Dunántúli Napló, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Takács Dezső rajza

létére meglepően sokat olvasott. S egyáltalán, feltűnő tá- jékozottsága ellentmondott külsejének, hiszen a szép Iá- nyok gyakran elhiszik, hogy a természet biztos nyeregbe ültette őket Jó félórát ballagtunk már, amikor egy fél- köríves, düledező nagykapu előtt megállt.

— Én itthon vagyok.

Hideg volt, későre járt, nem mondhattam semmit.

— Hát akkor... — Lassan nyújtottam a kezem.

— Ha van kedve, meghívom egy forró teára.

A háziak már aludtak. Délután alaposan befűthettefe, a kis szobában meleg volt.

Kiment teát főzni. Körülnéztem. Két dívány, a rozoga szekrény tetején befőttek, kisasztal, két szék, kályha, rongyszőnyeg. És sok könyv. Az asztalon tornyokban, a befőttes üvegek között és a díványok alatt.

Ittuk a teát. Jólesett.

— Valamit kérdezhetek.

— Tessék.

— Nem értem, miért volt egyedül a bálban, vala- hogy ..

Felnevetett. Nem vidáman, inkább nyugtalanul. Hoeu- szán nézte a csészét tartó kezét.

— Ha érdekli?

— Nem válaszolok formális kérdésekre.

Nem vette zokon.

— Tizenhárom hónappal ezelőtt lett volna az eskü- vöm. Vőlegényem orvos volt. Tavalyelőtt végzett. Egy kör- nyékbeli faluba helyezték. Ügy volt, hogy összeházaso- dank, én tanítok a faluban, és közben levelezőn befeje- zem az egyetemet. Az esküvő előtt négy hónapig mindig & jött be hozzám a városba. Utolsó előtti nap egy autós barátjával érkezett. Nem a korábbi szállásra mentünk. Tekintélyes, frissen tatarozott ház előtt álltak meg. Bekí- sértek a házba, három szoba és rendelő. Minden újonnan festve-mázolva. Két szoba üresen. A konyha és az egyik szoba vadonatúj bútorokkal berendezve. Képzelheti. Me- sebeli fordulat. A rendelőben minden csillog. A vőlegé- nyem megvárta, amíg kicsodálkozom magam, azután oda- jött hozzám és megcsókolt. Elmondta, hogy a tanács rend- behozatta az orvoslakást. Gondolhatja, hogy örültem.

Nevetett, le kellett tennie a csészét. Ez a nevetés as volt egészen vidám.

— Mögém állt a vőlegényem, és azt mondta, hogy nem kell tanítanom, és az egyetemre se járjak. Nincs rá szükség. Az orvos feleségének lesz elég dolga. Itt a nagy ház, a rengeteg tennivaló, és majd jönnek a környékbeli kollégák hétvégén. Előbb nem vettem komolyan, hiszen négy év óta ismertük egymást. Azután megértettem, hogy nem tréfál. Hallgattam. Megkérdezte, mit határoztam?

Egyszerűen nem értettem. Ilyen hatalma van egy haznak és néhány nikkelezett tárgynak? ö meg azt nem értette, hogy én miért nem ájulok el a boldogságtól, amiért egy ház úrnője lehetek .. . összevesztünk. Egy nat>- pal az esküvő előtt.

— Egyedül jöttem vissza a városba. Este ott volt ér- tem a kollégiumban. Beszéljük meg. Beültünk a presszó- ba. Látja, ez döntötte el a dolgot. Ez a beszélgetés. Pedig ott sokkal kedvesebb és óvatosabb volt, mint délután. Ahogy beszélt, egyre idegesebb lett. Csak az ő dolgai ju- tottak eszébe, hogy ő fáradt lesz este, és délben is nyu- godtan kell ebédelni, és a ház és a kert... Megkérdez- tem tőle: és én?” ..Mi az, hogy te” — kérdezte, ״hát tied lesz minden.” Késő éjszakáig vitatkoztunk. Én egvre szó- morubb és fáradtabb lettem.

Sokáig hallgattunk.

— Évfolyamtársaim próbáltam észretéríteni. De nem lehetett velem beszélni.

— Azóta?

— Láttuk már egymást, de nem érdekes... egyálta- ián . ..

Nevetett.

— Ha végez? 1

— Visszamegyek a falumba. Tanítani.

Fölállt, kinézett a sötét utcára. Megkérdezte:

— Járt már Göcsejben0

— Elég sokat.

— És az én falumban?

— Ott éppen nem, de a szomszédban többször is.

— Akkor megérti, miért vagyok dühös, ha azt mond- iák hogv ósdi. romantikus álmaim vannak. Nálunk ősz- tői tavrszig a házak tövéig ár a sár. Az emberek, késő ősszel az udvarba szorulnak, ott csúszkálnak a toidott- foldott gazdasági épületek között Sötét hiedelmek és gyű- löletek. Sárba ragadt világ. Ez nekik a romantika. Na, núndegy . .. Nem rívafogni kell ezen é° nem sajnálkozri Ezen a jó vers se segít . .

Megenyhültek a vonásai:

— Tanítani fogok és verekedni. A községi tanáccsal, a járással a megyével, hogy az iskola szén legyen. Veti- tőgépért, szemléltető eszkö70vért Dolgozni ־!karok a gve- ״ekekért Tudta, mi lesz ott? Közelharc.

Megjött a szoba társnőié Fázósan dörzsölte a kezét.

• Mié’־* szökhetek meg0 Kísőw- olvan ió hangulat

volt

Elbúcsúztam. Erzsi a kapuig kísért Hajnali kettő volt

T־mét esett a hó.

— Aa «Mbt> nutanam. Nésd, as a ma&m fekete pu,.

— Érdekes arvc.

— Ritkán látsz ilyen fejeit, ßs okos, te, úgy rág az agya. Negyedéves fizika-matematika szakos. Eskü :•zöm, ha az asszony nem dolgozna az egyetemen ... É1 áemes lenne többet beszélni vele, mindentől függetlenül is...

Kezdtem unni a ziajt, a nyüzsgést, a lányok erőltetett vihogását, a szépre állított, merev ábrázatákat. Negyed tíz. Éjfélig még kis híján három óra ... Kláriék addig bizto- san itt maradnak.

A fekete pulóveres felé sodortattam magamat. Kartá- volságba értem, amikor egy szőke, fehér arcú fickó meg- hajolt előtte. Magamban szidom a fehérarcú gyereket. Állok és várok. A jutalom: a lány visszajön a nyüzsgésen át. Az előbbi helyére. Mintha fontos posztja lenne ott. Nagyot nyelek és odalépek mellé.

— Szabad? — fejet hajtottam, iránt egy porosz kadét.

— Tessék?

1— Szabad?

Egymásra néztünk. Lázas szürke szem, szép-éles arc Mosolygott.

— Nem hallja? Szünet van.

— Bocsánat... tisztára ... úgy láts2ák. megártott a forgalom ...

— Semmi baj — nevetés helyett udvariasan a szem- öldökét húzta fel.

— Menjünk az előcsarnokba, ott több a levegő és csendesebb is — mondtam.

Rám csodálkozott és az előcsarnok felé indult.

— Ügye. útközben majd bemutatkozunk? — kérdezte tárgyilagosan.

Melegem lett. Az ő szavaiból csak az Erzsébetet ér- tettem. Gyorsan rágyújtottam. Hamarosan egyetértettünk abban, hogy ezt a bált nem nekünk találták ki.

— Miért jött el'! — kérdeztem.

— Az évfolyamtársam beszélt rá. akivel együtt lakom. Azt mondta, szükségem van egy kis vidámságra.

— Miért, talán nem vidám?

Nem válaszolt. Mondtam neki, hogy vegyük a kabá- tunkat és menjünk valamerre. Tiszta a levegő, járjunk, ameddig nem fázunk. Elfogadta.

Hideg szél kergette a frissen hullott havat. Lassan lépkedtünk és hallgattunk, az összepréselt hó szárazon csikordul a talpunk alatt.

Beszédmodorát szokatlanul rokonszenvesnek találtam. Pontosan nem tudom, miért. Fizika—matematika szakos

kdömön Pál:

Á modern fejű lány

— Nézz csak — lökött meg a barátom, aki elhozott 01 medikus bálra.

— Nézek.

— Na?

— Mit kell nézni?

— Ne hülyéskedj.

— Elnézést.

— Unod?

— Kicsit.

— Nem cipeltelek volna ei, de hallottad, hogy Klári snég csak szavazásra se dobta a kérdést. Én ilyesmin nem vitázok. Jobban jövök ki az energiával, ha engedek, mint- ha három napig rágnánk egymást. Elhiszed?

Ránéztem Ferire, akinél Debrecenben vendégesked- tem. Miért ne hinne az ember a barátjának, a fizikai tan- szék adjunktusának? Különben is׳ igaza lehet. Az ember beosztó. Beosztja a kenyerét, az idejét és az energiáját. Mindaddig, amíg az egész beosztást egyszercsak abba nem hagyja.

Az aula hatalmas falmezői és a magas mennyezet ke- ményen verte vissza a zűrzavaros hangáradatot. Bársony- ruhák és simuló pulóverek, rövid és itt-ott hosszú szók- nyák. Aztán sötét zakók, fehér ingek, mellények és nyak- kendők, néhány preparált fekete lepke a nyakra ragaszt- va. Az arcokon odaparancs&lt közöny, vagy kiszegezett mosoly.

— A szemeket nézd, a riadt tekinteteket: Mi lesz már? Hát nem történik semmi?

A ruhatár felől, a sokaságban el-elakadva, hozzánk igyekezett a barátom felesége. Feri meglök:

— Tényleg nem érdekel?

— Micsoda?

Szepsi Lajos bácsi arról már lemondott, hogy Rudit akár ö, akár a kutyája jobb belátásra bírja, és Jancsi szorongatásától eltérítse.

Mást kell itt csinálni. A pásztor gyér eket ugyan befut- tatta a faluba, hogy jöjjenek azonnal, és Domogyi, aki vadászember volt. hozzon pus- kát is, mert hátha Rudit agyon kell lőni, ha nem akar- ják, hogy emberhalál legyen. De amíg azok felkászálód- nak és ideérnek, addig Rudi agyontiporja ezt a szeren- esetlent, aki már a vonót is alig tudja tartani. Ha egys szer kiejti a kezéből és nem, tudja tovább bűvölni Rudit, vége van. Mást kell itt esi- nálni.

Hirtelen észbe kapott.

Gyorsan kihajtotta a csordá- bői Rózsit, a szép piros-tar- ka tehenet.

A pásztor tisztes távolság- bán maradt a bikától, de Rózsi egy cseppet sem félt tőle. Odaballagott hozzá, fe- jét odadörzsölte Rudi mogor- va homlokához. Rudi bőm- bolt egy kurtát, de Rózsi attól sem ijedt meg, hanem tovább is ott legyeskedett körülötte. Rudi nem tudott mindjárt dönteni Jancsi és Rózsi között, hol az egyikre, hol a másikra emelte busa fejét, de végül mégis Rózsi után indult...

Lajos bácsi rákiáltott Jan- csira:

— No, most szedd a Iá- bad!

Jancsinak nem kellett sok biztatás. Szaladt, rohant, mennyi maradék erejéből még teile A nagybőgő ke- gyetlenül verte az oldalát. De nem ba). Ott van már az állomás, és még beérte a niiolrőral vonata*

Balázs Sándor:

a la kő dalomnak

esi, nincs aki megállítsa ezt a vad barmot, eltipor ez té- ged a nagybőgőddel együtt!

Mikor már alig volt húsz lépésre tőle, Jancsi kifulladt, megállt és lekapta válláról a nagybőgőt, elkezdte rajta húzni a ״Nagybercsényimik- löst”.

Miként Lehel a kürtjétől, ő a bőgőjétől búcsúzott? Vagy a veszedelem váltotta ki belőle ezt a reflexet? Nem lehessen tudni. De tény és való, hogy Jancsi maga elé állította hangszerét és teljes erővel belevágott. Rudit meg- hökkentette ez a furcsa ide- gén mély hang, amely mint- ha egy másik bika torkából szakadt volna ki. Megállt a négy cölöplábán, bömbö- lése morgásba ment át. Jan- esi húzta irgalmatlanul, köz- ben segítségért kiabált. A nóta és Jancsi jajgatása, úgy látszik, Rudi fülében szép harmóniába olvadt és látha- tóan megnyugtatta. Hátsó Iá- baira ereszkedett, véres sze- meit. Jancsira függesztve fi- gyeit.

Rudi elábrándozását Jancsi kedvező alkalomnak tekin- tette a menekülésre. A nagy- bőgőt a vállára vetve szalad- ni kezdett. De Rudi telug- *ott, bömbölve utána vetet- te magát. Jancsi nem *ütött messzire, a bika megin1 csak húsz lépésnyire járt tőle és Jancsinak nem volt más vá- !asztása. mint az előbbi re- ■ept. Reszkető újlakkal bele hágott a húrba de ezúttal 1 búsan szóló .Kecskeméti- nagyharangot’' adta ״lő Rudi megállt és fújtatva figyelt(

a különös mól-■ h.rt-'rff'*

kötelességét, és kora reggel

kihajtotta az állatokat a le- gelöre.

A három muzsikus vígan taposta a port, csak Jancsi 1 örölgette mind sűrűbben a homlokát. De azért ő is ve- lük nevetett, ahogy az elmúlt éjszakát kifigurázták. Szé- les jókedvük beharsogta a környéket. Az erdő vissza- verte hangjukat. A tehenek fölemelték a fejüket és az útra bámészkodtak. De Rudi, a bika, nem elégedett meg a bámészkodással.

Rudi ma rosszkedvűen éb- redt. Morgott, mikor kihaj- tották az istállóból és vé- gigdörmögte az utat a le- gelőig. Hatalmas, piros állat volt, kiállításokon dijat nyert példány. Ha mérges volt, messzi el kellett ke- rülni. Tudta ezt a gulyás és ilyenkor nem hajkurász- ta, még csak nem is szólt rá. hagyta, hoy kifújja ma- gát, hogy magában bandu- !toljon jóval a gulya után.

Idővel persze megnyugo- dott volna, de a három ma- zsikus lármája felbőszítette. Felállt, nagyot bömbölt és megindult a hangos társa- .ág felé. Fejét leszegve, dü- ősén rohant. Lajos bácsi na- gyot kiáltott: Rudi, hé! — de úgyis tudta, hogy hiába, ■•zért kezét a szájához emel- ve, a vidám muzsikusok felé ordította:

— Szaladjatok!

Azok az első pillanatban nem értették, miről mn szó, ie mikor meglátták a feléjük rohanó fenevadat, mindjárt megértették. Futásnak ered- tek. A prímás és a kontrás mint a nyúl, dte Jancsi a nagybőgővel lemaradt tőlük. Kiabált, hogy várják meg. de azok nem akarták halla- ni és vágtattak, ahogy csak tudtak. Jancsi látta, hallotta közeledni a bikát — mit esi- náljon? Hajítsa el a nagy- bőgőt? Azt nem lehet, ezt még az apjától, nagyapjától יTökölte. ilyen jó nagybőgő nincs több, ezt nem lehet elhajítani. Szaladt hát, amennyire tudott, de a raá- sik kettő már bekanyarodott az állomás felé vezető gyo- Xngútra, ő maradt egyedit׳ Rudinak rrridául. Nézte, hol van egy bokor, ami mögött megbújhatna, egy fa. amire 'elmászhotna. de sehol sem- mi és a bika egyre közele tik, már hallani a fújtatásá’ ahogy a föld dübörög alatta — véged van Bakator Tan•

A szép reggelen három szál uzsikus ballagott a hegyfa- si állomás felé. Az este, > gy megjöttek, szekérrel tzták be őket, de reggel, a kodalom után, senki sem rődött velük. Kozma bácsi.

'■i hozatta őket, valahol udt. Kozmáné a konyhát kta rendbe, a fiatalok már gén eltűntek. így hát meg- dúltak gyalog.

A prímás és a kontrás, zükben lábalva a hegedűt, nnyen haladtak, de Baka- Jancsi, vállán a nagybő- vei, csak botladozva. Szid- is őket, hogy ne siessenek \nyira, van idő, a vonat ik egy óra múlva fut be.

'ancsi nevezetes tagja volt bandának. Kis fekete em- •, kurta lábakkal és némi jakkal. Ö volt a banda moristája. Azt csinálta, it a dzsessznél a dobos. is úgy hajladozott jobbra- ra, vagy magasba tartotta >onót és hirtelen lecsapott, :ben •jókorát riklcantva t is megtette, hogy leguy- t, a nagybőgőt a térdére tette és úgy játszott to- >b. A banda tagjai együtt (ettek a publikummá 1, rt Jancsi azért az összhan- nem rontotta el és soha nis hangot nem fogott.

L lakodalmon is neki voll ■gnagyobb sikere. A meny- zony rózsát dugott a iblyukába, a vőlegény szí- t a szájába. Kozma bácsi grrendelte nála a ״Nagy- csényimiklóst", hogy

sza el szólóban. A többi- majd szétdurrantak az jtott röhögéstől, ahogy esi letudta a nótát. Az is iszt az ö érdeme volt, y a megbeszélt háromszáz n! fizetséget Kozma még százassal megtoldotta, aztán elégedetten, jókeS- n, egy kissé maguk is atosan igyekeztek az ál- ás felé. ami alio félóra ,a vol* n fnln*01 asárnap reggel volt. Min- ki ott volt a lakodalmon most mindenki aludt. A ír szépében üres. csak !7 incsordn fehérle*t az út jobbra <1 kiserdő tzfilév. ntlyás, Szepsi Lajos bá- ámbár 6 is ott volt éj- g a lakodalmon, tudta

A

t

I