Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-28 / 124. szám

5 napló — 1961. MÁJUS 28. Markecolók Tv-től a virágcsokorig minden egy helyen Könnyelműek as emberek Veszélyes idő a tizetés napja — Részeg férfi nem goudolkodik Csábító ígéretek r Elet az árkádok alatt Néhány napon belül kinyitnak a komlói Lenin tér üzletei látott ismerőse 100 forintért árulta az egyik italboltban... * Idézet P. István elmondá­sából: „A Budai vámnál lé­vő italboltban söröztem. Egy cigány család jött be, a fér­fi, az asszony és egy 18—20 év körüli szemrevaló lány. Az asztalomhoz telepedtek, be­szélgettünk. Én nem tagadom kérem, tetszett ‘a cigánylány, hozattam nekik egy rund kor­só sört. Aztán a másik run­dot, aztán a harmadikat, ké­sőbb bort is. Amikor záróra volt, még ittam volna, pedig már eléggé jól álltam... ök mondták, hogy itt laknak a közelben, náluk még ihatok. Még vettem vort és elmen­tünk hozzájuk. Én ugyan már nem nagyon mentem, támo­gattak. Megérkeztünk. Csak tegyem kényelembe maga­mat, vegyem le a kabátomat, ha melegem van — mondták. Levetettem a zakómat, aztán ittunk, beszélgettünk. Arra még emlékszem, hogy tuszkol­tak kifelé, menjek, mondták, mert már nagyon részeg va­gyok. A kabátomat úgy dob­ták utánam. Valahogy haza botorkáltam. Másnap vettem észre, hogy hiányzik a kabá­tomból a pénztárcám, úgy 1000 forint lehetett benne, amikor a kocsmában talál­koztam velük. * Nyomozó: P. István esete is a markecolás tipikus példája Még vannak, akik ezt a módszert alkalmazzák a ré­szeg emberek kifosztására. Va­lamilyen „csábító” ígérettel lakásukra viszik az illetőt és aztán kellő pillanatban gyor­san kituszkolják. Az ellopott pénzt pedig elrejtik. Megta­lálni — nem könnyű feladat. Még egy kedvelt módszerük van. Megismerkednek az ittas férfivel és lakásukra hívják, ha látják, hogy tömött a pénz­tárcája. Itt nyugodtan lehe­tünk, nem zavar bennünket senki — mondják. Amikor a mámoros férfi leveti a zakó­ját, már kilopják belőle a százasokat. Kis idő múlva „Jaj, most jut eszembe, mind­járt jön a férjem" — felkiál­tással riadalmat keltenek és sürgetik az alkalmi ismerőst az elmenetelre. Az illető pá­nikba esik, gyorsan felkap­kodja magára a ruháját és eliszkol. Még örül is, hogy sikerült megúsznia a dolgot. Később veszi csak észre, hogy hiányzik a pénze. Megteszi a feljelentését. De hadd tegyem hozzá: ez a jobbik eset, ilyen­kor tudunk intézkedni. De mennyien lehetnek, akik ha­sonló körülmények után nem jelentkeznek a rendőrségen. Nem, mert szégyellik, hogy olyan körülmények és társa­ság közé kerültek. Nem akar­ják., hogy esetleg a család is megtudja. A hiányzó pénzt aztán kölcsönből pótolják ... Az elmondottakból és a tör­ténetekből azt a következte­tést lehet leszűrni, hogy a markecolás esetében a sértett mindig nagyon ittas, a tettes pedig kevésbé. — Vannak-e napók, amikor általában sok ilyen bűntett történik? — Igen. A fizetések napja a „veszélyes idő”, mint pél­dául a 15-e és elseje, a 12-e és a 26-a. De említhetném a piaci napokat is. * hazamenni. Indultam volna, de hol a táskám? Másnap megkérdeztem a társaimat, nem hozta-e el valamelyikük a táskámat a pénzzel? Nem — mondták, de arról is be­széltek, hogy az az ismeret­len ajánlkozott: majd ő haza­kísér. Így aztán ott hagytak.” * Nyomozó: B. Mihály esete tipikus markecolási bűntett. Markecolás, azaz a hivatalos meghatározása: ittas személy sérelmére elkövetett lopás. Sajnos, az utóbbi hónapok­ban mind gyakoribbak. Még csak május közepe van, de a statisztikánk már arról ad számot, hogy az elmúlt évhez képest ebben az esztendőben jelentősen több lesz a marke­colás. Az emberek poharaz- gatás közben gyorsabban is­merkednek, nem is gondol­nak arra, hogy az alkalmi ivócimbora egy-két óra múl­va már a zsebükben kotorász. * De maradjunk még B. Mi­hály történeténél! — Arra határozottan em­lékszik, hogy 800 forint volt a táskájában, amikor a feje alá tette? — Igen... Hogy is volt csak? Nálunk két részletben fizetnek, aznap kaptam né­hány forint híján 900 forin­tot. Nem, nem ihattam el töb­bet, mint egy százast... De kettőnél többet semmi esetre sem... — A Balokányban kezdték a poharazást? — Nem. A Borostyánban, aztán jártunk a Csendesben is és onnan mentünk a Balo- kányba. — Mire emlékszik: mikor vette elő a pénztárcáját leg­utoljára a táskájából? — A Csendesben még on­nan fizettem. — A Balokányban fizetett? — Ott nem. * Nyomozó: Megnehezíti a nyomozást, hogy a sértettek az ital miatt nem mindig em­lékeznek pontosan a körül­ményekre. Gyakori az is, hogy a bűntett megtörténte utáni közvetlen feljelentés lényege­sen eltér a később tett vallo­mástól. Ennek oka, hogy a sértett a feljelentés megtéte­lekor még mindig kissé „bo­ros hangulatú”. Később, ami­kor kijózanodik, jelentős té­nyeket másként mond el — feltehetően most már ponto­sabban. Gyakran tisztázatlan marad az is, hogy valójában mennyit költött el a nála lé­vő pénzből. Vagy elköltötte-e mind? Mert erre is volt pél­da. * N. Károly esete a marke­colás kategóriájának egy má­sik válfaja. Munka után az Aranybika kocsmába tért be, ott találkozott egy nagyon régen látott ismerősével, már a nevére sem emlékezett. A viszontlátás örömére rendel­tek. Idézet N. Károly elmon­dásából: „Nekem már nagyon megártott a szesz. Az isme­rősöm azt mondta, hogy mond­jam a címemet, haza kísér. Otthon ébredtem fel. De a pénztárcám — 600—700 forint lehetett benne — sehol, el­tűnt az ünneplő öltönyöm is a szekrényből.. És mit mondanak a tette­sek? Milos Mihály május 7- én fosztotta ki cikkünkben elsőként említett B. Mihályt „Én azért követtem el a lo­pást, mert alkalom adódott.” Petrovics Sándor — aki fele­ségével és lányával ült le a cikkben szereplő P. István asztalához: „Nem volt nehéz dolgom, olyan könnyelműek az emberek...” A fiatalkorú O. Julianna, aki a „Jaj, most jut eszembe, mindjárt jön á férjem” — módszerét alkal­mazza: „A részeg férfi nem gondolkodik, csak megy a nő * Nyomozó: Vannak nemcsak „hivatásos”, hanem alkalmi markecolók is, mint N. Ká­roly esetében. Elfogásuk na­gyon kemény munka. A ta­pasztalat azt bizonyítja, hogy a kifosztásra kiszemelt ittas embert, ha a tettes haza ki­sérésére ajánlkozik, mindig gyalog viszi haza, soha nem autóbuszon vagy taxin. Gya­logosan a sötét utcákon — kevésbé feltűnő, meg tanú is kevesebb van, aki látja, hogy ő kísérte az illetőt. Már út­közben elveszi tőle a pénzt, s ha úgy adódik, a lakás ki­fosztásától sem riad vissza. N. Károly később jelentette, hogy karórája is eltűnt. Rég után. Garay Ferenc Részlet B. Mihály feljelen­téséből: „A Balokány kisven­déglőben ittunk társaimmal estefelé. Nem tagadom, már eléggé éreztem a szesz hatá­sát. Akkor a társaságunkhoz keveredett egy ismeretlen fér­fi. Kérte, adjunk neki is egy pohárral. Töltöttem, megkí­náltam. Aztán ott maradt ve­lünk. Bizony nehezen emlék­szem vissza, de arra még hal­ványan, hogy záróra előtt le­hetett, társaim már elmenő­ben voltak. Szóltak nekem is, de mondtam, hagyjanak, alig tudok felállni, majd a pádon szunditok egy kicsit. A tás­kámat a benne lévő 800 fo­rinttal együtt a fejem alá tet­tem, aztán elnyomott az álom. Igen, egy rendőr ébresztett fel, mondta, hogy jó lesz már lat egysége, mindent megkap, amit rendel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nincs kü- lömbség a komlói és bárme­lyik pesti bolt között. Ha mégis akad olyan cikk, ami pillanatnyilag kifogyott, elő­jegyzést vesz fel, s ha kell, az ország másik sarkából, vala­melyik társbolttól szerzi be. — Az itteni lakosság meg­szokta, hogy ezért-azért Pécsre utazzék. Fontos küldetésemnek tartom, hogy fordítsak ezen. Az üzletek többségében még rendezkednek. Nehéz megma­gyarázni a kirakatüvegen ko­pogóknak, az ajtón beny emu­toknak, hogy 2—3 héten be­lül benépesül az egész árkád­sor, hogy sok-sok év türelme után most már csak néhány napot kell várniuk... H. M. Részlet az üzletsorból, háttérben a toronyház. sítését, a komlói vásárlók min dent megtalálnak itt, ami Pé­csett kapható. Eladók, tanulók nagy csoma­gokat cipelnek, a boltvezető a régi üzletben leltároz, így át­menetileg a vállalati központ egyik előadója a „főnök”. Meg mutatja az óriási raktárt, öl­tözőt, a hátsó rakodót, ame­lyen keresztül az áruutánpót­lás áramolni fog, sőt azokat az új termékeket is, amelyek a gyáripar jóvoltából Komlón kerülnek először forgalomba. Itt mutatkozik be a Mona Lisa televízió, amely mellett a Delta mindkét változata kap­ható, azután a Lehel hűtőgép­család legfiatalabb, 50 literes tagja, végül pedig a Hajdúsági Iparművek lengőlapátos, víz­melegítő berendezéssel felsze­relt új mosógéptípusa, ennek még neve nincsen. A bolt meg nyitásának idejére elektromos kávéőrlőket és kávéfőzőket is tartalékoltak, nem beszélve a sokfajta alkatrészről, amit szinte naponta keresnek ház­tartási gépeikhez a vásárlók. Az elegáns virágüzlet kö­röskörül csupa üveg. Belül szökőkút permetez. A vízsugár pálmák, filodendronok, plety­kák között szökik magasra. Mint eleven virágcsokor, vára­kozó kisdiákok lepik el a vásárlók kényelmére szolgáló fotelokat. Végvári Sándorné világos asztal mögött csokro­kat köt nekik szegfűből, káló­ból, Rövid ideje települt át az üzlet, a vevők máris ide­szoktak. A Városgazdálkodási és Kertészeti Vállalat legszebb virágait küldi az üzletnek. Uj bolt — új vezetővel, rö­viden ezt mondhatnánk el az árkádsori OFOTÉRT szaküz­letről, amelybe pályázat útján Salgótarjánból került Jakabos Lajosné. Két hónappal a nyi­tás előtt érkezett, így ismeri a korábbi állapotokat. A szép helyiség, a korszerű berende­zés helyet ad mindennek, ami­re egy OFOTÉRT-üzletben szükség lehet. Olyan újnak ható cikkek árusítására is van lehetőség, mint műtermi lám­pa, diavetítő vászon, de leg­főbb mégis az, hogy jó kis műhelyt kapott a bolt mögött az optikus. — Raktárpolcaink roskadoznak — mutatja Jaka- bosné —. Mint országos válla­Kései „tanoncok“ szik fel, de ha egy-egy munkafolyamatot már önál­lóan is el tudnak végezni, kaphatnak hét forintot is vagy hétötvenet. Sőt, darab­bérben is dolgozhatnak. 4 év a tanuló idő (a tananyag ugyanaz, mint az ipari tanu­lóknak) de szó lehet arról, hogy kielégítő, szorgalmas munka, szemmellátható kéz­ség esetén beszámítják az előző munkaviszonynak azt a részét is, amit esetleg la­katosok mellett töltöttek el. Mindenkivel külön megbe­szélik, hogy mit vár a vál­lalat tőlük. Dolgozni kell, keményen tanulni, és ezért a vállalat munkát, elméleti oktatást, lehetőséget ad a szakmunkás bizonyítvány megs zerzésére. A legfiatalabb átképzés 18 éves, a legöregebb 40. Van közöttük, aki csak né­hány osztályt ,járt, és van aki érettségizett. Van, aki öt-hat évvel ezelőtt nem éppen nyugodt órákat szer­zett az üzem vezetőinek, ma boldogok, gyakran régi ön­magukat felülmúlva dolgoz­nak. Családot alapítottak, s már most az üzem meg­becsült törzsgárdájához számítanak. Átérzik, hogy milyen lehetőség van a ke­zükben. Érdekli őket, amit csinálnak. Azelőtt mecha­nikusan elintézték a mun­kájukat, most érdekli őket, hogy bizonyos minőségi anyagokhoz milyen hegesz­tő elektródát kell használ­ni. Érzik, hogy az anyagot életre lehet kelteni, csak úgy kell hozzányúlni. Thiery Árpád I ment a párttitkárhoz: csak addig várjanak rám, amíg I a családi ügyemet elrende­zem: csak két napig várja­nak rám, nem akarok más­hova menni, megtalálom itt a számításomat, szakmát akarok tanulni ..: Megmoz­dultak az emberek. A pusz­ta lehetőségen túl megérez­ték egy emberibb, egy, az átlagnál messze összetarto- zóbb közösség kéznyújtását. — Az akarat megvan bennük, mi ebből indultunk ki — mondja Bagyal Ist­ván főmérnök. — A segéd­munkást úgy ismerik álta­lában, hogy csak azért dol­gozik, hogy a keresetét biz­tosítsa, de azzal már nem sokat törődik, hogy milyen a munkája, hogy lehetne jobb is. Ezek az emberek viszont letelepednek itt az üzemnél, szakmunkások lesznek, és az üzem a ké­sőbbiekben is számíthat rá­juk. A vállalatnál jelenleg kö­zel húsz ilyen leendő gép­lakatos, átképzés alatt álló szakmunkás dolgozik, nagy többségük a 2. számú tele­pen, Hajnal Ferenc irányí­tása alatt. Ha az átképzési rendszer néhány részletkér­dést tekintve nem is tisz­tázott, hisz ebben az esz­tendőben kezdték, de hogy helyes út ez, azt az első ta­pasztalatok is bizonyítják. A segédmunkásokat általában hat forintos órabérrel vé­tóik a szakminisztérium első díját. A „sztár” a SZOT munkavédelmi pavilonjában áll. Az üzem főbb gyárt­mányai — a hidraulikus és a kézi szállítókocsi, a ha­zai piacon szenzáció szám­ba menő emelőasztal, a ra- tamobil dobozok, a nagy­vállalatok igényeit kielégí­tő, magas műszaki szintet igénylő munkák — válto­zást kívánnak a munkás­kollektívában is. Több szak­munkást, és minél több olyan szakmunkást, akik emberileg — leírom: érzel­mileg is — érdekeltek az üzem termelésében. így született meg a terv egy érdekes átképzési rend­szer kialakítására, mélynek alapelve: azok az emberek, akik a vállalatnál munkára jelentkeznek, nem csupán munkahelyet, de — ha ked­vük van ehhez — szakmát is találjanak. Először a vállalatnál már régebb óta alkalmazásban levő segédmunkásokat kezd­ték ösztönözni, akiket erre alkalmasnak és érdemesnek találtak, — hogy tanulja­nak, és szinte az új gyárt­mányok kialakulásával együtt szerezzék meg a szak­munkás bizonyítványt. A következő lépés volt, hogy olyan segédmunkásokat vet­tek föl, akik nem csupán munkahelyüket, de jövőjü­ket is látták a Fémipari Vállalatnál. Volt, aki be­Hétfőn nyit a Műszaki Bolt Felszerelték a neonfelirato­kat a Komló, Lenin téri üzlet­sorra, Műszaki, készruha, sport-játékszer-hangszer, opti­ka-fotó, óra-ékszer, könyv, ci­pő és virágboltot foglal ma­gában az árkádos épület, he­lyet adva az Állami Biztosító fiókjának is. Az üzletek legnagyobbikába még szombaton is költöztették a műszaki árukat. A „vas” marad a „laposban”, abban a régi felvonulási épületben, ahol eddig szeget és motorke­rékpárt, kapát és televíziót a legnagyobb zsúfoltságban együtt árusítottak. A bolt 15 millió forgalmat bonyolított le tavaly, ebből 80 százalék a műszaki cikkekre jutott, noha nem tudtak a pécsi üzleteké­hez hasonló választékot nyúj­tani. Az új boltban minden más lesz, hiszen helyhiány nem gátolja az áruskála széle­— Kertészeti, Illetve komp­lex állattenyésztési szocialista címért küzdő brigád alakult a napokban a somogyapáti Aranykalász Tsz-ben. A ker­tészeti brigád Tyereskova, az Állattenyésztési pedig Zrínyi nevét vette fel. pécsett a Felsőmalom A utca 13 számú épü­let kapuján feltűnő tábla hirdeti: „Felveszünk esz­tergályosokat, lakatosokat és karosszérialakatosokat.” — Igen, bizonyos szak­mákban munkáshiányunk van — mondja Gráf János, a Fémipari Vállalat munka­ügyi osztályának vezetője, aki egyszemélyben a három telephelyen működő üzem párttitkára is. — Jelenlegi viszonyaink között ugyan nagyjából megfelelő a lét­számunk, de ismerve a má­sodik félév emelt tervszá­mait és az üzem további lehetőségeit, időben szeret­nénk kellő számú és felké­szültségű szakmunkás gár­dáról gondoskodni. A vállalat „hármas” igényt próbál az iparban ki­elégíteni. A helyi nagyipar mind komolyabb igényeit, s- ez elsősorban bányászati berendezések gyártásából áll. Országos mezőgazdasági jellegű igényeket. S végül: új konstrukciókkal vesznek részt a korszerű anyagmoz­gatás eszközeinek kialakítá­sában. Az idei év öt hónapja alatt három szép sikert ér­tek el. Februárban megkap­ták a Megyei Pártbizott­ság második helyet jelen­tő zászlaját a kongresszusi versenyben elért eredmé­nyeikért. Május elsejére harmadszor nyerték el a minisztérium dicsérő okle­velét, ami az élüzem' szint­nek felel meg. A napokban pedig a BNV-n a hidrau­likus emelőasztalért elnyer­Á. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom