Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-06 / 105. szám

3 napló 1981. MÄJUS 6. Űj házak sora a Mecseken Ausztria sok barátjával Dr. Josef Klaus kancellár sajtóértekezlete a Gellert szállóban találkoztunk Kiszorítja-e a műszál a gyapjút? Juhásznap a Hegyháton A gyapjú mint valutakímélő eszköz — A magyar primőr bárány uralja az európai és közel-keleti piacokat Szokolai felv. tél elején megindultak a bá- rányozasok. A hizlalást szopós korban elkezdték az anyák jobb táplálása révén egyrészt tejjel, másrészt báránytáppal, kukoricadarával, jó pillangós szénával. A korábbi 8—9 hó­nap helyett így száz nap alatt felhizlalják a bárányokat, melyeket 27—30 kilós súlyban exportálnak. Míg a hagyomá­nyos pecsenyebárány export szeptember közepén szokott megkezdődni, addig a bükkös- di gazdaság eben az évben már április 28-án útnak in­dította Olaszországba az első 360 gyorshizlalt pecsenyebá­rányt. Mint Schwechart Béla elmondotta, hetente 100 va­gon ilyen bárányt tudnának exportálni, hisz ilyenkor hiánycikk a bárány az euró­pai piacokon. Itt a nagy le­hetőség tehát az üzemek előtt, s élni kell vele. Baranya juh- exportja 1966-ban 19 ezer volt, ezt a mennyiséget az ürütar- tás radikális felszámolásával a nyájak anyásításával rövid időn belül meg lehetne dup­lázni. S akkor a tízmillió fo­rint helyett 25—30 millió fo­rint lehetne a gazdaságok bevétele. A gyapjú is kell Ezekután felvetődik a kér­dés: a juhot most már csak húsáért és tejéért — mert a juhtej és sajt is keresett cikk — érdemes tartani? Ml le­gyen a gyapjúval? A választ megadta már erre az 1966. ja­nuár 1-i árintézkedés, a gyap­jú átvételi árát a korábbi 55 forintról kilónként 70 forint­ra emelte fel az állam, ez­zel is jelezve, hogy a köny- nyűipar a jövőben is igényli a hazai gyapjút, mert ebből a cikkből még mindig beho­zatalra szorulunk. Évtizedek óta tart a műszál és a gyapjú közti verseny, mely még ma sem dőlt el, hisz a világon nem sikerült még olyan műszövetet készí­teni, mely a gyapjú tulajdon­ságait megközelítené. Ezért 45—55 százalék arányban ke­verik a műszálat gyapjúval. Igaz, export lehetőségeink e téren nem kedvezők, de a hazai gyapjútermelés növelése mégis indokolt, hisz jelentős mennyiségű valutát takarítha­tunk meg, ha gyapjúból és elsősorban a szövetgyártásra alkalmas fésűs gyapjúból ön­ellátóvá válunk. — Rné — gos Gyapjúforgalmi Vállalat tél elején osztályvezetője számolt be. rányozásol Exportlehetőségeink egy évti­zed távlatában szinte korlát­lanok. A magyar bárányhús­nak ma nincs komolyabb ri­válisa Európában. Félő azon­ban, ha nem térünk át az intenzív hizlalásra, akkor a románok, bolgárok, jugoszlá- vok, sőt, lengyelek kiszorít­hatnak minket a piacokról. A piacokat csak úgy lehet megtartani, ha olyan árut pro­dukálunk, amit külföld keres. És külföld — a Közel-Kelet kivételével — ma már nem az öreg hízott ürüt, hanem a fiatal bárányt keresi. Tehát, „anyásítani” kell a nyájakat, hogy minél több bárány szü­lessen, mint ahogy azt a Bük- kösdi Állami Gazdaságban tették, és át kell térni a bárányok expressz hizlalásá­ra, amire szintén jó példa a tízezer juh tartására beren­dezkedett Bükkösdi Állami Gazdaság. A piac megtartásának má­sik eszköze az export