Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
1961. JÜLIUS 2. napló 5 Két szint víz alatt Tegnap üzembe léptek az óriás szivattyúk — Ötszáz méteres mélységből emelik ki a v zet — Az ulánfolyás jelentős, az ár lökésszerűen érkezik Ezer ágyat igényelnének Harkányban a franciák A harkányi üdülőtelep. Európa-hírű gyógyhely lehetne Építsenek gyógyszállókat a vállalatok — Elkülönített medence és park kellene a betegeknek A víz az éjszaka tovább emelkedett, s hajnalra mintegy négy méterrel haladta meg ez akna VIII. szintjét. A két első szinten két nap óta nem járt ember. Ha lehetőség lenne rá, hogy egy könnyűbúvár bemerészkedjen az elöntött vágatokba, furcsa, szomorú kép fogadná. A biztosítások valószínűleg még nem sínylették meg a vizet, minden olyan lehet, mint azokban a percekben volt, amikor kiürítették a veszélyeztetett térségeket. A vonat élén mozdony áll, a kaparóban szén ragyog — mintha csak egy percre állt volna meg az élet, hogy az emberek elfogyasszák az újságpapírba csomagolt uzsonnát. Elsöpörte a gátakat Azok, akik részt vettek az első gátak építésében legjobban a visszavonulóban lévő seregek fáradt katonáira hasonlítanak. Mindent megtettek, amit lehetett. A víz útját szűrőgátakkal igyekeztek elállni. Ez a régi, jól bevált védekezési mód ebben az esetben azonban gyengének bizonyult. A víz útjába állított deszka-gát, s a mögé rakott szalmabálák valóban kiszűrték a vízzel sodródó iszapot és egyéb szennyeződéseket — újabb, erős gátat emelve az előretörés útjába —, az áradatot azonban csak rövid időre lehetett feltartóztatni. A mind nagyobb tömegben feltörő víz elsöpörte a gátakat. Széchenyi-akna 46 éves története tele van izgalmas és nem egyszer tragikus emlékekkel, a víz azonban újnak számít az ellenségek között. Igaz, tavaly, június elején egyszer már nagy gondot okozott egy erőteljes feltörés —, de akkor a kiáramló víz mennyisége alig haladta meg a 400 litert. A mostani, percenként 10—11 köbméteres betörés nemcsak az akna, de az egész bányavidék történetében a legnagyobb. A rendkívüli esemény kezdete óta kemény, szervezett ellenállás folyik. Vannak szerelők, akik már a harmadik műszakot dolgozzák. Szombaton reggel, amikor látogatást tettünk az aknán Fulmer József, a Mecseki Szénbányák helyettes főmérnöke, a védekezés egyik irányítója, a következő tájékoztatást adta: A testvérvállalatols segítsége — Csütörtökről péntekre virradóan a víz szintje tovább emelkedett. Víz borítja a VII. szintet is. Az éjszaka során erőltetett ütemben folyt a szivattyúk szerelése, és a hozzájuk tartozó csövek, kábelek beépítése. Üjabb segítséget is kaptunk. Eddig Tatabányáról, Halimbáról és Gyöngyösről érkeztek nagyon fontos gépek. A víz — jellegét nézve — eddigi megállapításaink szerint tercier korabeli, s jelentős utánfolyása van. A rendelkezésünkre álló óriás búvárszivattyúk egyrésze már szombaton üzembe lép, s akkor valószínűleg már a mi javunkra változnak meg az erőviszonyok ... Az aknaudvaron hatalmas, poros teherautók állnak, egy autódaru súlyos gépeket emelget, közelükben a központi bányamentő állomás vörös rohamkocsija, az épületek tövében kőkeményre préselt szalmabálák — egyszóval igazi, „háborús” hangulat. Mindenki siet, mindenki első szóra ugrik — pedig sokan már a hatodik-hetedik feketénél tartanak. Akaratlanul kínálkozik az összehasonlítás a nagy dunai árvíz elleni védekezés részeseivel—az azonosság mellett azonban számos különbsége is van a két küzdelemnek. Ott legtöbben saját otthonukat, évtizedek munkájával gyűjtött vagyonkájukat védték — itt mindenki azt a bányát, melyet oly kedvtelve szidnak az eseménytelen hétköznapok során... Kényszerszabadságon A vízzel elárasztott Nyugatibányamező munkásainak jelentős része kényszerszabadságon van — az akna előtti parkolóhelyen azonban éppen annyi a kocsi és motor, mint máskor, s a buszok is zsúfoltan érkeznek óráról órára. Jönnek, fiatalok és öregek, kérdezik, mi van, s ha már nem lehetnek részesei a mun- 1 kának, vitatkoznak, mit is lehetne tenni... A védekezés gerincét a szerelő csapatok alkotják. Nagy- átmérőjű csöveket építenek az aknába, de ideiglenesen igénybe veszik a sűrített levegős vezetékeket is. Az események további alakulását illetően nehéz jóslatokba bocsátkozni. Dr. Székely Gábor, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség munkatársa elmondotta, hogy az éjszaka folyamán lökésszerűen jelentkezett az utánfolyás, s bár hajnali 4 óra 45 perctől nem észleltek további növekedést a jövőt illetően csak 20—24 órai szivattyúzás után lehet következtetéseket levonni. Űj tervek A mélyben dohognak a hatalmas szivattyúk, a csöveken ömlik a víz, s bár a veszély végleges elhárítása még mesz- sze van, az igazgatóság és az üzem felelős vezetői már a jövőről beszélnek. Egyik asztalnál a védelmi munkák, másiknál a termelés átszervezésének tervei készülnek. (Békés S.) A 12. A legújabb tsz bekötőutat pénteken délután egy tehergépkocsi őszi árpá/val avatták fel a Baksai Ezüstkalász Tsz-ben. Hatszáz- hatvennégy tsz bekötőutat épített idén az ország területén a MEZÖBER útfő- osztálya. E nagyszabású útépítési program keretében megyénkben 17 tsz-út építésére 24 millió forintot fordítanak. Az idei tervekben szereplő tsz bekötőutak építését márciusban kezdte meg a Közúti Üzemi Vállalat. A tavaly elsőízben a sásdi bekötőút építésénél kipróbált géplánc továbbfejlesztésével három hónap leforgása alatt hét utat adtak át rendeltetésének. Elkészült eddig a szalántai, a villányi, a nagyárpádi, a ma- gyarbólyi, a reménypusztai és a baksai bekötőút. Kedden Lánycsókon és Somberekén, szerdán pedig Pécsváradon, Hidason, Püspöklakon avatnak új utat. További öt út építését augusztus 20-ra fejezik be. Harkányban Pogány János máriagyűdi napszámos gyógyult meg először. Vagy másfélszáz évvel ezelőtt gróf Batthyány Antal elhatározta, hogy uradalmának ezt a vizes, zsombékos részét lecsa- poltatja. Munkásokat fogadott a vízlevezető árkok ásásához. Ide szegődött el Pogány János is, aki a dagadt, fájós lába miatt mezítláb ásta az árkot. Néhány napot dolgozott a mocsaras, vizes területen, egyszerre az vette észre, hogy a lába leapadt, a fájás megszűnt. Így kezdődött — s hogy mivé fejlődött napjainkra Harkány, azt olvasóink többsége látja, tapasztalja. A sokmillió forintos beruházás eredményeként vált lehetővé, hogy ez év első félévében több mint 240 000 látogatót fogadhatott a strand. A szezon pedig még csak most kezdődik. Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy az egész európai hévizeknek mintegy negyede itt található. Harkány kéndús vize pedig nemcsak az országban, hanem — Olaszországot kivéve — egész Európában messze az első helyen áll A mozgásszervi, reumás betegségek gyógyí- | tásán kívül kiválóan alkal- I más bőrbetegségek orvoslására is. Utókezelés szempontjából igen hasznos: vize jó étvágyat csinál, a legyengült betegek felerősödnék. Ezek általában tudott dolgok. De az már kevésbé ismeretes, hogy nőgyógyászati vonatkozásban sem kisebb az értéke: előmozdítja a fogamzóképességet! Amit eddig Harkány fejlődéséért a megye tett — valóban elismerésre méltó. Azt, hogy mit lehetett volna még tenni, bolygatni immár nincs értelme. De Harkány jövőjéért szólni, tollat ragadni, cselekedni nemcsak érdemes, hanem kötelesség is. Mert van ennek a gyógyvíznek jövője, különösen akkor, ha az eddigieknél is körültekintőbben fejlesztjük. Calmu francia professzor, elismert reumatológus tavaly Harkányban járt. Idézem azokat a szavakat, amelyeket dr. Szabó Józsefnek, a harkányi kórház igazgató főorvosának mondott: „Ezer és ezer ágyat igényelnének itt a gyógyulásra váró francia emberek. Franciaországban fizetnék be a költségeket. Tudnak nekünk szállót adni, orvosi kezelést?” Nem. Sajnos. Igaz, a kórházban van néhány külföldi vendég részére IBUSZ-szoba, az NSZK-ból, Jugoszláviából jött vendégek gyógyulnak itt. ösz- szesen hat ágy áll rendelkezésre ... napirend van. Mondhatnám úgy is, hogy a gyógyításhoz kell egy bizonyos „fegyelem”: előírt időben pihenés, séta, szórakozás és egyebek, a gyógyulást elősegítő tényezők. Külön medence a strandotoknak, külön a valóban betegeknek. Nagy szállodák nagy medencékkel. Ebben van a forint! Jelenleg Harkánynak két gazdája van: a Fürdővállalat és a kórház. Igaz, mindkettő a megyéhez tartozik, párhuzamosan fejlődik. De ez a párhuzamos fejlődés előbb- utóbb — hacsek nem figyelünk fel idejében — éppen a gyógyjelleg rovására megy. Oda jutunk, hogy keresve a filléreket, elveszítjük a forintokat. Még azt is megkockáz- tanám: mint strandot igen, de mint gyógyhelyet, egyelőre ne propagáljuk. Mint gyógyhely még nincs felkészülve. Hangot adnak ennek a valutát hozó külföldiek, akik gyógyulást keresnek — elkülönülést, sétáló parkot stb. — és amit találnak: szívküldit ordító megafont, zajt, sörözést és a medencékben tízezrektől izzadt vizet... A strandolási lehetőséget megtalálta, a gyógyulásit nem. Pedig ezért jött! Aztán elment! Elvitte a pénzét is! Egy 100 ágyas szép szálló épül majd. Fejlődünk, építgetünk, keressük a vízben a filléreket. Pedig vannak itt forintok, frankok és fontok is! A forintkereséshez azonban erősebb alapokon kell hozzáállni! Megéri. Bizonyításul hadd hivatkozzak egyetlen példára: a fürdőmedence mellett elkészült az új téli kert, pihenőágyakkal, presszóval, öltözővel. Amikor az építők benyújtották a számlát, a téli kert már meg is hozta felépítésének költségét. A haszonból kifizették az épület árát. Ügy is mondhatnám: egy vasba sem került. Harkány „profilja” most: gyógyüdülő. Strand is, üdülő is, gyógyhely is. Ez a sok „is” nem volna baj, ha megfelelően elkülönítve lenne, azaz, mint gyógyhely erőteljesebben fejlődne. Mert a valuta a gyógyhelyben van. A gyógyhely pedig a világon mindenütt elkülönül a többi profiltól. A gyógyulásra váró bélés külföldi betegek megfelelő kulturált elhelyezést igényelnek — szállodákat, elkerített parkokat. Nyugodt, csendes körülményeket, ahol orvosilag meghatározott szigorú A pénzt, amiből nekünk is kevés van, korántsem elégséges ahhoz, hogy mint gyógyhelyet máról holnapra felfejlesszük. Ismételten: szállodákat és szállodákat! De miből? ötletek kellenének, gondolkodni rajta, biztosan akadna megvalósítható. Leülni, tárgyalni például az ország legnagyobb vállalataival, szénbányászokkal, vasasokkal. Megbeszélni velük: adunk területet, gyógyvizet, megfelelő orvosi kezelést, — egyénenként, vagy társulási alapon építsenek dolgozóiknak gyógyszállót Harkányban. A férőhelyek bizonyos hányadát a saját dolgozóik igényelhetnék, bizonyos hányadát külföldiek. A befolyt összeg egy része őket illetné — meghatározott időn belül költségük megtérülne! Ha a vállalatok látnának benne „rációt” — miért zárkóznának el előle? A szállodák, a megfelelő körülmények megteremtése hozna a konyhára annyit, amennyiből Harkány „strandprofilját” is nagyobb ütemben lehetne fejleszteni. A külföld — és a belföld is — érdeklődik: figyeljünk mi is! Garay Ferenc Nemzetközi szövetkezeti nap Sellyén BÜNTETI Csilla az autóban ismét elbóbiskol, sőt tulajdonképpen még fel sem ébredt. Pistike a Városi Csecsemő- otthonba kerül, de előbb a Gyermekkórházban kivizsgálják. Ötvaros a feje, reméljük, hogy ezen és a piszkosságon kívül semmi baja. A két kislányt a gépkocsivezető és az újságíró gondjaira bízzák, a Kulich Gyula utcai Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetbe visszük őket, — megvédeni a szüleiktől. Az intézetben már tudnak róluk, előkerül „Mari néni”, a 20 év körüli gondozónő, összecsapja a kezét: „Én ismerem ezeket a gyerekeket, a 115-ös épületben laknak — mondja. — Te vagy a Csilla ugye? Mi történt az arcoddal, kicsikém? — Ismeri az anyát is, de róla inkább nem nyilatkozik. Jobb itt szegényeknek. > A köpeny földig ér, nagy a gumi papucs is, Csillát és Tündét ölben viszik a fürdőbe.'- összesereglenek a gondozónők, néhány nagyobb gyerek is előkerül, aztán az igazgató is megérkezik. Mindegyiknek van pár kedves szava, de Csilla egyelőre vigasztalhatatlan. Hát hogyne, fürdetik! A legkritikusabb időszakban, amikor az arcát mossák, keserves hangon apja után kiáltozik ... Mostanában az apja is ritkán jár haza, segédvezető a 12. AKÖV-nél, Pécs, Budapest és. Komárom között fuvaroznak, de őt, úgy látszik mégis gyakrabban látja a gyerek, mint az édesanyját. Tündének már határozottabb emlékei lehetnek a fürdésről, nem sír, csak kezével szorosan befogja a szemét. Néhány perc múlva pedig már úgy játszanak az építőkockákkal, az autóbusszal és a többi gyerekkel, mintha mindig itt éltek volna, tisztán és jólöltözöt- ten. — Nem kötődnek az otthonukhoz, azért illeszkedtek be ilyen hamar az új környezetbe — mondja Hi- degh Gyula igazgató. Az anya sem kötődik túlságosan. Már nem az első eset, hogy beadja a kulcsot valamelyik szomszédhoz, amíg vásárolni megy — elvégre háztartásbeli —, aztán egy hét múlva kerül elő. Néha, a változatosság kedvéért nem a kulcsot, hanem a gyerekeket viszi be valamelyik lakótársához, mindig fontos elintéznivalója van, amely azonban szerencsére nem vesz sok időt igénybe... Aztán mindig kiderül, hogy nem ott volt, ahol mondta és „elfoglaltsága” mindig tovább tart a tervezettnél. A III. kerületi tanács gyámügyi előadójának az a véleménye, hogy a gyerekek elhanyagolásáért mindkét szülő egyformán felelős. Előveszi egy tavaly aláírt közös nyilatkozatukat, melyben vállalják, ha bármelyikük azt észleli, hogy a gyermekek élelmezése, gondozása nincs biztosítva, azonnal jelenti a rendőrségen vagy a gyámhatóságon. Álláspontja szerint, ha a férfi nem is jár minden nap haza, látnia kellett, hogy a lakás és a gyerekek kriminális állapotban vannak, róluk az anya nem gondoskodik. Ez kétségtelenül így is van. Nem is kívánom védeni az apát, éppen eléggé felelőtlen. De szerencsétlen is. Aznap, amikor a gyermekeket állami gondozásba vették, este kilenckor becsengettem a lakásba, szerettem volna találkozni az anyával, megkérdezni, ő hogyan vélekedik saját magatartásáról. De csak az apát találtam otthon, kisírt szemmel nyitott ajtót. Felesége hollétéről semmit sem tudott. Az utóbbi időben kétszer változtatott állást, egyszerűen nem ment be dolgozni, mert az asszony nem jött haza a megbeszélt időre, és ő úgy gondolta, inkább legyen igazolatlan napja, de megvárja, mikor méltóztatik hazajönni a három gyerekéhez. Az asszony este nyolc óra körül megérkezett, de ő már szégyellt azon a munkahelyen megmaradni. Persze lehet, hogy ez csak ürügy. Az sem vitás: régen jelentenie kellett volna a gyámhatóságnak, hogy a gyermekek fejlődése veszélyeztetve van. De a veszélyeztetést, az ifjúság elleni bűntettet az anya, Kiss Istvánná követte el. Kért Tárná* A hagyományokhoz híven július első vasárnapján ünnepségekkel köszöntik országszerte a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. A sellyei művelődési házban a Sellye és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet, az Ormánság Tsz, a Sellye és Vidéke Építő Ktsz, a Dél-Dunántúli Vegylanyagkiszerelő Ktsz, valamint a Pécsi Faipari Ktsz sellyei részlegének rendezésében közös termék- és árukiáilltás nyílik. A strandfürdőnél rendezett ünnepi esten Nagy Sándor, a Baranya megyei MÉSZÖV elnöke niund beszédet. A műsorban fellep a mohácsi és a pécsi KISZÖV tánccsoport, valamint a Sellyei Fmsz. felső- szentmártoni délszláv együttese. \
