Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-16 / 89. szám
IRsTexílcm* Fizetőképes kereslet Ás új gazíí !s '1 ״irányítási rendszerben A külkereskedelem és a vállalatok kapcsolata denkori fizetőképes kere®- let adja meg. A fizetőképes kereslet nagysága általában a fo- gyasztók jövedelmétől és az árszínvonaltól függ. A mo- dern technika világában azonban egy meghatározott árura (használati értékre) irányuló kereslet nemcsak e terméknek, hanem a vele versenvző, ezt helyettesítő terméknek az árától is függ. (Gondoljunk a termé- szetes anyagok és a mű- anyag, a szén és a szén* hidrogének, a motorkerék- pár és a gépkocsi versenyé- re stb.) A fizetőképes keresletről eddig úgyszólván csak a fogyasztási cikkek piacán beszéltek. Ez azt a felfo- gást tükrözte, hogy igaza- bán csak a fogyasztási cik- keknek van piacuk, a tér- melőeszközöknek nincs. Az egységes és egymással köl- csönhatásban álló árupiae azonban a termelőeszközök keresletét és kínálatát 1■ közvetíti. Az árutermeléssel, a piac- eal kapcsolatos vélemények módosulását jelzi, hogy a termelőeszközök (beruházá- si javak stb.) vonatkozásé- bán is mind gyakrabban használatos a fizetőképes kereslet megjelölése. Mennyiség 19661. a. « %-ában 346 663 113,8 1 056 96,0 18 685 153.6 13 386 322,5 360 104,0 469 116,7 168 073 108,0 10 745 106.8 351 140,3 kapitalista importból szerez- tűk. Gőzerőgépeink több, mint 70%-át pedig szocialista import útján biztosítottuk. Beruházott áramfejlesztő gé- peink 90%-át hazai gyáraink- bán termelték. A beruházások területi vo- natkozásában mindössze egy fontos adatot említünk. Ba- ranya megye szocialista szék- torában az évi beruházások összege 1959 óta csaknem minden évben megközelítette, illetve meghaladta a 2 mii- liárd Ft-ot. A megye évente átlagosan az ország összes beruházásainak több mint 5 százalékával rendelkezik. A népesség számát figyelembe- véve Baranya megye az or- szág számos más megyéjénél kedvezőbb beruházási eszkö- zökkel rendelkezik. VT égül tekintsük át hosz- * szabb távon a szocia- lista és kapitalista ország főbb beruházási adatait. An- nak ellenére, hogy fogalmi- tartalmi különbségek az ősz- szehasonlíthatóságot egyes ot- szágok esetében befolyásol- hatják, a beruházások nőve- kedési üteme tekintetében az adatok megbízhatóak. Az ada- tok azt mutatják, hogy a be- ruházások növekedési üteme a szocialista országokban — hosszabb időszakban — je- lentősen meghaladják a ka- pitalista országokét. A be- ruházások évi átlagos növeke- dési üteme 1955—1964 között pl. Ausztriában 5%, az Egyesült Királyságban 5°/m Bulgáriában 11%, Csehszlo- vákiában és a Szovjetunió- bán 7%, Magyarországon 10 százalék volt. Az 1000 lakosra jutó épf- tett lakások vonatkozásában már kevésbé ilyen kedvezd a kép, mert számos fejlett kapitalista ország a szocia- lista országoknál jobb ered- ményeket ért el. E téren egyelőre még csak a Szovjet- unió ért el versenyképes eredményeket. Szilágyi Lásd# A közgazdászok egy nagy csoportjának véleménye sze rint a fizetőképes kereslet nem objektív kategória, nem lexikoni címszó. Véle- ményünk szerint a ״keres- let” fogalmában már benne van az, hogy ״fizetőképes”, mert ha a kereslet nem fi- zetőképes, akkor nem is kereslet, hanem szükséglet. E vélemények ellenére igen gyakran találkozunk a ״fi- zetőképes kereslet” fogai- mával. Milyen értelemben használják a fogalmat? A kereslet általában az az árumennyiség, amelyet a vásárlók valamely idő- pontban hajlandók és ké- pesek is az adott árakon megvásárolni. A kereslet a piacon mint fizetőképes kereslet jelenik meg, s azonos azzal a pénz- összeggel, amely a lakosság és a különböző intézmé- nyéknek, vállalatoknak kis- kereskedelmi áruvásárlás céljából rendelkezésükre áll. A fizetőképes kereslet tehát szűkebb kategória, mint a szükséglet. Ez utóbbi mindazt az igényt tartalmazza, mely anyagi termékek, szolgálta- tások és kulturális javak megszerzésére irányul. A szükséglet-kielégítés lehe- tőségét a termelőerők fej- lettségi színvonala és a min A termék neve vuiamosenergia. MWé Feketeszén, 1000 t Cement, t Egetett tégla, 1000 db Felsőbőr, 1000 m- Bőrkesztyű, 1000 pár Bőrcipő, pár Nyers farostlemez, in' Vaj, t Sajt, t Fejtett sör, 1000 I Cigaretta, millió db sen gyorsabban nőttek, mint a gépipar fejlesztésére fordí- tott összegek. 1965-ben az alapanyaggyártásba három- szór annyit ruháztunk be, mint 1950-ben. A gépipari beruházások ugyanezen idő alatt másfélszeresre nőttek. Az alapanyaggyártás terű- létén legnagyobb mértékben a bányászatba (371,1%-ra) be- fektetett összegek nőttek. A vegyi és gumiipar fejlesztése 1960 óta meggyorsult, míg 1950 és 1959 között az iparág beruházásai csak másfélsze- resére nőttek, addig 1960— 1965 között a növekedés üte- me már két és félszeres volt. A mezőgazdaságban az ál- latférőhelyek és tárolóépüle- tek bővítése, valamint a gé- pesítés színvonalának javítása érdekében történtek a legna- gyobb beruházások. 1965-ben pl. a szocialista mezőgazda- ságban 7525 traktort, 1166 arató-cséplőgépet helyeztek üzembe. 1957 óta több, mint négy- szeresre nőtt a vasúti, légi közlekedés és a hírközlés korszerűsítése érdekében be- ruházott összegek értéke. Ugyanezen időszakban a ke- reskedelem területén a kész- létezés és a külkereskedelem- me! kapcsolatos beruházások volumene nőtt az átlagosnál nagyobb mértékben. A bolti kiskereskedelem fejlesztése érdekében beruházott össze- gek növekedési üteme elma- radt az átlagos növekedési ütemtől. A kommunális ágazatban a lakásépítkezések növekedése volt jellemző: 1950-ben pl. 5781 lakás épült állami erő- bői, 1965-ben pedig 22 388 db. Az 1000 lakosra jutó épített összes lakások száma 1950- ben 3,8, 1965-ben 5,4 volt. A gépi beruházásokat vizs- gálhatjuk aszerint, hogy az egyes beruházott gépfajtákat, típusokat belföldön termeltük* vagy szocialista, illetve kapi- talista országokból importál- tűk. Így az 1965-ben beruhá- zott kohóipari berendezése- ink több, mint egyharmadát bán állapodnak meg, mely- hez képest a külföldi eladá- si ár (devizaszorzóval kép- zett) többletén osztozkodnak, szerződésben meghatározott arányban. d) Végül meg kell emlé- Icezni az ún. ügynöki forrná- ról is, amelynek alkalmazá- sára szűk körben — általá- bán külkereskedelmi joggal rendelkező vállalatok között — kerül sor. egy adott piacon a már meglévő jó kapcsolatok kihasználási céljából. Eredmény: az élet• színvonal emelkedése A Gazdasági Bizottság ha- tározata szerint az eddigiek- ben felsorolt együttműködési formák alapformáknak te- kintendők, s az együttműkö- dő vállalatok ezek változatai bán is szabadon megállapod- hatnak. A fenti határozatból meg- állapítható tehát, hogy az új gazdasági mechanizmus meg- szünteti a termelés és a kül- kereskedelem különállását, amely várhatóan kedvező be- folyást gyakorol népgazdasá- gunk külkereskedelmi mérle- gének egyensúlyára. Ezenkí- vül termelővállalatainknál a külső piac, összekapcsolódva a belső piac várható hatásá- val, befolyásolja a szükség- letkielégítés színvonalának emelését, amely végsőfokon az életszínvonal emelésének jelentős tényezője. Jancsi Gyula szükséges felújítási munkák elhanyagolásában jelentkező — beruházás-politika követ- kezménye. A beruházások és felújítások közötti helyes ará- nyok helyreállását tükrözi a két index nagymértékű élté- rése. A beruházások szektorok szerinti növekedési üteme jól mutatja azokat a változáso- kát, melyek az elmúlt 15 év alatt társadalmi-gazdasági struktúránkban végbementek. A szocialista szektor beruhá- zásai 166,0%-kal, a magán- szektor beruházásai — fő- képp a lakásépítések követ- keztében — 40,1%-kal nőve- kedtek. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek kialakulásával összefüggésben változott a szövetkezeti szektor beruhá- zása: 1965-ben e területen negyvenhatszor annyit ru- háztak be, mint 1950-ben. P azdaságpolitikai célkitfi- ” zéseink változását, az intenzivebb termelés kialakí- tására való törekvést tükrö- zik a beruházások anyagi- műszaki összetételében tör- tént jelentős változások. 1950- ben még az összes beruházá- soknak 70,4%-át fordították építési beruházásokra és csak 24,0%-át gépi, 5,6%-át egyéb berendezésekre, felszerelések- re. 1965-ben már teljesen más arányok alakultak ki — a gépi és egyéb beruházások szinte évről évre az építkezé- seket meghaladó ütemben növekedtek, s így 1965-ben már az építési beruházások aránya csak 48,3%, a gépi beruházások aránya 42,3% és az egyéb beruházások aránya 9,4% lett. Az iparban 1950 és 1965 között jelentősen módosult a beruházások szerkezete: míg 1950—52-ben az összes ipari beruházásoknak több, mint 90%-át a nehéziparba ruház- ták be, addig ugyanez az arány 1965-ben 30%-ra mó- dosult. A nehéziparon belül az alapanyaggyártás fejlesztésé- re fordított összegek lényegeamely az ún. ״közös érdek- és kockázatvállaláson” aia- puló gazdálkodási formában működik már is együtt a külkereskedelmi vállalattal. A közös alapon történő együttműködés már eddig is jelentős deviza bevételi több- letet eredményezett a nép- gazdaság számára, fokozta a vállalatok önállóságát, amely a merev tervszámoktól törté- nő elszakadásban mutatko- zott meg, és a dolgozók szá- mára a nyereségrészesedés összegének komoly mértékű megemelését jelentette. Ebben a formában szintén két lehetőség van a vállala- tok számára az együttműkö- désre. Első lehetőség, amikor két együttműködő vállalat teljes mértékben együtt gaz- dálkodik $ az üzlet eredmé- nyét, szerződésben rögzített arányban osztják fel egy- más között. Itt tehát a részt- vevő vállalatok érdeke túl- megy a saját funkciójukból eredő gazdasági érdekeken. A termelő vállalat részt vál- lal az értékesítés kockázatú- bán, a külkereskedelmi vál- lalat pedig viseli a terme- lés kockázatát. Ez a forma, illetve egyesülés: a pool. A másik lehetőség az améta, amely az ártöbbleten való osztozkodás érdekében lét- rehozott társulás, egyesülés. Ebben a formában a külke- reskedelmi vállalat nem vi- seli a termelés kockázatát, a termelő vállalat pedig a termelésben elért eredmé- nyen nem osztozik a part- nerrel. A lényege ennek a formának, hogy a résztvevők ún. belföldi elszámolási árA felszabadulás előtti idő** szakhoz képest alapve- tőén megváltozott a gazdaság növekedési üteme. A beru- házásokra fordított összeg 1966-ban hét és félszer meg- haladta az 1938. évi ráfordí- tások összegét, összehasonlít- ható árakon számolva, 1938- bán 7,4, 1966-ban 55,5 milliárd Ft-ot fordítottak a gazdaság állóalapjainak bővítésére be- ruházás formájában. Az egyes népgazdasági ága- zatokban a növekedés üteme eltérő mértékű volt: 1966-ban az iparban, építőiparban, va- lamint a kereskedelemben tizenháromszor-tizennégyszer annyit, a mezőgazdaságban kilencszer annyit, a közieke- désben több, mint három és félszer annyit fordítottak be- ruházásokra, mint 1938-ban. A lakosság kommunális szűk- ségleteinek kielégítése céljá- ból jelentősen nőtt az e te- rületen befektetett összegek értéke is, az 1938. évinek öt- szőrösére. A népgazdasági ágak egy részében, az iparban, építő- iparban és a mezőgazdaság- bán az építési beruházások volumene az átlagosnál gyor- sabban növekedett. A közle- kedésben és a kereskedelem- ben — az ágazatok jellegéből adódóan — a gépek és kü- lönféle berendezésekre fór- dított összegek nőttek na- gyobb mértékben. A kommu- nális ágazatban az építési be- ruházások volumene nagyjá- ból hasonló mértékben nőtt, mint a gépberuházásoké, il- letve berendezéseké, külön- féle felszereléseké. Érdeklődésre tarthat szá- mot a beruházások és felújí- tások, valamint a nemzeti jövedelem növekedését kife- jező indexek egybevetése. Eszerint 1950-hez képest 1965-ben a nemzeti jövedelem 232%-ra, a beruházások 246%-ra, a felújítások pedig 667%-ra növekedtek. A fel- újítások ilyen nagymértékű növekedése elsősorban az 1950-es évek első felében folytatott kedvezőtlen — a A jelenlegi mechanizmus keretei között ez a forma volt a tipikus a termelő és a külkereskedelmi vállalatok kapcsolatában. Ennek a kap- csolatnak a hiányosságai köz ismertek, ezért az utóbbi két- három évben már történtek kísérletek, ennek a forrná- nak a közös érdekeltségi fór- mával történő felváltására. Ilyen kísérlet a Kesztyűgyár és a TANNIMPEX Külker. Vállalat ún. ״közös érdek- és kockázatvállaláson” alapuló gazdálkodása is, amelyről ehelyütt már korábban je- lent meg ismertetés. A gaz- daságirányítás reformjának keretei között a külkereske- delmi bonyolításnak ez a formája csak ott alkalmaz- ható, ahol más elszámolási forma hatékonyan és gazda- ságosan nem működhet. b) Bizományosi forma: Ebben a formában a megbízó a termelő (illetve keres- kedelmi) vállalat, bizomá- nyos pedig a külkereskedel- mi vállalat. A bizományos kötelezettséget vállal arra, hogy saját nevében, de a megbízó javára köt ügyle- tét a külföldi piacon. A kö- zös érdekeltség megvalósító- sára a termelő és a külke- reskedelmi vállalat között e formán belül is több lehető- ség van. Az első lehetőség amikor a megbízónak joga van arra, hogy a bizományos számára árlimitet írjon elő. A külföldi piacon elért árért a külkereskedelmi szervet ún. bizományosi díj illeti meg. Az árlimit előírása ese- tén ha a bizományos az árut a limitnél alacsonyabb áron adja el, akkor a különbö- zetet csak saját bizományosi díjának terhére számolhatja el. A limit-áron felül tör- ténő értékesítés esetén az együttműködő vállalatok a többletet megállapodás sze- rint oszthatják el. Az el- osztás formája lehet a több- létből való százalékos része- sedés vagy a bizományos (külkereskedelmi vállalat) számára ún. progresszív ju- talék előírása. Ezt a formát ezért differenciált jutalékú bizománynak nevezik. Kölcsönösség elve A bizományosi együttmű- ködés másik lehetősége a nyereségérdekeltséggel kom- binált bizornány. Ez a forma azt jelenti, hogy a külkeres- kedelmi vállalat (bizomá- nyos) részére alacsonyabb ősz szegű bizományosi dijat ál- lapítanak meg, de többlet- ként a termelővállalat nyere- ségének megállapodás szerin- ti hányadát is megkapja. Ez a forma is bontható még olyan esetekre, amikor a ré- szesedést csak az export- nyereségből adják a termelő- vállalatok. Ez csak olyan vál lalatoknál alkalmazható, ahol az export és a belföldi tér- melés jól szétválasztható. A bizományosi rendszer- nek az előnyei az eddigi kül- kereskedelmi bonyolítással szemben abban foglalhatók össze, hogy a termelő válla- lo.tok figyelemmel tudják ki- sérni termékeik külföldi ér- tékesítési lehetőségeit, amely re a limit-árak helyes meg- állapítása céljából nagy szűk- ségük van. A külkereskedel- mi vállalat pedig bizonyos mértékben — különösen a nyereségérdekeltségű forrná- bán — részt vállal a terme- lés kockázatában s ezáltal ösztönzőleg visszahat a tér- melésre, a műszaki fejlesz- tésre, választékbővítésre. c) A legszorosabb lehetsé- ges együttműködési forma a termelő és a külkereskedelmi vállalatok között az egyem- lés vagy társulás. Ebben az együttműködési formában a termelő és a külföldi értéke- sitéssel foglalkozó vállalatok kölcsönösen megosztják a termelés és értékesítés ered- ményét, illetve kockázatát. Erre a formára hasonlít leg- inkább annak a néhány tér- meló vállalatnak a kísérlete. Alig háromnegyed év vá- laszt el bennünket az 1968. január elsején életbelépő gazdaságirányítási reform bevezetésétől. Ez alatt az idő alatt meg kell teremteni a reform megvalósításához szükséges konkrét intézkedé- sek egész rendszerét. Ennek jegyében az elmúlt hetekben számos fontos határozatot ho zott a kormány Gazdasági Bizottsága, egyes lényeges te- vékenységek, reform széllé- mének megfelelő, szabályozá- sára. A Gazdasági Bizottság első döntései közül kiemel- kedó jelentőségű a külke- reskedelmi tevékenység új- fajta szabályozására hozott határozat. Gyökeres változás A külkereskedelem lebo- nyolításában közreműködő gazdasági egységek, vállala- tok kapcsolatát szabályozó határozat gyökeres változá- sokat hoz mind a termelő, mind a külkereskedelmi te- vékenységben. Ugyanis a jelenlegi irányi- tási rendszerben a termelés és a külkereskedelem két teljesen különálló ágazata a népgazdaságnak. A termelő vállalat termékeit a külke- reskedelmi vállalat részére szállítja, aki azt a megálla- pított árjegyzéki áron meg- vásárolja. Ezzel az iparvál- lalat tevékenysége befejező- dött, termékeinek további sorsa nem érdekli, illetve ha tudni akarja hovakerülését, árát, akkor csak közvetett úton szerezhet arról infor- mációt. Ennek eredménye az, hogy a termelő vállalat nem ismeri a külföldi piac tényleges igényeit, illetve az ott meglévő kereslet-kínálat helyzetét. Ezeket a termelő részére a külkereskedelem közvetíti, melyet sokszor — különösen monopólhelyzet- ben lévő vállalatok — nem vésznek figyelembe, mivel gazdaságilag nem érdekel- tek a piaci igények kielégí- tésében. A Gazdasági Bizottság ern lített határozatában alapve- tő szempontként rögzíti a tér melés és a külkereskedelmi tevékenység gazdasági egy- ségének a megteremtését. Az egység megteremtése nem adminisztratív módszerekkel, hanem elsősorban közgazda- sági eszközökkel történik. A közgazdasági módszerek kö- zös vonása, hogy a termelő és a külkereskedelmi vállala- toknak azonos az érdekelt- sége az elérhető eredmény növelésében. A határozat le- hetőséget ad arra is, hogy in- dokolt esetben szervezetileg is összekapcsolható a külke- reskedelmi tevékenység a termeléssel, vagy a belkeres- kedelemmel (import esetén). Baranya megyében és Pé- esett is számos termelőválla- lat tevékenységében van je- lentős szerepe az export, ill. importgazdálkodásnak. Ezért — úgy gondolom — helyes részletesebben foglalkozni azokkal a lehetséges elszá- molási formákkal, amelyek- ben a Gazdasági Bizottság határozata szerint a vállala- tok egymás között szabadon megállapodhatnak. Ezen cikk keretén belül nem foglalko- zom olyan kérdésekkel, mint az önálló export, illetve im- portjog, mivel azt hiszem megyénk termelővállalatai közül kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. A termelővál- lalatok nagy része számára ugyanis a reform körűimé- nyei között sem lesz gazda- ságilag indokolt és engedé- lyezhető az önálló külkeres- kedelmi tevékenység. A* új formák A Gazdasági Bizottság az önálló külkereskedelmi jog- gal nem rendelkező termelő (belkereskedelmi) és külke- reskedelmi vállalatok egy- másközti kapcsolatára az alábbi formákat állapította meg: a) Saját számlára történő bonyolítás: Fontosabb termékeit termelése a megyében 1967. 1. negyedévben 125.8 111.8 136,6 Számok, tények A beruházások főbb irányai 1950—1966 között 684 8 233 1162 1(1
