Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
5 Nekem összkomfortos lakás jár napló 1967. ÁPRILIS «. AHOL VAGONSZÁM FOGY A LISZT, A HVS ÉS A KENYÉR A YERÉSZKEDE KÖZKÖLTSÉGEN hoz: — Hol Vein a fürdősao- ba? — kérdezte. FelJ-ebbe- zett. hiába. Három hánap múlva ő is cserét terjesztett elő: kétszobás lakását egy* szobásra akarta elcserélni, melyhez ugyancsak nem volt fürdőszoba, mint ahogy a Mihály utcai lakáshoz nem volt A tanács ezt a kérel- met elutasította, mondván: — Ha kétszoba összkomfor- tosra akarja elcserélni, ak- kor minden ellenvetés nél- kül engedélyezzük. Sz. Ist- ván mindezek ellenére is el- cserélte a lakást, végül is megtalálta ehhez a kellő jo- gi hátteret. Sz. J. egyszobából állő la- kását a belvárosban életve- szélyesnek minősítették. Há- rom gyereke van. Munkavi- szonya ״hullámzó” — hol dolgozik, hol nem. A tané/» kétszoba-konyhás lakást akart neki kiutalni az Al- kotmány utca környékén. — Ezt nem fogadom el! Hol van az uránlakás? Azt'mond ják meg nekem! — mondta harciasán, majd azzal csap- ta be az ajtót, hogy megy az illetékesekhez. Példában, sajnos nincs túl nagy hiány. A lakáskérdés — minden lakás kérdése — legnehe- zebb s legkényesebb dolga- ink közé tartozik. Minden lakásügy nagy körültekintést igényel nemcsak a tanács ii- letékes osztályaitól, de sze- mély szerint mindenkitől, aki ezekben az ügyekben vé- leményt nyilvánít. Akinek összkomfortos lakása van, az más helyzetből nézi a lakás- kérdést, de annak is meg kell értenie, hogy a régi, omladozó, sötét és dohos egyszobás lakásokból nézve mennyire az emberi boldog- ság jelképe és célja a két- szoba összkomfort, távfűtés. De épp a tárgyilagosság, a belső felelősség és az embe- ri együttérzés oldaláról íté- lendő el az, aki az igiény jogát sajátos módon összeté- veszti a nyerészkedési far- rással. Aki nem arra gondol, hogy ״bajban vagyok, és mindenek előtt egy elfogad- ható lakásra van szükségem” — hanem elégedetten dör- zsöli össze a tenyerét: — ״van egy jogszabály, amit most kedvemre megnyergel- hetek”, és gondolatban már- is nagy köteg pénzek jelen- nek meg a szeme előtt. A múlt év folyamán Pécs belvárosában ötven csaló- dót költöztettek át életveszé- lyes lakásokból, illetve láká- sukat szanálták. Nagy több- ségük örült az új otthonnak, a helyzetet a maga tárgyi valóságában fogták fel, még akkor is, ha nem va- donatúj lakás kulcsait kap- ták kézhez. Néhány viszont eléggé el nem ítélhető mó- dón — példáink is — nehéz, megoldatlan lakáshelyzetü- két nyerészkedésre használ- ták fel. A lakáskérdés még éveken át nehezen megold- ható. bonyolult helyzeteket fog teremteni, sokszor egyik vagy másik kérelmező ja- vára vagy hátrányára kell majd dönteni. A lakáshély- zet egy ideig még jó alkal- mát teremt azok számára, akik szívesen dolgoznak a zavarosban. Hogy az igény- lók közül ki fog majd rye- részkedni a kiutalt lakással, azt előre tudni nem lehet, legfeljebb sejteni, de a sej- telmeket a lakáskiutalásnál nem lehet figyelembe venni. Annál inkább alkalmazni kell viszont azokat a jog- szabályokat, mélyek rende- zik a lakáselosztást és utó- lagos feltételekhez is kötik. m — A kSItészet napja alkalmából irodalmi est lesz április 10-én, hétfőn este 7 órakor Pécs város Doktor Sándor Művelődési Házá- bán, Kalász Márton, Pál József, Cserhát József, Takács Imre kői- tők személyes Jelenlétével. Beve- zeti dr. Jólesz László, a Magvető Könyvkiadó főszerkesztője, ismer- tetőt mond Tüskés Tibor. Közre- működik: az Irodalmi Színpad és a zeneművészeti Szakiskola bő- vendékel. Jegyek a helyszínen. K. József faluról jött be a családjával Pécsre. Laká- sa nem volt. Rövid tájéko- zódás után beköltözött a Majláth utca táján egy lé- nyűgében már szanált lakás- ba. A hatóságok hosszas töprengés után végülis méi- tányolták, hogy K. József- nek négy gyereke van, és a kilakoltatás helyett a kert- városban, egy felvonulási épületben biztosítottak nea és családjának ideiglenes he- lyet, pontosabban szükség- lakást, és egyidejűleg fél- vették a legsürgősebb lakás- igénylők névjegyzékére. A körülményeket, a nehéz és bonyolult lakáshelyzetet ű- gyelembe véve viszonylag elég hamar, már 1966 tava- szán K. Józsefek kaptak egy kétszoba-konyhás lakást a Tettye utcában. Aki ko- rábban itt lakott, házfel ügye lőséget vállalt. K. József azonban nagy meglepetésre nem fogadta el a Tettye ut- cai lakást. — Mert nekem összkomfortos lakás jár! — mondta a kerületi tanácson. Közölték vele, ha nem fo- gadja él ezt a lakást, ki- húzzák a nevét a névsorból. Erre elfogadta. Ez 1966. áf^ rilis hatodikán történt. Két hónap múlva K. József a hatóságnál cserét terjesztett elő. Kétszobás lakását egy- szobásra akarta elcserélni, mely nemcsak hogy összkom fortos nem volt, de egyszo- bás is. A cserét a tanács nem engedélyezte. Végülis K. József még tavaly elcse- rélte a Tettye utcai lakását — vidékre. Jogilag nem le- hetett megakadályozni. K. József másfél évre bejött Pécsre. Szerzett egy kétszo- bás lakást, majd visszament falura. Az ״áldozat” összeg- szerűsége ismeretlen. Sz. Istvánnak három gye- reke van. A lakása egy szó- bából állt. ajtón keresztül megvilágított, cementlapos helyiség, a tanács által sza- nálásra kijelölt területen. Sz Istvánt behívatták. A tanács tisztviselői még szóhoz sem jutottak, mikor Sz. István ellentmondást kizárva azt mondta: — Én csali kétszo- ba-összkomfortos lakásba va gyök hajlandó beköltözni! A Mihály utcában lakott egy idős házaspár, kétszobás la- kásukat szívesen elcserélték volna egyszobásra. A tanács adott nekik egyszoba-kony- hás lakást, az övéket pedig Sz. Istvánnak utalta ki. Ez 1966 szeptemberében történt. Sz. István, amikor megkap- ta a hivatalos értesítést, meg nézte a Mihály utcai lakást, majd berobogott a tanács\ Április 10-tol 29-ig Könyvek feláron Ismét olcsóbban lehet könyvet vásárolni: április 10-től 29-ig időleges könyv árleszállítást rendeznek or- szágszerte. Az árkedvezmény mértéke egységesen 50 szá- zalék. E három hét alatt fél- áron lehet tehát vásárolni általában 1965. január 1. előtt megjelent szépirodalmi, ifjúsági és ismeretterjesztő könyveiket. Továbbá 1964. január 1. előtt kiadott alap)- és középfokú szakkönyveket De vonatkozik az árleszállí- tás az 1963. január 1. előtt megjelent felsőfokú szak- könyvekre, tudományos mű- vekre és képzőművészeti ki- adványokra is. E három hét alatt 50 százalékos árenged- ménnyel vásárolhatók azok az idegennyelvű könyvek is, amelyeket a fenti időpon- tok előtt adtak ki baráti or- szágokban. Végül többféle zeneműre is adnak árked- vezményt A Zenei kistükör 65 he- lyett 32,50, a Böhm-féle ze- nei műszótár 63 helyett 31 farint 50 fillérért kapható. Az eddig kiállított összesen mintegy hetvenféde opera- szövegkönyvből ötvennek le- szállították az árát. v Harmincezren a riagyasztalnál s ha nem kell minden adag méricskélésével, az edények visszaváltásával bíbelődni az élelmiszerboltokban, nem- csak keresett, hanem szíve- sen rendelt cikk lesz a ka- szinótojás, a kocsonya, a ma- jonéz, a hússaláta és más hidegkonyhai készítmény. Az eldobóedények használata az Üzemélelmezési Vállalatnál is sokat jelent, mert jórészt mellőzni lehet a mosogatást, amelyre 1966-ban félmillió forintot költöttek. Vannak-e az üzemi étkez- tetésnek távlatai? Az a tény, hogy az új gazdaságirányítá- si rendszerben az üzemi dől- gozók maguk dönthetik el: étkezési hozzájárulást kér- nek-e vagy több fizetést a borítékba, gondolkodásra készteti a vállalat, a kony- hák, az éttermek dolgozóit. Munkájuk, megélhetésük jó- részt a forgalom fügigvénye lesz és ez érdekeltté teszi őket abban, hogy ízletesen, választékosán főzzenek, été- leik ára ne emelkedjék és megadják a vendégnek azt, amit kifizet. Az üzemi kony- hákra, éttermekre az utóbbi esztendőkben alig-alig volt panasz. így a jövőben csupán arról lesz szó, hogy meg- tartsák nagyasztaluk körül azt a harmincezer embert, akiknek ebédjéről naponta gondoskodnak. H. ML vonta. Kisebb mennyiség 140-től 900 kilóig — fogy élesztőből, befőttekből, ma zsolából, kakából. De sok tejre — havi 650 hektoliter- re — van szükség és 530 má- zsát tesz ki a reggelikhez ebédekhez, vacsorákhoz fel- szolgált kenyér. Az üzemi étkeztetés nép)- szerűségének két oka van: jól és olcsón főznek. Ami a választékot illeti, általában három-négyféle étel közül vá- laszthatják ki a legmegfele- lőbbet az előfizetéses étke- zők. Az üzemi a la carte ét- termek ugyanazt a választé- kot nyújták levesekben, kö- retekben, főzelékekben, tész- tákban, kész és frissensült ételekben, mint a nyilvános étkezőhelyek. Különbség csak az árakban van. Az a la cár- te ételek adagonként! átlag- ára 9 forint. Az előfizetéses menükhöz — saját vállalataik hozzájárulását nem számítva — átlagosan 9,55 forintért jut- nak az üzemi éttermekben étkezők, de p>éldául a Főis- kólán már 6 forint 16 fiilé- rért is lehet előfizetéses ebé- det kapni. A mecseki érc- bányászok védőétele kerül legtöbbe: egy adag 13 forint 11 fillér, de ezt teljes égé- szében a vállalat téríti. Árá- nak megfelelően a ״védő- ebéd” a legjobb: 15 deka nyershúsból készült hússzelet, körettel vagy főzelékkel, édes- séggel és gyümölccsel. A ״védőreggeli” fél liter kakaó- bal, 5 deka vajból, 7 deka felvágottból, sajtból és ke- nyérből áll. Azon túl, hogy naponta 30 ezer embert szolgál ki ״nagyasztala” mellett, sokat tesz az élelmiszerüzletek áru- választékának bővítéséért is a Mecsek vidéki Üzemi Vendég- látó Vállalat. Saját üzemük- ben készülnek a krémeslapak, képviselőfánkok, torták, jég- krémek. Egész télen ők lát- ták el házikolbásszal és húr- kával a nagyobb hentes üz- leteket, s ha a kiskereskedel- mi vállalat igényt tartana rá, tizenötféle hidegkonyhai ké- szítmény ükből minden fór- galmasabb boltnak naponta szállítanának. Rövidesen egy- szerű bbé válik a hidegkony- hai termékek szállítása és el- adása. A vállalat műanyag- poharak és műanyagtálak, tálcák, úgynevezett eldobó- edények gyártása céljából tárgyalásokat folytat egy kis- ipari szövetkezettel. A 20— 50 filléres ״göngyöleget” mindenki szívesen megfizeti, Harmincezer ember ül le naponta ebédelni a Mecsek- vidéki Üzemi Vendéglátó Vál- lalat 62 éttermében. Előfize- téses reggelit meg vacsorát további hétezren kapnak. A Kazinczyban, a Belvárosiban és más nyilvános ״üzemi” ét- termekben a nem előfizetéses étkezők több, mint százezer adag ételt fogyasztanak el havonta, a büfékben pedig 4 millió forint a havi forgalom. Ennek alapján könnyen el- képzelhető, hogy a vállalat raktáraiban vagontételben számolják a zsírt, lisztet, húst és burgonyát. Legkisebb té- telük a feketebors, ebből ״csak” 80 kiló fogy el havon- ta. Húsból viszont havi 700 mázsát dolgoznak fel, 850 mázsa burgonyából készítenek köretet, főzeléket, levest és nem kevesebb, mint 165 ezer tojást ütnek fel az ételekhez. Harmincezer ember étkezte- téséhez 318 mázsa liszt, 211 mázsa zsír, 92 mázsa száraz- tészta, 54 mázsa só, 53 má- zsa rizs, 20 mázsa vaj, 59 mázsa alma, 73 mázsa ká- poszta, 62 mázsa vöröshagy- ma, 37 mázsa sárgarépa, 25 mázsa petrezselyemgyökér és 23 mázsa karalábé kell ha— Mrozek is Cervantes egyfel- von ásásokat mutat be április 16- én, vasárnap este 7 órakor Pécs város Doktor Sándor Művelődési Háza Irodalmi Színpada. Beveze- töt mond Várady Géza tanár. Rendezte Béesy Tamás. Jegy elő- vétei a Magyar írók Könyvesbolt- jában. z most még apró teasüte- ményt is áztat bele. — Én, édes fiam, ötven éve nem ettem húst. Nem iszom, nem is dohányzom. Ezért élek. Tavaly ősszel két profesz- szór járt nála az amerikai Georgia államból, akik a hosszú élet titkát kutatták. Azt mondták, hogy idősebb emberekkel találkoztak ugyan északon és Grúziá- bán, de azok megközelí- tőén sem voltak olyan jól, mint Rádi bácsi. Megtudom, hogy Rádi Ede barátja volt Doktor Sándornak, amit az akkori világ nem tudott megérteni. Egy értelmiségi és egy mun- kás? Ugyan kérem! Meg- tudom, hogy dr. Münnich Ferenc nyolcvanadik szüle- tósnapján örömmel kiáltott fel, amikor Rádi bácsit meglátta a vendégek kö- zött: ״Végre valaki, akit bátyámnak szólíthatok!” — Sose felejtsd el, édes fiam, hogy szocializmust csinálni tiszteletre méltó dolog, — mondja Rádi Ede bácsi búcsúzáskor. — Sok egészséget kívánok neked — veszi el tőlem a szava- kát —, a nyáron meg, ugye lányom, Pécsre megyünk. Aczél Gábor RÁDI BÁCSI SZAZEQY ÉVES egyi ideig, láthatóan fárasztja a beszéd, mégis 6 kezdi: — Nem tudom, hogy van most a munkásmozgalom- bán, de akkor nagyon jó volt Nem beszédek, meg ilyesmik, hanem diskurzus... — Na, nemcsak diskur- zus, — javítja ki a lánya — a papa például anal fa- bétákat tanított. — Kérdezték tőlem, mi- ért van szükség arra, hogy a munkásak írni, olvasni tudjanak. Azért mondtam, hogy ri tudják olvasni a Népszavát. — Tavaly, — meséli a lánya, miközben a csészék- be tölti a kávét — a szak- szervezeti központban egy állomásfőnök kezet csókolt neki. Ne csodálkozzatok, mondta, ez az ember tani- tóttá meg írni az édesapá- mát Rádi bácsi, ha nem is olyan fürgén, mint betegsé- ge előtt de egyedül jön az asztalhoz. A feketekávét mézzel szokta fogyasztani« mert a Szociáldemokrata Párt tagja volt és a mű- hely munkásait a pártba igyekezett beszervezni. A veleérző munkatársak gyűj- tóst rendeztek részére, s a befolyt 300 koronát én sze- mély esen adtam át nyugta nélkül, mert nem akartam, hogy írott nyoma maradjon a gyűjtésnek, mivel taváb- bi zaklatásnak lettünk vol- na kitéve. Konrád Gyula, asztalos, Pécs, Könyök *t- ca 4 sz.” — Tavaly még mindenre emlékezett a papa —mond- ja Spolarichné. — Fürge volt, a Gellértbe járt fü- rödni és gyalog jött fel az ötödikre. Ez a tüdógyulla- dás nagyon megviselte, csak most kezd kilábalni. — Meg aztán — fűzi hozzá Rádi bácsi — meg aztán tudja, hogy van az a német közmondás... — Melyik? — kérdem zavartan és nagyon bánt, hogy egyet sem tudok. — Hogy öndicséret bü- dös, — mondja magyarul és nevet Aztán csönd róla. Ott laktunk a Szigeti városrészben. Nagyon szép, azt mondják. Nyáron meg- nézzük. Ugye, papa? — Nyáron megyünk Pécs- re — lelkesedik Rádi bácsi. — Én ingyen utazhatom — teszi hozzá dicsekedve. Tudom, hogy ingyen utaz- hat. Nyugdiját is a MÁV- tói kapja, pedig 1907-ben a Magyar Királyi Allamvasú- tak azonnal hatállyal bo- csátotta el. 1945-ben rehabi- litálták. Most arra kérem, meséljen magáról. — Nekem már 6 éves ko- romban dolgoznom kellett — kezdi, de az emlékek egymásra halmozódnak, le- gyint, átugrik 25 évet — behivattak, azt mondták, le- gyek besúgó. Én besúgó? Soha! A munkatársak ad- ták össze a pénzt, hogy Pestre jöhessek. Spolarichné megsárgult papírost ad a kezembe: ״Alulírott igazolom, hogy Rádi Ede, volt munkatár- sam 1907. június hóban a Pécsi MA V műhely kötélé- kéből azért tett elbocsátva, H add kérdezzek én — mondja Rádi Ede bácsi, ahogy bemutatkozom és széket húzok az ágyá- hoz. — Milyen Pécsen a szocializmus? Ezt kérdezi. Itt fekszik az ágyban, ebben a hónapban lesz 101 éves, hetven évvel ezelőtt szakadt el kedves városától, nemrég volt tü- dőgyulladása, emlékezete ki-ki hagy, de amikor haU- ja, hogy Pécsről jöttem, ezt kérdezi: milyen Pécsen a szocializmus? Nem azt, hogy hogyan épül, hogy mit teszünk érte, hanem, hogy milyen. Rádi bácsi 1893 óta — hű de régen volt, ez már tör- ténelem — 1893 óta párt- tag! Egész életében a mun- kások igazáért harcolt A falon tavalyi fénykép: Do- bi István, az Elnöki Tanács elnöke tűzi fel Rádi bácsi sötét öltönyére a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. De hát milyen is Pécsen a szocializmus? Kérdéssel vá- laszolok. — Látta már Rádi bácsi az Uránvárost? Dr. Spolarich Lajosné, Rádi Ede lánya szólal meg miután elzárja a televíziót. — Az Uránvárost? Nem, nem láttuk, de hallottunk
