Dunántúli Napló, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Milyennek látja?

dossziék század. z asztalon egy hatalmas fiiodendron amelyet spárgával pányvázol♦ ki Sorokné az asztal sarka a.

— Én vagyok a legudvaria- sabb?

—. Igen.

— Nincs ebben a megyében olyan vállalat vagy intézmény, melyet ne kapcsoltam volna. De a DÉDÁSZ, vagy a áör- gyár, a PIK széntröszt és fő- leg az Építőipari Vállalat ״e- lefonosai legalább olyan ad- varjasak mint én. Miért rólam írnak?

Közben kapcsol: ״írónkét inter kéri” — ״Kiss Rezsőt inter kéri!” — ״Bátai Lászlót várják a portán ...”

— Mennyi hívást kapcsol nyolc óra alatt?

— Nem lehet kiszámítani. Ha szünet van, nem tart ro- vább két percnél. Annyi biz- tos, hogy amióta fölemelték a telefonbeszélgetések díját, az- óta csökkent a kapcsolások száma. Talán egyharmsdávai.

— Mi a véleménye a tele• fon-felekről?

— Ezt is meg akarja írni?

— Igen.

— Vannak türelmetlen hí- vők is.

— Sértőek?

— Amíg bejelentkeznek. És akkor — ha a hívott személv♦ nem találom a helyén — szé- pen és nagyon higgadtan köz- löm vele. hogy türelmet ké- rek. azonnal megke-erem. űz- zel le is szerelem őket.

— Ha most módjában álla- na önnek tanácsot adnia a telefonközpontosok nevében a ״feleknek”, mit mondana?

Nagyon meglepi a kérdés.

— Mit mondanék? Azt* hogy legyenek türelmesek. De mindenki. Még a főnökök is.

— Főnökök is?

— ... Ügy értem ezt, hogy én már a hívó fél hanghordo- zásán megállapítom: ״főnök- e” vagy sem. Vagyis: a buda- pesti központtól híviák-e az üzemet, vagjt helyből. Udva- riasak, csakhogy ... kicsit túl- zottan kimért a hangjuk. E2 sem lenne baj jogiban ál mindenkinek olyan árnyalat- tál beszélni, ahogy éppen akarja. De mégis . . . tetszik érteni ugye ...?

BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS

Lehetetlen nem szeretni éí nem mélységesen tisztelni költő Bárdosi Némethet. vágj

— engedtesse meg nekem ez

a, talán túlzottan bizalma; megszólítást. — a kedves Jan. bátyámat. Tiszteletein eredet mikortól számítható? Amiko ki tudja hány esztendeje, eis< versét elolvastam. Aztán meg ismertem. A városi tanáé pénzügyi osztályának költség vetési csoport-vezetője. M>9 gondolhatja bárki — magan is így voltam — miképpen fé meg egymás mellett a szigort a kemény törvényekre és sza bályokra épült Dénzügvi vilá a lírával? Megfért. Negyven öt esztendőn — ebből 23 éve át Pécsett — tevékenykede־ mint pénzügyi sza kém be

Azért mondom ezt múltid•' ben, mert Bárdosi Németh Jí nőst szilveszter napján nyui díjba vonult. Előtte két na pal délelőtt tíz órakor tala koztunk ragyogóan tiszta, k nos pontossággal berendeze kis irodájában a városi t nácsházán.

— Csak a lapotokból tu׳ tarn meg. a hír-rovatban נ vastam. hogy a városi tana vezetői kis ünnepség keret ben búcsúznak tőlem és m sik kollégámtól.

— ... Bár .. nem is búcs>' kodás ez. Itt hagyok egy fr asztalt, otthon vár a másik, költő sohasem öregszik m׳ Fiatal és életerős, amíg m nem hal.

— Tegnap telefonon besz< tűk meg, miért szeretné tiszteletteljes látogatásunk megtenni János bátyámnál.

