Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-19 / 195. szám
1961. AUGUSZTUS 19. napló 5 Megkezdődött a színházi hérletezés A Pécsi Nemzeti Színház szervező titkársága, megkezdte az új évad bér- létezését. A vegyesbérlet tizenkét előadásra szól: Shakespeare VI. Henrik, Gosztonyi János A sziget, Marceau Találkoztam az igazsággal, Rozov Jubilál egy Iskola, Thuri Zoltán Katonák, Tennessee Williams A tetovált rózsa, Kálmán Imre Marica grófnő, Lehár Ferenc Mosoly országa, Budai Dénes Fity- firitty, Szüle—Vincze Egy bolond százat csinál. Verdi Aida című műveit és a Balett-estet tekinthetik meg a nézők. A bérlet meghatározott helyre szól és a színház húsz százalékos kedvezményt nyújt a vásárlók számára. Az elsőrendű bérlet 172, a másodrendű 153, a harmadrendű 134, míg a ' negyedrendű 96 forintba kerül. A bérletek augusztus 21-től válthatók üzemek, hivatalok közönségszervezői útján, egyéni vásárlók számára a színház közönségszervező irodáján. A bérlet első részletét átvételkor, a további öt részletet pedig október l-től öt hónap alatt kell kifizetni. Hogyan kerülielftk el a balesetek? Munkavédelmi kiállítás a KISZÖV-székházkan Munkavédelmi kiálítást rendezett a Kisipari Szövetkezetek Baranya megyei Szövetsége a szövetség székházában. Tegnap délelőtt 11 órakor nyitották meg a kiállítást, amelyen megjelent többek között dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei' Bizottságának titkára is. Tárnái Ferenc, a KISZÖV elnöke elmondotta, hogy a kiállítás célja az, hogy bemutassa a szövetkezeti munka- körülmények között megfelelő biztonságot nyújtó védőeszközöket és védőberendezéseket. A kiállításon a szövetkezeti ipar három olyan ágazatának (fa, vas és építőipar) termelési fázisait mutatták be, amelyeknél általában legmagasabb a balesetveszély. Jó- néhány szövetkezet új, korszerű üzemházba költözött az elmúlt évek során és alig van olyan szövetkezet, ahol valamiféle korszerűsítés, fejlesztés ne történt volna. Komoly ösz- szeget fordítottak az üzemi balesetek és egészségi ártalmak kiküszöbölésére is. Azonban az elért eredmények nem mindig állnak arányban a ráfordításokkal. Például a szövetkezeti ipar területén az elmúlt öt esztendőben, országos viszonylatban az üzemi balesetek száma 27 százalékkal, a balesetek következtében kiesett mun kanapok száma pedig 44 százalékkal növekedett. Baranya megyében sem ked vezőbb a helyzet. — Szövetségünk területén 1964-ben 244 baleset volt és ez a szám 1966-ra 340-re, vagyis 40 százalékkal emelkedett — mondotta Tárnái Ferenc, a KISZÖV elnöke. — A számszerű növekedés mellett az előfordult balesetek súlyosbodtak is. Ezt mutatja a balesetek miatt kiesett munkanapok szá mának 3523-ról 5642 napra, vagyis 60 százalékkal való növekedése. A balesetek növekedésének egyik lényeges oka abban keresendő, hogy a szövetkezetek létszám és termelés fejlesztését nem követte párhuzamosan a munkahe- ! lyek kellő bővülése, a munkaeszközök korszerűsítése és a munkakörülmények megfelelő javulása. — A helyzet rosszabbodásá- | nak másik alapvető oka az — folytatta Tárnái Ferenc elv J társ —, hogy szövetkezeti dől- | gozóink és vezetőink egy ré- I sze még ma sem értette meg, | hogy a korlátozott bővítési lehetőségek miatt következete- | sebben és tervszerűbben kellene megoldaniuk a veszély- források megszüntetését. Gyakori tapasztalat, hogy a szövetkezeti vezetők egy része a közvetlen munkavezetőket, telepek, részlegek és brigádok közvetlen irányítóit nem kötelezik a munkavédelmi feladatok végrehajtására. Nem támaszkodnak kellő mértékben a munkásvédelmi őrségekre sem. — Balesetvizsgálatok alkalmával szerzett tapasztalataink egész sora bizonyítja, hogy sok esetben megelőzhették volna a baleseteket, a munkafolyamatok közvetlen irányítói, ha megkövetelték volna a dolgozóktól az előírt védőeszközök és védőberendezések használatát. Ez a kiállítás alkalmas arra, hogy felhívja a szövetkezetek vezetőinek figyelmét az itt látható, gyakran nem is nagyon költségigényes berendezésekre, azok alkalmazására, éppen a dolgozók életének, egészségének védelme érdekében — fejezte be megnyitó beszédét a KISZÖV elnöke. Márciustól októberié a határban Háromszögelők Egyetlen fix-pont tízezer forint Ahány ember, szinte annyiféle találgatás tárgyai azok a karcsúbb vagy kurtább gúla alakú faépítmények, melyek ott ágaskodnak a dombok hátán, utak mentén, szántóföldek horizontján. Például vannak, akik róka-, szarvaslesnek vélik, aszerint, hogy erdőség vagy mező terül el körülöttük. A kutatóhajla- múak érc, olaj, szénlelőhelyeknek, a „stratégák” katonai támpontoknak, vagyis kiki vérmérséklete, fantáziája szerint vélekedik róluk. Viszont az is igaz, hogy valódi rendeltetésüknek nem is olyan nagyon könnyű dolog utánajárni. Mi sem mindjárt a helyszínen, hanem a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál kezdtük a felderítést. Pontosabban Szendrődi Károly mérnöknél, a vállalat szakcsoportvezetőjénél, aki először csak általánosságban beszélt a geodéták munkájáról. Történelmi visszapillantással kezdte, a még 100 év előtti időkből, amikor a geodéta ősök még amolyan „hátánháza, kebelén kenyere” módon barangolták be a felmérendő területeket. Azaz, dehogy barangolták, hiszen egy-egy helyen esztendőkre is lehorgonyoztak, amíg az adott terepet felmérték és helyszínen feltérképezték. Később, az 1900-as évek elején, már új mérőműszerek segítségével „gyorsabb ütemben” folytak ezek a műveletek. Például egy hatezer holdas község határának geodéziai felmérése öt mérnök és tucatnyi segítő egész éves munkáját igényelte „csupán”, mert a térképet már nem a helyszínen, hanem a központban készítették. De ahogy Szendrődi Károly mondotta: olyan pontossággal, részletességgel, hogy ezek a térképek még ma is támpontjai 8 földmérőknek. — De csak támpontjai — fűzte hozzá magyarázatképpen —, mert akármilyen precízek is, eljárt felettük az idő. Húsz évvel ezelőtt kezdődött ez, amikor szinte egyik napról a másikra óriási változások történtek a földtulajdonviszonyokban. A nagybirtokok felosztása, még teljes mértékben a régi térképek segítségével történt, de később a tsz-ek kialakulása, és legutóbbi folyamatként a tsz-összevonások újabb felmérésekre, térképezésekre sürgettek bennünket. Viszont ma már a légifelvételektől a legkorszerűbb terepműszerekig minden rendelkezésükre áll, csak egy valami maradt hagyományos: a terepeken dolgozó geodéták, vagy ahogy ők nevezik, a háromszögelők munkakörülményei. — Voltaképpen nekünk is nyolc órában számolnák a munkaidőt, mégis látástól va- kulásig tart — mondotta Kresz Ferenc. — Például szeles időben árbocot, gúlát állítani teljesen kárbaveszett munka volna ... Megköszönték a munkámat Bonyár Lajos bácsi is feliratkozott hát a ritka jubilánsok közé. Ebben az évben tesz pontot egy helyen eltöltött 43 éves szolgálatára és a 70-ik születésnapjára is, amit csak azért nem tarthatott titokban, mert abban a hivatalban tartják nyilván, ahol a fentebb említett szolgálati éveit megfelezte. A vajszlói tanácson. Jól mondtam, megfelezte, mert az előbbi 21 esztendőt is ott töltötte ki, bár annak idején körjegyzőségnek nevezték a munkahelyét. Amikor feljegyeztem, hogy hivatal segédi beosztásban, kijavíttatta velem a minősítést —• Nem is jól kezdte. — figyelmeztetett. — Mert hivatalnak a polgármesteri, alispánt hivatalokat nevezték, a kisebbeket csak jegy- zőségnek, körjegyzőségnek, vagy egyszerűen irodának, írja hát csak úgy, hogy irodaszolga, mert az voltam. Negyvenhat óta vagyok hivatalsegéd ... Aztán ő jött némileg zavarba, amikor megkérdeztem, hogy ha már ilyen megkülönböztetéseket tesz, akkor azt is mondja meg, mi különbség volt az irodaszolgai és a hivatalsegédi beosztása között. Jól megfontolhatta a választ, mert egy ideig eltöprengett rajta. — Nem akarok én senkit sem megsérteni — mondta ki diplomatikusan, — mert akkor is megbecsültek, ma meg különösen. Lámcsak, megérhettem, hogy annyi szolgálat után kitüntettek — tette elém bizonyítékul az alig egy órával előbb kapott Kiváló dolgozó oklevelet és a borítékolt pénzjutalmat. — Palkó elvtárs személyesen adta át, de előtte még a Minisztertanács és a saját nevében is gratulált és megköszönte a munkánkat, mert többedmagammal kaptunk kitüntetést... De közben eszébe juthatott az iménti kérdésem, mert visszatért rá. — Na, persze, van azért még más különbség is a régi és a mai szolgálat megbecsülése között — mondotta. — Például, amig azelőtt csak a dobolás, a postázás, meg a kézbesítés volt a feladatom, ma ' már sokkal több ennél. Majd húsz év óta rámbízza a tanács a járlatlevelek kiállítását, kezelését is. Hogy mást ne mondjak, a néhány nap előtti vajszlói kirakodó vásáron az eladott jószágok járlatlevél átírását és az újak kiadását is magam végeztem. És ez már hivatali munka... Ezután már nem is keresgélt a különbségek között. — Na és itt van a nyugdíjjogosultság. Ilyen se volt azelőtt. A titkárunk már ki is számolta, hogy a fizetésem, meg az éveim után nyolcszáznál is több nyugdíjra számíthatok. A kis házam, meg a kertem után, okos beosztással elég is lesz öregségemre. És azt már csak ráadásnak mondta el, hogy a vajszlói tanácson is ünnepséget készítenek elő a számára. — A hetvenedik születésnapom csak huszonhatodikén lesz, de az elnökünk előbbre, augusztus 20-ra tervezte a köszöntésemet. Azt mondta, ott tartjuk meg a tanácsházán ... De már nem tette hozzá, hogy ez is a különbségek közé tartozik. Bonyár Lajos bácsi nem szeret ismételgetni. —s—gy— De erről már odakint Bólyban győződtünk meg, amikor a kényelmes Volgából áttelepedtünk a zöld terepjáróba, és toronyiránt átvágtunk a babarci határ tarlóföldjein. S csak odakint, az éppen készülőiéiben lévő egyik „fixpontjukon” árulta el Kresz Ferenc, a „pilótánk”, hogy ő tulajdonképpen a háromszö- gelő részleg vezetőmérnöke, ehhez a beosztáshoz nélkülözhetetlen a gépkocsizás. — Amott is dolgozik egy brigádunk, mutatott valami láthatatlan távoli pont felé. — Azokra is ügyelni kell, de rengeteg másra még, amiben ketten osztozkodunk Bandival, — mutatta be Horváth Endre mérnök kollégáját. Rajtuk kívül két technikusból, egy ácsból és tizenkét betanított munkásból áll a há- romszögelő brigád, de csak a bemutatkozáskor derült ki, hogy kinek mi a beosztása Mert egyformán cserzett, nap- , szíttá „bronzemberek” valamennyien, akik nem nézik egymás címét, rangját, ha a munka úgy kívánja. Lám, most is, amikor érkezésünkre éppen a „fix-pont” hatalmas árbocát akarták talpra állítani, olyan magától értetődőnek tűnt, hogy Kresz Ferenc és Horváth Endre is besorolt közéjük segítőnek. Nem egyszerű példaadás vagy gesztus dolga idekint a segítség, a megértés, meglátni ezt más jelekből is. Elsősorban a vezetők és a beosztottak egyáltalán nem „haverkodó”, s mégis bizalmas nexusából, amit talán a márciustól október végéig tartó idekinti egymásrautaltság hangolt így össze hosszú évek alatt. És a sajátos munkaidőbeosztás, amit ők tréfásan ..kötetlennek” neveznek. Idejét, rendjét ugyanis nem ők, hanem az időjárás, pontosabban a légmozgás és a hőmérséklet határozza meg. Elmagyarázta, hogy az árboc és a hozzá tartozó műszerek segítségével centiméternyi pontossággal kell meghatározniuk a másíél-két kilométernyire lévő háromszögelési pontok koordinátáit, és ehhez a művelethez a teljes szélcsenden kívül csak a korareggeli és a késő délutáni hőmérséklet felel meg. S mivel éppen délidő volt, teodo- liton is bemutatta, hogy a megengedettnél nagyobb hőség hogyan szólhat bele a mérésekbe. Valóban. A távcső „keresztjén” tiltóan vibrált a távoli „árboc” pirosra festett csúcsa. — Hát ezért kötetlen munkaidőnk — mondotta. — A hőmérséklet őfenségéhez való alkalmazkodás miatt. S ha nem is alázattal, de zokszó nélkül szolgáljuk valamennyien nyolc óra helyett napi 12—13 órában. Hát ez is összeköt bennünket. És mennyi minden más még, amiről mi is meggyőződtünk. Ha közhelyesnek hangzik is, de itt mindenki büszke a maga beosztásara. És joggal. Például Szabó István betanított munkás a gúlaépítésre, Forró János, a lábazatásás nagy pontosságot igénylő munkájára, Tamás József gépkocsivezető az árboc talp- raállításokban szerzett jáx-tas- ságára, Bédy Béla technikus arra, • hogy évenként 250—300 fixpontot építenek már, ami 500—600 négyzetkilométernyi terület felmérésének felel meg, és mindannyian arra, hogy a háromszögelés a térképkészítés alapja, előfeltétele. Az új térképeké, melyek nélkül nem tervezhet tervező, nem épülhet vasút vagy ipari objektum. Megtudtuk azt is, hogy egy- egy kőből készült „fixpont” végleges leállítása, elhelyezése, több mint tízezer forintjába kerül a?, államnak, s jó lenne, ha erre újságon keresztül is felhívnánk a környezetükben lévő tsz-ek traktorosainak, erőgépeseinek figyelmét. Bédy Béla technikus példát is adott az újságcikkhez. — Sajnos, nemrég és éppen itt a környéken történt, hogy egy atyafi kiásta a kövünket, mert építkezés miatt útba volt neki. És amikor felelősségre vontam, még ő „okosított fel”, hogy csupán öt méterrel helyezte odébb a követ, de onnan is éppen olyan jól látható a távoli „mérőtorony”, mint az eredeti helyéről... Hogy aztán mibe kerül majd az illetőnek ez a ..szakmagyarázat”, biztosan idejében értesítik róla. Mi mindenesetre leírtuk a példát, s reméljük, mások számára is lesz foganatja. Pálinkás György I l