széthú­zása. Necsak szezoncikkel je­lentkezzünk, hanem az év minden szakában tudjunk megjelenni valamivel a pia­con. Az év elején a vágott, tejes bárány keresett, húsvét táján az élő tejes bárány, áp­rilistól augusztusig az expressz pecsenyebárány, szeptember 15-től a legelőn hizlalt szok­vány pecsenye bárány, s végül a nehéz juh, mustra anya és ürü adja a teljes évi kollek­ciót. A külkereskedelem kép­viselői azonban felhívták az üzemek figyelmét, hogy a te­jes és húsvéti bárány előál­lítása nem túl gazdaságos, ebből csak annyit készítsenek el, amennyi a vevőkör meg­tartásához elegendő. A szok­vány pecsenyebárány sem olyan jövedelmező, hisz mire ez exportképes, addigra a piac telítődik. Legkurrensebb cikk az expressz pecsenyebárány, mely primőr árunak számít, s kilójáért 20 forintot kapnak az üzemek. Száznapos hizlalás Az úgynevezett primőr- i bárány előállítása újfajta hiz- i lalási technológiát kíván. Ez- I zel az új technológiával a I Bükkösdi Állami Gazdaság li- I getpusztai juhtelepén ismer- ; kedhettek meg a juhásznap ; résztvevői. A gazdaság már augusztus- bán megkezdte a berregtetést, KI$Z-k ii E döít éri ek ezlet tének három éves munkáját, majd pedig sor került az is­kolai KISZ Bizottság megvá­lasztására. A megyei küldött- értekezleten Fenyvesi Margit, Fellner Éva és Erdős Zsu­zsanna képviseli majd az is­kola kiszeseit. A küldöttérte­kezlet határozatot hozott, hogy táviratban tiltakozik a görög hazafiak bebörtönzése és elítélése ellen. Az idei juhásznap egész légköre arra enged következ­tetni, hogy a megye juhte­nyésztése komoly fordulat előtt áll. Már az is sokat el­árult, hogy a juhászok mel­lett ott ültek a padsorokban a gazdaságvezetők is, s velük szemben a pódiumon a me­zőgazdasági szakirányítási szervek, a könnyűipar és a külkereskedelem képviselői. Az új mechanizmus kapcsán egyre többször halljuk ezt a szót: információ. Nos, ez a megyei rendezvény informá­ciós volt a javából. Tíz éves távlatban tájékozódtak a nép- gazdasági igényekről, export- lehetőségekről. várható árak­ról, s mindez együttvéve nagy lehetőséget villantott fel a juhtenyésztő gazdaságok előtt. Kurrens cikk a bárány Ma már a gyapjúszövet részben pótolható műszállal, a hús viszont világszerte ke­vés. Logikus, hogy a sokhasz­nú birkát ma elsősorban hú­sáért tartják. A húsárak — a baromfi kivételével — felfu­tóban vannak a világpiacon, s Nyugat-Európában csak úgy, mint Közel-Keleten a legma­gasabb árat a bárány húsá­ért fizetik. Az e téren végzett piackutatási eredményekről Schwechardt Béla, az Orszá­szályt is az európai kontinen­sen. A Népszava kérdése a kö­vetkező volt: legutóbb Ausztriában olyan párt alakult, amely nemcsak hogy a nyugatnémet NPD-t vallja példaképének, hanem nagynémet propagandát is folytat. Mi erről a vélemé­nye? Erre Klaus kancellár vála­szolt. — Ausztria demokratikus ország, amely magáénak vall­ja a többpártrendszer Nyuga­ton általában elfogadott elvét — mondotta — és különösen fontosnak tartja a vélemény- szabadság és a politikai egye­sülés jogát. Ez azonban nem jelenti, hogy eltűrnének olyan pártokat, amelyek célja, hogy végső soron megszüntessék ezt a demokratikus rendszert. Amennyiben egy párt a fenn­álló rendet veszélyeztetné, ab­ban a pillanatban fellépnek ellene. Az APA osztrák sajtóügynök­ség kérdése: Milyen eredményeket hoz­tak a kulturális kérdésekről folytatott tárgyalások? A kérdőére Toncic külügy­miniszter válaszolt — Ismeretes, hogy Ausztria kulturális intézetet kíván fel­állítani Budapesten, s e cél érdekében osztrák részről már igen messzemenő intézkedése­ket tettek. Miután a kérdés­ről ismételten tárgyaltak, most megoldás látszik kiraj­zolódni. Remélem, hogy rövi­desen állni fog az intézet. A kulturális csere egyébként az utóbbi időben élénkebbé vált. Az APA kérdése: — Milyen osztrák-magyar szerződések ratifikálása vár­ható? A kérdésre Klaus válaszolt: — Mint ismeretes, két éve parafái ták a két ország va­gyonjogi szerződését. Az egyez ményt az osztrák kormány már régen megerősítette, s hosszabb ideje az osztrák par­lament előtt fekszik ratifiká­lásra. A nemzetgyűlés részé­ről nincsen semmi kifogás a szerződés ellen, nehézséget csak az összeg szétosztása okoz, amiről külön törvényt kell alkotni. Várható, hogy e kérdéseket az osztrák parla­ment még jelenlegi ülésszakán megoldja. Befejezésül Naményi Géza mondott köszönetét az osztrák vendégeknek. Dr. Josef Klaus osztrák kancellár és Lujo Toncic­Sorinj külügyminiszter pénteken délelőtt a Gellert szállóban találkoztak a magyar és a külföldi sajtó képviselőivel. A nagy érdeklődéssel kísért népes sajtó- konferencián Naményi Géza, a kormány tájékoztatási hivatalának vezetője üdvözölte az osztrák kormányfőt és kíséretét kezdte tárgyalásait Brüsszel­ben, — hangsúlyozta, hogy csak gazdasági szerződést köthet az EGK-val, mint sem­leges ország politikai fejle­ményekben nem Vehetünk részt, éppen ezért már 1961- ben bejelentettük semlegessé- gi fenntartásainkat. Az elmúlt években folytatott tárgyalá­sok túlnyomórészt gazdasági jellegűek voltak, ezért nem álltaik a politikai vonatkozá­sok olyannyira előtérben mint ma. A tárgyalások befe­jező szakaszában a politikai érveknek különös hangsúlyt kell kapniok. Az UPI tudósítója arról érdeklődött, hogyan véleke­dik a kancellár a Kádár Jánossal, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kárával és Brezanóczy Pál püspökkel folyt találkozá­sokról. — Minőikét látogatás lénye­gében udvariassági jellegű volt, barátságos légkörben, ál­talános természetű beszélge­tést folytattunk — mondotta válaszában . Klaus. — Annak­idején Kádár János, mint a minisztertanács elnöke, hívott meg magyarországi látogatás­ra, ezért is kerestem fel, hogy megköszönjem a meghívást. A másik vonatkozásban: régi ha­gyomány, hogy az osztrák kormányfők külföldi útjaikon udvariassági látogatást tesz­nek az illető ország legma­gasabb rangú egyházi vezető­jénél. E hagyomány szellemé­ben találkoztam Brezanóczy püspökkel, mint ahogy például két éve Belgrádban, vagy tavaly Párizsban az ottani megfelelő személyiségekkel A Népszava kérdése: — Mik a távlatai a dél- tiroü kérdés megoldásának? Erre Toncic külügyminisz­ter válaszolt. — A dél-tiroll Néppárt leg­utóbb elfogadta az olasz kor­mány javaslatát — mondotta — hogy lényegesen kibővítsék a helyi kormányzat hatáskö­rét. átadva nekik további százhúsz intézkedési kört. A kérdés végső rendezésének előfeltétele, hogy ezek az in­tézkedések megfelelő nemzet­közi biztosítékokat kapjanak. Amennyiben ez bekövetkezik, úgy sikerül majd megszüntet­ni az utolsó kisebbségi vi­Piros, kétr, zöld, sárga, lila színben Álomszép cipők a Kossuth Ktsz bemutatóján A Janus Pannonius Gimná­zium és Szakközépiskola KISZ-szervezete tegnap dél­előtt tartotta kongresszusi be­számoló- és küldöttértekezle­tét a pécsi Fegyveres Erők Klubjában. A 137 KlSZ-kül- dött előtt az iskolai KISZ Bi­zottság beszámolóját Sásdi Ju­dit, a vb. titkára tartotta. Be­számolójában elemezte, érté- 1 kelte az iskola KlSZ-szerveze­galmi vezetője — remélem, hogy ezekből a modellekből nagyobb mennyiséget tu­dunk a boltokba juttatni. — Mikor? — A tárgyalások szerint 1968. első negyedévében. — Engedje meg, én pesz- szimista vagyok. Kétlem például — emelek fel egy piros, fonott, pántos, pille­könnyű különlegességet — kétlem — mondom —, hogy ezt jövőre az Állami Áru­házban meg lehet vásárolni. — Nem rendelhetünk min­den modellből. Csak néhá­nyat választunk ki és nem a legmodernebbeket. Amíg nincs elég kenyér, nem eszik az ember franciakrémest. Ért engem? Értem, de nem értek egyet. Rőder László, a szövetkezet elnöke láthatóan örül a be­mutató sikerének és sokkal bizakodóbb. — 1968 elején ötvenezer párat adunk a belkereskede­lemnek ezekből a modellek­ből. Az se sok, de úgy legyen. a. a Dr. Vermes Lászióné, az Országos Bőripari Vállalát főmérnöke szerint az a leg- megkapóbb, hogy apró fo­gásokkal rendkívül fantázia­dús kollekciót tudtak készí­teni. — A különböző anyagok­hoz nagyszerű kombinációk­kal a legmegfelelőbb model­leket választották. Azt hi­szem, ez a kiállítás a vilá­gon bárhol megállná a he­lyét. Sok az érdeklődő. A Bőr­gyár és a Dél-Dunántúli Ci­pőnagykereskedelmi Válla­lat képviselőin kívül eljöt­tek a budapesti riválisnak, a Lendület testvérszövetke­zetnek vezetői is, idevárják az ORKISZ-t és természete­sen a TANNIMPEX Külke­reskedelmi Vállalatot. Az itt kiállított cipőket ugyanis mindenekelőtt tőkés exportra fogják gyártani, miután bemutatták őket a Budapesti Ipari Vásáron. És a belföld? Mi jut például a pécsi boltokba? — Remélem — mondja Petrovits István, a Dél-Du­nántúli Cipőnagyker árufor­fi'zek a cipők csodaszé- pék. Hetvenkét félpár pompázik a középre állított hosszú asztalon a Pécsi Kos­suth Cipész Ktsz bemutató­ján. Az a gyanúm, hogy egy modern cipőre vágyó vásárló élsápadna a gyö­nyörűségtől, ha végignézné a kollekciót. Kirakatban nem láthatott ilyesmit, di­vatlapban is csak hasonlót. Élénkpiros, zöld, sárga, kék, lila. Velúr és lakkci­pők a legkülönbözőbb szí­nekben. Nem titok, hogy megszűnt a nyújtott, he­gyesorrú, tűsarkű női ci­pők divatmonopóliuma. Az orr széles, gömbölyített vagy enyhén szögletes, a sarok hátraálló, alacsony és vas­tag. Divat a pánt és fonott felsőrész. A kényelmes for­mák olasz, francia hatást mutatnak, a sokféle élénk szín francia tarkaságot je­lez. De az alapanyaggyártó magyar, magyar a tervező és a kivitelező is. Az asztalon tábla: vala­mennyi modell alapanyaga a Pécsi Bőrgyár terméke. Egy hasznos együttműködés eredménye itt szemmel lát­ható. — Szabad kezet kaptunk — mondja Várkonyi Imre, a Kossuth Ktsz műszaki ve­zetője — azt a bőrt választ­hattuk, amelyiket akartuk. Klaus kancellár bevezető nyilatkozatában köszönetét mondott a magyar és a kül­földi sajtónak azért, hogy — mint mondotta — tárgyilago­sam és különös barátsággal tudósított az osztrák kor- mányférfiafcnak a Magyar Népköztársaságban tett láto­gatásáról. Klaus kancellár ezután a feltett kérdésekre válaszolt: 'A Magyar Televízió kérdései: •— Elégedett-e a tárgyalá­sok eredményével? — Rendkívül elégedettek vagyunk. Amint már hangsú­lyoztam, várakozásaink eleve szerények voltak, de ezeket az a nyíltság és az az együttmű­ködési készség, amely tárgya­lásaink során a magyar ál­lamférfiak részéről megnyil­vánult, határozottan felülmúl­ta. — Milyen konkrét lehető­ségeket lát a hét ország együttműködésének fejlesz­tésére? Ez év őszén jár le az osztrák—magyar kereskedelmi egyezmény. Ezt az alkalmat felhasználjuk arra, hogy meg­vizsgáljuk milyen lehetőségek vannak a kölcsönös árucsere kiterjesztésére. Koníkrét lehe­tőség van emellett arra is, hogy többoldalúan bővítsük gazdasági kapcsolatainkat, hogy kiterjesszük a Duna Bi­zottság keretében folyó együtt működést. Vannak lehetőségek ez országaink közötti turista- forgalom kiterjesztésére is. Ausztriában nagy az érdeklő­dés a magyarországi utazások, üdülés iránt, s örömmel álla­píthattam meg, hogy a ma­gyar lakosság körében is nagy az érdeklődés a bécsi, az ausztriai látogatások Iránt. Népeink régi kultúmépek sok alkotó erővel rendelkeznek a tudomány, a művelődés te­rületén. így mi sem természe­tesebb, mint hogy folytassuk és behatóbbá tegyük a cserét a tudomány, a technológia és a művészetek területén is. A Népszabadság kérdése: Milyen konkrét lehetősé­geket lát a magyar—osztrák gazdasági együttműködés elmélyítésére különös te­kintettel a nemzetközi munkamegosztásra ? Véleményem szerint hagyo­mányos piacainkon, amelye­ket talán nem is a saját hi­bánkból az utóbbi időszakban részben elvesztettünk, ismét előre kell haladnunk. Ismere­tes, hogy pl. 30—40 évvel ez­előtt sokkal behatóbb gazda­sági kapcsolataink voltak Ma­gyarországgal, mint ma. An­nakidején a Magyarországgal folytatott kereskedelem az osztrák külkereskedelem vo­lumenének csaknem kilenc százalékát tette ki a jelenlegi 2—3 százalékkal szemben. Amint már említettem, ősszel tárgyalások kezdődnek az új kereskedelmi szerződésről. Ausztria, amely minden irány bán kereskedni kíván, azzal is elő kívánja segíteni az eu­rópai együttműködést, hogy hozzájárul a vámfalak, a meg különböztetések kiküszöbölé­séhez. A Népszabadság a továb- í biokban a következőkre kért; választ: Klaus kancellár a j nyugatnémet Spiegel - folyó- ; iratnak legutóbb adott in-‘ terjújából — amennyiben a í kérdező helyesen értelmezi — az olvasható ki, hogy bizonyos mértékig módosu't! az osztrák álláspont Auszt-\ ria és a Közös Piac viszo- i nyának kérdésében, s úgy tűnik, hogy osztrák részről bizonyos fokig tekintetbe; vették azokat a fenntartáso-' kát, amelyet a kérdésben a szocialista országok hangoz- j tatnak. Klaus válaszában élmomdot- ' ta: — Ausztria kezdettől fog-í va — amikor 1961-ben meg- i % a Űj házak egész sora épült az utób­bi években a Ma­gaslati úton. A Mecsek oldalában épített modern, emeletes épületek újjáalakították a hegyoldal panorá­máját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom