Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-18 / 167. szám

WW» JÜLIÜS IS* napló Több mint 1V3 millió forint termelési érték terven felül A pécsi tanácsi vállalatok munkájának félévi mérlege 3 X vúHafertc* hat hónapos fcnonkájának előzetes adatai, Is tanácsi ipar megfelelő fej­bizonyítják. A Városi ács ipari osztálya felügye- alá tartozó vállalatok, egy tételével, teljesítették tér- ívűkét, sőt terven felül 1 millió *84 ezer forint értékű munkát Végeztek. A tavalyi év ha­sonló időszakához képest 14,6 százalékos fejlődést értek eL Idei munkájukat a Nagy lOktóberi Forradalom 50. év­fordulójának tiszteletére kez­deményezett munkaverseny- stóllalásaik teljesítése jellemzi. !a vállalatok közül elsőnek a Fémipari Vállalat jelentette be, hogy ez évben, a forradal­mi évforduló jegyében, a kor­szerűbb, nép gazdaságilag is hasznos termékek, az anyag- mozgató berendezések gyártá­sának műszaki fejlesztését szorgalmazza Ugyanakkor to­vább bővítik a lakatos rész­leg lakossági szolgáltatását és e szerviz munkáját, ahol reg­gel 5-től este 20 óráig állnak a gépkocsi-tulajdonosok ren­delkezésére. A Vegyes-, a Sütő-, a Fodrászipari Vállalat a lakossági szolgáltatás minő­ségi és kulturális fejlesztését határozta el, a Bútorgyár új kárpitozott gárnitúra prototí- púsánok elkészítésére vállal­kozott, a Szikra Nyomda ja­vítani kívánta a könyvek és folyóiratok minőségét, a Ru­haipari Vállalat pedig az idén felvett közel 150 nő megfelelő betanítását, gyártmányaik minőségének további javítását határozta el. Hat hónap eltel­tével munkájuk azt mutatja, hogy a vállalatok többsége teljesítette vállalását. A Fémipari Vállalat Szigeti úti részlege, különösen az új gyártmányok, az anyagemelő- és szállítóeszközök készítésé­ben ért el jó eredményt. 175 darab hidraulikus, kézi moz­gatású, emelővillás targoncát, 15 000 darab Ratamobil tároló­dobozt, 60 darab „Mecsek” kézikocsit és tartozékait ké­szítették el. Az 500-as hidrau­likus villamos emelőasztaluk­Hyenek megtörténhetnek... Az 1908-as számú buda- nest—pécsi gyors utasai szombaton este Dombóváron különös jelenetnek lehettek szemtanúi. A kötelességét tel­jesítő forgalmistát a fiatalok egy csoportja egyszerűen in- z ni tál t a. A kérdéses időpont­ban bárom vonat találkozott az állomáson. A forgalmista éppen indítani akarta az egyik szerelvényt, amikor lát­ta, hogy a vonat utolsó ko­csijából időközben kiszállt fi­atalok ügyet sem vetnek a jelzésekre, nem szállnak be. A vonat megmozdult, aztán megállt A forgalmista felszó­lította a fiatal utasokat, hogy szánjanak be, indulás van, egyébként is a szomszédos vágányra vonat érkezik. Vá­laszul útszéli kifejezéseket kapott, s amikor felháboro­dottan távozott, utána kiabál­tak: „Jöjjön csak vissza mes­ter, ha akkora szája van!” A forgalmista visszament, és út­széli szavak kíséretében dula­kodás kezdődött a két vá­gány, egy induló és egy érke­ző vonat között. A szélsőséges jelenetnek a közbeavatkozó vasúti személyzet vetett vé­get Az induló pécsi vonatról asszonyok kiabáltak a forgal­mistának: „Miért nem húzott be nekik!” „Ilyenek megtör­ténhetnek!” Valóban szomorú, hogy amíg a fél társadalom azon töri a fejét, hogy a fiatalok „problémáit” megoldja, a fia­talok egyes csoportjai egyre gyakrabban megfelejtkeznek magukról. Jó lenne ha ilyen esetekben a rendőrség gyors intézkedéseket foganatosíta­na! (B) kai részt vettek a Budapesti Ipari Vásáron, s elhozták a Könnyűipari Minisztérium helyiipari főosztályának első díját. ^A környező bányák ré­szére, az igényeknek megfele­lő mennyiségű töltőgaratot, kisvasúti váltót, fúrócsövet és légcsatornát készítettek. Jól dolgozott a központi üzem is, ahol terven felül több mint 600 ezer forint értékű mű­anyag vízvezetékszerelési tár­gyat, s ugyancsak terven fe­lül 35 tonna mezőgazdasági láncot gyártottak, s 150 000 darab kombájn-felhordólécet készítettek. A Szikra Nyomda különösen a könyvek készítésében ért el jó eredményt. Tavaly az első félévben 689 800, idén pedig hét kiadó részére, 940 509 da­rab könyvet, illetve folyóiratot készítettek. Ebből 475 300 a kötött, 462 200 pedig a fűzött példányok száma. A fiatalok kedvenc könyvei közül a Pus­kák és galambok, a Kincske­reső kisködmön, valamint a Hináros tenger közel 130 000 példányban hagyta el a nyom­dát Ugyanakkor több millió darab borcímkét, koktél-recep­tet, s borosüveg-vállszalagot készítettek. Termelési tervü­ket 105,6 százalékra teljesítet­ték. A Vegyesipari Vállalat csak nem másfél millió forinttal termelt többet a tervezettnél. A lakossági igények kielégí­tésében változatlanul a cipész részleg jár az élen. A terve­zett 500 párral szemben 1413 pár cipőt készítettek méretes rendelés alapján. Túlteljesí­tették bútorgyártási tervüket is. Terven felül 200 darab „Mohács” rekamiét, valamint 100 darab „Fix” heverőt szál­lítottak a BÚTORÉRT részére. Fejlesztették a galvanizáló részleget és 45 nőnek tudtak otthonra bedolgozó munkát biztosítani. Ugyanakkor létre­hozták a horganyzó részleget, amely a Porcelángyár részére végzi a magasfeszültségű szi­getelőkhöz szükséges öntött­vas tartozékok horganyozását. A Sütőipari Vállalat terme­lése a lakossági igényekkel párhuzamosan nőtt. Fél év alatt összesen 7400 tonna ke­nyeret sütöttek, amelyből majdnem 5000 tonnát tesz ki az egykilogrammos finom fe­hér kenyér aránya. Sütemény­ből több mint 16,3 millió da­rabot készítettek. Nőtt a zsem­lye iránti kereslet is, mióta a megtett intézkedések követ­keztében javult a zsemlye minősége. így a tavalyi év hasonló időszakához képest több mint fél millió darabbal több zsemlyét fogyasztott a város lakossága. A fél év végén kezdték meg a kétkilós fehérkenyér sütését. Egy hó­nap alatt 2261 mázsa került belőle a boltokba. Június 4- től bevezették a sütemény va­sárnap reggeli sütését, hogy a kirándulóhelyeket friss áruval láthassák el. A Fodrászipari Vállalatnál is lényegesen nagyobb forgal­mat bonyolítottak le, mint amilyenre a tervezésnél szá­mítottak. A modern, rövid hajviselet jobban igényli ezt a szolgáltatást, de ugyanakkor a vállalat is sokat tett a kul­turáltabb, figyelmesebb kiszol­gálás érdekében. Több üzletü­ket rövid idő alatt korszerű­sítették, új bútorokat, új bú­torhuzatokat, új világítóteste­ket helyeztek el, több helyen festettek, s arra törekedtek, hogy mindenütt megfelelő kö­rülmények között fogadhassák vendégeiket. így a feladatu­kat 106,8 százalékra sikerült teljesíteniük. A Bútorgyár szintén teljesí­tette tervét és terven felül 10 garnitúra „Mecsek” fényezett hálót készített, felkészülve a harmadik negyedév rendsze­rinti nagyobb keresletére. A garnitúrákat minőségi kifogás nélkül vette át a BÚTORÉRT. Ugyanakkor megkezdték az új prototípus készítését, ame­lyet a harmadik negyedév vé­gén mutatnák be a szakem­berek részére. A Ruhaipari Vállalat az egyetlen, amely 5,1 százalék­kal elmaradt a tervben sze­replő feladatoktól. Bár a tex­tilruházati tervét túlteljesítet­te, mégsem tudták pótolni azt a darabszám-lemaradást, me­lyet részben az idén felvett mintegy 150 dolgozó gyakor­latlansága, az új speciális gé­pek gyakori meghibásodása okozott. Ezt még csak tetézte az, hogy nem ismerték az új műszálas keverékű anyagok sajátosságait, a feldolgozáshoz való alkalmazkodását. Körül­belül egymillió forint értékű munka elvégzésével maradtak adósak, de ugyanakkor intéz­kedéseket tettek arra vonat­kozóan, hogy ezt a lemaradást a második félév során behoz­zák és felzárkózzanak a terv­teljesítő vállalatok közé. Tisztább város lesz Pécs Új kukaedények érkeztek — Ellenőrző őrjáratok Szabályzatmódosítá:* A Pécs Városi Tanács épí­tési és közlekedésrendészeti osztálya hétfőn tanácskozásra hívta össze a kerületi taná­csok, a PIK, a Köztisztasági Vállalat és a rendőrség kép­viselőit A megbeszélés egyet­len napirendje: milyen int- tézkedéssel kívánják elősegí­teni a város tisztaságát. Az értekezlet összehívása előtt a Városi Tanács építési és közlekedési osztálya mind­három kerületben megvizsgál­ta a témával kapcsolatban fel merült problémákat. Az érte­kezlet részvevőinek tájékozta­tásából és a hozzászólásokból kiderült, hogy a vizsgálat a belvárosban is, de különösen az új lakótelepeken — Ujme- csekalján és Meszesen — szá­mos megoldásra váró felada­tot derített fel. nem egy kö­zülük már hosszabb ideje sok bosszúságot okoz a lakóknak. Szó került arról, hogy kevés a kuka edény, — a tároló­helyeken az edények körül nem egyszer halomba gyűlik a szemét, ami nemcsak a kör­nyéket csúfítja, hanem egész­ségügyileg is káros. A tanácskozáson, felmerült: a közületek szennyezői ellen nem mindig foganaté'"' nak megfelelő intézkedéseket, pe­dig szabálysértés miatt — már hivatalból is, nemcsak feljelentés alapján — el kell járni. Kétségtelen: a köztisztaság közügy, a feladat megoldásá­ban különböző vállalatoknak együtt kell működni. Az érte­kezleten kiderült, hogy nem mindig volt meg a vállalatok közti összhang. De a meglévő szabályok is hiányosak voltak. A házfelügyelőknek a köztisz­tasággal kapcsolatos felada­tait a szerződés nem határozta meg világosan, illetve nem ha tárolta körül ez irányú ten­nivalójukat. A PIK képviselője elmondot ta, hogy a jövőben több kuka edény áll majd rendelkezésre. Néhány napja mintegy 206 új edény érkezett, az őszig újabb 1500 edény kerül szétosztás­ra. A kuka edények megfe­lelő tárolására elkészültek a tervek, — minden háznál megfelelő kuka tárolókat ala­kítanak ki. Módosítják a ház- felügyelők feladatkörét is, meghatározzák illetve betart­ják azokat a szabályokat, amelyek a különböző vállala­tokat a város tisztaságával kapcsolatban érintik. A Köztisztasági Vállalat, a kerületi tanácsok, a PIK és a rendőrség képviselőjéből álló ellenőrző csoportok a jö­vőben rendszeres őrjáratokat szerveznek. A tisztasági őr­járatok hetente ellenőrzik a város tisztaságát, s ahol akár a házfelügyelők, akár az In­tézmények hibáiból mulasztást fednek fel, ott intézkednek, ha kell pénzbírságra bünte­tik a köztisztaság ellen vétő­ket. Egy órával munkakezdés előtt... Először a Márton utcai kis családi házában kerestem fel Bárdosi Lajost, de beszélge­tésre cseppet sem alkalmas időpontban. Éppen a szőlől'u- gasát rendezgette, s így csak az órámra kellett néznem, hogy a legnyilvánvalóbbra kö vetkeztessek: ha éjszakai mű­szak után valaki déli tizenkét órakor még szőlészkedik, az minden bizonnyal ebéd után­ra hagyja a pihenést. Szem­látomást nagy megkönnyeb­büléssel fogadta hát az aján­latomat. noha módosított va­lamelyest rajta. — Mégse munkakezdésekor, az nem lesz jó, de egy órá­val előtte nagyon szívesen. Tudja, a rend, rend ... Majd a keleti portán várok magá­ra. így találkoztam egyazon na­pon másodszor is Bárdos La­jossal, a Pécsi Bőrgyár éjsza­kai üzemellenőrével, aki ezút­tal sem bizonyult túlságosan bőbeszédű, mesélőkedvű em­bernek. Pláne amikor 35—40 év előtti időkre tereltem az emlékezést. A fiatal éveire. Először csak legyintett rá, hogy olyan volt az pontosan, mint a többi munkásemberé, de azért néhány emléket mégis előszemezgetett. Persze, ehhez előbb ki kel­lett csikarnom tőle a történ­tek hivatalosabbját. ami nél­kül idő- és tér híján marad­na az emlékezés. Például visz sza kellett nyúlni egészen a húszas évek végéig, amikor Bárdosi Lajos még azt hitte, hogy tímár segédlevéllel a zsebben csak be kell kopog­nia Róth vezérigazgatóhoz. — mert 6 volt az, aki egysze­mélyiben intézte a felvételeket és az elbocsátásokat. — szó­val, csak eléje kell állni, meg lobogtatni a segédlevelet és már válogathat is a műhe­lyek, a munkagépek között Kerek hét esztendőt kellett várnia erre a pillanatra, persze időközben kifelejtve belőle a válogatásnak még az illúzióját is, — amíg végre sor került rá. Hogy is volt csak? — Legtöbbször harmincan- negyvenen is ott ólálkodtunk reggelenként a gyári porta előtt, és vártuk a fiákért. Minden azon múlott, hogy a kapu előtt kiszáll-e belőle Róth úr, vagy behajtat egye­nesen a tornyos iroda elé. A napra már nem emlékszem pontosan, dé azt tudom, hogy 1934. március elején volt az a reggel, amikor odaintett a portásnak, hogy várjon még a kapunyitással. Aztán komó­tosan lelépett a hágcsón, és mi, néhányan a régiek kö­zül már tudtuk, hogy mit kell ilyenkor tenni. Jól felfújtuk, kihúztuk magunkat, hogy lás­sa rajtunk az erőt, a frisses­séget, de odáig már nem hu- nyászkodtunk, hogy a köze­lébe tülekedjünk. Akik ezt tették, hiába tették. Ismertük már a módszerét. Úgy csinál­ta, hogy körülnézett közöt­tünk. mint a vásári lovakon és ránkbökött az ujjával: — Na, maga, és maga ott, tíz perc múlva jelentkezzenek az irodámban... — Hát így kerültem a Bőr­gyárba, anélkül, hogy Róth úr szóra is méltatta volna a segédlevelemet... Nem akkor, de a következő tíz év alatt sem kérdezte meg tőle senki, hogy tanulta-e, vagy csak ismeri a tímárko­dást, mert ilyesmit „nem il­lett” kérdezgetni. Leginkább a segédlevél miatt nem, mert annakidején volt már vala­miféle vérszegény rendelet a szakmunkások fizetésbeli meg különböztetésére. Na, azért, ha más formában is, de a „kivételezettek” listájára ke­rült 5 is. Mert ha a rende­letből nem is, de a munkájá­ból annál többet kiolvastak Róth úr művezetői. így történhetett, hogy őt és néhány szaktársát már egyre kevésbé parancsolták ki a blankos műhelyből, vagonra­kásra, udvar-kövezésre. de volt részük ennél is „elisme- rőbb” gesztusban. Bárdosi La­jos így emlékezik rá: — A harminchetes, har­mincnyolcas válságos években a bőrgyáriakat is megfenye­gette az utcárakerülés. de a vezérigazgató úr „megoldotta” a problémánkat. Annyi év után először hallottuk tőle, hogy a szakmunkásokat nem engedi szélnek, kenyeret biz­tosít nekik a nehéz időkben is. Hogy ne részletezzük, mit jelentett ez a kenyér, csak annyit róla, hogy gyalázato­sán „vékonyka” volt. Napi egy, legfeljebb kétórás mun­kára, munkabérre „szeletel­ték” és a hozzávalót kőbá­nyákban, homokbányákban csákányolták, lapátolták össze a tímárok. Hát ennyit a múlt­ból, ami pár év híján meg­felezte Bárdosi Lajos egész I munkáséletét, amelynek job-1 bik feléről szívesebben, de I különösmód, mégis szűksza­vúbban nyilatkozott. — Észrevehette, hogy nem kenyerem a panaszkodás, mégha az a múltra szól is, de a dicsekvést különösen el­kerülöm, ha lehetséges. Kicsit töprengett még, hogy alkalmasabb szót találjon a dicsekvésnél, aztán kitalálta a megfelelőbbet. — Én csak jót mondhatok. Ami megbecsülést valaha is kaphatott munkásember, én azt mind megkaptam. Felet­teseimtől. szaktársaimtól, min denkitől... Ami a feletteseit és a szák- társait illeti, ők már jóelőre informáltak Bárdosi Lajos je­les emberi és társadalmi tevé­kenységéről. különböző címen kapott rangos kitüntetéseiről, köztük a legmagasabbról, a legkitüntetőbbről. amelvről az imént ő maga csak így nyi­latkozott: — Ami megbecsü­lést .valaha is kaphatott mun­kásember, én azt mind meg­kaptam ... Valóban megkapta: 1953- ban országgyűlési képviselővé választották és négy éven á| hallatlan energiával, ambíció­val váltogatta a tímár mun­kát, a közügyek intézésével. Mások mondták el róla, hogy csak ő tudta úgy beosztani az idejét, hogy egyformán fussa mind a két munkára: a gyá­rira és a közbizalmira is. — Lajos bácsi úgy csinálta ezt, hogy egy-egy felutazás, intézkedése előtt tizenhatórá- zott a blankos-műhelyben, hogy itt se legyen adóssága... —, mondták ról a munkatár­sai. És ő? — A bizalmat csak azzal őrizheti meg az ember, ha mindenütt eleget tesz érte ... így mondotta és így is tet­te egész dolgos, munkáséleté­ben mind a mai napig. Erről magam is meggyőződtem, amikor Lajos bácsi, — hadd nevezzem tisztelettel én is úgy, mint a munkatársai, — szelíd rosszallással arra figyel meztetett, hogy csak munka­kezdés előtt szakíthat időt a beszélgetésünkre. Igaza volt, belátom. Bizalmi állás az éjszakai üzem^Uenőr- zés is, amit nem lehet fél fi­gyelemmel ellátni. Pálinkás György Brigádoyűlés a lovagteremben A festői szépségű magyar - egregyi Máré-vár lovagtermét vasárnap a Zobák-aknai Pál Lajos szocialista KlSZ-brigád- jának tagjai népesítették be. Egy nagyszerű ötlet nyomán ugyanis ott tartotta a húsz fős elővájási kollektíva ese­dékes brigádgyűlését, mely­nek keretében értékelték az elmúlt félév eredményeit, kü­lönös tekintettel az egyéni fel ajánlások teljesítésére. A brigádgyűlésen részt vet­tek az üzem vezetői és jelen voltak a brigádtagok család­tagjai is. A csapat az ünnepé- Ives alkalomra meghívott egy idős veteránt, aki a bánya­munkásság politikai és gazda­sági küzdelmeiről mesélt s fiataloknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom