Dunántúli Napló, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
1967. JÜNIUS 4. napló 4 Jugoszláv autóbuszjárat n r Közlekedik rPPSPP -------------m hetente háromszor Négy kiváló tanár a mai fiatalokról Nyílt, józan, becsületes gyerekek tása esetén 20 százalékos ked- vezményt adnak az utasok- nak. A velük kapcsolatban ál- ló jugoszláviai közlekedési vállalatok közreműködésével egyetlen átszállójeggyel bárki keresztül-kasul utazhatja egész Jugoszláviát. Egyelőre csak Eszékig váltható meg forintért az autóbuszjegy, s erre még nem vonatkozik a kedvez- mény. De aki onnan tovább utazik és dinárral fizet, 20 százalékos ármérsékléssel kap- ja meg retúrjegyét. A tár- gyalások előrehaladásával re- mélhető, hogy a kedvezményt a forinttal fizető utasokra is kiterjesztik. Ez akkor lesz le- hetséges — mondotta Zlatko Jurenec, ha a turisták visz- szaútban dinárért váltanak jegyet. A küldöttség tagjai kérdé- seket tettek fel a 12. AKÖV vezetőinek. Érdeklődésük köz- pontjában a vállalat tévé- kenysége állt, de feltett kér- déseik — milyen az autóbusz- összeköttetés Budapesttel és más országrészekkel, akadály- talanul lehet-e eljutni a Bala- tonra, stb. — a turizmus iránt egyre növekvő igények- re utaltak. A Dunántúli Napló szer״. kesztőségében Vasvári Ferenc, a lap főszerkesztője és Braun Károly, a Lapkiadó Vállalat igazgatója fogadta a küldött- séget, mely rövid eszmecsere után körsétát tett a Mecsek- ben, megtekintette a várost, majd délután 1 órakor a Csazmatransz menetrendsze- rű járatával visszautazott Eszékre. Szombaton reggel 9 óra 20 perckor befutott Pécsre a 12. sz. AKÖV jugoszláviai part- nerének, a Csazmatransz-nak első autóbuszjárata, mely mos- tantól minden szerdán, szom- baton és vasárnap közlekedik Eszék és Pécs között. Zlatko Jurenec igazgatót, valamint a busszal érkezett sajtóküldött- séget, a Borba, a Vjesnik, a Glas Slavonije, a Vecsernje Novosti, a zágrábi televízió és az eszéki rádió munkatársait Laki Pál, a 12. sz. AKÖV igazgatóhelyettese és Erdő Já- nos, a személyforgalmi osztály vezetője köszöntötték. Csazma kétezer lakost szám- láló kis helység — mint Zlat- ko Jurenec igazgató elmon- dotta —, de a községben mű- ködő Csazmatransz a legna- gyobb jugoszláviai közlekedési vállalatok egyike. A vállalat- nak több, mint 2000 autóbusza van, járataik 200 vonalon be- hálózzák Jugoszlávia tekintő- lyes részét. Az eszék—pécsi járat, melyet június 3-án reg- gél indítottak útjára. mint nemzetközi járat, első a vál- lalat történetében. A Csazma- transz és a 12. sz. AKÖV ve- zetői már hosszabb ideje tár- gyalnak kapcsolataik bővíté- séről. Ennek köszönhető, hogy ha elkészül a barcsi híd, Bar- csőn keresztül járatot indíta- nak Budapestre, s amennyi- ben Gyékényesnél megnyitják a határt, úgy hamarosan har- madik nemzetközi autóbusz- járatról is szó lehet. Zlatko Jurenec tájékoztató- ja szerint a Csazmatransz 200 autóbuszvonalán retúrjegy vál tennivaló: közismert, hogy az illetékesek ezt látják, és azt is tudják, hogy a kiegyensú- lyozott anyagi helyzetű, túl- munkában ki nem merült ne- velők döntő tényezők az új nemzedék kialakításában. Biz- tosra veszem, hogy a nemzeti jövedelem elosztásának belső arányaiban a végzett munka társadalmi értéke és jövőépítő jelentősége szerint sor kerül további korrekciókra. SZENTGYÖRGYVÁR1 TIBOR: — Azt hiszem, a pedagógus tekintélye megmarad, viszont az átlagember színvonala, igé- nyei nőttek. Ez okozza azt az optikai csalódást, hogy ma nem olyan tekintélyes a mi hivatásunk, mint régen volt. Kívánnivaló? Anyagiakban, ahogy én látom, különösen falun nincs komoly panasz. Viszont saját magunknak töb- bet kellene törődnünk önfej- lődésünkkel. Ehhez esetleg több segítséget is kaphatnánk. Én sokszor mondtam már, hogy a pénzjutalmakat adják olyan utalványban, amit ki- zárólag könyvben lehet be- váltani. Ebben az esetben nem fordíthatnánk más, egyéb- ként szükséges cikkek vásár- lására. Végül a falvak egyéb beosztásban lévő vezetői zár- kózzanak fel a pedagógusok mellé a társadalmi példamu- tatásban. Bennünket akkor is megszólnak, ha bemegyünk egy nagyfröccsre a kocsmába. De az volna a jó, ha nemcsak mi vigyáznánk az ilyesmire. Földessy Dénes Száguldó halál (3) Az áldozatok rek tudnak ilyen csöndes türelemmel mosolyogni, szinte megbocsájtva min- dent, mi volt s mi lesz, pillantásában a megpróbál- tatások szomorú, tompa fé- oyével. Tragikus pontosság- gal emlékezik mindenre: hogy csak a jobb szemhé- ját nyolc helyen kellett ősz- szevarmi, hogy mennyi ideig feküdt az idegsebészeten, hogy a baleset után vérző fejjel egy autóbusz indult el vele Pécs felé, hogy új- ra, meg kellett tanulnia bizonyos alapmozgásokat. Az utolsó fájdalmas operá- ciója márciusban volt. — Most már elég jól ér- zem magam — mondja —. Ha jó az idő, én is jól va- gyök. De főleg a szédülések zavarnak, nem tudom, hogy melyik percben és hol ér el Az időjárásváltozásra nagyon érzékeny vagyok. — Tanít? — Ó, nem. Egy hete ugyan szó volt arról, hogy esetleg elkezdhetném. Em gyed hatkor történt az 57. számú úton a lothárdi el- ágazásnál. Dákosék Skodája tompított fénnyel, szabályo- san az út jobboldalán ha- ladt. A velük szemben ér- kező SB 06-10 rendszámú tehergépkocsi vezetője kö- rültekintés nélkül előzött, majd előbújva a dömper mögül elveszítette uralmát a jármű fölött, az ellenke- ző oldalra csapódott a Sko- da elé. A személykocsinak tizenhat méter féktávolsá- ga volt. — Beleestem az üvegbe, a műszerfalba — mondja Dákos Józsefné, túljutva a nagy szenvedéseken, de tá- volról sem egészségesen. Az orvosi beavatkozás eredmé- nyeként arcán csak halvá- nyan fedezhetők fel a sú- lyos sérülés nyomai. — Az arcom összezúzódott teljesen, eltört az orrcsontom. Ezen- kívül bordatörésem volt, agyrázkódásom. Reggel fél héttől délután háromig ope- ráltak a klinikán. A sokat szenvedett embeT ehangoltan nézegetem a szomorú névsort. A nevek mögött lexikon- szerű tömörséggel ennyi áll: K. János huszonkét éves, a testvérével pótutasként mo- torozott, a karambol követ- keztében megrokkant a jobb lába. K. Emilné meg- halt, csak a férjével beszél- hetek. K. Pálné ugyancsak meghalt, a férje előzetes le- tartóztatásban van. H. Fe- renc harminchárom éves, szabályosan motorozott, egy útkereszteződésben belero- hant egy másik motoros. H. Ferenc súlyosan megsérült, egy év óta fekszik beteg- ágyában, a baleset követ- keztében az egyik lába hat centivel rövidebb lett... Reménytelen arcok nehéz fáradtsága tűnik föl, kór- házi szenvedések ólmossága, a pillanat döbbeneté. Szó- morú életsorsok; a felelőt- lenség, mások meggondolat- lanságának az áldozatai. Tragédiájuk jóformán egy- egy figyelmetlen pillanat műve volt... Öcsárd, Kossuth utca 25. Dákos Józsefné, tanárnő. A súlyos baleset tavaly októ- bér 26-án reggel háromnetanára, Baranya megye kö- zépiskoláinak szakfelügyelője, dr. Fekete Miklós, a Pécsi Zippernovszky Károly Techni- kum magyar—orosz—német szakos tanára és Szent- györgyvári Tibor, aki a Szentlőrinci Mezőgazdasági Technikumban magyart és tör- ténelmet tanít, a legmagasabb pedagógus kitüntetést, a Kiváló tanár címet kapja meg. Most a köznevelés három egymás- sál összefüggő alapvető kér- déséről beszélgettünk velük. — Társadalmi megbecsülé- sünk lényegesen magasabb, mint a felszabadulás előtt volt. Igazoljam? Tizennégy éven át tanítottam a felsza- badulás előtt. Soha sem ki- tüntetésben, sem jutalomban nem részesültem. Huszonhar- madik éve tanítok a felszaba- dulás óta: háromszor tüntet- tek ki, sokszor részesítettek jutalomban, s ebben nem va- gyök kivétel. Ismeretes, hogy a múlt év februárjában ren- dezték a pedagógusok illet- ményeit. A fiatalabb korosz- tályoknak ez jelentős segítség volt« De e téren van még kell foglalnia a minisztérium kiküldötteinek, biztosan lejön- nek a fizika—kémia tagozat érettségijére. A Rákóczi úton pedig hamarosan négy fiú és egy leány örül a tanárpapa ki- tüntetésének. Szentlőrincen, a labda mellől jött a levélért a tanár úr, s két kislányához ment vele vissza. A négy levél azt jelentette: Z á k o n y i Lászlóné, a bogá- di iskola magyar szakos igaz- gató-helyettese, Tibor Ist- vánné, a Nagy Lajos Gimná- zium biológiai—kémia szakos------------------*--------------------« Jugoszláv nemesített kukori- ea-vetőmagot kapott ajándékba a baranyahidvégi Közös Üt Tsz az Eszéki Ipari és Mezőgazdasági Kombináttól. A tsz agronómusai összehasonlító kísérleteket végez- nek a jugoszláv és magyar vető- magvakkal. A 40 holdas kísérleti táblán kikelt és szépen fejlődik mind a két kukoricafajta. — Amatőrök figyelem! Kossuth u. 1. alatt a FÉNYSZÖV pavilon- jában Kedves vásárlóink szeren- esés esetben ingyen hívást, má- solást nyerhetnek. Minden har- madik tekercsre jut nyeremény. — Diáktánciskola kezdődik jú- nius 9-én, pénteken este fél 7 órakor a KPVDSZ Művelődési Otthonban (József u. 15.). Vezeti: Hermann. A postás vasárnap hozta Ä mind a négy levelet. A bogádi címzett éppen vizet forralt a vasárnapi ebédhez, megtörölte kezét, leült kicsit és latolgatta: a falumúzeumért? A tízéves küzdelemért, amit egyedül vívott a felsőtagozat élén? Mindegy, elismerték, jól- esett a gondolat, aztán főzte tovább az ebédet. Pécsett, a Petőfi utcában csengetett a postás, és az expresslevél épp egy takarító háziasszonynak szólt, aki arra gondolt, hogy talán szállást KÉRDÉS: Miben látja pedagógiánk legidőszerűbb problémáit? ZAKONYl LÁSZLÓNÉ: — Nálunk minden tárgyi feltétel megvan ahhoz, hogy a tantervi anyagot közelebb hozzuk a gyerekekhez. Pél- dául ilyen kis iskolában, mint a miénk, még keskenyfilm- vetítőgép is rendelkezésre áll. Falusi viszonylatban azonban nincsenek még meg a szako- sítás, illetőleg körzetesítés személyi feltételei. Ha a mos- tani képesítés nélküli nevelők, illetőleg levelező hallgatók végeznek, s ilyen személyi megoldásokra többé nem is lesz szükség, csak akkor lehet maradéktalanul megvalósítani a reformot. Mindezek ellené- re oktatásunkat a határozott fejlődés jellemzi, amit saj- nos a nevelés fejlődése csak igen lassan követ. Ezért szűk- ség van állandó nevelési to- vábbképzésekre. TIBOR 1STVÁNNÉ: — Az ismeretanyag nő, ugyanakkor a tanórák száma, valamint a diákok életkora változatlan. Ebben van az alapvető feszültség, legalább is a középiskolákban, amit csak fokoz, hogy ma szóró- sabb a kapcsolat a tudomá- j'.vok és a gyakorlati élet kö- zott. A régi, reprodukáló tu- dás helyett aktív gondolko- dásra, az összefüggések meg- látására, a tanultak alkalma- zására kell nevelni, többek között azért is, mert a diákok az ismerethalmazt egyszerűen képtelenek befogadni. A ma- gam szakterületén a megöl- dás: önálló kísérletek, megfi- gyelések elvégzése, az emlé- kezőképesség, az összefüggés- látás kialakítása, s mindezek felhasználása az elméleti té- mákhoz. A reform-tanterv so- rán bevezetett munkáltató órák jó hatása ׳is már most jelentkezik. Különösen gazdag tapasztalataink vannak az úgynevezett tagozatos osztá- lyok munkájáról. De eltérünk a számonkérés hagyományos, kizárólag szóbeli formájától is, s helyette összetettebb mó- dón, tehát írásban, szóban, önálló kísérletek, elemzések útján és diafilmértelmezés módszerével vizsgáljuk a ta- nulók tudását. A legtöbb meg- oldást azonban nehezíti, hogy magasak az osztálylétszámok, kevés a megfelelő, korszerű előadóterem, és pótlásra szó- rul a felszerelés. Dr. FEKETE MIKLÓS: — A korszerű pedagógia el- sődleges követelménye, hogy a nevelő a mély meggyőződés szuggesztivitásával sugározza a szocialista világszemléletet minden összetevőjében. A gyermek érzékeny, a serdülő már vájtfülű: a meggyőződés fedezete nélküli szólamok le- peregnek róla és csak a pe- dagógus hitele > vész kárba. Egy ilyen páratlan történelmi Sporthírek Labdarúgó NB II. PVSK—Dombóvár 1:« (IS)). PVSK- pálya, góllövő: Garami. Labdarúgó NB ül. BTC—Helyiipar 4S) (IS(). BTCpálya. Barátságos mérkőzések: Komlói Bányász—Pécsi Dózsa n. 6:1 (1:0). Pécsi Dózsa—Komlói Bányász n. S.C (1:0). keztetéseket csak az vonhat le, akik nem él köztük, és ezért talán nem is tudja, annyira szeretni őket, hogy ismerhesse is, megérthesse is a diákokat. Gondoljuk meg, mennyi lemérhetetlen, sokszor ellentétes hatás éri még az ifjúságot! Csodálkozhatunk-e, hogy egyik-másik, aki nélkü- lözi a póztalanul is tekintély- súlyú szülői vagy nevelői se- gítő kezet, torz védekezéskép- pen holmi blazirtságba, sün- disznóállásszerű cinizmusba hanyatlik? De a mai gyerek kivételesen érdeklődő, formál- ható, csak meg kell tudni ta- lálni a hangnemet, az adekvát stílust. Nem vitás, hogy ka- tegorikus kinyilatkoztatások- kai nem lehet őt nevelni. SZENTGYÖRGYVÁRI TIBOR: — Nem a mai gyerek lett más, a kor változott meg kö- rülötte. Nálunk zömmel falusi diákok tanulnak. Ezeknek az érzékenysége, a világ iránti fogékonysága hihetetlen mér- tékben megnövekedett. Hol van már a régi ״bölcs nyu- galmú”, a maga világából ki- lendíthetetlen falusi ember? Ezek a fiatalok már a falun is várost akarnak teremteni. Jól nevelhető anyagot jelen- tenek tehát, csak kézben kell őket tartani. KÉRDÉS: Mi a véleménye a pedagógusok helyzetéről? ZAKONYl LÁSZLÓNÉ: — Szerintem a falusi neve- löknek alig lehet okuk anya- gi természetű panaszra. Ezt elsősorban az illetményföld okozza, ami Bogádon például tavaly 4—6 ezer forint tiszta mellékjövedelmet jelentett készpénzben. Mégis nagy gond a helyben lakó pedagógusok hiánya, amit véleményem sze- rint a kedvezményes házépí- tési akció sem old meg. Itt utalok a nevelésről mondot- takra: a naponta városba ha- zajáró nevelők, valamint az otthoni gondokkal küzködő sok pedagógus családanya az oktatás mellett nehezen bir- kózik meg a nevelési felada- tokkal. Ahhoz helybenlakó, állandó szellemi frisseségben élő és főleg ráérő nevelők szükségesek. TIBOR ISTVÁNNÉ: — A mi munkánk eredmé- nye nehezen mérhető. Ez okozza azt a helyzetet, hogy a tanár értékelése nem min- dig olyan, amilyennek ő ma- ga szeretné. A másik gond: főleg fiatal kartársakban él az igény, hogy tudományos téren továbbképezzék magú- kát. Ez többek között azért nehéz, mert viszonylag sok időt kell jövedelmük kiegé- szítésére fordítaniuk. Enélkül ugyanis nem tudják kielégí- teni a városi kultúrember érthető igényeit. Itt kezdődik a felaprózás, ami sok esetben szakmai elszürkülést jelent. Dr. FEKETE MIKLÓS: fordulat idején az iskolai ta- nításnak, a korszerű tudomá- nyos ismeretek alapjának le- rakása során is a nevelés esz- közévé kell alázatosulnia. A nevelésközpontúság ma a társadalmi, politikai feladatok megoldásának a módja. SZENTGYÖRGYV ÁRI TIBOR: — Minden század feladja a nevelési-oktatási leckét, és ezt a leckét végig kell esi- nálni. Hogy, ma ebből mi a legnehezebb? Nálunk, a tech- nikumokban a szakmai és közismereti műveltség össze- hangolása. Nekünk jó szak- embereket, ugyanakkor a kor általános szellemi színvonalán álló egyéniségeket kell kine- vélnünk, akik a jövő falujá- nak nemcsak szakmailag, ha- nem általában szellemileg élesztői is lesznek. A megöl- dás a korszerű nevelés tárgyi és szervezeti módszereivel le- hetséges. Ha például én a ma- gyár órákon olyan diákokat nevelek, akik majd később na- pi munkájuk mellett szeret- nek és tudnak olvasni, akkor eleget tettem. KÉRDÉS: Milyen a mai gyerek? ZAKONYl LÁSZLÓNÉ: — Feltétlenül élénkebb, bát- rabb, önálló véleményalkotás- ra képesebb, mint régen volt, amellett technika- és sport- szerető. Ugyanakkor még min- dig nagy a különbség a városi és falusi gyerek között. A vá- rosiakban az elmondottak sokkal erősebb mértékben, fő- leg túlzott kritikai szellemben nyilvánulnak meg. Hogy mit lehetne tenni? A tanár tárgyi tudásával szerezzen magának tekintélyt, mert a mai gyerek hamar észreveszi a bizonyta- lanságot. Szeresse a tantár- gyat, mert ez könnyen átra- gad a diákra. Végül legyen igényes önmagával szemben, főleg legyen igazságos. TIBOR ISTVÁNNÉ: — A mai gyerektől többet követelünk, mint a régitől. A tanulás, a társadalom jobban igénybe veszi. Azt mondják: érzelmekben szegény. Ezzel szemben még a természettu- dományok is érzelmi hatást váltanak ki belőle. Sok a tér- mészetjáró, állat- és növény- kedvelő fiú és leány. A velük való bánásmódban pedig mindössze meg kell találni a közös szálat, az érdeklődés szálát diák és tantárgy kö- zött, de ezt szinte egyenként minden gyereknél, hiszen min- den gyerek másban tudja ki- élni magát. Dr. FEKETE MIKLÓS: — A mai gyerek emberi méltósága tudatára ébredő, becsületes szándékkal igazsá- got kereső, nyílt, kiegyenese- dett gerincű, tartalmas életre vágyó, józan gyerek. Van ugyan számos negatív tünet is. De ezekből negatív követ1 ¥ r A jugoszláv vendégek a szerkesztőség klubjában.