— Igen. Hát... mit mondjak? Mit várok emtx társaimtól? Miért szereti őket? Móricz Zsigmond mo׳׳ ta egy alkalommal: ,Az í ha ad. ha vesz: magát adh ja.” írásaimban a szépség igazság igézetét nróbált=m vább^dni. A világban a r det és a harmóniát keres« Szeretem az er״W nvjg lanságomat mégis az em' okozza: embertelenségével, első leírt rímet is — Iái”-1־

— a békéről írtam. S mosí tizedik kötetem után is e; vágy és emberi parancs sz szoros bennem ...

Rab Fér

lenül megtakarítást érek el éppen a legjobbak kitűnő munkája révén, — többszörös megtakarítást érünk el. És akkor tudunk minőséget, na- táridőt, takarékosságot köve- telni.

Valami nagy-nagy igazság van ebben. A lebonyolítás persze bizonyára több reális akadályba is ütközik de az már a vállalat közgazdásza!־ nak a feladata, hogy a gazda- ságos középutat megtalálják. Vitatható tehát Sárán Ferenc elképzelése — különben nem csak az ő elképzelése ez — ׳le a mechanizmusnak ez az egy• szerű, — lehet túlságosan egy. szerű — valóraváltása, ezer. a munkahelyen, még is gondol- kozásra készteti az embert.

BÉRCI PÁL

bőrgyári igazgatóval délután három órára beszéljük meg a találkát. Előtte tíz perccel £e- jezte be a hét — nemtudom- hányadik értekezletét. Kitárra az ablakot, kiengedi a ciga- rettafüstöt. az igazgatói szó- bába rosszillatú, de hűvös le- vegő árad be az udvarról.

— Ismerem a kérdést, de ilyen jó ezerötszázas létszámú gyárnál nehéz erre felelni. A ״közvetlen” 'munktársak alatt érthetem akár az egész gya- rat. De nemcsak a gyárat, ha- nem az iparág felsőbb ható- ságait is.

— Ami a felsőbb hatóságot

illeti?

— Van valami, amihez csak ők nyújthatnak segítséget. A jövő, de az utána következő esztendőkben még inkább az a cél — többek között — hogy a piacot közelebb vigyük az iparhoz. Mi termelünk, de szeretnénk közvetlenül is tu domást szerezni a piac igé- nyéről.

— Eddig a kereskedelmi szervek töltötték be ezt a funkciót...

— Azt tudom, de a közvet- len kapcsolatot semmi sem pótolhatja. Mondok egy pel- dát. Itt van nekünk egyik — sajátos, tehát csak a mi gyá- runkban gyártott — termé- künk, a sertés velúr. A kül- földi rendelő kapcsolatba 'ép a központi vállalattal, a vái- lalat értesít bennünket, hogy ilyen és ilyen színben, minő- ségben, mennyiségben gyárt- suk le a velúrt. Legyártjuk, a termék a központon át kerül a megrendelőhöz. És akkor a megrendelő — mert erre mar sok példa volt — azt mondta: ״Ilyesmire gondolt, de még sem egészen erre...” Viszont ha közvetlen kapcsolatunk van a megrendelővel, akkor közölhetjük vele ajánlásainkat is. Feltételezhető, hogy akkor már nem csak egy termek- re, hanem többre is igényt tart.

— A gyár vezetősége és a dolgozók közötti viszonyról mit mondana az igazgató elv- társ?

— Ha tíz vagy húsz ember- rel dolgoznék, valamennyinek még a gondolatvilágát is !s- merném. De ezerötszáz em- beméi ez lehetetlen. De még is — és ezt most nagyon nagy örömmel mondom — az utón- bá években egészet! különös viszony alakult ki köztünk. Elég ha annyit mondok, hogy megszüntettük a műszakkez- dési blokkolást a portán.

— Valóban érdekes kezde- ményezés, de talán bizonyos hátránnyal is jár ez, nem?

— A bélyegző órának nincs többé funkciója. A dolgozók nem blokkolnak amikor be- lépnek a gyárba. Minden üzemvezetőnek és művezető- nek saját feladata, hogy a pontos munkakezdést ellen- őrizzék. Kicsit féltünk, mielőtt ezt a módszert bevezettük, ie bevált. A késések száma hihe- tetlen mértékben lecsökkent. A bizalomnak becsületesség a záloga. Igaz. előfordul, hogy reggelente elég sok taxi áll meg a gyár előtt... Inkább taxival jönnek be azok. akik későn ébredtek, vagy lekésték a buszokat, de pontosan ér- keznek.

SOROK SANDORNÉ

Középkorú asszony, szemüve- ges. végtelenül kedves. Kei- vés? Éppen azért kerestük fe.. mert saját és mások taoas/- talatai alapján — a város leg- udvariasabb, legkészségesebb telefonközpontosa A Sopiana géogvár irodaépületének eme- létén, egy L-alakú kis helvj- ség a rezidenciája. Kétoldalt magas polcok, a polcokon

kozhatnának. Pedig a csa- pat tagjai — ezt tapasz- talatból mondja — való- bán igénylik a szurkolókkal való szorosabb kapcsolatot.

Külföldi utakról, válogatottá Ságról, olimpiáról esik szó.

— Rómában megnéztük a Szent Péter Bazilikát. K7. egyik szentnek a szobránál megálltunk, azt mondja A'- bért meg Dalnoki, húzzam végig a tenyeremet a szent lábafején. és három kívánst- gom teljesül A lábfejen az ujjak egyébként annyira el- koptak már a sok simogr.tás- tói, hogy csak egy fekete csonk látható. Én is megrime gattam.

— És a kívánságok teljesit- tek?

— Kettő, nem vagyok bab»• nás, de kettő valóban telje- sült. Végül is játék az egesz.

— Mi volt a kettő?

— Hogy egyetemi tanúim a- nyaim sikerüljenek. Sikerű't. A másik: hogy a Dózsa 1־z éven belül ne essen ki az N ti I-ből. Még két év hátra van Mondtam az edzőnek, Teleki nek, nyugodtan vállalja az ed zőséget még két évre, úgy sem esünk ki.

SARÁN FERENCET.

az Állami Építőipari Vállalat egyik művezetőjét közel sem ilyen jó hangulatban találtuk. Az új rostműbőrgvárat építik a kis felvonulási épület egyik helyiségében telefonon hada kozott valakivel, szállítás ügy ben. Elmondom neki a kér- dest: milyennek szeretné látni munkatársait beosztottjait?

— Amilyennek most. Falat lehetne huzatni velük akár a holdig. A baj ott van, hogy szinte naponta keli átcsopor- tosítani az emberexet a rossz anyagszállítás miatt.

Mondom neki, tudomásom szerint egy másik munkahely- ről kaptak több segédmunkást, gondolom, a ״sirámoknak” ta- Ián •ncs is alapjuk. A műve- zető úgy nézett rám, hogy No mindegy.

— Kaptunk. Nincs is velük baj. Egykettő kivételével.

— Hogy-hogy?

— Nézze. Aki új emberként hozzánk kerül, arról akár az építésvezető, akár én, néhány nap múlva megállapítjuk, tud-e, akar-e dolgozni, hajtani úgy mint a többi, vagy sem.

— És?

— És ha ném, akkor meg- mondom neki, menjen be a központba a Csizmeknéhez és kérjen más munkát. Itt nern kell. De én ezt szépen, fino- man mondom meg neki.

— Értem ...

Azért értem, mert évék óta ismerem ezt az örökké zsór- tolódó, de még is jókedélyú, őszinte és kitűnő szakembert. Telefonál, kirohan a szobából visszajön, vitatkozik, intézke- dik. valakit lerámol, és ... — korábbi beszélgetések alapján tudom: emberei a tűzbe mén- nek érte.

— Mechanizmus?

— Mechanizmus? Tudja mi kéne? Mondják azt, hogy erre meg erre az építményre ad- nak ennyi összeget. Mondjuk: ötven milliót, vagyis, amit a költségvetés rögzít. És akkor a béralapot úgy használom fel, hogy akik a legjobban ״hajtanak”, azokat jól fizet- hessük. A béralapot legföljebb túllépem, de mondjuk az anyagrovatomnál, ahol feltétnem éppen kellemes ,óslások- ba. Pedig hát...

— Maradiunk a kérdésnél. Vonatkoztassuk a munkahe- lyére.

— Én most a vállalat pécsi csoportjánál dolgozom. Tér- képek״t rajzolunk, adminiszt- ׳־álunk. A munkatársaimról csak a lehető legjobbakat mondhatom. Nagyon jól ér- zem mcgnrn közöttük De az igazsághoz tartozik az is. hogv a vállalatnál akad azért né- hány ember, akik nem sokat törődnek azzal, hogy közvet־ len környezetüket ' elviselhe- tővé tegyék márek számára is.

DR. DUNAI JÁNOS.

a Mecseki Ércbányászati Vál- lalat munkaügyi előadója. És persze... a Pécsi Dózsa játé- kosa. A vállalat központjában találkozunk. Nagyon gyorsan elővarázsol két dupla feke- tét. Az íróasztalán egy nyi- tott könyv, valami bérügyi szak-kiadvány.

— A szurkolóik?

— Megértem öxet. Még ak- kor is, ha egy mérkőzés alatt a jó ég tudja hányszor vál- tozik a tömeg hangulata irán- tam. Ha megrúgom a gólt, amit elvárnak tőlem, akkor istennek is kikiáltanak, ha pedig rosszul megy a játék... Igaz, akkor is az istent emle- getik...

Elneveti magát, széttárja a kezét.

— Elvárja a közönség Du- naitól a gólt?

— Igen. Amikor évekkel ez- előtt Pécsre jöttem, nagyon komoly várakozás előzött meg. Jólesett ez az előlegezett bizalom, de bizonyos félelem- mel is eltöltött. Attól féltem, hogy ha majd néha-méha nem megy a játék, akkor a közön- ség hangulata ellenem fordul.

— Ilyenre számítani kell...

— Én ezt tudom. Panaszko- dott erről Albert, Tichy és Göröcs is. Nincs az a játékos, aki mindig, hosszú időn át százszázalókot produkál. Csak a közönség zöme ezt nem érti meg.

Az irodában lévő kollegák,

kolleganők közbeszólnak: ״Ja- nikám, úgy nyilatkozz, hogy nekünk is tetszen!” Nyilabk v zik. Tehetséges játékosnak tartja Dakát. a kis Freppánt, Tüskét. Koniádot. Neheztel, azért, hogy a Dózsának még mindig nincs igazi baráti kö- re, ahol a szurkolók és a játé- kosok rendszeresen talál'׳•égé. Nem is csoda, hiszen a rendezvény — legyen bá n־n lyen létszámú — a vendége* ismerik egymást a szomszéd asztalnál ülők sem idegenek, tehát fe’־ Idődnek és akkor érzelmeik nyilvánítása i« h t- ványozettan jelentkezik.

— A közönség igénye mi- kéopen eszük meg?

— Kezdjem a .C:á dáski- rálynővel, aminek már sza- kálla van? Ha csak egyetlen,

— idősebb korosztályhoz so- rolh• tó vendég ül az asztal• nál. az opcrc'ttniuz'ikát szíve- sen hallgatja. Ds \a׳kik a töb- bi asztalnál ülnek és főként a divatos tánczenei számokat várják, elúnják magukat. Fór- dítva is így van. De ez mát nem pécsi szokás, hanem azt hiszem mindenütt így van. Fz a két véglet: vagy az érzelgős poros, félévszázados muzsika, vagy a mai dzsesz, tele rit- mussal. De talán éppen ez az izgalmas a mi szakmánkban.

PORONYI GYÖRGYI,

a Jogtudományi Egyetem el- ső éves levelező hallgatója. \z Állami Földmérési és Térké- pészeti Hivatal Baranya me- gyei Felügyelőségén dolgozik Apja jogász, nagyapja is jo- gász volt.

— ... De én nem akartam jogász lenni, bár... az isme- rőseim azt mondták, ״nagy dumás lány vagy, még sokra viheted a pályán . ..” Nem vettek fel a bölcsészeire és más választásom nem volt.

— Megbánta?

— Nem. Most vizsgáztam két tantárgyból. Két jelest kaptam.

— Ismeri a kérdést. Milyen választ kapunk?

Kerek arcú, szépszemű, 20 éves lány.

— Azt szeretném, ha min- denki őszinte lenne hozzám.

— Kicsit banális kívánság. ״Ami a szívemen, az a szá- rnon” — szemlélet eléggé köz- hely már.

— Igen, lehet, hogy igy van De amikor leérettségiztünk, néhány volt tanárunk, — akik irSnt ma is tiszteletet érzek

— megszóltak bennünket, amiért egy kicsit ״szabadab- bán” viselkedtünk.

— Hogy értsem ezt?

— Semmiképpen se értse félre. Mert hiszen miről volt szó? Bementünk a kávéház- ba, presszókba, eljártunk tán- colni, ennyi volt az egész. Ezen keresztül bocsájtkoztak

Milyennek látja, milyennek

!szeretné látni a környezetében élő embereket, munkatársait, vagy beosztottjait, a vendége- két vagy a közönséget? Erre az egyetlen kérdésre a válasz, amelyet adott a zenész, egye- temista lány, labdarúgó, mű- vezető, gyárigazgató, a telefo- nosnő és a neves költő —, nemcsak érdekes és elgondol- koztató, hanem sokak szarná- ra tanulságos is.

rAcz Sándor

a Nádor étterem zenekarának vezetője. Harmincnyolc éves. Nem rég jött haza hathónapos svédországi turnéról. januar bán ismét várja egy külföldi szerződés. Itt a Nádorban este hétkor kezdenek, megbeszéie- síinknek megfelelően egy órá- val ma korábban jött. Az ét- terem még üres, a pincérek az esti terítéket rendezgetik az asztalokon.

— Első külföldi útja volt?

— Nem. Már gyermekko- romban kikerültem Dániába, Németországba, Svédországba, Iskoláimat is ott végeztem. Az Apám a harmincas évek elején még a híres Magyar Imre zenekarában játszott, korábban Bura Sándorékkai. Aztán megvált tőlük és egv másik zenekarral az északi államokat járta. Kint tanultam meg a dán, svéd norvég nyel- veket és persze a németet.

— Fémjelzett zenekara van önnek. Ez a vendégek véle- ménye.

— Ha így van. ennek örül- hetünk. De én gyakran eltű- nődöm azon, hogy milyen ne- liéz a pécsi közönséget meg- érteni. Az a kérdés, — ame- lyet föltett nekem — eíizel a problémával éppen összefügg.

Azt mondja Rácz Sándor, hogy a zenekar és a vendé- gek között nincs meg az a kontaktus, ami lelkesítené a muzsikust. Csak az utóbbi évekre vonatkozó tünet ez. A pódiumon ülők — és ez min- denütt a világon igy van — várják a nyílt elismerést, amelynek egyszerű megnyi! vánulása a taps lenne. Nem várják a tapsot minden szátn után. De egy-egy esti műso- ron belül kiemelkedő produk- Ciót is bemutatnak, mégis a taps elmarad.

— Mi ennek az oka?

— Nem tudom. Más pécsa renekarok is ezt tapasztalják. Egy kivétel van: bármilyen rendezvény szervezett közönI

1