Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-01 / 179. szám

1981. AUGUSZTUS 1. napló 3 Színpompás felvonulás, tízezer ember a Mecseken Jól sikerült a mecseki karnevál Vasárnap délelőtt tíz óra volt, amikor feljegyeztem ma­gamnak: — Itt a Lizi meg a lányok! Ez a néhány szó annyit je­lentett, hogy a Mecseki Kar­neválon azt a két lényeges karneváli „kelléket” is meg­találták, amiről a rendező ezervek soha semmiféle kö­rülmények között becsületes eszközökkel nem tudnak elő­re gondoskodni: a szép időt és a lányokat. A szép idő, — vagy ahogy rendezői kö­rökben a Napot csúfolják: Lizi — megadatott, s a férfi­vendégek is rendkívül jó íz­léssel válogatták ki partne­reiket. Lányok tehát vannak, jöhet a karnevál. Hőbb' azonban egy érdekes epizódot találtam. A Baranya megyei Élemiszerkereskedelmi Vállalat üdítőital-szívó verse­nyén az egyik srác, egyéb­ként jókötésű gyerek, soha­sem azt mondta, hogy „értem”, hanem folyvást ilyeneket haj­togatott: — Well! Igazán megdöbbentő volt, hogy éppen 6 nyerte meg a versenyt. Utána rög­vest kiderült a tengerészmo­dor titka: John Kosztéczky a győztes, aki Newportból ér­kezett, vagyis a legnagyobb tengerésznép hazájából, Ang­liából. Mikor kezébe nyomták a nagy csomag csokoládét, akkor is csak ennyit mondott: — Well! A felvonulás délután fél háromkor kezdődött és ha Rióban nem is, de Magyar- országon nyugodtan megelé­gedhetünk a pompájával. Lát­ványos. ízléses sorban jöttek a pécsi és baranyai ipart rep­rezentáló járművek. Különö­sen a Szénbányászati Válla­lat és a Kertészeti Vállalat tett ki magáért. Minden tűl­A Sütőipari Vállalat gépko­csijáról kiflik és perecek szá­zait osztogatták a nézőknek ség egyik részét, a zeneértők, pontosabban a klasszikus könnyűzene értőinek rétegét képviseli. Ugyanakkor a slá­ger — mint a nevében is benne van — a legszélesebb tömegeknek szól, sőt ez a töb­bi műfajjal szemben a leg­sajátosabb jegye. Aztán elmondta, hogy hu­szonhat éves, a Budapesti Orvostudományi Egyetemen végzett és most írja Szenes Ivánnal közösen első zenés darabját, továbbá színpadi zeneszerző szeretne lenni, s a musicalt, vagyis a mai kor operettjét írni, sokat, szépet, színvonalasat, s mindenkinek tetszőt. F. D. A Pannónia Sörgyár óriási pohárral díszített kocsija a f elvonuláson (Erb felvételei) a Czukkenéd s Müllér brigád elvonult előttük. A fiatal szak munkások ugyanis társadalmi munkában számtalan játékot, tanszert készítettek már a pécsi óvodásoknak meg isko­lásoknak. A felvonulás után a nagy- közönség is felvonult a Vi­dámpark lombjai alá, még­pedig szép számban. Az el­adott jegyek árából, valamint a tiszteletjeggyel, illetőleg kü­lön csoportokban beérkezők számából közel tízezerre be­csültük a résztvevők számát. Ezek közül sokan — mintegy háromezren — az állatkertet és a vadászati kiállítást is megtekintették. A Vidámpark­ban a legnagyobb sikere Do­bos Attilának, valamint egy sakkmintás falifogasnak és egy dél-amerikai típusú forgó­fiókos gyermekszekrénynek volt A két bútordarabot a MÉSZÖV kiállításán csodál­ták meg. Dobos Attila, vala­mint a Pannónia Együttes kedvéért pedig négy óra hosz- szat álldogáltak a fiatal beat-rajongók ezrei. Előbb a néptánc műsort nézték végig, majd kissé késve, de mégis­csak megérkezett a beat-gár- da, s utána a több ezres kö­zönség végigtapsolta, végig­sikította, végighörögte a mű­Feihívás Pécs várná lako<5«áffához Takarékoskodjunk a vízzel! Mindannyiunk érdeke, hogy a Végrehajtó Bizottság által elrendelt korlátozást betartsuk, mivel a vízhiány esetleges to- vábbfokozása fontos ellátó és termelő üzemek leállását is okozhatja. Pécs város vízellátása meny- nyiségileg ugyanis biztosított. A vízellátási zavarokat egye­dül és kizárólag a lakosság­nak a csúcsidőben történő tö­meges és nagyarányú víz­igénybevétele okozza. E nagyfokú igénybevételt Je­lenleg meglévő műszaki be­rendezéseink, a vízellátást biz­tosító csőrendszer nem képes oly gyorsan pótolni, mint ami­lyen mértékben a csúcsidőben rendszertelenül jelentkező tö­meges fogyasztás igényli. A Végrehajtó Bizottság kéri a lakosságot, hogy a felhívás­ban foglaltakat saját maga is ellenőrizze, tekintse társadal­mi ügynek az ivóvíz-ellátás biztosítását. A Végrehajtó Bizottság kért városunk lakóit, hogy ameny- nyiben pazarló vízgazdálkodást észlel, ezt a Pécsi Víz- és Csatornaműveknél haladékta­lanul jelezze. Pécs, 1967. július 31. HORVÁTH LAJOS vb-elnök. A kombájnok orvosa EGÉSZ CSOPORT állja kö­rül Fuller Sándort, Illetve az elromlott kombájnt. Arany Bálint, a gépjavító állomás igazgatója tréfálkozik, a kom- bájnosok nevetnek. Fuller is el-elmosolyogja magát, hiszen nem lehet megállni anélkül, de azért komolyabb, mint a többiek. Régi ember a Pécs- váradi Gépjavító Állomáson, ismeri igazgatóját, tudja róla, hogy ha ilyen sokat tréfál­kozik, akkor tulajdonképpen nagyon mérges. A kellemetlen valóságot semmiféle viccelődés nem tud­ja elrejteni. Alig ért ki ide, Martonfa határába, ehhez a kombájnhoz, már jelentették, hogy a közelben egy másik is elromlott. Három hasznave­hetetlen kombájnt látott Pécs- váradon a műhelyek szom­szédságában is, a gépállomás öt gépe tehát rossz. Húsz kombájn közül egy kicsit sok. Rácz István, a pécsváradi Dózsa Tsz elnöke is sokallja ezt a számot, hiszen az öt gép közül három az 6 területén mondta fel a szolgálatot. S közben aratatlan még több­száz hold. Fejcsóválva nézik a törött tengelyt. Aztán feszí- tőrúd, kerül elő a szerelőko­csiból, s Fuller Sándor irá­nyításával megpróbálják ki­verni a törött csonkot. — Nehéz az idei aratás — mondja vagy tíz perccel ké­sőbb a szerelő, s felsorolja, hogy miért. Egy: tizenöt éve van a gépállomáson, de még sohasem látott ilyen termést. Meglesz talán a húsz mázsa is. Kettő: nagyon sok a bük- könyös, bórsós és lucernás bú­za. Más években ez nem oko­zott bajt, az idén viszont ren­geteg volt az eső. Nagyon megerősödtek ezek a takar­mánynövények. Három: kevés a jó kombájnos. A régi be­gyakorlott gépállomási gárda fele szétszéledt a környező tsz-ekbe, s a szövetkezetek nem akarják kölcsön adni őket aratásidőre. Nem egy­szer megtörténik, hogy a ki­tűnő és szakképzett kombáj- nosok vontatót vezetnek, s a kombájnok kiszolgálásához rendelik ki őket, a kombájnos viszont nem ért a géphez. Végül, még egy negyedik ok is: a hanyagság. Bár a tsz-ek vezetői minden ősszel és ta­vasszal kihirdetik, hogy el kell távolítani a vetésterüle­tekről a tuskókat és köveket, tegnap mégis tuskóra ment egy kombájn. Elferdült, eltört az egész vágó- és felvonó­szerkezet, körülbelül öt és fél­ezer forint kár keletkezett, nem beszélve arról, hogy a gép egy napra kiesett a mun­kából. A KÉT KOMBÁJNOS sza­kítja félbe a beszélgetést. Ve­rejtékezve közlik: — Nem mozdul ez a tea gelycsonk! Jobb lenne talán befelé ütni! Ne próbáljuk meg? FuUer Sándor odamegy, megnézi, aztán megrázza a fejét: — Nem szabad azt befelé verni! Próbálják meg még- egyszer. Így megy ez minden nap. Valamilyen gyanús zörejt, vagy zajt hall a kombájnos, leszáll a magasból, s megálla­pítja, hogy baj van a géppel. Olyan hiba, amit ő nem tud megjavítani. Dühösen néz a törés helyére, aztán elküldi a segédvezetőt a legközelebbi te­Balázs Boglárka énekel a Pannónia gitáregyüttes kíséreté­ben a tánczenei műsorban Novemberben megkezdődik a kollektív szerződések vitája zás nélkül állíthatom, hogy a virágszekér lélekzetelállítóan ezép volt. Később kiderült: Ihárossy Jánosné, a vállalat kiváló szakembere készítette, e 7—8 ezer forint értékben tizenöt féle virágból állt ösz- 6ze, mégpedig többek között hatszáz szál szekfűből, há­romszáz gladiólusból, négyszáz tátikából, hatszáz dáliából, ötszáz szál kék agerátmuból, továbbá háromszáz ciniából. A német, lengyel és jugoszláv vendégek több száz színes fel­vételen viszik haza a Mecseki Karnevál legszebb kocsijának képét. Az út szélén egymást taszigáló gyerekek között so­kan a szép játékokra és tan­szerekre gondoltak, amikor a topiana két ifjúsági brigádja, sort, ki-ki ízlése szerint. Egy­kedvűen ballagtam az öltöző felé, hogy néhány szót váltsak Dobos Attilával. Azonban ez nem ment olyan könnyen. Fél­kézzel az ajtót kellett tarta­nom, nehogy az autógramké- rők ránk törjenek. így dik­tálta noteszbe Dobos Attila a következőket: — A közönség bizonyára emlékszik, hogy a mostani táncdalfesztiválon a zsűri mennyire lepontozta az én számomat. Utána gondolkod­tam, mi lehet ennek az oka, hiszen szakemberekből áll a zsűri s ugyanakkor a közön­ség nekem már 101 500 szava­zatot is adott. Végülis arra gondolok, hogy a szakma, s így a zsűri is csak a közön­Mint Ismeretes, 1968. január 1-én életbe lép az új Munka Törvénykönyve, amely azonban az új mechanizmus elveinek megfelelően a válladatok mun kaügyi szabályzatainak csupán keretét tartalmazza. A dol­gozók munka- és életkörül­ményeit érintő konkrét intéz­kedésekről mindenütt a helyi adottságoknak megfelelő kol­lektív szerződéseket készíte­nek. Ezekben az okmányok­ban a vállalatok igazgatói és szakszervezeti szervei részle­tesen meghatározzák a mun­kaviszony. a bérezés, a külön­féle juttatások, a munkaidő­beosztás szabályait és sok egyebet. A kollektív szerző­désekben a törvényes keretek között szabadon döntenek pél­dául a próbaidőről és a fel­mondási időről, a bérekről. az éjszakai, a nehéz fizikai és a túlóra pótlékokról, a részesedési alap felosztásáról, a vállalati üdültetésről, az üzemi étkeztetésről, vagy pél­dául arról, hogy az évi mun­kaidőt naponta egyenlően, vagy a szezonnak megfelelő egyéb beosztásban kell-e le­dolgozni. Mint a SZOT-ban elmond­ták, a kollektív szerződések előkészítésébe a dolgozókat széles körben be kell vonni. A szerződések tervezetét a műhelyek, részlegek, dolgozói­val meg keü vitatni. A javas­latokat mindenütt figyelembe kell venni, a vállalat igazga­tója valamennyi javaslatra rövid Időn belül köteles vá­laszolni. Mivel a kollektív szerződés kereteit a Munka Törvénykönyve adja. ezért a szerződés-tervezetek vitája a Munka Törvénykönyve végre­hajtási utasításának megjele­nése után, tehát november elsején kezdődhet meg. Ala­pos előkészületek után 1968. I január 1-ig mindenütt alá kell írni a szerződéseket, hogy azok a Munka Törvényköny­vével egyidőben életbe lép­hessenek. Mivel 1968. január 1-től a Vállalatok önállóságot kapnak, s a törvényes keretek között maguk döntenek fontos kér- ( désekben, a kollektív szerző- | dés jelentősége igen nagy lesz. A dolgozóknak joguk hogy a választott szakszervezeti tiszt­ségviselők útján például a tér melési tanácskozásokon köz­vetlenül is ellenőrizzék a kol­lektív szerződések végrehaj­tását. lefonállomásra. Ha nincs se­gédvezető, ő siet oda. Utána visszatér, leül, s tehetetlenül várja, hogy Fuller Sándor megérkezzék. Sokszor nem is kell hívni, mert ha nincs törés, ha ideje van, megjelenik maga is. Kü­lönösen a kezdő kombájnoso- kat látogatja gyakran. Arany Bálint igazgató szerint soha sem kell noszogatni, rá lehet bízni mind a húsz kombájnt, önálló. — Csak egy baja van — folytatja az igazgató — nem szól rá a kombájnosokra, ha hanyagok. Pedig nem ártana némelyiknek egy kis fejmosás. Frei Péter, a gépállomás fő­mérnöke lelkiismeretesnek és szorgalmasnak jellemezte Ful­ler Sándort. Elnyűhetetlen és szolid. Ilyen szívós emberek kelle­nek ebbe a munkakörbe, hi­szen kora tavasztól késő őszig, sőt a télig tart ez a szolgá­lat. Amikor nincs aratás, trak­torokat látogat. A húsz erő­gép huszonöt kilométeres kör­zetben helyezkedik el, ezeket megközelíteni, elérni a hideg esőben és sárban is. A gépál­lomás igazgatója éppen most számította ki, hogy Fuller Sándor négyszázezer kilomé­tert tett meg az elmúlt tíz év­ben a kis Csepel 125-ösével, tehát akkora utat, mint a Föld és Hold távolsága. Utta- lan utakon bukdácsol, minden második évben ki kell cse­rélni a Csepel motorját, nem eredeti azon a gépen talán már egyetlen alkatrész sem, Fuller Sándor viszont a régi. Még reumája sincs, ami egye­nesen ritkaság ebben a szak­mában. A természet, a szabad leve­gő szerelmese. Bár kora reg­geltől késő estig a határban van, éppen csak aludni jár haza, még télen sem bírja ki a szobában, a zárt térben, pe­dig akkor pihenhetne. Olyan­kor vadászni jár. KÖZBEN szüntelenül kopá- csolnak a kombájnon. Fuller Sándor odamegy, s bekapcso­lódik a munkába. A kombáj­nos, akinek segít, a testvére, Fuller Károly. Egész Fuller- dinasztia dolgozik ugyanis a gépjavító állomáson: Fuller Sándor brigádvezető, egy vil­lanyszerelő, három műhely! szerelő (ezek egyike ül most kombájnon), s végül Fuller Sándor felesége, mint étkez­de! kiszolgálónő. Valószínű lesz ott még hetedik Fuller is, mert Fuller Sándor tizenhá­rom éves fia már hat-hét éves korában is belopózott a gép­állomásra, s nem lehetett el­zavarni a gépek mellől. Most is itt van, elkísérte apját Mar- tonfára, a földre hasal, úgy nézi, hogyan ütik ki azt a tengelycsonkot a kombájnból. Magyar I.ászté I Városunkban a tartós és szokatlan kánikula következ­tében megnövekedett nagy­arányú vízfogyasztás, különö­sen a csúcsidőben egyes he­lyeken a vízellátásban zava­rokat okoz. Ezért a rendkí­vüli meleg időjárás tartamára — visszavonásig —- Pécs m. j. város Tanács Végrehajtó Bi­zottsága az 1 /1965. számú ta­nácsrendelet 12. §. (4) bekez­désében biztosított jogkörében az alábbi vízkorlátozást ren­delte el, amelyet sajtó és rá­dió útján a következőkben tesz közzé: Azonnali hatállyal meg kell szüntetni a közműves vízellá­tás vezetékeiből történő — közforgalmú utak, terek, locsolását, öntözését, — kertek öntözését, locsolását, — gépjárművek mosását. Felhívja továbbá a Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága az üzemek vezetőit, hogy a rend­kívüli meleg idő miatt az üze­mekben a legszigorúbb víz­takarékosságra adjanak ki utasítást. Ugyancsak kéri a lakosságot, hogy a kritikus Időszakban tartózkodjék a fe­lesleges víztárolástól és lehe­tőleg a vízfogyasztást folya­matosan vegye igénybe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom