldogan elfo­gadtunk: olyan kiránduláso­kat, amelyek az orosz múltat, a műemlékeket segítettek meg­ismerni. Voltunk Zágorszkban, kétnapos utat tettünk Vlagyi­mirba és Szuszdalba, jártunk Rosztovban és Novgorodban, s Leningrádban négy napot töl­töttünk Pusztán kirándulások­kal több mint 4000 kilométert utaztunk a Szovjetunióban! A templomok és várak egy hal­latlanul izgalmas ősi kultúrá­val ismertettek meg bennün­ket. megtaláltuk a jellegzetes építészeti stílusokat éppúgy, mint az ikonokon át a festé­szet korszakait. Rengeteg váz­latot készítettünk. — Milyen kapcsolat alakult ki a szovjet művészekkel? — Végtelenül barátságosak voltak velünk, s őszinte ér­deklődéssel figyelték munkán­kat. Általában tetszett, amit csináltunk. Eltérést, nagyobb véleménykülönbséget nem ta­pasztaltunk. Sokat beszélget­tünk az ottani festőkkel, vol­tak köztük öregek és fiatalok, s a Szovjetunió legkülönbö­zőbb tájaira valók — és az a benyomásunk alakult ki, hogy a megújulás folyamatát éli a festészetük. A nemzetközi kap­csolatoknak is nagy jelentősé­get tulajdonítanak, a magyar delegációval is több lap és szakfolyóirat foglalkozott. Ezenkívül viszont nagy dina­mizmusuk, s a képzőművésze­ti múltjukat feltáró igyekeze­tük fogott meg bennünket. Egy műtörténész, aki szintén ott tartózkodott a művésztelepen, elmondotta, hogy most fejezte be az orosz avantgarde anya­gának feldolgozását, s hama­rosan megjelenik könyv alak­ban a tanulmánya. Mindez te­hát egy fokozottabb pezsgést, a képzőművészeti élet fellen­dülését, sok új vonást jelent. — Mi jelentette végülis * legnagyobb élményt? — Nehéz lenne így meg­mondani. Leningrádban pél­dául akkor jártunk, amikor a haditengerészet napjának nagy, impozáns ünnepe felbolygatta az egész várost. Hatalmas fel­vonulás, pompás tűzijáték, va­lóságos népünnepély az esti utcán: egy nyüzsgő, eleven nagyvárost láttunk, amelyből sugárzott az erő és a gazdag­ság. Művészi jellegű élménye­im közül hadd említsem meg azt, ami szintén nagyon le­nyűgözött: az 50. évfordulóra nagy pályázatokat írtak ki, rengeteg megrendelést adtak a művészeknek, akik még ettől függetlenül is sokkal intenzí­vebben dolgoznak a forrada­lom félszáz éves megünnep­lésére. Nagyon sok kitűnő ké­pet láttunk, jobbára tájképek, de mennyire túl a foto-natu- ralizmuson! Szimbólumterem­tő, nagyerejű képek, amelyek­kel a szovjet művészek na­gyon tehetségesen és érzelem­gazdagon mutatják be hazáju­kat. h. e. — Jutalomiidülés. A ma­gyar bányaipar fiataljai kö­zött zajló munkaversenyt 1966-ban a Mecseki Szénbá­nyák KISZ-bizottsága nyerte. Augusztus 9-én ezért jutalom­képpen, 34 pécsi, illetve kom­lói fiatal indul Csehszlovákiá­ba. A hatnapos út során a Magas-Tátrát és az ősi bá­nyászvárost: Besztercebányát keresik fel. Reszélge ps woUra Elemérve 1 Három hét egy szovjet művés; lelepcn fyar Kisállattenyésztés! Kutató ntézet telepein neveltek. Ké­sünkön: az intézet ieányfalusi iclepének méhésze ellenőrzi a néhanyák fejlődését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom