Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-30 / 178. szám
◄ A Pécsi Balett a Szigeten Műsoruk összefoglaló címe: „Bécsi est”. Bemutatásra kerül Haydn: Szimfónia (G- dúr), szimfonikus balett. Brahms: Szerenád (A-dúr) romantikus balett és Albán Berg: Lulu szvit, balett-tragédia. A koreográfiát tervezte és rendezte: Eck Imre. Képünkön Haydn: Szimfónia. ◄ Erősek lélekben címmel az Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából filmet készítenek Dmitrij Medve- gyev Ez Romonál történt és Erősek lélekben című regényei alapján. A film a Szovjetunió Hősének, Nyikolaj Kuznyecovnak életéről és hőstetteiről szól. Kuz- nyecovról már készült dokumentumfilm. és a színpadon is megelevenedett az alakja. A készülő film forgatókönyvét Anatolij Greb- nyev és Alekszandr Lukin írta, rendező: Viktor Geor- gijev. Kuznyecov szerepét a Nocturne-ből ismert Gunnar Cilinszkij alakítja, a többi szereplő: Viktória Fjodoro- va (Ketten), Iván Perever- zev és Vija Artmane. Augusztusban kiürül I a Doktor Sándor Művelődési Ház Szeptember elején kezdik meg a Doktor Sándor Művelődési Ház átalakítási munkáit Már akkor, amikor a terv végleg eldőlt, felmerült a kérdés: hol végzi majd a munkát a művelődési ház az építkezés ideje alatt Tavasszal a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága foglalkozott a kérdéssel, majd segített a Városi Tanács igazgatási és művelődésügyi osztálya, a II. kerületi tanács és a Művelődési Ház társadalmi vezetősége. A probléma megoldódott, augusztus folyamán valamennyi szakkör, klub és csoport elköltözik ideiglenes helyére. Az ismeretterjesztő előadásokat jövőre a TIT és az MTESZ helyiségeiben tartják. A Mecsek Énekkart a Nevelők Háza, az Ifjú Zenebarátok Klubját a Liszt Ferenc Zeneiskola, a zeneóvodát az Üttörőház fogadta be. A zenetanfolyamokat a Leöwey Gimnáziumban és a Technika Házában rendezik. Az Irodalmi Színpad, az időszaki szabás-varrás szakkörök, valamint az iroda a Technika Házában kapott helyet. A táncklub a Mecsek Együttes próbatermébe költözik, a horgászegyesületet, amely tíz éve működik a Művelődési Házban, a KPVDSZ kultúrotthona fogadta be. A Bóbita számára ideiglenesen átadtak két üzlethelyiséget a Sallai utcában, egyikben lesz a műhely, másikban a művészeti munka. Végül pedig a Művelődési Ház felszerelései számára raktárát biztosítottak a Köztársaság téri iskolában. Kellő összefogással és segítőkészséggel sikerült „szétosztani” a városban a Művelődési Házat. Bizonyára nem lesz könnyű dolguk az építkezés ideje alatt így sem, de legalább tovább folytathatják munkájukat, és a nehézségek megérik, hiszen korszerű, célszerűen átalakított, új házba költözhetnek majd vissza. Könyvek Leningrád védelméről A kilencszáz napig német ostromgyűrűbe zárt Lenin- grád hősi védelme a második világháború egyik legdicsőbb szakasza. Nemrég Leningrád történelmének e megpróbáltatásokkal teli időszakáról újabb két könyv jelent meg a Szovjetunióban. A „Történelmi karcolatok Leningrádról” című sorozat 5. kötetében (750 oldal) a szerzők olyan hadvezérekről, munkásokról, írókról és egyszerű emberekről szólnak, akiket egyetlen törekvés vezérelt: megvédeni a várost bármi áron és ezáltal keresztülhúzni Hitler számításait. A kötetet egyedülálló fény- képfelvételek gazdagítják. A másik könyv egy karcolatgyűjtemény, amelynek címe: „Hősök mellett”. Ebben húsz író, köztük Vera Pano- va, Nyikolaj Tyihonov, Olga Bergolo stb. emlékezik vissza Leningrád ostromának nehéz hónapjaira. „Az ostromlott Leningrádban meglepően sokan írtak, különösen verseket” — jegyzi meg visszaemlékezéseiben Nyikolaj Csukovszkij. A Jelenkor nyári száma A júliusi Jelenkor fő motívuma évek óta a Balaton. Idővel azonban a legjobb, legeredetibb ötlet is elkopik, s bár a balatoni számok közül a 66-os volt a legsikerültebb, egy-egy fáradtabb írás arról tanúskodott, hogy az „örök” témákból sem könnyű rendszeresen színpompás csokrot ösz- szeállítani. Az idén szokatlanul vaskos füzetben, az ösz- szevont nyári számban is olvashatunk ugyan néhány Igen érdekes közleményt a Balatonról, de egyetlen pillantás a tartalomjegyzékre sokkal többet ígér ennél: Varvas, Kassák, Csorba, Takács Imre, Weöres, Pákolitz nevét olvashatjuk egymás mellett, s ez eleve biztosítéka annak, hogy a mai magyar irodalom sokirányú törekvéseiből is ízelítőt kapunk. Ha a szomorú alkalom nem tenné különösen indokolttá, akkor is a lírával kellene kezdenünk a beszámolónkat, mivel a kettős szám anyagában vitán felül B versek képezik leginkább az abszolút mércével is mérhető értéket Kassák Lajos halála különös, szomorú ragyogást ad két most megjelent versének. Ha nem is gyakran, de nem először találkoztunk nevével a folyóirat hasábjain. A feleségét elsirató meghatóan szép Emlékkoszorú, a szám- adásszerű Egy ember vagy, A magam kenyerén egy minidig emberségre törekvő, ten- nivágyó, de a küzdelembe, B hívésbe már-már belefáradó ember portréját villantotta a Jelenkor olvasói elé. A talán utolsó versei közé tartozó Reményeim ígéretében is az elkerülhetetlen halált juttatják eszébe az ősz ^fekete vásznai”, a haldokló természet, a költő azonban szembeszegül a természeti törvénnyel, nem törik meg a megsemmisülés parancsa előtt: „De asszonyaink nem fogadják el a törvényt szépen gömbölyödnek dajkálják a láthatatlan jövevényeket akik elvetik az új magot és szétosztják a pipacsok vörös koszorújár Az ember elpusztíthatatlan — találja meg az agg költő a rég keresett és áhított megnyugvást —, s halhatatlanná válik az is, aki ez ember megváltására áldozta életét Váratlanul bekövetkezett halála egy harcokkal és szenvedéssel teli élet summájává, tanításává teszi a klasszikusan tömör, végleges megfogalmazású verset. A jelen örömei című versében Csorba Győző mélyen emberi gondot fogalmaz meg: amíg fiatal az ember, nincs igazán szeme az élet szépségeire, s mire képes lenne minden érzékszervével befogadni a pazar világot, mire „csodatár lesz e pléh-üresség / egy-ámulat minden zuga”, addigra „a napok rríegrövidülnek / egymáshoz közelebb kerülnek / számolhatóvá kevesülnek / mint mélybe súlyos kő repülnek”. Takács Imre: A lenyugvó Nap című többrészes költeményében megkapó egyszerűséggel vall anyja elvesztése feletti fájdalmáról. Nem keresi a nagy szavakat, nem kérkedik a szenvedéssel, de a köznapi tények felsorolásából, a gyengéden megrajzolt képekből két ember végtelenül meghitt, bensőséges kapcsolata bontakozik ki, s ez minden jajnál hitelesebben fejezi ki a veszteség nagyságát: „és árrá gondoltam: most lemegy a Nap a kódisirtási sovány akácokhoz a Napot nem látjuk együtt többé soha.” Qzepesi Attila Radnóti- *"' jában korunk emberének legbensőbb vágyait szólaltatja meg sodró erejű belső ritmussal, a megidézett költő gondolatvilágának és saját egyéni képkapcsolásainak összeötvözésével. Weöres Sándort Stonehenge, ez őskori kultikus és temetkezési hely ihlette két verse megírására. Az ősvilág látomásszerűen elevenedik meg a költő lelkében, s a versek igen erőteljes hangulatú képeikkel a keletkezés kuszaságának ezt a vízióját öntik szavakba. Pákolitz Dubrovniké an- zix-a könnyed és szellemes, igazi nyári hangulatot lehel, az azonos élményből fakadó Adriá-ban pedig a látvány keltette nemzeti