Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
Mérlegen a zenei évad I. Bérleti hangversenyek fényképről ismerte. A Givenchy illata elkeveredett a cigarettafüsttel, ha most ihatna egy pohárka baccardit is, nem állna jót magáért. Fütyöré- szett. — Emlékszel? — kérdezte hirtelen a bátyjától. — Emlékszel még arra a nagy pajtára, ott az udvarunkban? Meg Pipikére, arra a fekete kislányra Bradovkáéktól. Meg az egész bandára? — Bánkuti arca megenyhült, bólintott. — Mi lett Pipikével? — Pá- vel nevetett. — Férjhez ment, Brnó- ban lakik, egyszer a vásáron találkoztam vele. Alig ismertem rá. Elhízott, megcsúnyult. Hiányzott a felső metszőfoga. Nem is értem, egy harmincöt éves nő, hogy hanyagolhatja el magát ennyire?! — Bánkuti hallgatott. — Ez az — mondta — mindig ez a vége. Tönkremennek. — Na, na! — tiltakozott Ilma. — Ez magára soha nem lesz érvényes — udvariaskodott Pável. — Hányszor mondjam még, hogy tegezz! — pillanatnyi csend támadt, Urna is érezte szavaiban az indulatot. — Még nem szoktam meg — mondta (Csendesen Pável. — Még nem szoktalak meg.:: A z a Jő, hogy nem értek semmit ezekből a feliratokból, itt az űztetek fölötti táblákon — szólt Bánkút!. — Tehát hol vagyunk? — Prágában — kezdte Pável. De Bánkuti legyintett. — Azt hiszed ennek ez megfelelő? — kérdezte Ilma. — Miért, hát hol szeretnél lenni? — Akárhol — mondta az asszony — csak nem ott, ahol éppen van. — Türelmetlenül, kissé gúnyosan kezdte sorolni: — Ez egy idegen város, talán Európában, talán Ázsiában... nem lehet tudni. Minden bizonytalan. Talán itt élünk már hónapok óta, talán most éreztünk... Talán ő egy öreg üzletember, én meg egy kis nőcske, akit felcsipett... De az is lehet, hogy a nagybátyám, te meg, Pável a férjem... nem, a szeretőm vagy, és egy kicsit megkocsikáz- tatjuk. Megnézzük őseink lovagvárát... Ott majd mi egy kicsit csókolózunk, amíg ő nézegeti a régi köveket... — Hirtelen abbahagyta. — Fáradt vagyok Még ma nem ittam kávét. — Mi bajod? — nézett rá Bánkuti. Ilma hátradőlt az ülésen, az arca megkeményedett. Kapkodva elővette a napszemüvegét: — Ez a szürke fény megvakít. Pável komoran ült. Nézte az esős utat. Teherautók húztak el mellettük, a szélvédőre frecdventették a sarat. Szitkozódott. — Kérlek szépen — hallotta az unokabátyja hangját. — Kérlek szépen, Pável, te mit szólsz ehhez? Minden ingerli, ami a kedvemre való. Semmi érzéke az illúziókhoz. Odahaza számokkal foglalkozik, ezek a számok egészen földhözragadttá teszik. Emlékszel a mi nagy álmodozásainkra? Igen, az a pajta! Az volt a mi csodálatos világunk! Pipi ke azon a pókhálós szánon ült, „Katalin cárnő, vágtatott a nagy orosz sztyeppén.” Mi meg a katonái voltunk. — Döcögve nevetett. — Te is csókolóztál vele, nem is emlékszem? — Van itt egy kis kocsma — lassított Pável. — Talán kapunk kávét. Meg tojásrántottát, ánizspálinkát. Megállják? — Akarod? — kérdezte Bánta*« a feleségét. — Most miért nem szólsz? — Ilma bólintott. — Na, hála Istennek! — sóHajtott Bánkuti. — Pável behajtott a parkolóhelyre. Az eső még esett, Bánkuti előre szaladt, a fiú bezárta a kocsit. Ilma állt az esőben, feltartotta arcát, napszemüvege elhomályosult az esőcseppektől. — Gyere — fogta meg a karját Pável. Az asz- szony erőtlenül lépdelt, Pável kicsit magához szorította. Erős illata volt a Givenchynek. — Gyertek már! — kiáltott Bánkuti a kocsma ajtajából. — Remek hely, olyan, mint egy öreg „kaliforniai lebuj”! C zörnyű — mondta Ilma — soha nem járt Kaliforniában, de tudja, milyen ott egy lebuj. — Gyerekkorunkban is mindig ő volt a nagy kitaláló — magyarázta Pável. Jópofa volt. — Ó, igen, jópofa — sóhajtott Ilma —•, de sokszor úgy érzem, csak egy csíkos öltöny jár-kél mellettem, amiből árad a cigarettafüst... Milyen erős kezed van. Hasonlít egymásra a kezetek ... Eleinte nagyon szórakoztatott az álmodozása. De azt hiszem, ő végül is egyedül akar lenni. Nem panaszképpen mondom. — Persze — bólintott Pável —, csakhogy nagy csapás lenne számára... — Micsoda? — nézett rá Ilma — Pável zavartan nevetett. — Bocsáss meg — mondta — lehet, hogy rosszul értettem a szavaidat. — El akartok ázni? — integetett Bánkuti újra az ajtóból. Ilma elindult: — Menjünk. Most belekergült ebbe a „kaliforniai lebujba”. Majd igyekszem, hogy ne rontsam el a kedvét. Kerámia-kiállítás Siklóson A KERAMíAKÉSZITÉS a legősibb mesterségek egyike, története ősidőkbe nyúlik. Szerszámkészítő emberősünk rájött arra, hogy az agyag milyen képlékeny, vízzel ösz- szegyúrva tetszés szerint formázható és ha tűzbe teszi akkor megkeményszik, megszilárdul. Ezzel formája állandósul és alkalmas különböző élelmiszerek, magok, gyümölcsök, sőt folyadék tárolására is főként akkor, ha ezt a porózus anyagot valamilyen mázféleség vonja be, A kerámia évezredek elmúltával is megőrizte kézműves jellegét. Csak a közelmúltban, az elmúlt század folyamán sikerült olyan technológiai eljárást kidolgozni, amelyben a gyártás megsokszorozható, tömegméretűvé tehető. A 18. században előállított európai porcelán a kerámia sorsát megpecsételő konkurrenciát jelentett, elterjedése a kerámiaipar lassú sorvadásával járt együtt. Eddig ugyanis főként használati célokat szolgált a kerámia, az étkezés, a mindennapi élet legfőbb alkalmatossága volt. Az iparszerű porcelángyártás egyre inkább sorvasztotta a kezdetleges körülmények között működő kerámia-manufaktúrákat. A múlt században a tömegporcelán már elárasztotta a piacot Hazai viszonylatban a kerámia már szinte csak a népi fazekasságra szorítkozott. Mégis, a kerámia történetének ebben a válságos időszakában sikerült jelentősét alkotni: Zsolnay Vilmos nevéhez fűződik a magyar kerámia felvirágoztatása, európai rangra emelése. Zsolnay az alapanyag fokozatos tökéletesítésével, a sokféle új máztechnika bevezetésével a porcelánnal minőségben egyenrangú, forma és díszítés terén pedig annál jóval változatosabb, szabadabb lehetőségekkel bíró kerámiát teremtett. A kor szelleméből fakadó eklektika jegyében a népi motívumot keleti hatásokkal harmonizáló, sajátos, egyéni stílust alakított ki. Az elért magas színvonalat gyári tömegarányokban is sikerült biztosítania Zsolnay pécsi gyárának művészi tevékenysége a múlt század 90-es éveiben ért fel a csúcsra, az egyetemes kerámiaművészet kiemelkedő mozzanataként. A századforduló már új feladatokat állított a keramikusok elé. A magyaros motívummal dekoráló szecessziós építészet használta fel az időtálló épületkerámiát. Legjelesebb építészeink működése szinte elválaszthatatlan a Zsolnay- gyárban előállított pirográ- tittól. AZ ELSŐ világháborúval a gyári kerámiának ez a fellendülési időszaka lezárult. A megváltozott viszonyok vetü- leteként új formában született újjá a kerámia. Az általános igényeket kielégítő porcelán-tömegáru egyre inkább veszített művészi értékéből. A fő szempont a használhatóság és az olcsóság lett, emellett a művészi igény erősen háttérbe szorult. Az ebből fakadó hiányt igyekeztek pótolni azok a művészek, akik a kerámia mai formanyelvének kialakításán fáradoztak, akik ennek a műfajnak a megteremtői voltak. A mesterséget külföldön sajátították el (Gádor és Kovács Margit), vagy pedig a népi fazekasoktól tanultak (Gorka Géza). ök hárman a jelent is meghatározó kimagasló művészegyéniségek, kialakítói ennek az ősi, de ugyanakkor sajátosan mai művészetnek, ennek az ezerféle lehetőségeket magába rejtő művészetnek. A mai kerámiát az a dekoratív igény teremtette meg, amely a funkcionális szempontot is megelőzi. A kerámiának ez a dekorativitása változatos formai alakítás mellett a mázak sokszínű megjelenítésében mutatkozik elsődlegesen. Sokszor túlteng ez a dekoratív hajlandóság és a technikai-kémiai bravúr uralkodik el, a művészi szándék pedig háttérbe szorul. Olyan műfaj ez, amely a művészi teremtőerő mellett magasfokú technikai képzettséget is szükségeltet és csak ezek együttes birtokában lehet újat alkotni. KOVÁCS MARGIT Is a kerámia-plasztika terén ért el kimagasló eredményt. Korongolt népi zsánerfigurái, falképei az illusztratív, elbeszélő jellegű népi faragással roko- níthatók. Valami utolérhetetlen kedvességet, lenyűgöző bájt árasztanak magukból; GORKA GÉZÁT vázái és táljai tették híressé és az az úttörő kísérletező kedv, amellyel a mázak titkát kutatta. Az egyedi kerámia nagyüzemi sokszorosításának terén is jelentős érdemeket szerzett Művészete a népi fazekasokéval rokon, korongon amorf vázáit tökéletes formai egyensúly és a mázzal való harmonikus egység jellemzi. A kiállításon szinte valamennyi magyar keramikus bemutatkozik. A művészi egyéniség sokfélesége rendkívül változatosságot teremt gazdag és szép anyag jött egybe. Az alkotók közül külön ki kell emelni Németh János, Gorka Lívia, Kum- poszt Éva, Garányi József, Steindl Katalin és Csekov- szky Árpád nevét Mellettük velük együtt a pécsiek is jelentős színvonalat képviselnek: Nádor Judit, Török János, Fürtös György, Gazder Antal. Munkásságuk a magyar kerámiaművészet rangos része. A Pécsi Porcelángyárban dolgoznak, ők a folytatói a híres pécsi kerámiaműves- ségnek. Talán éppen ez a hagyománytisztelet szülte a kiállítás gondolatát is. Pécs — Zsolnay-gyár, Baranya — amely a népi fazekasság terén is gazdag múlttal rendelkezők — szinte kínálta a lehetőséget. Talán csak az a kiállítás szépséghibája, hogy nem saját múzeumi anyagról lévén szó, előbb vagy utóbb elkerül az anyag Baranyából. Így csak esetlegesnek tekinthető ez az alkalmi együttes, nem pedig gyarapodó, gazdagítható múzeumi gyűjteménynek, amely arra volna hivatott, hogy a mai magyar kerámia rangos gyűjtőhelye, fóruma tegyem A PÉCSI MÚZEUM híres kerámiagyűjteménye kitűnő alapot képez arra, hogy vidéken, Siklós vagy Pécs központtal egy olyan kerámia- központot alakítsunk ki, amely a magyar kerámia más korszakainak bemutatását gyűjtését is vállalná, Romváry Ferenc Városunk és megyénk zenei eseményeinek krónikása az évad végén elővéve feljegyzéseit, megpróbál mérleget készíteni, az Országos Filharmónia bérleti hangversenyeinek, az öntevékeny együttesek műsorainak, illetve a Pécsi Nemzeti Színház zenés előadásainak elemzése alapján értékelni az évadot. Kezdjük néhány jellemző számadattal. Az Országos Filharmónia az 1966/67-es évadban a korábbi évekhez hasonlóan, 9 nagyzenekari estből, valamint kétszer 5 kamarakoncertből álló bérleti sorozatot rendezett a Nemzeti Színházban, illetve a Liszt teremben. A koncertbérlők száma 635 volt, míg a nagy- zenekari hangversenyek vasárnap délelőtti, Liszt-termi előadásaira 450 egyetemista és főiskolás váltott bérletet. Látogatottak voltak az ifjúsági bérleti hangversenyek is: 1350 általános iskolás, 3624 középiskolás és technikumi diák látogatta a színvonalas koncerteket. Vidéken így alakult a bérlettulajdonosok száma: Mohács 916, Komló 737, Pécsvárad 353, Siklós 310, Sellye 300, Szigetvár 249. Az országosan is kimagasló számú koncertlátogató közönség az idei bérleti hangversenyévadban a korábbi évekhez viszonyítva szürkébb produkciót kapott A nagyzenekari hangversenyeken elhangzott 26 mű többsége a koncertprogramok megszokott jól bevált repertoárjából került ki. Sok hang versenylátogató tette bírálat tárgyává, hogy egyre kevesebb igazi, kiemelkedő világnagyság vendégszereplésére kerül sor. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy bár elvileg minden koncertjegy elkelt, a gyakorlatban mégis a színházi hangversenyek némelyikére a bérlettulajdonosok egy része nem ment el. Az esti hangversenyek légköre általában nem érte el a Liszt-termi, főleg lelkesebb fiatalok előtt lezajlott koncertek forróbb hangulatát. A közönség rétegeződésén kívül a színház közismerten rossz akusztikája is oka ennek. A legjelentősebb zenei eseménynek Farkas Ferenc: Szigetvár dicsérete című kétrészes, dr. Vargha Károly szövegére komponált oratóriuma előadását tartjuk, melyet a szigetvári ősbemutató után az évadnyitó bérleti hangversenyen a pécsi közönség is megismerhetett. Liszt Ferenc: Esztergomi miséjének megszólaltatása a mű pécsi vonatkozásai miatt is indokolt volt. A legnagyobb közönségsikert Stefan Ruha hegedűművész aratta. A nálunk még ismeretlen, de átlagon felüli élvezetet nyújtó brazíliai származású Jacques Klein zongoraestjét is az évad kiemelkedő produkciói között említhetjük. Kistétényi Melinda orgonakoncertje, valamint a pécsi előadóművészeket egyedül képviselő Bánky József önálló Beetho- ven-estje sorolható a külön említést érdemlő hangversenyek közé. Érdekes színfoltnak tartottuk Kadosa Pál Concertinójának előadását a szerző személyes közreműködésével, míg forró hangulatával az évad legemlékezetesebb élményét a lahti oratórium-kórus koncertje nyújtotta. Bartók Hegedűversenye, Kodály Galántai táncai, Doh- nányi Rurália Hungarica-ja, Maros Vonósszimfóniája mellett a hangversenylátogató közönség konzervatívabb része örömmel hallgatta idén is Csajkovszkij, Brahms, Beethoven, Sibe- lius, Mozart és Haydn egy- egy szimfóniáját. A verseny- művek között ez évben is túltengtek a zongora- és hegedűversenyek (Bartók, Ha- csaturján, Mozart, Beethoven, Kadosa), épp ezért örömmel hallgattuk Mozart C-dur fuvolaversenyét, Brahms ritkábban hallható Kettősversenyét, Mahler Egy vándorlegény dalai című ciklusát. Bach I. motettájával és 21. kantátájával ugyancsak gazdagodott az évad. Weber Oberon-nyitá- nyát már többször hallhattuk, viszont szerencsés választásnak bizonyult Wagner Mesterdalnokok-előjáté- kának, a Siegfried-idillnek, valamint Mozart Kis éji zenéjének műsorba iktatása. A mai külföldi zeneszerzőket Csernov Drámai poémája képviselte. Nem célunk a modem alkotások minden áron való erőszakolása, de a közönség, főleg a fiatalság egy részének véleménye szerint nem ártott volna valami ízelítő azokból a zenei irányzatokból, melyek korunk művészetét oly izgalmassá teszik. De Monteverdi születésének 400. évfordulójáról is megfeledkeztek a hangversenyek műsorainak összeállítói... E meglehetősen szabványprogram tolmácsolásában számos külföldi, hazai és helyi művész működött közre. Három külföldi karmestert üdvözölhettünk a szovjet Arvid Janszonsz, a finn Jor- na Panula és az olasz Carlo Bagnoli személyében. Hazai karmestereink közül Feren- csik Jánost említjük elsőnek, aki a Farkas-mű bemutatásával vállalkozott először a pécsi zenekar vezénylésére. Rajta kívül Erdélyi Miklós, Németh Gyula és Sulyok Tamás, illetve Antal György és Paulusz Elemér vezényelt. A hazai hangszeres művészek közül Antal István, Banda Ede, Böds Eszter, Gergely Ferenc, Hevesi Judit, Kadosa Pál, Kistétényi Melinda, Komlós Péter, Kovács Imre, Zempléni Kornél, az énekesek közül Barlay Zsuzsa, Bende Zsolt, Déry Gabriella, Jámbor László, Réti József, Sándor Judit, Sziklai Erika és Wemer Mária működött közre. A külföldi szólistákat a már említetteken kívül a nálunk nagyon népszerű fiatal jugoszláv hegedűművész, Dejan Bravnicar, a japán Yoshio Unno, valamint a Román Madrigálkórus élményt jelentő szereplése kép viselte. A 70 éves Kosa György szerzői estje egészen sajátos atmoszférájával elsősorban a zenei csemegére vágyó közönségnek jelentett élményt. Az oratórium-esteken és a Kósa-műsor keretében a pécsiek közül Bállá Mária, Bolla Tibor, Mar- czis Demeter, Szabadi József, Hollay Keresztély, Kircsi László, a Mátyás király úti ének-zene tagozatos általános iskola kórusa és a Nevelők Háza Pécsi Kamarakórusa működött közre. A Liszt Ferenc Kórus két alkalommal lépett a pécsi közönség élé, egy ízben a Zeneművészeti Főiskola nagytermében, két alkalommal a finnországi Lahtiban képviselte sikerrel városunk zenekultúráját A legfárasztóbb munka a tíz éve félfüggetlenített, azóta változatlanul sok sikert aratott; jelentős fejlődést elért Filharmonikus Zenekarunknak jutott, mely nyolc nagy zenekari esten szerepelt. A zenekar tagjainak egyre fokozódó elfoglaltsága, sokirányú munkája, a szolgálatok számának növekedése azonban kihatott a zenekar teljesítményének egészére. Időn ként fáradtságot éreztünk produkciójukon, valamint azt, hogy nem jutott elegendő idő a felkészülésre. Remélhetőleg a jövő évadban sikerül a most jelentkezett hiányosságokon javítani és így még pozitívabb mérleget mutat majd év végi számvetésünk. — nt — Sokféle művészi elképzeléssel lehet megközelíteni a kerámiát, amely ezáltal változatos kifejezési lehetőségeket rejt magában. GÁDOR ISTVÁN, aki művészi pályafutását mint szobrász kezdte a kerámia-plasztika konstruktív lehetőségeit tárja fel. Erősen áttételesen ugyan, de témavilágát szinte minden esetben az élővilágból meríti, vázái, figurái, szerkezetei antropomorfak, alkotásain az emberi karakter, a gesztus kifejeződése félreismerhetetlen. A kiállításon szereplő sokdarabos applikált falkép variációja egy témának, egy gondolatkörnek a rendkívül gazdag kibontakoztatása. Gádor hatása széleskörű, művészetének, emberségének varázsát évtizedeken keresztül tanítványok sokasága élvezhette. Az Ipar- művészeti Főiskolán, ahol tanított, nemzedékek nőttek fel az ő irányítása mellett Szálkás tollal Égy titkárnő tehetségét mindig a főnöke ízlése határozza meg. Sok közérteladónak az a szerencséje, hogy a mérleg nyelve nem tud beszélni. A moziban a mögöttem ülők rendszerint az előadás alatt ellenőrzik, hogy a perec valóban ropogós-e. Könyveit drágán adják, pedig csupa olcsóságok. A szamarat csak az emberek tartják szamárnak. Lehet, hogy a ló sorstársát tiszteli benne. A drámaíró mindig gyenge volt geometriából. Darabjában még a szerelmi háromszöget i* elrontotta. Egy csinos fiatal lányra ezer veszély leselkedik. Ezért sietnek a férfiak készségesen a segítségére. * Vannak írók, akik a tiszta papírt csak beszennyezik. * Az ifjú költő megméretett és könnyűnek találtatott. Azóta slágerszövegeket ir. * Jobb lenne, ha némelyik nő gépkocsi helyett csak háztartást vezetne. A költőnek gyógyíthatatlan világfájdalma van. Már a kritikusai is lemondtak róla. * Könyvtáros barátom mondja: X iró regénytrilógiáján csak egy szorgalmas egér rágta át magát a raktárban. Kovács Sándor
