Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-30 / 125. szám
3 mr május 30. _ _-----------------------------------------napló A képernyő előtt lemesebben reagál, mint korábban, és ötletei nem fogynak ki. Nem kis dicséret ez. A legutóbbi műsor részleteit tekintve: az Alfonzé által kissé szenvedélyes hangon előadott probléma élő, megérdemelte a képernyő nyilvánosságát Érdekes volt a József Attila Színház új zenés darabjának részlete, s kellemes ötlet volt a négy fiatal táne- dalénekes bemutatása is. A Mastroianni-show-ból (már másodszor látott) kutyaszám ezúttal is mulatságos volt (legfeljebb harmadszor nem lesz az) és Mikes György szellemes, öngúnytól ezúttal sem mentes jegyzete úgyszintén. Az előbb az ipari rovat dicséretéről volt szó. Nos, a Show-hiva- tal is egyelőre a televízió nem túl nagy számú Jó sorozatműsorai közé tartozik. RIPORTER KERESTETIK Hat riporterjelölt még versenyben van (ma este kettővel ismét csökken a számuk), de máris elmondható, hogy a múltkori riporter jelölt-versenynél ez sokkal jobb, szellemesebb, jobban és szellemesen próbára teszi a versenyzőket, s ugyanakkor nézői szempontból szórakoztatóbb. A tv-riporteri talán a legnehezebb „műfaj” (vagy legalábbis a legnehezebbek közé tartozik) rögtönzései nem csupán rátermettséget, de magasfokú tájékozottságot, intelligenciát igényelnek. Egy időben a televízió mindenből igyekezett kvizmű- sort csinálni. Emlékezünk a versengő városokra, a különböző fejtörőkre, volt idő. amikor alig múlt el hét kviz nélkül, míg a közönség teljesen meg nem unta a végnélküli vetélkedőket A Riporter kerestetik szellemes szerkezete, ötletei, a szakma bonyolult követelményeit, nehézségeit felvillantó feladatok, s nem utolsó sorban a vetélkedő kulturált, helyenként — mint a koppenhágai intermezzo volt — bravúros lebonyolítása bizonyítja, hogy a vetélkedőműsor még sorozatban is lehet érdekes, a közönséget vonzó — ritkábban és magvasabban szerkesztve. Az más kérdés, hogy riporterjelöltekben kissé „szűkebb a keresztmetszet”, mint a korábbi hasonló vetélkedőn volt. De hát erről a televízió műsorszerkesztői, vagy éppen az egyhangúnak nem mondható zsűri nem tehet. <T) BNV. Túl nagy számú nézőközönsége valószínűleg nincs a televízió ipari rovata műsorainak, pontosabban a Sokszemközt című műsoroknak, de akit érdekelnek az izgalmas ipari témák, és vesz magának annyi fáradságot, hogy megnézi — ez idáig még alig csalódott A múlt héten a BNV volt természetesen a „sztár”, és az ipari rovat műsorának témája is ez volt. A téma két okból nézve is érdekesnek látszott. Egyrészt a BNV országos érdeklődésre tart számot, de személyesen megnézni — főleg a vidékiek — viszonylag csak kevesen tudták, másrészt a televízió vásári közvetítései a korábbi években nem jártak valami úti nagy sikerrel. Nos, ezúttal csak a dicséret hangján lehet beszélni az ipari rovat vásári adásairól. Viszonylag kevés műsoridejüket ügyesen osztották be, szinte úgy tűnt, hogy mindenre jutott idő. A témákat rendszerezték, az ipari újdonságok mellett sikerült néhány percet a régi problémákra is áldozni. A műsorok bemutató- jeligén túl is találtak módot bizonyos hazai ipari problémák — mint a formatervezés, a csomagolás, az ipari beszerzés stb. — érdekes megtárgyalására, érdekes interjúkra. Ha lehetett a nézőnek a műsorral szemben valami kis kifogása, akkor mindössze az, hogy egy-egy érdekesebb új konstrukciónál kicsit hosz- szabb ideig is időzhetett volna a kamera. A tv ipari rovata sok érdekes percet szerzett már a nézőnek, a BNV közvetítései is ezek közé tartoznak. SHOW-HÍV ATAL Korábban hosszú időn át hiányolták a könnyű műfajt kedvelő nézők egy, a műfaj újdonságait, érdekességeit magába foglaló, rendszeresen jelentkező műsort, mint amilyen például a rádióban a Könnyűzenei Híradó. A Show-hivatal, már megjelenése, premierje alkalmával is sok reményre jogosított, de — mint ez sajnos annyiszor bekövetkezett már — a néző ezúttal is attól félt, hogy a jobb sorsra érdemes műsor néhány hónap múlva ellaposodik, kimerül, elvész az apró, jellegtelen semmiségekben. A múlt heti adásban is tapasztalhattuk, hogy erről szó sincs. Sőt, ha lehet, még frissebb lett, szel— Harminchárom liter vér. A Szénbányászati Tröszt újhegyi üzemeiben a hét végén önkéntes véradó-napot tartottak. A Vöröskereszt felkérésére százan adtak térítésmentesen vért. — Harminc pélmonostorl úttörőt láttak vendégül a nemzetközi gyermeknapon a mohácsi Széchenyi téri általános iskola tanulói, akik a vendégek előtt tartották meg a kulturális seregszemléjüket. Cél az Áruháznál gömbjeit és megszámlálhatatlan mennyiségű tejkaramellát fogyasztottak el a versenyzők. Szeretettel, gonddal előkészített ünnepség volt vasárnap délelőtt a Megye utcai Állami Gyermekotthonban. Az udvaron összegyűlt fiúkat az otthon igazgatója köszöntötte, majd ajándékokat, játékot és édességet kaptak a gyerekek. Az ünnepséget vidám játék követte, majd tombolát rendeztek. Az ügyességi játékban és a tombolában résztvevők óriási mennyiségű tortát, csokoládét. cukorkát és szörpöt fogyasztottak. A gyermeknap eseményéi csaknem családi körben zajlottak: ez alkalommal eljöttek az otthonba az itt élő gyermekek tanárai is, sőt, néhány fiú, mint Lakatos Kálmán és Kovács Ernő még vasárnap „visszaadták” a látogatást és nevelőik társaságában töltötték a délutánt. a helyszínen benevezett rengeteg óvodás is rajthoz állhasson. Úttörő közlekedési rendőrök vontak kordont a Széchenyi tér és a Színház tér közötti útszakaszon és a gyárvárosi úttörőzenekar harsonaszavára indultak el a népes csoportok. Az óvodások közül Bonderer Lajos, Hegyi Róbert és Kállai László értek elsőnek a célba. Az I. osztályosok közül Farkas Gábor, Nyári János és Szabó László futottak legjobban. A II. és III. osztályosok csoportjában Hegedűs Tibor, Pusztai István és Nyári János, a IV. , V., VI. osztályosok versenyében Brusz Károly, Dám György és Farkas István bizonyultak legügyesebbeknek. Az első három helyezett jutalomképpen játékokat kapott, s valameny- nyi résztvevő jutalomban részesült. Százszámra osztották ki az áruház kifestőkönyveit, papírzászlóit, légA szülők és Pécs város lakóinak színe előtt' Kapoli-emlékün népség Kossuth-díjas szülöttjére emlékezett Somogyhárságy képkereteket és egy doboz darabjait, idős Kapoli Antal utolsó, félbemaradt munkáját. S végül a legfiatalabbak szárnypróbálgatásait, az úttörő-faragószakkörét. — Több mint harminc éve élek itt, magam is adtam néhány darabot a kiállításhoz, mint sokan mások, azt a kobakot is én őrzöm — mutatja Deák Imre vb-titkár. — S mennyi van még itt a faluban! Érdemes lenne összegyűjteni. Kora délután nagy tömeg hullámzott a művelődési otthon előtt, a nagyteremben minden szék foglalt volt, szurkoltak a néprajzi vetélkedő csapatainak, tapsoltak a népi játék szereplőinek, a KPVDSZ irodalmi színpadának, a me- cseknádasdi német tánccsoportnak. Este hét órakor kezdődött a megemlékező ünnepség, ahol Dankó Imre megyei múzeumigazgató méltatta idős Kapoli Antal munkásságát. Ez a tartalmas, helyi felbuzdulásból született ünnepség méltó emlékezés volt a falu nagyhírű szülöttjére. Bizonyára folytatása is lesz, mert mindenképpen érdemes lenne akár a falujában, akár a Zse- licség más, jobban megközelíthető községben falumúzeum jelleggel állandó kiállítással adózni idős Kapoli Antal emlékének. (Bocs) A gyermeknap legnagyobb eseménye az Állami Áruház által, a Kossuth Lajos utcában rendezett rollerverseny volt. Bár a versenyt eredetileg az általános iskolások számára szervezték, az indítás pillanataiban meg keleltt változtatni az elhatározást, hogy Kapoli Antalt és leszármazottjait. A megemlékezést összekötöttük az ismeretterjesztéssel, a népi hagyományok ápolásával. Reggel kilenc órakor a tanácsháza falán Kaszás István vb-elnök emlékbeszédével leplezték le a márványtáblát, az úttörőcsapat egyik raja felvette Kapoli Antal nevét, nép- művészeti motívumokkal díszített zászlót avattak, amelyre Kapoli Ilona, az ünnepelt unokája kötötte fel a szalagot. A kerítés előtti székeken ott ült ifjú Kapoli Antal, a népművészet mestere, aki már maga is a hetedik évtizedet tapossa, felesége, fia és lánya. Meghatódva hallgatták a kis úttörők fogadalomtételét. A kézilabda-mérkőzés, a közös ebéd után a művelődési otthon előterében nyílt meg a kiállítás. Egy fafaragó dinasztia gyönyörű munkáit csodálhattuk meg. A vitrinek körül beszéltem a dinasztia legjelesebb élő tagjával, ifj. Kapoli Antal bácsival. — Már évek óta nagyon rosszul látok, nem is veszem kezembe a késeket. Pedig mennyit dolgoztam, tizenkét évig mindig szállítottam Budapestre, a szövetkezetnek. Hiába eljárt az idő. Mostanában csak rajzolok. Fa helyett hófehér papírra rajzolja a benne felgyülemlő motívumokat, az egyik vitrin árulkodik arról, hogy még nagyon sok mondanivalója van. A többiben a dinasztia műveit mutatták be, szarvasaganccsal díszített botokat, dobozokat, kürtöt, kobakot, fény Ha élne, ebben az esztendőben ünnepelte volna születésének századik évfordulóját. Tíz éve halt meg. Ott, abban a faluban nyugszik, ahol kilencven évig élt, pásztorkodott s nyugalmas óráiban bicskáival faragta a botokat, falemezeket. Népművészi munkásságáért a legmagasabb kitüntetést, a Kossuth-díjat kapta. Művészi faragványai azelőtt és azóta is bejárják a világot, mindenütt maradandó elismerést aratva. A kettős évforduló adta a gondolatot, hogy faluja és a környező községek megemlékezzenek Somogyhárságy szülöttjéről, idős Kapoli Antalról. A vasárnapi egésznapos ünnepség a tisztelet jegyében ele venítette fel munkáját. — A falu népe nagy lelkesedéssel készült rá — mondja Dezső János tanár, a művelődési otthon igazgatója, — előkerültek a régi faragványok, kicsinosították a házakat. Mindenki szerette és tisztelte idős Vasvázas barakkot bármilyen méretben (hiányosat* * vagy külön elemeket Is) könyyj óválrással átveszünk, vagy megveszünk, * Pécsi Vegyesipari Vállalat Pécs, Irányi Dániel tér 9. szám. Katonai eskütétel a Széchenyi téren öt-hatezer ember szorongott vasárnap a Széchenyi téren, amikor pontosan 10 órakor felhangzott az elöljáró érkezését jelző vezényszó. A Városi Tanács előtt mozdulatlanul álltak az eskütételre váró alegységek. A szabadon maradt térségeket és a térre nyíló mellékutcákat zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. A dísztribünön a helyőrség- parancsnokság képviselői mellett ott voltak a megye és város párt- és állami vécétől, köztük Palkó Sándor, *z MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságálak elnöke, Novics János, a Megyei Pártbizottság titkára, ámbrus Jenő, a Városi Párt- bizottság első titkára, dr. Nemes Alajos, rendőrezredes, a Baranya megyei Rendőr-főka- litányság vezetője, a Megyei Párt-végrehajtó Bizottság tag- a, Horváth Lajos, Pécs m. j. fáros Végrehajtó Bizottságá- lak elnöke és Petőházi Szilveszter, a KISZ Megyebizott- ágának titkára. Jelen vol- ak a belső karhatalom, a latárőrség és a munkásőrség űldöttei, valamint az ideig- Bnesen hazánkban állomásozó zovjet csapatok képviselői. A csapatzászlóval felsora- ozott díszegységeket Oláh stván vezérőrnagy, honvédel- li miniszterhelyettes szemlél- s meg, majd Sztergár János, Hazafias Népfront Baranya legyei Bizottságának titkára dvözölte a fiatal harcosokat. Pécsett állomásozó honvédig! alakulatok ez alkalommal 5zös eskütételt rendeztek. Az seményre a város szívében arült sor, a szülők és a véts lakóinak színe előtt. A fiatal katonák a helyiség csapatzászlaja előtt tet- k le esküjüket. A „teljes gú” katonákká lett fiatalolt elsőnek Kerékgyártó Bé- alezredes, helyőrségpa- ncsnok köszöntötte, majd ’áh István vezérőrnagy beélt a katonaélet nehézségről és felelősségéről. A miniszterhelyettes hang- lyozta: a haza védelme és ztonsága a XX. század korerű viszonyai között minden di ginéi edzettebb, tanultabb öntudatosabb katonákat kötél. Az ünnepélyes katonai estétel az alegységek díszletével ért véget, a Szé- enyi tér azonban még 5kig zsúfolt maradt, a »védelmi Sportszövetség yanis az eseményt bonvé- Imd nappal kapcsolta egy- , melynek keretében bemu- ták azokat az eszközöket, ■lyekkel a fiatalok katonai képzését végzik, a külön- ző MHS-klubokban. A kiálts sztárja a hatalmas imyú Pilis vitorlázó repü- és a mellette látható ej- myők voltak. Sok csodá- a volt a külnöböző hajó- repülőmodelleknek is, köz- : Fábián János torpedó- nbolójának, mély egy szov- hadihajó mindenben hű, -szorosan kicsinyített mái rádiós klub kiállításán lány újításszámba menő adó segédeszközt is bemu- ak. l Széchenyi téren megfar- ó több ezer ember érdekése azt bizonyítja: a bel- osi eskütétel jó ötlet volt, i gondos szervezés, a pre- lebonyolítás nemcsak a ivédelmi nevelés eszméjét Igálta, de kellemes vasár- i délelőtti időtöltést is biz- :tott