Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-30 / 204. szám

2 napló 1967. AUGUSZTUS M. Megnyílt az arab csúcsértekezlet Khartoum: Iszmail AI Azhari szudáni elnök az eredetileg kitűzött Időpontban, kedden este megnyitotta a negyedik arab csúcs- értekezletet Az arab államfők negyedik csúcstalálkozója megnyitó és záró ülésének színteréül a szu­dáni nemzetgyűlés ötszáz férő­helyes tanácstermét választot­ták. A találkozó többi ülése zárt ajtók mögött a Nilus- parti köztársasági palotában zajlik le. Azhari szudáni elnök meg­nyitó beszéde után az állam­fők elé terjesztik azt a napi­rendi javaslatot, amelyet a külügyminiszteri értekezlet dolgozott ki. Az értekezlet al­Ifjúság és testnevelés (Folytatás az 1. oldalról) Mecsek pedig a város egyes pontjairól annyi idő alatt atuóbusszal sem igen érhető •L Az urbanizáció és a tech­nika rohamos fejlődésével párhuzamosan növekvő szel­lemi megterhelés, a termé­szetes emberi mozgásszük­séglet kielégítetlensége szá­zadunk egyik világproblémá­ja. A technikai fejlődés a gyalogló, a munka közben végtagjait és törzsét mozga­tó emberből ülő embert fa­rag, aki ül a közlekedési eszközön, ül a munkahelyén — a diákok az iskolapadban — ül otthon, vagy fekve nézi a tévét. Még a fizikai munka is rohamosan ülő munkává válik, és a végta­gok megterhelése egyre csök­ken. Ezek a tények ment­hetetlenül az emberi test el- satnyulásához korcsosodásá- hoz vezethet, ami bizonyára maga után vonná a későb­biekben a szellemi tevékeny­ség csökkenését is. Ez a probléma szinte min­denütt felszínre került már valamilyen formában, és középpontjában mindenütt az ifjúság testnevelése áll. Es valamennyi megoldást célzó javaslat, így vagy úgy, az ifjúkori testnevelés kiszéle­sítését jelöli meg követendő útnak. A kísérletek során kiderült már az is, hogy a testnevelés szoros összefüg­gésben Van az ember szel­lemi teljesítményével is. Azok a tanulók, akik huza­mosabb időt fordítottak test­nevelésre, kimutathatóan ma­gasabb színvonalon sajátítot­ták el a tananyagot, mint azok, akik csak a szokásos testnevelési foglalkozásokon vettek részt. Azzal a szemlélettel, hogy a testnevelés egy a többi középiskolai tantárgy közül, szakítani kellene minél ha­marabb. Helyesebb lenne, ha mindenütt az igényesebb szellemi munka nélkülözhe­tetlen feltételeként kezelnék az iskolai testnevelést. Olyan eszközöknek tekintenék, amely kellő fizikai állóké­pességet biztosit a tanuló­nak, lehetővé teszi számára a nagyobb szellemi erőfeszí­tések megerőltetés nélküli el­viselését, és mindenekelőtt biztosítja a fiatalok harmo­nikus testi és szellemi fej­lődését. Ha a tantervek készítői nem egyszerűen tantárgynak tekintenék _ a testnevelést, amelynek az óraszámát kor­látlanul lehet csökkenteni, talán kevesebb lenne az ide­ges gyerek és rendben len­ne a diákok fizikai állóké­pessége is. Jó lenne, ha a kötelező iskolai testnevelés kibővíté­sét érthetnénk azon, amit az igazgatói értekezleten így fogalmaztak meg: „ .. .a fel­fokozott szellemi munkával járó megterhelést behatóbb testi neveléssel kell kiegyen­líteni:’ kalmából, de a konferencián kívül kerül sor Nasszer elnök és Fejszal király megbeszélé­sére. amelyeken részt vesz Mahgub szudáni kormányfő is. A megbeszélések tárgya: a Jemen ügyében fennálló egyiptomi—szaudi viszály rendezése. Az egyiptomi küldöttség egyik tagja az MTI khartoumi különtudósítója előtt ismer­tette a Szaud-Arábiával foly­tatandó különtárgyalások alap­vető célját. Az egyiptomi szó­vivő egyben válaszolt arra a kérdésre is, miért nem hívták meg Jement az egyiptomi— szaudi megbeszélésekre. — A mi véleményünk sze­rint a kérdés lényege az EAK és Szaud-Arábia konfliktusa — mondotta az egyiptomi de­legáció képviselője. Ennek a konfliktusnak Jemen nem tár­gya, hanem színtere. Szá­munkra a jemeni probléma nem létezik. Számurfkra a je­meni köztársasági rendszer a nép képviselője, és a kormány a nép kormánya. A feudális rendszer elleni forradalom győzött és vívmányait nem lehet visszacsinálni. Termé­szetesen nehéz egy törzsi rendszerben modern kormány­zatot létesíteni, de a jemeni kormány sikeresen megbirkó­zik a feladattal. A kormány az északi szaudi és a déli brit beavatkozás nélkül még töb­bet ért volna el a nép javá­ra. Hangsúlyozom, hogy az egyiptomi—szaudi tárgyaláso­kon nem Jemenről, hanem a Jemennel kapcsolatos egyip­tomi—szaudi viszályról tár­gyalunk majd, s ezért nem tartjuk szükségesnek Jemen részvételét. Az egyiptomi küldöttség tagja hangsúlyozta: az EAK minden tőle telhetőt megtesz, hogy felszámolja a Szaud- Arábiával fennálló viszályt, mert ennek révén lehetővé válik az arab testvérországok közös állásfoglalása és akció­ja az izraeli agresszió nyo­mainak megszüntetése érde­kében. Véres összetűzés Londonban London: Kedden a kora dél­utáni órákban újabb, ezúttal már véres verekedés tört ki Londonban a kínai képvise­let hátsó bejáratánál sgy szűk kis zsákutcában. A „második menetben” rendőröket és új­ságírókat vertek a diploma­ták: körülbelül negyven an­gol és kínai vett részt a po­fozkodásban, amelynek során egy rendőrt baltával, egy foto riportert pedig baseball ütő­vel sebesítettek meg a fején. A kínaiak szemetestartállyal, tejesüvegekkel és botokkal is hadakoztak, sőt az egyik rendőr azt állítja, hogy pisz­tolyt is fogtak rá, de lövést nem adtak le. Több rendőr pajzsnak használta a kuka­tartályok tetejét. Végül a kí­nai diplomatákat visszaszorí­tották az épületbe. A sebe­sült rendőröket pedig három mentőautó szállította kórház­ba. A viaskodásban kínaiak is megsérültek. Egy véresfejű kínai fiatalember a hordágyon felülve magasra emelte a Mao-idézeteket tartalmazó kis piros könyvet és jelszavakat kiabált. Az utcán egybegyűlt körülbelül háromszáz főnyi tömeg soraiból sokan Mao Ce-tungot sértő kifejezéseket kiáltoztak, közben pedig Hop- sont, a Pekingben véresre vert angol ügyvivőt emleget­ték. A City nem lelkesedik Aggodalmak Angliában Wilson politikája miatt London: A hétfőn este bejelentett kormányátalakítás sajtóvisszhangjából kiemelke­dik a Daily Mirror vezércik­ke, amely tükrözi a City be­folyásos köreinek elégedetlen­ségét a miniszterelnök gazda­sági kudarcpolitikája miatt. A lap elismeri a személyi változások szükségességét, ugyanis ..egy szocialista mi­niszterelnök aligha nevezheti a 27 éve legmagasabb mun­kanélküliségi szintet a fel­világosult tervezés diadalá­nak”, de élesen bírálja azt, hogy a miniszterelnök saját kezébe vette a gazdasági csúcsminisztérium irányítását és a 43 éves Peter Shore-t nevezte ki a gazdaságügyi mi­nisztérium vezetőjévé. Ugyan­csak helytelennek tartja a „doktriner közgazdász” Ant- hony Crosland kereskedelmi miniszterré történt kinevezé­sét, mert „Crosland még arra is alkalmatlan, hogy egy ten­gerparti osztrigatelepet irá­nyítson.” A City idegességére vall Brownak, a Gyáriparosok Szövetsége elnökének nyilat­kozata is, amely szerint „Wil- son nagyon nyugtalan és gond terhelt ember benyomását keltette, amikor a gyorsan rosszabbodó gazdasági hely­zetben saját kezébe vette a gazdasági irányítást”. A Guardian kiábrándítónak nevezi a személycserét, mert — mint írja — Wilson „még sohasem hozakodott elő ha­ladó és konzervatív eszmék­kel” s a gazdasági élet több mint két éves munkáspárti kormányzás után mélypontra jutott. Két halálos ítélet Miskolcon A Miskolci Megyei Bíróság ked­den hirdetett Ítéletet Lakatos End­re 36 éves, Rendes Győzd 24 éves súlyt lakosok és vádlott társaik ügyében. A veszedelmes bűnszö­vetkezet tagjai — Lakatos Endre és Rendes Győző büntetett elő­életű, foglalkozás nélküli szemé­lyek vezetésével — éveken át a vagyon elleni bűncselekmények sorozatát és három bestiális mó­don elkövetett emberölést haj­tottak végre. 1961. júniusában a két bandavezér a Tibolddaróc felé vezető úton a hazafelé tartó Kö­teles Istvánt, a Mezőnagymihályl Állami Gazdaság idős dolgozóját agyonverte, s a nála talált 1340 forintot elvette. 1965. májusában Rendes Győző a borsodgeszti ter­melőszövetkezet szalmakazlában meghúzódott Nyltrai Lajos sályi A konzervatív Daily Mail megállapítja, hogy Wilson „veszélyt érez” és ezért játssza meg a békeidők Churchilljét. A Morning Star szerint Wilson tárcaátvétele azt bi­zonyítja, hogy a gazdaság ha­jója zátonyra futott. Erre a zátonyra azonban Wilson ve­zette a hajót... A kormány­ban nem új arcokra, hanem teljesen új politikára van szükség: meg kell szüntetni a bérek befagyasztását, teljes foglalkoztatottságot kell te­remteni „és véget kell vetni a külföldi katonai költeke­zésnek” — íra a Kommunis­ta Párt lapja. Harcok Dél-Rhodesiában Minden eddiginél nagyobb szabású gerillatevékenység észlelhető a fehértelepesek uralta Dél-Rhodesiában. Két felszabadító mozgalom, a Dél­afrikai Nemzeti Kongresszus és a Dél-rhodesiai Zimbab­we Afrikai Népi Unió egye­sült partizánegysége több mint száz kilométerre hatolt be Dél-Rhodesiába. Mindkét oldalról súlyos veszteségeket jelentenek, megfigyelő szerint a harcok kitörése összefügg az Afrikai Egységszervezet Felszabadí- tási Bizottságának tevékeny­ségével. Hírek szerint a fel- szabadítási bizottság kiképző központjaiban mintegy 4000 rhodesiai és dél-afrikai par­tizánt készítenek fel a harc­ra. A rettenthetetlen partizánleány Az Eiffel-torjonytól a Schwarzwaldig I. Párizs A Szajna-parti metropolist a fény városának is nevezik. Van ebben igazság. Egyetlen jelzővel azonban nem lehet e sokat látott és átélt várost érzékeltetni. Külön világ a Champs Ely­sées a két-három kilométeres körzetével és város másik ré­sze, a külvárosok a velük ösz- szenőtt peremterületekkel. A fény városrészében né­hány ezer család elképesztően fényűző luxusban él. Gyako­riak az estélyek, melyeknek költsége nem ritkán eléri a 50—60 000 frankot. Még ennél is többet költenek egy-egy filmcsillag, táncdalénekes, vagy divatos képzőművész tiszteletére rendezett fogadás­ra. A külvárosok már kevésbé szépek. Sok a kopott, elavult ház. Az üzletek és a nagy áruházak többsége azonban itt is szép, kulturált. A haladó szellemű — számos helyen kommunista — közigazgatási vezetésű külvárosok nagy la­kásépítési programot valósí­tanak meg. A községpolitikai munka, a dolgozók ügyeinek lelkiismeretes intézése nagy­ban növeli ezekben a város­részekben a Francia Kommu­nista Párt népszerűségét. Jellegzetes külvárosi utca Párizsban. A legutóbbi, 1967. május kö­zepén lezajlott politikai de­monstráció is szemléltetően mutatta a francia elvtársak politikai érettségét. Május 12- én már ismertté vált, hogy De Gaulle a 16-i sajtóértekezletén előkészíti Pompidou 18-i, nem­zetgyűlési programbeszédét, amelyben a kormány október 31-i újabb gazdasági intézke­dések végrehajtására kér fel­hatalmazást. Alkalmam volt ezeket az eseményeket közelebbről is megismerni a párizsi elvtár­sak segítségével. — A francia kommunisták — ismertették elgondolásukat a párizsi elvtársak — nem helytelenítik a kormánynak azt a törekvését, hogy a ter­melés korszerűsítését szorgal­mazza. A gép- és a textilipar nagyarányú és gyors fejlesz­tése nemzeti érdek is. Amivel nem értünk egyet, az a kor­mány demokráciát sértő mód­szere, az, hogy a felhatalma­zási törvény tartalmának rész­letes vitatása előtt akarja a döntést kicsikarni. Különösen sértőnek azt tartjuk, hogy a gyárak technikai fejlesztéséhez szükséges pénzösszeget első­sorban a dolgozók terhére, az árak emelésével, a szociális vívmányok korlátozásával, te­hát a városi és falusi töme­gek életszínvonalának csök­kentésével akarják előterem­teni. Az erősödő munkásegység­nek — és a francia haladó erőkkel való fejlődő szövet­ségnek a demonstrációja volt a május 17-i 24 órás nagy ál­talános sztrájk. Egy napig álltak a villamos erőművek, a közlekedési vállalatok, a hír­közlő berendezések, a gyárak, a nyomdák. Sztrájkolt a tele­vízió és a rádió is. A francia köztársasági elnök május 15-i sajtótájékoztatóját a követke­ző napon, mivel egyetlen nyomda és szerkesztőség sem dolgozott, nem közölték a fran­cia lapok. A kommunista párt, a szo­cialista párt, a szakszerveze­tek tagjai tudták, hogy május 21-én, a francia tőkések ér­dekei a nemzetgyűlésben mi­nimális szavazataránnyal meg- Icapják a többséget. A 24 órás sztrájk mégsem volt felesle­ges. Nagy harci próba volt az a nap. A munkáspártok egységes fellépése, a kispolgá­rok és a haladó erők tiltako­zása jelzik, hogy érlelődik a Francia Kommunista Párt programjának az a része, amely magában foglalja a szo­cializmus megvalósításának lehetőségeit Franciaországban. Lónyai Sándor A harc különösen heves volt azon a szárnyon, amelyet Hang csoportja védelmezett; ezt több hullámban támadták az ellenséges egységek. Hang és két férfi bajtársa azt a parancsot kapta: vonul­janak vissza és éjszaka zak­lassák az amerikaiakat Alig érkezett meg ez a^ parancs, amikor egy közeledő ellensé­ges csoport arra kényszerítet­te Hangot és társait, hogy egy föld alatti folyosóban keres­senek menedéket. Az ostromlók felfedezték a folyosó bejáratát és ásni kezd­tek, hogy két tűz közé szorít­sák a partizánokat. Az utób­biak fejére hullani kezdett a homok és már-már a napsu­garak is behatoltak rejtekhe­lyükre. A három partizán ki­nyitotta gránátjának biztosító­ját és készen állt a cselekvés­re. Amint a folyosó bejárata szabadon maradt, a három partizán kidobta gránátját. Négy amerikait megölt a rob­banás, három másik megse­besült. Néhány perccel később az amerikaiak gránátözöne volt a válasz. Hang nyakát szilánk érte és mindkét társa súlyo­san megsebesült. A lány ész­revette, hogy már csak egy gránátja maradt és arra gon­dolt, hogy megöli magát, de aztán úgy döntött: „Nem, ez a gránát is a jenkiké!” Néhány amerikai előrekú­szott és biztonság kedvéért maga elé dobott néhány grá­nátot. Váratlan kiáltás harsant fel a folyosó mélyéről: „Éljen Ho Si Minh elnök!" „Éljen a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front!” Vérben úszó fiatal nó ug­rott elő* a folyosó torkolatá­ból: gránátja több amerikait megsebzett, de őt magát is megsebesítette. Kimerültén és a légnyomás hatására össze­esett. Az amerikai katonák egy csoportja azonnal körülvette és a hajánál fogva húzta to­vább. Megkínozták a lányt, aki azonban szót sem szólt. Ájultan került az amerikaiak katonai kórházába. Tudta, hogy miért hagyták életben: azt remélték, hogy tájékoztatást kapnak tőle a partizánok helyzetéről. ö azonban kieszelte a maga kis tervét: bár sebe lassan gyógyulni kezdett, kimerültsé­get színlelt. Amikor magára hagyták, gyakorolta a járást... Egy szép napon, amikor azt hitték, ahhoz is túl gyenge, hogy felálljon, megszökött és visszatért harcálláspontjára. Nem?elk<!zi kézilabda mérkőzés Pécsi Bányász—Vinkovce 31:18 (16:9), barátságos nem­zetközi mérkőzés. Góldobók: Sudár 6, Baranyai 4. Balogh 5, Kiss 5, Wéber 3. Kapu­vári 3, Hortobágyi 2, Árvái 2. lakosra rágyújtotta a szalmakaz­lat, Nyitrai égési sebeibe belehalt. A múlt év őszén Rendes Győzd két fiatalkorú társával a Heves megyei Balaton községbe utazott. Ott megvárták, amíg az Italboltot bezárták, majd behatoltak, s a i ott alvó boltvezetőt, Bartók An­talt patkóvassal fejbeverték, úgy hogy sérüléseibe belehalt. Az ital­boltban talált több mint ötezer forintot — különböző italfélékkel együtt, elvitték. A bíróság Lakatos Endrét és Rendes Győzőt halálra, két fiatal­korú társukat pedig tíz-, illetve hét évi szabadságvesztésre ítélte. Három vádlott, főként orgazda­ságért, rövidebb Időtartamú sza­badságvesztést kapott. Az Ítélet nem jogerős. A partizánok fontos straté­giai szerepet játszanak a dél- vietnami népnek az amerikai agresszió ellen vívott harcá­ban. Az alábbi történet Tran Thi Hangról, egy fiatal partl- zánlányról szól, aki Quang Nan tartományban, az egyik legnagyobb katonai bázis, Da Nang közelében él. Közép-Vietnamban, az „Amerika-ellenes harcosok kongresszusán” egy fiatal nő vonta magára a közfigyelmet. Tran Thi Hang 23 éves, csi­nos, karcsú leány, a nyakán friss kötéssel jelent meg, ami nyilvánvalóan a bátorságáról tanúskodott. Hang a homokos tenger­parti vidéken él, amelyet hiá­ba „fésültek át” az amerikai és a bábcsapatok, hogy nyo­mára akadjanak a helyi par­tizánmozgalomnak. Pedig semmitől sem riadtak vissza, hogy rábukkanjanak a helyi katonai és politikai szerveze­tek nyomára. Repülőgépek és páncélko­csik támogatásával az ameri­kai „tengerészgyalogosok” ez­rei rohanták meg Hang falu­ját. A partizánalakulatok ak­nákat raktak tevékenységük megakadályozására és rejtek­helyükről puskával lőttek az amerikaiakra. Köztük volt Hang háromfőnyi csoportja is, amely szép számban ölte vagy sebesítette meg az amerikaia­kat. A falucskára tonnaszámra dobták le a bombákat és a gránátokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom