Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-06 / 157. szám
2 napló 1967. JÚLIUS S. Brezsnyev beszéde a katonai akadémiák végzet! hallgatóinak tiszteletére adott fogadáson Moszkva: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára szerdán beszédet mondott a szovjet katonai akadémiák végzett hallgatói tiszteletére a Kremlben adott hagyományos fogadáson. Beszédében hangsúlyoz ta, hogy a szovjet fegyveres erők minden fegyvernemét kellőképpen felszerelték olyan fegyverekkel, amelyek lehetővé teszik a Szovjetunió államhatárai sérthetetlenségének biztosítását, a Szovjetunió állami érdekeinek megvédését olyan fegyverekkel, amelyek biztosítják, hogy a Szovjetunió népe nyugodt körülmények között végezze a kommunizmus építésének nagy feladatait Az imperializmus táborában lévő ellenségeink is kénytelenek számolni orszá gunk legyőzhetetlen erejével, — jelentette ki Brezsnyev. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára foglalkozott a Szovjetunió külpolitikájával és egyebek között kitért a közel-keleti eseményekre. A Közel-Kelet a nemzeti felszabadító mozgalom egyik nagy színtere. A haladó arab államok — az EAK, Szíria és Algéria — a nem kapitalista fejlődés útját választották. A haladó arab államok külpolitikájukban imperialistaellenes vonalat követnek. A nemzetközi imperializmus, mindenekelőtt az amerikai és az angol imperializmus, nem haj landó beletörődni ebbe. Az imperialisták sok évtizeden keresztül hitbizományuknak tekintették ezt a vidéket, hozzászoktak ahhoz, hogy kényük kedvük szerint döntsenek az ott élő népek sorsáról. Az imperialista körök számára nem kis jelentőségűek az olaj monopóliumok érdekei sem. Ezek a monopóliumok óriási profitot vágnak zsebre a Közel-Keleten és a NATO- ''országok fő olaj- és üzemanyagszállítói. A vietnami helyzettel foglalkozva Brezsnyev elvtárs hangsúlyozta: az Egyesült Államoknak be kell ismernie, mennyire kilátástalan vietnami kalandja és távoznia kell Vietnamból. Ezután Brezsnyev elvtárs részletesen elemezte az európai kollektív biztonság kérdését, ismertette a görög és a ciprusi, helyzetet. Az imperialista reakció mesterkedései megkövetelik, hogy a Szovjetunió még nagyobb figyelmet fordítson fegyveres erőinek fejlesztésére. Minden munkánkban a honvédelem kérdései állnak előtérben. Leonyid Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban Alekszej Koszigin társaságában megtekintette az északi flottánál a legújabb hadihajókat és rakéta- technikát. „A fegyverzet állapota, a flotta harci felkészültsége, a személyi állomány képzettsége jó benyomást tett ránk” — mondotta Brezsnyev. A szovjet fegyveres erőknek szüntelenül készenlétben kell állniuk, hogy az agresz- szor legkisebb mértékben se érhessen bennünket felkészületlenül. Leonyid Brezsnyev végül gratulált a végzett hallgatóknak a magas katonai képzettség elnyeréséhez. A fogadáson, amelyen Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más szovjet vezetők is jelen voltak, Andrej Grecsko marsall, a szovjet honvédelmi miniszter is köszöntötte a végzett hallgatókat. A testvéri szocialista országok végzett hallgatói nevében Zbygniew Jurewicz lengyel ezredes mondott köszönetét azért a lehetőségért, hogy szovjet katonai akadémiákon tanulhattak és megismerhették a Szovjetunió életét, vívmányait A% agressziót segítő VSA és Anglia képviselőinek cinikus magatartása Szavazás az ENSZ rendkívüli közgyűlésén Csalódás a% EAK-ban ax ENSZ tehetetlensége miatt Pompidou Leningródban Leningrád; Pompi-dou francia miniszterelnök, aki a szovjet kormány meghívására hétfő óta hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, szerdán Leningrádba érkezett Vele utaztak Couve de Murville külügyminiszter és a kíséretében leVő más hivatalos személyiségek. Pampidont útjára elkísérte Vlagyimir Kirillin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese. A francia miniszterelnök szerdán Lenin grádban felkereste a piszkarjovói temetőt, I számára, akik harcoltak és ahol az 1941—43-as 900 napos I szenvedtek a szabadságért”. blokád hősi halottal és polgári áldozatai nyugosznak. A francia miniszterelnök a hazát ábrázoló női bronz figura talapzatára francia nemzeti- színű szalaggal átkötött koszorút helyezett. A temető múzeumában a francia vendégek megtekintették a leningrádiak második világháborús hősi helytállásáról tanúskodó okmányokat. A miniszterelnök a múzeum emlékkönyvébe a következő sorokat írta: „Nincs megindítóbb hely a világon Leningrádon kívül — az örök dicsőség városán kívül azok Fegyverszünet Ádenben Az adeni Kráter negyedben, amelyet többnapos tűzharc után a brit haderők visszafoglaltak, szerdán fegyverszüneti megállapodás született Philip Tower vezérőrnagy, a Dól-Arábiában állomásozó brit haderők parancsnoka és Mohammed Ibrahim alezredes, a Kráter arab rendőrségének főparancsnoka között. Tower az újságírókkal közölte, hogy a jövőben a brit csapatok és a fegyveres arab rendőrök együtt ellenőrzik a negyedet. Kínai tiltakozás A kínai külügyminisztérium szerdán újabb tiltakozó jegyzéket nyújtott át a burmai nagykövetnek — jelenti az Űj Kína Hírügynökség. — A jegyzék szerint június 22-e óta mintegy száz kínait öltek meg Rangoonban. A jegyzék felszólítja a burmai kormányt: azonnal vessen véget a Burmában lakó kínaiak üldözésének, tájékoztassa a kínai kormányt a megölt, megsebesített vagy elfogott kínai lakosok számáról, büntesse meg szigorúan az uszítókat és a bűnösöket, térítse meg az okozott károkat. New York: Az ENSZ-közgyűlés hétfő délutáni ülésszakán, amelyre magyar idő szerint az éjszakai órákban került sor, több küldöttség ismertette álláspontját a szavazásra bocsátott határozati javaslatokkal kapcsolatban. Beloruszia, Románia, Burma, Nigéria, Indonézia, Tanzánia, India és Jugoszlávia képviselőinek felszólalása után került sor a szavazásra. Jugoszlávia küldöttségének javaslatára az el nem kötelezett országok határozati javaslatáról szavaztak először. A Izraeli csapatok azonnali visszavonását követelő indítvány mellett 53 küldöttség foglalt állást Negyvenhat ország szavazott ellene, 20 pedig tartózkodott Minthogy az elfogadáshoz kétharmados többség lett volna szükséges, a határozat-tervezetet a közgyűlés nem fogadta el. Az el nem kötelezett országok határozati javaslata mellett szavaztak: Afganisztán, Algéria, Bulgária, Burma, Burundi, Beloruszia, Kambodzsa, Kamerun, Ceylon, Kongó (Brazzaville), Kongó (Kinshasa), Knba, Ciprus, Csehszlovákia, Franciaország, Gabon, Görögország, Guinea, Magyarország, India, Indonézia, Irán, Irak, Japán, Jordánia, Kuwait, Libanon, Líbia, Malaysia, Mali, Mauritánia, Mongólia, Marokkó, Nigéria, Pakisztán, Lengyelország, Románia, Szand-Arábia, Szenegál, Szomália, Spanyolország, Szndán, Szíria, Tunézia, Törökország, Uganda, Ukrajna, Szovjetunió, Egyesült Arab Köztársaság, Tanzánia. Jemen, Jugoszlávia, Zambia (összesen 53 ország). Ellene szavaztak: Argentína, Ausztrália, Ausztria, Barbados, Belgium, Beái via, BocKétezer + kilencven kilométer Egy rubel kereset és a levonás Minden út Rómába vezet — fut eszembe Orehovo-Zujevóban minden alkalommal, amikor a textilkombinát valamelyik gyára előtt állít meg a lelkes törzsgárdista, Pjotr Kandidovics, akinek útjai minden alkalommal o gyári épületnél érnek véget. A textil 2-es üzeme előtt állunk meg most is, amikor egy negyven év körüli férfi, Jurij Agafonov köszönti csoportunkat. — Jurij is régi munkás a gyárban. Munkásdinasztiából való, méghozzá nem is akármilyenből. Már az ősei is a gyárban dolgoztak, a fia a napokban tett szakmunkás vizsgát — mutatja be a nyúlánk, sovány férfit Pjotr Kandidovics Szilantyev. — Kérdezze csak meg tőle, mennyi nyereségrészesedést kapott. — Kétheti nyereségrészesedést ért el a gyár — válaszolja Agafonov. — Nyereségrészesedés! Hallotta? — néz rám az öreg. — ötven évvel ezelőtt a gyárban a büntetés volt csak ismert. Valóságos rendszert dolgoztak ki a Morozovok, mely hírhedt volt az egész környéken. Lenin is írt erről: bíróságokról szóló törvény magyarázata című cikkben. A beszélgetés után fellapoztam Lenin műveinek második kötetét, ahol többek között ez áll: „Morozov 1882-tól kezdve állandóan csökkentette a bért, és 1884-ig négy bérleszállítást hajtott végre. Ezzel egyidejűleg egyre szigorította a bírságokat: az egész gyárat véve alapul a bírságok a keresetnek majdnem egynegyedére (minden megkeresett rubelra 24 kopek bírság esett), néha pedig egyes munkásoknál a bér felére rúgtak." Megjegyzem, hogy az egykori újságokban is, és a régi időkről szóló könyvekben is sokat olvastam a Morozov gyárban meghonosodott büntetési rendszerről. A moszkvai megyei lap a Leninszkoje Znamja munkatársa 1963-ban egy ötvenegy évvel korábbi újságcikk nyomában indult el. 1902- ben ugyanis az Iszkra című lap Ivan Vasziljevics Szmirnov büntetéséről számolt be, arról, hogy 50 kopekra büntették az akkor 56 éves munkást azért, mert elkésett. Két rubellal sújtották, mert visszabeszélt, az előmunkásoknak egy rubel büntetést kellett fizetnie csak azért, mert nem tetszett az ebéd a gyári konyhán. — Emlékszem erre a cikkre — mondja idős kísérőm, Szilantyev elvtárs. — En kísértem el az újságírót. Igaz, hogy Ivan Vasziljevics Szmirnovot nem találtuk. Valószínű nem él már, hiszen 1902-ben sem volt már fiatal. Közvetlen hozzátartozójára sem akadtunk, viszont Szmirnov nagyon sok van a gyárban. (Gyakori név ez itt, mint nálunk a Kovács, vagy a Horváth.) Névrokont viszont sokat találtunk. Fiatalt, időset egyaránt. Persze, hogy a büntetésről csak azt tudták már mondani, amit szüleiktől, nagyszüleiktöl hallottak. Kiment már ez a divatból. — Amikor én kezdtem a munkát — szól közbe Jurij Agafonov — sem volt már divat a büntetés, de anyámtól sokat hallottam róla. Azt mondta, hogy legalább 25 fajta dologért büntettek. Majdnem csak úgy volt, hogy ha a gyárosnak, vagy a kiszolgálóinak nem tetszett valami, az amúgy is kevés fizetéshez nyúltak. Hallgatom az idős embert, fiatalabb társát és felelevenedik előttem Ore- hovo-Zujevó munkásainak múlt századbeli nehéz élete. József Attila szavai jutnak eszembe: A büntetést levonják kuncog a krajcár: ennyiért, dolgoztál, nem épp semmiért. Sokáig hatása alatt állok még az elmondottaknak, pedig közben ellátogattunk a pedagógiai főiskolára, amelynek most négyezer hallgatója van (kétezer a levelező szakon). Voltunk egy könyvtárban is, ahol idősebbek és fiatalok könyvet cseréltek, folyóiratokat olvastak. Az utcán megnéztem a kiváló munkások fényképét a díszes tablókon. Jólesett visszatérni a mába, hiszen 100 év után is megborsózik az ember háta ennyi kellemetlenség, embertelenség hallatán. A városban azonban nagyon sok szó esik erről. Beszélgettem a Komszomol titkárral, aki elmondotta, hogy rendszeresen meghívják tanácskozásaikra az idős munkásokat, múzeumlátogatásokat szerveznek. Néztem a fiatalember komoly arcát, hallgattam szavait: — Nagyapáink, apáink küzdelmes élete, harca nélkül nem született volna meg a jelen. E látogatás során is sikerült végigkísérnem, hogyan izzott a munkássors keserveiben, küzdelmeiben a jövő. Bányász Béla (Következik: Az 1885-ös sztrájk.) wana, Brazília, Kanada, Chile, Kolumbia, Costa Rica, Dánia, Dominikai Köztársaság, Ecuador, Salvador, Gambia, Ghana, Guatemala, Guayana, Honduras, Izland, Írország, Izrael, Olaszország, Jamaica, Lesotho, Libéria, Luxemburg, Madagaszkár, Malawi, Mexi kó, Hollandia, Uj-Zéland, Nicaragua, Norvégia, Panama, Paraguay, Peru, Fülöp-szige- tek, Togo, Trinidad-Tobago, Anglia, Egyesült Államok, Uruguay, Venezuela (összesen 46 ország)- A szavazásnál az Egyesült Államok példa nélkül álló nyomást gyakorolt a latin- amerikai országokra és más olyan államokra, amelyek valamiképpen függnek az Egyesült Államoktól. Jellemző például, hogy Kenya, amely az el nem kötelezett országok határozat-tervezetének egyik szerzője volt, a tervezet szavazásakor tartózkodott a szavazás tóL Ugyancsak elvetette a közgyűlés a latin-amerikai határozat-tervezetet, amely ahhoz a feltételhez fűzi az izraeli csapatok visszavonását, hogy az arab országok békét kötnek Izraeliek A latin-amerikai országok határozati javaslata mellett szavaztak: Argentína, Ausztrália, Ausztria, Barbados, Belgium, Bolívia, Botswana, Brazília, Kamerun, Kanada, Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Chile, Kuomintang-klikk, Kolumbia, Kongó (Kinshasa), Costa Rica, Dahomey, Dánia, Dominikai Köztársaság, Ecuador, Salvador, Etiópia, Gambia, Ghana, Guatemala, Guayana, Honduras, Izland, Írország, Olaszország, Elefántcsontpart, Jamaika, Japán, Lesotho, Libéria, Luxemburg; Madagaszkár, Malawi, Mexikó, Hollandia, Uj-Zéland, Nicaragua, Norvégia, Panama, Paraguay, Peru, Fülöp-szigetek, Bierra Leone, Thaiföld, Togo, Trinidad-Tobago, Anglia, Egyesült Államok, Felső-Volta, Uruguay, Venezuela (összesen 57 ország). Ellene szavaztak: Afganisztán, Albánja, Algéria, Bulgária, Burundi, Beloruszia, Ceylon, Kongó (Brazzavil- le), Kuba, Ciprus, Csehszlovákia, Finnország, Guinea, Magyarország, India, Indonézia, Irak, Jordánia, Kn- wait, Libanon, Líbia, Malaysia, Mali, Mauritánia, Mongólia, Marokkó, Pakisztán Lengyelország, Románia, Szand-Arábia, Szenegál, Szomália, Szudán, Szíria, Tunézia, Uganda, Ukrajna, Szovjetunió, Egyesült Arab Köztársaság, Tanzánia, Jemen, Jugoszlávia és Zambia (összesen 43 ország). Tartózkodtak: Burma, Kambodzsa, Franciaország, Gabon, Görögország, Irán, Izrael, Kenya, Laosz, Málta, Nepál, Niger,. Nigéria, Portugália, Rwanda, Singapore, Dél-Afri- ka, Spanyolország, Svédország, Törökország (összesen 20 ország). Távol maradt: Haiti, Mal- div-szigetek. Nem fogadta el a közgyűlés az el nem kötelezett országok határozati javaslatához benyújtott albán, illetve kubai módosítást sem, amelyek javasolták az Egyesült Államok és Anglia elitélését az izraeli agresszióhoz nyújtott támogatás miatt. Elvetette a közgyűlés azt az albán határozati javaslatot, amely Izrael elítélését, a csapatok azonnali visszavonását és izraeli részről kártérítés fizetését követeli, s ezen kívül az agresszióban való közvetlen részvétellel vádolja az Egyesült Államokat és Angliát; Az albán határozati javaslat 21 szavazatot kapott, 71 ország szavazott ellene, 27 pedig tartózkodott a szavazástól. A szovjet határozati javaslat egészéről nem tartottak szavazást, minthogy a fejezetenként történt szavazásnál a szovjet határozat-tervezet egyes pontjai nem kapták meg az elfogadáshoz szükséges többséget. Az Egyesült Államok küldöttsége, figyelembe véve azt, hogy az általa benyújtott határozattervezet a vita során nem kapta meg a kellő támogatást, a szavazásnál visszavonta indítványát. Ezután a közgyűlés 118 szavazattal 2 ellenében, Kuba és Szíria tartózkodása melletti elfogadta Svédország és néhány más ország határozati javaslatát, amely intézkedéseket sürget az izraeli agresszió által sújtott polgári lakosság és az arab hadifoglyok szenvedéseinek enyhítésére. Végül 99 szavazattal 20 tartózkodás mellett a közgyűlés elfogadta Pakisztán, továbbá Guinea, Irán, Mali, Niger és Törökország határozat-tervezetét. Ennek értelmében a közgyűlés felhívta Izraelt, hatálytalanítson minden olyan intézkedést, amely módosítást jelent Jeruzsálem státusában, mert ezek az intézkedések nem törvényesek; A közgyűlés továbbá indítványozta, hogy Izrael a jövőben tartózkodjék a város státusát módosító minden lépéstől. A Szovjetunió és a szocialista országok a pakisztáni javaslat mellett szavaztak; A TASZSZ a közgyűlési szavazást kommentálva rámutat: az agressziót segítő Egyesült Államok és Anglia cinikusan és válogatott módszerekkel gyakorolt nyomást a latin-amerikai, afrikai és más fejlődő országok küldöttségeire. A fenyegetőzés mellett az úgynevezett gazdasági segélyre vonatkozó ígéreteket is latba vetették. A szavazás megmutatta: néhány kormány nem gondol arra, hogy a jövőben saját országa is imperialista fegyveres agresszió áldozata lehet. Ezek az országok a kulisszák mögötti egyezkedésekben feláldozták az ENSZ alapelveit Az ENSZ-közgyűlés szerdán, magyar idő szerint 20.00 órakor folytatja munkáját. KAIRÓ: Az egyiptomi közvélemény csalódással értesült az ENSZ-ben lezajlott szavazások eredményéről. A csalódásnak hangot adó lapok rámutatnak az amerikai manőverekre, melyek a szavazást megelőző pillanatokig tartottak. Az Ahram szerint ezek a manőverek zsákutcába juttatták a világszervezetet. A sajtó a szavazást elemezve rámutat arra, hogy Franciaország pozitív befolyása ellenére az Egyesült Államoknak sikerült több afrikai országot rábírni az el nem kötelezett országok javaslatának elvetésére. Az afrikai cs arab delegátusok körében különösen mély sajnálkozást keltett Etiópia magatartása, amellyel az Egyesült Államok által sngallt latin-amerikai javaslatot támogatta.