Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-20 / 169. szám

2 napló 1967. JtLIUS 2C Komarov-sm'é!« !Vagygyűlés Budapesten A genfi egyezmények meg­kötésének 13. évfordulója al­kalmából szerdán délután a csepeli sportcsarnokban nagy­gyűlést rendezett a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsá­ga, a Szakszervezetek Buda­pesti Tanácsa és a Magyar Szocialista Munkáspárt Buda­pesti Bizottsága. Blaha Béla, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke nyitotta meg a nagygyűlést, majd Ka­tona Imre, a Budapesti Párt- bizottság titkára mondott be­szédet. Újabb tárgyalások Kairóban A Moszkvából visszaérkezett Bumedien algériai és Aref iraki államfőt a kairói repülő­téren Nasszer elnök fogadta. Az arab vezetők Nasszer ott­honában kezdték meg kedden este megbeszéléseiket, majd miután Mahgub szudáni mi­niszterelnök csatlakozott hoz­zájuk, magyar idő szierint 21.30 órakor a Kubbeh-Palo- tában hivatalos tárgyalásra került sor. Aref és Bumedien beszámolt moszkvai tanácsko­zásairól. Az arab vezetők há­rom és fél óra hosszat foly­tatták eszmecseréjüket. A Á nigériai légierő Enugut bombázta Lagos: A lagosi rádió közlése szerint a nigériai légierő megkezdte a Biafra néven függetlenné vált Kelet-Nigéria fő­városának. Enugunak a bombázását. A Nigériai Szövetségi Kormány képviselője bejelentette, hogy a nigériai légierő bombázza Enugut, s a tartomány más városait és légi felde­rítő tevékenységet végez. Vlagyimir Komarov, a Szo- jn 1. szovjet űrhajó április­ban hősi halált halt űrhajó­sának tiszteletére emlékművet emeltek a tragédia színhelyén, a Brenburgi pusztán. „Becsukjuk a boltot a Szueztől keletre46 Súlyos légiszerencsétlenség Tananarive: Súlyos légiszerencsétlenség történt szerdán reggel a Mal- gas Köztársaság fővárosában. Az Air Madagascar légitársa­ság DC—4-es utasszállító re­pülőgépe, 77 emberrel a fe­délzetén, az ország északi ré­szén fekvő Tamataveba indult, ' amikor néhány másodperccel á felszállás után visszazuhant a Tananarive-i repülőtér nem rég felavatott új kifutópályá­ra. A gép törzse kettévált, a roncsok kigyulladtak. A Reuter Iroda jelentése szerint a repülőgép utasai kö­zött volt Albert Sylla, a Mal- gas Köztársaság külügyminisz tere, aki a szerencsétlenség következtében életét vesztet­te. A légiszerencsétlenségnek ötven halálos áldozata van. London: „Lassú kivonu­lás Délkelet-Azsiából” — ezt a jellemző címet adja a Guardian szerdai vezércikké­nek, amelyben a brit kormány kedden közzétett „védelmi” fehér könyvének jelentőségé­vel foglalkozik. Valamennyi lap vezércikket szentel a „korszakalkotó dokumentum­nak”, amelyet a birodalmi múltat visszasíró újságok a „brit nagyság nekrológjá­nak” tekintenek, viszont a Közös Piac felé tájékozódó üzleti körök szócsövei a sziget ország „európaizálásának” megpecsételéseként üdvözlik. A hírmagyarázók a fehér könyv három jellemző vaná- sát emelik ki: X. A Wilson-kormány, amely hatalomra kerülésekor a,,Szu- eztől keletre betöltendő világ­méretű békefenntartó szere­pet” állította külpolitikája tengelyébe, most a nemzetkö­zi fejlemények és az akut pénzügyi válság nyomása alatt feladni kényszerült ezt a po­litikát. A most közzétett fe­hér könyv ezzel szemben elő­irányozza a teljes katonai visszavonulást Délkelet-Ázsiá­ből a hetvenes évek közepéig bezárólag. 2. A katonapolitikai súly­pont áttolása a Szueztől ke­letre eső térségből Európába szükségképpen együttjár majd a brit külpolitika fokozatos súlyponteltolódásával. Angol megfigyelők az Európán-kívüli angol—amerikai együttműkö­dés és munkamegosztás foko­zatos elsorvadásával és a „különleges angol—amerikai társasviszony” jelentőségének gyors csökkenésével számol­nak. 3. A konzervatív ellenzék azzal vádolja a kormányt, hogy „beadta derekát a mun­káspárti balszámynak”. A Tory-párt csökkenő befolyású birodalmi irányzatának han­gulatát Duncan Sandys volt konzervatív gyarmatügyi mi­niszter így fejezte ki: „a fe­hér könyv azt jelenti, hogy a Szueztől keletre becsukjuk a boltot”. Ugyanakkor a mun­káspárti balszárny is elége­detlen, mert — mint hangoz­tatják — a kormány „túlsá­gosan későn és túlságosan kis lépést tett a helyes irány­ba.” megbeszélések szerdán magyar idő szerint 8 órakor folyta­tódtak. Az algériai és iraki elnök beszámolt Nasszer elnöknek a moszkvai megbaszélsekről, amelyeken a szovejt vezetők­kel megállapították teljes egyetértésüket abban, hogy a közel-keleti béke helyreállí­tásának alapvető feltétele az izraeli agresszió nyomainak maradéktalan felszámolása. Az A1 Manar című bagdadi lap rámutat a szocialista és a haladó arab rendszerek együttműködésének minden téren tapasztalható fokozásá­ra. A Dzsumhirijé című iraki lap szerint Aref és Bumedien moszkvai útja azt bizonyítja, hogy az araboknak lojális és megértő barátaik vannak, akik melléjük állnak az im­perialista agresszió ellen ví­vott küzdelemben. A lap hoz­záfűzi: „Az arabok szívét ma csodálat tölti el a szocialista országok és elsősorban a Szovjetunió iránt”. Az El Mudzsahid az algériai FLN lapja szerint az ENSZ kudar­ca után nincs más út, mint a harcé. Izrael nem vonul vissza, csak ha rákényszerí­tik”! A kairói lapok idézik az algíri rádió kommentárját is, amely szerint az arab forra­dalmi mozgalom fennmaradá­sa érdekében a harcot folytat­ni kell. A progresszív arab kormányok megértették ezt és ezért fejezték ki elszánt aka­ratukat, hogy felszámolják az izraeli imperialista agresszió következményeit. Az A1 Ahram Jelentette, hogy Jakov Malik szovjet külűgyminiszterhelyettes 8 napos látogatás után hazauta­zott Kairóból. Azhari szudáni elnök ked­den este hazaérkezett Kairó­ból, ahol résztvett az arab vezetők csúcstalálkozóján. A kahrtoumi repülőtéren mon­dott beszédében a szudáni el­nök kijelentette, hogy az arab országoknak örökre le kell állítaniok az Egyesült Álla­moknak és Nagy-Britanniá- nak az arab olaj szállítását. Leszögezte, hogy az arab or­szágok nem hajlandók tárgyal ni Izraellel sem most, sem a jövőben. Keserűen beszélt „bizonyos” afrikai országok­ról, amelyek nem támogatták az arab ügyet és hozzáfűzte, hogy „az arab kudarcot az összes források kihasználásá­val teljes győzelem válthatná fel”; Az A1 Ahram megbízható szudáni forrásra hivatkozva közölte, hogy a szudáni elnök rövidesen Szaud-Arábiába uta zik, ahol tárgyalásokat folytat Fejszal királlyal, a javasolt pán-aráb csúcsértekezletről. Az A1 Riad Szaud-Arábia-i napilap keddi számában bí­rálta az öt arab vezető kairói csúcsértekezletét. A lap a többi között nehezményezte, hogy az arab országokat „fel­szólították