Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-27 / 98. szám

5

napló

1MT Április ct.

Közúti ellenőrzés!

Fürdőszoba feketefuvarral — Ittas motorosok Gyalogosan a kerékpár mellett

H4AÍ/S HA1\GÚ AGGODALMAK

Ellenem neveli a gyereket...

Az utolsó foszló cérnaszál — Rendszeres pszichikai kezelés

Kárvallott ártatlanok

cikliket. Túrái kerékpárjá- ról hiányzik a lámpa. Bár éjszakai műszakról jönnek, azt bizonygatja, hogy csak nappal használja a bácik- üt, ami tulajdonképpen nem is az övé. Az övé rendben van, de jó idő lévén ott- hon hagyta a gyerekeknek.

__ Végiggondolta már,

h

ogy milyen veszélyes lámpa nélkül kerekezni? Este már csak az utolsó pillanatban' lehet észrevenni a világítás nélkül közlekedő kerékpá- rost, s bármilyen gyorsabb jármű könnyen elcsapja.

— Nem gondolkodtam rajta, de még nem is fi- zettem sose ilyesmiért...

Az ígéret talán a húsz fo- rintos büntetés hatása?

— Máskor óvatosabb le- szék.

*

ülés Sándor főtörzsőrmes- tér és az ellenőrzést segítő önkéntes rendőrök Mohács- nál is feltartóztatnak min- den szabálytalankodó jármű- vezetőt.

— Miért hajt lámpa nél- kül? — kérdik Balatinácz János mohácsi motorostól.

— Lámpa nélkül? Hiszen az én lámpám ég... — Balatinácz leszáll a motor- ról s bizonytalan léptekkel közelít a rendőrökhöz. — Igen, az én lámpám ég, csak figyeljék meg jól... Bőbeszédűsége, ittasságra utal, s a szonda azt mu- tatja, nem a lámpa, hanem a pokol ״ég”.

Balatinácz János sorsára jut rövid időn belül Ginál Ferenc hajósi és Schweit- zer János mohácsi motoros is: ittasság miatt mindhár- műk jogosítványát elvették.

— Sok büntetést szabott ma ki?

— Sajnos, elég sokat — összesít gyorsan az őrmester

__ pedig nem szívesen fólya

m

ódunk bírságoláshoz. Mi csak akkor büntetünk, ha a közlekedésben résztvevők biztonsága megköveteli, s akkor sem nagy összegek kel. Ma például nyolcvan forint volt a legnagyobb bírság, amit kiszabtam. Azt mondom, kell a büntetés, de az esetek többségében ma már elegendő a fi gyei mez- tetés is. A mohácsiakkal — akik közül minden második kerékpáros — például sike- rült megértetnünk. hogy lámpa meg macskaszem nél- kül — saját érdekükben nem szabad közlekedni. Itt vannak a tanúim — mutat az önkéntes rendőrökre.

— Igaz. Két nap alatt mindössze egyetlen olyan kerékpárosra akadtunk, aki- nek nem volt lámpája, pe- dig ״szűrőnkön” legalább kétszáz biciklis áthaladt

— Közúti ellenőrzés! — Tárcsa lendül a magasba, két rendőr udvariasan tisz- teleg, s anélkül, hogy egy szót is szólnának, a vontató- vezető tudja, mit kell ten- nie: rálép a fékre, A pót- kocsin tehetetlenül dőlnek egymásra az emberek. Lám, még mielőtt bármit — fé- két világítást, rendszám- táblát — megnézhettek vol- na az ellenőrök, kirí az egyik leggyakoribb szabály- talanság.

Hajnali fél öt óta nem Borovácz Gyuláé az első vontató, amelyet megállttá- nak a szent lőrinci ország- úton, de ő látszik legelkese- redettebbnek. Nem csoda, hiszen a szabálytalan sze- mélyszállításon kívül akad még néhány szabálysértés, amit a számlájára írnak: rossz a világítás, sáros a rendszámtáblája. A legsú- lyosabb kétségtelenül az, hogy a pótkocsin utazókat rögzítetten deszkára ültette, noha tudja, sok halálos bal- eset történt már emiatt.

— Elismeri, hogy hibázott?

— Hát rosszul jött ez a nyolcvan forintos büntetés, de igazuk van.

A pótkocsi utasai most már a fenékre terített zsá- kokra telepszenek.

*

Gödrekeresztúron áll a közlekedésrendészet második kocsija. A járőr jelenti: teg- nap dél óta csak egyetlen említésre méltó szabályta- lanságot fedeztek fel: a sásdi Búzakalász Tsz Ze- torja fürdőszobaberendezést szállított Pécsről Sásdra — feketefuvarban.

Ilyen esetekben elveszik a menetlevelet és elküldik a KPM-nek fuvardíj megálla- pítás céljából.

— Mennyibe fog kerülni ez a fuvar?

— Lényegesen többe, mint ha TEFUT-t vettek volna igénybe. A KPM fékete- fuvarnál a rendes díjtétel többszörösét számítja fel.

. Gördrekeresztúr és Sásd között jelentékeny a gyalo- gosforgalom. Az országúton gyalogszerrel közlekedők be- tartják a KRESZ-t. A jár- műforgalommal szemben ha ladnak, s ha szükségesnek látják, félrehúzódnak. Annál több baj van a kerékpáro- zóklkal. Most is jön három —gyalogosan. Márpedig aki leszáll kerékpárjáról a rendőrautó láttán, az takar- gat valamit. Túrái Gyula és két társa az emelkedőt szidja, átok koptató, képte- lenség felkerekezni rajta. A járőrben van együttérzés, türelmesen megvárja, míg kifújják magukat, csak az- után veszi szemügyre a binak, mielőtt még hozzáfogna bármiféle határozat érvényre- juttatásához.

— Kényes ügyek ezek kivé- tel nélkül — mondotta az elő- adó. — Nekünk ugyanis mél- tányolni kell mind a két fél aggodalmát, amit rendszerint így fogalmaznak meg: ״És mi lesz, ha ellenem neveli a gye- reket..

Mert van ilyen veszély. A legjellemzőbb mégis az, hogy a felek egyike (rendszerint az, akinél bírósági döntés folytán a gyermek van) visszaél a helyzettel és önkényesen meg- sérti a másik szülő láthatási jogát. Könnyebb is a dolga, hiszen a gyereket neki ;,ítél- ték”, tehát ő ״felel” a neve- léséért is. És hogyan felel?

A ״nevelő módszerek” egész tárházával. A tapasztalatla- nabbja egyszerűen elrejti a gyereket a látogatás idejére, de hát ez csak ideig óráig vál- hat be, mert hamar közbeszól a törvény. A rutínosabbja már ״tudományos módszerekkel” igyekszik egyidejűleg kijátsza- ni volt házastársát és a ható- ságot is. Csak egy példát a sok közül:

— Az apa kétségbeesve jött be hozzánk elpanaszolni, hogy legutóbbi látogatásakor a kisfia hisztériásán tiltakozott, amikor sétára invitálta: nem tudom, mivel hangolhatta el- lenem az édesanyja, de ilyen még nem fordult elő egyetlen találkozásunkkor sem — mon- dotta lehangoltam — Utána néztünk a dolognak és kidé- rült, hogy az anya módszeres ״lelki kezelés” alá vette a gye- reket, aki végül valóban rét- tegett, amikor az édesapját emlegették.

''•* ' ’■ '..-*-.״..׳..Ú. Ä׳> .•;.i•• 14• ■יי י•' ■ il ; ,

Mit tesz ilyen esetben a; gyámhatóság?" Természetesen helyreállítja a panaszos fél láthatási jogát, s ezzel egyide- jüleg meghozza a szükséges szankciókat is, amelyekkel alapos megfontolásra készteti az önző, csak önmagával tő- rődő szülőt. Az olyan szülőt vagy szülőket, akiknél, enyhén szólva is hamis hangú az ag- godalom, amit a féltés, az el- lenük nevelés ürügyével hasz- nálnak fel a másik fél távol- tartására. Nem egyéb ez kő- zönséges bosszúállásnál, amely nek következményeit végső fokon a legártatlanabb ״fél”, a gyermek viseü majd talán egész életében.

— pgy. —

jellegű. ügyintézések száma máris jóval meghaladja a ré- gebbi teljes évi átlagot.

Fellapoztam az iratcsomók egyikét, amelyben egymást váltották a szembenálló felek (volt házastársak) jogvédelmet kérő beadványai az illetékes hatóság határozataival.

״Amióta elváltunk — olva- tam —, volt feleségem min- den elképzelhető raffinációval megakadályozta gyermekem meglátogatását. Kérem a tisz- telt hatóságot, szerezzen ér- vényt láthatási jogom zavar- tálán gyakorlására.”

. A kicsit talán erőltetett hi- vataloskodással megfogalma- zott sorokat nem követték részletekbe menő bizonyíté- kok a ״volt feleség befeketí- tésére”, csupán az apai jo- gok biztosítására szorítkoztak. Magától értetődő tehát az ügyet lezáró határozat, amely- ben a gyámügyi hatóság a panaszosnak ad igazat, és a másik felet elmarasztaló in- tézkedések kilátásbahelyezése mellett figyelmezteti köteles- ségének teljesítésére.

Ezek után azt hihetnők, hogy az ügy simán le is zárult a határozattal, pedig voltakép- pen innen kezdődik a gyám- ügyi előadó nehezebb mun- kája.

— A határozathozatalt majd minden esetben megelőzi a felek egyidejű behívása, meg- hallgatása. Ezt egyezkedési tárgyalásnak nevezzük, ami azt jelenti, hogy minden eset- ben a gyerek érdekeire apellá- lünk, s látszólag meg is van a foganatja. Az ellenkező szü- lő ugyanis ״belátóan” meg- ígéri, hogy nem gördít akadá- lyokat a másik fél jogai elé. Sajnos, a legtöbb esetben vé- gül mégiscsak hatósági úton tudunk úgy, ahogy pontot ten- ni at ügyek végére.

Ez az ״úgy, ahogy” termé- szetesen nem azt jelenti, hogy a hatóság nem követ el min- dent a ״láthatási jog” érvény- re juttatására, sajnos azonban, talán ez az egyetlen olyan terüle te a jogvédelemnek, ahol foná- kul végződhet a legkörülte- kintőbb határozathozatal is. Ugyanis nemcsak az egymás- tói törvényesen elvált embe- rek életébe kell beavatkoz- niuk, hanem közöttük is olya- nokéba, akiket összeköt, ha ha csak foszló cérnaszálon is, a közös gyerekért való fele- lősség. Erre a gyenge és rend- kívül érzékeny fonálra kell vi- gyáznia a gyámügyi előadóDr. Sulyok Endréné, a pécsi

II. kerületi tanács gyámügyi előadója találomra emelt ki néhány dossziét az úgyneve- zett ״láthatási ügyek” irattá- rából, pedig csak a kirívóbb esetek dokumentálására kértem.

— Sajnos nem válogatha- tunk — mondotta. — Majd- nem egyformán szomorú ese- tekkel van dolgunk, s legfel- jeb az a kirívó, hogy még csak áprilist írunk és az ilyen

Szabad hétfő?

Az Állami Áruháziban szá- mos kisgyermekes eladót, többgyermekes anyát foglal- koztatnak, akiknek régi vá- gya, hogy havonta egy alka- laminál fizetett szabadnaphoz jussanak. Kívánságukat fi- gyelembevéve úgy döntött az áruház vezetősége, hogy má- justól kezdve ״szabad” szom- hatot, vagy ״szabad” hétfőt biztosítana!: számukra. A pi- henőnap előtt, vagy utón igénybevett szabadnapon így alkalmuk nyílhat a család ér- dekében beiktatott nagyobb- szabású házimunkák elvégzé- sére. Amikor az új munka- beosztásokat elkészítették, a vásárlókra is gondoltak: a szabadnapok miatt kiesett munkaórákat csúcsforgalmi időben ,,adják vissza” a vál- !«latnak az eladók.

A 400 ágyas klinika

Erb János felvétele

OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA

Tizennégy éves korukban gyerekként kerültek be a : gimnáziumba, s most a fel- > nőtté érő fiatalember sze- , mével nézik saját magukat, ^ környezetüket, szüleiket. — í Egyikük tárgyilagosnak in- ■: dúló mondatokban így be- , szélt:

— Az én szüleim egysze- l rű emberek, ha valami > problémám volt a tanulás- ; bán, egyre ritkábban fór- 1 dúlhattam hozzájuk segítse- í gért. Apám hat elemit vég- < zett, lassan, nehézkesen 01- vas. Egyszer annyira in- í fluenzás lettem, hogy szinte > nem tudtam nyitvatartani a szemem, a másnapi lecke < pedig még hátra volt. Apám ? képes volt két óra hosszat l hangosan felolvasni nekem. í Igaz, csak három oldalt ha- ל ladtunk, de azóta érdekli a : történelem, és gyakran én olvasok fel neki.

Egy osztályfőnöki órába ; sok téma belefér különö- > sen, ha 120 percig tart J Életfelfogás, érvényesülés, t szocializmus, hazaszeretet < — megannyi férfias véleke- f dés, feszülő szándék. De a ■ megvalósítás még hátra van. : Vajon hogyan válnak be ; felnőtteknek?

Kéri Tamás

abba, hogy az egzisztencia

olykor még a szorgalomtól, rátermettségtől függetlenül alakul. Megszokták a négy év alatt, hogy képességeik- hez mérjék lehetőségeiket

— Nekem soha nem vol- tak vérmes reményeim, de a szüleim orvosnak vagy mérnöknek szántak. Most már ők is látják, hogy nem az ő fiúk a legtehetsége- sebb. Szívesen megyek szak- munkásnak, a gépekhez van is érzékem.

— Mit gondolsz, nem lett volna jobb, ha nyolcadik után rögtön szakmát tó- nulsz? — kérdezi az ősz- tólyfőnök. A fiatalember magába mélyed, aztán meg- rázza a fejét.

— Azért ezt a négy évet nem sajnálom. Szélesebb lett a látóköröm, hasznát veszem ennek az üzemben is.

Én sem sajnálnám a he- lyében. És örülök, hogy akik nem diesel-lakatosnak, autószerelőnek, műszerész- nek mennek az érettségi után, azok is megbecsülik a fizikai munkát

zetbe vette a rendőrség,

mert személygépkocsijával halálra gázolt egy járóke- löt. Nem az áldozat volt az osztálytársam, az üzletve- zető.

Itt is, amint a pincérek keresetére terelődik a szó, felbolydulnak a kedélyek.

— Négy évig becsülete- sen tanultam itt, ha felvesz- nek az egyetemre, ez to- vábbl öt évet jelent Nem tartom igazságosnak, hogy valaki, aki saját magának köszönheti gyenge tanulmá- nyi eredményét, három év múlva érje el azt a jőve- delmi szintet, amit én 8—•10 év múlva, úgy, ahogy elér- hetek.

Ilyen őszintén mondja meg a véleményét 8—10 év múlva is?

— Vannak foglalkozások, ahol aránytalanul maga- sabb a jövedelem, mint amennyit a képesség, a vég- zett munka indokolna.

Nem két osztálytársukra haragszanak, még csak nem is a pincérekre. Egyszerűen nem akarnak belenyugodni

visznek katonának, ez ele- ve két év veszteség. Utána még a szüleim tartsanak el, míg leérettségizek és kita- nulok egy szakmát? Anél- kül pedig mihez kezdhet- nék?

Míg beszél, a többiek ma- guk elé néznek, valahogy kellemetlen lenne megmon- dani neki: nehéz helyzet- ben vagy pajtás, de egye- dűl magadnak köszönheted. Tanulni kellett volna ide- jében.

Ketten felszolgáló tanuló- nak jelentkeztek. A gondo- latnak nem lehet párán- csolni, önkéntelenül eszem- be jut egykori osztály tár- sam. Ha kiszólítottók ma- tematikából, értelmesen né- zett, bólogatott, szép kerek betűkkel felírta a táblára az egyenletet, — s ezzel be- fejezte működését. Véletle- nül sem tudott hibátlanul megoldani egy példát, érett- ségire nem is került. Évek- kel később olvastam az újságban, hogy az egyik legelegánsabb budapesti szálloda üzletvezetőjét őrigyón vékony fiúnak az órá- jára, aki a jelek szerint történelemtanár lesz, jobb híján szinte, mert véletle- nül ebben az évben filozó- fia szak sem indul. A fel- készültsége miatt nem ag- gódom, második lett a Tv megyei történelmi vetélke- dőjén. Lehet, hogy megsze- réti a tanári pályát, de az Is lehet, hogy ״átképzős” lesz, mint az a kis szőke, aki kőművesnek jelentke- zett az építőipari vállalat- nál, de tudtára adták, hogy ezt a szakmát csak nyolc általánossal tanulhatja ki. Remélem, nem olvasta az újságban, hogy a Vegyes- ipari Vállalat féregirtókat keres — ״érettségivel előny- ben.” így elmegy segédmun- kásnak, és néhány év múl- va szakvizsgát tesz.

Vajon, hogy alakul a sor- sa ennek a bevonulás előtt álló fiatalembernek, aki te- le.van pesszimizmussal?

— Minden osztályban va- gyünk egy páran, akik bu- kásra állunk, s nem tudunk leérettségizni.,. ősszel előst, ahogy itt -ülnek,

jelentkeznek, majd egymás szavába vágnak, egységes közösség ők, a Bánki Donát Gimnázium negyedik b. osztálya. Ám egy-két hónap és szétszó- ródnak, megy mindegyik a maga útján. De érdekes volna tíz év múlva talál- kozni velük!

Sok mindenre kíváncsi lennék. Például, hogy az a tiszta szemű fiatalember, aki első díjat nyert a Két- köznapi fasizmus pályáza- tan, de külkereskedelmi fő- iskolára jelentkezett, mert idén nem indul filmrende- zői szak, eléri-e a célját? Ö biztos benne.

— Négy éve foglalkozom filmmel, és addig nem is adom fel a harcot, amíg nem kerülök a szakma kö- zelébe. Egy francia rendező szerint az emberek nagy többsége kizárólag a pén- zért dolgozik, vagyis egy- szerűen eladja magát. Én azt hiszem, az a helyes, ha valaki anyagi megfontolá- soktól függetlenül arra a te- rületre törekszik, mely le- hetőséget nyújt egyénisége kifejezésére.

Jó lenne egyszer beülni ennek a nagyon magas, na*

l

1