Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
Mérlegen a zenei évad III. A színház zenés műsorairól Városunk zenei életében fontos feladat hárul a Péosi Nemzeti Színházra. Előadásainak jelentős hányada a zenés műfajhoz tartozik, ezen belül is operabemutatók váltakoznak operettekkel és zenés játékokkal. A színház zenés előadásai általában megközelítették a kívánt színvonalat, jól egészítették ki.a sokrétű zenei programot és szerencsésen elégítették ki a közönség meglehetősen változó igényeit. Két operabemutatót (Händel: Julius Caesar, Gounod: Faust) és egy felújítást (Verdi: Rigoletto) tartott ebben az évadban a színház operaegyüttese. Händel: J ulius Caesar című háromfelvoná- sos operájának előadásával sikerrel folytatódott az a törekvés, hogy a közismert és népszerű alkotások mellett évente egy-egy magyarországi bemutatóval szolgálja színházunk a zenekultúra ügyét. A korábbi hangversenyévadok már több Händel oratóriummal ismertették meg a pécsi közönséget, ezért különösen szerencsés ötletnek bizonyult az a választás, mely a Händel életművel való további ismerkedés céljából a Julius Caesar című opera bemutatójára esett. Ez a mű ugyanis a mester mintegy 40 operája közül máig is maradandó értékűnek bizonyult, amit igazol, hogy a külföldi operaházak repertoárján napjainkban is szerepel. A Händel-opera pécsi bemutatója szinte országos zenei eseménnyé vált, bár az előadásra kétségkívül rányomta bélyegét, hogy a sajátos kultúrát és technikát igénylő händel-i énekstílus meglehetősen idegen a főleg olasz mesterek művein nevelkedett énekesgárdánktól, és hogy milyen nagy problémát jelenthetett e művet a XX. századi nézőhöz közelebb hozni. Ha r.em is sikerült egyöntetűen elérni az eszményi színvonalat, néhány nagyon megbecsülendő teljesítménynek tapsolhattunk és örömmel láttuk kibontakozni egy tehetséges együttes összekovácso- lódását. Az évad másik bemutatójaként az operairodalom népszerű, közismert alkotásai közt válogatva Gounod: Faust című négyfeüvonásos dalműve szólalt meg. A Faust bemutatója tovább gazdagította az együttes repertoárját, jóllehet bizonyos problémákat is felvetett. Az imént említett együttes fejlődését, valódi összeková- csoitságát ugyanis időnként még az énekesi gárdában beálló változások akadályozzák. A pótlás nem mindig szerencsés megoldása épp * Faust Mefiszto-szerepében, illetve Verdi Rigolettója felújításánál éreztette hatását. A közönség körében is jelentkezett egyfajta közömbösség az operaelőadásokkal szemben. Olyanok távolmaradására gondolunk, akik pedig jelenlétükkel, példamutatásukkal sokat segíthetnének az operaelőadások látogatottságának fokozásánál Elgondolkoztató volt például hogy a sok gonddal, művészi törekvéssel és fáradsággal előlcészített operák aránylag kevés előadást értek meg. A Händel-opera esetében kárpótolt a televízió közvetítése, mely országos nyilvánosságot biztosított e nagyobb elismerést érdemlő előadásnak. Azzal mindenesetre számolni kell, hogy a világhírű énekesek közreműködésével, korszerű technikai felszerelésekkel, hosz- szú idő ráfordításával készített mikro! emezek hallatlanul magas mércéjét nem lehet az adott 'lehetőségek és korlátok között működő pécsi együttes elé állítani, amint azt egyesek teszik. Amit operaénekeseink (Ágoston Edit, Bárdos Anna, Ber- celi Tibor, Bolla Tibor, Cser Tímea, Erese Margit, Horváth Eszter, Hotter József, Krémer József, Marczis Demeter, Szabadi József, Wágner József), a színház zenei vezetője, Paulusz Elemér és az operák rendezője: Horváth Zoltán nyújtott, a jövőben fokozottabb támogatást érdemel meg a színház vezetőségétől és nagyobb szeretetet a pécsi közönségtől! Gondolkodni kellene a jövő évadban az operarepertoár gazdagításáról, az előadások vonzóbbá tételéről és mindazon feltételek megteremtéséről. melyek mind az együttes tagjai, mind pedig a közönség részére kedvező, alkotó légkört biztosítanak. Az évad operettelőadásai a közönség ízlésének kiszolgálása, a kasszasiker jegyében zajlottak le. Különösebb tervszerűséget felesleges számon kérnünk a színháztól. Kálmán Imre: Csárdáskirálynője, Szirmai Albert: Alexandrája és Huszka Jenő: Lili bárónője ezúttal is elérte célját: közönségsikert aratott. Különösen kellemes meglepetést szerzett, hogy az operettgárdának többé-ke- vésbé sikerült a meglehetősen elcsépelt Csárdáskirály- nőből is olyan előadást produkálnia, mely nem elégedett meg a sablonból és rutinból összegyúrt megoldásokkal, korábbi előadások lemásolásával, hanem megpróbálta a szövegkönyvet, mintegy francia vígjátékot, némi emberi és társadalmi mondanivalóval megszólaltatni. Kálmán Imre zenéje ezt a törekvést feltétlenül megérdemelte. Az igényességre való törekvés jellemezte Szirmai Albert: Alexandra című operettjének bemutatását is. Látványosságával, a „tudós muzsikusok” közé tartozó szerző zenéjének méltó tolmácsolásával jó szórakozást szerzett a pécsi és a tájelőadások révén a baranyai közönségnek. A Lili bárónő előadásával folytatódott az évad, melyről a premier után így sommáztuk azóta sem változott véleményünket: „Érezhető volt az adottságokhoz és lehetőségekhez képest kulturált előadás megteremtésére irányuló törekvés.” A sikerben méltán osztozott az operettgárda (a régebbiek közül Takács Margit, Szalma Lajos, Faludi László, Vári Éva, Mendelé- nyi Vilmos, Mester István, — a Csárdáskirálynő Miska főpincéreként utoljára szín- relépő Szabó Samu, az újak közül Várhegyi Márta, Cseh Mária, az operettszínpadra is ellátogató Szabadi József, Krémer József), valamint Paulusz Elemér mellett betanító és vezénylő munkájával dr. Dőry Miklós, Károly Róbert, Kovács Zoltán. Érdekes és megérdemelten forró sikert arató produkcióként említhetjük meg Loewe: My fair Lady-jének pécsi bemutatóját, mely néhány emlékezetes színészi alakítást (Bánffy György, Vári Éva, Farkas Gabi, Takács Margit, Bázsa Éva, Vá- rady Szabolcs, Paál Láiszló), érett rendezői munkát (Dohai Vilmos) és színvonalas zenei megszólaltatást (Nagy Ferenc) hozott Brecht—Weil: Koldusoperái á-nak előadása vitathatóbb értékei ellenére is kiemelkedő teljesítménye volt az évadnak. Holl István, Pásztor Erzsi, Farkas Gabi alakítása emelkedett ki az előadásból. Fényes Szabolcs: Dunaparti randevú című zenés játéka szerepelt még az évad zenés darabjai sorában. Feltétlenül említést érdemel a sokezer pécsi fiatal által megtekintett és őszinte sikert aratott két Gyermekszínházi bemutató: Budai— Babay: Három szegény szabólegény-e és a Naszreddin kalandjai Ránki György szellemes zenéjével. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a Pécsi Balett bemutatói zenei szempontból is jelentősek voltak, úgy valóban elénk tárul az a színes és sokrétű munka, mellyel a Pécsi Nemzeti Színház méltó módon járult hozzá városunk zenei életéhez. Soltra Elemér: Balaton (tus) MEGYEI KIÁLLÍTÁS országos jelentőségű képző- művészeti eseménnyé nőhet. A helybeli képzőművészek egy. Budapesten, a Nemzeti Galériában tervezett kiállításra is készülnek. A jelenlegi megyei kiállításon harminc baranyai, illetve pécsi festő műveit láthatja a közönség, összesen hatvanhat alkotás: olaj- festmények, tus- és krétarajzok, linóleum- és fametszetek, szőnyegek, stb. A már ismert pécsi festők nevei mellett — mint Martyn Ferenc, Simon Béla, Bizse János. Kelle Sándor, Platthy György, Lantos Ferenc, Soltra Elemér —. láthatja a közönség a nemrégiben önálló kiállításon szerepelt Haraszti Pál, Swierkiewitz Róbert képeit, a Villányban élő Virányi Endre festményét, a komlói Tímár István, a siklósi Vida Dezső és a mohácsi Kőibe Mihály munkáit. A legidősebb pécsi festő, Klug K. György mellett szerepelnek a kiállításon sokan a fiatalok közül: Erdős János, Kováts Éva, Kismányoki Károly, Pandúr József, Pattantyús József. Erdősi András és Horváth Olivér olajképekkel, Kós Lajos egy linóleum és egy fametszettel. Hoós Elvira többek között monoty- piákkal, Takáts Dezső tusrajzokkal szerepel. Zs. Kovács Diana szőnyegei mellett Nemec József építész két kéDét. Bodrogi Frigyes Ma délelőtt 11-kor nyílik meg a Tudomány és Technika Házának nagytermében a Baranya megyei és Pécs városi képzőművészek kiállítása. A kiállítás a közös megyei tárlatok sorában 1945 óta már a hetedik. Sok minden történt ezalatt a huszonkét év alatt, de annyi biztos, hogy a megye képzőzik. Valamennyi megyének külön titkára van. Baranyáé jelenleg Tímár István komlói festő, Pécs városé Kós Lajos, a területi szervezet titkára Simon Béla. A ma megnyíló kiállítás látogatói mindhármuk nevével találkozhatnak majd. A területi szervezet mindenekelőtt a négy megye képzőművészeti életét bemuErdősi András: Visszhangdomb (olaj) művészeti életében 1963-ban jelentős esemény történt: ekkor alakult meg a Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-dunánjúli Területi Szervezete. A Magyar Képzőművészek Szövetségének addig is voltak itt élő tagjai, de a területi szervezet megalakulásával a korábbinál szervesebben kapcsolódhattak be az ország képzőművészeinek életébe a baranyai festők is. A Déldunántúli Területi Szervezethez Baranya, Tolna, Somogy és Zala megye tartotató közös kiállításokkal bizonyította be eddig létjogosultságát. Eddig két közös kiállítást rendeztek, ezek közül egyiket két éve Székesfehérváron is bemutatták, annak a későbbi tervnek a jegyében, hogy az ország más területi szervezeteivel kölcsönös cserekiállításokra kerül sor. A kétévenként megrendezett közös kiállítások között ugyancsak kétévente rendezik meg az egyes megyék saját kiállításukat. Az idei ünnepi évben azonban, a Nagy FÖLDINDULÁS A görcsönyi színjátszók sikere Negyedszer mutatta be — s ez alkalommal is „teltház” előtt — a görcsönyi színjátszócsoport Szabó János rendezésében Kodolányi János Földindulás-át. Utólag megvallom, némi aggodalommal mentem az előadásra, annak ellenére, hogy tudtam: a görcsönyi színjátszók sikerrel szerepeltek a műkedvelő művészeti csoportok bemutatóin, s a pécsi járás színjátszói között a megtisztelő második helyet érdemelték meg. Vajon garancia-e ez arra, hogy megfelelő színvonalon viszik a közönség elé Kodolányi nem kis erőfeszítést igénylő drámáját? Aggodalmam az első jelenet után eloszlott. A temetési kép színpadi megoldása — a mostoha feltételek ellenére — hatásos volt, a pap, Kántor János, Böbékné