Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-19 / 168. szám
mn. jülius 1«. napló 3 Költözik a gimnázium Az egyetemi előfeívételről Fiúk számára megmarad ? A Hétfői Hírekben megjelent egy tájékoztatás az egyetemi felvételekről. Ebben többek között azt közölték, hogy „jövőre az előfelvételi rendszer teljesen megszűnik”. Tekintettel arra, hogy a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán évek óta van előfelvétel, a város leendő joghallgatóit meglepte ez a hír. Érdeklődtünk a jogi karon, milyen változásokat jelent ez Pécsett? — Az előfelvételi rendszer megszűnése nem tekinthető teljesnek — kaptuk a tájékoztatást. A lényeg az, hogy már a most induló tanévtől kezdve elvileg nincs előfelvétel, de azok a fiúk, akik katonai szolgálatra alkalmasak, s az egyetemre felvételt nyertek, előbb kötelesek egy éves szolgálatra bevonulni, s csak utána kezdhetik meg tanulmányaikat. A társadalom és a vállalat számlájává A köznyelv egyszerűen „borítékon kívülinek” nevezi a különböző társadalmi juttatásokat. Az esetek zömében ez a fogalmazásmód úgy értendő: a családi »költségvetésen kívüli, tehát bevételeink ösz- szegezésekor elhanyagolható jövedelemforrás... Ez a láthatatlan jövedelmi tényező — az országos „pénztár” számára nagyonis érzékelhető. Kiderül ez az alábbi statisztikai táblázatból is, amely a lakosság 1965. évi jövedelemforrásait, és ezek egymáshoz viszonyított arányát mutatja be: A lakosság jövedelmeinek megoszlása főbb forgások I A fiúk segítenek — Egy gombnyomás mindent elárul az osztályról Korszerű, szép iskola, kis hibával A tanár úr felment a második emeletre, az iskolai ünnep ségek leendő színhelyére, megállt, néhány bizonytalan dallamot íütyörészett, hallgatózott egy kicsit, aztán felkiáltott: — Ez jó! S ezzel a maga részérói átvette a tizenkétmilliós épületet. így szokták ezt az énektanárok. Akkor még malterszagot árasztott a folyosó, és az Uj- mecsekaljai Gimnázium igazgatóságának egyelőre semmi el képzelése sem volt a költözködésről. Cipekedni való millió, segédmunkás egy sincs. Aztán jöttek a fiúk. Elkérték a szertárak, raktárak kulcsait és azt mondták: nyugi! Hát a nyugi nem következett be, mert az igazgatóság menesztett néhány nyugtalan, segítséget kérő telefont. Jött is öt kiskatona, jókötésű srácok, gyerekfej nagyságú, csillogó izmokkal, összetelefonáltak egy hatalmas teherkocsit is, s az esztergapadokat, meg néhány hasonló több mázsás ^tanszert” segítettek beemelni az ablakon. Hálálkodtak nekik a gimnáziumban, de a cipekedés java még hátra volt. Halomban állt a műhely felszerelése, a szegek például fából készült nyelek között, minden a hegyén-hátán. Erre a fiúk odaléptek, s mágnessel nevetve kiválogatták a szegeket. Vagy húszán eljártak ide dolgozni, de nyolc gyerek állandóan itt munkálkodott egy fillér ellenszolgáltatás nélkül. S mégcsak azt sem lehet mon dasni, hogy stréberek, mivel akadt köztük „laza fiú”, akinek év végén azt mondták: s,Hogy volt!”, ami ezúttal a tanév Ismétlését jelentette. Végül is bediktálta a nevüket Szentirányi Józsefné igazgató: — írja csak meg, hogy nélkülük talán szeptemberig sem költöztünk volna be. ügy hívják őket, hogy Haráth Tamás, Gitta Imre, Magyar Csaba, Horváth Ferenc, Szőke István, Garamvári Zoltán, Viszlag Péter és Andrell Tamás. Most bent tapogatják a műhely gépeit, pontosabban az egyik műhelyét. Mert hiszen kettő is van belőle. Egyik a fémek kézi megmunkálására, s oszlopos fúró, esztergapad, hegesztőtrafó is található, s mindehhez megvan a kellő mérőműszer is a tolómótertől kezdve a mérőóráig. Ha két tanár felügyel, akár huszonnyolc gyerek dolgozhat benne. A másik az elektromos alapismeretek műhelye a rádiósmérésekhez, valamint erős áramú mérésekhez szükséges valamennyi műszerrel. Szentirányi Józsefné nagy jBrőmök és viszonylag kisebb bosszúságok közepette vezet végig az új iskolán. Előbb fel az emeletekre, mégpedig egy olyan lépcsőházban, amiről Cordon Craig díszletei jutnak eszembe. Nincs ott semmi más, csak betonoszlop, de két sűrű sorban, s azzal a ritka térhatással, amikor a rideg beton is vonzó. Ha tablókkal és virágcserepekkel nem díszítik dísztelenné, akkor ez a lépcsőház lesz az új gimná- rium egyik legeredetibb része. — Nehéz ügy —, mondja Szentirányi Józsefné — mert az egész épületben alig van szabad falrész, s a tablókat is el kell valahol helyezni. Talán paravánokon sikerül! Azt mondtam: nagy örömök és viszonylag kisebb bosszúságok közepette költöznek. Hát az öröm, azon felül, hogy az Újmecsekaljai Gimnázium és Szakközépiskola élvezheti a friss épület minden előnyét, pontosabban még a konyhára, a műhelyekre, a sok szép iskolai helyiségre, s a tágas építkezésre vonatkozik. Az új iskolának például csak az egyik szárnya emeletes, azon is mindössze két emelet van, s ez mindenképpen egészséges dolog. A konyhában hatalmas, korszerű főzőüstök állnak lezárható tetővel, afféle óriáskukták. Mellettük külön ebédlő. Aztán külön helyiség zöldségrak tárnak, különkülön a zöldségelőkészítés, húsraktározás, húselőkészítés céljaira. Az elegáns, modern KISZ-klubban fotelok várják a diákokat, hasonlóképpen a szülőket a fogadószobában. — Egyik büszkeségünk lesz az audivizuális oktatóterem. Itt negyven diák tanulhat egy szerre. A terem falára vetítjük az adott kérdésre szóló négy választ — a diapózití- veket fotoszakkörünk készíti majd el — s ezek közül kell minden gyereknek az asztalán lévő megfelelő gomb lenyomásával kiválasztani a helyeset. A tanár asztalán leolvashatók a válaszok és egyúttal gombnyomásra azonnal kiszámítja a gép, hogy az osztály hány százaléka adott helyes választ, tehát haladhat-e tovább a tananyaggal vagy újra kell magyaráznia. Szóval szép, modern ez az iskola. Igaz a fiúk sandán nevetnek a dicséretre, mert ők is megtartották a terepszemlét, s kaján örömmel nyugtázták, hogy a második emeleti ablakokból jó látószög nyílik a lányok mosdójába, ahol tornaóra után tusolnak majd. Hála az építőiparnak, elfelejtettek végig tejüveget tenni a mosdó ablakára. De ha már a hibáknál tartunk, meg kell mondani, hogy a fizikád előadóban sem gáz- sem vízvezeték nincs. A fiúk persze könnyen beszélnek, ebben az iskolában egyetlen inget sem izzadtak át matematikai felelés közben. Igaz, kicsit megdöbbennek, mikor eszükbe jut a szeptember. Ilyenkor egészen valószínűnek tűnik, hogy ebben az új épületben is tanulni kell. Mégpedig húsz tanteremben a gimnázium és a két féle — szövetkezeti felvásárló, illetőleg geodéziai — szakközépiskola osztályai tanulhatnak majd. De most még nyár van, az épület malterillatú és javában tart még a vakáció. Földessy Dénes szerint Jövedelemforrás % Munkaviszonyból 58,3 Mezőgazdasági termelésből 20,0 Társadalmi juttatásból 24,2 Egyéb forrásból 5,5 összes jövedelem 100,0 Lényegében tehát a jövedelmeknek mintegy o negyede származik különböző „borítékon kívüli” bevételekből. Ám még ennél az aránynál is elgondolkoztatóbbak azok az adatok, amelyek mozgásukban mutatják be a közvetett juttatások változásait. Nos, 1960 és 1965 között az egy lakosra jutó összes jövedelem 21,9 százalékkal nőtt, de ha részleteire bontjuk ezt az átlagot, kiderül: a társadalmi juttatások növekedési üteme az átlagnak mintegy kétszerese — 40 százalék — volt Ugyanezt forintban vizsgálva: öt esztendő alatt a lakosság összes jövedelme 28,6 milliárd forint tál emelkedett, viszont ebből 15 milliárd jutott a bérek növekedésére, és a többi: béren kívüli juttatás volt. Hadd zárjuk a szám-felsorolást néhány különösen figyelemreméltó adattal: 1965-ben összesen 34,9 milliárd forintot tett ki a Vasárnap nyílik meg a megyei képzőművészeti kiállítás A két évenként megrendezésre kerülő megyei képző- művészeti kiállítás idei anyagát a zsűri a múlt héten válogatta ki. Százhetvennyolc művet küldtek be a megyében élő képzőművészek, főként festményeket, ezen kívül grafikát és szőnyegeket A tárlatot a megyei és a városi Tanács VB Művelődés- ügyi Osztálya, valamint a Képzőművész Szövetség megyei szervezete rendezésében július 23-án, vasárnap délelőtt fél tizenkét órakor nyitják meg a Tudomány és Technika Háza nagytermében. Beszédet mond Právitz Lajos, a Szakszervezeték megyei Tanácsa titkára. A kiállításon a zsűri által jóváhagyott harminc művész hatvanhárom művét mutatják be. társadalmi juttatások országos számlája, ebből egy lakosra átlag évi 3440 forint jutott. Mindez kellően bizonyítja, hogy — népgazdasági méretek ben — enyhénszólva nem láthatatlan és korántsem elhanyagolható összegekről van szó. — Más kérdés, hogy vajon igazságosan és a népgazdaság érdekeivel összhangban oszlanak-e meg ezek a tíz- milliárdok? A válasz meglehetősen bonyolult, mert hiszen mindenek előtt azt kellene meghatároznunk: hol a mérce, amely az elosztás igazságosságához valósághű támpontot adhat? Nos, ezúttal is csak a szocialista elosztás alapelve: a végzett munka minősége, mennyisége, színvonala, társadalmi értéke adhat ilyen iránytűt. Logikusnak és igazságosnak tekinthető, ha a társadalmi juttatásokat a jelenleginél jobban hozzáigazítanánk a munkához, a teljesítményhez. A valóság azonban korántsem ilyen egyszerű, mert figyelembe kell venni, hogy vannak olyan, társadalmilag fontos és ezért közösségi számláról fizetendő szociális, egészségügyi, oktatási stb. feladatok, amelyek aligha köthetők a végzett munkához. Nyilvánvaló például, hogy a sokgyermekes családok támogatása, olyan elemi társadalmi feladat, amely a családfő munkájától független anyagi hozzájárulást feltételez. Ilyen az ingyenes oktatás, a társadalombiztosítás, az öregekről való gondoskodásnak a befizetett nyugdíjhozzájárulás feletti, állami kiegészítése és egész sor egyéb társadalmi juttatás is. Ha valamilyen módon ezeket is az egyéni (és ezzel együtt a kollektív, vállalati) teljesítményekhez kötnénk, akkor e társadalmi érdekek kielégítése esetleg háttérbe szorulhatna. E néhány problematikus tényező szemléletesen jelzi, milyen feladatok rendezése hárul az új gazdaságirányítási rendszerre, amely egyebek között a társadalmi juttatások célszerűbb és igazságosabb elosztását is teendői sorába iktatta. A változások alapelvei — jóllehet, a részletek rendkívül szövevényesek —, voltaképpen egyszerűen megfogalmazhatók. Az egyik elvi pillér az, hogy a közös, társadalmi érdekeket kielégítő juttatások színvonala ezután sem kapcsolható közvetlenül a vállalati eredményhez, nyereséghez — ezeket továbbra is állami feladatnak tekintik és közös számláról fizetik. (Ismételjük, ide tartozik például az oktatás, az egészségvédelem, a gyermekvédelem, a nyugdíjrendszer, a családi pótlék, stb.) A társadalmi juttatások má silc csoportját azonban célszerű a vállalatok gazdálkodási eredményétől közvetlenül függővé tenni, annak a terhére elszámolni, és elosztását olyan „ítélőszék” mérlegelésére bízni, amely az eddiginél megbízhatóbban bírálhatja el a kifizetés feltételeit. A vállalat kollektívája ez! Ismeretes, hogy az új mechanizmus anyagi érdekeltségi rendszerének egyik legfontosabb csomópontja lesz az úgynevezett részesedési alap, amely a vállalatoknál szorosan a nyereség mértékéhez kapcsolódva képződik. Ebből fedezik majd a béremeléseket, jutalmakat, prémiumokat, a nyereségrészesedést és bizonyos béren kívüli juttatásokat is. A vállalatnál azonban önállóan dönthetnek majd arról, hogy az ide sorolt társadalmi juttatásokat átváltják-e bérre — tehát „borítékon belüli” pénzjövedelemre —, illetve meghagyják-e a munkától füg getlen elosztás kereteiben. (Egyetlen — rendkívül fontos — kivétel: a gyermekintézményekhez adott vállalati hozzájárulás nem váltható át pénzre, nyilvánvaló ugyanis, hogy a gyermekgondozás olyan társadalmi érdek, amelyet minden körülmények között érvényesíteni kell.) Saját körben döntenek viszont arról: hozzájárul-e a vállalat az üzemi étkezés költségeihez és mennyivel — illetve: inkább pénzben fizeti-e a hozzájárulást —; milyen mértékben fedezi a szociális, kulturális és sport kiadásokat, helyesebben: hogy az ilyen célokra kötelező minimum felett is vállalja-e a költségeket, vagy másként adja ki a dolgozóknak ezeket az összegeket. A vállalat vezetősége a szakszervezettel közösen osztja el — éves keretekben — a részesedési alap előirányzatát a fontosabb felhasználási tételek szerint. Közvetett juttatási rendszerünk ma még — a társadalom és a gazdaság fejlettségének valóságos színvonalától részben elszakadva —, sok kom- munisztikus elemet is tartalmaz, mert sok olyan jövedelemforrást rendszeresítettünk, amelyből „mindenki egyaránt vehet”. De ha a mainál jobban kötjük a munkához, a teljesítményekhez a társadalmi juttatások bizonyos körét, akkor a termelés, a gazdálkodás eredményességének lép csőfokain — hamarabb jutunk el a távoli célhoz is, amikor majd a társadalom birtokában a javaknak valóban olyan bőséges mennyisége lesz, hogy szükséglete szerint mindenki egyaránt vehet belőle! Tábori András Uj lakásokat építenek az Északi körúton, _a Radnics és Xavér utca torkolatánál. Három, egyenként harminclakásos panelházat "és egy hagyományos téglaépületet (benne negyven lakással). A tégla épü letben nyolc lakást már át adtak. A panelházakat a harmadik negyedévben, ezekből egyet a bányásznapra adnak át az építők. — Szokolal felv. —> 'ius 16-té július 31-ig Hampshire nemesítő telepről származó naposcsibék kaphatók A PÉCSI KELTETŐINÉL darabonként 4,— Ft-os áron. A korlátozott mennyiségre való tekintettel a megrendeléseket a beérkezett sorrendben vesszük figyelembe. 500 db-on felüli mennyiséget díjmentesen kiszállítjuk. Pécsi Keltető Xavér u. 19. * nu■■■■■■ I I . :-,v,v.v.iW>y,. w^wwwggwWW^WB Az ŰJ 24 tantermes újmecsekaljai gimnázium.
