Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-16 / 89. szám
Budapesti színházi, levél A vizsgálat A VIZSGALAT, mely a 138 napig tartott frankfurti, úgynevezett Auschwitz-per anyagára épül, szinte szó sze- rint emelve ki a jegyzőkönyvekből a 409 tanú és a 18 vádlott szavait, éppoly rendhagyó színpadi műve Peter Weiss-nek, mint, más vonatkozásokban, a röviden csak Marat/Sade-nak nevezett másik drámája. Megdöbbentő és gyötrelmes mű. Gyötrelmes pedig elsősorban azért, mert gyötrelmes dolog lehet olyan nemzet fiának lenni, amely a történelem legszörnyűbb bűneit követte el ártatlan emberek tízmilliói ellen. Persze ez csak akkor gyötrelmes. ha valakinek lelkiismerete van, amely akkor is a tényekkel való ki- méletlen szembenézésre készteti, ha ő maga a borzalmak- nak sem szenvedő részese, sem előidézője vagy elkövetője nem volt. Peter Weiss ilyen lelkiismerettel megáldott — vagy megvert? — ember. Egy évvel Hitler uralomra- jutása után, 1934-ben, 18 éves korában. Prágába emigrált a náci Németországból, majd amikor ide is elért a fasiz- mus, 1939-ben Svédországba menekült. Ma is ott él, ott lett ismert író, műveit svéd kiadók jelentetik meg, drá- máit svéd színházak játsszák először — kivéve ezt, A vizsgálatot, amelyet 1965 október 19-én a két Németország tizenhét színháza mutatott be egyszerre, s azóta világ- siker lett, akárcsak a hírnevét megalapozó Marat/Sade. Weiss — maga mondja magáról — a német nép lelki- ismerete akar lenni. Súlyos és hálátlan feladatra vállal- kozott. A német nép nem ítélhető el teljes egészében a nácizmus rémtettei miatt. Nem minden német volt náci, véreskezű SS- vagy Gestapo-pribék. De a német nép volt az. amely hagyta, hogy Hitler és a fasizmus rátelepedjen, s így az is hibás, aki nem bűnös. Weiss nagyon jól tudja ezt. s ha mindezt szemére is veti nemzetének, számíthat rá, hogy sok német hazaárulónak nevezi érte. Weiss azon- bán tisztán akar látni, ki akarja mondani, amit úgy érez, ki kell mondania, hogy — elsősorban a maga számára, s ezáltal a mások számára is — világossá tegye a borzai- mák eredetét, az utat, amely Auschwitzhoz vezetett. Fel- mentést nem ad. még a tanúknak, a szenvedőknek sem, elnézni semmit nem tud; kegyetlen önvizsgálat ez, de elkerülhetetlen. Tanulságai, gondolatai elsősorban a német nép számára fontosak, e nép önáltatását hivatottak szét- rombolni. WEISS prózai oratóriumnak nevezi a 11 ״énekben” megírt művet, s a szabadversben lüktető, míves szöveg, az áriákhoz hasonló prózai szólók valóban oratórikus ízt adnak a műnek. Olvasva a hatása döbbenetes. Sajátos módon a színpadon sokkal kevésbé hat A vizsgálat. Miért? nehéz lenne pontosan megmondani. Talán mert alapjában véve, a maga statikusságával, gyökereiben epikus kon- cepciójával színpad- és drámaellenes? Talán mert a tanú- kát, sok-sok ember sorsát sűrítve bennük, egyénietlenül ábrázolja Weiss. míg a vádlottak saját nevükön, egyéni- ségükkel szerepelnek, s ezáltal körülhatárolt, élő figurákat ismerünk meg. — és ez a kettősség megingatja a drama- turgiai egyensúlyt? Talán mert az úgynevezett intellek- tuális színházból sem hiányozhat az érzelmek és a konf- liktusok feszültsége, s a tények önmagukban nem mindig elegendőek ezek kiváltására? Talán mert az epikus színház fogalma — lásd: Brecht — nem azonos a színházi epiká- val? És talán, mert a mi számunkra az, ami A vizsgálat- bán revelálódik, már nem hat a felfedezés, a robbanás- szerű megismerés erejével, hiszen regényekben, filmeken, színművekben annyiszor — és nem is gyengébb művészi erővel, mint Weiss drámájában — elénk tárták már a koncentrációs táborok rémségeit, hogy erről nálunk és nekünk nagyon nehéz már újat mondani? (Más kérdés, hogy nyugaton, s elsősorban a németek között, A vizs- gálat-nak más a hatása, valóban megrázó és felrázó mű. s egyben nagy emberi, erkölcsi tett is.) A Nemzeti Színház tavaly Marton Endre rendezésében kongeniális rendezésben hozta színre a Marat/Sade-ot. A vizsgálat mostani bemutatója visszfényeit is alig tükrözi annak az előadásnak. Major Tamást, a rendezőt ugyanis félrevezette Weiss megjegyzése, mely szerint a dráma prózai oratórium és kifejezetten az észnek, az intellek- tusnak szól. Ennek maga a dráma szövege is ellentmond, hiszen, akárcsak a Brecht-drámákban. itt is kis tragédiák, megrázó színpadi összeütközések sorakoznak, csak el kell őket játszani. Az intellektualitás azonban még nem szín- ház, s az intellektuális játék nem azonos az intellektuali- tás játékaival. Mindezek miatt az előadás felemás «w ingadozó: egyrészt a hagyományos stílus szerint próbál megoldani szituációkat, illetve nem tud attól elszakadni, másrészt valami sajátos, a darabhoz illő játékstílust keres, de ahhoz meg nem elég következetes és végiggondolt, hogy maradéktalanul megvalósíthassa. így aztán a színé- szék is a legkülönfélébb stílusban játszanak. Van, aki — mint Básti Lajos, Avar István. Kálmán György — rátalál a darab stílusára, s van, aki — mint Szirtes Ádám. Suka Sándor. Szendrő József — egészen mást játszik. A leg- teljesebb alakítás öze Lajosé, 8ki egy szadista tömeg- gyilkos vádlott szerepében egy korszak és egy magatartás sűrített kivonatát adja, valóban intellektuális eszközökkel, s mégis színházat játszva. A NEMZETI SZÍNHÁZ társulatának — és rendezői- nek — nem sok gyakorlata van az ilyen és hasonló drá- mák előadásában. S ez végső soron az egész magyar színházművészet nagy problémájával érintkezik: színhá- zaink és rendezőink jelentős része tanácstalanul áll a mai drámairodalom gyökeresen új játékstílust követelő alkotásai előtt Még Brechttel is gondjaik vannak, az úgynevezett abszurd színház alkotásait meg végképp távol- állónak érzik A Thália kísérletei — a Godot-ra várva. A per, meg a múlt évadban a lengyel Mrozek egy- felvonásosai — elszigeteltek maradtak, de ez a színház legalább keresi az utat. amelyen járnunk kell. ha a mai drámairodalom számos jelentős és a mi számunkra is értékes alkotásának értő. helyes és stílusos előadásáról nem akarunk lemondani. Takács István Holnap1 Dunántúli színházak művelődési élet szervezői fesztiválja Holnap, április 17-én kéz- dődik Kaposvárott a du- nántúli színházak feszti- válja. A négynapos talál- kozón a veszprémi, győri, kaposvári és pécsi színház mutat be egy-egy darabot. A holnapi első bemutatót a győri Kisfaludy Színház tartja, s Taar Ferenc: Örök harag című ״szabálytalan riportját” adja elő. Kedden mutatkozik be a Pécsi Ba- lett, mégpedig Bartók re- per főárjával. Szerdán a veszprémi Petőfi Színház adja elő Sarkadi Imre: Ház a város mellett című szín- művét. Végül csütörtökön a Kaposvári Csiky Gergely Színház Görgei Gábor: Ro- kokó háború című tragiko- mikus színművét adja elő. A fesztivál mindegyik nap- ján szakmai vitát rendez- nek a Latinka Sándor Mű- velődési Házban. A zsűri elnöke Both Béla, a Ma- gyár Nemzeti Színház igaz- gatója lesz, s tagjai között szerepel Szakonyi Károly író, Berényi Gábor, a Szol- noki Szigligeti Színház igaz gatója, Rajk András újság- író és Rajkai György, a Thália Színház díszletter- vezője. Kiállítás a költő Zrínyiről A Szigetvári Várbarátok Köre a költő Zrínyiről, pon tosabban, a Szigeti vészé- delem című eposzhoz kap- csolódva, állandó kiállítást rendez. A kiállítás anyaga között több érdekességet le- hét majd találni. így sze- repel benne a Várbaráti Körnek a Szigeti veszede- lem elemzéseit tartalmazó kiadványa. De látható lesz majd az eposz több érdé- kés illusztrációja, így a Pá- rizsban élő Konrád Ignác illusztráció-vázlatai, vala- mint az írországi Dublin- ból kapott és Budapesten felnagyított diapozitívok. Ezenkívül kiállítják azt a Balatonlellén megtalált dísztálat, mely az 1880-as években a pécsi Zsolnay Gyárban készült, és II. Szu- lejmán császárt ábrázolja. Beszereztek néhány török pénzt is. A megnyitó má- jus 1-én lesz. dást úgy, hogy meghívja a körzeti művelődési otthon a szomszédos községek szép produkciót nyújtó műkedve- lóit, vagy él a Mozgó Mű- velődési Ház adta lehetősé- gekkel. Hasonló módon old- hatja meg az ismeretterjesz- tő előadásokat is, úgy, hogy jól felkészült, tekintélyes szakembereket hív meg egy- egy előadés, klubest megtar- tására. Ez persze megint kétoldalú szervezőmunka, mert egyrészt előadót kell szerezni, másrészt az érdek- lődő közönséget megszervez- ni. A falusi lakosság vi- szonylag magasabb műveltségi színvonala, szé- leskörű érdeklődése, javuló ízlése és növekvő igényes- sége arra kötelezi a népmű- velőt, hogy inkább keveseb- bet. de feltétlenül jót ad- jón. Ha hasonlatot keresek, a jó művelődési igazgatót ma leginkább a jó kereske- döhöz hasonlítanám, aki gondoskodik arról, hogy boltjában mindig kifogásta- lan portéka várja a vevőt, s aki egyszer beteszi a Iá- bát az üzletbe, az elmarad- hatatlan ״kuncsaft” legyen. S ha valami nincs, a ״bolt- bán?” Akkor tanácsot ad, hol kapható jó minőségben a keresett áru. Komolyra fordítva a szót, a jó műve- lődési igazgató alapos szer- vező munkával művelődési alkalmakat teremt, azok Iá- togatására mozgósít, kimoz- dítja a lakosságot a faluból az igényes művelődésért, s arra törekszik, hogy ki-ki öntevékenyen is gyarapítsa művelődési lehetőségeit, ol- vasson, hallgassa a rádiót, nézze a televíziót, stb. És még egyet! Ugyancsak jó szervező munkával el kell érnünk, hogy a műve- lődési otthont, a könyvtárat, a klubot a kulturális élet központjává avassa az álta- lünk szervezett pezsgő élet. Központtá, amelyben műve- lődhet, tanácsot kaphat, tá- jékozódhat, vitatkozhat, aki átlépi küszöbét. Alapos szer- vezőmunka tehát a korszerű népművelés alapja, s aki ezt az utat járja, ma is jól oldja meg feladatát, s min- dig megtalálja munkájának helyes tartalmát és módsze- rét a jövőben is. Lemle Géza c/l Ilii zenei kiófűkája velődött közönség annál na gyobb tetszéssel hallgatta Mozart 313. K. számú G- dur fuvola versenyét. Köny- nyed hangvétele ellenére is mély érzelemmel telített mű ez, mely hálás felada- tot ró a szólistára. Kovács Imrét és hangszerét, a fu- volát tiszta öröm volt hal- lani oly sok hegedű- és zon- gorista után. akik az évad során pódiumra kerültek. Érdemes volna a jövőben is több helyet biztosítani a koncertműsorokban a fúvó- sok családjához tartozó hangszereknek, hiszen épp városunkban található meg hagyománya a fagottnak és fuvolának. Kár. hogy a Sé- ta téri, Amtmann Prosper és Weidinger Imre emlékét őrző obeliszken kívül a koncertéletben jóformán semmivel sem követjük pél dájukat. A koncert zárószáma Beethoven III. (Eroica) szimfóniája volt. Mindig szívesen és nagy gyönyö- rűséggel hallgatjuk Beetho- vennek e remekét, főleg ha az hibátlan előadásban szólal meg. Súlyok Tamás rokonszenves karmesteri egyénisége — a Mozart ver- senymű gondos kíséretének irányítása mellett — itt ér- vényesült a legjobban. ■ üt״׳־ A Pécsi Filharmonikus Zenekar vasárnap és hét- főn megtartott bérleti hengversenyét Sulyok Ta- más vezényelte, a