Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-03 / 102. szám

Világ proletárjai,egyesüljetek! Dunámon napló \ müí^———'—^mammmmammmmemam■ . •"*•-■-. - - mmumm _________Az MSZMP Boranyq megyei Bizottsága és q Megyei Tanács lapja X XIV. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1967. MÄJUS 3. SZERDA _______ I K üszőntjSk a XXI-et Növekvő jogok, növekvő kötelességek — növekvő fe­lelősség: így foglalhatók ösz- sze a szakszervezetek távla­tai a most következő évek­ben, és ez arra is utal, hogy a dolgozó milliók, a szak- szervezetek tagsága érdeklő­déssel fordul vezető szervei, választott küldöttei felé. Mi­lyenek lesznek ezek a nö­vekvő jogok és kötelességek, mennyiben lesz alkalmas a hárommilliós mozgalom és annak újonnan választott vezetőgárdája a növekvő fe­lelősség viselésére? — ezek a kérdések foglalkoztatják azokat, akik komolyan el­gondolkoznak a tennivalók fölött. A szakszervezeti jogok nö­vekedése — a szocialista de­mokrácia fejlesztésének, szé­lesítésének eszköze. Szak- szervezeti tagok jogai-, vala­mint a munkások és alkal­mazottak jogai közé nyu­godt lelkiismerettel tehetünk egyenlőségjelet, mert egy­részt a munkások és alkal­mazottak több, mint kilenc­tizedé tagja a szakszerve­zeteknek, másrészt a szak- szervezetek hivatása minden dolgozó érdekeinek, jogainak képviselete. Ennek a hiva­tásnak a betöltése, a mun­ka- és életkörülmények ja­vítása, minden szakszerve­zeti tevékenység természetes része. Bizonyos, hogy az ön­álló döntési jog szélesedése — a vállalati szociális, kulturá­lis. jóléti alapok felhaszná­lásában — megnöveli az ér­deklődést a szakszervezeteik munkája iránt: de felelőssé­güket és kötelezettségeiket is erősíti. Jog kötelezettség és fe- Ielősség összefüggését kifejteni: erre ez a kis kö­szöntő nem hivatott. Megte­szi majd ezt ezerszer jobban a sokezer üzem szakszerve­zeti bizottságainak tapaszta­latai alapján született refe­rátum, a vita, s ezt tükrö­zik majd a határozatok. A római XXI-es, amelyet — küldötteivel és min den előkészítőjével — kö­szöntünk, a kongresszus szá­ma, a magyar szakszerveze­tek kongresszusának sorszá­ma. Huszonegyedszer ülnek össze: ezúttal már három­millió szervezett dolgozó képviseletében, nagy hagyo­mányok örököseként, és nem kisebb feladatok gazdáiként a kongresszusi küldöttek. Tulajdonképpen van vala­mi sajátos és furcsa is ab­ban, ahogyan ezt a kongresz szust üdvözöljük, mert ön­magunkat köszöntjük vele. Az újságíró, aki a sorokat leírja, a gépszedő, aki kisze­di, a gépmester, aki ki­nyomja, a géptávíró kezelő­je, aki megtáviratozza, a postás, aki az újságot a vas­útra viszi és a mozdonyve­zető, aki a 424-essel, vagy a DieseI-„Szergejjel” továbbít­ja: szervezett dolgozó. Aki a szakszervezetekre gondol — még ha ez nem is mindig jut az ember eszébe — a maga érdekeire, érdekeinek védelmére, egy olyan közös­ségre gondol, ahová munka­helyén túl is tartozik. Bár nem szándékolt, mégis jelképes, hogy ez a kong­resszus alig 48 Mával a má­jusi menet, a hagyományos felvonulás után ül össze. Akik az Építők Szélt házá­ban a szónoki emelvényre lépnek, szavaznak, állást fog lalnak: mindazokat képvi­selik. akik május 1-én a nemzetközi munkásszolidari­tást és a békét ünnepük. Az is természetes, hogy ez a kongresszus az adott idő­szak, tehát a ránk váró nagy termelési, gazdasági felada­tok szellemében, azokkal ősz szehangoltan végzi majd munkáját, pontosabban: je­lentős lépést tesz azért, hogy az új gazdaságirányítási rend szer viszonyai között meg­határozza a szakszervezetek tennivalóit, munkájuk irány­elveit, a IX. pártkongresszus szellemében. SZÉCHENYI TÉR A DÍSZTRIBÜNNEL ÉS AZ ÜNNEPLŐK TÖMEGÉVEL Intézetet és a Pécsi Gázmü­vet. A bőrgyáriak hosszú bőr­kötényben, vállukon szerszám, csinos kesztyűgyári kislányok a gyár termékeit osztogatják aztán ugyancsak a kesztyű gyáriak ötletessége osztatlan sikert arat: egy Fifa gépko­csin USA repülőroncs közele dik, mögötte szabályosan ál cázva vietnami légelhárítók kémlelik az eget fegyverük mögül. Aztán a Pécsi Szikra Nyom­da, a Pécsi Nemzeti Színház, ismerős arcok, Moziüzemi Vállalat, a szórakoztató zené­szek csoportja — munka köz­ben: „Én a vajdát nem bá­nom ...” Az egészségügyi dől gőzök menetében a 3-as szá mű Honvédkórház dolgozói, a Városi Rendelőintézet asszisz­tensnői vakító fehér köpeny­ben, a Városi Tanács Kórhá­za, a ül. kerületi bölcsődék dolgozói, a Megyei Tanács Kórháza és egészségügyi szak­iskolái, a Megyei Gyermek- kórház, a megyei és városi KÖJÁL, a szociális otthonok és csecsemőotthonok dolgozói. Aztán a Mecseki Állami Erdő- gazdaság, az Állami Gazdasá­gok Igazgatósága, a Pécsi Ál­lami Gazdaság, az AGRO- KER, a Gépállomások Igazga­tósága és a többi, ki győzné felsorolni. A Baranya megyei Tanács nevelőotthonainak sorát a csertőiek nyitják meg, fehér­be öltözött édes csöppségek ka­rikával. A bakócai gyerekek zöld mellénykében, Bükkösd- ről matrózblúzos lánykák zász­lót lengetve. Aztán a taná­csok, majd a bíróság és az ügyészség dolgozói vonultak el az emelvény előtt és így tovább, a Társadalombiztosí­tási Igazgatóság, a Számítás- technikai és Ügvviteltervező Vállalat, majd a KPVDSZ-hez tartozó vállalatok dolgozói. A MÉK-esek hatalmas transz­parensét visznek, „Világ pro­letárjai. egyesüljetek! Éljen a párt.” Három sor népi tán­cos, így indul a Pécsi Föld­(Foly tatás a 3. oldalon) ünnepet. Aztán a Pécsi Terve­ző Vállalat, a B. m. Tanácsi Tervező Iroda, a Baranya— Tolna megyei Téglaipari Vál­lalat, a Betonárugyár, a Pécsi Közúti Üzemi Vállalat dolgo­zói, a Közúti Igazgatóság, a Pécsi Kenderfonó, a Sopiana. A Hőerőmű menetét ismét egyenruhás fiatalok nyitják, temérdek zászló és léggömb, a téren ide-oda szálldosnak a galambok, talán ők is ünne­pelnek. Nem hisszük, hogy valaki is otthon hagyta volna a gye­rekét, színes ruhácskáikban előre futnak, játékos örömmel üdvözlik a vezetőket, de min­dig visszatalálnak támasz­pontjukra, a szüleikhez, te­mérdek „önjáró” zászló... És sok katonát látni a felvonulók között. Nagy taps köszönti a DÉ- DÁSZ dolgozóit is, majd a MŰM 500. Szakmunkásképző nakj orgonát, tulipánt nyújta­nak! át a vezetőknek, de jut belője a tér szélén elhelyezett szélieken ülő idős harcosoknak is. Aztán ők is elfoglalják he­lyüket a tribün előtt. A Mecseki Szénbányászati Tröszt hatalmas földgömbjén csaknem minden ország zász­laja megtalálható, a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” — jelszó egyenlítőként öleli kö­rül. A szabolcsiak menetét gyerek-bányász zenekar vezeti be, a pirinyó kis dobos ki sem látszik a hangszere mö­gül. A pjécsbányatelepiek az emelvény elé érve két hatal­mas léggömböt engednek fel, az egyik megrakott csillét to­vábbit, a másik hős űrhajóst visz a magasba, minden szem követi. S máris az újhegyiek integetnek ki a sorból, utánuk a tröszt építési üzeme, ipari tanulói, majd az Aknamélyítő Tröszt mecseki körzetének dol­gozói haladnak él a tribün előtt. A Mecseki Ércbányászati Vállalat sorait az új egyen­ruhába öltözött ifjúgárdisták nyitják meg, majd népi tán­cosok májusfával, az I. bá­nyaüzem dolgozói, menetük élén az üzem neve kék betűk­kel, egy betű, egy ember, ol­dalt pirossal: Éljen május 1! Aztán II. üzem, III. üzem, Kutató-Mélyfúró, Ércdúsító, Szolgáltató, kis májusfák a gyerekeknél, a marxizmus klasszikusainak, a párt veze­tőjének képei, táblák „El a kezekkel Vietnamtól!”, „Éljen a KISZ VII. kongresszusa!”, „Békét a világnak!” A B. m. Építőipari Vállalat egy ház és a tv-torony makett­jével vonul fel, az ÉPFU után a Porcelángyár dolgozói követ­keznek, kezükből békegalam­bok szállnak a magasba, őket az építőgépjavítók, majd a MŰM 506. Szakmunkásképző Intézet felvonulói követik, hangos hurrával üdvözlik az Jóval a felvonulás kezdete előtt megindult a dolgozók áramlása az öt gyülekezőhely felé, mama, papa, gyerekek — fiatal pár — matrózblúzos leányka egyelőre még egye­dül — ki-ki státusza szerint. A buszon mozdulni sem lehet, de senki sem zúgolódik. Egy idősebb munkás összekacsint a nappal, és harsányan sum­mázza a véleményét: „Lám, a fentiek is velünk vannak, azért csak megszervezték a jó időt mára...” Az érdeklődők széles karéj­ban veszik körül a Széchenyi teret, a környező házakban minden ablak-páholy foglalt. Az emelvényen, mely — a pé­csiek már így szokták meg — tulajdonképpen egyáltalán nem magasodik a felvonulók fölé, Szirmai Istvánt, az MSZ­MP Politikai Bizottságának tagját, Palkó Sándort, a Ba­ranya megyei Tanács vb-elnö- két és Ambrus Jenőt, az MSZMP Pécsi Városi Bizott­ságának első titkárát látjuk, más párt és állami vezetők társaságában. Háromnegyed tíztől a Pető­fi laktanya fúvószenekara tér­zenét ad, pontban tíz órakor fanfárok jelzik a felvonulás kezdetét, és már fel is tűnik a Bem utca torkolatában a gyárvárosi iskola úttörőzene­kara, a felvonulók élén halad­nak, hangszereikről ezerfelé verődik vissza a nap. Őket követik a megye és város azon vezetői, akik együtt vo­nultak fél a dolgozókkal és most foglalják el helyüket a dísztribünön. Rapai Gyula, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első tit­kára, Novics János, dr. Nagy József és dr. Csendes Lajos, a Megyei Pártbizottság titká­rai, valamint a megyei párt vb. többi tagja. A vörös nyakkendős úttörő díszszázad fegyelmezett sorai az emelvény előtt felbomla­Baranya és Pécs város párt-, állami és társadalmi vezetői a felvonulók élén Pécs dolgozóinak erőt sugárzó május elsején 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom