Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

4 napló 1967. JÜLIUS S3. Ki a felelős? Süllyedő betonfalak Egy hónap alatt húsz centit süllyedt a nagyharsányi mészkőőrlő A környék legvizenyősebb helyére építették Megkezdődött a labdázás A legfelső lépcső most a levegőben lóg. Másfél hó­napja még úgy kellett róla be 1 é p n i az üzembe, most lelépni kell, mert maga­sabban van a munkaterem padozatánál. — Itt vették észre a süly- lyedést — mondja az üzem­vezető. — Én éppen üdültem, úgy értesítettek levélben. — Repedések nem keletkez­tek? — A szerencsétlenség mel­let szerencsénk is volt — az egész épület ugyanis egy­szerre süllyed, s így nem ke­letkeztek káros feszültsé­gek ... Huszonnyolc millióért A kedélyek kissé már meg­nyugodtak, a vélemények azonban mit sem változtak, még akkor sem, ha kissé fi­nomabban fogalmazzák meg őket, mint néhány héttel ez­előtt. öt évvel ezelőtt, amikor először vetődött fel a nagy­harsányi mészkő-őrlőmű épí­tésének gondolata — minden­ki örült. Az új üzem a kő­bánya kapacitásának további növekedését ígérte, megfelelő kereseti lehetőséget jelentő munkahelyeket teremtve. A mezőgazdasági szakemberek is elégedettségüket fejezték ki az új beruházás hírének hal­latán, hisz a mészkőliszt ta­lajjavító tulajdonsága nálunk jól ismert, s a szaklapok nem egyszer panaszkodtak, hogy nincs belőle elegendő. Aztán múltak az éveik, a tervek megjárták végtelen hoszú út- - jaikat, s amikor az idén má- “‘Jüsban végre termelni kezdett az üzem — már mindenki látta, hogy valami egészen más történt, mint amire szá­mítottak. Az első meglepetés az ér­dektelenség volt. Sem az Or­szágos Talajjavító Vállalat, sem más vállalatok nem igé­nyelték az új üzem termékét. Aztán jött a második: az őr lőmű alig egyharmadát „hoz ta” annak a mennyiségnek, amelyre tervezték. S most itt a harmadik: a hatalmas, to­ronyszerű vasbetonépület megmozdult, s egy hónap alatt több mint húsz centi­métert süllyedt... Schmieder József, a nagy­harsányi kőbánya üzemveze­tője kedvetlenül mutatja a nyitott ajtón kiszálló fehér port: — Mondjam még azt is, hogy a ventillátorok sem mű­ködnek rendesen? Mondha­tom. — Az üzemmenetet meny­nyiben befolyásolja a süllye­dés? — Két hétig álltunk. Aztán azt mondták, mehetünk, a gépek nem csinálnak bajt. — Ezek szerint most mór nincs mozgás? — Kicsi, nagyon kicsi, de ha jönne egy nagy eső, bizo­nyára lenne megint... Elkésett vizsgálatok A süllyedésről tanúskodó lépcső mellett, az épület hegy felőli oldalán árok éktelen­kedik. Most ásták, sebtiben — kutató célzattal. Mélyén víz csillog, pedig már napok óta 30—35 fokos a hőség. Néhány méterrel távolabb fúrótomyos Finn vendégek a Balatonon A magyar-finn barátsági hét alkalmából hazánkban tartózkodó finn delegáció szombaton a Balatonra láto­gatott. Felkeresték a balaton­almádi strandot, megtekintet­ték Tihany idegenforgalmi nevezetességeit, majd Szán­tadra és Siófokra utaztak. kocsi áll. A Kavicsbánya Vál­lalat emberei éppen fúráshoz készülődnek. Amikor nyilvánvaló lett, hogy megmozdult az épület, mindjárt a helyszínre érkez­tek a tervező intézet s a ta­lajvizsgálatokat végző Kavics­bánya Vállalat emberei. S ahogy ilyenkor lenni szokott, ha nem is nyíltan, de mind­járt megkezdődött a felelős­séggel való labdázás is. Igaz, már az előzmények is elég zavarosak. A terveket a Ka­vicsbánya Vállalat tervező­csoportja kezdte készíteni, tő­tök vette át az IPARTERV, hogy aztán a SZIKKTI foly­tassa ... A kivitelezésben is többen vettek részt — a ha­táridők tartása érdekében még a nagyharsányiak is be­segítettek —, így aztán nem nehéz megjósolni, milyen huzavona származik majd ab­ból, ha valaki megpróbálja jogi síkra terelni a dolgokat. Munkájáért mindenki felelős Az üzemvezető azt mondja: annyi év után van hát mész- kőőrlő-malom, de minek; a munkások pedig azt figyelik, utánanéz-e valaki valamikor, ki a felelős az — egyre erő­södő vélemény szerint — ér­telmetlenül betonba öntött és gépekbe ölt milliókért? Dobri János vagontöltő őszintén örül, mikor hallja, honnan jöttem. — A süllyedés érdekli? — Szeretném tudni, mi a véleménye. — Van, aki azt mondja, fel fog dőlni. — És maga? — Én nem értek hozzá. Azt persze én is tudom, milyen sok víz állt itt, amikor épí­tették. — De csatornázták a terü­letet, nem? — A fenét! Az belekerült volna vagy százötvenezerbe! Pedig aki örülnéz, az láthat­ja, hogy áteresz kellett volna a vasút alá... ( Feledi Márton gúnyosan mosolyog. — Ha én csináltam volna, tudom, a körmöm alá nézné­nek. — Régóta dolgozik itt? — Én még fürödtem abban a vízben, amely a malom helyén gyűlt össze egy-egy nagyobb eső után ... Varga Gusztáv még egészen fiatalember, s ennek megfe­lelően heves is: — Nemcsak a talajvizsgálat­tal van itt a baj! Nemigen talál maga ebben a malom­ban olyan részt, amely terv szerint üzemel, így aztán en­gem nem is lepett meg a süllyedés... A magyarázat nem segít Magyarázat mégis van, s nyilván — ha kell —, akár még száz másikkal is szolgál­hatnak az illetékesek. A té­nyekkel azonban — melyek közül csak egy a süllyedés — nehéz vitatkozni. Ezért is mondják Nagyharsányban az érdeklődőnek félreérthetetlen mosollyal az emberek: sokan jártak ide, volt itt műszer is, ember is elég, de nem való­színű, hogy a műszerekben lett volna a hiba ... Békés Sándor Külföldi áruk hazai üzletekben Import 7,5 Félmillió karóra, 15 000 gépkocsi érkezik Négyszázmillió forintért vásárolunk bútorokat A belkereskedelem az utób­bi években számottevően nö­velte a külföldön beszerzett árucikkek mennyiségét és vá­lasztékát. A népgazdasági terv szerint 1967-ben 12—13 száza­lékkal nő a fogyasztási cikkek importja, s ilymódon annak értéke eléri a hét és fél mil­liárd forintot. Ez az árumeny- nyiség részben a külkeres­kedelmen keresztül a demok­ratikus és a tőkés import­csatornáján, részben pedig a belkereskedelem úgynevezett választékcseréje keretében ke­rül az országba. Ez utóbbit a belkereskedelem saját áru­alapjából bonyolítja le, elő­nye, hogy akkor is alkalmaz­ható, amikor a külkereskede­lem lehetőségei korlátozottab­bak. Legnagyobb partnerünk a Szovjetunió, vele folytat­juk az árucsere 60 százalé­kát, utána Lengyelország, az NDK, Románia következik. Mi mindenből tevődik ösz- sze a 7.5 milliárd forint kül­földi árualap, milyen fogyasz­tási cikkeket importálunk 1967-ben? Ami az élelmiszereket illeti, megvásároltunk 20 000 tonna citromot, 9000 tonna naran­csot, egyéb déli gyümölcsből és fűszerféléből pedig több mint 10 millió devozaforint- értékűt. Az év folyamán ér­kezik 500 tonna tea, 800 ton­na bors, 3200 tonna halfilé és 8 millió devizaforint érté­kű különböző halkonzerv, to­vábbá 2000 tonna gyümölcs- konzerv és dzsuz, 2500 ton­na főzelékkonzerv. A vendég­látóipar választékát bővíti a több mint 200 000 hektoliter külföldi sör, valamint a Ju­goszláviából és a nyugati or­szágokból kisebb mennyiség­ben vásárolt különféle ital. Ez évben kerül forgalomba a ruházati választék növelé­sére mintegy 2.5—3 millió mé­ter pamutszövés egymillió méter gyapjú- és gyapjú tí­pusú műszál szövet, 200 000 méter selyem, 50 millió fo­rint értékű divatáru, függöny, csipke, míg kötöttárut 200 mil­lió forint értékben, bőrdísz­művet 50 millió forint ér­tékben hozunk forgalomba. Az üzletekbe kerül 50 000 pár női, férfi lábbeli, valamint egymillió pár gumilábbeli (hócsizma, gumitalpú cipő). A bútorok iránti — kétség­telenül egyre növekvő — ke­resletet segít kielégíteni a kül­földről beszerzett 400 millió forint értékű bútor, javarészt az NDK-ból, Csehszlovákiá­ból, Jugoszláviából. Az idén kapunk bútorszállítmányt Len gyelországból, Romániából és Bulgáriából is. Importálunk 500 000 karórát, 100 millió fo­rint értékű porcelán- és üveg­árut. Beszereztünk 80 millió forintért fényképezőgépet, 250 millió forint értékben játékot, hangszert és sportszert. Nemrégiben került nyilvá­nosságra az 1967-ben behoza­talra került gépkocsik jegyzé­ke. Eddig 15 000 gépkocsira kötöttek megállapodást, da további tárgyalásokat folytat­nak, hogy ezt a mennyiséget még ez évben növelhessék. A gépkocsikon kívül behozunk 7000 motorkerékpárt, 18 000 Mopedet, 30 000 kerékpárt, 25 000 rádiót, 65 000 tranziszto­ros zseb- és táskarádiót, aa NDK-ból, Csehszlovákiából, Romániából, Lengyelországból és Jugoszláviából 50 000 gáz­tűzhelyet, 12 000 gáz falifűtőt# 10 000 gázkályhát, 35 000 kály­hát, 600 tonna zománcedényt, 16 000 varrógépet, és 40 literes hűtőszekrényekből több mint 10 000 darabot. A saját házat építők külön­leges érdeklődésére tarthat számot, hogy az NDK-ból, Csehszlovákiából és Romániá­ból behozunk 140 000 darab aj­tó- ablakkeretet, 140 000 négy­zetméter parkettát, másfél- millió négyzetméter kátrány­papírt, 2 millió darab fali­csempét. A kereskedelem kí­sérletképpen vásárolt 200 000 négyzetméter műanyag fali­tapétát, amelyet a közönség még nem ismer és ezért eddig a kiskereskedelem tartózko­dott a megrendeléstől. Kül­földön a műanyag fali-tapéták nagy népszerűségnek örvende­nek. Említsük még meg ebben az árucsoportban, hogy besze­reztünk 15 000 köbméter fe­nyőfűrészárut, 3000 köbméter farostlemezt, 50 000 tonna ce­mentet és 3 millió padlóbur­koló lapot. A kereskedelmi szerződése­ket, magától értetődően úgy kötötték meg, hogy az import­áruk folyamatosan érkezzenek az országba és mindegyikféle árucikk a megfelelő idényben kerüljön az üzletekbe, illetve az eladó telepekre, ahol — legalábbis reméljük — a hazai árucikkekben komoly ver­senytársakra lelnek. Elakadt a hűvös hulláin a Kárpátokon A süllyedő épület, előterében talajmechanikai vizsgálatot végző fúrókocsival. Az Északi Kárpátokon és az Alpok vonulatain elakadt az új Atlanti-óceáni hűvös hullám, és egyelőre tovább tart a párás, meleg idő — közölték a Meteorológiai In­tézet Központi Előrejelző Osztályán. Vasárnap — noha még la­bilis marad az időjárási hely­zet — a szombatihoz hasonló melegre számíthatunk, csupán az országnak körülbelül egy- harmadán lesznek szórványos délutáni, esti zivatarok. A hő­mérséklet-maximumok való­színűleg 28—33 fok között alakulnak ki. Egy nem kitalált, sovány kisfiú lopakodik be a vi­dámparkba, jó korán, a be­lépőjét izgatottan szorongat­ja a markában. Rövid szárú farmerja nagynak tűnik, kissé komikusán mozog benne. Időnként megáll a széles, lesöpört úton, s ámulva nézi a jobbról-bal- ról ébredező játékokat. Né­melyik még alszik is, mint a tölcsérdobáló, a kecske­rakéta és a kisautók is, de az óriáskerék, mintha nem is aludt volna egész éjjel, mégis könnyedén tartja ko­sarait a levegőben. A kisfiú futó pillantást vet le, a hat­ezer személyes szabadtéri színpadra, ahol a vendég francia parlamenti küldött­ség szórakoztatására készül­nek, ami egyben a mecseki karnevál esti főpróbája is lesz — de ő alig vesz észre valamit a fehérköpenyes, söprűs, kalapácsos serény­kedésből. Amig kint ácsor­góit a bejáratnál kilencig, az ólmosan közeledő nyitás­ra várva, bölcsen s határo­zottan eldöntötte magában, hogy egész nap itt marad fönt, egészen szürkületig, és a vagyonát az óriáskerékre, a kisautóra, a halászatra költi, és természetesen belá­togat az elvarázsolt kastély­ba is. De most, hogy érin­Liliom és a kisfiú... tésre közel vannak hozzá a játékok, egész megzavaro­dott, a búvárhalászat, a franciakugli, a cilinderdobá­ló. Hátul ravaszul megcsil­lan a nap fényében a re­pülő ezüstje, mintha' most szállt volna le, s ott a lán­cos hinta is repülésre ké­szen, és ó, egy pillanatra a fák özött, mintha Liliomnak, a tizenhat évi tisztítótűzre ítélt kikiáltónak a csíkos trikója suhant volna el. Játék, játék, itt választani nem lehet. Megpihen a fák alatt, míg választani tud, hol is kezdje. Az irodához közel, egy pádon ül. Szem­ben a pénztárbódé ablaká­nak félköre ásítozik rá. A fiú pénzét számolja: min­denre sajnos nem lesz elég. Egyelőre tíz blokkot váltok, határozza el magában. Az irodában — ahol ugyancsak akad egy-két ér­dekes látnivaló: oroszlán- és medvebőrök a falon, a vitrin előtt egy preparált floridai alligátor-fióka — dr. Borjáti József, a Me­cseki Kultúrpark igazgatója, aki kezdettől fogva nagy kedvvel és jóérzékű hozzá­értéssel irányítja a pécsiek talán legkedvesebb szórako­zóhelyét — telefoncsöngeté­sek között válaszolgat az újságíró kérdéseire. — Mennyi „idős” is a pécsi vidámpark? — Augusztus húszadikán lesz hat éves. — Néhány, a forgalom történetét szimbolizáló adat? — 1964-ben 770 ezer fo­rint bevételünk volt, csak a vidámparkban. Tavaly 1 millió 200 ezer. 1964-ben 126 ezer látogató, tavaly 212 ezer. Az idei rekord május elsején volt: több mint 12 ezer ember egyetlen nap. És persze, a szabadtéri szín­padunk, ahol tavaly négy rendezvényen közel 20 ezer vendégünk volt. A legnép­szerűbb táncdalénekesek és zenekarok lépnek fel ná­lunk. Ilyenkor 3 és 5 fo­rint a belépő, de ezzel a műsort is meg lehet nézni. Jellemző adat: a vidámpark bevétele a fennállás óta hét­millió forint. Filléres dol­gokból. — Hány féle játék van? — Kezdetben 19 volt, most 34 játék között lehet válo­gatni. — A legnépszerűbbek? — Elvarázsolt kastély, óriáskerék, mikrobusz, ha­lászjáték. .. — Milyen a közlekedés? — A város és a park kö­zött? Sajnos, nem jó. Va­sárnap, ünnepen, vagy ha valamilyen rendezvényünk van itt fönt a szabadtérin — megoldatlan. De ezen kívül is van problémánk. Az idén igaz, nagyot lép­tünk előre az alapközmű­vesítésben. Hatezer szemé­lyesre bővítettük a szabad­téri színpadot. Egymillió 200 ezer forint költséggel fürdő, öltöző épül a park — időszakiakkal együtt — több mint 120 dolgozójának. De megoldatlan a park belső útjainak állapota, mielőbb rendbe kellene hozni. Leg­alább ennyire sürgős az is, hogy legyen egy raktárunk. A vidámpark 12 holdon fek­szik, mindent a szabadban kel tárolni. Évente 10—12 lopás történik, arról nem beszélve, hogy az anyagok két-három évi szabadtéri tá­rolás alatt tönkremennek. — Uj ötletek, játékok? — A repülőgép előtt szép kivitelben Aero-presszót lé­tesítünk. Az idén meg­épül a fővárosinál korsze­rűbb „dodzsem”-pálya és húsz kocsival üzemel majd. Jövőre olcsó tombolajáté- kokkal, elektromos automa­tajátékokkal szeretnénk a parkot bővíteni... A kisfiú? Csaknem meg­feledkeztem róla. Egész idő alatt nagy gondban ült ott, most elérkezettnek látja az időt a cselekvésre. A legkö­zelebbi pénztárnál tíz blok­kot vált. Először az elvará­zsolt kastélyba megyek, ez biztos, hajtogatja magában, és elindul le a fenyők kö­zött. Félúton megáll egy pillanatra, arcán csöpp bi­zalmatlanság: nem bánná, ha ott teremne most mellet­te egyik jó cimborája, blok­kot is adna neki, mert hét­nyolc éves korban ketten mégis csak biztonságosabb földreteríteni egy ilyen rej­télyes kastélyt. Fehérköpe­nyes néni mosolyog föl a bejárattól, csupa bátorítás az arca. A kis fickó el is indul, nem minden izga­tottság nélkül, és szinte csak az bátorítja most, hogy ma­gán érzi a fák közül a vi­lághírű hintáslegény: Liliom elismerő pillantását. Thiery Árpád k í *

Next

/
Oldalképek
Tartalom