és Weintraub szerepében lelkes és tehetséges idősebb színjátszókkal ismerkedhettünk meg (Gáspár Elek, Vér Lajos, Büki Béláné, Váradi György). Alig maradtak el mögöttük a még kevesebb gyakorlattal rendelkező fiatalok (Lovász Julianna, Rad- nai Géza, ifj. Németh Jenő), akik Julit. Böbék Samut és Józsikát alakították. A komor férfiak és fehér biklás asszonyok meggyőző hangulatot teremtettek, s a kezdeti feszültséget nemcsak megtartani, hanem fokozni is tudták. A későbbiekben Lan- kovits Jenő orvosa, Erős József bírója, Gaál Ilona szektás öregasszonya, Bernhardt Györgyi piókás szüléje, Gazé Márta Fekete Zsuzsija és Lovász Ágota Mári nénije egészítette ki a lelkes színjátszók sorát, s a kisebb szerepekben is dicséretre méltó Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára való tekintettel Baranyában, Tolnában, Somogybán és Zalában egyaránt megrendezik a megyei képzőművészeti kiállításokat. A szervezet további kezdeményezései közé tartozik a Horvátországi Képzőművészek Szövetsége Szlavóniai Szervezetével kialakított baráti és cserekapcsolat. Eddig egy alkalommal rendezték meg a cserekiállításokat, az idén másodszor mutatták beV Eszéken, Vinkovciban és — jelenleg — Vukováron a dél-dunántúli anyagot, az eszékiek pedig az ősz folyamán állítanak majd ki Pécsett. A magyar felsőoktatás 600 éves jubileumának ünnepségeire hirdetett pályázat buzgalommal működött közre: Traum Mihály, Kovács Imre, Karácsonyi László, ifj. Hollósi Lajos, Barka Lajos és Czink Rozália. Már az is nagy dolog, hogy a nem könnyű szöveg megtanulására vállalkozott a húsz színjátszó, s a tájnyelv viszonylag hű tolmácsolásával sikerült a darab eszmei mondanivalóját hatásosan közvetíteniök. Meggyőző bizonyíték erre a közönség többször ismétlődő nyíltszíni tapsa. Nem állíthatjuk, hogy egyenletes színvonalon, zökkenőmentesen, s kisebb-na- gyobb hibák nélkül zajlott le az előadás. Vitathatatlan azonban a rendező és szereplők tiszteletreméltó igyekezete, lelkes munkája, amely helyenként meglepően jó eredményeket hozott. Sha a csoport munkáját a falusi együttesektől elvárható eredmények mérlegén értékeljük, nem fukarkodhatunk az elismeréssel. Különösen nem, ha azt is figyelembe vesz- szük, hogy mindössze egypedagógus, Trompos Károlyné támogatta a csoport munkáját. A darab kiválasztásában közrejátszott az a körülmény is, hogy az idősebb színjátszók majd két évtizeddel ezelőtt már bemutatták a Földindulás-t. Bár a dráma eszmei mondanivalója néhány vonatkozásban kifogásolható, mégis úgy éreztük, hogy jelentős a nevelési hatása, s bőven van meg- szívlelésre érdemes tanulsága múltunkról is, s jelenünk számára is. Részben emiatt, részben a megoldás igényessége miatt hasznos lenne a görcsönyiek produkcióját a környéken is bemutatni. A csoport összetétele, képessége és igyekezete újabb, mai életünkhöz közelebb álló színművek tolmácsolását is lehetővé teszi. Jó lenne, ha az együttes állandó jellegűvé válna, az eddiginél nagyobb segítséget kapna, hogy még sok emlékezetes színpadi élményben részesíthesse Gör- csöny és a környék közönségét. Lemle Géza Kós Lajos: Busó (fametszet) eredményhirdetése az ünnepségeken történik meg. Ez év októberében kerül sor első ízben Pécsett az Országos Kisplasztikái Bien- nálé megrendezésére, amely (mérnök, Horváth Olivér szakkörének tagja), Korda Béla, P. Kovács Júlia, Re- mecz Béla egy-egy képét láthatják majd a kiállítás látogatói.
