Dunántúli Napló, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-26 / 73. szám

László Lafos folyóirat-tanulmánya nyolc esztendőről

Sorsunk

a JAnus PAnnomus tabsasag fqlypi

SZERKESZTI: tArXONTI NÁNDOR. _ _

tőmtjnkatArsak: bArdosi kémeth jAnos és csókba otö»&.

ttm oagyunl: alábbpalók."

Zrínyi

Jtt

TARTALOM.:

Ckolnoky Jent: Tihany Ncmiaä Park.

Cserhát József, Juhitt Géze, Kozma Szilárd, Párkányi Hegy Ma, IPeöret Sándor: Varsek.

Szabó Pál: Politika. (Regénriialet)

Dábbunii Anion: Honiiami! éa az Iipldok Morvay Gyula: Valami készül. (III.)

Baumgartcn Sándor: Cri élei a Danamestéa.

Gosztonyt Gyula: Kicsi fal (MűmelTéklet)

ELET ÉS IRODALOM:

Tok ÓH Gyula: Medóza. (WcBrca Sándor rerort.־) — Palkó latnán: Lélek tál lélekig. (Juhász Lajos: Tatárok. Mokkái Sándor: A fejedelem ré- esája. Jani őri eh Ferne: Forr a rüág. tjjas Antal: Pázmány, a nemzet- odtitikas.) * TALLÓZÁS- Harsányt lstoán Irodalmi életünk ellentétei

A pécsi Janus Pannonius Irodalmi Társaság folyóira- ta). A lap ideológiai téren sem tudott részese lenni a politikai és gazdasági fejlő- désnek. Az utolsó évek tér- mései már nem tükrözik az akkori idők szociális, poli- tikai eseményeivel való kap- csolatot.

T ászló Lajosnak átfogó

׳L< társadalompolitikai fel- készültséggel, világos iro- dalomesztétikai látással, ki- tűnő tudományos rendszere- zéssel és fáradhatatlan szór- galommal írt 17 ívnyi ta- nulmánykötetét, mint né- pünk, de elsősorban váró- sunk történetéből kiszakított 8 esztendő dokumentumát, méltán jutalmazta meg a Magyar Tudományos Akadé- mia Tudománytörténeti Bi- zottsága.

— thisz

zőkkel és jelenségekkel, második az előrejelzés so kalta szubjektivebb mód zataival foglalkozik komc tudományos kászültségg Az efajta kifeiezéseknek eső, zivatar, köd. pára — szeri se száma benne, stílű ennek ellenére száraz kis;

Igen tehetséges ismereti« jesztő Stefan WEINFELD. Táncsics Kiadó vendég-szt zője. SZÁZADUNK GYE MEKE AZ ELEKTRONIK ezt a címet hordozza köp vecskéje. Mire a végé érünk, a spanvoiviaszt úgy; nem, de az elektronik számítógépet például magul is kezdjük feltalálni

ן

A lyukkáriváről azonb?

alaposan lemaradtunk. He man Hollerith ugyanis m. a múlt század kilencven éveiben alkalmazott elektr mágneses -endszerű adatfe dolgozó gépcsoportot né] számlálásoknál. A LYUF KÄRTYATECHNIKA elír magyarnyelvű összefoglalá TÓTH Antal és Ferenc műt kája is megkésett kissé.

A költészet — úgy mon< ják — mindenkihez szó APOLLINAIRE és ORBA Ottó az e heti választék. . kísérletezőként is klasszik! francia költő válogatott mi veit Réz Pál -endezte sail alá az Euróoánál. Az edd giekhez kénest egv sereg ts nulmánnyal. elbeszéléseké és egy eredet! Anollinalr regé nn vei gazdagodott ! összeállítás. Allons plus v te ... gyorsabban egy kiesi mondom magamnak a költi vei. Olvassuk inkább őt!

NEM SZERETNÉM azét

összekapkodni pár soro véleményemet hazánk fi: ORBÁN Ottó legújabb köt« téről. A BÜCSÜ BETLE HEMTŐL verse! valamifél tematika! felszabadulásra « g״־lnek következtetni. Form' síkon ez a változatosság in kább zavarbaejtő elsökötete tapogatózásra emlékeztet kis sé. A rendkívül ámvalt é zenei erényeket csillogtat nyelv helverkin* mkább cé mint eszköz, s a lénvegel a mélységekkel vonzó költő szetet csak bízón vos fenn tartásokkal szentesít!.

Bőd a Miklós

Wolfgang HELD eltűnik a süllyesztőben ÜVEGHÁZ- BÁN című kisregényével né- zenfogva. Held valamiféle üvegbeton ikerfelhőkarcoló- csodába költözteti a ״kétne- mű” nyugatnémet társadal- mát. (Thomas . Mann és a Varázshegy szelleme kísért!) A szépreményű ifjú generá- ció kollégiumi fegyelmét egyszeriben darabokra töri a Zöld Rém. a ״német bűn” legkevésbé sem tapintatos követ-angyala. Az átlagpol- gár közönyének árnyékában az egykori gyilkos fia és az áldozat leánya egymás gvöt- relmes megváltására kény- szerülnek. Könnyed kézzel formált, biblikus atmoszfé- rát teremtő kis mű áll élőt- tünk, hűség és bocsánat öt- vözetéből.

RAMOS latin-amerikai író ASZÁLY-ának csont-bőr Fa- biano-ját vélem látni egy* szerre, csöppnyi víz és vala- mi ehető anyag után szima- tolva családostól a pusztá- bán. A luxus-komplexumok honából íme brazil földre léptünk és szinte az elhulló barmok nyomán követjük egy istenhátamögötti tájegy- ség ember- és társadalom- rajzát.

Ukrajnában született, hol- tában a világot hódítja SCV LEM ALÉCHEM igazi ne- vén Sólem Rabinovics. Szán- nivalóan mulatságos ember• kék éviekéinek sajátos hu- morénak sodrában. A KIS- EMBEREK VAROSA elbe- széléseiből ״begyűjthetünk” emlékezetünkbe jő párat. Az író maga is mentőkötelet ha- jít szeretve-oellengérezett sorstársainak jobb híján a következő jelszóval: ״A ne- vetés egészséges. Az orvosok is ajánlják.”

AZ ORVOSOK mégsem ajánlanak mindent az alko- hol túlzott fogyasztásától például egyenesen óvnak bennünket. Tökéletesen

egyetértenek velük a jogi- szók. a pszichológusok va- lamint a Medicina kiadó szerzői GÖLLESZ Viktor és GYÖRGY Mihály. Könyvük címe igencsak diplomatikus!

ALKOHÓLDILEMMA. IGYUNK VAGY NE IGYUNK? Fájó és egyete- mes álfilozófiai probléma e porondon a kereslet és kíná- lat ״dialektikája”. A lesiobb garancia az alkoholkérdés megoldására ״a társadalom életszínvonalának emelkedő- se” s ha ״mellőzzük az al- koholizmust, emelkedik az életszínvonal Is” — foglal- j. össze véleményüket a szerzők, ha nem is a legma- gvarosabban.

Mint látom, esem vő ve! a címlapján kínálja magát A METEORor.öGIÄRöt MIN- DENKINEK. A Műszaki Ki- adó bocsátotta közre, de gon- dolom az érdemes lenevei szerzőt. Czeslaw S7C7ECIN- SKI-t mindez nem zavarja.

A könyv hézagpótló s bizo- nyára a véletlennek tudható be hogv a ..hézag” tömfté- sére csupán importanyagot sikerült igénybevenni. Első része objektív légköri tényeA MAGAMFAJTA vállal- kozó nem annyira lefölözni, inkább bizonyos mértéktar- tással közvetíteni kívánja a folytonosan-érő, esetleges- hozamú könyvtermést. A nyomtatott nyersanyag tárgyi sokszínűsége érzésem szerint nem akadály. A könyv —

fifem

(Ifihc'in

.fi

kiütni >cn:k.

vfiíY^a

egyezkedve a folyóirattal — manapság azt igyekszik ősz- szefogni ismereteinkbe ami valamiképpen közérdekű. El- mosódnak az ismeretterjesz- tés határai. Egyik napról a másikra szépirodalmi karri- erre tör akárhány hagyomá- nyos értelemben vett ״szak- könyv”, miként a regény vagy verseskötet sem lép túl okvetlenül a szakmai kö- rök nyilvántartásának so• vány keretén.

Nem hinném, hogy az Eu- rópa Kiadó Modem könyv- tárának legújabb szerzője

A pécsi tudományegye- tem bölcsészeti karának megszűnésével szinte szel- lem! vákuumot töltött be a Sorsunk, amely fejlécén a ״közművelődési és szép- irodalmi folyóirat" alcímet viselte. Benne az Irodalmi jellegű munkák mellett szó- ciális, közgazdasági és tu- dományos témájú cikkek is helyet kaptak.

László Lajos tanulmánya érdekesen emeli ki a folyó- irat ״magyarságmentési” munkáját. A folyóirat köré tömörült különböző írói cső- portosulások talán csak egy valamiben, a németellenes- ség jegyében találkoztak egymással. Igen jelentősek e téren Várkonyi Nándor- nak és Zsolt Zsigmondnak ilyen vonatkozású cikkei. Azért is különös fontossá- gú ez, mert a baranyai né- metellenes mozgalom össze- fogott történeti értékelése — tudomásunk szerint — még nem történt meg. (Ko- pasz Gábor adalékai a ba- ranyai volksbundista szer- vezkedésre vonatkoznak csak.) így ahhoz e tanul- mány is sok adatot nyújt- hat. Azt is érdekes lenne megvizsgálni, hogy amíg a haladó gondolkodású lapo- kát betiltották, addig a Sorsunk fennmaradása né metellenesége ellenére is miért történhetett meg.

A Társulat elsőrendű

** feladatának tartotta folyóirata útján, az űj írói tehetségek felkutatását, a színházi és zenei kultúra fellendítését. Néha országos vitát kiváltó tanulmányok- Icai jelentkeztek a lap írói. (Márai: Röpirat a nemzetne- velés ügyében. Makay Gusz- táv: Kor és irodalom stb.)

Bár a tanulmánykötet írója gyakran hangsúlyok- za, hogy a különböző irány- zatokhoz tartozó írók mun- kássága befolyásolta elsősor- bán a folyóirat szellemi ar- culatát, mégis bizonyos, hogy a Sorsunk irodalom- politikája a népi írók tábo- rának társadalomszemléle- tét tükrözte a II. világhá- ború idején

A világháború után a Sor- sunk nem tudott felnőni az új kor új feladataihoz, így a kezdeti felbuzdulás után rövidesen elszakadt azoktól az éltető elemektől, amelyek lehetővé tették volna, hogy a folyóirat is a maga sajá- tos eszközeivel tükrözze a bekövetkezett változásokat. A lap programja alig váltó- zott. A Duna-medence né- peivel való barátság kiépí- tését, az új orosz irodalom és tudományosság megismer- tetését szorgalmazta ugyan, de e szerepét csakhamar országos folyóiratok vették át. A Sorsunk írógárdája is megfogyatkozott. 1946-tól 1948-ig, a megszűnésik a Batsányi Társaság folyóira- taként jelenik meg. (Ezért nem tartjuk szerencsésnek a tanulmánykötet alcímét:

17 gy darab történelem a Sorsunk c. folyóirat nyolc évfolyamának történe- te. Benne lüktet az a ne- héz sorsvállalás, amely az indulásból, 1941 tavaszából kisarjadva, a háború okozta rövid zökkenő után, 1945 májusán át 1948 tavaszáig népünk legfontosabb prob- lémáit igyekezett felfedni, megoldásra segíteni.

'en.csak h .ytörténet te- hát a Sorsunk, hanem an- nak a nyolc év történeté- nek meggyőző írásdokumen- túrna is, amely irodalmi életünknek és társadalmi átalakulásunknak egyik leg- bonyolultabb szakasza volt. Nem könnyű feladatra vál- lalkozott. ezért a Sorsunk történetének feldolgozója, aki a folyóirat különböző témájú cikkeit szintetizáltan elemezve elfogultságmentes tárgyilagossággal, átfogó ' korismerettel, Pécs és Ba- ranya különleges viszo- nyainak, adottságainak ala- pás ismeretével állít elénk könnyen áttekinthető kor- képet

Kétségtelen, hogy nehéz történeti körülmények kö- zött indul a folyóirat: 1941- ben, amikor Magyarország- nak Németországtól való politikai és gazdasági füg- gése teljessé vált, amikor a magyar miniszterelnök hitszegésünkért öngyilkos lett, s amikor nem sokkal később, a magyar katonák százezrei indultak útnak a Szovjetunió elleni támadás- ra. Ilyen körülmények kö- zött talán célszerűbb lett volna hallgatni, vagy az il- legalitás szűkebb lehetősé- geit választani. Egy kisebb írócsoport mégis a nyilvá- nosság elé lépés nehezebb feladatát választotta.

Már az első szám keserű feljajdulás: ״A mélység szé- lén állunk és senki sem tudja közülünk, hogy mi lesz velünk...” A folyó- irat szerkesztője, Várkonyi Nándor, ekként szabja meg a lap célkitűzését: ״Minél mélyebben megismerni az egyetemes magyarságot, s a szellem fegyvereivel szolgál- ni megerősödését.”

A Sorsunk tulajdonképpen a Janus Pannonius Társa- ság köré csoportosult írók, irodalomtörténészek, szocio- lógusok szerkesztésében és kiadásában jelent meg. Ma- ga a társaság csak akkor öltött testet, amikor fótit- kárának, Lovász Pálnak kezdeményezésére Surányi Miklós is megígérte támo- gatását. Kezdetben eléggé arisztokratikus színezetűnek tűnt fel a főleg egyetemi tanárokból álló társulat. Később egyre inkább plebe- jus elemekkel telítődött, or- szágunk szinte minden je- lentős írója tagja lett. (Mó- ricz, Kodály, Kodolányi, Né- meth László, Sőtér István, Szabó Pál, Veres Péter, Weöres Sándor stb.)

Színházi

világnap

A Nemzetközi Színházi Intézet bécsi kongresszu- tán, 1961 júliusában, a fiam küldött javasolta: ren- dezzék meg évről évre, vi- lágszerte a színházi világ- napot. Egy ünneppel több? Nem, csak a színházak meg- szokott munkájuk közben egy pillanatra a közönség eU Állanak, s a világon mindenütt, azonos időben rövid vallomást tesznek ön- magukról, munkájukról, céljukról. Kinek szól ez a vallomás, a közönségnek-e, vagy önmaguknak, emlékez- tetőül és önvizsgálatul? In- kább mindkettőnek, s egy- ben az összetartozás bizo- nyitéka is, ízelítő abból a hatalmas erőből, amelyet a világméretű közösség jelent. Az első alkalomra, már- eins 27-re, a párizsi Nem- zetek Színháza 1962-es év- adának nyitó napjára Jean Cocteau fogalmazta ezt az üzenetet, vallomást és bi- zonyitékot, egy évre rá Arthur Miller, aztán Lau- rence Öli vier és Jean-Louis Barrault, 1965-ben a Nem- zetközi Színházi Intézet jegyezte a fölhívást, tavaly pedig R éné Maheu, az UNESCO főtitkára.

Ez idén ismét színházmű- vész szól a világ színházai- hoz és közönségéhez, szí- nész, rendező és színigaz- gató egyszemélyben: Helene Weigel professzor, a Né- met Demokratikus Köztár- saság nemzeti-díjas művé- sze, Brecht özvegye, a Bér- liner Ensemble igazgatója. ״Mi, színházi emberek” — írja — ״a magunk eszkö- zeivel igyekszünk hozzájá- rulni ahhoz, hogy boly- gónk végre valóban lakha- tóvá váljék. Ez pedig azt is jelenti, és elsősorban azt jelenti, hogy színházi mun- kánkat egyszerre szentel- jük a békés jelennek és egy barátságos jövendőnek, amelyben ember az ember- nek segítsőtársa lesz”.

A magyar színházművé- szét is ezt teszi. Emlékez- zünk e napon egy pillanat- ra a hősi korokra, amikor a színház a nemzeti nyelv és irodalom terjesztője volt s ekként a nemzeti fölemel- kedés művelője, a nemzeti függetlenség toborzója ts. Sorakoztassuk föl az adató- kát, hogyan vált az utóbbi két évtizedben színházi éle- tünk közkinccsé és ú'jra a nemzet fölemelkedésének eszközlőjővé, a tudat fór- múlás szocialista eszközévé. Tekintsük át színházi éle- tünket, amely évről évre szép kezdeményezésekkel gazdagodik, a kísérletező újkezdő szándékokat, az eredményeket és vizsgáljuk a kudarcokat is, hogy okul- junk belőlük.

Az üzem udvarán még egyszer megállunk. A vasbeton bordázató hatalmas csarnok olyan, mint a modern kor Noé bárkája: őrzi a holnap ígéretét, az élet folytonosságának forrását. Vagy talán inkább gótikus templomóriás: az ipari civilizáció emelte katedrális, s a há- rom kémény: felkiáltójel-szerűen égbe- rugaszkodó torony, aminek tövében az anyag különös színeváltozása folyik: két úton érkezik a szén és a víz, s az üzem alkímiájában, a gépek és mű sze- rek ״kelyhében”. az ember szavára, megtörténik a csoda, az anyag színe- változása — villamos energiává.

Mindez persze belülről nem ilyen poétikus. De tagadhatjuk-e, hogy akár egy hőerőműnek is! ne lenne meg a költészete?

T^élen, az erőmű platójáról körülpillantva látni talán legszebbnek Pécset. A történelmi város felől te- kintve viszont immár az erőmű kon- túrjait is a mai városképbe tartozónak érezzük. Az alapítás, a pionírok kor- szakára csak a kerítésen kívül, az !tt- felejtett csúf barakkok emlékeztetnek De ezek távolról már nem látszanak Éjszaka az erőmű kéményeire szerelt piros fények adnak biztonságot a nyugtalanul alvónak. Nappal a kén '- nyék füstzászlói rél olvassuk '» a szé1 járását, a holnapi Időiárást. Az erőmű fényt és energiát ad a városnak. A várc oltalmazó szárnyai alatt tartja ipari üzemét.

Tüskés likőr

Pokol. Vetkőztető a hőség a kazánok közelében. Csak szűk nyíláson, védőüvegen át szabad bepillantani a fenéren izzó, ellobbanó tűzbe. _ Ahol a

t

urbinák dolgoznak, ehhez képest már Tisztítóhely. Itt kisebb a hőség, na- gyobb a tisztaság, csak az állandó, fül- sértő zúgás nehezen elviselhető. — S milyen a gépeken uralkodó, a transz- formátorokat kezelő, a kilépő áramot ellenőrző vezénylőtermek élete? , Való- ságos Paradicsom. Szűrt hangok hallata szanak, a kapcsolótáblák, a hibajelen- tők előtt fehér köpem-ben állnak az emberek, telefonon halk utasítások in- dúlnak és érkeznek ...

\1 ire emlékszem még? Vaslépcsők- re, falakon futó kábelekre, fé- mesen csillogó műszerekre. Megtudom, hogy a füstszűrű nem valami kémény- be építhető rács, hanem a földön álló, emeletnyi magas fémszerkezet, ami a pernyét a kéménybe jutás előtt levá- lasztja. Emlékszem még az erőmű sa- ját kis vasútállomására, amely egy nagyváros teherrel-•הי :aurával is fölér Az egyik kihűlt kazán vasbelekkel át- font gyomrára. S arra az emberre, aki a tág boltívek alatt, az egyik turbina mellett, fülsértő zajban 40 fokos me- legben. piros zománcé lábosból pörköl- tét evett, s amíg szájához emelte a fa- latot, félszemmel a gépet figyelte. Jó- zsef Attila jutott eszembe: ״Gyermek- kora gyermekkorunk. Velünk — nevel- kedett a gép. — Kezes állat. No, szól- jatok rá! — Mi tudjuk a nevét”

a fölhasznált szén közelsége, a száll!tásd föltételek szabják meg. A pécsi bányákból a szenet, a vasút és rakodás igénybevétele nélkül, csillék és szállí- tószalagok hozzák az üzembe. De egy hőerőmű sok vizet is nyel. Ez kissé kö- rülményesebben kerül Pécsre, a Duna medréből, 25 kilométeres csővezetéken, a föld alatt Vízzel mossák ki az el- égett szén hamuját is. S miután az iszap a hatalmas tárolókban lerakó- dik, a vizet újból visszahasznosítják az üzembe.

A termelés adatait egy mérnök mondja el az irodában. Tonna, mega- watt, lóerő, atmoszféra... Kalória, Celsius-fok, fordulatszám, kilométer..: Számok, mértékegységek röpködnék a levegőben, megjegyezhetelen sorrend- ben és nagyságban. írjuk le inkább azt. amit a szem megőrzött.

a ־lábakon, drótkötélpályán, csil- lékben érkezik a szén az üzem területére, szállítószalagra kerül, s egy zsiráfnyak forma, meredeken emelkedő betoncsőben folytatja útlát. A kocka- alakú, nyerstégla falú irodaépületet is szűk folyosó köti a tulajdonképpeni üzemrészhez. Dante bugyraihoz és kö- reih ez hasonlónak érzi az ember a föl- nyíló képet A modern ember ״Di- vina Commediá”-jába, a technikai elvi- lizáció isteni szín játékába lépünk ahol ugyanúgy megvan a Pokol, a Purgató- rium és a Paradicsom hármas tagolt- sága, mint Dante világában.

Ahol a kemencék égnek, ott van a