Dunántúli Napló, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-12 / 61. szám
FALU TAMAS: íUéqí már eia J A szobor k5rüí sokan álltak. Dobszóval hívták meg a népet. Megjelent a képviselő úr És a magas szószékre lépett. Nagy ebéd volt a vendéglőben, Fogyasztották az olcsó lőrét, Az asztalfőn az urak ültek És hajtogatták: Egyenlőség! Szabadságra, testvériségre Fogadkozott a fehér asztal, S a földesúr leereszkedve, Kezet fogott néhány paraszttal. Szél fútt át a keskeny utcákon, S együtt futott a fellegekkel... A márciusi szél már tudta, Hogy másképpen fog fújni egyszer. A szerzőnek a Magvető kiadásában most megjelent ״Téli kikötő” című kötetéből, amely a költő életművének leg- szebb darabjait tartalmazza. — Ugorj át az Annába! — szólalt meg végre. — Egy deci pálinkát kérj. nálint megmozdul, engedelmes, nem csodálkozik.ס _ Kérj anyádtól poharat, fiam. _ Igen, — mondja gépiesen, de mielőtt kimenne • k onyhába, egy harmadik újságot tesz az asztalra. A szélén, a fehér margón ceruzarajz: olyasmi vonalak, mint az eplté- szeti könyvekben. — Ez mi — veszi föl apja az újságot. — Így terveztük. — Terveztétek???! Bálint menten bizonytalanabb: — Megpróbáltuk... , — Na tessék! Mit próbáltatok? — két ujjaval a gallérja alá nyúl és meglazítja. — Tehát? — Rosszul csináltuk... — Miért? — Biztosan. De nekik nem mondtam, hogy biztosai» rossz. , ... — Kiknek? összevissza beszélsz! Mi az, hogy: ne kik? És mi az, hogy: rosszul?! — így gondoltuk ki az iskolában... Ferkónak akar- juk... A fiúkkal; hiszen tudja apa... — Még komolyabb, mint eddig: — Nem szóltam nekik, hogy meg fogom kérni... — Szégyelled apádat? — szakítja félbe. — Azt mondták volna, úgyse fog segíteni. — Miért? — Mert hülyeség. — Szerinted: az? — Ferkó megbukott. És ronda, ahol lakik. Képzelje el, apa, hogy... Újból megszakítja. Int, mintha azt mondaná: — elégi Bálint tehát visszaveszi az újságot: — Az eredeti rajz azért jobb. Én most csak épp meg- próbáltam, úgy emlékezetből... — Menj, kérlek, a pálinkáért. — Ha nem segít apa, akkor megcsináljuk így. — Ne feleselj! Nem szoktál. Fia indul: — Igenis. ... Egyedül tehát a közös asztalnál... Nem; — ott- hagyja a szobát. Bezárkózik inkább az íróasztal elé. Itt mindig jó hűvös van. Kényelmes a magas támlájú szék. Előre nyújtja a lábát, fáj a dereka, rossz volt az ülés a vonaton. ... S az étkezőkocsiban Varga előtt a zsíros pörkölt!... — képtelen szabadulni a látványtól. Szinte a szagát is érzi, mintha itt ennék az ő asztalánál. — Mikor ér már vissza a gyerek a pálinkával?! ־C eláll, de mielőtt kinézne, följegyzi, az állónaptárba, ־*־ huszonharmadikára: MEGNÉZNI BÁLINT TERVRAJZÁT! És a befirkált újságpapír-darabokat gémkapoccsal 8 naptárlaphoz erősíti. olyan, mint Varga. Szóval: akiben ״megbíznak". — Meg- ? bíznak ... meg. Igazuk van. Varga József kiváló szakember. í Azt mondják: valóban kiváló. Már az. Azóta... A vörös > diploma; — hát megszerezte. Kiváncsiak a véleményére í tehát, ez természetes. Az igazgató elvtárs véleményére, aki í már jó szakember, azt mondják... — Mit morfondírozol, ; öregem? — nyög félhangosan az átjáróban; — mérnök, no, j mérnök már, éppúgy, mint te. Sőt: vörös diplomás, kitűnő í mérnök, mit akarsz? Miért nem állsz szóba vele? Nem hiszed S el, hogy ért is már hozzá? Bizony, éppen úgy, mint te! Vagy... vagy talán jobban is öregem, hiszen elmaradtál í tíz év alatt!... Hogy nem a te hibád? Mindegy, kérlek, 1 sajnos, egészen mindegy. Varga József jól-jegyzett, tekin- > télyes szakember, ráadásul: vezetőképes — ő csak tudja ! hát, hogy mit ér az Eltér Antal feje, a — hogyismondják? ( — a kezdeményező kedve! A megbízhatósága! És a föl- < készültsége!... ! Elsöosztályú jegye van, — de az elsős pulmannt alig- > hanem a végére kapcsolták. Nem fordul vissza, — még S egyszer aztán igazán nem megy végig az étkezőkocsiban! \ Egy hely majd csak akad itt Sárbogárd után! Feltételezhetően Vargának is első osztályra érvényes a jegye; — biztos, hogy nem itt fog a pörkölt után letele- > pedni! 5 Ii'gy hét is eltelt, hogy Elter Antal és Varga József a minisztériumban járt, de a kettőjük közti viszony azóta se változott. Elter késő délután ér mostanában haza. Nem csönget, — kulccsal nyit ajtót. — Felesége és fia egyszerre jelenik < meg. Idegesíti, ha ilyen fölfokozottan várják; ellensúlyozásul י tehát még szenvtelenebbé merevedik, mint amilyen valójá- bán — és ezzel máris újra pont került a nap végére, az j ingoványos csönd megsűrűsödik, ráncokat vet, megrepedezik, < akár a kiszáradt agyag. ׳ Bálint nekilendül, mert elhatározta, hogy a nyakába ugrik; — de az utolsó pillanatban lefékez: — Csókolom, apa! — mondja mégis inkább pontosan úgy, ahogyan egyébként szokta. Terítve van; — ezt Elter hálás tekintettel nyugtázza mindig: erősen megéhezik ilyenkorra —, de engedelmet kér, kezet mos előbb. Gőzölög a leves. Párától homályos a hidegvizes kancsó. A vízcsobogás behallatszik a fürdőszobából. — Agnes! Itt hagytad a gyűrűdet! Abbamarad a vízcsobogás, s már jön is apa. Bal kézé- ben, előretartva, hozza a kisköves gyűrűt, s olyan mozdu- lattal helyezi a térítőre, mint ahogyan vita közben gesz- tikulálni szokott. — Megérdemelném, hogy az orromra húzd! — nevet anya. — Egyszer még elveszíted! — Kapkodtam örömömben, hogy jössz! Bocsásd meg. — Ugyan! Ne csacsiskodj. Anya kanalazni kezdi a levest, de máris vége minden- féle elhatározásnak: hogyan kérdezze meg, mi volt Pesten? — Napok óta készül rá. százszor megfogalmazta magában a kezdő mondatot: — csak a legelsőt tudná végre ki- mondani!... Azt is meg kellene időben mondania, hogy estére hiva- talosak Kolosékhoz. Antal nem szereti az ilyen váratlan dolgokat; — azt fogja mondani, hogy nem ezt gondolta ma estére, nem volt programban, nem így osztotta be... — ehh! spontán semmi se sikerül vele soha! — ״Be kell tervezni”... — hüh! mint a hivatalban, vagy az újságokban! Pedig mégis csak szóba kell hoznia... — Előbb azonban feltétlenül, hogy: — mi volt Pesten?... ... Vége az ebédnek, s nem szól egyik sem. Bálint illedelmes, nem beszél az asztalnál, s kény- szeredetten bár, de elkölti mind. amit elébe tettek: tiszta a tányér utána. — Amíg nem mondja meg apa, mi történt Pesten, addig nem hozakodhat elő ő sem a maga gondjá- val: hogy villanyt akarnak bevezetni Ferkónak! — Csönd. — A reggel érkezett újságokat oda teszi apja elé. Találkozik tekintetük — s ülnek egymással szemben tovább, apa és fia... Érzi Elter Antal a kérdést, az arca bőrén érzi. Ha nem nézné a fia állandóan, akkor is tudná, hogy felelnie kell, kellene valamire... — de hát tulajdonképpen mire?... — Egy taknyos gyereknek még csak el lehetne mondani: az hallgatna rá, féloldalra billent fejjel figyelné... Ha még kölyök lenne ... — De hogyan megnőtt!... Nincs már szalvéta az asztalon — fehér zsebkendőjével törli a száját. — Menekültem... Varga József: Igen. mene- kiiltem, nincs egyéb szó rá. Bujkáltam a vonaton. Előle... — Félek? Tőle? — Kitől félek? Miért?... — Ez a gyerek, itt. az én fiam: fél-e valakitől ő is?... — Milyen zsíros volt az a pörkölt Varga előtt! — még most is összerázkódik, ha eszébejut. — És sört kért rá az étkezőkocsiban... Februártól októberig A februári riadó tértek a fegyveres felkelésre. A műn- kások Lefegyverezték a rendőröket, megnyerték szövetségesül a katonai egységeket, elfoglalták a fegyverrak- tárakat, kiszabadították a börtönökből a politikai foglyokat. A pétervári fel- kelés mind jobban kiterjedt az egész országra!" A cári kormány megrémült a farra- dalmi mozgalom erősödése láttán. An- nak érdekében, hogy minden erejével a forradalom erőivel szemben léphes- sen fel. titkos tárgyalásokba kezdett Németországgal, szeretett volna külön- békét kötni. Oroszország nyugati sző- vetségeseinek ez nem tetszett, elható- rozták, hogy félreállítják a cárt és he- lyette egy olyan kormányt segítenek hatalomra, mely hajlandó folytatni a háborút. így két erő fordult szembe 1917 feb- ruárjában a cárizmussal, mely végülis azt eredményezte, hogy szinte várat- lanul és meglehetősen rövid idő alatt győzhetett a polgári demokratikus fór- radalom. Európa és Ázsia évszázadokig uralkodó zsandárja megbukott! A cárizmus megdöntésével Oroszon- szágban egy új korszak kezdődött A februári forradalom győzelme után a pártok igyekeztek az új körülmények- hez alkalmazkodni, annak megfelelő politikai irányvonalat kidolgozni. Ez a feladat hárult a bolsevikok pártjá- ra is. Már a forradalom első napjaiban onszágszerte megalakultak a forradalom szervei: a szovjetek. A szovjetek fegy- veres erővel rendelkeztek, a tömegek támogatták azokat. Azonban amikor * szovjetek vezetőit megválasztották, a munkásmozgalom legkiválóbb harcosai még börtönökben, vagy száműzetésben voltak. így a vezetők többsége a szov- jetekben olyan kispolgári elemekből tevődött ki, akik nem voltak alkalmi»nemzeti önállósága mind kisebbre zsu- gorodott. A frontokon az orosz had- sereget számos vereség érte. Ennek a hadseregnek a felszerelése nagyon hiá- nyos volt, utánpótlásáról nem gondos- kodtak, a katonák gyakran maradtak a lövészárkokban élelem és lőszer nél- kül. A munkások, parasztok, katonák elé- gedetlenek voltak a cárizmus politiká- jával. A bolsevikok pártja felismerte, hogy ezt az elégedetlenséget szembe kell fordítani az elnyomó rendszerrel. Míg nyugaton a munkáspártok többsé- ge a háború éveiben a megbékélést, a honvédelem szükségességét hangoz- tatták, addig a bolsevikok pártja, Le- nin útmutatásai alapján, megfogalmaz- ta az egyedüli helyes jelszót ebben a történelmi helyzetben: a munkásosz- tálynak harcolnia kell a háború el- len, a fegyvereket saját kormánya el- len kell fordítania! Ez a politika eredményezte, hogy ^ 1917 tavaszán egymást kö- vették a sztrájkok az üzemek- ben, a falvakban a parasztok kezdték birtokukba venni a földesurak gabonaraktárait, felszereléseit. A fron- tokon a katonák egymás után tagadták meg az engedelmességet, mind több- szőr fordult elő lövészárok-barátkozás ezrével szöktek haza.. Február végén Pétervárott egy újabb, hatalmas sztrájkhullám kezdődött, amely egvre inkább politikai jellegűvé vált, és amelyről a munkásak fokozottan átC zületésének ötvenedik évforduló^ ját ünnepli ebben az esztendőben a viliág első szocialista országa, a Szov- jetunió. öt évtizedes fejlődésére vissza- tekintve, ékes bizonyítékát kaphatja mindenki annak, hogy a szovjet nép az októberi forradalom győzelme óta a kommunista párt vezetésével, a mar- xizmus—leninlzmus szellemében, mi- !yen történelmi jelentőségű nagy utat tett meg. Ez az évforduló nemcsak a Szovjetunió népeinek nagy ünnepe, hanem országukon túl is emlékezetes eseménnyé válik, a szocialista országok népei, a Szovjetunió barátai egyaránt méltóképpen emlékeznek meg ezekről a történelmi jelentőségű események- ről Februártól októberig felelevened- n׳ek a dicső harcok kiemelkedő esemé- nyeinek emlékei, melyek előkészítették a szocialista forradalom győzelmét Ez alkalommal országszerte az 1917-es februári polgári demokratikus forrada- lomról emlékezünk meg. mely Oroszor- szágban egy új történelmi fejlődés le- hetőségét nyitotta meg. Riadó volt. mely újabb harcokra hívta az ország népét! A forradalom előzményei az első vi- 1 ágháborúhoz vezetnek vissza, amely különösen súlyos teherként nehezedett a cári Oroszország népeire. Már 1916- bán az ország több részében éhínség kezdődött. A cári kormány kénytelen volt újabb külföldi kölcsönöket felven- ni, az ország még jobban eladósodott, Kende Sándor: Fekete vakáció* (Regényrészlet) 'p'lter Antal két napot töltött Pesten. Ebből másfelet a minisztériumban. A második nap délután a gyors- sál haza utazhatott volna. Így tervezte. Gyalog jött le a hatodik emeletről. Egészen mást érzett, mint fáradtságot. Nem használta a minisztérium örökmozgó- ját, ahol két-három ׳■mber szorong a fülkében mindig, hanem lassan, fontolgató lépésekkel ink bb maga indult lefelé a vadonatújnak tetsző, fényes lépcsőkön. Szórakozot- tan, előrenyújtott lábbal próbálgatta a fokokat, mintha für- denie kellene, s a móló széléről, ujjheggyel kóstolná: hideg-e a víz? Akaratlanul, talán még dúdolt is közben, ltt-ott meg- állt és nekidőlt a hideg márványkorlátnak. Minden közhivatallal szemben van eszpresszó. Pálinkát kívánt. Egyébként nem. szokott inni, a bort se szereti. Oly- kor, lefekvés előtt, ha unatkozott, egy üveg sört fogyasztott a kávéházban. Most azonban pálinkát akart, minél mérge- sebb kocsispálinkát. A presszóban nincsen pálinka. — Rumot talán? — kérdezik, de elfelejt válaszolni. — Dock? Portorico? Casino? Vagy inkább konyakot parancsol? Leül a szögletes asztalhoz: véletlenül nyög is, hallani lehetett. All előtte a kis nő fekete szoknyában, a fehér kötény alatt zsebében a keze és csörgeti az aprópénzt. ...Nem utazik a gyorssal... Mégse!... Feketét kér, csak feketét, kis pohár szódával. — De nem várja meg: öt forintot tesz a hamutányérba, és kimegy, mintha szökne. Még az utcán is siet. Pedig nem utazik a délutáni gyorssal. Hogy a pokolba gondolta! Miért a délutáni gyorssal?! — Varga József is azzal utazik, nyilvánvaló, hiszen siet haza a családjához. A délutáni gyors ugyan mindig zsúfolt — de ők biztosan ugyanabba a kupéba kerülnének! Mindig, mindenhol, egymás mellé kerülnek, az isten verje meg!... — Majd reggel. Rossz a szállodai szoba: harmadmagával alszik; — hiába, nyár van, csúcsforgalom, s az ismerős portás szabad- napos. Pálinkát azért talán adtak volna, de elfelejtett kérni, és oktalanul megint sört ivott lefekvés előtt. A sör most nem altatja el. Próbálja átgondolni az el- múlt két napot. Az új akna — Z betűvel jelzik — s Varga lenne az igazgató, úgy akarják. És ő a főmérnök. Elter Antal. Főmérnök megint... Pont ők ketten együtt! — Ki az ördögnek juthatott ilyen az eszébe?! — Elmondták, másfél napig mondták, bizonyították! — mit? — hogy nem kapásból ötlötték. ez nem barkóba, nem ki-mit-tud társas- játék, hanem tervek, dokumentációk, javaslatok, képességek összehangolásával teremtett ökonomikus, gyümölcsöző, be- csületes lehetőség, feladat, cél, eszme, satöbbi, minden... És hogy nem lehet másképp. 'J íz év... Több, mint tíz éve nem dolgozik Komlón. Újak jöttek, máshonnan, mindenfelől; — ő meg, aki ott döcögött iskolába és együtt nőtt a Kossuth tér néhányka fájával, meg a sűrűsödő-magasodó házakkal — ő másutt volt csak jó. — Hát jó volt?!... — Mondták, hány- szór ejtették ki a szót másfél nap alatt, hogy: képességek f igyelembevételével... És becsületről, hozzáállásról, fantá- ziáról, kezdeményező erőről hányszor esett szó, hányszor, istenem!... — És a tíz év előtti rendőrségi vizsgálat? El- mosta az idő? Elmoshatja-e az idő?! Vagy pusztán annyi az egész, hogy ezek ott fönt valamennyien ״újfiúk” és nem tudnak már a tíz év előttiről semmit?... Hát ezért bámul- tak úgy rá, amikor nem örült, hanem a fejét rázta, s nem érezte megtiszteltetésnek?... — Lehetetlen. Varga József elmulasztotta volna fölvilágosítani az elvtársakat? — Ké- pességek összehangolása, hm ... És kezdeményező kedv ... Kedv, főképpen: kedv! — Honnan veszik, hogy neki kedve van még?! Mihez?!... — Aludni se tud. A szomszéd ágyon csikorgatja szállótársa a fogát, pöfög, nyög, álmodik, talán verekszik álmában: a másik a hasán fekszik, és olyan egyen- letesen, tisztességesen lélegzik, hogy irigyelni kell; — ennek a kopasznak például mihez van kedve, amikor nadrágban van és cipőben? És hozzáértése?... — Jó. Hát hozzáértése. Mondjuk. Honnan tudják?! Amit tíz év óta csinál: ahhoz miféle hozzáértés kívántatott?! Hát abból ugyan szépen ítélhetnek! — Hozzáértés... Honnan tudják? Ki tudja? Varga József? . — no, ne vicceljünk! Korán kel, rossz volt az ágy. megfájdult a dereka. Szeretne elkészülni, mielőtt a szobatársai fölébrednek. — Hányszor aludt tíz év alatt szállodában!... — az idegen arcokat nehezen viseli el mégis. A fogkefével és a pohárral kimenekül lábujjhegyen, megkeresi a személyzeti mosdót, és ott pargalizál nem zavar vele senkit. Feketét akar inni valahol. A Csemegében már lehet, de túl sokan állnak a gép előtt. Utálja így, de nem megy másképp. Mindig az utolsó percben szokott fölszállni: — hiszen marad idő arra bőven hogy a vonatlevegőt szívja. Csomagja egyetlen kistáska. abban elféri a pizsama, törölköző, szap- pan, fogkefe. Két reggeli újság a zsebében. Kint áll a folyosón Kelenföldig, nem is keres ülőhelyet. Pusztaszabnlcs előtt átmegy majd. az étkezőkocsiba: ott végre talán kap eg kuvica pálinkát... Épp helyet foglalna: — két asztallal arrább Varga Jó- zsef ül. pontosan. szemben' Üres teáscsésze előtte, s a föl- szolgáló forró, zsíros zónát tálal. Varga József!... Mégis! Még a vonaton is!... Tehát nem ül le. De már vissza se fordulhat; — a pin- cér ugyan nem köszönt, s Varga se nézett még föl az abroszról — mégse lehet Ügy tesz. mintha csak azért lassí- tott volna, hogy kitérjen a pincér elöl — és határozottan tovább lép. TJanem amikor odaér: Varga József fölkapja a fejét. — Na! — tesz eav olyan mozdulatot, mintha ezt mondaná: — na! — A villát visszatámasztja a tányér pere- méhez a papí.7 szalvétát a szájához emeli, s lüktetnek ha- lántékán az erek. — Jó napot. Elter Antal se mond többet. Most már nem lassíthat, de nem is kapkod, megy tovább a túlsó ajtó felé: — Jó napot. Hallja a villa csóróé" rőt hogy Varga sietve újból neki- lát a pörköltnek — Aha! — villan Eltér gondolatában —t kirúgott a vitéz a hámból kihasználta a pesti alkalmat a kópé. s otthon azt mondja maid ártatlanul, hogy éjszakába nyúlt a tárgyalás! Tárgyalás, hm ... — s most ég a pokol, ugye: zsíros keV hát rá. meg jóhideg sör!... Vagy. . 'ás-vk csak. Hátha valóban ott maradt a minisztérium bán י F.ov kis .kül önbe szélgetésre” talán?... Nyilvánvaló! — kgc״r»׳Wc számban az íz —, elvégre ő... ö a Varga Józse*! És Varga József véleményére külön is kiváncsiak természetesen. Mi a véleménye erről a másfél napról, Eltér magatartásáról és egyáltalában?... Persze. Mindig íny van., az ilyesmit meg kell tárgyalni, amikor becsukódik v-ynn<tc az a'■tó ki'dön. nélküle, négyszemközt... Négus--■--'■"-1 farag Józseffel. Vagy mással, aki • (A regény a Móra Könyvkiadó ״Kozmosz”-sorozatában Jelenik meg.
