Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-12 / 162. szám

2

napló

1967. JULIUS IS.

De Gaulle bonni látogatása

De Gaulle szerdán kezdődő bonni látogatása előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Kiesinger kancellár és Brandt külügyminiszter ellentétes felfogást vall a francia—nyugatnémet viszony eddigi alakulásáról. Kiesinger láthatóan csalódottal- Brandtnál amiatt, hogy januári párizsi látogatása óta a francia és nyugatnémet politika irányvonala nem közeledett eléggé egymás hoz. A nyugatnémet sajtóban megjelent számos tudósítás amely szerint Bonn sérelmezi, hogy Párizs nem tájékoztatja kellően külpolitikai lépéseiről — a kancellári hivatalból származik.

A külüevminisztériumban ezzel szemben az a vélemény, hogy a francia—nyugatnémet viszony a reális várakozásokhoz képest jól fejlődött az elmúlt félévben. Beismerik ugyan, hogy De Gaulle nyilatkozata a közel-keleti válságról problémákat vetett fel. Hozzáfűzik azonban, hogy nemcsak Bonnban, hanem Párizsban is meglepetést keltett, De Gaulle nyilatkozatának Amerika-ellenes éle. A nyugatnémet fővárosban ismételten hangoztatják, hogy De Gaulle és Kiesinger megbeszéléseinek legfontosabb témája a nyugatnémet keleti politika lesz, nemcsak azért, mert Pompidou éppen most járt a Szovjetunióban és mert De Gaulle szeptemberben Lengyelországba utazik, hanem azért, mert Franciaországban egyre jobban nő az érdeklődés egy európai biztonsági rendszer iránt.

Fogadás a mongol

nagykövetségen

Magalzsavin Zsamszran a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete, kedden fogadást adott a nagykövetségen a Mongol Népi Forradalom 46. évfordulóján. A fogadáson megjelent Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, Dobi István, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnöke, Horgos Gyula, kohó- és gépipari miniszter, Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, Szurdi István belkereskedelmi miniszter, Böjti János külügyminiszterhelyettes, Szalay József, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, továbbá a politikai, gazdasági és társadalmi életünk több más ismert személyisége.

' Folytatódnak Kairóban a háromhatalmi tárgyalások

Kairó: Nasszer. Bumedien és Husszein hétfőn este megkezdett hármas tanácskozását kedden délben újabb megbe- •zélés követte a kairói Kub- beh palotában.

A tanácskozások kötetlen formában napirend nélkül folynak. Hivatalos jelentést csak a megbeszélések után adnak ki, de kairói megfigyelők szerint nagy horderejű találkozóról van szó: lényegében arról döntenek, hogy az arab országok folytassák-e a küzdelmet vagy kezdjenek tárgyalásokat Izraellel.

Husszein király értesülések szerint tájékoztatta az egyiptomi és az algériai elnököt az Egyesült Államokban és Európában folytatott megbeszéléseiről. Úgy tudják, hogy mind Washington, mint London nyomást gyakorolt a jordán uralkodóra a tárgyalások sőt a külön tárgyalások érdekében. Husszein azonban kijelentette, hogy addig szó sem lehet az Izraellel folytatandó külön tárgyalásról, amíg valamilyen reményt lát a közös arab álláspontot meghatározó csúcsértekezletre. Husszein Kairóban is kardoskodik a csúcstalálkozó mielőbbi megtartása mellett. Bumedien elnök azonban nem lelkesedik a csúcsértekezletért. Algériai körökben rámutattak, hogy a haladó és a reakciós arab rendszerek találkozóján csak kenyértörésre kerülhet sor az olajpolitika és az Izraellel való viszony kérdésében.

Bumedien elnök a katonai vereség okainak elemzését és kiküszöbölését sürgeti és azon a véleményen van, hogy az arab nemzet erőforrásait mozgósítani kell az agresszor ellen. .

Az A1 Ahram kedden azt jélentette, hogy Zbriri, az algériai hadsereg vezérkari főnöke, hétfőn megszemlélte az izraeli fronton állomásozó egyiptomi és algériai csapategységeket. A UPI hírügynökség megjegyzi: ez volt az első hivatalos említés arról, hogy a Szuezi-csatorna övezetében az egyiptomi katonaság oldalán algériai alakulatok foglalnak el állásokat. Az A1 Akh- bar, kedden arról tudósított, hogy a Szuezi-csatorna keleti partjának északi vidékein, Kantara várostól északra az izraeli gyalogságot páncélkocsikkal és tüzérséggel erősítették meg.

A keddi egyiptomi sajtó közli, hogy Odd Bull norvég tábornok, a Palesztinái ENSZ- erők volt parancsnoka, néhány napon belül Kairóba érkezik. Megbeszéléseket folytat majd az EAK-vezetőkkel, miután az Egyesült Arab Köztársaság feltételesen elfogadta ENSZ-megfigyelők kiküldését a Szuezi-csatorna övezetébe.

Kedden reggel Kairóba érkezett Jákob Malik, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese.

Kongóról tárgyalt a Biztonsági Tanács

tól és az ilyen beavatkozásnak vessen véget. A határozat elítéli mindazokat az államokat, amelyek továbbra is lehetővé teszik zsoldosok toborzását és felhasználását az ENSZ-tagállamok kormányainak megdöntésére. A határozat felhív minden államot* gondoskodjék arról, hogy területét és állampolgárait ne használhassák fel a kongói kormány ellen törő zsoldosok! toborzására, kiképzésére és Afrikába küldésére.

Kinshasa:

Mobutu kongói elnök rádión keresztül felhívta a ki- sangani repülőteret még mindig megszállva tartó fehén zsoldosokat, a Központi Kormány által elrendelt tűzszünet alatt tegyék lehetővé, hogy a túszként fogvatartott polgárt személyek — köztük asszonyok és gyermekek, valamint több európai újságíró — szabadon távozhasson.

Az ember volt erősebb

Jeruzsálem: Az izraeli külügyminisztérium szóvivője kedden bejelentette, hogy kormánya hajlandó hozzájárulni az ENSZ katonai megfigyelőinek kiküldéséhez a Szuezi csatorna övezetébe.

Az izraeli közlemény szerint Tel Aviv azt a feltételt támasztja, hogy a tűzsyüneti vonal mindkét oldalág' állítsanak fel me'*f’"velő állomáshelyeket. A megfigyelői pontok elhelyezéséről Izrael hajlandó megbeszéléseket folytatni Odd Bull tábornokkal — jelentették be Izraelben.

Az Egyesült Arab Köztársaság hétfőn közölte, hogy hajlandó hozzájárulni ENSZ- megbízottak működéséhez a tűzszüneti vonal Egyiptomi j oldalán.

Kombinált partizán te mád ás Dél-Vietnamban

Saigon: A dél-vietnami partizánok hétfőről keddre virradó éjszaka Bingh Long tartományban, Saigontól mintegy 90 kilométerrel északra — ahogy az AFP megjegyzi — szabályszerű kombinált támadást hajtottak végre az amerikaiak és a kormánycsapatok állásai ellen. Mintegy ezer partizán egyidejűleg intézett a tüzérség által támogatott gyalogsági támadást a dél-vietnami 5. gyalogos hadosztály két alakulata, az amerikai 1. gyalogos hadosztály egyik zászlóalja és az An Loc-i katonai repülőtér ellen. A harcok rendkívül elkeseredettek voltak és a szabadságharcosok rövid időre el is foglalták a repülőtér egy- harmad részét. Amerikai részről ekkor légi és tüzérségi erősítést kértek, s miután ezt megkapták, fokozatosan visz- szaszorították a rajtaütésszerűen támadó partizánokat. A francia hírügynökség megjegyzi, hogy az elmúlt 24 órában ez volt a dél-vietnami hadszíntér legjelentősebb eseménye.

New York:

A Biztonsági Tanács magyar idő szerint 21.45 órakor ismét összeült, hogy megtárgyalja Kinshasa Kongó kormányának panaszát.

