Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-27 / 123. szám

IMI. MÁJUS 87. * (I napló Öt diák közül négynek van biztosítása Jutalom­sorsolás az évvégén Az Állami Biztosító igaz­gatósága minden évben meg­rendezi jutalomsorsolását a biztosítással rendelkező tanu­lók között. Pénteken délben a megyei tanács, a városi ta­nács és az Állami Biztosító képviselőiből alakult bizottság előtt Vörös Éva, Ormai Júlia és Sarbak Gábor úttörők, a Jókai utcai Általános Iskola tanulóinak közreműködésével került erre sor. Marenics János igazgatóhe­lyettes tájékoztatójában el­mondotta, hogy a baranyai diákok 82,8 százaléka rendel­kezik tanuló baleset-biztosítás­sal. A középiskolai tanulók 96,8, az általános iskolások 75.2 százaléka biztosított, s balesetbiztosítási kötvény-tu­lajdonos az óvodásoknak is több, mint háromnegyede. A szakmunkás tanulók 87,7 szá­zaléka kötött biztosítást az 1966/67-es tanévre. Vannak olyan iskolák Pécsett, ahol va­lamennyi tanuló biztosított, ezek közé tartozik az Egye­tem utcai, 39-es dandár úti és a meszesi általános iskola. A sorsolás előtt néhány számadatot ismertettek: 1965- ben 924 tanulót ért olyan bal­eset a megyében, amely után a kötvényfeltételek értelmé­ben kártérítésre jogosultak, s számukra összesen 146 400 fo­rintot fizetett ki az igazgató­ság. Tavaly 982 esetben térí­tettek kárt tanuló-biztosítás alapján, összesen 165 500 fo­rint értékben. A tanuló balesetbiztosítások megkötése az 1967/68-as tan­évre megkezdődött és május végéig tart. Azok, akik ad­dig az időpontig megkötik a biztosítást, esetleges szünidei balesetek után is kártérítést kapnak. A tájékoztató után megej­tett jutalomsorsoláson 76 tárgynak „kerestek” gazdát az úttörők. Karórát nyert Márkus István, a Gépipari Technikum II. o. tanulója és Kertész Jú­lia, a Belvárosi Általános Is­kola VI. o. tanulója. A fény­képezőgép Szentes Jánosnak (Komló, Belvárosi Általános Iskola VIII. o.), az aktatáska Angster Máriának (Pécs, Nagy Lajos Gimnázium I. C.) ju­tott. A felsoroltakon kívül szá­mos babát, mackót, labdát, társasjátékot, autót és köny­vet sorsoltak ki, ezeket pos­tán juttatja el a nyerteseknek az Állami Biztosító igazgató­sága. Egy határozat végrehajtásának nehézségei: Havi 272 óra a családtól távol A vasutasok munkaidő-csökkentésének lehetőségeiről tárgyalt a szakszervezet területi bizot sá«a Sarbak Gábor, Vörös Éva úttörők és Ormai Judit kisdobos kisorsolják az értékes ajándéktárgyakat. sítettségének fokát, erőteljes ütemben folytatni kell a die- selesítési programot, s ezek­kel együtt a megfelelő bére­zés kialakítására is nagyobb gondot kell fordítani. Az állandó nappali szolgá­latot teljesítő dolgozók mun­kaidő-rendezése — ugyancsak a fenti okok miatt — lassan halad. A témával kapcsolatos fel­mérések általános tapasztala­ta tehát így foglalható össze: mielőbb módosítani kell a vasúti bérezés szabályait, s fel kell lazítani azt a merev­séget, mely létszám vonatko­zásában jelenleg a szolgálati helyek vezetőit kalodába zár­ja. Mi a politechnika? Az örök változás állapotában — Műszaki általáno műveltség vagy szakoktatás? — Hat megye óvónőinek tartottak továbbképzést Pé­csett tegnap és tegnapelőtt. Negyvenöt déldunántúli óvó­nő hallgatott ez alkalommal továbbképző szakelőadást. a középiskolák típusai még nem alakultak ki véglegesen. Egy viszont biztos: 1968-tól kezdődően a mai szakközép- iskolák is megváltoznak, csak szakmacsoportokat oktatnak bennük, s az üzemekben le­het majd megszerezni a szak­munkás oklevelet. A gyakorlati oktatásnak azonban van még két igen fontos ismérve: az elméleti órákhoz képest más pedagó­giai módszereket kíván, azon­kívül komoly anyagi előfel­tételeket is. Gyöngyös Vilmos szerint: — Pedagógiánk lényegében a gyerek természetes mozgás­igényén alapszik. Ebben van a sikere iis. A jó tanár gya­korlati óráján ezért ritka a fegyelmezetlenség a baleset. Azonkívül arra is alapozunk, hogy a mai gyerek fokozot­tabban érdeklődik a technikéj iránt, Úgy hisszük, a gyakorlati oktatásról végül is az a leg­fontosabb tudnivaló, hogy ál­landó mozgásban, változás­ban kell lennie, éppen a tech­nika gyors fejlődése miatt. Például amelyik műanyaggal a diákok ma még ismerked­nek, dolgoznak, egy év múlva már elavult lehet. Vagy a 30 évvel ezelőtti kézimunka­órák két kedvenc nyersanya­ga : a papír és a fa, lassan alkalmatlan lesz e célra. De ha a gyakorlati oktatás a technika gyors fejlődése miatt nem is tud véglegesen megállapodni, a huszadik szá­zad iskolájában, akkor is fon­tos szerepe van. Földessy Dénes korlati foglalkozás. Célja: a természettudományos tárgyak ismeretanyagát feltételezve saját kezű gyakorlatban ré­szesíteni a gyerekeket. Bár ennek is van külön elméleti anyaga, fontossága elsősorban mégis a saját kezű munká­ban nyilvánul meg. Az alapvető kérdés tulaj­donképpen az, hogy a saját­kezű gyakorlatból mennyire van szüksége mindenkinek, mi az, amit például színész­nek, kereskedőnek, háziasz- szonynak és tisztviselőnek egyaránt tudnia kell, továb­bá mi az, ami csak válasz­tott foglalkozás esetén szük­ség? — Lényegében ezzel kísér­leteztünk eddig — mondja Gyöngyös Vilmos, pécsi vá­rosi szakfelügyelő. — Az ál­talános iskolákban például 9 év óta tanítjuk a gyakorlati foglalkozást, azóta már a má­sodik tanterv szerint, ami komoly előrelépést jelent. A válasz tehát: az általános is­kolában sokféle szakma alapját kell megadni, a kö­zépiskolában pedig csak szakmacsoportokét. — Őszintén szólva, kudar­cokat is megért már a gya­korlati oktatás. Például az úgynevezett 5 plusz 1-es for­ma feltételei nem voltak meg, ezért átmenetileg a kétórás foglalkozást vezették be a gimnáziumokban. Hasonlóan kétórás a gyakorlati foglal­kozás a tagozatos középisko­lai osztályokban is. Az álta­lános iskolákban viszont úgy érezzük, az új tantervvei va­lóban megtaláltuk az emlí­tett határvonalat — A fiúk foglalkozása ál­talában ismert. De mit tanul­nak a lányok az általános is­kolában? — A papír-, fa- és fém­munka mellett — mondja Ná- i gél Lajos — programjuk a j következő: ötödikben a varrás alapöltósei, kötés, horgolás, hatodikban ugyanaz maga­sabb fokon, de hozzájön a hidegtálkészítés is, hetedik­ben a szabás-varrás elemei, valamint a főzés kémiája, nyol cadikban a szabás-varrás to­vábbi tudnivalói, továbbá a takarítás és mosás vegyi, il­letőleg textilismerete, vala­mint háztartási géptan, mind­ez persze alapfokon. A fon­tos az, hogy a jó tanár vezet­te gyakorlati foglalkozások után a legtöbb mama sose mondhassa: ezt én jobban tu­dom. Hiszen a cél éppen a korszerű női munka meg­ismertetése, a modern női tu­dományok tanítása. A középiskolákban viszont még csak kísérletek vannak. Ennek több oka van, így a megfelelő pedagógusok, vala- , mint a kellő dologi ellátott­ság hiánya, például a mű- lelvhiánv. de főles az. hoev Válságban van a politech­nikai oktatás? Vagy már meg is ' bukott? Vagy csak most lendül majd fél igazán? — Az átlagember nehezen tud erre választ adni. A nagysi­kerű pécsi, illetőleg megyei politechnikai kiállítás viszont ismét felvetette a kérdést: végül is mi lesz a gyerekek­kel, tanulják majd a jövő­ben is ezt a tárgyat, vagy sem? — Először is tisztázzuk: po­litechnika nevű tantárgy nin­csen — mondja Nágel Lajos, megyei szakoktatási felügyelő. — A politechnika műszaki műveltséget jelent, amit nem lehet egyetlen tantárgy okta­tásával kialakítani. Például az esztétikai nevelést is az irodalmi, a rajz- és énekórák együttesen segítik elő. így a műszaki ismeretekhez és mű­veltséghez — ha úgy tetszik, politechnikához — is több természettudományos tárgy szükséges. Az említett tan­tárgy, amit a kőztudatban helytelenül politechnikának neveznek, helyes nevén: gya­mégsem tudja kiadni, vagy az nem éri el a 24 órát, ak­kor azt pénzben kifizetik. A boríték ne legyen vékonyabb A távolléti és szolgálati idő különbségét az esetek több­ségében vasúti laktanyákban töltik a dolgozók. Ez nem egyszer hosszú órákat, félna­pokat jelent, nagyon fontos lenne tehát, hogy a pihenő­helyiségek minden igénynek megfeleljenek, s biztosítsák a biztonságos munkavégzéshez szükséges testi és idegi „re­konstrukciót”. A helyzet azonban ezen a téren sem megnyugtató. A laktanyák jelentős része rossz állapot­ban van, s felszerelése sem megfelelő. A munkaidő-csökkentéssel foglalkozó vezetők és tömeg­szervezeti megbízottak érde­kes tapasztalatokra tettek szert: a dolgozók nem fogad­ják egyértelmű örömmel ezt az igyekezetét Magyarázat: a távoltöltött idővel együtt a boríték tartalma is csökken... Itt az ideje hát a végső ta­nulság levonásának: A vasu­tasok viszonylag gyengén ke­resnek, szükségük van mim den forintra — még ha az túlórák árán kerül is a bo­rítékba —, s a munkaidő- csökkentéssel kapcsolatos ren­deleteket csak az azzal pár­huzamosan végrehajtott bér­rendezés segítségévei lehet maradéktalanul végrehajtani. Az utánpótlás gondjai A munkaidő-csökkentés másik nagy akadálya: kevés az ember. Még a szabadna­pok és szabadságok kiadása is gyakran ütközik nehézség­be a tartalék hiánya miatt. A fiatalok már régóta nem vonzódnak a MÁV-hoz, s a termelőszövetkezetek megerő­södésével a többi csatornák is elapadnak. A megoldás kettős. Növelni keli a szolgálati helyek gépe­A „legszerencsésebb” ne­gyedév a kaposváriaké volt: az állomás utazószemélyzete ^mindössze” 261 órát volt ha­vi átlagban a családtól távol. A MÁV Pécsi Igazgatóságá­nak területén az elmúlt két esztendőben — az őszinte igyekezet, a sok vita és an­két ellenére —, alig sikerült előbbrelépni a vasutas dolgo­zók munkaidőcsökkentése te­rén, s még az idei év első negyedévének is csak 13 órá­val volt jobb az átlaga, mint 1965. legsúlyosabb hónapjai bán. Akkor 285 órát töltöttek a családtól távol az utazósze­mélyzet tagjai — most 272-t Ha valamivel kisebbek is a számok a forgalmi szakszol­gálat emberei esetében, a kép itt is sokkal sőtétebb, mint az ipar bármely ágazatában. Az igazgatóság első negyed­évi „távolléti" átlaga 258 óra. A határozat kevés önmagában A hivatalos lap 1957. évi 54-es számában rendelet je­lent meg a MÁV dolgozóinak munkaidőcsökkentéséről. — Azóta éppen tíz év telt el, s a változás szinte jelenték­telen. Amit mégis sikerült el­érni e téren, annak zöme is ez 1965 utáni időszakra esik. A rendelet jó, az érintett szervek és vezetők örömmel fogadták és támogatják —mi van hát az egyhelyben topo- gás mögött? — Erre a kér­désre keresett választ tegna­pi ülésén a Vasutasok Szak- szervezetének Területi Bizott­sága, mely a Közgazdasági Bizottság jelentése alapján na­pirendre tűzte ezt a fontos problémát. Az eredmények közül leg­fontosabb: a forgalmi és von­tatási utazószemélyzetnél si­került elérni a heti pihenő­napok rendszeres és törvény­ben biztosított keretek között való kiadását. A pihenőnapo­kat előre kijelölik és a for­galmi dolgozók utazási nap­lójában feltüntetik, illetve a vontatási dolgozókkal hirdet­mények útján időben közlik. Ha a pihenőnapot a szolgá­lati főnökség valami miatt közé, annyira megvadultak. Ha nem segítenek, akkor pedig engem téphetnek szét. Végül nagynehezen sikerült őket visszaterelni a ketre­cekbe. Később megtudták, hogy Zágráb közelében föld­rengést észleltek. Hát ezt érezték meg az én oroszlán­jaim. S még egy kedves pilla­nat: Kaposvár férfiközönsé­ge percekig egyetlen szőke nőt nézett, a ragyogó Medy Staubertet. Az egyik sóvár- gó tekintetű fiatalembernek megsúgta a csehszlovák cir­kusz valamelyik magyarul beszélő tagja: — ö az öreg Staubért lá­nya. Nagyon híres volt a papa, huszonöt éven át Eu­rópa legjobb bambusznád- akrobatájának ismerték. Me­dy méltó utódja, három társ­nőjét tartja a vállán egy száj, bambusznádon. Valasek, aki tizennégy éve idomít oroszlánokat, termé­szetesen azonnal kedvenc állataihoz sietett, megtud­ni, hogy utaztak a „zágrábi botrány okozók”. — Az történt ugyanis Zágrábban — mondja —•, hogy a tíz oroszlán előbb csak ingerülten engedelmes­kedett nekem, aztán üvölte- ni kezdtek, végül olyan or- dítozást csaptak, hogy a kö­zönség egy része ijedten me­nekült kifelé' a cirkuszból. Csak az erősidegzetúek bír­ták nézni, amint a tíz ha­talmas vad rettenetes erő­vel rugaszkodik neki a vé­dőrácsnak. Harminchét percig izgalomban volt a cirkusz egész személyzete. Ha ugyanis nekem segíte­nek, aki akkor már csak vasdoronggal tudtam bizto­sítani magamat, nos, köny- nyen kitörnek a közönség Félórás harc az oroszlánokkal Hol vannak már a fehér­lovas, nyikorgó cirkuszos- kocsik, singelt kerékkel, amint az ablakukon him­bálódzik az örökké poros muskátli! Humbertóék már Opellel járnak meg Fiattal, utánuk luxusszámba menő gyönyörű kempingkocsik fut­nak, s a fényes autóknak bizony több nézője van, mint a hatvan tehervagon­nak. Pedig a vagonokban kilenc hatalmas berber­oroszlán is érkezett, meg mindenféle szerszám, és a cirkusz világából való csil­logás. Tegnap délelőtt fél Kaposvár kint állt az utcán, s nem is csoda, hiszen két­szer is ■— kilenctől tízig, meg tizenkettőtől egyig — megszűnt a forgalom a fő útvonalakon: megérkezett a csehszlovák Humbertó cir­kusz, s ilyenkor más jármű, mint az övék, nemigen fér el az utakon. A kocsikból előbb a Car- nely’s Clown Bánd szállt ki, vagyis a Carnely házaspár három fiával, ök az ősi cseh muzsikától a modem musical comediig mindent feldolgoztak műsorukban, s huszonöt percen át a Hunj,- bertó Curkusz egyik legna­gyobb sikerét jelentik. Jan Zászlóanya: az unoka Lovaslegények a májusfák ellen A holnapi Kapoli-eml^knap programja Megkaptuk a so- mogyhárságyi nagy szabású Kapoli-em- léknap részletes programját. E sze­rint holnap délelőtt 9 órakor leplezik le az emléktáblát a községi tanács fa­lán. A helyi fúvós- zenekar azonban már reggel 7 óra­kor zenés ébresz­tőt ad a falu la­kosságának. Az em­léktábla leleplezé­sekor a helyi úttö­rőcsapat egyik ra­ja ünnepélyesen felveszi Kapoli An­tal nevét, s fel­avatják a népmű­vészeti motívumok­kal díszített raj­zászlót. A zászló­anya Kapoli Ilona, az ünnepelt unoká­ja lesz. Délután egy óra­kor a művelődési otthonban népmű­vészeti kiállítás nyílik a Kapoli- család munkáiból. Egyik érdekessége: bemutatnak egy 1739-ből származó faragott széket. — Ugyanakkor meg­nyitják Kapoli An­tal unokájának, Ka­poli Ilonának kép­kiállítását. Somogy- hárságy, Vásáros- béc és Magyarluka- fa csapata szelle­mi vetélkedőt ren­dez, majd a helyi gyermek népiegyüt­tes bemutatja a somogyhárságyi la­kodalmast. Délután 5 órakor a KPVDSZ irodal­mi színpada, vala­mint a mecsekná- dasdi sváb népi­együttes lép fel, utána tizenkét má­jusfát — melyet lá­nyos házak előtt állítanak fel — lo­vas legények zene­kísérettel kidöntik. Este 7 órakor foly­tatódik az ünnep­ség, mikoris dr. Dankó Imre, a Ja- nus Pannonius Mú­zeum igazgatója mond beszédet, majd májusfadöntő bállal zárul az egésznapos ünnep­ség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom