Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-19 / 195. szám

napló 1961. AUGUSZTUS 19. I ndonézia ezen a héten, augusztus 17-én ünne­pelte függetlensége ki­kiáltásának 22. évfordu­lóját. Már az évfordulót meg­előző hetekben tapasztalható volt a belpolitikai helyzet éle­ződése. A szélsőjobboldal, amely csak a kommunistaelle­nes terrorhullámmal elégedett, saját politikai berendezkedé­sével korántsem, megújította pozícióharcát. A Suharto-kor- mány pedig — noha igyeke­zett megtartani a hadseregnek a politikai irányító posztokat — kénytelen volt megtenni azt, amitől még májusban el­zárkózott : engedélyezni egy új, s nyilvánvalóan a szélső­ségeket tömörítő muzulmán párt megalakítását. A szélső- jobboldali nyomásnak meg­felelően új lendületet kapott a kommunistaellenes kam­pány is, s a hadseregen be­lül nagy tisztogatások indul­tak. Mindenesetre nem sza­bad fenntartás nélkül elfo­gadni a kelet- és közép-jávai sukamoista mozgolódásról ter­jesztett djakartai verziókat; az azonban tagadhatatlan, hogy az indonéz nacionalista erők egyre több jelét adják aggodalmuknak Dj akarta fo­kozódó nyugati elkötelezettsé­gei és a nyugati gazdasági be­hatolás láttán. A függetlensé­gi évfordulón mondott beszé­dében Suharto heves támadást intézett Sukarno ellen, viszont — szavakban — igyekezett hi­tet tenni az el nem kötele­zettségi politika folytatása mellett. A szlrpetárok földjén Egy hét a világpolitikában 0 A háború és a vita eszkalációja 0 Polgárháborús állapot Kínában 0 Olajértekezlet Bagdadban A Zajos évforduló Indonéziában Johnson-kormányzat vietnami eszkalációs po­litikája az eltelt néhány napban, ha lehet, még veszélyesebb fokot ért el; min­denesetre az eddig többé-ke- vésbé passzív nyugati körök ben is a riadalom jelei mutat­koztak. Mint ismeretes, Washington engedélyt adott Hanoi kulcsfontosságú hídjá­nak megtámadására, ami a híd két oldalán lévő védőgát­rendszer folytán példátlan fe­nyegetés és zsarolás. Az ame­rikai elnök ezen kívül is ala­posan kibővítette az észak­vietnami célpontok listáját, s a támadó repülőgépek immár harminc mérföld helyett tíz mérföldnyire közelítik meg a kínai határt. Washington eszkalációs lé­pései nyomán új erővel lob­bant fel az amerikai politiku­sok körében a háborúról foly­tatott vita lángja. A bombá­zások esztelenségét, hatástalan ságát és veszélyességét han­goztató politikusok száma is — mondhatni — eszkalálódott. Ennek kettős oka van: növe­kedett a felismerés az ameri­kai kongresszusban és azon kívül is, hogy a háború ug­rásszerű kiterjesztése fokozza az Egyesült Államok nemzet­közi kockázatait, szembe ál­lítja vele saját szövetségeseit, másfelől egyre nyilvánvalóbbá válik az amerikai politika irá­nyítói előtt, hogy a? Egyesült Államok nem bírja „a két há­borút”, tehát a vietnamit és a hazai nagyvárosokban dúlót. Johnson ugyan újfent erőskö- dött, hogy Amerika képes foly tatni a hazai programokat, de a nyári események tükrében ennek már nemigen van hite­le. Még olyan körök is, ame­lyek egyetértettek a vietnami háborúval, kezdik tűrhetetle­nül soknak tartani a ráköltött milliárdokat, különösen, hogy azoknak a pusztításokon kívül semmi eredménye nem mutat­kozik. A megfigyelők világszerte összefüggéseket látnak az Egyesült Államok vietnami eszkalációs politikájának leg- újab lépései, ha úgy tetszik, ugrásai és a kínai események között. A hírek szerint pol­gárháborús állapotok uralkod­nak Kína legtöbb tartomá­nyában, a maoisták és ellen­feleik harca egyre hevesebb. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy például a Kína határai közelében végrehajtott bom­bázások elrendelésekor a Johnson-kormány messzeme­nően figyelembe vette Kína belső lekötöttségét. S tekintve a földrajzi helyzetet, az is vi­lágos, hogy a vietnami hábo­rúra egyre kevésbé „figyelő”, sőt a szocialista tábor fő ere­je, a Szovjetunió ellen mind vadabb provokációkat elköve­tő pekingi politika, kedvez az amerikaiak eszkalációjának. Úgy tűnik, a maoisták, mi­közben mind kevésbé tudják ellenőrzésük alá hajtani Kí­nát, a szovjet—kínai kapcsor latok maradványain vezetik le a kudarcok felett érzett In­gerültségüket. Az az elemzés, amely a héten látott napvilá­got a Pravdában, alapos átte­kintést nyújt a jelenlegi kínai események előtörténetéről, s megállapítja, hogy Mao cso­portja a kínai szocializmus ügyét ássa alá. A világ másik nagy vál­sággócában, a Közel- Keleten a helyzet nem változott. Izraeli részről mind jobban berendezkednek — ha nem is egyforma mér­tékben — a megszállt arab területeken. Az arab országok viszont újabb kísérletet tettek politikájuk egységesítésére. A khartoumi külügyminiszteri ta­lálkozó határozatónak megfe­lelően a héten Bagdadban ösz- szeültek az arab gazdaságok irányítói, hogy megvitassák, mint állíthatja kialakítandó közös politikája szolgálatába az arab világ legfőbb fegyve­rét, az olajat. A haladó arab országok ésszerű és radikális olajembargót, valamint az im­perialistáknak adott óriási jö­vedelmű koncessziók felülvizs­gálatát sürgetik. Természete­sen változatlanul fennállnak az ellentétes álláspontok a társadalmi reformok politiká­ját folytató arab államok és az olaj haszonélvezetére tá­maszkodó, a Nyugathoz kötő­dő arab országok között. Egy biztos: a bagdadi olajértekez­let kimenetele lényegében el­dönti a tervezett arab csúcs- találkozó sorsát. A közel-keleti válság meg­oldására tett lépések közül a héten kiemelkedik Tito jugo­szláv elnök körútja három haladó arab országban. Tito alexandriai nyilatkozatában arra utalt, hogy fontos meg­beszéléseket folytatott a tár­gyalásos megoldás végett. 4. Dzsingisz kán — Ikaruson Tisztelet, megbecsülés (Folytatás az 1. oldalról) kor határozatot hozott a disz- • polgári cím bevezetésére. Aki ötszáz társadalmi munkaórát dolgozik egy évben, a közért — mindenképpen és legalább ennyit megérdemel. Indokolt tehát, hogy továbbra is ez legyen az első feltétele a díszpolgári cím elnyerésének. Mégis, érdemes lenne meg­vizsgálni, hogy nem lehetne-e szélesebb alapra fektetni a díszpolgári cím adományo- zásának rendszerét. Egy vá­ros élete sokkalta gazdagabb, összetettebb annál, hogy egyetlen aspektusból el le­hessen bírálni, kik a város legkiemelkedőbb polgárai, akik a legtöbbet tették a vá­rosért, kiknek a munkája öregbíti hírünket az ország­ban és a nagyvilágban. Javaslatunk tehát az, hogy módosítani kell a díszpolgári cím alapítási okmányát, kibő­vítve elnyerésének feltételeit. Az eddigiek fenntartása mel­lett kaphasson az is díszpol­gári oklevelet, aki tudomá­nyos, műszaki, művészeti, tár- sadalmi-polotikai munkássá­gával, a termelésben elért kimagasló eredményeivel nö­veli Pécs városának hírét, te­kintélyét, szolgálja a köz ér­dekeit, előreviszi a város fejlődését. Igenis, válasz- szunk díszpolgárokat, Euró- pahírű orvostudósaink, nagy felkészültségű kutatóink, mér­nökeink, pedagógusaink, mű­vészeink. az üzemek, bányák legtekintélyesebb munkásai, a közigazgatásban, a politi­kai, társadalmi szervezetek­nél tevékenykedő aktivisták köréből is. És nemcsak nyug­díjba vonulásuk idején, ha­nem, amikor azt ténylegesen kiérdemelték! Azt Is meg kellene gon­dolni, hogy a jelenlegi éven­kénti szakaszok helyett eset­lek két-három évenként ke­rüljön kiadásra jövőben a .. díszpolgári cím, viszont ak­kor szélesebb körben és na­gyobb számban. Létre lehet­ne esetleg hozni egy magas­szintű bizottságot, amely a jelölést elvégzi, majd dön­tésre a városi tanács elé ter­jeszti. Így alaposabb lehet a kiválogatás, növekedni fog a díszpolgári cím ázsiója. Végül még annyit: nagyon örülnénk, ha a Pécsi Városi Tanács nagyszerű kezdemé­nyezése, a Baranya megyei Tanácson is követésre talál­A karcsú minaretek erké­lyéről egykor a miiezzinek éneke szólította imára a mo­hamedán hívőket. Ma már vi­szonylag kevés mecset üzemel, de ezekben ugyanúgy ahogy hajdan, felcsendül az elnyúj­tott ének. A minaretek szűk, meredek csigalépcsőin bizony nem könnyű felkapaszkodni. A másik problémát a mai városok zaja jelenti. Autó­dudák, repülők, gyári sziré­nák hangja mellett nem hal- laszik messzire a müezzin imá ra szólító szertartásos éneke. Nem volt más megoldás, a korszerű technikát állították a nemes cél érdekébe. A mi­naretek tornyaira nagytelje­sítményű hangszórókat szerel­tek. s amikor annak eljön az ideje Allah földi szolgája be­kapcsolja a magnetofont, s kényelmes karosszékben ülve lejátssza saját hangját. Skopjétól néhány kilomé­ternyire már eredeti balkán miliőbe csöppen a kíváncsi utas. A falvak lakói olyan körülmények között élnek, mint őseik évszázadokkal ez-' előtt. Mezőgazdasági kultúr­termet csak a folyók völgyei­ben alakulhat ki. Amerre a szem ellát mindenütt magas, | dolomitos hegyek, melyeken még a füvet is kiégeti a nap. Minden talpalatnyi termőföld kincset ér. Láttam négy, öt I négyzetméter alapterületű kér teket, ahova a termőföldet kosarakban szállították. A mostoha természeti adottsá­gok miatt az egyetlen házi­állat az igénytelen apróter­metű szamár. Terhet szállí­tanak, kocsit húznak, vagy a hegyi ösvényeken cserépedény ben vizet cipelnek, s nem utolsósorban „közlekedési esz­közök.” Skopjétól délkeletre 50 kilométer távolságra Titov- Veles közelében mesterséges tó van. Száz méter hosszú, harminc méter magas vasbe­ton völgyzárógát építésével hozták létre ezt a tárolót. Vi­zét áramfejlesztésre, de első­sorban üdülési célokra hasz­nálják. Közel azonos terüle­tű a mi Pécsi tavunkkal. A tó partján egyetlen motelszerű épület áll. A sziklás hegyol­dalakon sem campinget, sem víkendházat nem engednek építeni. Csak így tudják meg­őrizni a csendet, illetve biz­tosítani a tökéletes pihenést. Itt fürdeni és napozni lehet csak. A görög határ közelében fekszik Jugoszlávia legjobb bortemő vidéke. Központja Kavadarci. Édes, tüzes mala­gabort termelnek, úgyszólván teljes egészében exportra. A szűk utcácskák kis házai előtt füzérekben szárad az apró­levelű dohány. Lakosai ked­ves, közvetlen emberek; csil­logó szeműek, fekete hajúak, a görög keveredés hatása rendkívül szembetűnő. , Farmotoros Ikarusunk egyik vezetőjét Titov Velesben rendkívüli „előléptetés"-ben részesítették. A Mecsek Együttes e városban adott műsoráról távozott a mintegy nyolcezer fős közönség zárt, tömött sorokban. Gépkocsi- vezetőnk az autóbusz oldalá­nak támaszkodva várta a tö­meg elvonulását. Az emberek megálltak, sugdolóztak, figyel­mük „pilótánkra” irányult, ki nem tudta mire vélni a jelen­séget. AHg győzte viszonozni a sok üdvözlést. Egy idős néni kíváncsian a közelébe férkő­zött, alaposan végignézte több szőr is tetőtől talpig, össze­csapta a kezét és elkiáltotta magát: Dzsingisz kán! A kissé mongolos típusú 120 ki­lós tagbaszakadt gépkocsive­zetőnket mind a nyolcezren szemügyre vették. Hazafelé Sziklás hegyvidék. egész úton méltatlankodott. Nem tudott napirendre térni, hogy Dzsingisz kán magyar leszármazottjának mi keresni valója van az Ikarus volánja mögött. Végül is megnyugodottf hi­szen Dzsingisz kán is veze­tett és nem is akárhogyan. Kovács Sándor Következik: A Folklór fesztivál Közel-keleti helyzetkép Tízezrek szenvedése a sivatagban Amman: A PAP Lengyel Távirati Iroda kiküldött tudó­sítója csütörtöki helyszíni be­számolót közöl a Jordán folyón átívelő Allenby-hídról, ame­lyet most — mint írja — Husszein hídnak neveznek. A híd voltaképpen csak roncsok­ból áll, de ezeken özönlenek át az arab menekültek az Iz­rael által megszállt jordániai területről keletre. — Itt zaj­lik le korunk egyik legmeg­rázóbb tragédiája — írja a lengyel tudósító. Megállapít­ja, hogy augusztus első felében az emberáradat „kissé” mér­séklődött: naponta folyamato­san ötszáz—nyolcszáz mene­kült haladt át folyamatosan a hídroncsokon. Elég a folyó­parton két órát eltölteni ah­hoz, hogy az ember teljes mélységében felmérje a prob­lémát — írja. Egy 18 éves jordániai fia­talember mondotta a lengyel újságírónak: azért távozik, mert a megszállt területen nincs munkaalkalom, nincs élelem. „Inkább a menekült- tábor kenyerét eszem, mint­sem, hogy az ellenségnél él­jek” — mondatta. A tudósító beszámol arról is, hogy három falu népe kol­lektiven határozta el a meg­szállt Nyugat-Jordánia elha­gyását. A tőkés sajtó egyrésze is beismeri, hogy Kelet-Jor- dániát a lakosság önkéntesen hagyja el. A lengyel tudósító szemeláttára történt, hogy az izraeli szervek 25 embert ad­tak át Jordániának. Tizenhá­rom rendőr és tíz beteg asz- szony volt közöttük a rend­őrök, — mint kiderült — ha­difogolytáborból szabadultak. Az Izrael áltól létesített fo­golytábort, a nemzetközi egyez ményekkel ellentétben, „lég­mentesen” elszigetelték, senki nem kereshette fel a rabo­kat. A rendőrök elmondották, na. Bizonyára, nemcsak Pé­csett vannak kiemelkedő munkát végző, szorgalmas, áldozatkész emberek, hanem Baranya megyében is __— miért ne nyerhetnék el ők is a kitüntető díszpolgári cí­met. Ez csak elhatározás kér­dése lehet! I hogy büntetésből gyakran gúzsba kötötték őket, meg­alázóan bántak velük, silány kosztot adtak és megerőltető fizikai munkát kellet végez­niük. Az Allenby-hídtól nem egész két kilométernyire — mint a tudósító írja — jól látták a jordániai sivatagban telepí­tett táborokat, ahol sátrak­ban, vagy a szabad ég alatt tízezrek szenvednek — feje­ződik be a PAP-iroda tudó­sítójának helyszíni jelentése. A keletre tartó áradat pén­teken reggel hét órakor irányt változtatott, A nemzetközi vö­röskereszttel létesített megál­lapodás értelmében Izrael két átkelőpontot szabadított fel a Jordán folyón azok számára, akik engedélyt kaptak, hogy hazatelepüljenek az Izrael ál­tal megszállt területekre. Az AFP hírügynökség jelentése szerint az egyik a Jerikó kö­zelében lévő Allenby-híd, a másik pedig az innen északra fekvő Umm Asz Surat. A nemzetközi sajtó képviselői­nek jelenlétében a hazatele­pülés megkezdődött: néhány család, szegényes motyójával, jelentkezett az Izraeli szer­veknél, amelyek rendkívül tü­zet« vizsgálat után engedték tovább őket. Az újságírók a közelben látták Dajan izraeli hadügyminisztert is. Á Lenin-csúcs megmászása e őft Szovjet, magyar, bolgár, lengyel, csehszlovák, NDK-bell és olasz hegymászók a 7134 méter magas Lenln-csúcs megmászá­sára készülnek a Pamir-hegységben. Képünk 5200 méter magasságban készült, ahol tábort ütött az expedíció.

Next

/
Oldalképek
Tartalom