Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-05 / 104. szám
1967. MÁJUS 5. napló 2 A szakszervezetek XXL kongresszusának csütörtöki tanácskozása végrehajtási utasításokat is tartalmaz. Elsősorban a kollektív szerződést emelte ki a felszólaló, s utalt arra, hogy ezt a vállalat igazgatója és a vállalat szakszervezeti tanácsa egyetértésben dolgozza ki és hagyja jóvá. Törekedni kell arra, hogy a dolgozók ne csak a termelési feladatok végrehajtói, hanem valóban gazdái is legyenek vállalatuknak. Ezért mindenképpen kívánatos, hogy a vezetők az eddigieknél több gondot fordítsanak a munkahelyeken az emberi kapcsolatokra. A szakszervezeti alapszervek a vállalatok formálódó, változó légkörében letéteményesei az üzemi demokrácia, a vállalati önállóság kibontakozásának, egészséges érvényesülésének. Kurlik Imréné, a Konzervipari Tröszt Szakszervezeti Tanácsának titkára után Rebi- ka Boualem, az Algériai Dolgozók Általános Szövetségének titkára és az összafrikai Szakszervezeti Szövetség alel- nöke a proletár nemzetköziség és szolidaritás jelentőségét méltatta felszólalásában. Hangsúlyozta: a szervezett dolgozók barátsága, együttműködése nem ismer országhatárokat, s egyszerre szolgálja a népek felemelkedését, a társadalmi haladás ügyét. Ezután Nemeslaki Tivadar, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Bariba Árpádné, a Szakszervezetek Hajdú megyei Tanácsának vezető titkára, Mári Sándorné, a Szegedi Ruhagyár SzB-titkára, Octavio Gonzales Becerra, a Chilei Dolgozók Egységes Szakszervezeti Központja Titkárságának tagja, Michalakis Michae- lídes, az Össz-Ciprusi Szak- szervezeti Szövetség főtitkár- helyettese, Oscar Molina Pi- cado, a Costa-Ricai Általános Munkásszövetség titkára, Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára szólalt fel. Ezután Bedrich Kozelka, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára üdvözölte a kongresszust, majd a baráti ország szak- szervezeti életéről beszélt. Ezután szünet következett. Szünet után a tanácskozás elnöki tisztét Gál László, a SZOT titkára vette át. Bejelentette, hogy az ország minden vidékéről számos vállalattól, intézménytől további táviratok érkeztek a kongresz- szushoz. Ezután Donáth Béla, a SZOT munkavédelmi osztályának vezetője, Vass Imre, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára, Brun Ignác Xavier, a Dahomey-i Dolgozók Általános Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagja, Jakó András, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának vezető titkára, Mohamed Abdel Salam Ali, az EAK Szakszervezeti Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagja, Péter Ernő, a pedagógusok szakszervezetének főtitkára, Víg János, az 1. sz. AKÖV szakszervezeti bizottságának titkára, Vainö Mon- tonen, a Finn Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára és Amadeleine Colin, a Francia Általános Munkásszövetség titkára szólalt fel. Ezután ebédszünet következett. A délutáni tanácskozáson Virizlai Gyula, a SZOT titkára a szakszervezetek agitá- ciós és nevelő munkájáról beszélt. Hangoztatta: a szakszervezeti mozgalom egyik alapvető feladata, hogy a munkások, a bérből és fizetésből élők körében mindennapos felvilágosító, tömegpolitikai munkát végezzen. A dolgozók) növekvő tudatossága, felkészültsége, aktivitása visszahat a fejlődésre, meggyorsítja az építő munkát. Ezért a gazdasági vezetők saját érdeke is* hogy bevonják a dolgozókat az irányításba, meghallgassák véleményüket. A SZOT titkára a továb-' biakban a szocialista brigádmozgalom nagy nevelő erejéről szólt. — Az utóbbi időben sok szó esik az anyagi ösztönzés növekvő szerepéről — folytatta. — Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy az anyagi és az erkölcsi ösztönzés csak együttesen, egymást kiegészítve lehet eredményes. Az anyagi ösztönzés szerepének növelésére irányuló törekvés nem ad bűnbocsánatot az, anyagiasságra. Az elmúlt években kialakultak a szakszervezeti tömegpolitikai és kulturális munka legfőbb eszközei, módszerei. ^Munkánkban azonban a jövőben jobban figyelembe kell venni a tagság sokrétű összetételét, világnézeti, gondolkodásbeli különbözőségét, szakmai helyzetét és műveltségi fokát, érdeklődési körét, igényeit. A továbbiakban felszólalt még a csütörtöki ülésen Simon Imréné, a Kőbányai Textilművek szocialista brigádvezetője, Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára, Diabata Mamadi, a Guineái Dolgozók Országos Szövetsége adminisztratív bizottságának tagja, Német Elemér, a Lajtahansági Állami Gazdaság szakszervezeti tanácsának titkára, Mat- sushita Jiro, a Japán Újságírók Szakszervezetének főtitkára, Pandurovics József, a Szakszervezetek budapesti Tanácsának vezető titkára, Mezősi József, az Alföldi Kőolajfúrási Üzem igazgatója, Barin Chotodhury, az összindiai Szakszervezeti Szövetség Központi Vezetőségének tagja, dr. Nagy Károlyné, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetője, Dusán Bogdánon, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa elnökségének tagja, Bernard- Jean Malonga, a Brazzavillei- Kongó Szakszervezeti Szövetségének főtitkárhelyettese és E Sayed Eliawa Hassan, az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének titkára. A kongresszus megbízása alapján a titkárság elkészítette azt a dokumentumot, amelyben a XXI. kongresszus részvevői kifejezik tiltakozásukat az amerikai imperializmus agressziója ellen. Az előterjesztett nyilatkozatot a kongresszus egyhangúlag elfogadta. A kongresszus pénteken délelőtt folytatja munkáját. Pontot vesztett a Ferencváros A keddi stockholmi vendégszereplés miatt a Ferencváros labdarúgó csapata csütörtökön délután játszotta le hétközi bajnoki mérkőzését Dunaújvárosban. Dunaújváros—Ferencváros 1:1 (1:1) 15 000 néző, vezette: Sós G. Góllövök: Végh, Illetve Rákosi. Jók: Aczél, Formagglni, Ajtony, Borsányi és Végh, illetve Szüe*, Varga és Rákosi. Biszku Béla beszéde a kongresszuson Csütörtökön az első három napirendi pont feletti vitában elsőként Beckl Sándor, a SZOT titkára szólalt fel. Az egyszemélyi felelős vezetés és a vállalati üzemi demokrácia érvényesülését elemezte az új gazdasági mechanizmus tükrében. Rámutatott, hogy az egyszemélyi felelős vezetés elvi és gyakorlati megerősítésének együtt kell járnia a dolgozóknak a vezetésbe történő szélesebbkörű bevonásával. Az üzemi demokrácia szabadabb érvényesülésének útját a szakszervezetek is egyengethetik, sok egyéb mellett például a dolgozók tapasztalatainak, kezdeményező készségének fokozott kibontakoztatásával és kamatoztatásával. A kollektíva nyújtotta segítség, tapasztalat és támogatás a gazdasági vezetők számára ösztönzést, biztonságot jelent. Arról beszélt a továbbiakban, hogy a gazdasági struktúra megvalósuló reformjai után a szakszervezeti mozgalomnak is egy sor új, a korábbitól merőben eltérő feladata adódik. A vállalati gondokból, a gazdasági tervezésből a dolgozók közvetlenül, illetve képviselőik, a kollektívák képviselői révén vehetik ki részüket. Beckl Sándor ezután felhívta a figyelmet arra, hogy a szakszervezetek mint osztályszervezetek és mint a dolgozók képviseleti, érdekképviseleti szervei a gazdasági vezetéssel ne csupán formálisan működjenek együtt. Az együttműködésnek elvi alapon kell történnie, mind politikai, mind gazdasági, mind jogi vonatkozásban. A dolgozók érdekvédelmét az új Munka Törvénykönyve is messzemenően garantálja, amennyiben külön foglalkozik a szakszervezetek jogaival, igaz, keretjogszabály formájá- | bán intézkedik, de megfelelő Most és a jövőben különösen fontos, hogy a szakszervezetekben továbbra is erőteljesen érvényesüljön a párt vezető szerepe. Sok tekintetben a kommunistákon, a pártszervezeteken múlik ez. Nekik is harcolniuk kell azért, hogy mindenütt helyesen értsék a szakszervezetek növekvő szerepét. A gazdasági vezetők bátran támaszkodjanak a szakszervezetekre, mind nagyobb és több feladat megoldásához kérjék segítségüket. Természetesen az is fontos, hogy a szakszervezetek munkája ne váljon külön a párt vezette többi társadalmi szervezet tevékenységétől. Azért is fontos a pártvezetés, hogy összekapcsolja, helyes irányba terelje a gazdasági kérdésekben jelentkező különböző irányzatokat és tendenciákat, hogy az összes rendelkezésre álló erők — egymást kiegészítve — az üzem és az iparág, az ország gazdasági fejlődésének hajtóerejévé váljanak. Bízom abban, hogy a tanácskozás megerősíti a szak- szervezetek tevékenységének eddig követett eredményes irányvonalát, növeli a munka hatékonyságát, s hozzájárul a szakszervezeti mozgalom forradalmi vonásainak erősítéséhez. A szakszervezetek előtt bonyolult, de nagyszerű, lelkesítő feladatok állnak. Erőt meríthetnek abból a tudatból, hogy a kongresszus céljai a magyar szervezett dolgozók hárommilliós seregének teljes egyetértésével találkoznak. A Központi Bizottság nevében kívánom, hogy a szakszervezetei? XXI. kongresszusa eredményes, hasznos munkát végezzen, segítse pártunk IX. kongresszusa határozatainak végrehajtását, a szocializmus felépítését, a munkásosztály, az egész dolgozó magyar nép boldogulását — fejezte be a részvevők viharos tapsa közben felszólalását Biszku Béla. Heves harcok a SSl-es magaslatért Jelentős amerikai veszteségek gasüaftót, a partizánok erőteljes támadást indítottak a különleges erők egyik tábora ellen. Előzőleg 200 aknát zúdítottak a táborra, majd gya. loggiáig! támadás következett. Az amerikai szóvivő közölte, hogy a táborral megszakadt az összeköttetés. a pen klub főtitkára MAGYARORSZÁGON Dávid Carver, a nemzetközi Pen főtitkára a magyar Pen Klub vendégeként feleségével együtt csütörtökön budapestre érkezett. A Carver-házaspár két hetet tölt Magyarországon. A főtitkár május 12-én előadást tart a magyar Pen Klub Kodály-emlékünnepé- lyén. MAN0LISZ GLEZ0SZT ismereílen helyen tartják fogra sítóinak csütörtöki athéni jelentéséből kitűnik, hogy Ma- nolisz Glezosz eltűnt abból az Athén melletti szállodából, ahol a puccsista katonai kormányzat fogva tartotta. Jelenleg semmit sem tudni Glezosz sorsáról és hollétéről. A két jugoszláv újságíró engedélyt kért a hatóságoktól, hogy meglátogathassa Gle- zoszt. Patakosz tábornok, belügyminiszter a kérést azzal utasította el, hogy maga sem tudja, pillanatnyilag hol van Manolisz Glezosz. A belügyminiszter arra hivatkozott, hogy még nem kapta meg az athéni rendőrfőnök jelentését Glezosz hollétéről. A Borba és a Politika jugoszláv lapok athéni különtudóA vietnami háború leghevesebb ütközete folyik immár két hete a demilitarizált övezettől délre fekvő 881-es magaslat ellenőrzéséért. Az amerikaiak minden rendelkezésükre álló eszközt bevetnek a magaslat elfoglalására. Csaknem kétezer tengerészgyalogos rohamozza nap- r ól-napra a partizánok jól kiépített állásait, az amerikai parancsnokság ezenkívül tüzérséget, alacsonyan szálló géppuskázó harci repülőgépeket .bombázógépeket is összpontosított ebbe a térségbe. A B 52-es légíerődök csoportjai naponta több hullámban támadták a szabadságharcosok állásait. Az amerikai veszteségek már több száz főre rúgnak halottakban és sebesülteikben, szerdán a hajnali órákban a szabadságharcosok újabb ellentámadást indítottak. Ezt a támadást csak a géppuskázó repülőgépek bevetésével tudták visszaverni az amerikaiak. A tengerészgyalogosok a csata után húsz halottat és 45 sebesültet számoltak ösz- sze. Nem messze a 881-es maBudapes're érkezett Mahendra, Nepál királya és családja elnöke, Nagy József né könnyűipari miniszter, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, valamint a külügyminisztérium több vezető munkatársa. A királyi párnak népviseletbe öltözött leányok virágcsokrokkal kedveskedtek. Csütörtökön Prágából jövet, nem hivatalos látogatásra Budapestre érkezett Mahendra Bikram Sah Déva, Nepál királya és felesége, Nepál királynéja, valamint leánya és fia. A ferihegyi repülőtéren a magasrangú vendégek üdvözlésére megjelent Kisházi Ödön, l az Elnöki Tanács helyettes nagy gonddal vizsgálják a szükséges intézkedéseket. Az a tervünk, hogy a kormányzati szervek az év harmadik negyedében a vállalatok rendelkezésére bocsátják gazdálkodás új feltételeit. Az üzemeikben addig is folyik a felkészülés az új mechanizmusra. A párt nagy munkát végez a reform politikai előkészítése érdekében. A reformot — alapjaiban — 1968-ban bevezetjük. Az új rendszer teljes kibontakozása azonban természetesen többéves folyamat. De már az elején azt várjuk, hogy a reform révén meggyorsul gazdasági fejlődésünk, s fontos tényező lesz a harmadik ötéves terv gazdaságfejlesztési és életszínvonal növelési céljainak megvalósításában. Mint minden nagy társadalmi kérdés, a reform, a kidolgozott javaslatok bevezetése is nagy erőfeszítéseket kíván valamennyi vezetőtől, s csak a dolgozók széles rétegeinek támogatásával, tudása hasznosításá- van vezethet eredményre. Mint minden új jelenség születésénél, itt is találkozni szélsőséges nézetekkel. A szak- szervezetek jövőbeli szerepére vonatkozóan két ilyen véleményről szeretnék említést tenni. Az egyik így fogalmazható meg: a vállalati önállóság, az igazgatók, a gazdasági vezetők nagyobb hatásköre az új mechanizmusban lényegében formálissá teszi a szak- szervezetek szerepét. Ez a nézet a szakszervezeti, s általában a dolgozók közötti politikai és szervező munka lebecsülését mutatja. A másik azt tartja, hogy a gazdaságirányítás reformjának végrehajtása során a szakszervezetek egyedüli kötelessége az esetleges negatív hatások elleni védekezés. Ez sem helyes; A reform a szó igazi értelmében a munkásosztály legközvetlenebb osztályérdeke, az egész társadalom érdekében. A pártnak, a szakszervezeteknek, az állami, a gazdasági szerveknek együttesen azon kell dolgozniuk, hogy a reform elérje célját: növekedjenek a nemzeti jövedelem, javuljanak a dolgozók élet- és munkakörülményei. A szakszervezetek kötelessége és feladata, hogy az üzem előtt álló célok megvalósítására mozgósítsák a dolgozókat és őrködjenek az ötéves tervben célul kitűzött életszínvonal-emelési program megvalósításán a dolgozók munka- és életkörülményeinek állandó javításán. Már szóltam arról, hogy az üzemek és vállalatok hatásköre a jövőben növekedni fog. Elvileg és gyakorlatilag ugyanez vonatkozik a párt- és szakszervezeti szervekre is. Amilyen mértékben nő a vállalatok hatásköre és felelőssége, ugyanúgy — és hasonló mértékben — kell önállóbban és nagyobb felelősséggel dolgozatok a párt-, a szakszervezeti és más társadalmi szerveknek is. Az üzemi demokrácia fejlesztésével lehetővé kell tenni, hogy a dolgozók érdemben részt vegyenek a különböző tervek és javaslatok kidolgozásában, a bérezési rendszer fejlesztésében, a jövedelem egyes részeinek helyi felhasználósában. Természetesen szó sincs arról, hogy az üzemekben minden kérdést „népgyűlésen”, vagy szavazás útján döntsünk el. De nélkülözhetetlen a reform végrehajtásában azoknak részvétele és meghallgatása a döntésre érett kérdésekben, akik ismerik a munkások többségének véleményét, s képesek a dolgozók nézeteinek helyes tolmácsolására. A szakszervezetekkel kapcsolatban eszmei, politikai jellegű a párt irányítása. A pártirányítás azt jelenti, hogy a szakszervezetek tevékenyen részt vállalnak a párt politikájának végrehajtásából és tapasztalataikkal segítik a párt politikájának kialakítását, gazdagítását; (Folyta'ás tat L oldatról) Köztudott — és erről már * kongresszusom is szó esett . hogy szocializmust építő társadalmunk jelenleg nagy, meghatározó jellegű feladatok előtt áll, amelyek csakis a szervezett munkásság aktív részvételével valósíthatók meg. A szakszervezetek munkáját és teendőit ezzel összefüggés- ban kell vizsgálnunk. Meggyőződéssel állíthatom, hogy * pártunk IX. kongresszusán meghatározott nagyjelentőségű célok . megvalósítása egyúttal a magyar szakszervezeti mozgalom nagy erőpróbája is lesz. A szakszervezetek hatékony munkája nélkül nem növekedhet a munkásosztály hatalma és vezető szerepe, nem erősödhet a nép tömegek társadalmi aktivitása a szocializmus építésében. Úgy gondolom: a pórt joggal támasztja azt az igényt a szakszervezetekben dolgozó kommunistákkal szemben, hogy — a számában állandóan növekvő munkásosztály tudatosságának fokát- a valóságnak megfelelően értékelve — szün telenül dolgozzanak a szakszervezetekbe tömörült munkások eszmei, politikai nevelésén. A pártnak, hogy érdemben vezetni tudjon, az egész munkásosztály támogatására szüksége van, ez azonban nem valósulhat meg a szak- szervezetek hatékony munkája nélkül. Közismert, hogy a proletár- diktatúra időszakában — s így jelenleg nálunk is — a munkásosztály nemcsak a hatalom birtokosa és a termelőeszközök tulajdonosa, hanem egyben munkavállaló is. Ennek megfelelően a szocializmus építésének időszakában különféle részkérdésekben lehetségesek ellentétek a munkásosztály egyes csoportjai, valamint egyes állami, gaz- “ daságá szervek, intézmények között. A párt vezetésével a proletárhatalom helyesen képviseli a munkásosztály egyetemes érdekeit. Ezért az egész társadalom szintjén nem vezet semmiféle ellentmondáshoz, hogy a munkásosztály a termelőeszközök tulajdonosa és egyben munkavállaló. Ellenkezőleg — ez a fejlődés biztosítéka. Ha mégis keletkeznének nézeteltérések a munkásosztály egyes rétegei, vagy egyes állami, gazdasági szervek és intézmények között. a szakszervezeteknek a kettősséget jól kell érteniük és helyesen kell felfogniuk. Az egész osztály érdekeit kell képviselniük és védeniük. Ugyanakkor feladatuk, hogy lépjenek fel mindenféle bürokratizmus ellen, s bírálják az egyes gazdasági szervek esetleges hibás intézkedéseit. Találkozni olyan jelenséggel is, hogy helyenként egyoldalúan értelmezik és leszűkítik az érdekképviselet fogalmát, s szociális vagy bérügyi intézkedéseket tekintenek csupán érdekképviseletnek. Természetesen nem helyes lebecsülni a szociális juttatások jelentőségét, de látni kell: a munkásosztály igazi érdeke nemcsak a szociális és bérügyi intézkedésekkel azonos. A munkásosztálynak össztársadalmi, állami, politikai, gazdasági, sőt nemzetközi vonatkozású érdekei is vannak és mindezeket összefüggésedben, kölcsönhatásában kell képviselni. A szakszervezetek növekvő feladatai között szót kívánok ejteni a szervezett munkásságnak a gazdaságirányítás új rendszerével kapcsolatos felelősségéről. A reform gazdaságpolitikánk szerves része, és a szocialista termelési viszonyok további erősítésére irányul. A magyar népgazdaságban a szocialista termelési viszonyok alapján megvannak a gyorsabb fejlődés lehetőségei. A reform szel lemében a munka szerinti elosztás elvének jobb érvényesítésére törekszünk. Az előkészületek jó irányban és ütemben haladnak, a párt különböző vezető szerveiben
