Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
4 fWT. AUGUSZTUS ÍO. napló--------------------------------------Á szocialista kultúráért örsi Ferencé az első díj Jtécsy Tamás Máté János Gábriel József Hit és hitvallás 'T'egnap délelőtt kitüntetéseket nyújtottak át a Megyei és a Városi Tanácson a népműve- lési munkában kiemelkedő eredményeket elért dolgozóknak. Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott Gábriel József, a Városi Tanács VB művelődésügyi osztályának vezetője, B é e s y Tamás, az irodalmi színpad vezetője, Huba János, a vasasi szalonzenekar vezetője, S s a b 6 Árpád, a Siklósi Járási Tanács művelődésügyi osztályának előadója, Major Mátyás, a hidasi művelődési ház igazgatója, Fodor Pálné, a Megyei Könyvtár igazgatója, Schusz- ter Adám, körzeti művelődésiotthon-igazgató, Máté János, a Gerényesi Községi Tanács vb- titkára, F ü 1 ö p István, a Pécsi Járási Tanács művelődésügyi osztályának előadója, P e t ő h Sándor, a Siklósi Járási KISZ-bizottság titkára. Miniszteri dicséretben részesült Lukács Fe- rencné gimnáziumi tanár, Wéber József, a pócsai körzeti művelődési otthon igazgatója, Oláh István népművelési ügyvezető, Dunai Károly, a dunaszekcsői filmszínház helyettes üzemvezetője, V ö ő András Jenő, Balog Béláné és Deák Józsefné könyvtárosok. Bécsy Tamás Pécsbányatelepen kezdte egy általános iskolás színjátszó csoporttal. Ennek már tizenkét éve. A TIT kisszínpad után a Nagy Lajos Gimnázium többszörös aranyérmes irodalmi színpada mellett a Doktor Sándor Művelődési Ház irodalmi színpadát vezeti. Díjak, dicséretek, érmek egész sora jelzi az irodalmi színpad fejlődését. Magyar tanár. De a tanári munkában is az hajtja, hogy az embereket közelebb hozza a művészethez. — A művészet nem vasárnapi ebéd utánra való, zson- gitó olvasmány. Nem „szép”, a szó elsődleges értelmében, vagyis nemcsak az. Olyan, mint a csillagos ég. Az is szép. de egyben valami egészen más is. Gyakorlati munkájában szigorúan betartott alapelvek vezérlik. — Keményen kell dolgozni. Azokat az utakat, amelyek révén a művészet „mindenkiből kijön”, ebben hiszek, több féleképpen be lehet járni. Úgy is, hogy ráhagyatkozunk a tehetségre, a pillanatnyi hangulatra, de úgy is, hogy nagyon keményen megdolgozunk érte. A kemény munka oly eredményt hoz, ami nem röppen el a jól elkapott pillanattal, hanem mélyen belegyökerezik az emberbe, és olyankor is él benne, amikor mással foglalkozik. A másik alapelvem a közös munka, az egyéni teljesítmény alárendelése a közös teljesítménynek. Nálunk a magamutogató kiállás is ismeretlen. Szüksége vein a mai embernek a lírára? — Jobban, mint valaha. Es úgy hívom azt, amit csinálunk, hogy az emberi benső drámája. A kor döntő kérdésének tartom. Máté János Egyike a megye legrégibb tanácsi funkcionáriusainak. A tanácsok megalakulásának évében, 1950-ben lett vb-titkár egy 450 lakosú községben, Ge- rényesen. Máig ott dolgozik. Ezalatt az idő alatt saját erőből művelődési otthont építettek, a hajdani két tanterem helyébe öt tantermes, zsibon- gós, irodákkal felszerelt iskolát, legújabban pedig egy 40 fős iskolai napközit. — Ág, Tékes, Kisvaszar tartozik hozzánk. A sásdi járásban először Gerényes vállalta, hogy kísérletképpen megpróbálkozik a körzeti művelődési ház gyakorlati megvalósításával. Sikerült. Ragyog minden az ő körzetükben — mesélik a megyei vezetők. — Máté János két éve a Munka Érdemrend bronzfokozatát is megkapta. Szerény, csendes ember, s maga is aktív népművelő: 1952 óta egyfolytában vezeti a fotószakkört. A művelődési ház változatos, bensőséges estéin elmaradhatatlan résztvevő. Gábriel József 1945-ben került Baranyába, Ellendre. Nyolc éven át volt iskolavezető, 15 éve a pécsvá- radi tanácshoz került, s kereken 10 esztendeje Pécs város Tanácsa Művelődésügyi osztályának vezetője. Ma is büszke az ellendi eredményekre, a kisközségben életképes ifjúsági mozgalmat teremtett, a járás egész területén dolgoztak az ő aktívái. Túlnyomó többségük ma is funkcióban lévő, felelős ember. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. 1957-ben megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért kitüntetést^ A tíz évről, amit osztályvezetőként töltött, azt mondja: — Magam semmit sem tehettem volna, de kiváló szakemberek, munkatársak, vezetők segítségével, úgy érzem, sokat tettünk. Sorolhatnám Pécs híressé vált együtteseit, művészeti csoportjait, a rendezvényeket, amik országszerte ismertek már, a 12 új iskolát, amit ezalatt építettünk, vagy akár a tíz új óvodát, Pécset, mint kultúrvárost a főváros után emlegetik, s jóleső érzés, hogy ebben az én munkám is benne van. Szabó Árpád Az egyetem után gimnáziumban tanított, majd jelenlegi helyére került, a siklósi járási tanács népművelési felügyelője. — Leginkább a ismeretterjesztés érdekel, hiszek abban a kijelentésben, hogy annak a világnézetnek van igaza, amelyik nem fél vitába szállni az ellenféllel. S hiszek abban, hogy a népművelésnek nem csak papíron feladata a tudatátalakítás, hanem lényegében, alapvetően az. Ez a bogaram. A „bogara” űzte, amikor nekilátott a tsz-ankétok és az ateista előadássorozatok megszervezésének. Meddig lehet „elmenni” a politikai-világnézeti nevelésben a falu népe között? A tapasztalatok száz százalékig igazolták meggyőződését. Az ateista előadások jórészét maga tartotta. A legkényesebb problémákban is vállalta a vitát. A legreménytelenebb helyzetekben is kitartott vállalkozása mellett. Hivatásáról a véleménye, hogy Szabó Árpád ha az ember négy év alatt nem veszti el az optimizmusát, már biztosan nem veszti el többé. H. E. A kapitány kilencvenegy esztendős. Dunaszek- csőn él egy félig leomlott* félig széjjelbontott ház egykori pajtájában. A pajta átalakított belső része a lakás, a nyitott fele, amelyikből a padláslépcső vezet fölfelé, afféle veranda. A kifeszített kötelekre verebek ülnek, az öreg kutya haragosan megmorogja a vendéget, majd napirendre tér felette és fáradtan lefekszik a napra... A kapitány úgyszintén bizalmatlan. Egészen addig, amíg a vendégek készségesen megnézni kívánják ennek az elhanyagolt múzeumnak az emléktárgyait A régi-régi, elsárgult fényképeket, térképeket, tervrajzokat, leveleket, menükártyát, számozógépet, több ezeréves köveket, meg a vendégkönyvet. De menjünk sarjába. A kapitány — Eilingsfeld János — régi „vízi-családból” származik. Apja és öregapja halászmesterek voltak, a kapitány őrzi a céh vándorkönyvét 1861-ből, amit az apja hagyott rá örökül. Ö aztán mégis hajós lett, előbb hajóslegény, később kapitány. De először teherhajón szolgált, s csak 1906-ban kerül személyhajóra, kezdetben a Kari Ludwigra amit 1854—55-ben építettek. ElEr ed mény hir d et és a jubileumi pályázaton 1966. decemberében irodalmi, képzőművészeti és zenei pályázatot hirdettek az első magyar egyetem alapítása 600. évfordulója alkalmából, összesen 118 alkotás érkezett be a pályázatra. A bíráló bizottság a szakmai zsűri javaslatának figyelembevételével döntött a pályadíjak odaítéléséről: A Lili bárónő és a Koldusopera a szabadtérin A Lili bárónőt öt, a Koldusoperát két alkalommal mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház a szabadtéri színpadon (rossz idő esetén a színházban) augusztus utolsó, illetve szeptember első napjaiban. A Lili bárónő előadásai a következő időpontokban lesznek: augusztus 26-án, szombaton, 27-én, vasárnap, 30-án, szerdán, 31-én, csütörtökön, valamint szeptember 3-án, vasárnap. Minden előadás este 8 órakor kezdődik. A Koldusoperát szeptember 1-én, pénteken és 2-án, szombaton láthatja a közönség, szintén este 8 órai kezdettel. Börtönben a gadányi falurossza Lőrinc Lajos 22 éve* ara- nyosgadányi alkalmi muhkdSi ez év május 7-én este ittas állapotban felzörgette a már pihenőre tért Bálint Istvánnét és bort követelt tőle. Az asz- szony kiutasította Lőrincet, aki erre bement a szomszédos Bencze József istállójába. A gyanús zajra a gazda kiment az udvarra, ahol meg is találta a ténfergő fiatalembert, akit kiebrudalt az utcára. Lőrinc még ekkor sem hagyta abba a garázdálkodást és belopakodott Kovács József istállójába és ott letilt a földre. Itt is rátalált a gazda, akit Lőrinc megtámadott, majd fojtogatni kezdett. Amikor a háznépe Kovács József segítségére sietett, a fiatalember elmenekült. A Pécsi Járásbíróság mivel Lőrincnek súlyos testi sértés kísérletéért már volt egy felfüggesztett S hónapos ítélete, összbtintetéstil jogerősen 1 évi 2 hónapi börtönt szabott ki a munkakerülő, iszákos és a falujában már több alkalommal éjszakai botrányokat rendezett fiatalember ellen. Az irodalmi pályázat 20 000 forinttal jutalmazott első helyezettje: örsi Ferenc „Ius ultimae noctis” című történelmi drámájáért. A II. díjat és a vele járó 15 000 forintot Dévényi Róbertnek ítélték „Az üldözött kerub” című drámájáért. A 8000 forintos III. díjat Borsos József kapta „Énekesmadár” című szatírájáért. További három szerzőt dicséretben és pénzjutalomban részesít a bizottság. A képzőművészeti ágban nem küldtek be pályadíjra érdemes alkotást. A bizottság nyolc mű alkotójának pénzjutalmat ítélt: összesen 12 000 forintot. A zenei pályázat I. díját nem adták ki. A IX. díjat ét a vele járó 15 000 forintot —• fele-fele arányban — Kása György, a Janus Pannonius versére írt „Cantata humana’* című alkotás szerzője és Arányi György, a Heltai Jenő ver sére írt „Szabadság” című zenemű alkotója között, a IIL díjat 4000—4000 forint arányban Szelényi István, a Heltai Jenő versére írt „Szabadsági című kantáta szerzője és Sulyok Imre, a Kis János versére írt „A tudományok dicsérete” című mű alkotója között osztja meg a bizottság. A pályadíjakat októberben, a jubileumi ünnepségeken adják át Pécsett. Újrarajzolták a vadászati térképet Újrarajzolták a vadban gazdag Baranya vadászati térképét. A 660 ezer holdon nyolc erdőgazdasági, illetve állami gazdasági rezervátumot, valamint 11 nagyvadas és 29 apróvadas területet jelöltek ki. Az új vadászati határok augusztus elsején váltak hivatalossá. Ilyen nagyarányú rendezés utoljára 1946-ban történt, amikor a felosztott nagybirtokok maradványait vadászati vonatkozásban is felszámolták. Most az elmúlt húsz év során végbement változások tették szükségessé a területrendezéseket, határkiigazításokat. A legöregebb bő kapitány először a Gizella nevű gőzösön lett, majd amikor 1916-ban elkészültek az első „luxushajók”, az egyiknek 6 lett a parancsnoka. Ez volt a Helios. t — Nagyon jó hajó volt — mondja a kapitány, miközben előhozza a hajó meg- foszlott tervrajzát. — Nyolcvankét méter hosszú, emelet, plusz tető. Ment 16— 18 kilométerrel. Volt a hajón pastabélyeg, csináltattam külön menükártyát is, a hajó fényképe volt rajta. Megmutatja a „számozógépet”, amivel a hajóra fellépő utasokat számolta valaha. Megmutatja a menükártyát, sőt, ad egy példányt, s mint hajdanán a hálásan búcsúzkodó utasoknak, nekünk is odakanyarít egy aláírást. Megmutatja a dobozt, amiben a 800 fényképlemez egy részét őrzi. Harminc év alatt sokmindent lefotograíált a kapitány. A Heliosrói ment nyugdíjba 1932-ben. A hajója még járt a második világháború alatt is. A kapitány úgy tudja, egy amerikai találattól múlt ki a hajó. Azokból az évekből, amikor Eilingsfeld János állt a parancsnoki hídon, megmaradt a vendégkönyv. Nagyon érdekes olvasmány. A kapitány hozza az „okulárét”, és mindenféle felvilágosítással szolgál a bejegyzőkről. — A bécsi földrajzi társaság, menetközben előadásokat is tartottak... Dr. Franz Sonka, a DGT elnöke volt... ez itt a romániai angolkisaszonyok főnöknője... a belgrádi holland követ ... a román államvasutak vezérigazgatóját Is vittem, itt van, ni, kaptam tőle aztán egy elsőosztályú szabadj egyet..; ez a müncheni festő később jó barátom lett, itt egy ceruzarajza... aranydiplomás mérnök, udvari tanácsos: ez nagyon rendes ember volt, negyven éven át barátságot tartottunk... Emitt egy örmény írás, sokféle nemzet utazott ám a hajón! Lám* ez meg török volt. Ki ez? Stella... ja, ez volt a legszebb asszony, aki valaha a Helioson utazott... Két bekezdést hadd Idézzünk a hajó különlegesen változatos utas-bejegyzései közül. i