Idzumbuir kongói delegátus, akit a tanács korábbi határozatával meghívtak, hogy szavazati jog nélkül vegyen részt a vitában, hangoztatta, hogy idegen zsoldosok Kisanganiba küldése és az idegen zsoldosok által Bukavuban szított lázadás részét képezi bizonyos nyugati hatalmak tervének, amely a kongói állam függetlensége és területi épsége ellen irányul. Kormányának számos bizonyíték áll rendelkezésére arról, hogy Belgiumban idegen zsoldosokat toboroztak és képeztek ki, s azokat később Lisszabonon keresztül Afrikába szállították.

Idzumbuir hangoztatta, hogy a zsoldosok, akik vereséget szenvedtek és elmenekültek Kisanganiból, a fajüldöző dél-rhodesiai rezsimnél találtak oltalomra.

A kongói küldött megállapította, hogy jelenleg a közvetlen fenyegetés megszűnt ugyan Kongó ellen, de továbbra is fennáll az az állandó fenyegetés, hogy a portugál gyarmatokat támaszpontként használhatják fel a Kongó elleni felforgató cselekményekre.

Fedorenkó, a Szovjetunió képviselője megállapította, hogy a nemzetközi imperializmus zsoldosainak felhasználásával Kongó ellen elkövetett agressziós cselekmények előre megfontolt merényletet jelentenek.

A Kongó elleni újabb agresszió abban az időpontban következett be, amikor a kongói kormány egy sor intézkedést hozott az ország gazdasági életének a külföldi monopóliumoktól történő megvédésére. Bármilyen szerények voltak is a kongói kormány ilyenirányú jogos intézkedései, a monopóliumok képesek minden gaztettre, hogy fenntartsák állásaikat Kongóban.

A Szovjetunió képviselője ezután követelte, a Biztonsági Tanács határozottan támogassa az afrikai országok arra vonatkozó követelését, hogy haladéktalanul szűnjenek meg a kolonializmus erőinek az afrikai népek ellen elkövetett

(Folytatás az 1. oldalról.)

víz. Az akna szénvagyonának zöme ugyanis a felsőbb szinteken van, s termelését eredeti terveink szerint is innen kell produkálnia.

— Mennyi volt a bízbetö- rés" okozta termeléskiesés?

— Tizennyolcezer tonna.

— És a kár?

— A kár jórészt megszüntethető. Mint mondtam, a vágatok állapota megfelelő. A vízzel elöntött szinteken egyébként mintegy hatmillió forint értékű anyag volt.

— A legtragikusabb napon mekkora volt a vízzel elöntött vágatok hossza?

— Negyvenezer folyóméter. Szeretném azonban megjegyezni: a IX. szintet mindenképpen feladtuk volna, itt már a biztosító anyagok visz- szarablása folyt a vízbetörés pillanatában.

Az újságírók több kérdést tettek fel a betörő víz jellegével kapcsolatban. Garam- völgyi János válaszában elmondotta: teljesen megalapozatlan az a híresztelés, mely szerint a vízbetörés módosította a városi kutak hozamát.

A betört víz tercier jellegű; A Vízmű az első naptól figyelte a triászkutak szintjét

— ilyen a tettyei is —, de a legkisebb csökkenést sem észlelte.

Ami a Széchenyi-aknai helyzet normalizálását illeti» a szivattyúzás folytatódik, a vízszintet a VIII. szint alá süllyesztik, véglegesen feladva az értéktelen IX. szintet; A déli bányamezőben teljes kapacitással folyik a termelés

— 10-én 940 tonna szenet termeltek, ami az üzemi terv 57 százalékos teljesítésének felel meg —, s jelentős erőket vetnek be a mélyszinti helyreállítási munkáknál is. Átmenetileg 100—120 pécsbá- nyai dolgozó azonban továbbra is István-aknán marad, ahol megfelelő munkahelyek állnak rendelkezésre. A Széchenyi-aknai kiesést a többi pécsi, illetve komlói üzem pótolja majd. Ennek érdekében megfelelő operatív tervek készültek, bizonyítva: a Mecseki Szénbányák üzemei közösen érték el eddigi eredményeiket, s közösen vészelik át a nehézségeket is.

Békés Sándor

Kétezer 4- kilencven kilométer

A vörös igazgató

A montreáli vívó világbajnok- I Ezi Ságon, magyar idő szerint keddre | len virradóra, befejeződött a kard- esapat verseny. Az utolsó három találkozó iránt is óriási érdeklődés nyilvánult meg.

A S—4. helyet eldöntő francia— léngyel mérkőzést Franciaország válogatottja 9:7 arányban megnyerte.

Érdekes, izgalmas volt a döntő mérkőzés, amelyet a magyar válogatott és a szovjet kardvivó csapat vívott. A magyar csapat kezdett jobban és 2:Ö-ás vezetésre tett szert. Bakonyi ugyanis 5:4-re legyőzte Vinokurovot, Kovács A. pedig 5:0-ra verte az ez *vt egyéni világbajnok Rakitát.

zután két gyors szovjet győze- m következett. (2:2).

Fej-fej mellett folyt tovább a harc, majd két szép magyar győzelmet láthattak a nézők: Pézsa —Rakita 5:4, Kovács A.—Mavliha- nov 5:1. De aztán feljöttek a szovjet vivők és újra egyenlítettek.

Még egyszer felcsillant a remény, mert Bakonyi 5:1 arányban legyőzte Mavlihanovot (6:5 Magyarország javára), de aztán az utolsó négy csörtében alul maradt az addig biztatóan szereplő együttes. A végeredmény 9:6 lett a szovjet kardvívók javára.

1967. évi kardcsapat világbajnok: Szovjetunió, 2. Magyarország, l. Franciaország.

Tizenhat éves koromban hallottam először ezt: munkás-igazgató. Az értelmét nem tudtam még egészen, csak sejtettem, hogy valami nagyot, ígéreteset, soha nem hallottat jelent.

Moszkvában, a Lenin út egyik lakásán felvillant előttem ez a 21 évvel ezelőtti fogalom, amikor az idős, markáns arcú fehér hajú férfi, Szemjon Alekszejevics Birjukov, nyugdíjas bank- igazgató szedte elő kedvemért az iratokat.

Birjukov elvtárs iratai között kutatott, én meg a dolgozószoba falán lévő fényképeket nézegettem. Az egyiken egy sudár termetű, fekete hajú fiatalembert fedeztem fel és az aláíráson akadt meg a szemem: — vörös igazgató. Mellette a dátum: — 1923.

Vörös igazgató! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után hangzott el ez először a világon, hogy 1919-ben, majd 1945-ben a felszabadulás után felhangozzon nálunk is magyar megfelelője, a munkás-igazgató.

Ennek az epizódnak szovjetunióbeli riportutamon azért lett nagy jelentősége, mert a későbbiekben is kerestem a hasonló személyeket. Volt olyan hely, s ezek közé tartozott Orehovo-Zujevó is, ahol még ezt sem kellett tennem, hiszen segítségemre siettek — elsőként mutatták be Pjotr Kandidovics Szi- lantyevet. Persze, hogy faggattam öt, nem is sikertelenül, bár az elején a kérdésre kérdéssel válaszolt:

— Látta a Maxim filmtrilógiát? Emlékszik a pénzügyminiszterre?

Alig mondhattam igent, máris folytatta: — Akkor- azt sem felejtette el, hogy Maxim a kinevezés utáni percekben belenézett a tükörbe, s leköpte képmását: „Fúj, te pénzügyminiszter...”

— Hát velem is majdnem ez történt. Amit az akkori időkről feljegyzett, tanúsítja, nem volt valami nagy becsben a mi gyárunkban az efféle funkció. Elképzelheti azt is, mennyi értéke volt az elemi iskola három osztályának tudományával. Megtanulod — mondták, — meg kell tanulnod. Hát nem a legjobb feltételek voltak a tanuláshoz: az a néhány mérnök, műszaki, aki itt maradt, egyáltalán nem ujjongott, sőt egy részük, ha csak tehette, akadályozott ebben. Ismertek engem, fogalmuk volt a tudományos munkáról, s ezért próbáltak nevetséges helyzetbe hozni. Idegen kifejezéseket használtak, számomra érthetetlen rajzokat szerkesztettek. Az egyik gyűlésen egy mérnök nyíltan nekem szegezte a kérdést: — Hogy van mersze ennyi tudománnyal több ezer embert igazgatni?

— Hallgattam egy darabig, majd olyasfélét mondtam neki: — Ne hamarkodja el az ítéletét, álljon teljes szívvel mellénk, mert különben nem jó vége lehet ficánkolásának. Ami meg a tudományra vonatkozik, bár ön sokat magára szedett, néhány ember és a maga érdekében kamatoztatta azt, az kevés, amit én tudok minden dolgozónak hasznára lesz... A vita ezzel befejeződött, a mérnök csak nézett rám, mint aki megértett valamit. Két hét múlva láttam őt viszont, jelezte, hogy egy részleget néhány ellenséges egyén tönkre akar tenni.

— Büntetést is alkalmazott? — kérdeztem ezt az Orehovo-Zujevóban szintén különös csengésű szót.

— Előfordult az is, de ebben sem követtem burzsoá elődeimet. Beszélgettem azzal, aki hibázott, mulasztott. S ami fontos volt, kikértem a párt- és szakszervezeti titkár véleményét és nagyon sokat tartózkodtam az üzemben. Sok baj volt akkortájt, kevés volt az élelem, de a textilesek azért dolgoztak — mór ölei itthon maradt, mert a férfiak jelentős része a frontra ment — hogy az üzem talpra álljon.

— Akadémiát miért nem említi Pjotr Kandidovics? — hangzott a kérdés.

— Miért ne említeném. Hát én tehettem arról, hogy csak három osztályt jártam, s az akadémián — 1930-ban, mikor a tanár az integrálról kezdett beszélni, azt hittem rosszul ejti ki az internacionálét, mert hogy én csak az utóbbiról hallottam.

Kísérőim nem először hallották mindezt, mégis jóízűen mosolyogtak. Annyi év után az ilyesmi tényleg derűt vált ki, pedig a maga korában nagyon is drámai esemény volt.

— Persze maga kiváncsi arra, hogyan állt helyt a vörös igazgató? — kérdezi az öreg és huncutkás mosollyal mondja:

— Hol jobban, hol rosszabbul. Egy

biztos: a néphatalmat képviselte és ha a tudása nem volt elegendő, megkérdezte az idős szakikat, társait, nem röstellt tanulni a régi szakemberektől sem. Nem lehetett mást tenni. Lenin azt mondta, hogy a munkáshatalom megszerzése után növelni kell a termelést, termelékenységben is utol kell érni, el kell hagyni a kapitalista országokat.

Otven éve ennek, fél évszázad nem nagy idő, de a proletár forradalom fél évszázada ezredévek tetteivel versenyez.

Bányász Béla (Követkézül: A gyár ma.)

provokációi. Fedorenko felhívta a tanácsot, foganatosítson határozott intézkedéseket a Kongó elleni agresszió megszüntetésére és arra, hogy a nyugati hatalmak eleget tegyenek az ENSZ alapokmányából reájuk háruló kötelezettségeknek.

Lord Caradon angol küldött felszólalásában a kongói bel- ügyekbe történő bármilyen beavatkozás ellen emelt szót, ugyanakkor azonban hallgatott arról, meg kell tiltani, hogy a nyugati hatalmak zsoldosokat toborozzanak

Kongó ellen. Több felszólalás és rövid szünet után a Biztonsági Tanács egyhangúlag elfogadta Etiópia, India, Mali és Nigéria határozati javaslatát, amely megerősíti a Biztonsági Tanács 1966. október 14-i határozatát és felszólít minden államot arra, hogy tartózkodjék a Kongó bel- ügyeibe történő beavatkozásA hajrában vesztett . a magyar kardesapat