Dunántúli Napló, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
A kevesebb több a rdrost beruházók —, ha tíz helyett tizenegy gyár épül. E gondolatot is követte a tett, é« a beruházók egyen- ként jelkeresték a főszabályozót, és ügyesen érveltek. — Teljesen egyet értek a határozat- tál — érvelt az egyik város bent- házója. — Am, a pamutgombolyitáa mégiscsak fontot dolog, a gyár épí- tése tehát nem ha- lasztható. Ha igazán a mi főszabály(*- zónk vagy, most megmutathatod, hogy van hatalmad, és csendesen — minden hűhót elke- rülve — még ezt az egy beruházást meghatalmazást alá írod. Aláírta.,. Eltelt időszámité- sunk második esz- tendeje. Mindenről, a beruházásokról i* számvetést készítet- tek. A kevesebb valóban több lett. A száz — felében, harmadában lévő — gyárból kettőszáz lett. Akik az írás elején esetleg elfelej- tették, azoknak a számára a végére is feljegyzem, hogy az epizód időszá- mításunk második esztendejében, Bér- gengóciában tör- tént. (LÖNYAl) dV:ban húsz, a har- madik esztendőben már harminc gyár termelhet... — Csodálatos!! — hangzott az egy- hangú felkiáltás. — Csodálatos, hogy te milyen beruházó vagy. És még cső- dálatosabb, hogy mi, akik ugyancsak beruházók vagyunk, csak most tudtuk meg, hogy a keve- sebb valóban lehet több. A beruházások gyülekezete azt is tudta, hogy a felfe- dezés önmagában nem elegendő, azért határoztak is. — Időszámítá- sunk második évé- tői — fogalmazó- dott a határozat — Bergengóciában száz helyett egy- szerre csak tíz új gyár építése kéz- dödhet. Az anyagi és emberi erő kon- centrálásával a ke- vesebb gyár időnap előtt elkészül, ha- marabb termel, és segíti az életszínvo- no! növekedését. A határozatot szentesítették és közhírré tették. Azzal, hogy a szomszéd városban csak időszámítá- sunk 10. évében kezdjen épülni az új gyár, mindenki egyetértett. — No, annyit azért kibír Bergen- gócia — gondolták Az esemény Bérgengóciában történt. Mindezt azért bo- csátom előre, mert ha nálunk az e so- rokban leírták nem is történhetnek meg. jó tudni ar- ról, hogy mik elő nem fordulnak a nagyvilágban. Bergengóciában időszámításunk első esztendejében a be- ruházások főszabá- lyozója csodálatos felfedezésre jutott. — Kedves beru- házók! — mondot- ta, — ha igazán be- ruházok vagytok, úgy megértitek okoskodásomat. Az éjszaka — álmát- lanságom közepette — addig számolgat- tam: amíg ki nem számítottam, hogy a kevesebb több. A beruházók gyű- lekezetében meg- hűlt a vér. Egyesek már az orvoshoz akartak futni, de a beruházások fősza- bályozója gyorsan tisztázta, hogy nem boszorkányságról van szó. — Tudom, cső- dálkoztak — foly- tatta —, pedig a dolog pofon egy- szerű. Ha egyszerre száz gyárat építünk, tapasztalatból tud- juk, mindegyik leg- alább tíz évig épül. Ha egyszerre csak tizet építünk, mind- egyik egy év alatt elkészül. Az első évben tiz, a máso— Amint sorra kerül. Zsófi elkeseredetten ment haza. Ezer munka várta és kö- tegnyi posta. Haragosan beletúrt, és megenvhOlten kiválasz- tóttá belőle Fekete Jankó levelét Ez a másik fia. a falu ta- nító ösztöndíjasa. Ennek kellett volna bizony ennek lakást építeni. Régen itt dolgozik, meg is nősült, és még mindig a szülei kamrájában búvik. Megszületett a kislányuk. írja. Gyönyörű, formás kishaba, minden ujiacskája rózsaszirom. Piri egészsége*, kimonrlhatat- lanul boldogok, csak azt szeretnék tudni mi !esz velük abban a vizes, földes kamrában?! Vasárnap érkeznek .... — Hol a kisbíró? Zsófi arra kért a tanácstagoktól, és az ng'~- köz- ségtől határozatot, hogy az orvoslakást odaadhassa Fekete János tanítóéknak. A rendelőbe majd előbb-utóbb jön ki- járó orvos, a lakást így használják fel. —־ Utóvégre — mondta. — mindegv. orvos vagv tanító, egyik az ember testét, a másik a tudását gondozza. Megszavazták. És ha Fekete Jankó itthon van. másnap be- költözhet a szép, új lakásba. Pénteken Zsófi megyei tanácsülésen volt és ott elmondta, milyen kudarcot vallottak az ösztöndíjas orvosukkal. Az el- nők rögtön leintette, hogy fordulion panaszával a miniszté- riumhoz. De a kis falvak elnökei zúgtak, hogy csak mondja, és ő folytatta. — Orvos ellenes hangulatot kelt — kiáltott valaki. — Ez demagógia! — Én keltek? Tíz éve örülünk, hogy majd lesz olvasunk- Nekünk kell az orvos, tiszteljük, becsüljük, de az ilven bee*• telenség ellen tiltakozunk! — Elvtársnő — mondta az ülés után a megyei főorvos —< semmi esetre nem adhatunk engedélyt az Egészségház más- irányú felhasználására. — Amint kapunk ottlakó orvost, kiürítjük a lakást. — Hogyan? Ezt már ismerem. Nincs az a hatalom, amivel kiüríthetné. Mit gondol kérem, csak nem ad fel az egészség- ügy egy megszerzett várat! — Mi építettük. — Építsenek pedagóguslakást. “־־ Igen. de öt évre eladósodtunk emiatt. Alllon üresen? — Zsófika. maga igazán tudja, hogy nem lehet igénybe- venni. — Hát én pedig igénybeveszem. Fekete tanítónak gyereke született, nem viheti abba a vizes putriba. Ez embertelenség. — Nekem mondja? Ismerem a viszonyokat. — Mikor kapunk orvost? — Fogalmam sincs Esküszöm magának, rajtam nem mű- ük. — És ezzel ki vagyok fizetve. Megkövez a falu. Falba tudná verni fejét, miért járt a szája. Be kellett volna költöztetni őket és hallgatni. Rjegyet váltott Budapestre. Beveszi magát egy hétre a húgánál, táviratot küld haza. hogy beteg, s addig végezzék a munkát, ahogy megbeszélték. És mire hazautaz&tt. Fekete Jankóék valóban beköltöztek az orvoslakásba. Mit tehet róla? Otthon se volt. Tegye ki őket a megyei tanács. Hiába, a röntgengép nem működik. Péter szombaton Pestre utazott szerelőért, de anélkül jött vissza szerdán. így ment ez háromszor, egyre rosszkedvűbben. — Mi baj, Péter? — kérdezte Zsófi a kelletlen fiút. — Nézze Zsófi néni, megmondom magának őszintén. Állás után járok. — Hogyhogy? Hiszen körzeti orvos vagy ... — Zsófi néni, nincs rabszolgavásár. Én itt nem maradok. — Mi a tatár! Kötelezvényed van! Hat évig használtad az ösztöndíjunkat! — Zsófi néni, az ón barátnőm pesti lány. Még azt se mond- hatom neki. hogy autón két óra. nekem itt soha nem lesz kocsim A lakás pedig olyan kicsi, meg se lehet mozdulni benne. — Nahát, egyelőre csak azt lehet. Ha a berendezés a baj. segítünk. Mind a két szobádat, az egész lakásodat berendez- zük. Fizetést nem kaphatsz többet, az szabály, az iár neked amennyi a többi, frissen végzett diplomásnak De természet- ben kipótoljuk. — Nem maradhatok itt. Búcsúzni jöttem. — De miért? — Zsófi néni. ne adia nekem a naivat. Itt én hóttig a fize- tésemre vagyok utalva. Rutinmunka mellett pedis csak visz- szafejlődbetek. — Tudod te. milyen erkölcstelen, amit most mondtál? — Csak őszinte Azt hittem, magával lehet őszintén be- szólni יי Z sófit elöntötte a düh. Legszívesebben kikergeti, de csak nem ad neki ürügyet arra, amire pont készül. Lelkére beszélt. Péter ártatlan képpel hallgatta, bólogatott, só- hajtozott, és másnap a hajnali busszal, búcsú nélkül meg- szökött. Zsófit még ekkora csalódás nem érte. Azonnal telefonált a megye egészségügyi osztályára, ott azt a nyugtatást kapta, hogy a megye úgysem adja ki, anélkül pedig nem vállalhat másik állást. De nem jött haza hetekig és már az egész falu fel volt zú- dúlva. Ajánlott levélre sem felelt. Zsófi elment utána. A kli- nikán próbálta keresni, a professzoránál. Mintha a falnak beszélne. Félórai birkózással annyit vett ki belőle, hogy Csobán Péter még gyakornok a klinikán, de ez nem állás. Ment a minisztériumba, ott csillapították, hogy a lehető legrövidebb idő alatt küldenek hozzájuk másik orvost. — Kit? Ha ez is megszökött az erdőből, akit mi taníttat- tunk, és akinek házat építettünk. — Nagy könnyelműség volt és maximalizmus Olyan szűk körzetben, öt és tízezer fős körzetek várnak orvosra. Amint sorrakerül. foglalkozunk a problémával. — Ott All az egészségházunk, lakással, üresen. — Ez az kérem, a megyén netn gondolják végig a dolgokat. Most már megvan a baj és igyekezni fogunk orvosolni. A fia- talok többsége lelkiismeretes, örömmel vállalkozik falusi munkára. — Tapasztalom. — Ne ítéljen egy esetből — Bizonyítsák be a községem előtt. Móricz Virág: KUDARC P arányi falu az erdőben. Valamikor az uradalom fává- gói, erdei munkásai települtek ide. úgy rakodott rá ,még néhány szegényember, akiknek itt is jobb a sem- mM,, a világ végén. A harmincas években kapott csak is- kólát postája még ma Is egy levélszekrény. Valami tiz éve hirtelen nekilendült. Ideteiepedett az erdőgazdaság irodája, • katonaság bekötőutatt épített és a megyénél úgy tervezték, az aynó, szétszórt erdei falvaknak ez lesz a közigazgatási központja. A járási pártbizottság saját munkatársát aiándé- közt» a fejlődésre kijelölt község tanácselnökéül. Dalos Zs ifi- nak nincsen családja, elvállalta a megbízást és amilyen szén- vedélyes természet, belevetette magát a munkába. Tetszett nelbi, hogy itt nincsen semmi, mint egv kis gyermeken minden falat meglátszik. Tanítón!} eredeti mestersége, a pártnál is népművelési körben dolgozott. Itt rögtön az igazgató-tanító- ▼al kötött szövetséget, és elhatározták h03v a falu minden lakóját kultúrembérré nevelik. IBőször második tantermet szereztek, ahol délelőtt — dél- «tán mind a négy osztály külön tanulhat. A nagyobbaknak autóbuszt, mely összeszedte az erdőből a gyerekeket és be- homdta a járási székhelyre tanulni Onnan, majdnem minden- kit gimnáziumba, technikumba küldtek mégpedig előre ki- számítva, milyen foglalkozásokban hány emberre van és lesz a községnek szüksége. A számítást nem magukban, hanem falugyűlésen végezték. Mindent teljességgel nyilvánosan tét- tek és terveztek, megszervezték a végrehajtás lehetőségét is, így aztán a legnagyobbat teremtették, ami lehetséges, barát- ságos, bizakodó, jó közhangulatot, munkakedvet és életörö- met Nem ment persze könnyen az embereket becsalogatni kö- aB* fizikai és szellemi munkára, meg kellett birkózni a kü- lön járókkal, a lomhákkal, sokféle emberrel. De. ha ott tart a falu ma, ahol tart. hogy mindenük van. majdnem mindenük, *ni egy kis község civilizált életéhez kell. azt a kitartó ne- velőiknek köszönhetik. Nagy dolog, ha ilyen kicsiny község manapság saját ősz- •indíjjal taníttatott orvos fiát fogadja a pompásan felszerelt egészségházban. Tán még gyermek sincsen, aki nem dolgo- BOtt azon a házon, csak a felszerelést kapták kívülről. Az iákolásgyerekek öt nagy és háromszáz kis palkátot fes- tettek. Némi variációval az a szövege, hogy szeretettel kö- «zöntjűk az orvosunkat. Az őszi esőre való tekintettel a pia- kátékat celofánpapirral vonták be. úgv szögezték ki minden ház kapujára, az erdész iroda, a tanácsház. az iskola és tér- mészetesen az egészségház előtt földbeszúrt táblás karókra. Sűrű esőben, ünneplőben, a gyerekek két óra hosszat állottak ■orfalat. Minden háznál sütöttek és főztek, mert Zsófi meg- Ígérte, hogy az új orvost végigkíséri mindenütt, este pedig batyuból lesz a tanácsház összes helyiségében. C sobán Pétert, a megyei egészségügyi osztály három munkatársa hozta ki. Előbb a városban ünnepeltek, azért késtek. No jó. megbocsáttatott a hosszú és der- meaztő várakozás. Olyan ünneplés, újjongás folyt egész nap, ■sár a megyeiek azt mondták, ez tisztára személyi kultusz. De hát hogyne örült volna minden ember, mikor saját orvos fiát ölelhette. Az öregebbek sírtak, emlegették az aplát, a *regény favágót, az Is olyan okos ember volt. szó- szólója az erdei munkásoknak, azért pusztították el szegényt, még a háború előtt. Péter szép szál legény, derék fiú. a sok diákéve alatt semmi disznóságot nem csinált, pedig lett volna rá elég alkalma. Szépen levizsgázott — küldöttség járt a fel- ■vatásásán. büszkén hallgatták a fiú dícséretét. Egyelőre csak egy kofferrel érkezett, bútora még nincsen. Míg berendezkedik, Zsófi fogadta be, sok tréfa közt. igaz szeBetette!) Péter két napig babrált a röntgengépen. Azt mondta, elő- aaür mindenkit átvilágít, és felveszi az adatokat. _> Azt nem kell felvenni, — nevetett Zsófi. — Itt minden- ti biztosított és a tanácsházán készen vár a falu kartotékja. Barátom, privát betegre nálunk nem spekulálhatsz. _ Tudom — mondta Féter roppant komolyan. Majd meg- ették érte nagy szeretet ükben. GALAMBOST LÁSZLÓ: RÄRDOSI NÉMETH JÁNOS: BERTÓK LÁSZLÓ: Anyámnak MAGAMHOZ MÉLTÓN őszvégi csend Barnaszín pikkelyekbe, rézhasú régipénzek 1íyugalmába húzódott 1 gombás erdőalja. Csípőre tett kezekkel nézik a fák a csendet, most borzolja a tollát vízbélű keréknyomban. Szabályosra formázott suttyó kis farakások könnyezik a szemedbe, hogy tegnap ember járt itt. Az első. ki a fényes tél villámait hozta földre csomózni karcsú ibrándos tölgyfaágat. Elvégezte a dolgát, s hazafelé az úton bogyót szedett egy zsebbel íizszemfi kislányának. 0 nem látta a csendet mert első fejszeszóra erdőszélre csapódott és eltűnt a mezőben. Most tollászkodik békén, de te tudod, hogy holnap jókedvű vontatóval jönnek ide a fáért. Költőm, a rög alatt már nincsenek kék ibolyák, kövér kacsák, se fák úmapi sátora nem ad enyhe( jó borok tocsogói, se illatos kon dérok friss főzete nem vár vacsorám csak csönd van, pihenés tompa-mély nyomás a föld oszlopaival, sötétség döbbeneté és te, tétlenül összecsukott kézzel aluszo füledben az elrekedt ritmusok muzsikája, múzsád a végtelen sirás, mégis, nyugodt vagy. nehéz harcod végiills sikerült. emlékedet őrzi a mű, ami te voltál egészen. rongyos bocskoroddal. bottal és hátizsákkal. cinkos mosolyoddal, ahogy egy kóbor kutyára néztél alkonyatkor, az újpesti sötét kapualjban. Téged énekellek világgá dalollak gyolcs-meleg szavakkal magamhoz karollak Oltalmad kapuját sarkáig kitártam bűneim kimostad jóságod kútjában Gyümölcsléién sorsol nem tápláltál bennem éjfekete zászlót nem bontott a kedvein Sírodig megmaradsz tudom ami voltál kínokat áldozó viharőlő-oltár Árnyékos kupola csöndjén nap virága fagytól-védő köntös örök suhogása téged énekellek világgá dalollak gyolcs-meleg szavakká, magamhoz karollak
