Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-13 / 111. szám
3 napló 1967. MÁJUS 13. Ma délelőtt nyit a Balokány fürdő évele legnagyobb forgalmát az egyetlen napra eső 5200 fürdőző jelentette. A KÖJÁL határozata szerint azonban az idén már csak 3000 embert szabad a Ba- lokányba beengedni, mert nincs több részére terület a pihenésre. napozásra. Hogy mégis többen kereshessék fel a strandfürdőt, a vállalat vezetősége tárgyalásokat folytat az I. kerületi tanáccsal: bocsássák a vízművek rendelkezésére a strand kapujától az utca frontjáig terjedő szakaszt, ami újabb ezer embernek adna helyet a napozáshoz. Remélhetőleg, a tanács megadja az engedélyt, s akkor megkezdődhetnek a bővítési munkák. Addig is a medence 24—25 fokos vízében hflsölhetnek a fürdőzők. június 1-ig minden szombaton és vasárnap délelőtt 10 órától este 6-ig, utána pedig mindennap reggel 8-tól estig. Ezt a hírt közölte velünk Korhecz József, a Pécsi Víz- és Csatornaművek művezetője tegnap délben, a műszaki bejárás után, amikor is a tűzoltók, egészség- ügyiek és egyéb szakemberek engedélyt adtak a nyitásra. A Balokány fürdőben egyébként hetekkel ezelőtt megkezdődött a munka: kijavították a medencék repedéseit. átfestették a padokat, s a 129 kabint biztonsági zárral látták el. Erre azért volt szükség, hogy mindenki saját kulcsot kapjon kabinjához. Egy- egy kabinban aztán annyian öltözködhetnek át, amennyien akarnak, csak fürdőiegyet kell venni. A Balokány kismedencé- jét már használják az úszók, akik tulajdonképpen kipróbálták a vizet. Elégedetten állapították meg, hogy kellemes és minden bizonnyal a nagyközönségnek is ez lesz a véleménye. Az utóbbi Ma elutazik a lahti oratóriumkórus A viszontlátásra, lahtiak! Ilyen elismerést még sohasem kaptunk — mondotta Urpo Pesonen, a kórus vezetője nyék. A finn emberek is vendégszeretőek, de talán kiseé nehezebben oldódnak fel. És hogy önök milyen kitűnő szervezők! A forró fogadtatáshoz ilyen gyönyörű időt biztosítani senki sem tudott volna. És hadd tegyek ehhez még valamit: én valóban nem képeslapokból, egyszeri találkozásból ismerem Magyarországot, édesapám gyakran járt hazájukban, folyékonyan beszélte ezt a szép, de nehéz nyelvet. Tőle hallottam rokonságunkról, tőle, aki a háború előtt a finn-ugor kulturális intézet elnöke volt. örülök, hogy valmlt tehetek a két nép barátságáért, s azzal búcsúzom: Viszontlátásra, kedves pécsiek! Bocz József Végzős agráregyetemisták baranyai tanulmányúton Baranya növelte előnyét A Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanárai (balról jobbra) dr. Vincze László, dr. Tőzsér János, dr. Eck Kálmán, dr. Vajda Imre, és dr. Pacs István elmondják véleményüket Földvári Jánosnak (középen) a megyében látottakról. tarka állomány fejlődése és a megye szőlővidékeinek rekonstrukciója. E két tényező különösen jellemzi Baranyát — állapította meg dr. Vág- sellyei István a beszélgetés során. Szembetűnőnek találták a megyében, különösen a bak- sai tsz körzetében virágzó háztáji gazdálkodást, mély az itt élő tez-parasztság jövedel mének jelentős részét képezi. Az e téma körül kibontakozott vita során nagyjából egységes vélemény alakult ki. Objektív okokból — nagyüzemi férőhelyek hiánya — ma még az állatállomány 50 százaléka nem vonható be a közös gazdálkodásba, de közellátási szempontból ennek az 50 százaléknak a termelésére is szükség van. A baksai tsz megtalálta a módját annak, hogyan tehető a háztáji a közös részévé. Az ilyen módon irányított erős háztáji gazdálkodás nem szabhat gátat az egységes paraszti osztály kialakulásának, hisz mértéke a közösben végzett munkán alapúk Az ötnapos tanulmányút kölcsönösen hasznos volt a vendégeknek, vendéglátóknak, s nem utolsó sorban maguknak a hallgatóknak. A most kialakult jó kapcsolat zálogaként május végén az egyetem ismét elküldi hallgatói egy csoportját Baranyába ezúttal a harmadéveseket. — Dr. Szántó László volt pécsi főorvos kitüntetése. Az évtizedeken át Pécsett működött dr. Szántó László SZTK főorvos, aki aranydiplomája elnyerése után Budapesten él. A nyugdíjas főorvost felkereste lakásán dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter és dr. Darabos Pál, az Orsvos- és Egészségügyi Szakszervezet főtitkára és átnyújtották neki a Munka Érdemérem ezüst fokozatát. állami gazdaságait, termelőszövetkezeteit. Csütörtök este Földvári János, a Megyei Tanács elnökhelyettese adott fogadást a vendégek tiszteletére, majd a látottak összegezésére Villánykövesden a helybeli tsz halászcsárdájában fehér asztal mellett került sor, ahol az egyetem tanárai kötetlen beszélgetés formájában mondták el véleményüket. Nem először jártak Baranyában. Dr. Czuppon László, az állattenyésztési tanszék tanára annakidején Sátorhelyen töltötte gyakornoki idejét, dr. Fekete Lajos docens, évekig szoros kapcsolatot tartott fenn a beremendi Dózsa Termelőszövetkezettel. Dr. Vágsellyei István, az üzem- gazdaságtani tanszék vezetője három évvel ezelőtt tartott előadást Pécsett. Átfogó képet azonban most első ízben kaptak megyénk mező- gazdaságáról. — Utunk során szép növénykultúrákat, rendkívül nagy értéket képviselő állatállományt ismertünk meg — jegyezte meg Czuppon László, aki különösen a Szentlőrinci Tangazdaságban látottakról beszélt elragadtatással. — Szentlőrincet elfogadnánk az egyetem tangazdaságának. A párját ritkító tarkamarha-ál- lomány egyik fő értéke, hogy a rögön alakult ki, — ezt hallgatóimban is tudatosítom — ez már a kisebb testű kívánatos gazdasági típus. Tiszteletre méltó munka eredménye, nagy érték, melyet óvni kell, s mint a tájegység kívánatos marhatípusát terjeszteni. A vendég tanárok véleménye szerint Baranya mező- gazdasága a múltban is magasabb színvonalat képviselt mint az országos átlag. Örvendetes, hogy a nagyüzemek ezt a különbséget megtartották, sőt növelni tudták. Szépen haladt előre a magyarUj színnel gazdagodott a gödöllői agrármérnök-képzés. Ez évtől kezdve a tanterv szerves részévé tették hazánk mezőgazdasági tájegységeinek megismertetését a harmad- és negyedéves hallgatókkal. Az egyetem választása mindjárt első ízben a dél-dunántúli tájegységre, s ezen belül Is Baranyára esett. Május 8-a és 12-e között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem 14 tanára és kétszáz negyedéves végzős hallgatója öt napon át járta megyénk egyetlen fellépésünk alkalmából sem. — Pesonen úr véleménye szerint hogyan fejleszthető tovább a két város zenei kapcsolata? — Abban mélységesen meg vagyok győződve, hogy a lehetőségek koránt sincsenek kimerítve. Úgy is mondhatnám, a kezdet kezdetén vagyunk és feltétlenül újabb alkalmakat kell teremteni egymás zenei életének megismerésére és személyes barátságok szerzésére. Minden évben továbbra is létre kell hozni a zenei táborokat, hogy a tehetséges fiatalok kicserélhessék tapasztalataikat, tanuljanak egymástól. Arra is gondolunk, hogy a két város filharmonikus zenekarai között kölcsönös vendégszereplésre kerüljön sor. A pécsi zenekarnak jó híre van Lah- tiban és reméljük, találkozni fogunk velük. Ezen keresztül sok segítséget remélünk kapni a magyar zene előadásmódjának megismeréséhez. Nálunk egyébként sokat játsszák a két nagy magyar zeneóriás, Bartók és Kodály műveit, s minél többször hallhatjuk ezek avatott interpretálását, annál értőbben szólaltatjuk meg őket és to- borzunk újabb híveket a magyar zenének. Másrészről a pécsi közönségnek bemutathatjuk a finn zenét. Ez alkalommal mógegyszer megköszönöm, hogy tavaly lehetőséget adtak arra, hogy nagy nemzeti zeneszerzőnk, Sibé- lius születésének évfordulóján városukban vezényelhettem műveit, annál is inkább, mivel ezek hazájukban először szerepelnek koncerten. Remélem, hogy a két kórus újból találkozni fog, természetesen most már Lahtiban. — Hallottuk, hogy a karmester úr csak néhány hétre búcsúzik városunktól, a nyáron itt tölti szabadságát? — Igen, a nyáron ismét ellátogatok hazájukba, családommal együtt itt töltöm a szabadságomat. Én úgy vagyok ezzel, mint a fiatal szerelmesek: egymásba szerettünk. Nagyon szép ez a város. ez a táj. Itt úgy lehet élni, ahogy én mindig szerettem volna. Lahti mindösz- sze hatvan éves, Pécs kétezer éves. Itt érzem igazán a régmúlt idők hangulatát és a'mai élet ritmusát, a sokoldalú kultúrát, a zenei életet, a modem város rohanó tempóját. Az emberek közvetlenbe, barátságosak, közlékerendezünk svéd, norvég, szovjet és természetesen magyar zenészfiatalokat hívunk vendégül. Négy hétig tartózkodnak nálunk, a pécsiek teljes ellátását a város viseli. A táborban tartózkodó zenészekből egy nemzetközi zenekart állítunk össze s több hangversenyen szerepelnek a városban. Úgy hallottuk, hogy ez évben Pécsett is szerveznek ilyen zenei tábort, Lah- tiból két fiatalt küldünk tanulmányútra. A Liszt-kórussal idén volt az első személyes találkozásunk. — Hogyan értékeli ön a két kórus barátságát, művészetének megismerését? — A pécsi kórus igen magas színvonalat képvisel. — Lahtiban két koncertet adtak a 600 személyes hangverseny- teremben. Táblás ház előtt énekeltek, a nézőtér hátsó soraiban egymás hegyén-hátán álltak az emberek. Sokan reklamáltak nálam, hogy miért csak két hangversenyt rendeztünk. Az egyik nagy helsinki lap egyenesen a szemünkre vetette: a pécsi kórust fel kellett volna léptetni a fővárosban Is. Nem udvariasságból, hanem őszintén mondom, az önök művészete elragadtatta a város közönségét és mindig szívesen látjuk nálunk. Engedje meg, hogy néhány szót mondjak a pécsi fogadtatásról. Én tudom, hisz már jártam városukban, hogy a pécsiek igen vendégszeretőek, barátkozók, de a mostani tapasztalataink minden várakozást felülmúltak. Rendkívül sok meghívással árasztottak el bennünket, amelyeknek sajnos, nem tudtunk eleget tenni. Egy mondatban: nagyszerű hetet töltöttünk barátlink körében. Azt hiszem, hogy a két város testvéri barátsága példa, amelyet más nemzetek városaival Is meg kellene teremteni. Az első hangversenyünkön olyan lelkes közönséggel találkoztunk, amilyent még sehol sem láttunk. Ilyen elismerést még nem kaptunk A lahti pályaudvaron több M százan várakoznak a perronon. Néhány perc múlva érkezik a gyorsvonat, amely a régvárt pécsi vendégeket hozza. A tömegből egy idős anyóka tolakszik a hivatalos vendégvárók csoportjához és Urpo Pesonent keresi. „Hallottam, hogy a kórus tagjait családoknál helyezik el, szeretném, ha hozzám is jönne valaki.” A neves karmester sajnálkozva válaszolja: „Már mindenkinek van helye, talán majd más alkalommal..Az anyóka egy pillanatig hitetlenül néz rá, aztán sírva fakad és lassan visszamegy a várakozók sorába. Ez a kedves epizód annyira megkapta Urpo Pesonent, az egy hétig Pécsett tartózkodó lahti oratóriumkórus vezetőjét, hogy beszélgetésünk során többször is visszatért rá, mint amely hűen kifejezi a két város, a két nép barátságát. — Zenei téren három éve tartjuk a kapcsolatot Pécs- csel. Lahtiban minden év augusztusában zenei tábort narcho-fasiszta klikk diktatúrája ellen, és küldtek táviratot a Görög Királyság budapesti követségére. — A Győr-Sopron megyei Fekete erdőn ifj. Dovigyel István hét éves iskolai tanuló egy útkanyarban leesett édesapja lovaskocsijáról és olyan súlyosan megsérült, hogy a kórházba szállítás közben meghalt; — A fiatalok körében is tovább tart a görög események elleni tiltakozás. Az Orvos- egyetem után a 12. AKÖV KISZ-szervezete, a győzelem napja megünneplése alkalmából a KISZ Pécs városi Bizottsága, tegnap küldöttértekezletükön pedig a B. m. Építőipari Vállalat és a Széntröszt fiataljai fejezték ki felháborodásukat a görög moAz Északi körúton ben. E néhány épület első fecskéi annak a városrendezési elképzelésnek, amelynek alapján megváltozik ennek a környéknek arculata: a szanálásra ítélt földszintes házak helyébe több szobás, távfűtéses, négy emeletes lakóházak kerülnek, és ami egyáltalán nem utolsó szempont — ez a körút részben tehermentesíti majd az Alkotmány utcát, a Kórház teret, Széchenyi teret a Mecsekre irányuló forgalom alól. azért se, mert a felszín nem egyenletes. Dombokat, ernel- . kedőket kell lefaragni és ez megnehezíti az építkezést. — Ez még nem is baj, hanem a rejtett pincék okoznak több gondot — mondja Posta Lajos művezető. Egyet már feltöltöttünk, de találtunk egy másikat is. Tíz-tízenkét méterrel a felszín alatt. Régi kardok, korsók kerültek elő. Az Északi körút még csak most van megszületőpanelelemeket raktározhatjuk, de itt sajnos nincs, a szomszédos, öreg családiházak „egyelőre" útban valónak. — Hogy-hogy egyelőre? — Gondolom, előbb utóbb kisajátítják őket. Elöregedett városrész már. Ebben az évben kilencven panel-lakást építenek. A túloldalon a hagyományos épületek egyenként nyolc lakással, de két és fél, három szobásak. Jövőre folytatják E—IV-es típusú panelokkal, amelyekben már negyven lakás lesz. A fűtést hőközponttal oldják meg. A környéken lakók és főleg a klinikaiak fájlalják, hogy néhány szép, öreg vadgesztenyefát kivágtak a tereprendezés miatt. Dehát mit lehet tenni?! A várost elnyújtani nem lehet. Befelé építkezünk és le kellett vágni a klinika kertjéből egy darabot. De, ha a körút megépül, utána parkosítás következik és szebb lesz ez a környék, mint valaha. A talajviszonyok nem éppen kedvezőek, már csak Ha új térképet rajzolnak majd Pécsről, új utcákat, neveket kell feltüntetni, többek között ezt is: Északi körút. Nyolc-kilencszáz méter hosszú és tíz méter széles aszfalt út, amely a Xavér és a Radnics utca torkolatát köti össze a Székely Bertalan úttal. Az őszön még robbantották a „feneketlen" mély pincék boltozatát, ma már nyugat irányából éppen a Bőrklinika kertjéig az aszfalt is kész. A házak is épülnek. A beruházó a Mecseki Szénbányászati Tröszt, de a kivitelezés is aféle közös vállalkozás: az út egyik oldalán a tröszt építési részlege építi már a harmadik hagyományos lakóházat, a déli oldalon pedig az Állami Építőipari Vállalat szerelői a panelokat. Az első panel már áll, a másodikat alapozzák, de itt van egy markológép is, amely az útba eső „kis” dombocskát tüntetné el a harmadik panel számára. — Itt nehezebb a munka — mondja Posta Lajos művezető. —- Üjmecsekalján van szabad terület, ahol a 1 i I 4