nosztalgiákkal számol le magában a költő. Ti/Tak Dizdar versei hitelesen dokumentálják a Jelenkor és a jugoszláv irodalom egyre termékenyebbé váló kapcsolatát, de ettől függetlenül, saját művészi értékeinél fogva is figyelmet érdemelnek. A bennük kifejeződő leszűrt bölcsesség, a szinte aforisztikusan tömör fogalmazás akarata ellenére arra kényszeríti az olvasót, hogy újra meg újra elolvassa őket A drámai művek mondanivalója teljes mélységében rendszerint a színpadi előadásban bontakozik ki. Talán ez is magyarázza, hogy viszonylag kevés ember szeret drámát olvasni. Darvas Zrínyi-jének most, közölt részlete azonban nemcsak a három meglehetősen középszerű novella mellett tűnik ki. Az évfordulóra elkészült rövidebb vázlatot olvashattuk annak idején a Jelenkorban, s a most közreadott rész igazolta a folytatást sürgető várakozásunkat. Az összefüggések megláttatása érdekében megbontott időrend, a markánsan megrajzolt jellemek, a feszes, pergő párbeszédek segítségével előttünk kibontakozó dráma nemcsak történeti értelemben ngvel nemzeti önismeretre, de választ keres mai életünk kérdéseire is. A fizikai, szellemi pihenésnek, kikapcsolódásnak szinte elengedhetetlen kelléke egy-egy jó novella. Ezzel azonban adósunk marad az idei nyári szám. A három novella közül Tímár György: Az élmény c. szatirikus elbeszélése a legélvezetesebb, a humoros alapötlet, a friss, csípős hang, ha különösebb irodalmi élményt nem is, de könnyű nyári szórakozást nyújt A Dunántúllal ismerkedők sok érdekes adalékot találnak a tanulmányokban, szociográfiákban. Szubjektív hangjával Lipták Hévízi tudósítása, elgondolkoztató problémafelvetésével és élményszerű előadásával Thie- ry: Várak, játékok... c. írása emelkedik ki közülük. A három írói portré mellett a szűkebb irodalmi érdeklődésű olvasók számára ezúttal Kolozsvári Grandpi- erre esszéje jelenti a csemegét. A tragikumot és a komikumot vizsgálja mai szemmel, és arra a megállapításra jut, hogy lényegbeli különbség nincs a kettő között. Ha megváltoztatjuk a nézőpontot, a jelenség akár ellenkező előjelűvé válhat. Így pl. ha Otellót nem gyilkossága és öngyilkossága, tehát a következménye felől szemléljük, akkor viselkedését, esztelen féltékenységét nevetségesnek találjuk, mint ahogy a vígjátékoknak egyik leggyakoribb és legkedvesebb figurája éppen a féltékeny férj. A képzőművészeti témájú írások közül a Picasso és Moore kiállításáról készült beszámolót olvastuk a legnagyobb örömmel, mely kissé megkésve ugyan, de kárpótlásul gondolatgazdagon és színesen tájékoztat a jelenkori képzőművészet két kiemelkedő alakjáról. A folyóirat- és tv-szemle, úgy látszik életképes kezdeményezésnek bizonyult. A megoldás módja szerencsésen tér el egyéb folyóirataink hasonló vállalkozásaitól. A jelenlegi számban Szederkényi Ervin különösen aktuális problémát, irodalmi folyóirataink korszerűségének kérdését boncolgatja. Számbaveszi a jelenségeket, tájékoztatva ezzel az olvasó- közönséget, de az általa felvetett gondolatok folyóiratkiadásunk további fejlődését is elősegíthetik. Egészében véve tehát jól sikerült a „meglepetés”, a kettős szám sokféle igényt kielégítő, élményt adó nyári útitárs lesz. Váróczi Zsuzsa GALAMBOSI LÁSZLÓ: <7ZaaataL&tt Füst Milán emlékének Hajtsatok fejet, törjétek össze a bűn tányérait, a kőkorsókból igyátok ki a félretett bort. A lélek takarva szemfedőt őrző csönddel, némuljanak el a harangok, vonuljunk virrasztó kereplőkkel. Király, virágszárnyakon lebegő ravatalon, koszorúzva csontot-hasító szigorúsággal. Térdeljetek a Csúcson, fejfát hoz a Márványfejű, tolla borítva gyászoló sugárral.
