Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

5

Három vétkes

napló

19«T ÁPRILIS L

zal kész. De később a zs®־ bemen érzem.

V. Gyula esetében min- den bizonnyal így van Jé szakmunkás, csak... öt 3 forinttal lehet megfogni.

2.

H. Gézáné január 31-e óta betegállományban van. Menetközben nyúlt a gépbe,, a forgácstól akarta meg- tisztítani, a fűrészkeret az öntvényháznak nyomta a kezét. A lakásán keresem fel, csak félig nyitja ki az ajtót, nem akar beengedni..

— Nem kell nekem újság- író — mondja és sírvafa- kad.

. — Tehetetlen vagyok.

— Talán tudnék segíteni valamiben, ha elmondaná, hogy mi bántja.

— Nem tud nekem senki

segíteni. — Zsebkendőért megy, szégyellj a könnyé- két. א

— Igazságtalannak tartja, amit kapott?

— Amit kaptam, kaptam.

— Nem értem a dolgot.

— A baleset után elkez- debt sírni, — mesélte a mű- vezetője. — attól félt, hogy ki fogják dobni. Alig győz- tűk vigasztalni. Lelkiisme- retes, szorgalmas, értelmes, jó dolgozó — mondta még — mégis megtörtént. Nem okolhattam magam, sem a kollégámat, a balesetvédei- mi oktatásit megtartottuk- A csoport vezetőjét sem, aki mégegyszer kioktatta, holott H.-né már dolgozott azon a gépen. — Ha raj- tam múlott volna, nem acjok neki fegyelmit, de a mun- kavédelmi előírások szerint nem lehetett mást tenni.

H. Gézáné telepvezetői megrovást kapott. Lehet, hogy az ő esetében ez a büntetés súlyosabb a kel- léténél, bár anyagi hátránya nincs. De a könnyeket nem értem.

— Meglátogatták a bal- eset óta?

— Kicsoda?

— Valaki az üzemből, kol légák, szakszervezet, vala- ki.

— Senki.

Talán ez lehet a baj. Az emberrel egy ügy lezárása után is törődni kell. Különb- sen akkor, ha megérdemli.

3.

H. Zoltán a műhely két legjobb esztergályosának egyike. Figyelmeztetést ka- pott, egyik munkájának 0.74 százaléka selejtesre sikerült

— A tervezett selejt 2 százalék, — mondja az igaz gató. — A valóságban a selejtes termék csak néhány ezreléket tesz ki, általában selejtmentesen dolgoznak az egész üzemben, nem volt minőségi kötbér. Mégis hasznos, hogy határozottan, de emberségesen foglal kozr zanak a dolgozók fegyelmi ügyeivel. Nevelő hatása van ebben az esetben is.

— Jogosnak tartja a fi- gyelmeztetést? »-,י- kérdezem H. Zoltánt.

— Jogosnak jogos.

H. Zoltán tizenegy hónap- ja selejtmentesen dolgozik. A művezető véleménye sze- rint nagyszerű szakmunkás

— Mit mondjak? Műsze- met még nem esztergált, de azon kívül... A hidrauli- kus kocsik gyártásához szűk séges készülékeket anyagi hátrányok ellenére vállalta, órabérben csinálta 10 fo- rintért pedig 5 teljesít- ménybé'ben 11 forint fölött keres. És nemcsak, hogy gyorsan megcsinálta, de ő is adott ötleteket. Természete- sen. a figyelmeztetés ellené- re is kan nrémiumot és ha a műhelyből egv dolgozót lehet javasolni a kiváló címre. 5 lesz az.

— Nem volt semmi ká- rom a figyelmeztetésből, de rosszul esett — mondja H Zoltán.

— Mit gondol, egv ilyen

figyelm״־־t-Ms hn,.7״ns?

— Ha én is b^’ít.om

hogv feltét'-־'׳'!', használ a tetmeT'snek.

S nemcsak a termelésnek

Aczél Gábor,

״Dolgozni csak pontosan, szépen Ahogy csillag megy az égen, Ügy érdemes ,.

Egerági kincsek

1.

V. Gyula esztergályos a vállalat igazgatója szerint jó szakmunkás.

— Ja, az a — mondja róla a telepvezető —, ott van hátul a műhelyben.

A nyakigláb fiatalember tétován nyújtja csuklóját, olajos a keze.

— Itt a műhelyben töb- ben kaptak figyelmeztetést ebben az évben, véleménye szerint jogosak voltak-e ezek?

— Hát van amikor igaza van a gárénak, van, amikor nincs.

— Az ön esetében igazuk volt?

— Abban igen. Egy fu- ratot nagyobbra esztergál- tam.

— Ezért kapta az utolsó figyelmeztetést ?

— Nem. Ki akartuk pró- bálni, hogy átmegy-e a MEO-n? Bekentem vízüveg- gél, hogy a mérésnél stim- meljen. Észrevették.

— Ha maga volna a fő- nők, milyen büntetést adott volna?

V. Gyula gondolkozik.

— Hát. ha ilyen csibészr séget látok, ugyanezt — mondja végül —, nem a selejt miatt.

— Én is azt az élvet val- lom, amit a Gyula — mond ja a művezető. Nem tre- hányság, ha egy cigaretta- papírnál vékonyabb méret- tel elszúrják a munkát. AM dolgozik, annál előfordul. A figyelmeztetést mégis enyhének tartom, mert Gyű- la megpróbálta a hibát el- sumákolni. Ezért a 192 fo- rint kártérítés megfizetésén kívül egy alkalommal saj- nos kiesik a jutalomosztás- ból is. Sajnos, mert Gyula jó munkásom, tavaly őt küldtem jutalomüdülésre.

Nem a figyelmeztetés az egyetlen büntetése V. Gyű- Iának. A sok késésért meg egy igazolatlan munkana- pért, amire utólag kért sza- badságot. szigorú megrovást kapott.

— Véleménye szerint az ilyen büntetés hasznos? — kérdezem újra V. Gyulát. — Általánosságban gondo- lom.

— Hát, szép szóval nem nagyon lehet rábírni az em- bérekét, hogy ne késsenek el. Ha ilyen papírt kapok, káromkodok, csapkodok, azBútorok, népviseleti érdekességek, népdalok és dűlőnév-összeállítás

a leendő múzeumban

De a szenvedély, a gyűjtés szenvedélye nem hagyta nyu- godni, tovább kutatott, majd a megyénél is megtudták, hogy Kutnyánszky Géza ér- tékes munkát végez, s elküld- ték honismereti tanfolyam- ra. Végülis gazdag anyagot gyűjtött össze Egerág törté- netéről.

— Anyagom a következő részekre tagolható: Egerág régi története 1945-ig, aztán 1945-től 1965-ig, bútorok és

népviselet gyűjteménye, nép- dalok gyűjteménye, eredeti dűlőnevek összeállítása, régi vertfalú. zsúptetős házépí- tés leírása. Ez az anyag. De a helyi szervek anyagi se- gítsége nélkül, továbbá a Ja- nus Pannonius Múzeum támo- gatásának hiányában mindez sosem lenne még hiteles mú- zeum.

Persze, Egerág leendő mú- zeuma nemcsak Kutnyánszky Géza szenvedélye és nemcsak ritka látványosság egy kis faluban. Emellett nevel is.

Nevel az emberi civilizáció tiszteletére. Az egerági fia- talasszony, aki Lactorisan tápszerkülönlegességet kap a gyerekének, s az első túsz- szentésre orvoshoz szalad vele, — itt megláthatja azt a bölcsőt, amit vállon való cipeléshez szerkesztettek, s amivel dédanyjuk a mezőre vitte nagyanyjukat, ha ott nagy munka várta. S az ege- rági férfiak is meghökkennek a szörnyű leíráson, ahogy egykori egerági menyecskék el akarták emészteni hites urukat. A recept ez volt: fér- jed ingéből, gatyájából tép- jél ki egy darabot, tégy bele lába nyomából kis földet, s azt naponta füstöld, akkor el- fonnyad az urad. Megnyug- tató számukra, hogy ilyentől ma már nem kell tartani.

És persze, a múlt tisztele- téré is nevel. Néhány éve még könnyű szívvel dobták szemétdombra a nagyanyák remekbehímzett kendőit. Ma vagy beviszik Kutnyánszky Gézának, vagy otthon őrzik nagy becsben.

Egyébként még az idén hi- vatalosan megnyitják az egerági falumúzeumot.

Földessy Dénes

Ott áll a széles utcán, gangját befalazták, az is egy zárt kiállítóterem féle lesz, belül apró téglatörmelék ro- pog a lábunk alatt és érezni lehet a habarcs szagát. Kút- nyánszky Géza, a leendő fa- lumúzeum alapítója, anyagá- nak gyűjtője vezetget kincsei között. A kincsek? A Ba- ranjski Glasnik nevű, négy- ven évvel ezelőtti szerb új- ság. Az egész országban jó ha három álcád belőle, neki húsz példánya van. Aztán a régimódi kenderfeldolgozás minden kelléke: tiloló, fonó- rokka, gereben, csévélő, ás- páló. Szövőszék háromféle is akad, egy a vászon, egy a pacskertalp, egy pedig a ga- tyamadzag szövésére. Ezt sa- ját termésű kenderből szót- ték, mert a bolti gatya- madzag gyengének bizonyult, ha valaki sokat hajladozott az egerági földeken. A pacs- kertalpszövő-gép ritka emlék, nyolcvannégy darabból állítot- tik össze. De van itt törek fölöző gereblye, járom, eke- taliga, lakodalmi fazék, egy lövészszázadnak elegendő két főzetre, tűzkutya — ez volt a vasállványra helyezett nyársforgató — német és ma- gyár imakönyv, továbbá kézi- malom, egy római kori fejfa és hogy még mi minden más, azt hosszú felsorolni.

— De hogyan születik egy falumúzeum?

— Úgy 1959—60 körül kezd- tem el muzeológiával foglal- kozni. Emlékszem. 1938-1 g vagy 40-ig milyen pazar lát- vány volt, amikor az egerági magyar és német lányok, meg a szomszédos kis falvak- ból a horvátok színpompás népviseletben sétáltak a temp- lom előtt. Aztán, amikor 53- bán visszakerültem ide, már eltűnt a népviselet. Ezért eredetileg csak ezt akartam valamiképpen megőrizni, az egerági népviseletet. Nehezen ment, de hamar rájöttek, hogy nálam jobb helye van, mint odahaza, én előírásosan tartósítom. Aki meg nem be- csülte, az meg nem is hit- te, hogy valakinek érték, s egyszerűen kidobta a régi ruhát.

Az asszony messziről jött haza Egerágra, egy jugoszlá- viai magyar faluból. Megállt a régi faragott bölcső előtt, nézegette innen is, onnan is, aztán elrítta magát:

— Istenem, ez az én bői- csőm volt!

De jöttek már Németor- szágból is régi német népvi- seletet nézni, persze, csak naftalinban őrzött ruhákon, s a legtöbb egerági mindig elviszi vendégét Kutnyánszky Géza gyűjteményéhez. Az egerági falumúzeum híres lett, még mielőtt hivatalosan fel- avatták volna.

Nyereségrészesedés:

Kétheti bér a Széntrösztnél

A Nehézipari Miniszté- rium jóváhagyásával a Me- eseki Szénbányászati Tröszt a mintegy 35 millió forint többletnyereségéből a köz- vetett juttatásokon kívül több mint 24 millió forint nyereségrészesedést fizet dől- gozóinak április 2-án. Ez az összeg 14 napi munkabérnek felei meg átlagosan. A nye- reségrészesedésen kívül a szakma kiváló dolgozói ősz- szesen 820 ezer forint ju- talmat kapnak. Közvetett juttatásként többek között hárommillió forintot fordí- tanak az Alsó-Bélatelepi üdülő és 180 ezret a szász- vári KISZ-ház bővítésére.

Swierkiewicz Róbert grafikai kiállítása

mondotta Sarkadiné Hárs Éva. — De egyike a legjobbak- nak, akik itt Pécsett a mű- vészetet vallják életcéljuknak.

A közönség ezután megte- kintette a kiállítást. A fiatal művész pedig elmondotta, hogy lengyelországi tanul- mányútja jelentette az egyik legnagyobb lökést alkotómü- vészeiében. Oda ugyanis, mint ősei országába utazott el, s töltött nem túl hosszú, de hasznos időt.

Swierkiewicz Róbert grafi- Icáit egy hónapon át lát- hatja a pécsi közönség. A tegnap este megnyílt tárlat április harmincadikán, vasár- nap zárul.

Grafikai tárlat nyílott teg- nap este háromnegyed hatkor Pécsett, a Janus Pannonius Múzeum Rákóczi út 15 szám alatti kiállítótermében. A len- gyei származású fiatal magyar művész, Swierkiewicz Róbert Kaposvárról származott Pécs- ne, s ez at első önálló gra- fikai tárlata. Előbb csak cső- portos kiállításokon, pályáza- tokon szerepelt.

A tárlatot Sarkadiné Hárs Éva művészettörténész, a Ja- nus Pannonius Múzeum mun- katársa nyitotta meg:

— Semmi olyat nem mond- hatok el róla, amit fiatal mű- vészekről ■ általában mondani lehet. Tanulása, iskolái, élet- története, mind rendhagyó —

Dokumentumok a tárgyalóteremből...

A kislány nem volt egész- séges, hisz állami gondo- zásba is tulajdonképpen a betegsége folytán került. Kétségtelen, betegségéből eredően beszódképessége elég gé primitív volt, de átla- gos szellemi képességek- kel rendelkezik. Mindezek miatt otthon fokozottabban kellett volna gondozni, ápolni, az anyja azonban ahelyett, hogy ezt tette vol- na, nyers, primitív ösztöné- ben undorodott beteges gye- rekétől, ösztönösen gyűlölte zárkózottságát, s ahelyett, hogy a kislányt beillesztet- te volna a családba, azért is utálta, mert az új ottho- ni környezetet nehezen szokta meg.

Balog Máriát még tavaly ismét állami gondozásba vet- ték. Jelenleg Lány csókon él nevelőszülőknél. A kedve- ző, humánus és szeretettel- jes környezetben szépen ja- vul, sokat foglalkoznak ve- le. Megrázó lelki sérülésé- bői lassan kezd felépülni, nevelőszülei boldogan

mondják: a kislány mégha- táan ragaszkodik hozzájuk, s néhány szót már ki tud mondani.

Az ítélet három év, négy hónap. Nem jogerős.

Thiery Árpád

Vádlott: — Ez igaz, hogy nem látogattam meg.

• Bírónő: — Miért futtatta az udvaron?

Vádlott: — Azért futtat- tam, mert mindig egyhely- ben ült.

Bírónő: — A tanúk sze- rint többször azt mondta, hogy ezt a kislányt nem tudja úgy szeretni, mint a többi gyerekét.

Vádlott: — Megvertem, de mindig kézzel. A rajta látható ütések nem tőlem származtak, hanem a test- vérei, azok ütötték. Az elő- fordult, hogy a kislány sírt a fésülésnél, ezért megver- tem, de utána megsajnál- tam.

Bírónő: — Eltörte a gye- rek vállát, és nem vitte orvoshoz...

Vádlott: — Egyszer für- detni akartam, akkor lát- tam, hogy a keze el van törve. Mondta, hogy fáj neki. Én nem vettem észre, hogy mikor tört el...

״Egy udvarban lakom Balog Évával. A nyáron láttam, hogy bottal ütötte a lány vállát. .. Fával vert a körmére .. A gyerek ak- kor örült, ha megjött az apja ... Feljelentést tettünk a gyámhatóságnál...”

(Részetek az öt-hat tanú szinte egybehangzó valló- másából).

״A sebészeti vizsgálati le- leiben leírt bal koponyafél feletti tenyérnyi vérömlenyt okozó sérülés károsíthatta meg az agyi működéseket is, és a beszélőképesség el- vesztéséhez vezethetett ez a behatás ... Beszélőképessé- gének elvesztését, tehát hal- lónémasága kialakulását elő- segíthette a korábban már fennállott agybántalma, mely általában a sérülé- kenység fokozódásával jár együtt, de azzal is, hogy ilyen esetben, többször egy- mást követő idegrendszeri bántalmak után kevesebb javulás várható, mint a nem károsodott agyú sze- mélyeknél. így nem való- színű még az sem, hogy a későbbiek során gyógype- dagógiai képzésre alkalmas- só válik, és feltételezhe- tőén beszédképessége nem éri el a sérülés előtti szín- tét..(Részlet az igaz- ságügyi orvosszakértők vé- leményéből.)

A tárgyalásról.

Vádlott: — Én szerettem a Mária nevű gyermekemet. Vittem magammal minden- hova.

Bírónő: — Amikor pici korában súlyos betegen a kórházban ■volt, egyszer se látogatta meg.

ütlegelések nyomait. Ta- valy novemberben eltörte a kislány kulcscsontját, de nem vitte orvoshoz. A kis- lány hamarosan lefogyott, búskomor lett. Nem szere- tett játszani, a testvérei is kezdték üldözni. Legtöbb- szőr magába mélyedve ül- dögéit a küszöbön, az any- ja ilyenkor arra kénysze- rítette, hogy föl s alá fut- kössön az udvaron, s ha a kislány erre képtelen volt, Balog Éva dühében meg- verte.

A múlt év november kö- zepén Balog Éva különös kegyetlenséggel, ostornyél- lel verte meg a kislányát. Az ütlegelés nyomai még két hét múltán is jól lát- szottak a gyerek testén, aki az elszenvedett fizikai és lelki megrázkódtatások következtében elveszítette beszélőképességét, és azóta sem nyerte vissza. Balog Éva a, kislányt két hét múlva, csak a szomszédok erélyes fenyegetéseire vit- te kórházba, ahol a tüzetes orvosi vizsgálat 18 — nyolc, illetve húsz napon túl gyó- gyűlő külsérelmi nyomot, nagykiteriedésű bevérzése- két, zsírszövet roncsoló- dásokat állapított meg a kislány testén.

Dalog Éva vádlottat.. 1

־*־* különös kegyetlen- seggel elkövetett, maradan- dó testi fogyatékosságot előidéző súlyos testi sértés, valamint egyrendbeli, visz- szaesőlfént elkövetett lopás bűntettében... a járásbíró- ság ezért halmozati bünte- tésül három év és négy hó- napi szabadságvesztésre íté- li...” Az Ítélet nem jog- erős. (Részlet a mohácsi já- rásbíróság ítéletéből.)

A bírósági tárgyalás anya- gából megdöbbentő szülői brutalitás képe bontakozik ki.

A huszonnyolc éves Balog Éva leánya — Balog Má- ria — 1961-ben született, hatodik gyerekként. Néhány hónapos korában tbc és agyhártyagyulladás gyanú- jával kórházba került, majd felgyógyulása után a ha- tóságok javaslatára — szü- leinek rossz lakásviszonyai és apjának tbc-betegsége miatt — állami gondozásba vették. A szülők tavaly megfelelő lakáshoz jutottak, s az anya kérésére az öt- éves Balog Máriát vissza- adták, de Balog Éva való- jában nem szerette a kis- lányt. A tanúk szinte egy- behangzó vallomása szerint intézeti ruháit leszedte ró- la. és a többi gyerekének adta. őt pedig rendszeresen ütötte-verte, a halánál fog- va rángatta le a földre, ököllel, fával, vasdarabbal ütötte. A szomszédok gyak- ran látták a gyereken az