Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-03 / 79. szám
maradhat ferm sofeáig. Ar? írta Lenin: ״A legkisebb kétség sem férhet ahhoz, hogy az ilyen ״összefonó״ dás” sokáig nem állhat fenn. Két hatalom nem le- hét az államban. Egyikük- nek meg kell semmisülnie és az egész orosz burzsoá- zia már minden erejével, minden módon, mindenütt azon fáradozik, hogy eltávo- lítsa az útból, megfossza erejétől, a semmivel tegye egyenlővé a Katona- és Munkásküldöttek Szovjetje- it, hogy megteremtse a búr- zsoázia egyeduralmát A forradalom fejlődésében a kettőshatalom csak átmene- tét .fejez ki, amikor a fórra- dalom már túlhaladt a szó- kásos polgári-demokratikus forradalmon, de még nem ért el a proletariátus és a parasztság ,,tiszta” diktatú- rájáig.” A háború és béke kérdé- seiben is döntött Lenin: semmiféle édes álmodozás- nak nincs helye, a döntő pontján kell azt megragad- ni. Azt írta: ״A háborút nem a rabló kapitalisták rosszakarata idézte elő. bár kétségtelenül csakis az -ő érdekükben folyik, csakis őket gazdagítja. A háborút a világtőke félévszázados fejlődése, a világtőke mii- liárd meg milliárd kapcso- lata és összefüggése hozta létre. Nem lehet kiugrani az imperialista háborúból, nem lehet demokratikus, erőszak nélküli békét elérni, ha nem döntjük meg a tőke uralmát, ha az államhata- lom nem megy át egy má- sík osztály, a proletariátus kezébe,” Számolva a nemzetközi munkásmozgalom forradai- mi hullámával, Lenin állást foglalt a III. Kommunista Intemacionálé megalakítása mellett. Idevonatkozóan azt írta: ״Igenis, nekünk kell megalapítani, éppen most, késedelmeskedés nélkül az új, forradalmi, proletár Intemacionálét, illetve he- lyesebben: nem kell. vissza- riadnunk attól, hogy ország- világ előtt elismerjük, hogy ez az Intemacionálé már ׳meg van alapítva és mű- ködik.” Az Áprilisi tézisek a fór- radalom döntő szakaszában Oroszország konkrét feltété- lei között fejezték ki a tor- radalmi gyakorlat olyan el- méleti-politikai tételeit, amelyeket Oroszország ké- sőbbi hónapjai igazoltak és amelyek 50 év alatt az egy- re gyakoribb alkalmazás során gazdagodnak, teljesed- nek már nemcsak a Szov- jetunió határai között, ha- nem a forradalom világot átfogó folyamatában. Az Aprilasi téziseket ma sem a méltatások és az elismerő szavak keltik életre, hanem a forradalmi erők harcának sikerei és távlatai állítanak számára méltó emlékművet A ' meg Leninnel is, aki a merész gondolatok gyakorlati kivitelezésének nagyszerű képességével is rendelkezett. Ha nem érke- zik meg Lenin április 3-án Petro gr ádra, ha egy merő véletlen megakadályozza Ot ebben, akkor lehet, hogy más néven emlegetnénk eze- két a tanításokat. Egy-egy véletlen módosíthatja az ese- ményeket de a kor szükség- létéit kifejező gondolat ér- vényesülésének semmi nem állhatta űt'át. Méűs ió, hogy Lenin 1917. április 3- án éjjel Petrográdra érke- zett... Dr. Tóth József A televízió ürügyén TI a sötétedés után valaki figyelve megy a járdán, ■*־־*■ érdekes jelenséget tapasztal. A felületes szem- lélő könnyen hihetné, korán fekvő nép lettünk, akik a tyúkokkal pihenőre térünk, mert csak az utcai lámpák világítanak. A valóság mégis más. Az ablakredőnyök résein halvány kékes-szürke fények viliódznak, fel-fel- erősödő szófoszlányok ütik meg a fület, mintha odabenn pörlekednének, pedig csak a televízió hangfoszlányai, fényei szűrődnek ki az utcára. Gondolom, mindenki számára nagyszerű dolog ülni a meleg fűtött szobában kényelmesen, meghitt családi együttlétben. Előttünk egy doboz-szerű alkotmány, mely- nek üvegszeméből elénk tárul az egész világ minden titkaival. Bejárhatjuk a földkerekséget, s órák lepergése alatt megnézhetjük Róma, Párizs szépségeit, New York égbemeredő felhőkarcolóit, vagy a Közel- és Távol-Ke- letet a maga rejtelmes, varázslatos egzotikumaival; be- pillanthatunk a tudomány világába, okosodhatunk a mű- vészét klasszikusainak megismerésével és még sorolhat- nám sokáig a lehetőségeket, a sportot sem kihagyva. Ennek az ördöngős masinának a neve nem is lehet- ne találóbb, mint televízió. Jó magam legalábbis tv- nézés közben néha víziókat látok s a képernyőn pergő műsor mellett, valahol a széleken olykor elém bukkan egy-egy esemény, egy-egy már feledésbe merülő arc, ami húsz-harminc-negyven év távlatából kapcsolatot te- remt a mával. Amikor születtem, 1912-ben, akkor épült a siklós— barcsi vasút Még emlékszem nagyapám meséjére, ho- gyan jártak ki a vasút mellé vonatvárásra csoportosan és lesték mi húzza a kocsikat. Az volt a meggyőződésük, hogy valahová lovakat rejtettek el, csak azon csodálkoz- tak, hogy nem látják a lábukat. Ezerkilencszázhuszonhatban a hosszantartó infláció után nemcsak a pengő született meg, hanem egy újabb csoda, a rádió. Egy munkás napszámbére csak nyolc- van fillér volt, de egy ügyes műszerész az emberi ki- váncsiságot kihasználva egy pengőt kért és szedett be, ötpercnyi rááióhallgatásért, kristálydetektoros, fülhallga- tós készülékével, a Winszki-kocsmában, mart akkor még villany nem volt a faluban, azt csak ezerkilencszázhu- szonnyolcban vezették be. A sok emlék közül is legfelejthetetlenebb az ezer- kilencszáznegyvenes esztendő. Pusztán laktunk s az őszi sár bezárta az embert egy szűk világba, mert tavaszig még a biciklit sem lehetett használni, köves út hiányában. Talán kicsit megsajnált Fortuna istenasszonya, mert si- került egy fészekalj malacot szerencsésen felnevelni. S amikor eladtam őket, családi perpatvar lett belőle. Én rádiót akartam, feleségem még egy tehenet. Rádiót két- tőszáznegj ven pengőért lehetett venni, tehenet már száz- nyolcvan pengőért is. — Elég nekünk egy tehén is — érveltem — annyi tejet az is ad, amennyi a családnak kell. — Legyen kettő, mert abból pénzelhetünk is, ha megjönnek a sommások — így a feleségem. Győzött a rádió, bár a feleségem még utána is do- hogott, hogy minek ez az úri passzió (akkor még annak tartotta), habár ő maga is .egyre inkább megszerette. Kora őszön, szeptember elején szerelték fel a ké- szüléket, s ettől fogva nemcsak nekem, hanem a puszta népének is örömet hozott. Esténként kihelyeztem a rá- diót az ablakba, s munka végeztével ott gyülekeztek a cselédek, hogy hallgathassák. Főleg a magyarnóta és a sportközvetítés vonzotta őket. Igen ám, de az idő kő- nyörteien, s egyre zordabbá vált, kopogtatott a tél. Fű- teni kellett a lakást, becsukódott az ablak, s nem lehe- tett kint a hidegben ácsorogni. Akarva, akaratlanul tudomásul kellett venni, folytatás csak a tavasszal lesz a jó időben. Meg is értették az emberek, egyetlen egy kivételé- vei. Szőnyi, a kanász sehogy sem tudott elszakadni a rádiótól, s ha a falkát hazaengedte, máris kopogtatott. Mit lehetett tenni? Leült a konyhában a sámlira, s a nyitott ajtó mellett átszellemült arccal lesett minden szót, minden felcsendülő dalt. Ám, de ez is bonyodalmat okozott. Feleségem zsör- tolódott, hogy térdig sáros a csizmája és milyen lesz a lakás, meg aztán úgy ott felejtkezett, mintha haza sem akarna menni éjszakára. Mi már régen ágyba ki- ,,,ánkoztunk, de ő nem volt álmos. A jobb műsorok is későbbre maradtak, úgy vélte azokat bűn lenne ki- hagyni. — Lehúzom a csizmámat, csak ne küldjön el — kérlelte feleségemet. Ettől fogva 8 küszöbön csizmahúzás, ahogy meg- ígérte. Ha mi elbóbiskoltunk, kedvesen bíztatott. — Maguk csak feküdjenek le, mintha itt se lennék, hallkítsuk le a készüléket, hogy magukat ne zavarja. Az is előfordult, hogy műsorzárás után ébresztge- tett, zárjam el a rádiót. Ugyanis a készülékhez nem engedtem nyúlni. Ébresztgetett, talán szóltam is a sza- vára. Szőnyi csendben behúzta maga után az ajtót, én pedig aludtam tovább és reggel a tornaóra riasztott fel álmomból Magunk között tárgyalgattuk, ez így nem mehet tovább. Ez a kívánság, már több mint tapintat- lanság. Jó, jó, de ki mondja meg neki? Próbáltam os- tyába csomagolva célozgatni, hogy az asszony beteges, nem piheni ki magát. ־ — Értem én magukat — mondta leírhatatlan szómorúsággai Felbuggyant belőle valahonnan a lelke mélyéről a jó és szép utáni vágy és ömlött belőle a kanászoknál oly nagy tökélvre fejlesztett káromkodás özöne. Szidta apját, anyját, akik kicsi korában pulykapásztomak ad- ták a tanyasi - nagygazdához, s nem járhatott iskolába. — Az az én nagy bánatom, hogy nem ismerem a betűt Kint a legelőn lenne időm bőven olvasni. De a fülemmel megértem miről beszélnek. Templom nekem a mag' rádiója és imádság minden szó, amit belőle hal- lók. Tudom, nagvon-nagyot kérek, de ne űzzön el innen. Meghálálom meglássa. Megteszek mindent, amit tudok, csak mondja mire van szüksége, amiben segíthetek. Hej, ha olyan rádió is volna, amit a zsebemben ki- vihetnék a disznók mellé! — sóhajtotta reménykedve. — De boldog ember lennék! (Ennek huszonhét esztendeje. És már lassan tele- vízió is akad. amit magával vihetne a legelőre.) Aztán szüleit szidta, mert nem tudta felfogni ész- szel hogy nem őket kell elmarasztalnia írástudatlan- ságáért hanem a kort. melyben született és élt fiatalon. Lehetett a kívánságnak ellenállni? Rádióztunk to- vább közösen. S ha most esténként a műsort nézem, felrémlik ennek az embernek az arca a képernyőn, s találgatjuk vajon merre él. mi lett a sorsa, s van-e már zsebben hordozható י3ס.ו1מסזי Ha felbukkanna, s egy este beko- pögtotna most is szívesen látnám vendégemül. De mégsem! Inkább kívánom, hogy ő is a maga tv־je előtt üljön kényelmesen. Gyenis József lenin 1917. Április 3-an ej jel tizenegy órakor érkezett a petro- GRÄDI finn-pAlyaudvarra. a pályaudvar előtt! tér és a környező utcák emberek ezreivel teltek meg, kitörő lelkesedéssel fogadtak Lenin másképpen vála- szolt az Áprilisi tézisek- ben. ö a marxi permanens forradalomelmélet és a konkrét viszonyok termé- kény egybevetése alapján és korábban kialakult tételei alapján a polgári demokra- tikus forradalom továbbfej- lesztésének, a szocialista forradalomba tartó átmenet- nek a konkrét tervét és programját vázolta fel. Azt írta Lénán: ״A mai orosz- országi helyzet sajátszerűsé- ge az, hogy átmenet a tor- radalom első szakaszából, amely a proletariátus kellő tudatosságának és szerve- zettségének hiányában a búr- zsoázia kezébe adta a hatol- mát, annak második szaka- szába. amely a proletariá- tusnak és a parasztság leg- szegényebb rétegeinek kézé- be kell hogy adja a hatol- mát.” Világos és félreérthetetlen állásfoglalás volt ez. A hely- zet olyan reális megítélése, hogy a forradalmi Oroszor- szágfoan nem zárult le a tor- radalom, ellenkezőleg a tör- ténelmileg megérett szóda- lista forradalom kezdődik meg. A helyzet ilyen meg- ítélése sok más fontos kő- vetkeztetéssel járt együtt. Arra is válaszolni kellett, hogyan, milyen módszerrel kell ezt az átnövést végre- hajtani. Lenin korábban Oroszország viszonyai kő- zött a szocialista forradalom útját a polgárháborúban, a fegyveres felkelésben látta. Hazaérkezése után április- bán azonban a békés átme- net lehetőségét ragadta meg. Ugyanő 1917 júliusától a fegyveres harc útját válasz- tóttá, miközben októberig még egyszer felcsillant a békés út lehetősége és vé- gül mégsem maradt más út, mint a fegyveres harc. Ö minden időben megki- sérelte a békés utat meg akkor is. ha csak egy szá- zalék lehetősége volt, de minden időben, így a döntő pillanatban is bátor volt a fegyverek alkalmazásához nyúlni. Egyiket sem min- dénáron, de a megérett tor- radalmat mindenáron — ez volt a forradalmár maga- tartása! ebben az időszakban összefüggött. Semmiféle tá- mogatást az Ideiglenes Kor- mánynak, a hatalom meg- szerzése a Munkás—Katona- küldöttek Szovjetjei számá- ra. A kettős hatalom, a dák- tatúra egybefonódása nem L enin ötven évvel ez- előtt. 1917. április 3-án éjjel, hosszan- tartó emigráció után érkezett a petrográdi pályaudvarra. Más- nap a pályaudvar előtti té- ren a forradalmi katonák és munkások előtt beszédet mondott a proletariátus fel- adatairól a jelenlegi torra- dalomban. Ugyanezt a rö- vid beszédét még aznap részletesen ismertette a párt központi bizottsága előtt. Április 7-ém a Pravda 26. száma közölte a beszéd té- záséit. Lenin, a proletariá- tus feladatai a jelenlegi tor- radalombán megjelent tézá- sei és beszédei után április 10-én befejezte brosúrájá- nak írását, amely a nyomda útjait járva szeptemberben nyert kiadást Az ápriils eleji napokban kifejtett program ״Áprilisi tézisek” cím alatt váltak is- mértté és híressé az orosz forradalomban és a marxis- ta irodalomban. 1917 óta az Áprilisi tézá- sek a szó mindenféle értei- mezésében történelemmé váltak. Vihart és. indulato- kát váltottak ki Oroszor- szágban és a nemzetközi munkásmozgalomban, hatal- más erőket mozgósítottak Oroszországban és egész Európában, megszokott dog- mák és gondolatrendszerek pusztítását, de a marxista forradalmi módszer és gon- dolkodás alkotásét is jelen- tették egyszerre. Éppen eb- bői ered az a vonása az Áprilisi téziseknek, hogy fordulópontja az oroszorszá- gi forradalomnak és így rögtön az európai szocialista forradalomnak, és most 50 év után már láthatóan a vílágforradalomnak is. Az Áprilisi tézisek része a le- nini forradalmi gondolat- rendszernek — mégpedig nagyon fontos része egyfe- lói. de átfogó szintézise az azt megelőző marxi és le- nini alkotó és cselekvő tor- radalmi tanításnak másfelől. 1917-ben Európa és az összes hadviselő országok népei még az embert és vi- lágát pusztító háború vér- nyomor rengetegében éltek Már nem lehetett folytatni, teljes volt a kimerülés, de még mindenki az önző ér- dekekért folytatta a hábo- rút, sőt újabb tervek, szá- mítások születtek. A népek érdekeit egy mondattal fe- jezték ki a tisztánlátók: Vé- gét vetni a háborúnak! Igen, de hogyan? És mi lesz azután? Egy imperialista béke, amely egy új háború kezdete? Mi lesz a világ, a dolgozó népek sor- sa? Marad minden a régi és csupán csak egy kis pi- henőre kerül sor? Mi lesz az anyagi-szociális béren- dezfcedés? Ki fogja kézben a mindent jelentő politikai hatalmat? Mi lesz a törté- nelmileg érlelődő szocializ- mussal? És Oroszországban ezek a kérdések nemcsak sajátosan, hanem elemi erő- ved törtek fel. il aszóira! és cseleked- ni kellett. Mi lesz a forradalmi Orosz- országban, ahol a már régein időszerű polgári demokratí- kus forradalom az 1905— 1907. évi kísérlet után 1917 februárjában már lezajlott? Mi legyen a háborúval? Hogyan alakuljon a meg- kezdett és nagy reménnyel induló forradalom? Ki és hogyan elégítse ki Orosz- ország munkásainak, pa- rasztjainak elemi követeié- seit? Meddig maradjon fenn a hatalom megosztottsága? Kié legyen a hatalom, a fór- radalom során megalakult Munkás—Katona küldöttek Szovjetjeié, vagy az Ideig- lenes Kormányé? Ki vezes- se és hova az orosz dől- gozó milliók harcát? Milyen legyen az a párt. amelyik a harc élén áll? A helyzet döntés elé állította Orosz- ország pártjait, a politika vezetőit és az egész népet. A döntés sohasem egyszerű, de különösen nem a társa- dalom millióinak sorsát érintő kérdésekben. Az eszerek programjukat a hatalomra jutott burzsaá- zia, az Ideiglenes Kormány támogatásában és a fórra- dalom mielőbbi befejezésé- ben látták. — Trockij az ultrabalol- dali ״azonnali munkáskor- mány” megalakításának programjával lépett fel. — Más párt és politikai tömörülések a polgári fór- radalom eszményét tartva szem előtt a polgári fórra- dalom folytatását és tökéle- tes kialakítását képviselték. — Nagyon sokan teljesen időszerűtlennek tartották a szocialista forradalom napi- rendre kerülését Oroszor- szágban, úgy vélték, hogy azt a nyugateurópai fejlett kapitalista országokban kell először végrehajtani. — A forradalmi erők más csoportjai, közöttük Sztálin, az Ideiglenes Kormányra gyakorolt nyomás, a nép követeléseinek kikényszerí- tése útján vázolták fél az előrehaladást. Februártól októberig \ ÁPRILISI FORDULÓ
