Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-03 / 181. szám

1967. AUGUSZTUS S. napló § Tekepálya és vigalmi bizottság •• f ' • I. ^ r w . •• •• Saru bíró Drogom Szórakozás meg kultúra családiasán megfér a művelődési teremben ürög, Isten kút, Patacs, Nagyárpád, Postavölgy, Vasas L és Vasas II. A rejtélyes felsorolás nem egyebet takar, mint azokat a helyeket, ahol ún. művelődési temek állnak fenn. A Városi Művelődési Ház által patro­nált kicsi kultúrházak a vá­rosi és a falusi intézmények sajátos keverékei, hiszen a városközponttól messzeeső te­lepülések lakói számára ezek a művelődési termek „minde­nes” szerepet töltenek be, ha­sonlóan a falvak kultúrházai- hoz. A művelődési termek Borsa rendszerint az, hogy ha akad egy agilis, lelkes, hoz­záértő ember, akkor fellendül bennük az élet, ha az elmegy, a közönség elpártol vagy el­unja magát, s ilyenkor évekig pang ott az élet. Tavaly még Ürőgön is pan­gott az élet. Az idén — úgy látszik — nagyon fel fog pezs- dülni. 39 évi szomszédság Kovács Ferenc június 1-től hivatalosan is tiszteletdíjas vezetője lett az ürögi műve­lődési teremnek. (Ami egyéb­ként, félreértés ne essék, egy nagy teremből és két klub- helyiségből áll.) Évekkel ez­előtt már volt ilyen megbíza­tása, most viszont, mint nyug­díjas, teljes munkaidőt, fan­táziát, lelkesedést, tudást — mindent a házra fordít Kovács Feri bácsi az SZTK sebészetén volt vezető főápoló. De nem annyira ez az érde­kes, inkább az, hogy szemben lakik a művelődési otthonnal. A szó szoros értelmében v, szemmel kísérte” a ház tör­ténetét. Emellett 39 éve lakik Ürögben, őslákó, s mint 6 mondja, mindig „vezetőségi állományban” ténykedett Kovács Ferenc ennélfogva jól ismeri a viszonyokat, az embereket, tud a nyelvükön beszélni, s a több éves „ve­zetőségi állomány” révén, tisz­telik is. Kisdob, nagydob... A kultúr háznak lesz zene­kara, mert van kisdob és nagydob, a többit majd hoz- zászerzik. Van tévéjük, s re­mélik, hogy ad a tanács le­mezjátszót és magnót (vagy pénzt rá!) Van a házban heti egy filmvetítés, a Városi Könyvtárnak egy fiókkönyvtá­ra, van egy pingpong-asztal és egy rossz rexasztal. Van szép kis udvar, amit majd magunk megcsinálunk még szebbre. — Fölásózzuk, virágot ülte­tünk belé, befásítjuk. Nincs egy darab fa se benne. — Kovács Feri bácsi az idős emberek rendíthetetlen nyu­galmával beszél mindenről. — kuglizóból megvan nyolc baba meg egy golyó, a többit meg- esztergáltatjuk, valamennyi deszka kell még, a földmun­ka és az oszlopok készen van­nak. Majd pinkapénzt sze­dünk. abból tartjuk fenn a kuglizót. Egy raktár is kellene. — Megcsinálnánk azt is ma­gunk, csak egy kis anyag adódna. A hely is megvan neki. Arra gondoltunk, a ke­rületi tanács biztosan tudna adni egy kis bontott téglát... Mindebből sejthető, hogy Feri bácsi — akarom mon­dani, a kultúrház — eddigi törzsgárdája nyugdíjasokból, idősebbekből tevődik ki, szá­mára a „pinkapénz” több év­tizedes, ismert fogalom és akiknek idejük, kedvük is van a társadalmi munkához. „Hóva menjenek?“ Ámde szó sincs arról, hogy a fiatalok elkerülnék Kovács Feri bácsit meg a kultúrházat. — A kiszesek is megélén­kültek mostanában. A KISZ- titkár, Babaty Géza, igen ren­des és segítőkész fiú. Alakí­tottunk egy vigalmi bizottsá­got. A KISZ-titkár az elnöke, a fiatalság intézi az összes mulatságok dolgát. Szőlővidék: lesznek majd szüreti mulatságok, lesz bú­csú, s persze mindenféle tánc- mulatságok is. — Aztán meg van ott egy ifjúsági klub. Azt gondoltam: adok nekik három estét egy héten, dehát jöttek minden este. Hadd jöjjenek, gondol­tam, mit is csináljanak mást, hová menjenek? A fiataloknak — s persze az „öregeknek” is — TIT-elő- adások lesznek majd ősztől, s — Áramszünet lesz augusztus 8., 4., 5-én 7—16 óráig a Kossuth L. utcában a Zetkin K. utcától a Sörház utcáig terjedd szakaszon. Az áramszünet szakaszosan lesz megtartva. 3., 4-ésn 7—16 óráig a Rigó u., Tűrj u.. Nagyhídi u. által határolt területen. (x) ankétok, viták, ami általában a kultúrházakban szokásos. De Urögön a KISZ meg a kultúrház viszonya máris ér­dekesebb a szokásosnál. — A KISZ vállalta a taka­rítást — mondja amolyan ba­jusz-alatti mosollyal Kovács Feri bácsi. — Megkapják ér­te a pénzt, jól jön nekik. Nekem meg mindegy, ki csi­nálja, már persze akkor, ha mindig ilyen rendesen takarí­tanak, mint most... . Kovács Feri bácsi pár éve betanította egy „öregekből” álló színjátszó csoportnak a Sári bírót. — Az nagyon jól sikerült. Istenkúton és Mecsekalján is elő kellett adnunk, s otthon háromszor ment. Majd lesz megint színdarab is. Szórakozás meg kultúra — ha a kezdeti kép nem csál, pompásan és családiasán meg­fér majd az ürögi művelődési teremben. Hátha még a ta­nács is leszurkolná — KÖFÁ- ból vagy máshogyan — azt a párezer forintot, amiből kicsit rendbe lehetne tenni az épü­letet. H. E. Park a libalegelő helyén fTavaly ősszel még ren- x dezetlen, sáros kocsi- utak és libalegelők húzód­tak a berkesdi házak előtt. Az úttest és a járdák kö­zötti széles közterületeket a tanács még az ősszel fel­szántana és tavasszal meg­kezdődött a nagy parkosí­tási munka. A falu 1200 lakosából több mint há­romszázan vettek részt a társadalmi munkában és 56 ezer forint értékű vállalást tettek a falu csinosítására. Ezt a vállalásukat eddig már körülbelül 70 ezer forintra teljesítették és nyí­ló virágok, fiatal fák díszí­tik az útszegélyeket, tere­ket. A falu lakói önkéntes munkájukkal nemcsak a parkosításban vettek részt, hanem a falu közvilágítá­sának korszerűsítésében is. A Kossuth Lajos és az Alkotmány utcában higany­gőzlámpákat szereltek fel és ehhez hétezer forint értékű társadalmi munká­val járultak hozzá. Most azt tervezik, hogy újabb összefogással, a já­rás vezetőinek segítségével a szalántai művelődési ház mintájára a jövő évben hozzákezdenek egy új kultúrház építéséhez is. A Legfelsőbb Bíróság ítélete a drávaszerdahelyi emberölés bűntettében Csökkentették a büntetést A múlt hét csütörtökjén a Legfelsőbb Bíróság már má­sodízben tárgyalta Kis Iván István 38 éves drávaszerdahe- lyi községi csordás emberölé­si bűnperét. Elsőfokon, mint ismeretes, a pécsi Megyei Bí­róság a múlt év decemberé­ben a vádlottat kitervelt mó­don, aljas indokból elkövetett emberölés és hamis vád bűn­tette miatt 13 évi szabadság- vesztésre ítélte. A bíróság megállapítása szerint 1966. október 17-én este 21 órakor Kis Iván István felkereste a lakásán Győr Józsefné 71 éves asszonyt és azért végzett vele, mert fűkaszálásért nem kapta meg tőle a beígért 3 liter bor­járandóságát. Fellebbezés miatt a bűnper a Legfelsőbb Bíróság elé ke­rült, amely azonban az ítélet minősítésével nem értett egyet és ezért új eljárás lefolytatá­sára utasította a pécsi Megyei Bíróságot A május 11-én megtartott perújrafelvétel! tárgyalásnak az volt a várat­lan meglepetése, hogy Kis Iván István teljes egészében visszavonta a nyomozás és az első főtárgyalás alkalmával tett töredelmes beismerő val­lomását. Az újabb bizonyítási eljárás lefolytatása után a Megyei Bíróság az eredeti minősítést fenntartva a vád­lottat nem 13, hanem 14 évi szigorított börtönre ítélte, mert azt a körülményt, hogy Kis Iván István visszavonta beismerő vallomását, a bíró­ság súlyosbító körülményként értékelte. A vádlott és védője az ítélet ellen fellebbezett. Így került a bűnügy má­sodízben is a Legfelsőbb Bí­róság elé, amely emberölés és hamis vád bűntette miatt, az elsőfokú bíróság ítéletét 3 évvel csökkentve, Kis Iván Istvánt jogerősen 11 évi szi­gorított börtönre ítélte. Az Alkotmány üt egy részlete tavaly nyáron Ugyanaz most augusztus elején Kivégezték a zuglói nyilasokat Kröszl Vilmos volt nyilas kerületvezetőt, Németh Lajos volt nyilas kerületi fegyveres pártszolgálat-vezetőt és Sán­dor Alajos volt nyilas fő ke­rületi összekötőt, emberek tör­vénytelen kivégzésével és megkínzásával elkövetett, nép­ellenes és háborús bűntett miatt a fővárosi bíróság ha­lálra ítélte. A Legfelsőbb Bí­róság az ítéletet helyben hagyta. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a kegyelmi kérelmeket elutasította. Az ítéletet szerdán végrehajtot­ták. Időjárásjelentés Várható időjárás csütörtök estig,: felhőképződés, a déli órá^t^| kezdve nyugaton és északon zá­porokkal, zivatarokkal, az ország többi részén valószínűleg még eső nélkül. Gyenge, csütörtökön foko­zatosan megélénkülő déli, dél­nyugati szél. A fülledt meleg idő tovább tart. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet 16— 21, legmagasabb nappali hőmér­séklet csütörtökön általában SÜ­SS fok között, nyugaton helyen­ként 1—2 fokkal harminc fok alatt. A Balaton vizének hőmérsék­lete 11 órakor Siófoknál 28 fok. — A műszaki technikumokban, középiskolákban nélkülözhetetlen precíziós körzők és rajzeszközök már megérkeztek a megye pa­pír- és írószerboltjaiba. Külön­böző márkájú precíziós körzők I már 82,50 Ft-tól 7 féle különböző I változatban kaphatók. (x) Gyermeksorsok JTrissen tatarozott, sárga, nagy épület, rácsos ablakokkal — a Pécsi Át­meneti Gyermekotthon. Ránc fut az igazgató hom­lokára. — Ma négy gyereket hoz­tak be. Köztük van régi is­merősünk, a Pista is — mondja. — A másik három közül kettő fiú, egy lány. A fiúk szülei a napokban ösz- szeverekedtek. Az anya fej­szével vágott a férje fejére. A férjet kórházba vitték, az anya a rendőrségre került... A lány kiskorú, csavargás miatt van itt. Szülei már keresik... — Beszélhetnék Pistával? — Néhány napra megen­gedtem neki, hogy szüleinél alhasson — mondja az igaz­gató. — Most jött meg Tö­kölről, letöltötte büntetését. Az iratai után jár, hogy munkába állhasson. Nézzük meg, otthon van-e? Kétszoba, összkomfortos lakás, szépen berendezve. Az apa nyugdíjas, az anya kór­házban van. Pista szőke hajú, izmos, 17 éves, szótlanul ül a dívá­nyon. — Miért ítéltek el? — Motort loptunk a bará­tommal. Ö vezette, én meg a pótülésen ... Kiruccan­tunk. Még hozzá ültem több Síint egy évet... Bánja már a történteket, de hát — mint mondja — „most már hiába”. — Mivel teltek a napok Tökölön? — Dolgoztunk. A csiszoló szakma nagyon tetszett, va­lahogy kezemhez áll ez a munka. Dicséretet is kaptam. Most még hat hónapot kell dolgoznom, akkor csiszoló szakmunkás leszek. Tökölön elvégeztem a nyolc általá­nost is. Fejcsóválva mondogatja, hogy bár korábban jött vol­na meg az esze. Mert az el­ső hónapokban még Tökölön is „hülyéskedtünk”. Leveti az ingét. — Tessék megnézni a há­tamat, meg a mellemet — mondja. A látvány megdöbbentő. Tetoválástól kéklik a teste. Természetes bőrszín tán fo­rintnyi területen sincs rajta. Rajz a mellén, a hátán, a karjain, — ábrák a géppisz­tolytól az akasztófáig. írás is: „Sing-sing”, „Éhes”, „Zoli”... — Ki tetoválta ezeket rád? — Ott a haverek. Marha­ság, tudom, most már va­karnám magamról... ígéri, hogy azt a hiányzó hat hónapot ledolgozza, szak munkás akar lenni. „Mert tízen vagyunk itthon testvé­rek, szeretnék szüléimén se­gíteni”. „Nem kellenek töb­bé olyan barátok, mint vol­tak”. Szavai őszintének tűnnek. — Segítünk Pista, meg­nézzük, hol alkalmaznának csiszoló szakmában — mond­ja az igazgató. — Munkába állsz, az újmecsekaljai ifjú­sági intézetünkben laksz majd. — Köszönöm — mondja halkan és tisztelettudóan fel­áll. — Ülj le, fiam, nem kell itt ugrálnod. De nem szeret­nélek még egyszer az inté­zetben „hivatalosan” látni. — Dolgozni akarok, igaz­gató úr. * „Ma ^légyét hoztak be”. Holnapra is jeleztek már kettőt. Ez az intézet nap, mint nap szolgál szomorú törté­netekkel. Jobbára lopás, csa­vargás miatt kerülnek ide a gyerekek. Vagy szüleik miatt, akik „elfelejtenek” gondos­kodni róluk. Újabb és újabb „lakók” jönnek. Néha men­nek is — mint Kardos Pista. Kardos Pistáról ezeket mondja az igazgató: — Pista most 15 éves. Szülei 13 éve váltak el. Az anyja újra férjhez ment, az apja is megnősült. Az anyja — fél éve meghalt. Akkor került a gyerek hozzánk. A mostohaapa elmondta ne­künk, hogy a fiú milyen nagy szeretettel gondozta édesanyját, szinte állandóan a betegágynál volt. Rendes, szófogadó gyereknek ismer­tük meg. Néhány napja meg­érkezett hozzánk az édes­apja. Látni akarom a fia­mat — mondta. Gondoltam, ismét egy „sablontörténet”. Mert tapasztalat, hogy csak akkor keresik fel állami gon dozott gyereküket, ha az már felnő, dolgozni tud ... Az apa leült a fotelbe és mondta: „Ne ítéljen igazgató úr, elmondom a történetet, aztán döntsön: jól csele­kedtem-e? Amikor elvál­tunk, a gyereket a felesé­gemnek ítélte a bíróság. Én kértem, hogy időnként meg­látogathassam. A feleségem megtiltotta. Ne zavarjuk a gyerek nyugalmát — mondta. Fájt, nagyon fájt, de mit te- í hettem, az erőszakos láto­gatásoknak csak civódás lett volna a végük. Tizenhárom év alatt sok csomagot küld­tem, leveleket írtam. Nem kaptam választ soha. A gye­rektartást mindig időben postára adtam. Most, hogy volt feleségem meghalt — jöttem a fiamért. Látni aka­rom, otthont akarok neki nyújtani. Megbeszéltem ezt a feleségemmel is — bele egyezett. Szép lakásunk, szép jövedelmünk van. Budapes­ten lakunk. Hiányzik a fiam, hiányzik immár 13 esztendeje. Meg sem isme­rem ... — Várakozóan nézett rám. Kimentem és megkerestem Pistát. Fiam, itt az édes­apád, miattad jött — mond­tam neki. A fiú megdöbbent, hosszú ideig a földet nézte, aztán csak bólintott. Én már sokat tapasztaltam ebben az intézetben, de csak ritkán olyan megrázó pillanatokat, amilyen ez a találkozás volt. Pista belépett a szobába, az apja felkelt a fotelből. Per­cekig szótlanul nézték egy­mást, aztán az apa lassan előre nyújtotta a kezét. Szer­vusz fiam, én vagyok az apád — mondta. „Kardos István” — mondta a fiú halkan, aztán ő is nyújtotta a kezét. — A beszélgetést az apa kezdte: „Tudom fiam. hogy sok rosszat hallottál felőlem az édesanyádtól. Egyszer majd megbeszéljük, talán megérted, miért nem talál­koztunk eddig. Tudok arról is, hogy milyen szeretettel gondoztad az édesanyádat. Ezt köszönöm neked fiam, mert anyád jó asszony volt... Most azért jöttem, hogy haza ..— Elcsuklott a hangja. Az intézet egyik nevelője meglátogatta a Kardos há­zaspárt budapesti lakásában. Valóban szép a lakás, ren­desek, mindketten dolgoz­nak. jól keresnek. — Hol van most Pista? — Budapesten, az apjánál Szeretnénk, ha végleg egy* másra találtak volna ... * Amikor kijövök az épület­ből, egy tizenkét év körüli kislány nyit ajtót, ő a kapu­ügyeletes. — Te miért vagy itt? Elpirul. — Csavarogtam. Nem sze­retek otthon lenni — mond­ja, s alig várja, hogy kilép­jek az ajtón, máris hallom a kulcs csikordulását. Garay Ferme

Next

/
Oldalképek
Tartalom