a csúcstalálkozó határozatainak végrehajtásá­ra, úgy, mintha csak csatlósok lennénk”. Csőmbe ügyében pénteken döntenek Algír: Aa Algériai Leg­felső Bíróság szerdai ülésén háromórás tárgyalás után úgy határozott, hogy Csőmbe Kon­gónak való kiadatásáról pén­teken, a bíróság nyilvános fiié sén jelenti be döntését Az iráni miniszterelnök Moszkvába érkezett Moszkva: Két évvel az Iráni sah moszkvai látogatása után szerdán Moszkvába érkezett Amir Hoveida iráni miniszter- elnök. Az a tény, hogy Irán északi része a Szovjetunióval és Irakkal határos, nem cse­kély fontosságú a jelenlegi közel-keleti helyzetben. A Szovjetunió és a CENTO­Kétezer + kilencven kilométer A gyár és az úttörőtáborok A városi sétáim alkalmával gyakran láttam óvodás gyerekeket, akik a park­ban hancuroztak, játszottak. Nincs eb­ben semmi különös, annál inkább sem, hiszen tudom, hogy milyen sokat tő­rödnek a gyerekekkel. Persze nemcsak ezt tudom, hanem azt is, hogy Orehovo-Zujevóban 1917- ig nem volt egyetlen bölcsőde, óvoda sem. Hogyan is lett volna, amikor még a munkások szállása, lakása is na­gyon nyomorúságos volt Ma csak a textilkombinát kezelésé­ben 13 bölcsőde és 24 óvoda működik. Azt jelenti ez, hogy több, mint öt­ezer gyermekről gondoskodnak. Ez a törődés lépten-nyomon érez­hető. Számtalanszor tapasztaltam ezt Orehovo-Zujevóban, többek között az országszerte híres, műanyagot gyártó Karbolit gyárban. Jurij Nyikolajevics Kapusztintól a gyár dolgai felől ér­deklődtem és ő beszámolt termelési eredményeikről, végig vezetett a mű­velődési házban, megmutatta a gyár életéről készített tablókat, elmondta, hogy hány lakást építettek, hogyan gondoskodnak a lakótelep karbantar­tásáról. A magas, széles vállú, kékszemű férfi készségesen tájékoztatott minden­ről, de hangja forróbb lett, amikor az albumot lapozgatva azt kérdeztem, hogy — o képekről ítélve — szépen berendezett úttörőtábort ki tartja fenn? — Az üzem — mondotta — és nem­csak a mi gyárunkban szokás ez így, hanem Szovjetunió-szerte. Tíz hónapon át tanulnak a gyerekek, legalább a nyarat töltsék üde, zöld környezetben. gondtalanul. Szerencsénkre nem kell messze menni, ez a környék üdülő körzet. Mi is az egyik környező erdő­ben készítettük el az úttörőtábort Háromszázötven gyermeket tudunk ott egyszerre fogadni. Tekintettel arra, hogy három egy-egy hónapos turnus van, minden nyáron 1050 gyermek tölt el egy hónapot az úttörőtáborban. — Nem pontos a szám Jurij Nyiko­lajevics — jegyzi meg valaki. — De ez pontos, csak még nem tel­jes — válaszol mosolyogva a várt­titkár. — Ugyanis van még egy má­sik úttörőtáborunk is, a Fekete tenger partján, ott egy turnusban 70 gyer­meket tudunk foglalkoztatni, kereken számolva egy évben, illetve egy-egy nyáron 200-at. Nem kell azt kérdeznem, hogy ho­gyan töltik el a gyerekek a nyarat, akkor, amikor nem az úttörőtáborban vannak, ugyanis erről is bő tájékozta­tást kapok. — Ezenkívül az iskolák, a gyári művelődési otthonok mellett működ­nek a napközik. Ezek programja is érdekes, és igazodik a nyárhoz, sok a kirándulás, sportverseny, úgy, hogy itt is megtalálják az érdekes foglalatos­ságot gyermekeink. — Nem okoz ez gondot a gazdaság- vezetésnik, a pártszervezetnek? A várttitkár ismeretségünk óta elő­ször néz rám értelmetlenül. Elgondol­kozik a kérdésen, csak néhány pil­lanat múlva szólal meg: — Gondot kérdezeti? Persze, hogy van gond, jól kell megszervezni a tábort, gondoskodni a megfelelő étke­zésről, a gyerekek elszállásolásáról, az érdekes, színes programról, dehát gond­nak lehet nevezni? öröm látni a vi* dám hancurozó, boldog gyerekeket. A városi pártbizottság és a szovjet vezetői elmondották azt is, hogy a gye­rekekről való gondoskodás nemcsak a textilkombinátban és a Karbolit gyár­ban, hanem valamennyi üzemben rend szeres, állandó feladat. Méghozzá nem hivatali kötelességből foglalkoznak a gyerekek foglalkoztatásával, hanem szerétéiből és egyenértékűnek tartják azt a kommunizmus építésének más fontos feladataival Annak, aki nem először járt a Szov­jetunióban, nem újdonság a gyerek­kultusz, s főként az, hogy az állami szerveken túl mily sokat áldoznak ezért az üzemek. Ezért is érdekelt, hogy miből fedezik az ezzel kapcsola­tos kiadásokat. A válasz a következő volt: — Az üzemi nyereségből, az igaz * gatói alap egyrészéből. Ehhez hozzá­tették azt is, hogy az új gazdasági mechanizmusban, amikor még nagyobb önállóságot kapnak, a gyerekekről való gondoskodás anyagi feltételeinek biz­tosításához még jelentősebb összegek­kel kívánnak hozzájárulni. Az Októberi Forradalom előtt a Morozovok, mint minden tőkés, elő­szeretettel foglalkoztatták a gyerekeket, mert azokból még nagyobb hasznuk származott. Kegyetlen volt a gyer­meksors. Idéztem már ezzel kapcso­latban az öreg Szilantyevet, aki 11 éves korában került a gyárba, kiál- vatlanul, fáradtan dolgozott és gye­rek fejjel megismert minden keservet. Tud erről Orehovo-Zujevóban minden felnőtt, lehet, hogy éppen ezért gon­doskodnak oly nagy szeretettel a gyerekekről? Bányász Béla (Következik: A város és a tradíciók) hoz tartozó Irán között 1953 óta fokozatosan javult a vi­szony, ami egyébként fontos gazdasági megállapodásokban is tükröződött. A Szovjetunió Irán szükség­leteit teljesen fedező kohá' szati kombinát és gépgyár, valamint az úgynevezett Transz-Iráni gázvezeték meg­építését vállalta. Ezen a gáz vezetéken Irán 1971-től évente 10 milliárd köbméter földgázt exportál a Szovjetunióba, s ilymódon egyenlíti ki az Irán­nak nyújtott hosszúlejáratú szovjet áruhiteleket. A mostani tárgyalások a szovjet—iráni politikai vi­szony, a gazdasági és műszaki együttműködés kérdéseit fog­ják érinteni, de nyilván nagy helyet kapnak a közel-keleti fejlemények is. Leonyid Brezsnyev, azSZKP Központi Bizottságának főtit­kára szerdán fogadta Hoveida iráni miniszterelnököt. A Koszigin szovjet kormány­fő és Hoveida megbeszélésé­ről kiadott jelentéshez a TASZSZ hozzáfűzi, hogy a két államférfi megvitatta a szov­jet—iráni kapcsolatok egyes kérdéseit és eszmecserét foly­tatott a feleket kölcsönösen érdeklő nemzetközi problé­mákról. LABDARUGÓ MNK: Dózsa—Bányász 2:0 (1:0) Érdekes mérkőzést vívtak a csapatok. A Bányász jól kezdett, nem egy veszélyes helyzetet te­remtettek csatárai a Dózsa kapu­ja előtt. Később leljött a Dózsa. Török jobboldali szögletét dr. Györkő a hálóba fejelte. Szünet után is a Dózsa Irányította a já­tékot, az 55. percben dr. Vajda remekül indította dr. Györkőt, aki védhetetlenül lőtt a hálóba. 2:0. FK Zenta—Mohács 2:0 (2:0) Mohács, 400 néző, vezette: Sa- bacz. — Igen jó, élvezetes mér­kőzésen a zentaiak szerencsés győzelmet arattak. A mohácsiak mindkét félidőben többet birtokol­ták a labdát, sok veszélyes táma­dást vezettek, jól is lőttek, de a zentai kapusnak nem lehetett gólt rúgni. Milliók hansria unner Myrdalt, • vi- " * lágszerte megbecsült svéd közgazdászt, hazája volt külügyminiszterét min­dig úgy ismerték, mint az amerikai politika, kultúra és életforma egyik hívét. Életének nagyrészét az Egyesült Államokabn töltöt­te, a nemzetközi szerveze­tekben, amelyeknek ma is tekintélyes vezető személyi­sége, legtöbbször az ame­rikai álláspont híveként hal latta szavát S néhány nap­ja, amikor a stockholmi Vletnam-konferencia záró­beszédét hallgatták a közel hetven országból összegyűlt küldöttek, Myrdal profesz- szor beszéde bevezető részé­ben újra Amerika . Iránti rokonszenvéről, az Egyesfiit Államok jövője iránti re­ményről beszélt Ám hama­rosan Amerika felelősségé­ről, majd Amerika bűnéről szólt; mert beszéde a leg­élesebb vádiratok egyike volt a vietnami agresszió­ban bűnös amerikai kor­mányzat ellen. Azt mondot­ta, hogy erkölcsi hanyatlás, az erőszak szellemének nö­vekedése, a színesbőrű pol­gárok jogainak további el- tiprása, a még Kennedy ál­tal meghirdetett „szegény­ség elleni küzdelem” teljes megszűnése: ezzel kell fizet­nie az Egyesült Államoknak a vietnami bűnért Myrdal professzor egy mondata így szólt: „Ez a háború olyan erkölcsi szörnyűség, aminő- höz fogható kevés volt a történelemben!” Milliók látják esténként a világ televízió-híreinek il­lusztrációjaként a képernyő kön az amerikaiak által el­követett szörnyűségeket Vietnamban egy nép véde­kezik a támadó ellen; fél- milliónyi amerikai, s leg­modernebb fegyverzettel el­látva tiporja a kis ország földjét. Havonta 50 000 ton­na bombát, rakétát és lő­szert használnak el — pon­tosan ugyanannyit, mint amennyit a szövetségesek a második világháború döntő hónapjaiban vetettek be és kereken háromszor annyit mint amennyit Koreában használt fel az amerikai haderő. Stockholmban az őt vi- ^ lágrész országaiból összegyűlt 452 küldött úgy döntött, hogy Július húsza­dikát a vietnami amerikai agresszió elleni tiltakozás világnapjává nyilvánítják. Ezen a napon a stockholmi határozat értelmében egy­szerre hangzanak majd fel a tüntetők haragos szavai Párizsban és Varsóban, a londoni Trafalgar-téren és az amszterdami kikötőben: ugyanezen a napon követeli a vietnami bűntettek azon­nali megszüntetését a vi­lág. Stockholmban azért válasz tották július 20-át, mert 1954-ben ezen a napon ír­ták alá a genfi egyezményt, amely végetvetett az akkor már esztendők óta dúló vietnami harcoknak. A vi­lág, amely az évfordulón tüntet majd, nem feledte, hogy a tárgyalóteremben annakidején elhangzott az amerikai kormány nyilatko­zata arról, hogy a nemzet­közi béke és biztonság ko­moly veszélyeztetését jelenti a vietnami agresszió min­den felújítása. A nyilatko­zattevő kormány néhány év vei később nemcsak meg­támadta a vietnami népet, hanem lépésről-lépésre ter­jeszti ki e bűnös agressziót. „Az amerikai eszkaláció Vietnamban ma már nem egyéb, mint népirtás!” — ezt üzeni Stockholm, s a július húszadikán tüntető milliók ezt visszhangozzák szerte a világon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom