Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-21 / 118. szám

LILI BÁRÓNŐ Huszka Jenő operettje a Pécsi Nemzeti Színházban Vári Éva és Mcndelényi Vilmos Várhegyi Márta és Mester István játéka, szép szövegmondás» prózai színésznőnek is becsü­letére válnék. Muzikalitása, zenei felkészültsége, hangjá­nak kellemes tónusa sikerének biztosítéka, melyet még csak fokozott sok és jólsikerült ru­hája, primadonnái megjelené­se. Cseh Máriának, a másik La­li baronessznek alakításában is sok az érték. Az ő felfogásá­ban Lili kevésbé lírai alkat Egyéniségének megfelelően virgoncabb, vagányabb. Szere­tetreméltó bájjal kelti életre ezt a másfajta, de azért hihető figurát. Énekhangjának felső regiszterei tisztán csengenek, de a középhangok képzésén és beszédmodorán változtatnia kell. Mester István sikerrel ta» lálta fel magát kettős szerepé­ben: külöhösen mint komor­nyik tudta új színekkel gazda­gítani alakítását. A nagy duet­tekben alkalmazkodó és méltó partnere volt a primadonná­nak. Clarissz szerepe volta­képpen nem szubrett-szerep: a híres Cigaretta-kettős prima­donna hangot igényel. Várp Éva e nem reá szabott szerep nehézségeivel is sikerrel bir­kózott meg. Mendelényi Vil­mos túlzásoktól mentes, mu­latságos Frédije hamisítatlan operettfigura volt. Ezt a jól be­vált stílust képviselte, mint mindig most is tele charmmal, énekben és táncban ellenállha­tatlan kedvességgel és az ope­rettjátszás minden gazdag ta­pasztalatával Szalma Lajos. A két Illésházy grófnő groteszk, harsány színekkel megrajzolt figuráját Szirmay Ottilia és Bódis Irén keltette életre si­kerrel. Becsey tiszttartó szere­pében Bakos Lászlónak, illetve Szivler Józsefnek tapsolt a kö­zönség. Bár a Lili bárónő ismét nagy közönségsikerre számíthat, mégsem tartjuk üres okvetet- lenkedésnek azt az igényt, hogy a jövő évadban gondosab­ban és igényesebben válogas­sák ki a bemutatásra kerülő operetteket! —öt—­előadás megteremtésére irá­nyuló törekvés. Érvényesült ez a törekvés zenei téren, elsősorban a nép­szerű és közkedvelt Huszka- melódiáknak igényes színvo­nalon való tolmácsolásában. Paulusz Elemér vezénylő mun­káján, a zenekar és a kórus teljesítményén érezhető volt az utóbbi évek operai felada­tainak csiszoló, színvonalt nö­velő hatása. Sikerült szeren­csés módon elkerülni a dalok régebbi, csöpögősen szirupos előadásmódját, ekként meg- tisztultan, egészségesen roman­tikus, mindamellett friss tem­póvételekkel azok valódi érté­két tolmácsolni. Paulusz érde­me, hogy az operettműfajban való hallatlanul gazdag ta­pasztalatkincséből ki tudta szűrni mindazt, amire a ma operettjátszásában szükség van. Babarczy László rendezési munkáját pedig épp az jelle­mezte, hogy fiatal kora és ed­dig többnyire modern hangvé­telű prózai művek iránti ér­deklődése ellenére, vagy talán épp ezért, sikerült elkerülnie az operett játszás sablonos meg oldásait (kivéve a III. felvonás fináléjában), olcsó fogásait és buktatóit. A szokottnál na­gyobb gondot fordított a pró­zai szövegre, melyet Darvas Szilárd és Gádor Béla dolgo­zott át, valamint a látványos­ságra, mozgalmasságra, sok­színűségre, a világítási effek­tusok alkalmazására. E törek­vését segítették elő Pintye Gusztávnak a lehetőségeket kihasználó, a műfaj romanti­kus hangulatát tükröző, min­den erőltetett moderneskedés­től mentes díszletei, Bata Ibo­lya nagyvonalú, színpompás jelmezei, különösen primadon­na ruhái, valamint Fodor An­talnak az ízléses színésztánco­kon kívül, önálló balettbeté­tekkel is gazdagított koreográ­fiái. Ez az egészséges. kulturált előadásmód főként a címsze­replő Várhegyi Márta alakítá­sát hatotta át. Átélt színészi Ma nyílik: Képzőművészeti szakkörök kiállítása Pécs megyei jogú Város Tanácsa VB Művelődési Osztá­lya kiállítást rendez a Tudomány és Technika Házában. Ezúttal a város területén, különböző művelődési otthonok keretében működő képzőművészeti szakkörök mutatkoznak be alkotásaikkal. A kiállítás ma délelőtt tíz órakor nyílik meg. Megnyitó beszédet mond Soltra Elemér, a Magyar Képzőművészek Dél-Dunántúli Területi Szervezetének tág­ja. A tárlat nyolc napig lesz nyitva, mégpedig május hu­szonegyedikétől május huszonkilencedikéig. Jó volna megtudni, vajon a •Pécsi Nemzeti Színház milyen szempontok, műsorpolitikai meggondolások és döntő érvek figyelembevételével határozza el, hogy melyik operettet tart­ja előadásra méltónak? Eddig ugyanis nem sikerült felfedez­ni olyan következetességet, tervszerűséget, mint a színház egyéb műfajú bemutatóinál. Talán a kézenfekvő lehetősé­gekre és a bevált, biztos siker­re számító álláspontból változ­tatták meg az évad elején be­harangozott tervet és vitték színre a Boccaccio helyett a Lili bárónőt? Nyilván azzal érveltek, hogy ma már ez is klasszikus, elnyűhetetlen mű­nek számít, melynek szöveg­könyvéről maga Huszka azt mondta, hogy „a legjobb azok közül, amiket Martos eddig írt. Elmés, mulatságos, előke­lő: a legfinomabb vígjátéki stílusban megírva, és ami a fő, mindvégig érdekes.” Operett­nél valóban ritka értékek ezek, méltán indokolhatják tehát előadását, annak ellenére, hogy nem is olyan régen, alig néhány évvel ezelőtt szerepelt utoljára a pécsi színház műso­rán. Az előadással összességében elégedettek lehetünk, bár az évekkel ezelőtti operett-társu­lat jobb erőkkel rendelkezett. Mégis, a mostani Lili bárónő­ben néhány értékes, új vonást fedezhettünk fel. Röviden így foglalhatnánk össze: érezhető volt az adottságokhoz és lehe­tőségekhez képest kulturált Lint megformálására Buj- tor István jó ötletnek bizo­nyult Enyhén fanyar, mégis rejtett erőktől feszülő figurát teremtett, aki világképének vajúdásait, érzelmi válságát egyszerű és nagyon szimpati­kus eszközökkel tudta kifejez­ni. Elhibázottnak éreztük vi­szont a női főszereplőt, Sáfár Anikót. Alkatilag valóban megfelelne szerepének, de szí­nészi képességeit meghaladta a feladat. Papp Éva hangján beszélt, ami megint csak nem biztos, hogy az egyedüli jó választás volt. Harlekin sok­kal több ennél — a szavak olykor gazdátlanul lebegtek a víz fölött, mert a néző nem tudja mindig elhinni a szí­nésznőnek, hogy azok belőle fakadnak. A többi szereplő hellyel-közzel azt nyújtotta, amit kellett. Görbe János pél­dául nem volt jó ebben a sze­repben, mert nem nekivaló, s számolni kellene a nézők elő­zetes élményeivel is, minden színésszel kapcsolatban. Vá- rady Hédi, Ajtay Andor, Sza­bó Ottó és Spányik Éva vi­szont a helyükön voltak. Tévedései ellenére kultu­rált, értékes film a Harlekin és szerelmese. H. E. Használjuk ki a lehetőségeket Népművelők tanácskozása Berkesden és Szilágyon lésre és filmrészletek bemuta­tására épített szellemi vetél­kedőt bonyolított le a tanács­kozás részvevői előtt a Szov­jetunióról. Berkesden a járás legjobb díszítőművészeti szakkörei mutatták be éves munkájuk eredményeit ízlésesen s mód­szertanilag átgondoltan meg­rendezett kiállításon. A kiál­lítás képezte lényegében a ta­nácskozás anyagát. A megbe­szélés eredményességét fokoz­ta, hogy a lelkes berkesdi kör­zeti népművelők összegyűj­tötték és bemutatták területük igen értékes és gazdag nép­rajzi anyagából azokat az em­lékeket, amelyek egyrészt ar­ra alkalmasak, hogy a díszítő- művészeti szakköri tevékeny­ség tartalmát gazdagítsák, hasznos eszközei legyenek a hagyományápolás megalapo­zásának és a hazafias neve­lésnek, másrészt indítékot ad­hatnak a korszerű lakás ízlé­ses díszítéséhez. A megbeszélés egyik célja az volt, hogy azoknak a köz­ségeknek a népművelőiben, asszonyaiban is kedvet éb­resszen a díszítőművészeti szakköri munkához, ahol ez a tevékenységi forma még nem alakult ki. Erre a kiállí­tott anyag kiválóan alkalmas volt, mert a hagyományok ere­deti formában történő meg­őrzésén túl azok praktikus felhasználására (öltözködés, lakberendezés) is sok példát mutatott, s új díszítőművésze­ti módszerek alkalmazásának termékei is a tanácskozás rész vevői elé kerültek. A lelkes berkesdi és szilágyi szakkör­vezetők és asszonyok példa­mutatása sem maradt hatásta­lan. Követendő példa Érdemes volt-e a tanácsko­zást megrendezni? Minden­képpen. Azt a következtetést a kettős tanácskozásból levon­hatjuk, hogy így érdemes meg beszélést szervezni: módját ejteni az értékelésnek, a leg­fontosabb elvi-módszertani kérdések megvitatásának, be­mutatókat tartani olyan he­lyen, ahol a kérdéses területe­ken példamutató munka fo­lyik. Lemle Géza A klubok nagy része ma még ifjúsági klub, kevés he­lyen gyűlnek még össze a fel­nőttek olyan rendszeresen, változatos programmal, mint például Egerágon vagy Szilá­gyon és Berkesden. Elég ritka még az olyan kezdeményezés, mint a hosszűhetényi autósok klubja, vagy a pécsváradi já­rási művelődési ház egyelőre még csak tervezett motorosok klubja. Egyre sürgetőbb igényként jelentkezik az ér­deklődési körök szerint létre­hozott klubok megteremtése. Helyesnek bizonyult, hogy a pécsváradi ifjúsági klub rend­szeresen külön-külön találko­zókat rendez a műszaki-tech­nikai érdeklődésű fiataloknak, a művészetek barátainak és tánczene kedvelőinek. El­hangzott olyan észrevétel is — s csak egyetérthetünk vele — hogy sok helyütt szinte a földből nőnek ki olyan közös­ségek, amelyek lényegében klubéletet élnek, anélkül, hogy felfigyeltünk volna rájuk, és segítettük volna terméke­nyebb közösségi életük kiala­kítását. Az évforduló jegyében Abban is egyetértettek a ta­nácskozás részvevői, hogy mindinkább törekedni kell a kötetlen, de eleven, vitatkozó légkör megteremtésére, hogy a klub valóban a közélet fó­ruma legyen. Ebben nagy je­lentősége van a tartalom he­lyes kialakításának, a viták, beszélgetések „indításának”. Sokan az ismeretterjesztő fil­mek vetítésének és megbeszé­lésének nagy lehetőségét hang súlyozták. Széntlőrincen pél­dául egy évadban közel 30 fil­met vetítettek, s ezek eljutot­tak a körzethez tartozó ki­sebb településekre is. Szalán- tán a könyvtári és klubmunka szorosabb kapcsolatának ki­alakítására törekszenek. Az újságok, folyóiratok, könyvek, albumok, a televízió és rádió stb. céltudatos alkalmazását mind szélesebb körben tűzik ki célul. A tanácskozás értékét nö­velte, hogy az említett prob­lémák jórészt úgy kerültek szóba, hogy egyben a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom fél évszázados évfordu­lója megünneplésének lehető­ségeit is számba vették. Sok ötletet adott a pécsváradi já­rási művelődési ház bemuta­tója, amely egy diafilmvetí­SzílAgyon és Berkesden ta- eácskoztak a pécsi járás nép­művelői: klubvezetők és dí­szítőművészeti szakkörveze­tők. A tanácskozás időpontja szerencsés volt, mert alkalom nyílt két fontos területen a népművelési munka tapasz­talatainak összegezésére, eb­ből adódóan néhány elvi­módszertani kérdés megbeszé­lésére, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulójának méltó megün­neplése. Tárgyi feltételeket A két egymástól látszólag távoleső kulturális tevékeny- léget összekapcsolja, hogy mindkettő o részvevők nagy­fokú aktivitására épül, kis­csoportos művelődési forma és sokrétű nevelés alkalmául szolgálhat. A klubélet közked­velt, a gyermekektől a nyug­díjasokig szívesen élnek mű­velődési-szórakozási lehetősé­geivel; a díszítőművészeti szakkörök az asszonyok és lá­nyok hasznos szabadidő-fel­használását oldják meg. A pé­csi járás több mint 50 klubja mutatja e művelődési alka­lom egyre növekvő népszerű­ségét; az értékelésből azonban az is kiderült, hogy még ko­rántsem merítettük ki az e forma kínálta lehetőségeket. A tanácskozás egyértelmű­en hangsúlyozta, hogy javíta­ni kell a tárgyi feltételeket. A berkesdiek elmondták, hogy ehhez készséggel nyújtott anyagi támogatást többek között a szakszervezeti szak­maközi bizottság, s ugyanak­kor kiderült, hogy a járásban erre a lehetőségre alig tá­maszkodnak, s nyugodtan hoz­zátehetjük: a megyében sem. A járás egyetlen filmklubjá­nak, a hosszúhetényinek nép­szerűségét több mint kétszáz részvevő igazolja, ugyanakkor több módszertani és szerveze­ti kérdést is meg kell oldani a továbbfejlesztés kérdésében. Mindenekelőtt el kell válasz­tani a filmbaráti kör széle­sebb és a filmklub szűkebb tagságát, s az írásbeli tájé­koztatás módszerét és az akti­vitást biztosító vitát, megbe­szélést látszik célszerűnek al­kalmazni a nem túl népszerű előadás helyett. Harlekin és szerelmese / Új magyar film „létfontosságukat’, ami fel­tétlenül az egész hitelét ront­ja. S ilyen hang-elvétések elő­fordulnak a filmben. Leg­jobb pillanataiban Fehér Im­re megtalálja a forgatókönyv és a rendezés tökéletes össz­hangját, a vendéglő-jelenet­ben, Lint éjszakai bolyongá­sában vagy a vihar utáni reg­gel tragikummal terhes, mégis tisztító erejű hangulatában. Másutt viszont nem találja meg. A vendéglősné és Lint jelenete a padlásszobában, a lány és Lint céltalannak tűnő barangolása a parton — és még néhány más jelenet — a beállítások szokványos volta miatt szürkeséget lehelnek, s emiatt kiesnek a történet szi­gorú vonalából. Lakatos Iván kamerája sokszor szinte ösz­tönösen utánanyúl a helyes megoldásoknak, máskor vi­szont nem él önálló életet, csak követi a „magátólértetö- dés” útját. napibb” módon. Az írói anyag jelképrendszerét átvéve úgy utal érzelmek, sorsok és indu­latok mélyben húzódó áram­lására, hogy teljes mértékben lemond a magyarázgatás le­hetőségéről, a hűvös felszínt mutatja, a leghétköznapibb jelenségeket ábrázolja, csak­hogy e jelenségek egymás­utánja, összekapcsolása, hát­tere és atmoszférája mind­mind létfontosságú, szimboli­kus jelentőséget nyer. Ez — az alapanyagból átmentett módszer — valóban csak a modern film nyelvén oldható meg. A látványnak meg kell közelíteni a „látomást”, a ké­peknek milliméter pontosság­gal szerkesztettnek kell len­niük, a színészi játékot, a tá­jat, a miliőt, a mozdulatokat és a háttereket úgy kell alkal­mazni, hogy a stílusegység se­hol se szenvedjen hiányt. Elég egy-két elhibázott hang, és a jelképrendszer megtörik, az aktusok öncélúvá válnak, az utalások és jelzések elvesztik Szinte alig követhető, bo- ^ nyolult folyamat, amíg az írói nyersanyagból film lesz. Különösképp, ha jól is­merjük az írói nyersanyagot, • fényből, hangulatokból, lá­tomásokból összeszövődött no­vellákat, Bertha Bulcsu 1964- ben megjelent kötetét. Fény­testű szerelmesek, Kék par­tok felé, Harlekin és a köd­hajók. A novellák puszta cí­me is arra utal: látomásokról van itt szó, olyan fogalom- és jelképrendszerről, amely jel­legzetesen az irodalom for- tnanyelvén, eszközeivel öltött testet A ködhajók, kék par­tok és fénytestű emberek lát­vánnyá alakítása nem történ­het közvetlen és hagyományos úton; újjáteremtő, költői al­kotó folyamatot igényel. Véleményem szerint ez az, ami nem történt meg mara­déktalanul Fehér Imre film­jében, s a nagy vállalkozás — és a nagy lehetőségek elsősor­ban ezért nem keltik a tel­jesség érzését. Fehér Imre ebben a filmjé­ben a mai filmművészet leg­nagyobbjainak eszköztárához nyúlt, a legmélyebben fekvő lelki tartalmakat közelíti a mo űern igénynek megfelelő, fé­mesebb, szerkesztettebb, „köz jr (

Next

/
Oldalképek
Tartalom