Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-11 / 161. szám

2 napló 1967. JÜLIUS 11. Hivatalos jelentés a langenweddingeni vasúti szerencsétlenségről 81 személy vesztette életét Megnyílt a baltikumi békehét Rostock: Vasán ap az NDK-beli Rostockba) meg­nyílt a baltikumi bél éhét. A balti országok immár hagyo­mányossá vált békeöí izejöve- telén megjelentek j i NDK párt- és állami vezető Walter Ulbricht vezetésével. Amerika fegyvere c a görög junt ának Moszkva: A Pra' da hét­fői számában Brag! a meg­jegyzést fűz a was lingtoni kormány elhatárt sásához, hogy növeli a görög katonai diktatúrának nyújtott katonai segítséget. Megállapítj i: a gö­rög reakció azért i 'yekszik amerikai fegyvereket izerezni, hogy még jobban fo hozhassa terrorját. A mongol népi forradalom évfordulójára Munkában a mentőosztagok. Berlin: A langenwed- dingeni vasúti szerencsétlen­ség ügyét vizsgáló kormány- bizottság vasárnap előzetes je­lentést adott ki, amely össze­foglalja a szerencsétlenség ügyében lefolytatott vizsgálat eddigi eredményeit. Megállapították, hogy a benzinszállító tartálygépkocsi és a Magdeburg felől érkező 825-ös számú személyvonat összeütközését közvetlenül a lagenweddingeni pályaudvar személyzetének kötelességmu­lasztása idézte elő. 1967. jú­lius 4-e óta a vasúti átjáró sorompójának lebocsátását többször megakadályozta egy lelógó postai távbeszélőveze­ték. A vasúti szolgálati sza­bályzat előírásait megszegve, ezt a hibát nem jelentették. 1967. július 6-án a sorompó­őrnek reggel már négy áthala­dó vonatnál nehézségei voltak, amikor le akarta ereszteni a sorompót. Ennek ellenére nem tette meg a szükséges intézkedéseket. Amikor 8 óra tájban a 825- ös magdeburgi gyorsított sze­mélyvonat a vasúti átjáró felé közeledett, a leeresztésnél a sorompó csúcsa beleakadt a lelógó távbeszélővezetékbe. Ugyanebben az időben a vas­úti átjáró felé közeledett a „Veb Minői” benzinszállító •tartálygépkocsija. Az őr a so­rompó fel-le mozgatásával megkísérelte a sorompó kisza­badítását, ugyanakkor azonban nem állította tilosra a szaba­dot mutató vasúti jelzőberen­dezést. A tartálygépkocsi vezetője fékezett a vasúti át­járó előtt. Amikor azonban a sorompóval bajlódó őr ép­pen felfelé emelte a sorom­pót, gépkocsijával tovább in­dult. Nyilván azt hitte, hogy a sorompóőr éppen most tette szabaddá az utat A mozdony- vezető, amikor az utolsó pil­lanatban észrevette a sínekre hajtó gépkocsit, megpróbálta lefékezni a vonatot, de siker­telenül. A mozdony elkapta a kocsi jobboldali ütközőjét és a benzinszállító tartályt ne­kivágta a vagonoknak. A ben­zin az ütközéstől azonnal fel­robbant A hivatalos jelentés mél­tatja a mentésben résztvevők önfeláldozó munkáját és azt a gyors segítséget, amelyben a sebesülteket részesítették. Az egész vonaton 540-en utaztak. 77 személy — köz­tük 44 gyermek és a tar­tálygépkocsi vezetője — köz­vetlenül a szerencsétlenségnél veszhette életét. Az 54 sebe­sült közül négyet a leggondo­sabb orvosi ápolás sem tudott megmenteni. A tűz pusztító hatása hallatlanul megnehe­zítette az áldozatok személy- azonosságának megállapítását. Az EAK véleménye az ENSZ-megfigyelőkről A kairói sajtó beszámol U Thantnak arról a javasla­táról, hogy az ENSZ küldjön megfigyelőket az egyiptomi, izraeli fegyverszüneti vonalra. A lapok szerint az EAK nem utasítja el ezt az indítványt, de elfogadása előtt felvilágo-. sításokat igényel. Pontosan meg kell határozni és meg­magyarázni a megfigyelők feladatkörét, munkájuk hatá­rait. Kapcsolatukat a világ­szervezettel és a hadviselő felekkel. Az Ahram rámutat, hogy jelenleg létezik egy nemzetközi megfigyelő szerve­zet, de ennek működését Iz­rael meggátolta. Miközben folynak Bumedien és Nasszer tárgyalásai, Kairó felkészül Husszein jordán ki­rály és más arab államfők fogadására. Kairói megfigye­lők a jordán uralkodónak ab­ból a nyilatkozatból, misze­rint azonnal meg kell tartani az arab csúcstalálkozót azok részvételével, akik hajlandók részt venni rajta, arra követ­keztetnek, hogy a szűkkörű csvicskonferencia a küszöbön áll. Ezt azonban hivatalos források nem erősítették meg. A Progres Egyiptien kérdő­jellel írja: ötha talmi csúcs, az EAK, Algéria, Szíria, Irak és Jordánia részvételével? A lap szerint Nasszer és Bume­dien tárgyalásain a fő kér­dés: hogyan lehet elérni az izraeli megszálló csapatok ki­vonását az ENSZ kudarca után? A két delegáció össze­tételéből arra következtetnek, hogy megvizsgálják a két or­szág katonai együttműködésé­nek problémáit is. (Kairóba érkezett Taher Zbiri algériai vezérkari főnök is). Mit fizet a totó? 13 plusz 1 találatot senki sem ért el. 13 találatot 5 fogadó ért el, ezek nyereménye az illeték levonása után szelvényenként 57 190 forint. 12 találatos szelvények száma 137, szelvényenkénti nyeremény, az illeték levonása után 1391 forint. 11 találatos szelvények száma 1694, nyeremény az illeték levo­nása után 113 forint. 10 találatot 12 779 fogadó ért el, ezek szelvényenkénti nyereménye az illeték levonása után 22 forint. Harcok Nigériában La g os : Ellentmondó győzelmi je­lentések teszik áttekinthetet­lenné a nigériai polgárháború képét. A lagosi szövetségi kormány azt állítja, hogy csa­patai a Biafra néven elsza­kadt keleti tartomány fővá­rosa, Enugu felé vonulnak. A lázadó Biafra rádiója azon­ban vasárnap egész nap a sa­ját verzióját Ismertette: esze­rint a biafrai erők minden fronton visszavetették a szö­vetségi katonaságot és súlyos veszteségeket okoztak Gowon vezérőrnagy erőinek. Mint az UPI hírügynökség írja: a bi­zonyítható tény mindössze az, hogy a szövetségi hadsereg parancsot kapott: vegye be Enugut mindenáron és fogja el élve a keletiek kormány­zóját, Ojukwu alezredest, akit — ha bíróság elé állítanak — 27 vádpont alapján ítélhetné­nek el, közöttük hazaárulás vádjával. Ami a lagosi rádiójelentése­ket illeti, vasárnapi közle­mények szerint a a ' csapatok péntek óta ták a keleti tartomár fontos városát: Obuc lót és Gakemet. A lagosi hír az, hogj Nsucka egyetemi ván az Enugüba vezető 1 Ion fekszik. iövetségi elfoglal- r három írt, Obo- egutóbbi elesett | amely 5útvona­Mongólia az 1921. július 11-én lezajlott népi forrada- dalorn előtt a világ legelma­radottabb országai közé tar­tozott. Az ország gazdasági életének alapja a nomád állattenyésztés volt; gyár­iparral nem rendelkezett, a lakosság szükségleteit a kis- és kézműipar látta el. A bá­nyászatot a 'külföldi tőkeér­dekeltségek (amerikai, angol, belga) aranykitermelése és szénbányászata képviselte. Az elmúlt 46 esztendőben, a szocialista építés éveiben ez a helyzet alapvetően meg­változott. A Mongol Népköz- társaság ipara a Szovjetunió segítségével kiépült. Az első ipari vállalatok a 20-as években keletkeztek. A 30-as évek végére az ipar már a népgazdaság önálló ágazata­ként szerepelt, a népgazda­ság termelésének egyötödét adta. Megváltozott az ipar földrajza is. Amíg a fejlő­dés első szakaszában (1920— 1930) az ipar főleg a fővá­Légiparádé Moszkvában Vasárnap délelőtt gyedovoí repülőtéren nagyszabású légipará tál más sikere volt. A tott új repülőgéptíp zül a hírügynöksége] Iik a változtatható profilú vadászgépet sugárhajtású re] amely függőlegesen szállni. Az utóbbiról amerikai hírügynök t domo- tartott ónak ba bemuta­tok kö- ; kieme- szárny- 5s azt a időgépet, tud fél­sz AP ég elis­meri, hogy sokkal tökélete­sebb, mint a Nyugaton eddig előállított hasonló géptípusok. A nyugati tudósítók egyön­tetűen megállapítják, hogy a légiparádén tartott kötelék- repülések, ejtőernyős ugrások és a harcszerű körülmények között végrehajtott földreszál- lási gyakorlatok egyaránt ki­tűntek óraműszerű precizitá­sukkal. rosban összpontosult, a 30-as évek végén új létesítmények keletkeztek az ország északi és északkeleti részén, a Höb- szgöl és Hentij közigazga­tási körzetekben, valamint a Kerulen-folyó völgyében, de az ország déli területein is. Az első 5 éves terv idősza­kában (1939—1943) a terme­lés megkétszereződött. E ro­hamos fejlődés eredménye­ként ma már, az ipar a nép- gazdasági termelésnek kb. a felét teszi kL Az ország természeti vi­szonyaiból, valamint a gaz­dasági élet sajátos fejlődésé­ből adódóan ma is a lakos­ság 64 százalékát foglalkoz­tató állattenyésztés a gaz­dasági élet alapja. Az állat­tenyésztés adja a mezőgaz­dasági értéktermelés 80 szá­zalékát. Szántóföldi műve­lésre az ország őrületének csak 2,3 százaléka alkalmas. A szántóföldek és a feltö­résre alkalmas szűzföldek na gyobbrészt Észak- és Közép- Mongóliában vannak. Itt ed­dig 260 ezer hold földet törtek fel. A mezőgazdaság igen fon­tos problémája a legelők é* a szántóföldek vízellátása. Egyes területeken a növény- termesztés csak öntözéssel lehetséges. Az ország vízsze­gény területein nagyszabásúi kútépítési munkálatokat folytatnak, amelyben ma­gyar szakemberek is részt vállaltak. Kétezer + kilencven kilométer Győz a forradalom Az 1905-ös forradalom után nehéz napok következtek Orehovo-Zujevóban is. A cári kormány szervei, csendőrei az eddiginél is kegyetlenebbül üldöz­ték a munkásokat. Az első világháború éveiben pedig még tovább fokozódott az elnyomás, a terror. A munkások a nehéz élet ellen több­ször fellázadtak, többek között 1916- ban volt néhány sztrájk. Többször ki­kényszerítették a fizetésemelést, bár ez az árak növekedése következtében lé­nyeges javulást nem jelentett. Napi­renden voltak a letartóztatások is. Mindezek kevésnek bizonyultak ah­hoz, hogy a cári rend és kiszolgálói a történelmet feltartóztassák. 1917-ben a februári forradalom hatására Ore- hovo-Zujevó munkásai is megmozdul­tak. A felvonuláson a transzparensek közül néhány már azt hirdette: Világ proletárjai, egyesüljetek! Munkások ke­zébe a hatalmat! A burzsoázia azonban még nem adta meg magát, a munkás felvonulás idején a gyárak vezetőiből, hivatalnokaiból bizottság alakult, ez tartott jogot a város irányítására. Minderre jól emlékszik Pjotr Kandi- dovics Szilantyev: — Visszatértek a száműzetésből a bolsevikok és az áprilisi tézisek hatá­sára a korábbinál is eredményesebb munkát fejtettek ki. Ezt bizonyította az is, hogy áprilisban 400 tagja volt a bolsevijcok helyi szervezetének, jú­liusban pedig már 1000-nél több. — Láttam én felvonulást, tüntetést korábban is. De az 1917-es megmoz­dulások már mélyértelműebbek voltak. Nyolcórás munkanapot követeltünk, sürgettük a háború befejezését és is­mételten megalakítottuk a munkás kül­döttek i :ovjetjét, illetve azokat foko­zatosan ( bolsevikok vették át. — A zovjet munkamódszeréről be­széljen 1 'jotr Kandidovics — mondják az öregi ek többen, nyilván fontosnak tartják < zzel kapcsolatos tapasztalatait. — Mi nkamódszer volt az, nem is akármiig en. Jól emlékszem, az egyik rendezői nyre. Háromezer munkást hív­tunk e( ybe, ott számoltattuk be a burzsoá bizottságot. Persze a tömeg előtt ne\ i mertek szólni, gyáván visel­kedtek, cétségbeesetten pislogtak. Igaz a gyűléi után újra csak mesterkedni kezdtek, ehhez bátorságot merítettek azokból az eseményekből, melyek Petrográ Ion július 3-án 4-én történtek. (Kegyetl nséggel verték szét a tünte­tőket, e; tel végétért a forradalom bé­kés szál asza, a kettős hatalom, bur­zsoá dik ;atúra jött létre.) — NáI unk éppen ezért csakúgy, mint Oroszon tág sok más helyén, munkás milicáka I, vörös gárdákat hoztunk lét­re. A t őrös gárda parancsnokává a VI. párt tongresszus küldöttjét, Vlagyi­mir Bai snyikovot választottuk. Igen, Vlagyimir Barisnyikovról már többszöi esett szó, Pjotr Kandidovics nemcsal jól ismerte őt, hanem vele együtt i lunkálkodott. Barisnyikov sze­repe az augusztus 27-t ellenforradalmi támadói után, mely Kornyilov nevéhez fűződik, tovább nőtt, Orehovo-Zujevó­ban ug% mis forradalmi bizottságot hoz­tak létr i, ennek vezetője lett a lelkes forradaI nár, Barisnyikov. 1917. iktóber 25-e (november 7.) ese­ményei nem érték készületlenül ore- hovo-zu évóiakat. •— Az első hírek után egybegyűjtöt- ték a vörös gárdát — mondja ezt ismét az idős veterán. — Őrségbe álltunk, vigyáztunk arra, hogy a gyárosok kárt ne tegyenek az üzemben. Munkás el­lenőrző bizottságok alakultak, nélkü­lük semmit sem lehetett az üzemből kiszállítani. A munka nem volt köny- nyű, mert a volt üzemvezetők, szak­emberek szabotáltak, nem akartak a szovjet hatalomnak dolgozni, lázadást is szerveztek. Nehéz idők jártak, mert kevés volt az élelem. Volt munkája o pártszervezetnek. Ezt még csak tetézte, hogy a frontokról rossz hírek érkeztek. 1917—18-ban 3785 munkás lépett a vörös gárdába, majd a Vörös Hadse­regnek lett tagja és harcolt a munkás­hatalomért. 1919-ben is 600 önkéntest küldött a textiles szakszervezet a ke­leti frontra. Ott halt meg Vlagyimir Barisnyikov, aki az egyik egység ko­misszárja volt. Amerre csak jártam, mindenütt fel­tárták előttem a hősi múlt lapjait a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtörténetének fontos, jelentős mozza­natait. Igaz, én az ötven év tetteit kívánom végig követni, kísérni, de aki a tengert igazán meg akarja ismerni, annak nagyon is fontos, hogy végig­kísérje, amint a hegyi forrásból kibuk­kanó vízcseppek csermelyként futnak tova, majd patakká, folyóvá, folyammá egyesülve érnek az óceánig. Ilyen meggondolással gyűjtöttem ösz- sze és adtam közre röviden mindazokat a visszaemlékezéseket, adatokat, melyek Orehovo-Zujevó múltjáról vallanak, a gyáralapítástól a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomig. Orehovo-zujevöi kísérőm, Pjotr Kan­didovics Szilantyev három osztályt vég­zett, utána gyárba került dolgozni, s ott járta az élet egyetemét. No, de ne vágjunk a történet elébe. Bányász Béla (Következik: A vörös igazgató)

Next

/
Oldalképek
Tartalom