koncert szólistája Kovács Imre fu- volaművész volt. A műso- ron Maros Rudolf Vonós- szimfóniája, Mozart G-dur fuvolaversenye és Beetho- ven III. szimfóniája szere- pelt. Talán a váratlanul kelle- mesre fordult időjárás, vagy az egyidejűleg rende- zett egyéb műsorok, eset- leg a nyújtott program okozta, hogy a szokottnál némileg kisebb érdeklődés kísérte az egyébként szín- vonalas hangversenyt. Ko- runk zenéjét Maros Ru- dolf 1955—56-ban kompo- nált, vonósokra írt 3 tété- les szimfóniája képviselte. Marost a Bartók, Kodály utáni nemzedék egyik leg- eredetibb hangvételű. a modern zene területén jelentősei alkotó tagja- ként emlegetik. Filhar- monikusaink vonóskara igazolva a képességeikről már többször elmondotta- kát, ezúttal is sikerrel ol- dotta meg feladatát. Nem rajtuk múlott, hogy a kő- zönség némi tartózkodással fogadta a művet. A kiasz- sziken hagyományokon netelepüléseken. Befejeződött Baranyában a falvak villa- mosítása, s ma olyan ritka a rádió nélküli lakás, mint régen a telepes rádióval ren- delkező volt. A televízió maholnap ugyancsak nélkü- lözhetetlen tartozéka lesz minden lakásnak. A sajtó- termékek is eljutnak majd minden család asztalára. A műveltségi színvonal, az élet- körülmények annyira meg- változtak, hogy a mai falu egészen más ״közeg”, mint a régi, másképp mozog ben- ne mindenki, másként kell következésképpen tevékeny- kednie annak is, aki a la- kosság kulturális igényei ki- elégítésének gondját vállai- ra veszi. A legfontosabb annak fel- ismerése, hogy a kulturális nevelőmunka feladatait már nem egyedül kell megolda- nia. Más értelmiségiek, szak- emberek, társadalmi és tö- megszervezetek kínálkoznak segítő társul a nagyobb igé- nyű nevelési feladatok meg- oldásához. Ha kínálkoznak, hát élni kell közreműködé- sükkel; ha nem, meggyőző, okos szóval, türelemmel egyengessük útjukat a nép- művelő munka felé. Ked- vet ébreszteni, alkalmassá tenni — ez a feladatunk. S ez nagy értékű szervező munka. Egyéni ״teljesítménynek” — a régi módon — csak ott s annyiban van helye, ahol és amilyen feladatokat ma- gas színvonalon meg tudunk oldani. A többi tennivaló- hoz meg kell találnunk azo- kát, akik igényesen képesek azokat tető alá hozni. Ma már csak népművelők lelkes gazdája képes olyan ered- menyekre, mint régen egy- egy ״népművelő apostol”. Megtalálni az alkalmas sze- mélyeket, feladatokat rájuk ruházni, segíteni és lelkesí- teni őket, megint csak szer- vező munka, mégpedig a ja- vából. |Y| űvelődési lehetőség ma 1’־*י sok akad, még a leg- kisebb faluban is. A könyv- tár, a mozi, a művelődési otthon nyújtotta alkalmak, a sajtó, a rádió, a televízió — hogy csak a legfontosab- bakat említsem. Vajon mek- kora ezek hatóköre; meny- nyien veszik igénybe a fel- sorolt kulturális szolgáltatá- sokat? Nem látszik-e példá- ul célravezetőnek, hogy egy- egy újabb rendezvény nem egyszer nagy erőfeszítést igénylő megrendezése helyett a meglévő lehetőségek jobb kiaknázására törekedjünk? Hogy növeljük a könyvtári olvasók és az olvasott köny- vek számát, hogy gyarapít- suk a sajtótermékek előfi- zetőit, hogy telt házak előtt vetítsünk hasznos filmeket, stb? Az ilyen jellegű szerve- zőmunkának, bár kevésbé látványos, a hatékonysága sokkal nagyobb, mint pl. egy gyenge színmű igénytelen színpadra vitelének. Az előb- bi feladatokra mindenütt vál- lalkozhatunk, az utóbbira csak ott, ahol ennek szemé- lyi és tárgyi feltételei meg- vannak, a képzett rendező, alkalmas színjátszók, meg- felelő színpad, (vajon hány ilyen baranyai falu van??) Akkor hát a kisközségek lakossága sohase jusson közvetlen kulturális élmény- hez, jó műsorhoz, színvona- las előadáshoz, csak az írott betű s a televízió képernyő- je és a rádió hangja tol- m ács 01 ו a számára a ״kultúra áldásait”? Erről szó sincs! A kis község népművelője szervezzen tanulmányi kirán- dulást a városba, színház- és múzeumlátogatást, mert igazi színházi élményben mé- giscsak a ״kőszínházban” lehet részünk. A színház tájelőadásaira a körzeti mű- velődési otthonba ugyancsak szervezni kell a látogatókat. S végül saját falujában is szervezhet műkedvelő előaN éhány évtizeddel ez- ,1י előtt azt a pedagógust, ■Ari a falu művelődési éle- tériek gondozását hivatássze- rétéiből, demokratikus gon- dolkodásától sarkallva vál- Jalta — vagy egyszerűen hivatalból” rálőcsölték — méltán mondották a ״falu mindenesének/’. Ismertem ebből az időből a falusi népművelőt, aki minden érdeklődésre szá- mottartó témából maga tar- tóttá az ismeretterjesztő előadásokat, színdarabot ren- dezett, tánccsoportot és énekkart vezetett, irányítót- ta a sportéletet és mint egyetlen forráshoz, hozzá fordultak tanácsért minden ügyes-bajos dolgukban a jfala lakói. Könyvtáros is is volt — ha volt könyvtár — ha nem, hát saját köny- veit kölcsönözte, sokszor újságjait is. Volt, aki barom- fitenyésztő mintaközséget szervezett vagy más mellék- jövedelmet kínáló lehetőség szálláscsinálója lett a kony- !»kertészettől az anyanyúl tenyésztéséig, egyes ipari növények termeltetésétől a háziipar különböző ágainak műveléséig. A szó szoros ér- telmében ״mindenes” volt, s az akkori viszonyok között aligha lehetett más, ha csak te nem mondott minden szellemi igényről, munkáról az iskola falain túl. Erre a ״kulturális apóstoli” magatartásra, a nép- művelés sok ágazatának szinte válogatás nélküli szol- gálatára a körülmények kényszerítették a pedagógus népművelőt. Elsősorban azért, mert — különösen a baranyai méretű apró fal- vakban — legtöbbször az egyetlen ״nadrágos” ember volt ״Isten háta mögötti” útviszonyok, petróleumiám- pás félhomály, néhány ócs- ka telepes rádió, alig egy- pár újság, a biblia és kaién- dárium jelentette a civili- rációt és a kultúrát az él- maradott gazdasági körül- menyek miatt inkább ten- gődő, mint élő faluban. Az alacsony műveltségi szinten megrekedt falusi társada- lom kulturális igényeit a lel- kés népművelő képes is volt maga kielégíteni, mert bár- mely tudományág, vagy mű- vészét alapelemeit kellett csupán közvetítenie, amire bőségesen futotta általános műveltségéből, még akkor is, ha rendszeresebb tovább- képzéséről önmaga is megfe- ledkezett. A lakosság a pedagógus- népművelőtől el is várta, hogy ״mindenes” legyen, s elvárták tőle persze más tartalommal, felső hatóságai is. A falusi pedagógus ״ide- ál” a község életének min- den fontosabb megnyilvánu- lásában részvevő, legtöbb- szőr irányító szerepet be- töltő ״néptanító” volt. Nem- csak szellemi irányító, ha nem közvetlen végrehajtó is minden magasabb képzett- séget igénylő munkában a kérvényírástól a legelő-tár- sulati elszámolásig, az egész- ségügyi tanácsadástól a le- vente-foglalkozások vezeté- séig, s a már említett sok- oldalú népművelési munká- ig. S valóban — így vissza- emlékezve is megállapíthat- juk — az akkori viszonyok között ezt kellett tennie, s meg is tudta tenni, ha lel- kesedéséből, szociális együtt- érzéséből. hivatásszereteté- bői futotta rá. A mai falusi viszonyok- ról minden túlzás nél- kül elmondhatjuk, hogy ősz- szehasonlíthatatlanok a ré- giekkel. Ma már az iskolák nagy többsége több tanerős oktatási intézménnyé fejlő- dött, s más értelmiségiek is nagy számban vannak fal- vainkban is, s az érettsé- gizett fiatalok sem ״fehér hollók” ma már a kisebb I t י
