Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-08 / 82. szám

3

naplő

מ#ד. Április 8.

BARANYÁI FŐSZEREPLŐ A LEGÚJABB MAGYAR FILMBEN

A fájdalom festője

Színész és rendező

Az első kétszakos növendék

— A rendezés sokkal maga- sabb műveltségi mércét állít elém. Ezzel persze semmikép- pen sem mondom, hogy a szí- nesznek nem kell magas mű- veltségű embernek lennie. De a színész-rendező sok min- dent jobban lát és érez, amit színészi alkotása során is fel- használhat. Amellett az ilyen színész-rendező rendkívül könnyen belehelyezkedhet ren dezőjének gondolatkörébe, aki neki alkotótársa. Ez hihetetle- nül megkönnyíti mindkettő- jük munkáját. Ezért, ha úgv alakul a pályám, hogy soha az életben nem rendezek, ak- kor is megéri ez a kétéves többlettanulás.

F öld ess y Dénes

Szétszórni a kolóniákat!

Felszámo ják Zsigmond-t rlepet Szakítani ketl az évszázados életmóddal

egészségügyi felvilágosításnak. De ezen felül módot kellene < találni arra, hogy valamilyen < formában rászorítsák ezeket! az embereket arra, hogy meg- J felelően osszák be jövedel-j műket. De ha a felnőtt gene- rációnál ez sokhelyütt meg- oldhatatlan, az új generáció- i nál nem. Ennek ott kell kéz- 1 dődnie, hogy az új generációi legalább a nyolc általánost [ elvégezze. Az iskolai nevelés- < ben természetesen nagy súlyt ׳ helyezve az egészséges —! nemcsak orvosi értelemben i vett életmód kialakítására.

Sződy Szilárd

— A Bóbita Bábegyüttes e!6- <

adása április 9-én, vasárnap de. 1 10 órakor Pécs város Doktor Sán- í dór Művelődési Házában. Műsor: נ Hupikék Péter c. mesejáték.

Színes fényújság a háztetőn

fc ény villan a tetőn, nem is egy, négy színben. A főváros közepén álló Blaha Lujza téri sajtószékház tetején piros, sárga, zöld, fehér színű fényújság kezdte meg próbaadását.

Több mint 6600 kis izzó rajzolja a hosszú táblára a szöveget vagy ábrát, amelyet elő- zőleg papírszalagra rögzítenek. Moszkvában szerepelt nemrégiben az ottani kiállításon, és díjat is nyert a Villamos Automatikai Intézet újdonsága. A sikeres bemutatkozás után a magyar színes fényújság első példánya ide- haza kezdi meg szolgálatát. A járókelők még néhány napig a próbaadások tanúi lehetnek. Nemsokára megkezdik gyorshírek és hirdeté- sek sugárzását.

A berendezést nem kevesebb, mint 1800, tenyérnyi nagyságú, nyomtatott áramkörös, tranzisztoros ״kártya” működteti. Ha bármi- lyen hiba adódik, a kártyát másodpercek alatt újjal cserélhetik fel. A képen a fényújság kis szobáját láthatjuk, ahonnan a tetőre szerelt, izzókkal ellátott fény táblát irányítják. A foto- riporter is tanúja volt az első színét íbeélt közvetítésének.

nagyobbik a régi kunyhók má- sait építette fel ott is. Ne- kik csak annyival jobb a helyzetük persze — ez is igen jelentős — hogy van folyó- vizük, közelebb kerültek az üzletekhez.

Annak ellenére, hogy itt már régóta éltek cigányok, az új jövevényeket a helybeliek idegenkedve fogadták. Bizo- nyos fokig ez érthető. Sok köztük a családi perpatvar, a gyereknevelés normái sem a legmagasabbak, a negatív ha- tás pedig nemcsak itt jelent- kezik; hanem ott is, hogy hiá- nyos műveltségük miatt sok- szór az elemi higiénia sza- bátyait sem tartják be. És beszélgetésünkben itt érke- zünk el a probléma egy má- sík oldalához.

— Már a mohácsi járásban tapasztaltam, hogy sok múlik a befogadó környezeten. Nyílt ellenállással nem találkoz- tünk, de sok helyen a bete- lepülés csak formális asszi- milációt jelent. Nem mondom, számos olyan családot tud- nék említeni, ahol a környe- zet, a körülmények megváltó- zása szinte forradalmilag ha- tott. Megváltozott öltözködé- sük, táplálkozásuk is több 01- dalú lett. Bútort, rádiót, te- levíziót vásároltak. De arány- bán ez még a kisebbik rész.

Általában nem így van. Mint egy nagy bátyút, húr- col ják magukkal az elkülöní- tő szokásokat, életmódot. Táp- lálkozásuk egyoldalú, fűsze- reá ételek és mindenekfelett hús. Ezért soraikban az átla- gosnál gyakoribbak a gyomor- és bélrendszer könnyebb le- folyású megbetegedései, öl- tözködésük sem a legmegfe- lelőbb. Igen kévésüknek van megfelelő télikabátja, lábbe- lije. Ez az oka a gyakori lég- zőszervi megbetegedéseknek, a zsúfolt lakáskörülmények súlyosbítják a helyzetet, mi- vei az ilyen betegségek kon- takt módon terjednek.

Anyagi kérdés ez, mondják néhányan. De nem az. Lég- alábbis sok helyen, és azok között, akik már régóta állan- dó munkaviszonyban állnak az anyagi helyzet nem rósz- szabb, mint a hasonló kö- rülmények között dolgozó más családoknál.

— Én inkább azt monda- nám, beosztás kérdése. Ke- vesen vásárolnak tartós hasz- nálati cikkeket, még keveseb- ben tartalékolnak. Nagy részt jövedelmük szinte száz száza- lékát felélik. Súlyos problé- ma az alkoholfogyasztás is. Nem egy család ezt sínyli meg legjobban.

Nagymértékben tehát szem- Ihletüket, életmódjukat kelle- ne megváltoztatni. És itt van hallatlan nagy feladata az

Kolónia, viskók, felszámo- lás, évszázados életmód, Zsig- mond-telep, Majális tér, asz- szimiláció. Egyszóval — ci- gánykérdés. Több fórumon, társadalmi, állami szervnél esett már szó róla. Igen, eredményesen is, meg sok- szór is. De elégszer? — Nem hinném. Probléma ma is, 6 még sokáig az lesz.

Dr. Ceglédi Józseffel, az I. kerületi Vöröskereszt titkáré- val, a Hősök terei körzeti or- vosi rendelő orvosával is er- ről beszélgetünk.

— Nálunk Pécsszabolcson igen súlyos és konkrét problé- ma ez. Egészségügyi és szó- ciálpolitikai egyaránt. De ta- Ián azt is mondhatnám, ezen felül emberi is. Úgy értem, hogy nemcsak hivatalosan, hanem egyénileg, « magam számára is.

Ceglédi doktor nem itt ta- lálkozott vele először. A mo- hácsi járásban volt közegész- ségügyi felügyelő. Az alapve- tő bajok, kérdések ugyanazok ott is, Kölkeden, Versenden, mint Pécsszabolcson — vagy mint az ország más terüle- tein. Többen fogtak össze, se- gítséget is kaptak. Ankétokat tartottak cigányoknak, nem cigányoknak. A céljuk: közös plattformra jutni tanácsi, vál- lalati szervekkel, segítséget nyújtani, házhelyhez, olcsóbb építőanyaghoz juttatni a ci- gányokat. Szétszórni, felszá- molni a kolóniákat. Ebinek kettős jelentősége van. Em- beribb közösségbe kerülnek, nem élhetik a maguk zárt, évszázadok alatt kialakult életmódját, másrészt — és ez nem másodlagos — szociáli- san is az előzővel össze sem hasonlíthatáan jobb körűimé- nyék köré.

— Becslésem szerint Pécs- Szabolcson 500 cigány él. En- nek körülbelül 70 százaléka Zsigmond-telepen. És itt van, illetve már csak volt, a leg- súlyosabb helyzet. Nincs fo- lyóvíz, illemhely. A körzeti gyermekorvossal együtt jár- tűk be a telepet. A helyzet felmérése után felkerestük a tanácsi szerveket és a Szén- tröszt szabolcsi üzemének il- letékeseit. Megértéssel, segítő- készséggel találkoztunk mind- két helyen, annak ellenére, hogy jelentős anyagi erőket kell bevetni és hogy ez erő- feszítésekkel, állandó és rend- szeres többletmunkával jár. Ennek köszönhető, hogy a Zsigmond-telep jelenleg fel- számolás alatt ÓH.

a

báA lakók egy résrét

György-telepen, a régi nyászházak megüresedett la- kásáiban helyezték el. Saj- nos, ez a kisebb hányad. A

A napokban mutatták be a Hogy szaladnak a fák című új magyar filmet. Egyik fő- szerepét baranyai származású fiatal színész játssza: Iglódi István. Magyarbólyban szüle- tett, s Villányban élt sokáig. Tavaly végezte el a Színház és Filmművészeti Főiskola szi- - nész tanszékét, azonban még mindig ennek a főiskolának a hallgatója. A magyar színész- képzésben ő az első, aki egy- ■ szerre két diplomát szerez a főiskolán.

— Sikeres különbözeti vizs- gákat tettem és miniszteri en- gedéllyel harmadéves rendező- szakos hallgatóként tanulok tovább. A színház- és film- művészetben eddig is elődök sora bizonyítja, hogy a szí- ítészből rendező lehet. Ök szí- nészetet tanultak, de mivel más Irányban is érdeklődtek autodidakta módján képez- ték ki magukat rendezővé. A színművészet és rendezés tu- lajdonkóppen szintézis és ana- lizis viszonyában van. vagyis az állandó szétválasztódás ás összeolvadás állapotában.

Igazolásképpen azokat a rendezőket említi, akik soha- sem játszottak színészi szere- pet. Azoknak is van olyan adottságuk, hogy amikor a színészek számára előjáitsza- nak — szerinte sajnos manap- ság kevés az ilyen rendező — akkor, arra a pillanatra vér- beli színésszé válhatnak, mert az őket fűtő energia képessé teszi őket erre.

— Színész és rendező. Az egyik belülről éli, a másik kívülről formálja az alakot. Hol van az a belső híd, me- lyen át lehet menni egvik szubjektív állásból a másik- ba?

— Az igazi, érett színész, amellett, hogy belül éli az alakított figurát, egyúttal érzi a helyét, szerepét a darab egészén belül, tehát érzi a többi figurához való viszonyát is. Ez a színészi ökonómia, amiről sokszor úgy érezzük, hogy a legnehezebb dolog a világon. Recept nincsen rá, minden színész életében el kell jönnie a pillanatnak, amikor a színpadon ezt az áramkört ia megérzi.

Az Elmber tragédiájának elő adását meséli, szinte minden főiskolás hagyományos nagy élményét. A színésznövendék ilyenkor a ״nagyokat” figyeli, Ádámot, Lucifert és élvezi, hogy egy méterről látja egy- egy óriási színészegyéniség ala kftását.

— Ez is a tragédia előadá- *án történt: olyan szerepben statisztáltam, hogy kevés dől- gom volt. És egyszerre észre- vettem, hogy amíg Ádám a szövegét mondja, addig le- megy egy fény hátulról, két statiszta elindul oldalt és megszűnik egy hanghatás. Óriási élmény volt a színpad összetett áramkörébe kerülni. Azt hiszem, akkor kezdtem el érezni a szó szoros érteimé- ben vett színészi ökonómiát. És azóta, ha nem is érzem, de már bánt a hiánya, s en- nek örülök igazán.

— Mindez azonban ösztönös volt. A tudatos rendezői és színészi tanulmányok együtte- sen mit adnak egy fiatal mű- vésznek?

Áramszünet

—־ Áramszünet lesz április 11-én 7—16 óráig a Déryné u., Zetkin K. u., József u., Anna u., Kulich Gy. u., Kis Flórián u., Kossuth £>. u., János u., Nagy Flórián u., Per- czel u., Líceum u. által határolt területen. — 12-én 7—16 óráig a Széchenyi tér, Jókai u., Jókai tér, Mátyás kir. u., Zrínyi u., Sallai u., Geisler E. u., Széchenyi köz, Leonardó u., Hunyadi u., Kulich Gy. u., Káptalan u., Aranyoskát tér, Aradi v. u., Vak Bottyán u.* Juhász Gy. u., Péter u., Kapos- várt u., Bessenyei u., Mikszáth K. u., József u., Anna u., Déryné u. által határolt területen. — 12- én 7—17 óráig a Szabadság u. nyugati oldalán, Rákóczi út a Kórház tértől a Szabadság utcáig, Rét u. által határolt területen. — 13-án 7—16 óráig a Blaha Lujza u.. Meszes dűlő. Május 1. u., Me- csekszabolcsi u., valamint a Ká- posztásvölgy egész területén, (x)

Iglódi István a Hogy szaladnak a fák főszerepében ;

ל

képek mellett — állandóan i visszatérő téma a betegség > szülte szenvedés és a halál > Igen, a halál, a maga való- ! ságában. tele rémülettel, a ; beteg ágyánál virrasztó, on- í nan egy pillanatra sem iá- ) volodó ígéretével a végte- ל len ürességnek. A súlyos, a j testet és lelket felörlő. í csonttá, bőrré aszott testű $ betegek röpke pillanatok 1 alatt készült ceruzarajzai ! mellett feltűnnek az olaj- í képek fájdalmas és rémült \ arcú haldoklói, amint gör- > esősen markolják a takarót, l tekintetük megtört fényével $ a végtelent kutatja, túlnéz- > ve gyermeken és szülőn, or- { voson és életen.

Igen, ez ragadott meg ; mindenekelőtt ebben a csen des István utcai házban, az < orvos mélységes embersége < aki naponta többször is ta- j lálkozik a halállal, aki éj- > jel és nappal ott áll az em- ’ béri fájdalmak és szenvedő- l sek zúgó folyójának legna- gyobb mélységei mellett s S mégsem tud napirendre tér- ל ni a fájdalmak, betegségek l felett, nem tud napirendre > térni a legszebb, a legtöké- \ letesebb szerkezet, az embe- ) ri test pusztulásán, aki ma- ל pávai viszi a kórház fehér > világából a haldoklók fáj- | dalmas vonásait, a szemek í tört fényét, a test görcsbe < rándult elnyomorodott fór- > máit és otthon, mint festő, ) ellenállhatatlan kényszer í hatása alatt rajzzá, képpé $ formálja emlékeit. s

Az orvos tudja, hogy 1z j élet nagy hármas ritmusú- í bán a halál nemcsak befe- ) jező, hanem indító szakasza ל is az újnak, és amikor or- \ nősként a fájdalmak ellen < harcol, mint ember mégis ' lázad, és ezt a lázadást á “! festő vonalakkal, színekkel ] vagy egyszerű grafittal fór- : múlja mementóként az idő ) számára képpé, ceruzarajz- ) zá.

Debitzky István S

tok éve ismerem i *־׳ Schank doktort. Tu- j dóm, hogy orvos, sőt azt is,

> hogy szabad idejében rajzol

> és fest. Néhány héttel eze> lőtt hosszabban beszélget- j tünk. Egyik írásomról volt ן szó, melyben legutóbbi mű> terem látogatásomról szá> moltam be. Ekkor született j az ígéret, mely szerint 21- J kalomadtán ellátogatok hoz> zá is és megnézem rajzait, 1 festményeit.

> A festő orvos az István ! utca elején lakik, kedves,

) fölszintes, újjávarázsolt kér- } tes kis házban. Valamikor

> a kisemberek építettek itt,

> az apró kis házak úgy sora- * koznak jobbról-balról a j hegyre kapaszkodó út mén> tén, mint az emberi törek> vés lépcsőfokai. Akkor fii- í lőrékért adták itt a telket,

; ma divatba jött a környék, ] és messze fent többszintes 1 társasházak, villák jelzik a ! még szabadon maradt tel- I kék csillagok felé törő érté- 1 két.

I Már a kapualj azt mutat- ן ja, hogy festő portáján já- ׳ rok, a falnak támasztva né> hány nagyméretű olajkép I igazolja ezt. Régi, fiatalkori

képek, a Munkácsy másolat legalább harminc esztendős, ן ha nem több. j A meghitt hangulatú szó- S ba-műteremben hosszúra> nyúlt a beszélgetés, a kép- í bemutató, s mégis most. í amikor kis írógépem betűi i vidáman kopognak fehér s mezején a papírnak, úgy ér- í zem, nem a festő, nem az j orvos arcképe kíván párán- í csolólag tőlem megfogalma- í zást, hanem az emberé.

? A festőről és műveiről ta- ! Ián egyszer, majd később i írok, amikor meggyőződéssé

> formálódtak a benyomások ! és a nyomukba lépő gondolatok, az ember most kény- í szerit írásra.

! A rajzok és festmények

> között — arcképek és táj-