Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-25 / 96. szám
napló *m április «. 3 Mindenesetre kellet****, vü est volt, A BALESET. Dürrenmatt egész világot b* járt novellájának draxnatüáüt változata szerepelt ezúttal az Irodalmi Képeskönyv program jában. A kissé körülménye•** indított, a nyugati világrend- szer káoszát szimbolizálni igyekvő képsorok és az a kis bizonytalanság, mely a t*■ játékot az eredeti mű dőbbe- netes művészi, emberi Igaz- sága. és egy más műfajba ér- tékelt rendezői elképzelés kő- zött meglebegtette — nem volt ártalmára a műnek. Igényes, főleg színészi megformálásé- bán igényes munka volt, 1»- lyenként a detektívtörténetek izgalmasságával bonyolódott a belső történet, Traps textil- ügynök tragikus éjszakájának, Dürrenmatt mindmáig egyik legsikerültebb a mélyen igaz novellájának tv־változata mű- vészlleg nem értékelődött át Képsorai viszont rendre fel- villantották az eredeti mű nagyságát. Igényes munka volt. a dramatizálás, a rendezés, a befejező képsor pedig magas művészi rangú, döbbeneté« kompozíció. A szerkezetben, Traps úr belső tragikus árt- alakulásának útjában időnként zökkenőt tapasztalhattunk, ami nem mond ellent annak, hogy Pécsi Sándor kitűnő*» játszotta az életvidám, a fúr- csa öregek környezetéiben ea- ját életével szemben mind bizonytalanabbá váló Trapsot Félelmetesen jó alakítás volt. m Tavasszal ke fernes yiselet a habselyem és nylon nadrág Gyermek habselyem 10.— Ft-tói nylon 20.— Ft-tói Női habselyem 14.— Ft-tél nylon 41.— Ft-tói Sokféle fazonból és színből választhat a szak üzletek ben pedig korábban éppen ezek az előnyök jellemezték a Hallót. Mindössze a rendkívül sokol- dalú és műsorvezetésben is kitűnő Antal Imre kísérli meg összefogni úgyahogy a recept- szerű, szegényes tartalmú, leg- feljebb egy középiskolai diák- híradó szintjét megütő műsort. Legsúlyosabbnak látszik a kon cepció hiánya, de az ötletes- ség is nem kevésbé hiányzik, hisz Antal Imre ügyes átkötő szövegein és Fejér István de- rűs hangulatú ״ábécé”-jén ki- vül nincs említésire méltó ese- mény a műsorban. Az utóbbi időben éppen az hiányzik, ami azelőtt vonzerejét adta: a klubszerűség. Modoros forma- Ságokba elvesző kis ötletecs- kékkel ért aligha lehet pótol- ni. Nagy nézótábora. korábbi népszerűsége igazolja, hogy komoly szükség van az ilyen jellegű ifjúsági műsorokra, d3 a mostaninál elmélyültebb, tartalmasabb programmal, ami nem jár szükségképpen ko- molykodással, de a színvonal emelkedésével feltétlenül. Az is meggondolandó, hogy a Halló hónapok óta csupán diákifjúsági műsor igényével lép féL NOTI-CSOKOR... A jó humor nem egyszeri használatra készül. Ezt bizo- nyitotta a szombat esti Nóti- csokor, melynek sok darabját láthattuk, hallhattuk már ko- rábban, esetleg többször is — hatása mégis teljes volt. A Ml reértések komédiájának nagy kabarémestere 1923-tól, első bohózatának bemutatása óta nevetteti nézőit, hallgatóit, s mindaddig fogja nevettetni, míg kabarészínpad létezni fog. A Geszty Péter szerkesztésé- ben és Horváth Tivadar rende zésében készült műsor a jó- hangulatú szórakozás mellett igyekezett valami keresztmet- szetet is adni Nóti Károly munkásságáról, beépítve san- zonjait s a magyar filmtörté- net Hyppolitjának néhány részletét is. Ha egyáltalán le- letséges valamiféle ״kiemelés” — hisz a viszonylag, talán csak egy árnyalattal halvá- nyabb jeleneteket kiegészítette kitűnő színészeink mókázása — talán a ״Lepsénynél még meg volt”, szegény Salamon Bélával már nem egyszer ki- nevetett helyzetkomikumán. A szarvasbika harsány félreérté- sein, és a Kibédy—Hlatky két- tős által előadott Móri szűre- ten mulattunk a legtöbbet. HALLÓ FIUK! HALLÓ LÁNYOK! Két-három hónapja tanúi lehetünk egy. annakidején re- mekül indult és sokáig mél- tán népszerű műsor sajnála- tos hanyatlásának, elszíntele- nedésének. Olyan műsorról van szó, mely rendszeresen csütörtöki főműsorként jelent- kezik, és legalább ugyanannyi felnőtt nézője van, mint fia- tál. Programja, hivatása nem csekély, hisz az ifjúságnak épp azt a korosztályát akarja magával ragadni, mely nem kevés pedagógiai problémát okoz. Az utóbbi két-három összeállítás azonban már min- den frisseséget, vonzerőt, fia- talos ötletességet nélkülöző' t, Csökken? Növekszik? Vita a háztáji gazdaságok szerepéről A1 urbanizáció hatása, a kényelmesebb életmód vonzóereje Korlátlan termelési lehetőségek málna stb. — meglehetősen munkaigényes. A következő években majd elválik, hogy a tervet nem húzza-e keresztül az urbanizáció. Ha úgy tör- ténne, akkor a nagyüzemi tér- melósnek kell betömnie e ״ré- seket” is. Már most sem ár- tana, ha a nagyüzemek el- gondolkoznának. Magyar László Megkezdődött a csigaexport A Pécsi FMSZ Bajcsy-Zsilinszy úti csigatelepén megkezdődött az éticsiga begyűjtése és külföldre szállítása. Az eddig beérke- zett SIS mázsa csigából háromszor válogatott, exportképesen feldolgozott állapotban 172 mázsát szállítottak a MAVAD-on keresztül Franciaországba. Ezen a héten újabb hét vagont indítanak útba Franciaországba, Svájcba és Nyugat-Németországba. Riporter kerestetik... A leleményesség próbája - Baranya—Somogy 2:2 Nyilatkozik a zsűri látott fiatalok teljesítményihez hasonlítani az itteniekét, hiszen ez még csak területi vetélkedő. Szembetűnő eset- lenséggel, beszédhibával min- den esetre nem találkoztunk, és mint kiszes, hadd említ- sem meg, örvendetes, hogy a riportokban aktuális ifjúság- politikai kérdések is elhang- zottak. Amit talán egy má- sik pozitívum magyaráz, az tudniillik, hogy a versenyzők többsége különböző KISZ- funkcióban tevékenykedik. Véleményem szerint minél több lehetőséget kell adnunk a fiataloknak tehetségük, tá- jékozottságuk bebizonyítására. Varga László: — Ezt a vetélkedőt megelőző megyei döntő kevésbé jól sikerült, de úgy érzem, ott nehezebbek voltak a fel- adatok is. A résztvevőkre egyébként, helyezésüktől füg- getlenül, feltétlenül számítunk a Baranya Ifjúságánál, ott Is elkelnek a jótollú tudósítók. A területi vetélkedő azt mutat- ta, hogy Baranyában é• So- mogyban hasonlóak az erő- viszonyok, a somogyiak Jé szereplésének is nagyon örül- tünk, a most továbbjutott négy fiatal valamelyikét (vagy valamennyit) a képernyőn szeretnénk viszontlátni. Kéri Inéi jelentkeztek a pécsi egyete- mekről, főiskolákról sem és talán ez a magyarázata an- nak, hogy engem a területi döntő színvonala nem elégített ki. Kevés volt az igazi ״ripor- téri” ötlet, sablonosak voltak az egymásnak feltett kérdé- sek. Talán csak az megnyug- tató, hogy a pályázók kivétel nélkül széleskörű társadalmi, kulturális és politikai tájéko- zottságról tettek tanubizony- ságot. Ha a jövőben ismét ki- írják ezt a pályázatot, akkor sokkal gondosabb előkészítő munkára lesz szükség! Mert, hogy Pécsett és Baranyában sokkal több és alkalmasabb riporterjelölt él, az kétség- télén. Hankóczi Sándor: — Jóslatokba nem bocsátko- zom, nálunk mindenkiből le- hét újságíró, elég ha saját ma- gamra hivatkozom. A részt vevők általában feltalálták magukat, mint az a riporter, aki egy vizespohár segítségé- vei helyszíni közvetítést adott a vetélkedőről, és befejezésül arra kérte a zsűrit, hogy ״hu- mánus ítéletet” hozzon. Eléggé tájékozottak Is voltak a ver- senyzők, de végül is, ezt meg- figyeltem, Megyeri Karcsi megnyugodva távozott... Simon László: — Nem lenne reális a kép- ernyőn három évvel ezelőtt egyes versenyzőkről kialakult összbenyomást. Eredményhir- detés után munkatársunk az- zal a kéréssel fordult a zsűri tagjaihoz, mondják el néhány szóban, hogyan értékelik ma- gát a területi döntőt. Megyeri Károly: — Igen szimpatikusnak ta- láltam a versenyzők szerény, de érdeklődő magatartását. Látszott rajtuk, hogy játék- nak és nem érvényesülési le- hetőségnek tekintik a vetélke- dót. Ez az egyedüli helyes hozzállás, hiszen az egész országból négy, legfeljebb öt fiatal ״elhelyezkedési problé- máit” oldja csak meg ez a verseny. Mindegyik riportban volt olyan mozzanat, ami di- cséretet érdemel, de — ez már a szakmával jár — ki- sebb-nagyobb bakik is elő- fordultak. Az egyik legügye- sebb versenyző például nem látszott tudomásul venni, hogy beszélgető partnere megcá- folja az állítását. Ilyen hí- bát még hivatásos riporter- nek sem szabad elkövetni... Vas vári Ferenc: — Biztos vagyok abban, hogy sokkalta többen szeret- nének riporterek lenni, lapnál, rádiónál, televíziónál dolgozni, mint amennyien erre a ve- télkedőre jelentkeztek. Egyet- len egy pályázó sem akadt például Tolna megyében, nem l/edves nézőink! Engedn1' jék meg, hogy a Halló fiúk, halló lányok mai mű- sorát én konferáljam, a nép- szerű Antal Imre ugyanis Pá- rizsban koncertezik. Mai adá- sunkban bemutatjuk önöknek Pinczés Zoltánt, a Riporter kerestetik vetélkedő győztesét. Kedves Zoli, mit éreztél.. .״ — így kezdte jóslatnak rossz, de találékonyságról tanúskodó riportját a Marcaliból jött Szabó Magda, aki a zsűri egy- öntetü véleménye szerint a legegyenletesebb és legszim- patikusabb teljesítményt nyúj- tóttá a vasárnap délelőtti te- rületi vetélkedőn. Mellette Rajnai Zsuzsa, Pécs, Esze Ta- más, Kaposvár és Bikki Ká- roly, Szigetvár versenyzője ju- tott tovább az országos selej- tezőre. A zsűri tagjai; Megyeri Ki- roly, a Televízió riportere, Vasvári Ferenc, a Dunántúli Napló főszerkesztője, Hankó- czi Sándor, az Ifjúsági Maga- zin rovatvezetője, Simon László, a KISZ Központi Bi- zottság kulturális osztályának munkatársa és Varga László, a Baranya megyei KISZ Bi- zottság ágit. prop. titkára, az iskolai érdemjegyeknek meg- felelően osztályozták a felöl- vásott saját írásmű tartalmát, stílusát, a versenyző előadás- módját, beszédkultúráját, — a hírhez kapcsolt kommentárnál különösen az önálló gondola- tokát honorálták. A riportké- szítés annyira ״fontos része” a riporter munkájának, hogy ebben a versenyszámban 25 pontot is el lehetett érni. A végső értékelésnél mégsem csupán a pontszámokat vette figyelembe a zsűri, hanem egy szubjektív szempontot 1» az háztáji gazdaságok tavaly ke- vesebb vágómarhát, vágóbor- jút, vágósertést, süldőt adtak el az államnak, mint négy évvel korábban. Az 1862-es szinten maradt a háztáji gaz- daságok zöldség, gyümölcs és borkínálata is. Minden szakember egyetért abban, hogy lassítani kell ezt a tendenciát. A szakemberek egy csoportja azonban nem- csak általában beszél erről, hanem alkotó módon közelít a problémához. Rámutatnak arra, hogy nemcsak a háztáji termelés lassú csökkenését le- hét megfigyelni, hanem szer- kezeti átalakulását is. Igaz, hogy az átalakulás szűk terű- letre korlátozódik, és nem elég mélyreható, de világosan jelez egy irányt. A háztáji baromfihús- és tojástermelés rohamos fellendülése ugyanis arra mutat, hogy a háztáji termelés a kevésbé munka- igényes, illetve kevesebb sza- bad időt elrabló, ún. tisztább termelési ágak felé tendál. Ugyancsak e szakemberek hangoztatják, hogy egyszer már fel kell hagyni a háztá- ji és tsz-gazdaság szembeál- Irtásával, illetve mechanikus elválasztásával. A kettő ugyanis kiegészíti egymást Bizonyítékként emlegetik a baksai tojástermelési mód- szert, mely egyre inkább el- terjed a tsz-ekben. Ennek — mint ismert — az a lénye- ge, hogy a tsz előnevelt ba- romfit ad át a háztáji gazda- ságnak, s a tojástermelést —- a tsz szakmai irányításával — a háztáji gazdaságban bonyo- lítják le. Nagyon hasonlít ehhez a tsz ás háztáji gazdaságok szarvasmarha-tenyésztési kooperációja is, amelyet a hegyvidéken szeretnének meg- honosítani. E helyeken a tsz előhasi üszőket ad át a ház- táji gazdaságoknak, azok vi- szánt a tsz révén értékesítik a tejet, illetve a tsz-nek ad- ják vissza a borjakat. Bár — mint említettük — nem minden tsz-ben törődnek eleget a háztájival, mégis, egyre több helyen kezdik fel- ismerni, hogy a tsz és háztá- ji egymást kiegészítő szerepe, egymásra utaltsága a tsz és háztáji tevékenység fakozot- tabb összehangolására tart igényt Erre a felismerésre utal az a tény, hogy egyre több tsz-ben jelölnek ki ún. háztáji agranómusokat. Így történt például Villányban is. Amit a nagyüzem, kihagyott A tojás- és baromfihús tér- melés már megoldottnak te- kinthető, s ha az ún. hegyvi- déki programot sikerülne meg valósítani, elejét vehetnénk a szarvasmarha-állomány csők- kenésének is. (A tsz-ekben is csökkent az elmúlt években). Egyelőre azonban semmiféle tsz—háztáji sertéshizlalási kooperációra nincs példa a megyében. Pedig kívánatos lenne ez is, mert az állam egyre kevesebb sertést kap a háztáji gazdaságoktól. A mezőgazdasági termelés- nek van egy seregnyi olyan területe, ahová a nagyüzem még nem, vagy alig tudott behatolni. Ilyen például a házinyúltenyésztés. A kistér- melók mindössze 42 ezer nyúlra szerződtek le ebben az évben, holott annak többszö- rösét tudnánk eladni külíöl- dön. Szolnok megye 50 ezer pecsenyegalambot akar szál- lítani ebben az évben (ez is keresett exporcikk!), Baranya alig félezret. A jelenlegi mennyiség többszörösét lehet- ne felvásárolni meggyből, málnából és eperből. Amint látjuk, korlátlan tér- melési lehetőségek állnak a háztáji gazdaságok előtt. Ta- gadhatatlan, hogy a legtöbb kínálkozó lehetőség — meggy, Sok szélsőséges véleményt hallottunk a háztáji gazdasá- gok szerepéről. Néhány évvel «*előtt, amikor a tsz-ek még kezdők és gyengék voltak, s a háztáji elszívta a munka- erőt, sokan úgy tekintettek rá, mint egy szükséges és el- kerülhetetlen rosszra. Ma vi- szánt, amikor a tsz-ek több- sége megerősödött és biztos jövedelmet tud osztani a tag- Ságnak, felütötte fejét az el- lenkező véglet is. Ennek ugyan nem adnak hangot, egy sor jó termelőszövetkezetünk- ben viszont sokkal kevesebb figyelmet szentelnek a háztá- jira, mint ahogy az megér- demeiné. A bortermés somét A téma felkeltette a szak- emberek érdeklődését is. Kér- ■fcész István, a Tanárképző Fő- iskola adjunktusa egy fiatal munkaközösség élén már évek óta vizsgálatot folytat erről a pécsi járásban. A Statisztikai Hivatal Baranya megyei Iga*- gatósága a napokban jelente- tett meg egy kiadványt, mely az árutermelés oldaláról tár- gyalja a problémát. Dányi Pál, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának fiatal közgazdásza a közelmúltban tartott a TIT-ben egy elő- adást, ö a háztáji gazdasá- gok áruértékesítését analizál- ta. Mindezen felül, a háztáji örök téma azoknál a vállala- toknál — baromfiipar, állat- felvásárlás, pincegazdaságok — melyek közvetlen kapcso- latban állnak a kistermelők- kel. Bár mindenki a maga szem- szögéből közelíti meg a té- mát, abban teljes az egyetér- tés, hogy a háztáji gazdaság ma is rendkívül fontos. Ez néhány adattal is igazolható. 1966-ban 323 ezer hold szántó föld tartozott a baranyai tér- melőszövetkezetekhez, s a tsz- tagok ebből 33 ezer holdat, tehát mintegy tíz százalékot használtak háztáji területként. A tsz-tagok e tíz százalékon állították elő az össztermelő- szövetkezeti növénytermelés termelési értékének több, mint 20, az állattenyésztés terme- lési értékének több mint 50 százalékát! Rendkívül inten- zív termelés folyik a háztáji gazdaságokban. Hogy a tsz-tagoknak mit je- lent a háztáji, azt egyetlen adat is jól érzékelteti: 1966- bán, az átlagos ísz-család 9239 forint bevételre tett szert a háztájiból! És hogy mit je- lent a népgazdaságnak, az is jól bemutatható. Még ma is 3 százalékkal több tehenet, 11 százalékkal több sertést és kilencszer annyi baromfit ta- !álunk a háztáji gazdaságok- bán, mint a tsz-ekben. A ház- táji gazdaságok szőlőből és gyümölcsből is pontosan ki- lencszer annyit termelnek, mint a tsz-ek. A Mecseki Ál- lami Pincegazdaság tavaly még a háztájiból vásárolta fel a bor 70 százalékát. 7ehéntartás helyett baromfi Az urbanizáció szele megle- gyintette a falut is. A fiata- lók már kényelmesebben akarnak élni, mint az időseb- bek. Szívesebben nézik a te- ievíziót, minthogy az állatok etetésével bajlódjanak. Kü- lönösen a gazdag vidékeken, a jó tsz-־ek körzetében hódol- nak e szokásnak. Ezzel ma- gyarázható, hogy a szeder- kény—mohácsi tájon, mely ־ valamikor a szarvasmarha- tenyésztés erőssége volt, ma- holnap kiürülnek az istállók. Bár a megye más vidékein némileg több a szarvasmarha, az urbanizáció hatása olyan erős. hogy a háztáji termelés — nemcsak szarvasmarhából, hanem sok másból is — stag- nál, sőt némileg csökken. A 1 A ___1 A KÉPERNYŐ ELŐTT
