Dunántúli Napló, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-19 / 43. szám
napló 1MT FEBRUAR 1». Samba, rumba, everybody és 8bak Egy sikkes felkérés (Erb János felvételei) lébb húzódom, hogy elkap- jam a szavakat. ״Fehér, feke- te és repül?” — kérdezi Kar talin. Néma csend. — ,Béke- galamb klottgatyában” —י vágja rá diadalmasan. Jól van, nem ő az. A Pannóniában valóban rengetegen vannak. Szülő egy sem, a gardedám kiment a dl- vatból. Fiúk, lányok, közép-■ iskolások, dolgozók, húsz évig bezárólag, a koedukáció sajá- tos formája ez. Aki itt eltölt egy-két idényt, semmi rend- kívülit nem talál abban, ha másneműekkel kerül egy tár- saságba. Az erotikának még a nyomait, sem lehet felfedez- ni. Csinos, fejlett lányok ül- nek egy asztalnál nyurga, ve- lük egyidős kamaszokkal, mégcsak nem is hangoskod- nak, isszák a narancslevet és beszélgetnek. Egyik-másik srác a partnere vállán nyug- tatja kezét, szándékosan hasz- niálom a srác kifejezést, mert partnerük már nő, utánafor- dúlnának a férfiak a világ bármelyik országában. Én előre elhatároztam hogy a riport ürügyén felkérek egy-két csinos leányzót, de látom, nincs értelme. A tán- cért nem vagyok oda. Kéri Tamás Tánciskolában a tánciskolái bérlet. Szabályos bérlet volt, vagy ipkább heti- jegy, minden alkalommal ki- lyukasztották egy kockáját, közben ellenőrizték, rendben van-e az ing, a nyakkendő. Sikerült átcsúsznom, pedig már túlkoros voltam. Meg- álltam a kályha mellett ma- gaimat sajnáló hangulatban. A kislányok ugyanolyanok voltak, de nem ugyanazok. Rózsaszín kisestélyiben, köny- nyed, kulturált mozgással tán- colt egy lány, fiatal édes- anyja csillogó szemmel néz- te, le nem vette róla a sze- mét. Saját magát képzeli a helyébe, állapítottam meg Talán őt is kézről kézre ad- ták a fiúk, talán első szerel- mét is a tánciskolában ismer- te meg. Ki tudja? Már meg- hajoltam előtte, hogy táncra kérjem, amikor észrevettem szeme alatt a szarkalábakat. Most már mindegy. Igyekez- tem határozottnak látszani. Elmosolyodott ״Nem tudok én táncolni, kedvesem, sosem volt nekem időm arra”. Ma kétszer annyi idős var gyök, mint amikor először mentem tánciskolába. ideje emlékeimet szembesíteni a valósággal. Hermann Ferenc tánctanár érthetően nem akar belenyu- godni abba, hogy nincsenek kérdéseim, minden oldalról próbálkozik. — 1952 óta nincs maszek tánciskola — kezdi. — Ez a szakszervezet égisze alatt mű- ködik. Kíván néhány kérdést feltenni a növendékeknek? Kérem, amint jónak látja. A hathetes tanfolyam alatt elsa- játíthatják a hagyományos táncok közül a tangót, kerin- gőt, ön most azt kérdezi, hogy a keringőt nehéz-e megtanul- ni, hát egyáltalán nem; öt percet vesz igénybe, nem tül- zás, öt percet. Aztán csárdás, foxtrott, swing, slow-fox. a modem táncok közül pedig rock and roll, samba, rumba, eha-cha-cha, everybody, shak! Űristen, ön nem tudja, mi az a shak? Hogyan fogja megír- ni ezt a cikket? — Vasárnaponként a Pan- nórúában van össztánc, nem- egyszer ötszáz gyerek is ősz- szejön. A ״The Savages” ze- raekar játszik, a modem beat- zene mellett műsorán tartja a tradicionális számokat is, Zsoldos Jenő zenetanár a ve- zetőjük. — Verekedés? Több mint tizenöt éve nem volt Nézze meg a gyerekeket Mosolyog- nak és tisztelik egymást Most éppen a shaket gya- koroljáik. Ez a tánc népi mo- tívumck és a polgári bohózat keveréke, mondhatná valaki. Persze ez butaság. A hason- lat is, meg maga a tánc. Így is tanulják a gyerekek, nin- csernek tőle oda különöseb- ben. A szünetben — káprá- zat játszik velem? — Karin- czy Katalint pillantom meg. Három-négy fiú veszi körül, versenyt udvarolnak. KözePontosan kétszer annyi idős vagyok, mint akikor, amikor először mentem tánciskolába. Születésnapomra rakta elém apám a pénzt, osztálytársaim már régóta jártak, nekik előbb volt a születésnapjuk. Minden héten más lányba voltak szerelmesek, és mind- egyiket Bánkuti Gyuszi kísér- te haza. Ma. úgy hallom, Ar- gentínában él, parkett-táncos egy kimondhatatlan nevű bár- bán, már akkor mindnyájan tudtuk, hogy sokra viszi. Kazinczy Katalin tánc köz- ben mindig élőrevette a copf- ját, azt hazudtam neki, hogy saját házunk van Angyalföl- dön, de valahogy a fülébe ju- tott, hogy házmesterek va- gyünk. Este hat órakor forog- ni kezdett a hatalmas, csiszolt üveggömb csillár, akár egy ventillátor, szórt fénye visz- szatükröződött a kislányok szemében, ők is forogtak, szó- pék voltak így együtt és kü- lön-külön, bármelyiket elvet- tem volna feleségül. Kazinczy Katalin volt a legszebb. Egy- szer verekedtem miatta a sö- tét udvaron, de hogy vissza- mentem a terembe, nem kér- tem fel. Ügy csinált, mintha nem venné észre. Amikor katomáéknál élőszőr kaptam szabadságot, ci- vilbe öltöztem, kezembe akadt zók között ott volt a két az évben érettségizett fiatal lány kérvénye is... Beko- pognak az irányító hivata- lókba, ahol könnyen meg- kapják: ...miért nem megy férjhez, ez a legjobb állás? ... Miért nem találja meg a nagykapu mellett a kiska- pút is? ..; Egy idő után dolgoznának már bármit, de a falu az érettségi szintjé- nek megfelelően képtelen befogadni őket. Marad a házasság vagy legjobb eset- ben piég egy kísérlet: a mostanában divatossá vált gyors- és gépíró tanfolyam. A gimnázium nem kötele- ző. Aki mégis megpróbálja és csak közepes eredményt ér el — szemrehányásra nincs oka. Aki viszont je- lesen érettségizett — s ri- portomban két ilyen lány is szerepel —, az mindent megtett, amit megtehetett Jelesnél jobban nem lehet érettségizni. Ezeket a fia- talokat előbb-utóbb minden körülmények között fel kell venni az egyetemre, főisko- Iára, de legalábbis tehetsé- gükhöz, bizonyítványukhoz méltó munkát kell biztosi- tani nekik. Görcs Gábriel- Iának azt mondták: az egyé- ni érdeket össze kell han- golni a közérdekkel Ez igaz. De közérdek az, hogy fejlődésbeli problémáink kö- zött egyetlen tehetséges, az egyetemre, főiskolára méltó fiatal se kallódjon d! TMery Árpád I Középiskolai fotókiállítás A Nagy Lajos Gimnázium KISZ-szervezete a tavaszi szil- netben idén is' megrendezi a középiskolások országos fény- képkiállítását. A vállakózás je- lentőségét hangsúlyozza, hogy a magyar Fotóművészek Sző- vétségé és a Népművelési In- tézet vállalta a tárlat védnök- ségét és tiszteletdíjakat aján- lőtt fel a legjobb képek szer- zőinek. A képek nyilvános értékeié- sére és díjazására március 18-án kerül sor a Nagy Lajos Gimnáziumban. Kiállításra minden középfokú oktatásban résztvevő tanuló négy darab bármilyen témájú 18-szor 24 centiméteres méretű fényké- pet küldhet március 15-ig. A képek hátoldalán fel kell tűn- tetni a szerző nevét, lakcímét, tanintézetét és a kép címét. A küldeményhez mellékelni kell a feltüntetett iskola hí- vatalos igazolását is. A ké- pékét a Nagy Lajos Gímná- zium és Szakközépiskola cl- mére (Pécs, Széchenyi tér 11.) kell küldeni. A jugosztávok javasolják Ki sha tár forgal om Pécs és Eszék között Tamburazenés étterem Komlón Kosos idegenforgalmi kiadványok szemben szeretnék, ha a B. m. Vendéglátó Vállalat cigányze- nés éttermet nyitna Vuková-! ron. ן Franyo Hocenszki, Szlavónia egyik legjobb turisztikai szak embere elismeréssel szólt a baranyai vendéglátóhelyek és idegenforgalmi létesítmények tisztaságáról, kulturáltságáról., Rövidesen baranyai szakmai csoport adja majd vissza a szlavóniaiak látogatását. Az- után határozzák meg, mit fog-1 nak tenni a kölcsönösség alap í ján a baráti kapcsolatok fej -; lesztéséért. i Feltárták ül. Béla sírját ttl. Béla Árpád-házi ttárály és első felesége, a bizánci Antiochlal Anna sírját feltárták a Mátyás- templomban. A koporsókból elő- került arany és ezüst ereklyéket, köztük a képen látható koronát, kardot, jogart és a többi nagy értékű műkincset a Nemzeti Mú- zettm májusban nyitó történeti k lállitásán rekonstruálva bemutat- ják a mag yközönségnek. Mielőtt elutaztak Baranyé- ból, baráti beszélgetésre gyűl- tek össze kollégáikkal szlavó- niai vendégeink. Harminc tagú csoportjuk három napon ־ keresztül ismerkedett a me- gyével. Megfordultak minden jelentősebb idegenforgalmi és vendéglátó helyünkön. Utju- -kát a harkányi Baranyában fejezték be, ahol tapasztala- taikat elmondták. Iván Majnarics, a szlavóniai idegenforgalmi hivatal veze- tője javasolta, hogy az udva- rin kivül további határátkelő- helyek is létesüljenek. A har- kányi gyógyfürdő jobb meg- közelítése érdekében lenne erre leginkább szükség. Mint elmondotta, az együttműkö- désnek sok, eddig kihaszná- Jatlan módja van. A szlavó- niai népi együttes például szí- vesen fellépne a siklósi vár- fesztiválon, ezzel szemben ők örömmel látnák a baranyaia- kát az iloki szőlőszüreten, vagy más, nagyobb megmoz- dulásukon. Egyelőre az a helyzet, hogy sokkal több ju- goszláv turista érkezik Bara- nyába, mint viszont. A szia- vóniaiak szeretnék mielőbb megteremteni a helyes arányt, a minél több magyar turistát vendégül látni szűkebb hazá- jukban. Luka Ivkovics, az eszéki turistaegylet titkára a Dráva horgászati szempontból való jobb kihasználására hívta fel a figyelmet Javaslatot tett, a közös érdekű területekről kő- zös magyar—szerb-horvát nyelvű idegenforgalmi kiad- ványok megjelentetésére. A vukovári vendéglátó egy- ség igazgatója, Milan Nasra- din, a határfogalom további egyszerűsítésére javasolta, hogy szélesítsék ki a kishatár- átlépésre jogosító sávot, a sáv határa Baranyában Pécs, Szia- vóniában Eszék legyen. Ez a javaslat különösen azért in- dokolt, mert április elsején megindul Pécs és Eszék között a nemzetközi autóbuszjárat. Nagyon előnyösnek tartaná, ha egyes helységek — például Vukovár Komlóval — testvér- városi kapcsolatot létesítené- nek és diákcseréket, szakmun- káscseréket bonyolítanának le tapasztalatszerzés céljából, ök keresik a lehetőséget, hogy Komlón tamburazenés éttér- met létesíthessenek, ezzel De az is az tgazsá^roz tartozik, hogy a termel őszö- vetkezet lehetőségei korlá- tozottak. Legfeljebb van néhány idősebb dolgozónk, pénztáros, brigádvezető, aki- 1 két embertelenség volna fél- váltani a most érettségizett fiatalokkal, de egy-két év múlva nyugdíjba mennek és pótlásukra már most lehet- ne gondolni. A fiúk nagy többsége végül is talál magának he- lyet, ha nem is épp azt, amit elképzeltek, de a Iá- nyok helyzete majdnem re- ménytelen. Az első hat hó- napban még megértik őket, elég, ha takarítgatnak, kér- tészkednefk a ház körül, mint a lábadozó betegek. De aztán a fiatalok az ered- ménytelen próbálkozások után úgy érzik: a hüUámok kezdenek összecsapni a fe- jük felett és kezdik elveszi- teni az életcéljukat A kép- zeletük túlságosan előre merészkedett — bár ennek nemcsak ók az okai, hisz mennyi biztatást kaptak — és most egyre több az olyan pillanatuk, amikor azt hi- szik: valójában nem is volt életcéljuk. Azt hitték: az érettségivel önműködően óriási lehetőségeiket is kap- nak, de legalább egy biz- tos utalványt az egyetemre. Most az erdőgazdaságnál, a kertészetekben, a termelő- szövetkezetben jelentkeznek munkáért. Meghalt az egyik faluban a kisbíró. A pályá— Ha oda sem veszfktd? — Nem tudom. Dolgozom tovább, de ez a munkanem elégít ki.i. Legalább egy órája bolyongunk már Kálecz Ist- vártnál, a vóméndi körzet párttitkárával, beszélgetve a lefagyott utak mentén, gond- terhelten, mintha olyan kérdéseket tettünk volna fel magunknak, melyekre még csak reményünk sincs vá- laszolnL Azt mondja Ká- lecz István: a falu vezetői- ben a legtöbb helyen meg- van a jóindulat, csak a le- hetőség hiányzik, de hát nem is lehet az Idősebbe- két kitenni az utcára, még- ha az érettségizettekkel szemben pillanatnyilag csak nyolc általánosuk is van. Sok falusi fiatal csak bolyong az érettségi után. Főként a lányok. Kézhez kapják az érettségi bizonyítványt és várják izgatottan, hogy ki segít rajtuk. A tanács? a sajtüzem? a FÖLDSZÖV? a tsz? Rótt Antal, a véméndi tsz elnöke azt mondja: — Én személy szerint ke- vés olyan érettségizett fia- tállal találkoztam, aki azzal a kéréssel jön, hogy szeret- ne elhelyezkedni a tsz-ben. Az utóbbi időben négyen jelentkeztek. Jött a Rajtán- gyerek, fel is vettük. Leg- utóbb az erdősmecskei Lő- rincz Albert jelentkezett, öt k felvettük tagnak, a könyvelőségen dolgoznak. igen, egyik bölcsődénkben takarított, de egy hónapja felmondta a munkáját. Nem tudjuk hol van, állítólag gyors- és gépírást tanul. Görcs Gabriellát megta- láltam a MÁV-kertészetnéL Nem örül túlságosan a ״témá”-nak. Fáradtnak is látszik, de talán csak ked- vétlensége miatt tűnik ez igy. 1965-ben érettségizett Kétszer jelentkezett a Pé- esi Tanárképző Főiskolára. A felvételin megdicsérték, végül kiderült, hogy fél pontja hiányzik. Szeretett volna, mint képesítés nél- kuli pedagógus elhelyezked- ni, de ez nem sikerült majd hosszas próbálkozás után a MÁV-kertészetben kapott kéthónapos szerző- dést ezt azóta sorozatban hosszabbítják, hiszen elé- gedettek a munkájával. — Mit gondol azokról a kudarcokról, amelyek ma- gával történtek? —> Nem tudom. Én is kér- deztem másoktól, miért van ez. Azt a választ kaptam, hogy az egyéni érdeket ősz- sze kell hangolni a közér- dekkél... — Mi lesz ezután? — Szeretnék továbbtanul- rá. Most előkészítőre járok. Megpróbálom, hátha fel- vesznek a Felsőfokú Vegy- ipari Technikumba. Pótolok, amit lehet, hisz az iskola- bán nem tanultam műszaki rajzot, ábrázoló geometriát sem. A szivem azonban a tanári pályához húz, Swing — szabadó«
