Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-13 / 163. szám

lm. JtjLITTS 13. napló 3 Megnyílt az országgyűlés új ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról.) reformot hajtunk végre. Mind ezek eredményeként a termék­csoportok együttes árszínvo­nala lényegében változatlan marad, de ezen belül bizo­nyos áruk drágábbak lesznek, mások viszont olcsóbban ke­rülnek forgalomba. Egyes termékek árát válto- eatlanul hatóságilag rögzítjük, más termékeknél pedig meg­szabjuk az árak felső hatá- j rát. A fogyasztási cikkek kő- j rében a rögzített árak az áru­forgalomnak mintegy 45 szá­zalékára terjednek ki. Az áruforgalomnak mintegy ! 30 százalékánál az árak bi- ; eonyos hatósági korlátok kö- j zöft a kereslet és kínálat fór- j tnáló hatására alakulhatnak, ! olyan termékcsoportokra al- i kalmazzuk ezt az árformát, amelyeknél a technikai kor­szerűsítési folyamat rendkívül gyors, vagy például a termék ki van téve a divat változá­sainak, és ahol az árak ki­alakításának ez a módja fel­tétele annak, hogy az ipar gyorsan reagáljon a társadal­mi keresletre. Azt azonban még ezeknél az ármozgásoknál is feltétle­nül meg akarjuk akadályoz­ni, hogy veszélyeztessék a la­kosság életszínvonalát. Erre tekintettel kedvezőtlen tenden ciák esetén az állam piac­szabályozó eszközeinek alkal­mazására kerül sor. A mostani 15 százalékos aránnyal szemben az árufor­galomnak mintegy 25 száza­lékára terjednek ki majd a szabad árak. Azokra — az életszínvonalat kevésbé érintő — termékekre vonatkozik ez, amelyeknek tér melése központilag nehezen ellenőrizhető, s ha árukat rögzítenénk, eltűnnének a for­galomból, csak időnként len­nének kaphatók, vagy feles­leges készletek képződnének. Meggyőződésünk, hogy az előzőekben vázolt fogyasztói ármechanizmus jól fogja szol­gálni a társadalmi érdekeket, úgy valósítja meg a fogyasztói árszínvonal stabilitását, hogy elmaradnak ennek káros ha­tássá. Széles körben vetődnek fel olyan kérdések a gazdasági mechanizmus reformjával ösz- szefüggésben, miként alakul majd a foglalkoztatottság és az életszínvonal. Számolunk azzal, hogy egyes ágazatokban a jelenleginél kevesebb, illetve több dolgo­zót lehet foglalkoztatni. Is­meretes például, hogy meg­szüntetjük több bányaüzem­ben a nagyon költséges gyen­ge minőségű szén kitermelé­sét, emiatt számottevően csök­ken a bányászok száma. Átfogó intézkedések a dolgozók foglalkoztatottságáról A minisztériumok új hatás­körének rendezése során hatá­rozatokat hoztunk az év vé­géig végrehajtásra kerülő lét­számcsökkentésekre. Várható ez is, hogy ha az üzemekben és a hivatalokban javul a munka szervezettsége, szilár­dabb lesz a munkafegyelem, hasznosítják a belső munka­erő — tartalékokat, akkor le­hetővé és szükségessé is válik, hogy elbocsássanak olyan em­bereket, akikre ott már nincs szükség. A foglalkoztatottak száma végeredményben mégsem csökken, hanem emelkedni fog. Jónéhány területen a je­lenleginél több dolgozó fog­lalkoztatására lesz szükség. Számolhatunk azzal is, hogy a gyermekgondozási segély hatásaként szép számban ma­radnak otthon átmeneti idő­re az anyák kisgyermekeik mellett, s Javarészük helyett —- ha időlegesen is — új dol­gozókat vesznek feL Az új mechanizmus a vál­lalatokat a szükségletnek megfelelő termelés dinamiku­sabb fejlesztésére serkenti, mi pedig arra ösztönözzük a gazdasági vezetőket, hogy a vállalati tevékenységet ész­szerűen fokozzák, bővítsék. Ahol mindezek ellenére is lét­számcsökkentésre kerül sor, az emberekről való gondosko­dás, a szocialista humánum jegyében mindent megtesznek a vezetők, a szakszervezetek és az állami szervek, hogy mindenki, aki dolgozni akar, munkához jusson. Átfogó intézkedéseket ho­zott a kormány, hogy bizto­sítsa a szénbányászatban fe­leslegessé váló dolgozók elhe­lyezését. Magától értetődő kö­telezettsége volt ez a nép ál­lamának. Ugyanúgy kötele­zettségünknek tekintjük más állampolgárok esetében is an­nak biztosítását, hogy tisztes­séggel végzett munkájuk alapján meglegyen a megél­hetésük. (Taps). Továbbra is számolunk az­zal, hogy a harmadik ötéves terv időszakában nem mező- gazdasági ágazatokban, mint­egy 260 ezerrel növekszik a dolgozók száma. A mezőgaz­daságban dolgozók száma kö­rülbelül 80 ezerrel csökken, s ez a folyamat úgy megy végbe, hogy javul az ott dol­gozók kor-összetétele; az idő­sek élnek a nyugdíj lehetősé­gével. A felnövekvő fiatal­ságnak az eddiginél nagyobb része választja a mezőgazda- sági munkát élethivatásul és ezen kívül a városban dolgo­zó fiatalok közül is mind töb­ben térnek vissza falura. Kiemelt gonddal foglalko­zunk az ifjúság elhelyezke­dési lehetőségeinek javításá­val. Különösen fontos ez most, mert ettől az évtől kezdve lényegesen nő a tanul­mányaikat befejező fiatalok száma, jelentkeznék az úgy­nevezett demográfiai hullám csúcsai. Olyan intézkedéseket tettünk tehát és olyanokon dolgozunk jelenleg is, ame­lyek lényegesen enyhítik eze­ket az átmeneti gondokat. • Elhatároztuk, hogy bővítjük a szakmunkásképzésben a to­vábbtanulási lehetőségeket és itt mind több leányt is kiké­pezünk. Szélesítjük a falusi ifjúság kétéves továbbképző iskoláinak hálózatát. Több le­hetőséget biztosítunk a váro­sokban és az ipartelepeken élő fiatalok négy- és hatórás fog­lalkoztatásához. Vizsgáljuk a részmunkaidős és a bedolgo­zó foglalkoztatási lehetőségek bővítését, a bedolgozók kere­seti és egyéb problémáit. Meggyorsítjuk az érettségizett leányok oktatásának ütemét az egészségügy területén, hogy ezzel is elősegítsük ál- lásbalépésüket, egyben tovább javítsuk népünk egészségügyi ellátásál Tisztelt Országgyűlés! A közvélemény választ vár arra is, miként befolyásolja majd az új gazdasági mecha­nizmus bevezetése a dolgo­zók életszínvonalát. A reform eszköz: a cél, amit ezzel is el akarunk érni, hogy hazánk erősebb, gazdagabb legyen, polgárai pedig — végzett munkájuk értéke, hasznossága szerint — egyre kultúráltab­ban, jobb körülmények kö­zött, jólétben éljenek! Az új gazdaságirányítási rendszerben az eddiginél sokkal határo zattabban érvényre akarjuk juttatni azt az elvet, hogy mindenki legjobb képességei szerint dolgozzék és ennek megfelelően részesüljön a ter­melt javakból. Ezt biztosítják az egyént és a kollektívát ösztönző módszerek. A társa­dalom számára hasznos mun­kával elért nyereséges gazdál­kodásban közvetlenül érde­keltté válik a kollektíva egé­sze és annak minden tagja. Uj bértarifa-rendszert dol­gozunk ki, amely az eddiginél jobban értékeli a kvalifikál­tabb, nagyobb felelősséggel járó munkát. A vállalatok a nyereségrészesedési alapból a kiemelkedő egyéni teljesítmé­nyeket megfelelően díjazhat­ják és jutalmazhatják. Hason­lóképpen a termelőszövetkeze­teknél is az eddiginél sokkal inkább biztosítja majd a ta­gok anyagi érdekeltségét a részesedési alap képzésének és felosztásának rendszere. Az új gazdasági mechaniz­musban a részesedési alap legfőbb forrása a személyi jö­vedelmek növelésének. Csak annak a vállalatnak lesz módja a bérszínvonalat nö­velni, nyereségrészesedést, ju­talmakat stb. fizetni, amely jól gazdálkodik. A nyereség növekedése esetén nagyobb lesz a részesedési alap. Mind­ez a kereseteknek a végzett munkával arányban álló, az eddiginél jelentősen nagyobb differenciálódását vonja maga után, összességében pedig ma­gasabb jövedelmet jelent. Joggal vetődök fel olyan kérdés, hogy milyen kereseti lehetőségek lesznek az olyan vállalatoknál, ahol a terme­lés költségei magasak a tech­nikai színvonal elmaradott­sága miatt. Ha a népgazda­ságnak a termékre szüksége van, akkor a dolgozók nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint a technikailag magasabb színvonalon álló vállalatoknál foglalkoztatot­tak. Mind a vállalatnak, mind a felsőbb szerveknek töreked- nlök kell a technikai körül­mények megjavítására. A vál­lalatot versenyképessé kell fejleszteni, hogy belátható időn belül megszüntethető legyen az állami támogatás. Az új gazdasági ^mechanizmus meghozza a kívánt eredményeket Tisztelt Országgyűlés! A reform bevezetésével fon­tos politikai és gazdasági cél­kitűzésünket közelítjük; az üzemi és a termelőszövetke­zeti demokrácia fejlesztését. A dolgozók az eddiginél na­gyobb beleszólási jogot kap­nák üzemük, vállalatuk, közös gazdaságuk munkájába. Meg vagyunk győződve arról, hogy a dolgozókat az eddiginél is jobban áthatja a felelősség azért, hogy jobban gazdálkod­janak munkahelyükön, maguk fognak őrködni azon, hogy le­faragják a fölösleges kiadáso­kat, ésszerűen növeljék a nye­reséget. A dolgozóknak növekvő jo­gaik birtokában lehetőségük lesz arra, hogy közvetlen fel­lépésükkel és beleszólásukkal biztosítsák a szocialista bére­zési és elosztási elvek megva­lósulását, a jogok és a kötele­zettségek összhangját. Gondos­kodjanak arról, hogy felszá­molják az egyenlősdit, többet keressen az. aki munkájával kiérdemli, szűnjenek meg a munkaerkölcsbe, általában a szocialista erkölcsbe ütköző nem kívánatos jelenségek. Mindezt akkor tudjuk elér­ni, ha a vezetők a jelenlegi­nél jobban figyelembe veszik az irányításuk alatt álló kol­lektíva véleményét a dolgo­zók hasznos, építő javaslatait. Enélkül nem tudnak eredmé­nyesen és kiegyensúlyozottan dolgozni. Fontos előfeltétele ennek, hogy az üzemi életben kialakuljanak a gazdasági ve­zetők és a társadalmi szervek — a párt- és a szakszerveze­tek — közötti jó kapcsolatok. Az utóbbiaknak az a hiva­tásuk, hogy segítsék a gazda­sági vezetők működését, ugyanakkor éljenek bátran azokkal a jogokkal, amelyek­kel azért rendelkeznek, hogy képviseljék és szükség esetén védelmezzék a dolgozók közös­ségének és az egész társada­lomnak az érdekeit. Kérem a tisztelt képviselő elvtársakat, kérjük a dolgozó­kat, egész népünket arra, hogy ha nehézségekkel talál­koznak, ne veszítsék el a bi­zalmukat, egy-egy hibából ne vonjanak le általánosító, túl­zott következtetéseket. Életün­ket, gondjainkat értékeljék reálisan és — ami a legfonto­sabb — összpontosítsuk erőin­ket, fogjunk össze, hogy a nehézségeket áthidaljuk és megoldjuk. Ha a kölcsönös bizalom szellemébe« dolgo­zunk, a gazdasági mechaniz­mus reformja biztosan meg­hozza a várt, kívánt nagy eredményeket Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolójának arányai is azt kívánják ér­zékeltetni, hogy most a kor­mányzati tevékenység homlok terében a gazdasági mecha­nizmus reformjának bevezeté­se áll. A gazdálkodási stílus, a vezetés módszereinek vál­tozása nemcsak a termelés, az elosztás és forgalmazás vi­szonyaira hat. Az új gazdasági mechanizmus hatást fog gya­korolni a kulturális és mű­vészeti életre, illetve az itt folyó gazdálkodásra is. Alap­elveink e téren is tisztázottak, kidolgozottak. A részletes sza­bályok kimunkálása még előt­tünk áll. A kulturális célokat szolgáló állami kiadásokat a nemzeti jövedelem növekedé­sével arányosan növelni kí­vánjuk. Az anyagi eszközök felhasználásában olyan vál­toztatásokat szándékozunk megvalósitani, melyek révén a kulturális célkitűzések na­gyobb összhangba kerülnek a kulturális intézmények és vál­lalatok gazdálkodásával. Ezen a területen is növek­szik az intézmények és vál­lalatok, a tanácsok, az alkotó1 műhelyek önállósága és fe­lelőssége. Egyszerűbbé válik az irányítási rendszer, csök­kennek az igazgatási költsé­gek. Kulturális alapot létesí­tünk, ebből segítjük a kultúr- politikailag értékes művek, al­kotások létrehozását, terjesz­tését és népszerűsítését Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban az oktatás és a kultúra, majd pedig az egészségügy néhány kérdésé­vel foglalkozom. Oktatási rendszerünket az elmúlt években korszerűsítet­tük, s igyekeztünk alkalmas­sá tenni arra, hogy megfelel­jen gazdasági és politikai fej­lődésünk fokozódó követelmé­nyeinek. Mindez újabb felada­tokat jelentett a pedagógusok részére. Nevelőink becsülettel igyekeznek megfelelni a meg- i Budapesten tanácskoztak a szocialista országok testvér­pártjainak és kormányainak vezetői Július 11—12-én Budapesten ta­nácskozást tartottak a szocialista országok kommunista és munkás­pártjainak vezetői és kormány­fői. A tanácskozáson részt vett: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, a Bolgár Nép- köztársaság Minisztertanácsának elnöke, Zsivka Zsivkov, a Bol­gár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese; Anto­nin Novotny, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság el­nöke, Jozef Lenárt, Csehszlová­kia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság kormányának elnöke; Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének elnöke, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, Vlagyimir Popovics, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Központi Bi­zottsága Elnökségének tagja, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének főtitkára, Kiró Gligorov, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége Központi Bizottságának tagja, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsá­nak alelnöke; Wladislaw Gomul- ka, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, a Len­gyel Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, Fock Jenő, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsának elnöke, Pullai Árpád, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára; Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságá­nak első titkára, a Német De­mokratikus Köztársaság Államta­nácsának elnöke, Willy Stoph, a Német Szocialista Egységpárt Po­litikai Bizottságának tagja, a Né­met Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke; Leo- nyid lljics Brezsnyev, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára, Alekszej Nyikolajevics Koszigin, a Szovjetunió Kommunista Pártja politikai Bizottságának tagja, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának elnöke, Borisz Nyikolajevics Po- nomarjov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­nak titkára. A tanácskozásán az említett or­szágok kommunista és munkás­pártjai vezetőinek és kormány­főinek ez év június 9-én Moszk­vában megtartott találkozóján történt azon megállapodás értelmében került sor, miszerint állandó kapcsolatot tartanak egy­mással az izraeli agresszió követ­keztében kialakult közel-keleti helyzet kérdésében. A tanácskozás elvtársi légkör­ben, a teljes egység jegyében zaj­lott le. A tanácskozás résztvevői elhatározták, hogy a közel-keleti helyzet kérdéseiben a jövőben Is állandó kapcsolatot tartanak egy­mással. növekedett követelményeknek, elismerésre méltó eredménye­ket értek el. Nagy gondot kell fordíta­nunk a középiskolák megfe­lelő arányainak javítására, a szakközépiskolák fejlesztésére. A szakközépiskoláknak na­gyobb terület, egész megye, sőt esetenként több megye iskolázási igényét kell kielé­gítenie, ezért úgy határoztunk, hogy — természetesen a me­zőgazdaságiak kivételével — szakközépiskolákat csak nagy­városokban létesítünk. Ez ma­ga után vonja, hogy kollégiu­mokat is kell létrehoznunk és fenntartanunk. Egyetemi felvételi rendszerünk kiállta a próbát Bár az ötéves terv idősza­kában 800 középiskolai tan­termen kívül 3700 kollégiumi helyet is létesítünk, nyíltan megmondjuk, hogy a kollé­giumi elhelyezés feszültségeit a legközelebbi években még nem tudjuk megszüntetni. Az ipari szakközépiskolák­nál a tanműhelyek bővítésére és korszerűsítésére kereken 200 millió forintot fordítunk, de nagyobbak az igények. Se­gíti a megoldást, ha az üze­mek és a vállalatok a nélkü­lözhetetlen gyakorlati feltéte­lek biztosításában a jövőben is közreműködnek. A középiskolákban érettsé­gizők számának emelkedésé­vel együtt nő azoknak a szá­ma, akik felsőoktatási intéz­ményekben szeretnének to­vább tanulni. Felsőoktatási intézményeink első évfolya­maira mintegy 14 ezer hall­gatót veszünk fei Évről évre több jóképességű pályázó kö­zül válogatjuk ki a legmeg­felelőbbeket. A kezdeti kétke­dő véleményekkel szemben a tények mutatják, hogy egye­temi felvételi rendszerünk ki­állta a próbát. Ösztöndíjrendszerünk is ái- talában jól szolgálta a dolgo­zók gyermekeinek továbbta­nulását, mégis úgy látjuk, hogy valamelyest változtat­nunk kell rajta. A szociális jellegű támogatást differen­ciáltabbá, a tanulmányi ösz­töndíjat serkentőbbé tesszük. A társadalmi ösztöndíjat meg reformáljuk, hogy céljának jobban megfeleljen. Segítse a vidék munkaerőellátásának biztosítását, határozottabban szolgálja a szociális szempont­ból rászorult tehetséges fiata­lok továbbképzését. A kezdő szakemberek részé­re eddig megfelelő számú ál­lást tudtunk biztosítani, mégis voltak problémák az elhelyez­kedésükkel. Ezek elsősorban abból erednek, hogy a felkí­nált munkahely a végzett hallgatók igényével nem min­dig vágott egybe. Változatla­nul gond, hogy jónéhány fia­tal nem akar vidéken munkát vállalni, hanem a fővárosban akar dolgozni. Ennek van ob­jektív oka is. A budapesti egyetemek hallgatóinak na­gyobb része fővárosi lakos, a részükre meghirdetett munka­helyek többsége vidéken van. Úgy véljük, meg kell majd vizsgálnunk az ezzel összefüg­gő problémákat A jövőben a kezdő szakem­bereket — a főhatóságok köz­bejötté nélkül — közvetlenül a vállalatok alkalmazzák. Ezzel jelentősen megnő a képző intézmények feladata és felelőssége is. Megfelelő kap­csolatokat kell létesíteniük a vállalatokkal, hogy a hallga­tók elhelyezése érdekében kölcsönösen megismerjék a lehetőségeket és az igényeket messzemenően segíteniük kell, hogy az oklevelet szerzett fia­talok megtalálják helyüket A művészeti ágak jó alko­tói légkörben, egészségesen fejlődnek. Művészeink az utób bi években sok értékeset al­kottak. Az idei könyvhétre megjelent könyvek jól mutat­ják az élő irodalom sokszínű­ségét, íróinknak a mai való­ság iránti érdeklődését a kor szerű kifejezésmódra való tö­rekvésüket. Filmművészetünkben folyta­tódott a néhány éve kezdődött fellendülés, az utóbbi időben több kiemelkedően értékes, művészileg rangos magyar film született. Zene- és tánc­művészetünk újabb eredmé­nyei — hagyományainkhoz méltóan _ nemzetközileg is k iemelkednek. A magyar kul­túra, a magyar művészek al­kotásai egyre jelentősebb he­lyet foglalnak el a nagyvilág­ban. A mai magyar kultúra szép sikereihez — az alkotóművé­szek tehetsége mellett — az is hozzájárult, hogy a mi kul­turális forradalmunk eredmé­nyeként megnőtt a művészet­értő közönség tábora is, né­pünk kulturális érdeklődése. Tisztelt Országgyűlés! Népünk életkörülményeinek alakulásáról szólva szükséges röviden kitérnem az enészség-t ügyi ellátás helyzetére. A la­kosság egészségének védelme, élet- és munkakörülményei­nek állandó javítása széles­körű társadalmi cselekvést, összefogást igényel. Nagy fe­lelőssége van ebben elsősor­ban a tanácsok, a vállalatok és az intézmények vezetőinek. Az egészségügy kérdéseiről szólva ki kell emelnünk, hogy ma már az ország lakosságá­nak 97 százaléka részesül in­gyenes orvosi és Korházi el­látásban, nagyon olcsó gyógy­szerellátásban. A fejlődés azonban nem minden tekintetben tartott lé­pést a megnövekedett meny­nyi ségi igényekkel. Néhány in tézményünk korszerűsége, fel­szereltsége, műszaki állapota még sok kívánnivalót hagy maga után. A kormány törekszik meg­valósítani a harmadik ötéves tervben foglalt egészségügyi célokat. A többi között — fő­leg a városokban — gyermek- orvosi rendelőintézeteket és a fogászatokat fejlesztjük. Az egészségügyi ellátás szempont­jából elmaradott területeken városi és járási kórházakat építünk. További nagy feladat az egyetemek, a központi in­tézmények és a megyei kór­házak rekonstrukciója. Segít­jük a tudományos kutatást. Egyre jobban megteremtjük a feltételeket az orvostudomány­ban is bekövetkezett tudomá­nyos- technikai forradalom eredményeinek gyakorlati al­kalmazására. Növelni kell a szakképzett egészségügyi dolgozók számát Intézkedtünk, hogy csök­kenjen a rendelőintézetek zsúfoltsága és az orvosok túl­terheltsége. Jelenleg kb. 3000 lakosra jut egy körzeti orvos. Legközelebbi célnak azt te­kintjük, hogy egy-egy körzeti orvosra átlagosan 2700 lakos jusson. A betegellátást javít­ja, ha több az egészségügyi dolgozó, az ápoló, a laboráns. A kormány határozatot ho­zott arra, hogy növelni kell a szakképzett egészségügyi dolgozók számát Az orvoso­kat a gyógyítástól elvonja a túlzott adminisztráció. Ezért ezt egyszerűsíteni, csökkenteni kívánjuk. (folytatás a 4. oídakmj

Next

/
Oldalképek
Tartalom