Dunántúli Napló, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

1

i

I

1

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

!

1

ember egyformának *sütetik, a többi — a

körülmények, a társadalmi előítélet, stb. — más lapra tartozik. Huszonnégy ivet töltött itt. és gyakran odaült a putrik közé. Ma már azért nincs erre lehetőség, mert a putrik helyén gombamód nőnek a tégla- házak.

Mondom neki, ״könnyű így”, hogy vé- gülis mindenben igaza lett. minden, amit mondott, amiért harcolt, beigazolódott.

— Hát, lehet — nevet az ״igazgató bár esi” — hiszen amikor a tsz-t szerveztük, már akkor azt mondták: tudjuk, hogy ma- ga velünk van és jót akar, be is lépünk, csakhát... És nem ment valami gyorsan, amíg ״igazam lett”... Az idén a zár száma- dáson jó érzés volt hallani, hogy a tízórás munkanap kilencvenhárom forintot ér...

Németh István 1956 óta párttag. Iskola és közűgyek, iskola és közügyek... Így ment ez mindig.

Két gyereke van, Pécsett tanulnak. Pel- lérden ״öreg napjaikra” felhúztak egy kis házat, de míg épült, Németh István csak kétszer látta. A családnak van egy női fed- rékpárja, ״felváltva kerekezünk rajta”.

— És ez bizony alig-alig fog változni — mondja némi melankóliával — ha meg- választanak, tömérdek gond... Jelöltségem első perceiben odajöttek már a görcsönyi szociális o'ihonból: képviselőjelölt elvtárs, nem tudunk felmenni a dombra, kellene egy autóbuszmegálló ... id_ lcövesút, amoda más ... Otthon vacsora közben mondtam meg a családnak, s elhűltem: micsoda ha- talmas felelősség lesz az a 42 község. Én eddig az életemet egyetlen községre fordi- tottam ...

AKIK ISMERIK, meg vannak győződ- ve arról, hogy telik még arra a többi negyvenegy községre is Németh István ere- jéből, felelősségérzetéből, fáradozásaiból.

Hallatna Eresébe♦

Negyvenkét falu jelöltje

avatáskor. ^A Németh ezt megcsinálta ... na ha visszajön a Szentirmay, vajon me- lyik lesz az istálló?” Ezt mondták, meg azt is, hogy ״ez is csak arra jó, hogy kis

kommunistákat neveljenek”.

— Egész jó kis konyhát eszkábáltunk az óvoda mellé — mondja vidáman az igaz- gató — és most már az a gondunk, hogy szűk az óvoda. Nap mint nap jönnek hoz- zám a szülők, hogy vegyük be valahogy a gyerekét...

NÉMETH ISTVÁN aztán elvégezte a

Tanárképző Főiskola biológia szakát, s per- sze minden továbbképzésben részt vett. Még az ezüstkalászos gazdatanfolyamot is elvé- gezte. Mert milyen jogon adhatna tanácsot, ha ismeretei szegényebbek? Lehet, hogy ez is közrejátszott a viszont-bizalomban: Né- meth István vezetése alatt a községből 110 ember végezte el az általános iskolát. Az idén fölkutatták a maradékot is: már csak olyanok akadnak, akiknek a nyolcadik hiányzik őket persze még ״beszervezik”.

A cigánykérdés megoldásában olykor- olykor radikális eszközöket kellett alkal- mazni. Nem jött iskolába a gyerek, kÍrót- tak 120 forint bírságot. Másnapra eltűnt az igazgató tíz tyúkja. Régen volt. talán igaz se volt...

— Mikor én idekerültem, a vajda két gyereke járt csak iskolába. Ma a cigány- telep 25 tankötelese mind jár. Rendesen. Egy érettségizett lány is kikerült közülük, Szegedre készült a bölcsészkarra, talán jö- vőre sikerül is neki.

Néha rosszallóan néztek Németh István- ra az emberek. ״A cigányok atyja” — mindták nem minden él nélkül, ő meg azt mondja, mindig abból indult ki, hogy az

lehetett elhelyezkedni, ezért örömmel fo- gadtam el egy állást a Csik megyei Gyér- gyócsomafalván. A szüleim Somogybán él- tek... Alig hogy elkezdtem tanítani ott a

világ másik végén, már be is hívtak. Négy- venegytől negyvenháromig végigéltem a háború minden borzalmát. Negyvenhárom októberében a bicsérdi egyházi iskola hir- detett állást, megpályáztam, idekerültem, azóta itt vagyok.

Negyvennyolcban államosították az isko- lát, Németh István azóta igazgató. Mi minden történt azóta?

Kezdetben két tanterem volt, ma 8 tan- terem, nevelői szoba, igazgatói iroda, pöli- technikai műhely. Kezdetben két tanerő, ma az igazgatón kívül tizenegy tanár. Ak- kor 140—150 gyerek tanult a két tanterem- ben. ma a nyolcban majdnem ugyanennyi. Azóta körzetesítették Zókot és Bodát. s így a felsőtagozat teljesen szakosított. Az isko- Iának van tévéje, magnója, elég jó szertára, sőt filmvetítője is.

Pedig nem épült új iskola, nem történt semmi különös: csak a volt intézőlakást alakitották át saját erőből. Egy 1058 lélek- számú kisközségről van szó . . .

— Művelődési házunk is van — meséli az igazgató látható örömmel — mondanom se kell. hogy ez se volt azelőtt, csak egy községi kocsma. Tényleg a ״csárda romjai- bői építettük, magunk. Először csak egy deszkaszinpadot, aztán... a mostani* meg lehet nézni. Vagy az óvoda! Tudja, mi volt az óvoda azelőtt? Az intéző tehénistállója, később garázsa.

Minden fájdalom nélkül, jóformán hu- marosan emlékezik ma már vissza a nyug- hatatlan igazgató, mi történt az óvodaHAJLOTTAM RÓLA egy legendát

Odakerült a faluba, az igazgató keze alá, egy afféle nyegle városi ifjú, tanító- nak. Nem szerette a gyerekeket, biztos a falut se, kegyetlenül meghúzta a kisdiákok fülét, s egyszer mérgében egy cigánygyerek meztelen lábára lépett.

Akkor az igazgató behívta ezt az ifjon- cot és lekevert neki egy rettenetes pofont. És persze ki is dobta'az iskolából.

*

Igaz volt-e, nem-e, nem is érdekel. Azok után. hogy megismertem' az igazgatót, el tudom képzelni, hogy igaz volt, de még- inkább azt, hogy a népszeretet terjeszti- dagasztja róla ezeket a ״legendákat”.

Mert hogy szeretik, az biztos.

Egy régi tanárja azt mondta róla:

— A Németh Csicsa? Nagyon rendes gyerek volt. Remek előadókészsége volt, szorgalma, esze. De a kisdiákok is imád- ták, már akkor, amikor a képzőbe járt, látszott, hogy nagyszerű tanító lesz.

Az talán nem látszott még akkor rajta, hogy közéleti ember is lesz. A falu min- denese. Aki örökösödési ügyektől kezdve óvoda-létesítésig mindent intéz, aki nyolc éven át a járási tanács vb-tagja. másik nyolc éven át járási tanácstag, öt éven át járási párt vb-tag. több esztendőn kérész- tül egy fontos szakmai testületnek, a me- gyei igazgatói munkaközösségnek az elnö- ke, nem beszélve a községben betöltött ren- geteg funkciójáról. Kitüntetések sorozata, elismerések szép száma, és most a Icépvíse- lóvé jelölés — ezek jelzik, hogy Németh István bicsérdi iskolaigazgató huszonnégy éven át megállta a helyét. És hogy nem dolgozott hiába.

*

Nagy. erős, őszeshajú férfi. Több mint ezer ember ismeri és szólítja igazgató bá- csinak. Pedig még csak negyvennyolc éves.

— Negyvenben végeztem Pécsett, alig

í

t

I

I

— Nincs kész az algebra.

— Nincs kész? ó, hát tudód, hogy majd együtt meg- csináljuk. Majd vacsora után.

Jánoska fhegfogta a kiliit•

eset. Istenem, gondolta, Vica, szeretlek. Vajon érzed-e? Tudod-e?

Nem merte kinyitni az aj- tót. Sértés. Azért azt tudta, hogy sértés. Megforrósodott kezében a kilincs. Hallotta, hogy az apja feláll, valami csörrent, talán az egyik sin- pár. Hallotta, hogy az apja a nadrágja térdét porolja.

— Miattad csinálom az égé- szét — dobogta János. — Sietek haza.s Villamosokra ugrálok. Miattad építem az áj vonalakat. Annyira oda- vagy érte. Mit gondolsz, nem lenne más dolgom? Nekem!

Miért nem kiabál? — gon- dolta Jánoska. — Ha kiabál- na, jobb lenne.

A

_ -•- ט

s

zoDaoan. vari. a gaz- óra kattogott — anya főzött a rezsón. Kinn az udvaron

égett egy lámpa, a szél ló- bálta, mint a jégpálya fölött a fényeket. Vica, gondolta, istenem, Vica.

Halk zümmögést hallott. A diesel elindult a hatos őr- háztól. Kattogott a váltókon, dóst a viaduktra kapaszkod- >at fel, erőlködik a motorja.

Anya résnyire nyitotta a

:׳»nyhaajtót és kikiáltott:

— Aztán majd gyertek

vacsorázni!

J

' ' '־ ־’

ayok olyan helyesek, kedve- sek, de ha az ember kicsit magához akarja ölelni őket, mindjárt kisiklanak? Pedig én igazán, szeretlek, Vica Én igazán szeretlek. Tőlem nem kell félned. Én szeret- lek Vica.

— Na, nézd csak — mondta az apja... na nézd, kapcsol- juk csak be a dieselt. Mond- juk a dieselt. Légy szíves.

Holnap nem jövök haza, gondolta Jánoska. Nem, akármi lesz is. Ottmaradunk zárásig a jégen.

— Légy szíves! — szólt János. — A hatos őrháznál vesztegel a diesel. Látod, ti- los a jelző. Légy szíves, tedd szabaddá a pályát. Most ti- zenhét óra, ötvenhét az idő. A késést természetesen iga- zoljuk ... hehe ... Pályaépí- tés. Rendkívüli akadály ... Légy szíves, ott a hatos őr- háznál...

— Apa — szólt halkan Já- noska —. mos ne.

— Nem értelek.

— Most ne. Jó?

— A hatos őrháznál..:

— Ne, apa, most ne.

János, az apa ott térdelt a viaduktnál. A szabályos emelkedőnél. Két keze tehe- tétlenül lógott a földre, amint térdelt. Még mosolygott.

— De miért? Majd meg- látod...

Jánoska megfordult. Alit a csukott ajtóval szemben, égett a torka.

— Most mi van veled? — kérdezte János.

Bárdosi Németh János:

cJtranti QáiwJfól

Nevében annyi fényeid van, amennyi buli a napból, méb-zOmmögésa dalaiban a puszta csöndje reszket.

Kútostor pendül este-tájban, egy lány, egy legény arany-voi. hintáz a szélben fól-le, föl-le; ki tudná ezt Így lekottázni?

askos por, akác. lomba ég, \ múlt siralma zendül, ' nintha ó-temető keresztrttl állna a tenger-bánat.

Este a Nyulak szigetén tölgyek alatt is látom őszen, köszön a sok rom ismerősen, a vén Iszter is neki hódol.

.!lykóló asszonyok dala údol e méla búban, szegénységtől porba fúltan bbágyok bocskora zokog.

Hold és virág elhervadhat,

kapcsos könyvében él a nép, melyről a rímek lángja ég. mint tűzoszlop az éjszakák־!׳

dt vitézek kapnak lóra ,aha népe köd-felhök bátán, ?riadok ennyi vér láttán,

•Id 01 a markos kard-vason.

Arany-csöngésű ne«’e szent ahogy a kenyér, snva, tej amíg csak egv ma írvar is él. nevére emlékezni kell.

tovább építsem neked a vo- nalat.

Jánoska ott állt az ajtó előtt, féllábra ereszkedve, unottan, lógó karral. Novák Évával korizhatnánk a jé- gén, gondolta.

— Na, most ne állj itt, hanem gyere, gyere. Nézd meg, mire jutottam, eddig is egyedül.

A

. —- —•

egteK a padlón a szó- ba homályában. Alulról vilá- gították meg a férfi borzas lejét, gyűrött ingjét, amit uncokba szorított a csíkos nadrágtartó.

— Csukd be már az ajtót —

szólt János.

A fiú cipősarkával belökte 1 ׳ ajtót.

— Na, nem is érdekel? —

kérdezte az apja. — Csak azt ne mondd, hogy nem érdekel. Amikor neked csinálom, ami- kor annyira odavagy érte...

Egymásra néztek. Az apa arcán ideges mosolyba futót- tak a ráncok. Piros és zöld fények világítottak a föld- ről, az egész szobát beháló- zó játékvasút sínéi, állomé- sai, őrbódéi, sorompói, alag- útjai mellől. Parányi szema- forok. lámpácskák fényei.

— Megépítettem a nagy viaduktot! — mondta lázas örömmel János.

A fiú zsebre tett kézzel állt, nézte az apja arcát. Ma reggel talán nem borotvál- kozott, az őszes szakálltüs- kék beborították az állát. Egyszercsak nem állta a te- kintetét. Félrefordította a fejét. A tompán csillogó sí- neken két szerelvény veszte- gélt. Személy és teher. Die- sei mozdony és gőzös. A könyvszekrény mentén a sí- nek szabályos, harmincöt fo- kos emelkedője egy merklin hídba torkollt, a híd alatt ke- resztbe futott egy vágány. De másutt is: a sínek össze- vissza tekergőztek, hirtelen- jében nem is lehetett tudni, merre visz útjuk.

— Na, mit szólsz hozzá? — kérdezte János. Vigyázva, hogy kárt ne tegyen a bo- nyolult vaspályán, a viadukt- hoz lépdelt. — Szabályos emelkedő. Képzeld, mennyit kellett kísérletezni, amíg rá- iöttem, hogy hány fokos •emelkedőt bír ki ez a masi- na. De most felfut rá, csak ítnád! Ez most a pálya lee- eszedelmesebb szakasza VoltakéDoen elég labilis, de így legalább ugvanolvan ki- lengése van. mint akármelvik nagv viaduktnak. Itt aztán van egy kis izgalom. Gór- •toltam, megvárlak a végső

munkálatokkal, de ... ugye

__

t

e ott a jégen ...

— Mondtál valamit?

— Igen. Vica. Nekem, saj- nos haza kell mennem.

— Ó. máris? És megint? Tegnap sem maradtál zárá- sig Pedig csuda jó a pálya.

— Sajnos — hebegte Já- noska. — Várnak.

(Szlovák György rajza)

— Azt akarjátok, hogy

megszakadjak?! Törődtök is ti vele!

— Itt van? — nézett ki Já- nos, Jánoska apja, a szoba- ajtón. — Na. megjöttél vég- re? Azt mondtam, ötre légy itthon.

— Azt mondtad, hogy ötig

■hetek a jégen.

— Már megint ez a vita! — sóhajtott Jánoska anyja. Bement a konvhába és be- csukta az ajtót.

— ötig a jégen! — mondta '^nos. — Amikor már öt- re itthon vagvok! Amikor én sietek, felugrálok a vlllamo- sokra hogy itthon legyek és

\

risszaértek a melegedő׳ höz.

— Tényleg menned kell? — kérdezte kifulladva Novák Éva.

Kicsit nekidőlt a fiúnak. Párát lehelt, amint beszélt, iánoska a fehér fogakat réz- te. a kipirult lányarcot: gyotlenkedve magához húz- ta. de ama? kiperdült, neve- tett, megfogta a kezét és von- szólta a kijárat felé.

— Kikapsz otthon! — ka- -agott Novák Éva.

— Várj! — mondta János- sa A lánv megállt. Szem- ben álltak, a fiú kicsit magasabb volt. pedig egy ősz- tályba jártak.

— Ki a csuda vár? — kér- dezte Novák Éva. Ellökte magát a fiútól, csinált né- hány ügyes figurát hátrafe- lé. aztán visszakorcsolyázott. Szép. vékonyélű arca piros volt a friss téli levegőtől.

Jánoska nagyon restellte magát. — Az öregem vár. Akar valami fontosat... Vagvfs mondta, hogy menjek haza félhatra, mert akar va- lami hogyishívjákot . .. nem tudom mit.

— Menjek én is? — kér- dezte Novák Éva.

— Hát te maradhatsz ... — Jánoska szeme összeszűkült.

— Itt van a Bíró Gyuszi, ugye ..

— Ne marháskodj — neve- tett a lány. — Bíró Gyuszi! F.lmegvek haza én is Ha te nem vagy itt. úgysem ér sem- mit az egész korizás. De azért még futhatunk egy kört. nem?

— Persze.

— Vagy nagyon kikapsz?

— A lány kuncogott, de Já- noska nagyon bosszús volt, hát abbahagyta. Megh-:iák keresztben egymás kezét, és ügyes lendülettel nekiváglak.

— A fene egye meg' — szít kozódott a fiú — Legyek csak egyszer a magam ura!

Megszorította a lány csuk- lóját, válluk összeért. Szépén siklottak a reflektorfényben a fehér pályán. A keringő meg szólt. A nideg az arcuk- ba vágott kerülgették a korcsolyázókat, siklottak. Jó meleg ״olt Novák Éva te- tiyere. Jánoska a kisujiával m mosatta p ״suklóját.

Vagyon jó érzés volt így egy- másba kapaszkodva, szágul— Na? — kérdezte Novák

Éva.

Egy otromba fickó nekiütő- dóit. Jánoska majdnem elvá- gódott.

— Mégis, jobb lesz, ha me- gyünk — mondta a lány.

Otthon az anyja azzal fo- gadta: — Apád már türel- metlen. Eridj be hozzá.

Fintort vágott, de az anyja rászólt.

— Meg ne lássam ezt még- egyszer!

Ledobta a lemberdzsekjét, a sálát, a kesztyűjét. Az any ja szedte fel a földről.

Szakonyi Karoly.

JÁNOS ÉS JÁNOSKA

dani a jégen. Időnként a lendülettől összeért az arcuk, Jánoska érezte Novák Éva hajának enyhén kölnis illa- tét. Nem ismerte a kölni- fajtákat, de nagyon kellemes illat volt.

t órakor Jánoska azt mondta Novák Évá- nak.

— Te, Vica. nekem haza kell mennem. Sajnos.

Novák Éva nem nagyon ér- tette, mit mond. mert a jég- pálya hangszórói egy kerin- gőt harsogtak. Körülsiklotta Jánoskát, korcsolyái szép ível rajzoltak a fiú köré a jégen. Megkapaszkodott Jánoska karjába, puha barna haja a k ndülettől az arcába csapó- dott.