Dunántúli Napló, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-11 / 136. szám
Y Prágai levél A száznegyedik előadás A budapesti Nemzeti Színház együttese június első ׳■ * felében Varsóban és Prágában vendégszerepei. Mindkét fővárosban P. Weiss: Marat halálát és Ma- dách: Ember tragédiáját adják elő. A prágai két bemu- tatót június 7—8-án tartották meg a Tyl színházban. Az ember tragédiáját Budapesten először 1883-ban mutatták be. 1886-ban Jaroslav Vrchlicky ismert cseh költő és fordító figyelt fel a Tragédia német fordítású- ra és azt ״zseniálisan bátor műnek’’ nevezte, később Frantisek Brabekkel együtt lefordították cseh nyelvre és 1892 őszén — a bécsi bemutató hatására — a Prágai Nemzeti Színházban is előadták. A rendőrségnek már a premier előtt is ellenvetései voltak és a szövegben ״vál- toztatásokat hajtott végre”. Az előadások cseh radiká- lis közönsége nagy tapssal fogadta a párizsi jelenetet és a zenével együtt énekelte a Marseillaise-t, minden al- halommal ismétlést követelve. A 31. előadást 1892. ok- tóber 6-án már a ״rendőrség széleskörű intézkedései mellett” tartották meg és a párizsi jelenetet ki akarták hagyni. A prágai rendőrség ekkor gróf Frantisek Thun helytartónak jelentést küldött: ״Bizalmas értesülés alapján bátorkodom magas tudomására hozni, hogy a radikális cseh diákság körében az úgynevezett haladó diák-frakció agitációt folytat oly irányban, hogy ,Az ember tragédiája’ című színmű esetleges újabb átdol- gozott változatban való előadása alkalmával, nevezete- sen abban az esetben, ha a ,Párizs’ című képet és a ,Marseillaise’-t kihagyják, a cseh Nemzeti Színházban provokáljon és a színház igazgatóságát kifütyüljék. Prága 1892. dec. 5-én”. Ez eldöntötte a Tragédia sorsát. Bizalmas utasítás be- tiltotta a további előadásokat. Ez ügyben a helytartói hivatal levelet váltott Taaf miniszterelnökkel is. Mind- ez kapcsolatos a német, osztrák, olasz szövetség Fran- ciaország elleni éles fellépésével. Tekintettel kellett lenni a német szövetséges érzékenységére és emellett Thun helytartó személyes ismerőse Vilmos császárnak. Az előadás sikere maradan dó nyomokat hagyott. A Prágai Nemzeti Színház évkönyve szerint 1892-ben Az ember tragédiáját többször adták elő Prágában, mint Az eladott menyasszonyt, Faustot vagy a Lohengrint. Egy korabeli prágai lap így ír ״színtiszta költői mű ez, nemesítő hatású s mint láttuk, a közönség nagy tömé- geit is lenyűgözte”. A következő bemutatóra 1904-ben, már az úgyneve- zett ״fiatal cseh színházi korszakban” kerül sor és a siker még nagyobb. Prágát ״Madách-divat” uralja. Nemcsak prágaiak, de vidékiek is tömegesen látogat- ták az előadásokat. A felújított Tragédia rendezését ek- kor a cseh színháztörténetben kimagasló szerepet ját- szó Jaroslav Kvapilra bízták. A darabot hetente 3—i ízben is bemutatják, kettős szereposztásban. Az egyik ״Éva” Leopolda Dostalova — aki hatvan éven át ját- szott a cseh. színházművészet fellegvárában; él és így emlékezik vissza: ״szívesen játszottam Éva szerepét, mert az változatos lehetőségeket nyújtott a művészi alakításra. A drámának nagy volt a sikere. Meggyőző- désem, hogy e halhatatlan mű még sok sikert fog aratni, mert mondanivalója mindig időszerű”. Pár hó- nap millva Brno és Plzen színházai is bemutatják a Tragédiát. A három színház egymásnak kölcsönzi a díszleteket és kosztümöket. A nagy művet 1909-ig cseh színpadokon 103 ízben mutatják be: 104-ik előadásra június 8-án ke- rült sor. A Tragédia sikerei bevonultak a cseh—magyár színházi és irodalmi kapcsolatok történetébe. Az irodalomtudomány és a cseh—magyar kulturális kap- csőlátókat kutató tudósok számára a prágai Károly Egyetem Magyar Intézetének vezetője, Rákos Péter kandidátus fedte fel a Tragédia prágai és csehországi visszhangját. HALASI GYÖEGY formákat iskolát megközelítő képzettség megszerzését. Támogat- ni kellene nálunk is azt a koncepciót, amelyet egye- lőre az iskolarendszer ״meg- kettőzésének” neveznek. Továbbra is megmaradna a dolgozók általános isko- Iája, ez lenne az egyik, a magasabb fokozat. Az ilyen ״teljes” iskola egyenértékű lenne a rendeskorúak álta- lános iskolájával, mint ahogy ez ma is van. A má- sik, a ״nem teljes” iskola rövidebb és kötetlenebb tan- terv alapján oktatna, a leg- szükségesebb ismereteket nyújtaná, annyit, amennyi- re ma elengedhetetlenül szükség van az üzemekben. Az iskolai kötöttségek fel- lazulnának, elmaradhatna a vizsga, a beszámoló, ugyan- akkor azonban megőrizné iskolai jellegét. A hallgatók tervszerűen, a tanítás-tanú- lás törvényei szerint, foko- zatosan, egymásra építetten jutnának az előírt ismere- tek, követelmények birtoká- ba. Ez az iskola is adna bi- zonyos végzettséget a társa- dalmi élet és a termelés meghatározott területeire és elképzelhető, hogy alapot biztosítana a továbbtanulás- ra a ״teljes” iskolában. A kevesebb erőfeszítést kívá- nó követelményeknek a rossz munka- és életkörül- mények között élő dolgozók is meg tudnának felelni. És még valamit: érdemes be- hatóbban foglalkozni a tele- víziós felnőttoktatás külföl- di tapasztalataival és termé- szetesen más módszerekkel, formákkal is kísérletezni kellene. A társadalom igénye Indokolatlan tehát az ide- iglenesség hangulata, ami- kor az egyik legnagyobb' problémánk a viszonylag nagylétszámú iskolázatlan tömegek alapképzésének megszervezése, lebonyolítá- sa. Az igazságot valahol ott kell keresni, hogy a dolgo- zók általános iskolája, mint a felnőttnevelés egyik fór- mája nem képes megoldani ezt a feladatot, még akkor sem, ha mindenki a legna- gyobb energiát fekteti bele. Az élet, a társadalom fej- lődése, differenciálódása, a különböző emberi érdekek új képzési formákat igé- nyelnek, amelyek segítenek mai gondjainkon, de már a jövő szükségleteit is meg- alapozzák. Boc7. József Munka után A csertetői csendőrsortűz című kompo- zícióján. — A nyári tér- vek? — A vállalatnak Orfűn van üdülője. A tagok közül töb- ben ide mennek majd festeni. Mások a Dombay-tó kör- nyéki tájon, Mohá- csőn vagy a szekcsői művésztelepen veszik kézbe palettájukat. És bár az öntevé- kény művészkörök- nek nem a kiállítás a fő célja, igénye- sebb alkotásaink kö- zül 12 képpel szere- peltünk a TIT-ben a négy képzőművész szakkör kiállításán. Bízunk abban» hogy a Derkovits Gyula-szakkör tag- iái a jövőben is je- lentkeznek művész1 alkotásaikkal. (—thiss) Horváth Olivér szakkörvezető tanár elmondja azt is, hogy gyakran tarta- nak vetítettképes előadást. Hetven diá- juk van, a további gyarapítást házilag oldják meg. A szak- köri tagok némelyi- kéből már előcsillan az eddigi munka eredményességét iel- ző tehetség. Bodrogi Frigyes nemrég ön- álló kiállítást tartott a Ságvári Endre Művelődési Házban, Sipos István bánya- mozdonyvezetőt de- koratív faládikái alapján szinte kifor- rótt faragóművész- nek mondhatjuk. Ép- pen most dolgozik szemmeltartása, el- lenőrzése? — kérde- zem Horváth Olivér főiskolai tanártól, a szakkör fáradhatat- lan munkabírású ve- zetőjétől. — Feladatom va- lóban nem könnyű Célunk azonban el- sősorban az esztéti- kai nevelés, a tehet- séges tagok önálló munkákra serkenté- se és nem ritkán: az egyetemi, főiskolai továbbtanulásra való előkészítés. Nem tö- rekszünk arra, hogy neveltjeink minden körülmények között festőművészekké képződjenek. Célja- ink elérésére a kö- zösségi nevelésen ki- vül egyéni foglalko- zást is végzünk. Amikor benyitunk a Ságvári Endre Művelődési Ház kép- zőművészeti szakkö- rének apró helyisé- gébé, éppen vetített képes előadást tart Mendöl Zsuzsa, a Leöwey Gimnázium tanára. Csendben, elgondolkodva hall- gatják a fiatal mű- történészt. Van, aki még jegyzetel is a félhomályban. Kik ezek a külön- böző korú szakköri tagok? Csapó Dezső- tői megtudjuk, hogy az ércbánya dolgo- zóiból adódik a 21 főből álló szakcso- port. Van közöttük mérnök, technikus, csillés, segédvájár és több ipari tanuló. — Nehéz lehet a különböző foglalko- zású, gyakran há- rom műszakban is dolgozó tagok művé- szí fejlődésének Új módszereket, A felnőttoktatás az el- gőzök általános iskolájára, múlt húsz évben a történél- és ez a társadalom gyors fejlődését figyelembe véve halaszthatatlan kötelessége- két ró mindnyájunkra. Köz- ismert, hogy az oktatási in- tézmények, társadalmi szer- vek nagy gonddal és körül- tekintéssel foglalkoznak . a felnőttoktatás szervezésé- vei. De azt is tudjuk, hogy egyes üzemek vezetői a tér- melésre való hivatkozással, saját jól felfogott érdekeik ellenére is akadályozzák dolgozóik továbbtanulását. Talán egyedül a MÁy Igaz- gatóság a kivétel ez alól, ahol már egy-egy sikeres vizsga elismeréséül is juta- lomban részesítik a tanuló- kát. Abban is van némi igazság, hogy akik nélkü- lözhetetlennek tartották a legminimálisabb képzettség megszerzését, azok már rég túl vannak rajta, a jelenlegi tanulók pedig nem veszik elég komolyan, inkább kényszerítő körülmények miatt jelentkeztek. A fel- nöttoktatás fiatalodási fo- lyamata sok fegyelmezetlen- séget szül, ezek a korosztá- lyok egyszer már abbahagy- ták a tanulást s most sem mindig a legnagyobb kedv- vei járnak az esti iskolák- ba. Összehangolt intézkedé- sekre lenne szükség, a tá- mogatás fokozására, hogy a helyzet megváltozzon és első lépésként legalább a továb- bi létszámcsökkenést meg- akadályozzuk. A társadalom összefogása mellett, vele párhuzamosan bizonyos szervezeti intézke- désekre is gondolni kell. Régóta hangoztatjuk olyan iskolarendszer létrehozását, amely az eddiginél ponto- sabban, differenciáltabban alkalmazkodik az emberek tanulási lehetőségeihez, sok- oldalúan figyelembe veszi az iskolán kívül rekedtek élet- és munkakörülményeit és összhangban van a tár- sadalom igényeivel. Az is- kolareform, amely kiterjed a dolgozók általános isko- Iáira is, sok tekintetben al- kalmazkodik ehhez az alap- elvhez. Elkészült néhány osztálynak a rendeskorúaké- tói eltérő tanterve, tanköny- ve, az általános és szakmai műveltség összekapcsolása ״felnőtt esi ti” ezt az intéz- ményt. Ez a változás min- den bizonnyal jobban vonz- za majd a dolgozókat, mert figyelembe veszi a legfon- tosabb tanulási ösztönzőt: az egyéni érdekeltséget. Ha a szakmai ismeretek majd teljes jogú tantárgyként vo- nulnak be az általános isko- Iákba és a tantervek szer- vés részévé válnak, akkor az általános iskolai végzett- séget és a szakmunkásképe- sítést közel egyidőben sze- rezhetik meg a hallgatók. Ez is, mint minden más fór- ma, csupán lehetőség, ame- lyet az üzemeknek kell majd valósággá változtatni. A ״második” iskola Az iskolarendszer ilyen és hasonló strukturális változá- sokkal valóban népszerűbbé válhat. Ennek ellenére szin- te hihetetlennek látszik, hogy a megyében élő hét- venezer, országosan pedig közel másfél millió iskolá- zatlan embert belátható időn belül teljes értékű ál- talános iskolai képzettség- hez lehet juttatni. Sokkal reálisabb az az elgondolás — s ennek mind több a híve —, hogy a többségét egy különleges, oldottabb oktátási-képzési folyamatba kellene bevonni. Lengyel- országban pl. rövidített ált. iskolai tanfolyamok működ- nek, amelyek a 35 éven felüliek számára lényegesen megkönnyítik az általános mi igazságszolgáltatás egyik eszköze volt. A dolgozók is- kóláiban tízezrek szerezték meg a munkakörükhöz szükséges általános és szak- mai műveltséget, sokan vé- gigjárták valamennyi foko- zatot, az általános iskola nyolc osztályának elvégzése után érettségiztek, majd egyetemen fejezték be ta- nulmányaikat. Néhány év óta, de különösen mostaná- bán ezeket az iskolákat — főként az általános iskolát — az ideiglenesség hangú- lata veszi körül. ״Túlélték magukaf’, ״teljesítették fel- adatukat”, ״több a gond, mint az eredmény” — mondják. Ez a szemlélet azután sokszor meghatároz- za a ״hozzáállást”, az intéz- kedések hatékonyságát, a valóban meglévő gondok megoldására irányuló ener- giák mennyiségét. Vajon igaz-e az, hogy az általános iskola teljesítette történelmi igazságot szolgál- tató funkcióját? v Aggasztó számok A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az 1960-as népszámlálás idején a me- gye 14—60 életévig terjedő össznépességének 49,5 száza- léka nem rendelkezett nyolc általánossal vagy ezzel egyenértékű iskolai végzett- seggel. Ez a szám nagyjá- ból megegyezik az országos adatokkal. Ebből a 76 547 főből 1960—66 között ősz- szesen 8 433-an végezték el a dolgozók általános iskolá- ját A megye egyik nagy- vállalatánál, a Mecseki Szénbányászati Trösztnél a hét évvel ezelőtti adatok alapján 9 600 olyan dolgozót tartottak nyilván, aki nem fejezte be az általános is- kólát, s egy nemrégi fel- mérés alig mutatott váltó- zást Könnyű kiszámítani, hogy jelenleg mintegy hét- venezer ember él, dolgozik nagyon is hiányos felké- szültséggel. Ezt az arányt negatívan módosítja az a sajnálatos tény, hogy évente három-négyszáz rendeskorú fiatal marad ki különböző okok miatt az általános is- kólából, velük később már a felnőttoktatásban kell számolni. A statisztika elemzéséből az is kitűnik, hogy csökken az érdeklődés a dolgozók ál- talános iskolája iránt. Az előbb felsorolt számok és e megállapítás közötti ellent- mondás csak látszólagos, ugyanis a hetvenezer ember csupán ״anyag”, lehetőség a felnőttoktatás számára, ahhoz azonban, hogy tanul- janak is, még sok feltételt kell biztosítani. Azon kívül a csökkenő irányzat csak az utóbbi években öltött na- gyobb méreteket. 1957—60- között magas volt a jelent- kezeitek száma, 1960-ban mélypontra zuhant, majd ettől kezdve öt éven kérész- tül ismét növekedett és kö- rülbelül 1500-an fejezték be tanulmányaikat évente. Most ismét olyan időszak- bán vagyunk, amikor az erőfeszítések nem hozzák meg a várt eredményt: 1966-ban alig nyolcszázan végeztek s az idei tanévben a beiratkozottaké sem ha- ladja meg ezt a számot. Természetesen ez még mó- dósul is az év végéig, hi- szén a másik legnagyobb gond az évközi lemorzsoló- dás. A beiratkozott haliga- tők átlagosan 53 százaléka nem kaphat bizonyítványt, mert nem látogatta az órá- kát vagy az első beszámoló után kimaradt. Korszer!! fanteryek A helyzet tehát eléggé aggasztó. Azt igazolja, hogy ma is szükség van a dőlKözépkori freskó Czeglédy Ilona régész, az Országos Műemléki Felü- gyelőség munkatársa, a cserkúti templom helyreállí- tását megelőző kutatások közben kvalitásos mester- tői származó és jelentősnek ígérkező középkori freskót — alakos falfestményt — talált a 13. században épült templom hajójának és szentélyének vakolata alatt. A román kori stílust őrző bejárat alatti részt ugyan- csak értékes, omamentális figurák díszítik. A régészeti kutatások befejezése után az Országos Műemléki Fel- ügyelőség elkészíti a temp- lom korhű felújításának és a freskók teljes feltárásé- nak, konzerválásának tervét 2600 vizsgázó az egyetemen és a főiskolán A pécsi felsőoktatási in- tézményekben általában május második felében kéz- dődtek meg a vizsgák. Ezek- ben a hetekben a Pécsi Ta- nárképző Főiskolán 1400 hallgató teszi le 5—6 vizs- gáját, június 20-ig Június 22-től már a 2300 levelező hallgató kezdi meg vizsgáit és az államvizsgákat. A fel- vételik június 26-tól július 11-ig tartanak, mintegy 1300 Jelentkezőt hallgatnak meg ez idő alatt a felvételi bi- zottságok. A jogi karon 300 nappali és kb. 500 esti és levelező hallgató vizsgázik, átlag 5 illetve 7 tárgyból. A vizs- gák meglepően fegyelme- zetten folynak, elmaradás alig van. A vizsgaidőszak június 29-ig tart. Az orvosegyetemen a ha- todévesek kivételével szin- *én ezekben a hetekben vizsgáznak a hallgatók, mintegy 900-an. Június 28- lg befejezik a vizsgákat, és a következő hónap elején megkezdődnek a felvételik A JELENKOR júniusi száma Gazdag, változatos tarta- lommal» színvonalas szép- irodalmi és kritikai írások- kai jelentkezik a folyóirat új száma. A versanyagból kiemel- kednek Fodor József, Simor András, Takáts Gyula és Vihar Béla költeményei. A szépprózai írások sorában olvashatjuk Bertha Bulcsu A nyár utolsó napja című új elbeszélését, továbbá Kampis Péter és László Anna novelláját. Figyelemre méltók a szám irodalmi tanulmányai. Bajo- mi Lázár Endre francia kró- nikája könnyed, szellemes beszámoló a közelmúltban magyarra fordított s meg- jelent francia könyvekről s a francia irodalmi élet ná- lünk jórészt ismeretlen ér- dekességeiről. Lóránd Imre Elfújta a szél címen Margaret Mit- chell világhírű regénye má- ig tartó példátlan népszerű- ségének okait kutatja, s az ország legnagyobb antikvá- riumában szerzett tapaszta- latai alapján elemzi a mai bestsellerek és különösen a nőolvasók ízlésének össze- függését. A képzőművészeti rovat- bán ezúttal Tóvári Tóth Istvánról, a Győrött élő Munkácsy-díjas festőmű- vészről és a Kaposvári Ta- vaszi Tárlatról olvashatunk írásokat. A kritikák közül különös érdeklődésre tart- hat számot Nemes István írása a költészet napjára megjelent vidéki költői an- tológiákról, és Tóth István recenziója László Lajosnak a Sorsunkról megjelent ta- Bulmányáról. « i i i
