Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
Jegyzetek három kiállításról Haraszti összrounkásságát te kintve, helyesebben abból ki- emelve a jelenlegi kiállításon bemutatott képanyagot, mű- veszi tevékenységét pozitívan értékemet j ük, különösen ak- kor, ha a legutóbbi — két- három év — munkáit, a de- koratívan tömör, színes, zárt kompozíciós rendszerben szer- kesztett figurális képeit néz- zük. Érzésem szerint, itt ta- Iáit magára, vagy helyeseb- ben ismét itt talált magára, hiszen legkorábbi képeit te- kintve, valahonnan innen m- dúlt. Közben a keresés, kuta- tás hevületében sok irányba elkanyarodott és most mun- kássága pályáján, deres fejjel visszaérkezett sok-sok negatív és pozitív tapasztalattal, éret- tebben és bölcsebban oda, ahonnan elindult. Megtalálta ismét ״ars poe- tikáját”. Dcbitzky István csalódás maradt volna el, ha a kutatás, keresés szerivedé־ lyében 'nem tévesztette vólna szem elöl önmagát, az ön- maga értékeit. "M~' u" A kiállított képanyag má- sodik csoportjába tartozó mű- vek nem nyújtanak olyan megnyugtató képet, mint a már említett első, dekoratív törekvésű csoporté. És ez nem véletlen, az előbb leírtakkal függ össze, annak követkéz- ménye. A harmadik csoportba négy mozaik tábla tartozik. Alle- gorikus képek, illetve arcké- pék. a tavasz, nyár, ősz, tél. Bár nem érzem a szoros ősz- szefüggést az évszakok és az évszakokat megszemélyesítő női arcok mögött, mint mo- zaik képeket megfelelően ér- tékelem, s bár értékük külön- böző, Haraszti munkásságának jó eredményeként tarthatjuk nyilván őket. nyilvánossági lehetőségek al- kaiméval mindig, minf leg- főbb jellemző vonásként em- lítik meg kritikusai, műírói. hogy kereső, kutató típus, aki állándöári szehvedó'.yoson ke- resi az újat. Egy ilyen izgalmas, a váltó- zásokat alapként magában hordozó korban és társada- lomban, mint a mienk, van-e megragadóbb, vagy így is ír- hatom, dicséretesebb m egállá- pítás egy alkotó művésszel kapcsolatban, minthogy állan- dóan szenvedélyesen keresi az újat?! Ügy érzem, nincs, de ezzel egy kicsit vissza is élünk, azok is, akik a betű- vetésnek mestered és egy ki- csit ennek a következménye- ként azok is. akik képpé, mű- alkotássá formálják a valósé- got. az alkotó művészek. Vonatkozik ez Harasztira is. Tagadhatatlan, hogy kutató típus, de harminc éves pályá- ján sok buktató, nem egyszer Swierkiewicz Róbert kiállítása Battancs Gábor grafikái Battancs, plakátjain, a mű- faji lehetőségeket sokirányúan kihasználja. Legközelebb áll- nak hozzá a kereskedelmi plakátok, s ezek közül is leg- szívesebben az illatszert, a kozmetikai cikkeket reklámo- zók. A kiállítás legsikerültebb darabjai azok a tervek és al- kotások, ahol szín, folt, rit- mus és szöveg között teljes összhangot tud teremteni. A kereskedelmi plakátok kö zül a ״Villányi bor”, a ״Para- dicsőm püré”, a ״MOS 6”, ״Lottó és TOTÓ” plakátok emelhetők ki. A színek felfo- kozott hatása, a kevés, de jól tagolt szövegrész könnyen kö- vethető foltritmusban marad. A különböző biztosítási és vásári plakátok bö vaiasztena nemcsak sikeres rendezési fo- gás, hanem így egyben lemér- hető a néző szempontjából a plakát hatása is. Így sikere- sen elkülönül az, amelyik leginkább betölti funkcióját) A politikai plakátok közül a ״Nőnap”, ״Április 4.”, ״A har- maciik 5 éves terv”, ״Erra szavazzunk” a jelentős alko- tások. Battancs Gábor sokirányú tevékenységét dicséri az. hogy a plakát mellett bélyegtervek, címlapok, cimke, étlap és le- porelló tervek is bemutatásra kerültek a kiállításon. Az öt׳- letek itt közvetlenebbül ja- lentkezhetnek, hisz méreteik eltérnek a plakát arányaitól. Az illusztrációk mutatják lég- inkább azt. hogy a reklám méreteihez szokott művészt az intímebb követelmények szó- katlan feladatok elé állítják. Battancs Gábor igazi hangját plakátjainál érezzük a legsi- kerültebbnek. Pilaszanovich Irén dig egy sor meglepő kérdés- felvetést és határozott állás- foglalást egyaránt. Alakuló ön magát éppúgy, elibónk tárja, mint vélekedését a világról. Annak általános, ismert képé- bői olyan részletek megmara- dására törekszik, amely része bár a nagy egésznek, jellemzi is azt, mégis elsősorban az újonnan felfedezés örömével reagál mindenre és önálló lé- tét tulajdonít a jelentéktelen- nek látszó jelenségeknek is. jelenleg Pécsett él, Kapos- varrói szármázott iáé. A mű- vészén gimnázium elvégzése után két évet töltött az Ipar- művészeti Főiskolán. Tulaj- donképpen önnön-maga mes- tere, saját erejéből jutott túl az iskolás tanultság kényei- mes sablonjain. Eszményképet a közel- s távoli idők művé- szelében egyaránt keresett és talált is magának, akikhez lelki azonosulással vonzódik, nem törekedve formai je- gyek átvételére. Képzőművé- szeti látásmódja különben is intellektuális indítású, ráció- nálisan mérlegelő típus, ér- zelmi fűtöttségét is az értelem szűrőjén tompítja le. Művészi ösztönösségét is tudat-kontroli fegyelmezi. Kitartó stúdiumok árán jutott el idáig, töprengő kísérletezések érlelték művé- szetét. A belső összefüggése- két kutatja, s annyit tár fel belőlük, amennyi a néző szá- mára a megértéshez, a kon- taktus megteremtéséhez fel- tétlenül szükséges. Swierkiewicz: Birkózó busók Romváry Ferenc válnak-e a legszebb rémé- nyék, vagy elkallódik, mint annyi sok más? Fiatal mű- vész első tárlata alapján a krónikás rendszerint általá- nosságok megállapítására tö- rekszik. A műtörténész, aki meggyorsíthatja a kiválasztó- dás folyamatát és ezzel előse- gítheti a tehetség kibontako- zását, ennél többet kell. hogy mondjon. ítéletében a szub- jektív tetszésnyilvánításon fe- lülemelkedve kell objektívnek lennie. A műalkotásból kell kiindulnia, hogy a művész al- kotófolyamatot értékének meg felelően regisztrálhassa. Nem könnyű a dolga mert egy fia- tál Ígéretes alkotóművész bon- takozó tehetsége tartogat minSBkerai művészpályát be- mutató kiállítás kapcsán meg szokták említeni a művész érdemdús munkásságát, hivat- kozni szoktak pályafutásának kiemelkedő állomásaira, rend- szerint valamilyen kerek év- fordulóhoz is kötik az ese- ményt, főként ha nem érző- dik elegendőnek a művek ön- nőn súlyossága. Vissza lehet tekinteni a múltra, le lehet mérni az eddig megtett utat és nagyjából már azt is tud- juk, hogy milyen meglepető- seket tartogat számunkra a jövőben a művész, Más a helyzet akkor, ha a művész most kezd bontakozni. A kérdés még nyitott. Valóra Haraszti Pál képkiállítása Battancs Gábor rajza ben. Témájánál fogva az aktualitást szolgálja. Feladata az érdeklődés, mozgósítás, a fel- keltés, a figyelem összponto- sítása. De az utca embere siet, s a tömeg rohanása, jármű- vek zaja közben kell a pia- kátnak hatását kifejteni. Transzparensek, hirdető ősz- lopok, házfalak oldaláról szól hozzánk. Ezekkel a műfaji szabályokkal, ami néha kö- töttség is, számolni kell a művésznek. A jó plakát első látványra rögzíti a nézőben a reklámozott tárgyat vagy fo- galmat. A nézőnek egy né- zésre kell átfogni az egész látványt, és a jó plakát köz- érthető, egyértelmű, minden járókelő számára. A tavaszi pécsi bemutatkosások egyik kiállításán Bat- tancs Gábor grafikus számban és a műfaji adottságokon be- lül gazdag anyaggal jelentke- zett. A pécsi közönség előtt nem ismeretlen a neve, az 1957-es Tavaszi Tárlaton olaj- képpel, máskor plakátjaival je lentkezett. A grafika igen sokrétű mű- faji ágai közül, leginkább a plakáttervezés adja Battancs anyagának zömét. A plakát az alkalmazott képzőművészet je- lantős fajtája. A plakát az utca művészetéhez tartozik. Akármilyen céllal is készült, kereskedelmi, politikai vagy színházi, közvetlen reakciót kell, hogy kiváltson a nézőeleve kizárja a jubileumi le- hetőségeket. Az tény viszont, hogy Haraszti Pál Kalocsán 30 évvel ezelőtt — 1937-ben — állított ki először, tagadha- tatlan, eddigi életpályájának egy élesen meghatározott sza- kaszát jelenti. Ebben a vonat- kozásbain beszélhetünk jubi- leumról. A kiállításon a legutóbbi hét év válogatott anyaga sze- repel. összesen negyvenöt kép illetve mozaik-tábla. Három korszakot, illetve nagyjából három irányzatot ölel fel a kiállítás anyaga. A három közül a legsikerültebbek, a legegységesebb képet nyújtják az utolsó időszakban született dekoratív törekvésű képei. A színes, leegyszerűsített formák Haraszti alkotó birodalmának legfőbb elemei. Sok-sok pró- bálkozás, kísérletezés után mindig a leegyszerűsített de- koratív színes síkokká egysze- rüsített formák világában ta- Iái ja meg önmagát. Ez is el- gondolkoztak Közel húsz éves ismeretségünk óta, műterem- látogatás, vagy kiállítás adta huszonöt vagy harminc éves művészi jubileummal, akár- mennyire is divatba jöttek a hasonló jellegű kiállítások az utóbbi időben, hiszen a mű- vész pályája nem első kdállí- tásával, vagy közös kiállításon történő jelentkezésével indul el, hanem sokkal előbb, és ez Egy képkiállftásról kritiku- san írni nem könnyű, különö- sen nem, ha figyelembe vesz- szűk, hogy a kiállítás a mű- vész harminc éves művészi pályájának is jubileumi kiál- lítása egyúttal. Bár azonnal kijelentem, hogy nem értek egyet sem a húsz, sem a máról szóló költeményei. Bódás János ilyen jellegű cizellált családi versei már nagyobb- részt megrekednek az egyediség szintjén. KL fejezést keres költőink új, szocialista erköl- csőt és életformát alakító igénye is, talán a legnagyobb szenvedéllyel Arató Károly Ők c. versében. Különös figyelemmel kell szólnunk a kö־ tét leggyakoribb témájáról, a természetről és a tájról. Szükségszerűen eredményez ez du• nántúliságot, hiszen egyetlen költő sem von- hatja ki magát a földrajzi környezet befolyá- sából. Szokás a dunántúlisághoz a pejoratív töltésű ״pannon líra” fogalmát asszociálni. Pedig a dunántúliság már jó ideje kinőtte a ״pannon idillt”, a kötetben a táj. a tér- mészet többnyire csupán a vers indító él- ményforrása lehetőség az általános emberi keretbefoglalására (pl. Arató: Délután a Ma- kár-hegven. Bárdos! Németh János: Régi fa- lusi esték, Lovász Pál: Mecseki csalogány).' Takács Imrénél pedig már a természetfilo- zófiai élmény is központi szerepet kap, s te- remt nagylélegzetű verset (Az éjszaka zené- léhez). Csak ritkán reked meg a tájkép au idill, az egyediség szintién (pl. Bodosi: Egy horgászpadon ülök). Talán a legtanulságosabb Takáts Gyula ún. tájköltészetének alakulásai megjeleníti az idilli dunántúli tájat is (Hoz- zák a derű képletét), de többnyire az idill fellazul, s a költő mélyen merít a magyar és európai hagyományokból, sőt a szép festői képek kontúrjaiban a közösségi érdekű sze- mélves vallomás is szóhoz jut (Két oszlop). Jelenkor—Magvető Kiadó szerkesztői a lehetőség keretein belül gondosan vá- lógattak, az antológia bensőséges esztétikai élményt nyújthat az olvasóknak. Méltó aján- dék a kötet a költészet napjára, s jól repre- zentálja a Dunántúl költészetét. Dr. Nemes bM| \ DUNÁNTÚL Lírai antológia költészetének a másik pólussal, a szocialista lírával is van kontaktusa. A szocialista költészet legtisztább, legmű- vészibb képviselője a kötetben Pákolitz Ist- ván. Itt közölt versei szinte kivétel nélkül az intellektuális közéleti líra képviselőjeként mutatják. Az Erika, Oldozd föl végre és A sárga fal pedig mai szocialista költészetünk legértékesebb versei közé illenek. Bennük a közelmútat helyezi történelmi távlatba, az internacionalista összefüggések feltárására vállalkozik. Szabadon hömpölygő, bátor asz- szociáció által sugalmazott képei formai szempontból is a modern lírát érvényesítik. De a napjainkban formálódó szocialista költészethez kapcsolódik az antológia legtöbb költője. Anyaguk, tárgyuk túlnyomórészt a múlt, a megszenvedett történelem, a költői felelősség. Leginkább Takács Imre (Egy régi újév). Arató Károly (Apám), Csányi László (Elégia), Cserhát József (Előhang) és Pál Jó- zsef (Egy messze-utazó várt indulása) ver- seiben szólal meg mindez mélyebb átéléssel. Gyakori téma továbbá mai új életünk szép- sége. Az alapélményt többnyire a család, a közvetlen környezet adja, ami aztán az álta- lánosítás fokára emelkedik. Bárdosi Németh János: Unokaöcsém házára c. szép versében az alkotó munka élményéből valóságos kis történelem kerekedik Ebbe a körbe sorol- hatók továbbá Berták László paraszti, Ga- lambosi László városi tárgyú versei is, va!׳-׳)nini- JTnirfj. Jár! r ?׳מ n 1• a kultúra ־יד״ ־י a lét és egyéni sors kérdéseivel viaskodó K- rája kötődik elősorban az egyik csomópont- hoz. Izzó személyiséggel, drámaisággal éli át a magány fájdalmát (Nosztalgia, Testi há- háború), ám újabban érzékenyen tárul ki a közéleti benyomások előtt is és a versek zá- róakkordja már a ״kísértetek” feletti győ- zelmet jelzi (A testemhez, Följegyzés, A nyugtalanság dicsérete). Csorba Győző intel- lektuális, filozófikus önmegfigyelése görcsöt oldó — Pomogáts Béla fogalmával — ״tér- mékeny meditáció”: megbékélésre tanít. A magány, a szenvedés élményeinek tolmácso- lásában talán csak Makay Ida versei árul- kodnak Csorba Győző hatásáról — persze formai bravúrjához, érzékletes képalkotásé- hoz, klasszikus szerkesztésmódjához egyelőre föl nem érve. Esetleg ide sorolhatók még Arató Károlynak a költő és ember méltó he- lyét kereső, az egyedüliség fájdalmát igé- nyes képiséggel ábrázoló versei (Csend, Csat- lakozások, Elalvás után). JTgészen más tőből ágazik ki Kalász Márton magányossága. A szép, új pa- raszti életet, s a gyötrelmes múltat az álta- lánosítás fokán formai biztonsággal és tö- mörséggel bemutató versektől (Hajnali széké- rek, örökség) jut el a kiismerhetetlen világ víziójáig: rémületről, vad terhekről, megrok- kant életről panaszkodik (Éjféli körmenet, Szerelmi elégia), leginkább Kiss Ferenchez írt verse mtftátia (Hidd el. megőriz). hogy A költészet ezévi ünnepének fokozott je" len tőséget ad az a három lírai anto- 16gia, amelyből a vidék élő költészetéről nyerhet — úgyszólván teljes — képet az olvasó. A három közül közvetlenebbül min- két 23 dunántúli költő Dunántúl című vers- gyűjteménye érdekel. A kötettől elvitathatatlan ugyan a dunántúliság, ámde formális meghatározó ez, és semmiképpen sem lehet értékmérő. Hiszen — ahogy Tüskés Tibor az előszóban írja — s ... kényszerű ok húzta meg a benne sze- replők körét. A lakásbejelentő...”, s a kivá- lasztott versek körét pedig a szerkesztők — Pákolitz István és Tüskés Tibor — esztéti- kai mércéje, a líra tisztelete és becsülése. A szóban forgó alkalmiság semmiképpen sem tett lehetővé valamiféle eszmei-esztétikai egységet, s a ״lakásbejelentőn” alapuló du- nán túliság híjával van a provincializmusnak is. Az antológiában szóhoz jutó líra ״csak része az egésznek”, azaz magán viseli az or- szágos méretű lírai forradalom eredményeit és fogyatékosságait. Ez a líra is mozgásban, áramlásban van, mint az egész nemzeti köl- tészet: megállapodott, teljesen kikristályoso- dott. lezárt életmű alig-alig tapintható ki benne. Esztétikai értelemben is ahhoz a jó közepes országos szinthez áll közel, amelyet líránk az elmúlt évben eredményezett. A közelítést lehetővé tette a válogatás is. Ran- got adnak a kötetnek a Baumgarten- és Jó- zsef Attila-díjas Csorba Győző, Takáts Gyű- la; A József Attilas-díjas Kalász Márton, Pá- kolitz István, Takács Imre, valamint a tíz kötetes Bárdost Németh János versei. Ha a kontúrok nem annyira élesek is — az eszmei irányokat tekintve érzékelhetők afféle pólusok, aminőket Diószegi András egész nemzeti költészetünkben fölfed. (Kri- tika, 1987. 3. sz.) Csorba Győző formaigényes, Haraszti Pál: Piros nap
