Dunántúli Napló, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

A zsák fölött szépen elfért kos: vakban a cékla, a zöldségféle. Azt én nem tudom, hogy a bőröndben mit vittünk visszafelé. Azt sem tudom, hogy a két demizson vörösbor saját termés volt-e a háztájiban, vagy valami jé- randósás».

A tyúkokat élve hoztuk. Majd eleinek azok néhány napig a szenes pincében. Legjobban a nyálon csodálkoztam, dehát azt mondták, hogy valamelyik töltelékfélébe az nagyon jó. Belenyugodtam végül, mert az bizonyos, hogy olyan jó töltelékeket sehol sem csinálnak, mint ezen a vidéken és a magamfajta laikus ne szóljon bele a mesterek dolgába.

Hogy miképp foghatták meg hirtelen azt a fiatal galambpárt. ami végül Icuka ölébe került, annak a jóisten a megmondhatója.

Éppen besötétedett, amikor elindultunk. A fű meg úgy kifényesedett az ónosesőtől, hogy a kerék peregni kezdett rajta. Pergett, per- gett és úgy beásta magát, hogy aztán már se tőled, se hozzád.

Szerencsére ezen a vidéken a gazdák jól

állnak a háztáji jószággal. A gazda kivezetett két tehenet járomba fogva. Egy rudazó kö- téllel utánuk akasztottuk az autót és szépen kivonszoltak a műútra.

Elbúcsúztunk és már indulóban voltam,

amikor Icuka mamája kétségbeesetten elkiál- tóttá magát:

— Jesszusmáriám, a hurkatöltő!

Szaladt a házba, aztán megint vissza. Mert hol is vennének hurkatöltőt a szerencsétlen pestiek. Az én lelkemre kötötte a jó asz- szony, hogy okvetlen visszaküldjék azt a szer- számot a fiatalok, mert nem soká húzza már a másik disznó sem.

— Aztán csak óvatosan, lelkem, — intett végül —, mert ott az Icuka lábánál abban a zsomporban tojás van, nehogy összekocog- janak.

Eső. ónoseső, köd és havaseső. Jóval éifél után érkeztünk meg Pestre. Icuka édesdeden aludt, mikor megálltam a házuk előtt. A neonfényre felébredtek a galambok s amint kinyitottam az ajtót, mint a nyíl, úgy repült ki az egyik. A másikat sikerült az ajtóhoz szorítanom.

A nagy kapkodásra felriadt Icuka s míg simogatta a megmaradt galambot:

— Jajj. éppen a kislány ...

Bármilyen jól tudnak tájékozódni a gálám- bök, én nem hiszem, hogy ez a fiatal galamb- lány hazatalált az Alföldre s bizony elgon- dolkoztató, mi lesz egy szegény kis tanyasi galamblánykával a pesti ereszek alatt.

־ ׳.in Jer: !; rn׳\\t Egy

.jj.s órával elébb, te'iát p::.'.os;n húrom >rakor ismét ott voltam a helyszínen. Gon- dolkodás nélkül nekivágtam a dűlőútnak.

A sár egy kicsit mélyebbnek bizonyult a vártnál, azért legnagyobbrészt az út mellett a füvön vezettem a kocsit, szerencsésen meg- érkeztem a kerítésig. A tanya körüli rétség tele volt baromfival. Hófehér tyúkok serege, libák, kacsák.

Mire kiszálltam a kocsiból, ott volt Icuka is, az apja is.

A szülők, alul az ötvenen, jó erőben voltak, az asszony csak úgy gömbölyödött.

Az udvaron disznóölés kétségtelen jele, a perzselés fekete foltja. A folyosón egy me- dencében a frissen szedett lúdtoll, még gö- zölgött is. Az udvar végén egy távoli szom- széd asszony belet pucolt.

— Bizony megkéstünk egy kicsit a mun- kával — szabadkozott Icuka anyja — mert ez a lány a világért sem akarta, hogy disz- nőt vágjunk. De ha most itt van az alka- lom ezzel az autóval. Dél lett, mire segít- söget kaptunk. Hiszen ha tudjuk, elrendez- tűk volna már tegnap. De hogy ezek vala- mikor is időben írnának!...

A disznót bizony éppen hogy csak kettéha- sították. De azért volt már jó resztéit máj és vesevelő. Alig hogy beléptem a házba, már tálaltak is, mert hiszen elképzelhető, hogy megéheztem, ha ennyire siettem. Csak az volt a baj, hogy bort nem ihattam rá az autó miatt. Hiába, mégis csak más ez, mint mi- kor az ember a hentesnél veszi a májat. Hát még a vesevelő! Mit ér az, ha már egy- szer kifagyott a lelke.

Már nem is nagyon bántam volna, hogy telik az idő. Egvszercsak hallom a gyilkos percegést az udvar felől. Esni kezdett az ólmos eső.

Nem sokat teketóriázhattunk, mert mi lesz, ha átázik a gyep. Abroszt terítettünk a cső- magtartóba és bevágtuk oda a fele disznót. Nem akármilyen disznó volt. mert elég volt két embernek kicipelni. Ezzel a csomagtartó jól meg is telt, csak némi belsőség fért oda egy vejdlingban, meg egy kis savanyúkáposz- ta tálban és ilyen apróságok.

A zsák krumpli a hátsó ülésre került, mert igaz ugyan, hogy krumplit Pesten is lehet kapni, de nem ezt a válogatott Gül babát.

Kód CScÍaÍ. *ti• Olt v -״ >- ...

elviselhető volt az út is, mire kivilágosi, dott, ott álltunk a Tiszánál a sorompó előtt, mert tudvalévő, hogy ott közös a híd a vas- úttal. A vonat végül átdöcögött és átugrot- tunk mi is a hídon. Csak ekkor jutott eszem- be, hogy megkérdezzem.

— Mit kapnak ajándékba az öregek?

— Nem igényesek ők — felelt Icuka —, a legfontosabb az, hogy lássanak. A legfőbb ajándék magam vagyok. Sajnos csak ilyen rövid időm van, a szabadságom már elfő- gyott. Ha nincs ez a szerencsém, két éjsza- kát utazhattam volna. Persze azért viszek anyunak egy csinos kendőt. Édesapám nagyon szereti reggel a teába a rumot. Pálinkájuk különben is van. boruk is van. Elég kitalálni mit vigyek, mert hisz azért hiányt nem szén- vednek semmiben. Most még jó, hogy volt ez a karantén ...

— Karantén? Az mi?

— Hát hogy a déli gyümölcsöt hűteni kell három hétig a kártevők miatt. Olvasta az új- ‘־•'ghsn? Ezért nem volt elég narancs vi- déken.

— Szóval narancsot visz.

— Igen. egy keveset... Úgyis mindig az van. hogy édes lányom, minek hurcolkodsz ide. tudod, hogy nekünk megvan mindenünk... Hála Isten, de azért az ember szeret vala- mit ajándékozni.

Icuka nagyon kellemes útitársnak bizo- nyúlt. Csak úgy repült az idő. Szarvason megittunk egy kávét és olyan kedves volt, hogy egy bizonyos ürüggyel eltűnt és mire észbekaptam, kifizette a számlát. Ezzel együtt előbb megérkeztünk, mint számítottuk.

A műúttól valóban, csak egy jó kiáltás- nyira volt a tanya. Nem engedte a világért sem, hogy behajtsak a sáros úton. Kiszállt és fiavelmeztetett. hogy jól jegyezzem meg a helyet. Itt találkozunk, amint előre megbe- szeltük, pontosan négy órakor.

Utána néztem, amint ment bundájában, bőröndjével, élénksárga sapkájában a magá- nyos tanya felé, kerülgetve a sarat. Mindig megesik a szívem az ilyen hazatérő pesti nőkön, ahogy botorkálnak jókora táskájuk- kai a nekik már szokatlan úton, el is hatá- roztam, amennyire lehet sietek vissza és még- iscsak behajtok én a tanyára.

7\i'AÍ ל AN DÓK:

Ajándék

az

öregeknek

Fiatal barátommal a benzinkútnál talál- )ztam. Megtöltettem csurig a tankot és még ׳y kannát is a biztonság kedvéért. Ű a mö- ittem várakozó vállalati kocsiból ugrott ki, egragadta az alkalmat, hogy boldog új- ׳et kívánjon s aztán:

— No. talán Valami hosszú útra készülsz?

— Ajjaj! Kondorosra. Vjedig nem szeretek énkor télen . ..

Összecsapta a kezét és harsogva felneve- tt.

— Hogy ennek az Icunak milyen szeren- éje van: Hát ott mész el a tanya előtt. Hűtőn Szarvas és Kondoros között egy ug- sra laknak az öregek a műúttól. Ha ez ncs. akkor bumlizhat a zsúfolt vonaton, ,tán eléri-e az autóbuszt, meg minden. De- ií nincs mese. meg kell látogatni szegénye- >t ott az árvaságukban, a karácsonyi aján- >k is elmaradt. Ezt a mázlit! Mikor indulsz?

— Hajnalban. Egy nap meg akarok fór- üni. Boldogan viszem az ' :ukát. — Ezt ;ész őszintén mondhattam, mert ilyen hosz- ú úton unalmas egyedül.

Dicséretére legyen Icukának, ahogy meg- :széltük, pontosan öt órakor a kapu előtt lt. bundában, magas szárú csizmában, egy kora bórönddel. Valóban bőségesen meg- ándékozzák az öregeket, gondoltam, látván bőröndöt. Rakom a csór-«•׳־יtartóba, de ahogy egemeltem, feltűnően könnyűnek találta- tt.

Münnich Ferenc: Viharos út

fKossuth Kiadó — 1966)

hátralévő részén, a győzéi- mek éveiben a moszkvai rá- dió magyar adásának veze- tője lesz.

Végig a viharos úton: * békéért harcolt a háborúban, és a forradalom győzelméért a békében. Könyve a súlyos idők legnehezebb realitásai- bán is anekdotázó és könnvfi anekdotáiban is reális. Stílű- sában egyszerű színeket ke- ver, egvénisége és törekvései így válnak világossá a törté- nelmj háttér bonyolult ku- lisszái előtt. A kor sűrű köze- gében, a politika fórumán vagy illegalitásban, vereség- ben és győzelemben koncont- rációs táborban vagy mikro- fon előtt biztosan mozog vi- sz׳' mavával társait és elvtáp- sait. Tulajdonképnen innen írásának varázsa, a vonzás, amelv nem hagvia nvu״ton az olvasót a könw utolsó <s<v ráig Nemcsak egv naev ׳'■'e't színeit hanem a kor ססי׳־ונ- mentumait is hitelesen vetíti a történelem vásznára.

K. I.

Vöröshadseregének főparancs- nokságán Münnich Ferenc a politikai megbízott. A bukás után a fordulatok és emlékek átívelnek a bécsi emigráció- hoz, a Kárpát-Ukrajnában végzett illegális munkához, majd a berlini letartóztatás- hoz. Innen Moszkva az Irány, és röviddel ezután a spanyol polgárháború feledhetetlen harcterein tűnik fel Münnich Ferenc, nemzetközi brigádok- bán. spanyol hadosztályok élén, az utánpótlást szervez- ve. agitálva és visszavonulva. A francia internálótáborokból a szoviet kormánv menti ki. de nincs megállás. Hitler mectámadia a Szovjetuniót és Münnich Ferenc Sztá'in- grádnál harcol. A háború

abban reménykednek, hogy ők nyerik meg a háborút.

A könyv ízesen és érzékle- tesen idézi hazatérését az osztrák—magyar hadsereg összeomlása után. A kaland, ahogyan hazaér, egyéni, de a táj. amelyen átvonul, törté- nelmi. Olyan felejthetetlen részletekkel, mint ״Bródi ál- lám”, a galíciai kisváros, ahol kettős hatalom .,uralko- dott”: az ukrán és a zsidó ,.hadsereg”, akik ugvan nem ismerték el egymást, de min- den hasznothozó üzletet kö- zösen kötöttek, és ezen az alapon a két ״kormány’1 ki- fogástalan ״diplomáciai vi- szonvt” tartott fenn.

A Viharos út nagy állomása a Magyar Tanácsköztársaság

Életmű, nem fér el 180 ol- dalon. A 80 éves Münnich Ferencé legkevésbé. Viharos út című könyvében váloga- tott emlékei közül a legjel- lemzőbbeket idézi. A magyar munkásmozgalom nagy őre- gei között nemcsak korban rangidős, de élményekben és megélt viharokban is bizo- nyára nehéz lenne őt követ- ni. Könyve így nemcsak ol- vasmányos, hanem egyben szemtanú alkotta forrá«mű. Elvezet az értelmiségi csa- Iádból származó diáktól, az első világháború hadifoglyai- nak szibériai garnizonjain át az orosz forradalom, a Nagy Október tüzéig. A tűz itt frontvalóság, százezernyi magyar vörösgárdista fegyve- re a szoviethatalom gvőzel- méért. Honfitárs, munkások és parasztok, volt hadifog- lyok egységeit vezeti a fór- vadalom zászlaja alatt az oroszországi polgárháború frontiain, olyan időkben, amikor a ״ferenejózsefi” monarchia vezetői itthon még

az ifjúságnak a mese, a muzsika és 8

játék gyönyörűségét.

1“ok szó esik mostanában arról, hogy az irodalomkritika egvre inkáob elszigetelődik belterjessé, szűk szaK- mai üggyé válik, mert fig״elmen rí- vül hagyja az olvasóközönség érdeK׳ő- dósét, sőt a népszerűséget gvakran eleve gyanúsnak tartja, az író «•észéről olcsó hatásvadászatot, az olvasó részé- ről pedig esztétikai ieénvtelenséget sz.i- matol — elemzés és méríege'és he’vett. Különösen mostohán bánik az 1f׳ú- sági irodalommal, az elsősorban gv-׳r- meket-nek és fiataloknak szánt műv«*K- kel. Ezek meei ״leneséről legtöbbször tudomást sem vesz.

Ha az írói vállalkozások értékét c«u- nán az irodalomtörténet meg a krí’V.a érdeklődése minősítené akkor a pv׳»r- mekek és az ifjúság számára nem en- ne érdemes írni. Ha az 01 vasék ;ni a kritikára hagyatkoznának olvasmá- nyaink kivá1 osztásában akkor ifjúsági műveket még a fiataloknak se lenne érdemes kézbevenniük

A kritika közömbössége szerencsére nem kedvet'eníti el az írókat, mée ־e- vésbé az olvasókat. Rármennviro enézett” terület is az ׳fiúsági ír׳ o,

mindir voltak írók. s pvakran 1nagyobbak, akik örömmel és nap 'e- 'össépge' írtak a fiatoknak. Iga 8z

az irodalom — épnen viszonv’ago- >j- lenőr’zetlenséee miatt — gvakran ««״’«k a t“betségtelenség. az ipénvtel׳’nsér 4״az ízléstelenség vadászterületévé, valamirelese, Muzsika és Játék

Jpü\zp'ek Pákolitz István «/ höte.éiöl, az Igazságos Mátyásról

szerkezetet feloldja, teljesen alárendeli a történetnek és a hangulatnak. Kend- kívül változatos, erős zenei ségű ma- gyáros formákkal dolgozik, pontosan- bán — ez bennük a legmegragadóbh — önfeledten játszik.

Szerencsére ma már ezt is szabad. S éppen ebben rejlik a kötet legna- ayobb értéke. A Mese, a Muzsika és « Játék ifjúságot őrző-idéző varázsában.

Nehéz erről a varázsról rideg-tárgyilsgosan írni. Az utóbbi !dobén n“rr is nagyon szoktunk hozzá, hogv az irodalom ilyesmiről s ígv szóljon. Ártó" kellett többet olvasnunk, hogyan zúzta szét a történelem és a háború nemző- dékek lelkében a Mese, a Muzsika és a Játék birodalmát. Hánv regényt. 81- beszólást vettünk kezünkbe, melynet hőse holtáig gvógvítbatatlan sebkén* hordozza a gyermekkorában belémaré- dott fél״lmokét a mese helvett eg׳ 'zömv' va’óságot. ,י muzsika heivott 3 gének és bombák rab*«lát. a )״*ék !ךס 1vett a kegvetlenség és a halál kéne

Jó dolog megőrizni, úira-írni a Má- tvás monc>áksít, יס a7

elbes7é1ő köHer^énv m vfp י át d° az ? legértékesebb, ha vissza tudjuk adni

A

költői vállalkozás első pillantás- ra nem tűnik sem újszerűnek sem kor- szerűnek. A témakör — a Mátyás ki- rályról szóló mondák — meglehetősen régi kötetekbe gyűjtve megtalálhatjuk a könyvtárakban, az idősebbek még em- lékeznek rájuk kisiskolás éveikből. A legismertebbek — a kolozsvári bíró, a cinkotai kántor, az okos Katica meg az egyszeri budai kutyavásár — legalább szólássá tömörülve benne élnek még a Mnőtt köztudatban.

Sajnos a fiatalok már kevéssé isme- rik a szólások eredetét, a könyvtára ׳- ból is ritkábban kerülnek az olvasó ke zébe a kötetek, pedig érdemes ezeket a történelmünkbe ágyazódó, tiszta esz- meiségű, vidám hangulatú mondákat a jövő számára is az aktív köztudat fokán megőrizni.

Pákolitz István verses elbeszélései íven követik a mondák alapvonalát. Nem törekedett erőszakos aktualizálás- ra. kár is lett volna. Maga a verses elbeszélés forrna s״m tűnik újszerűnek, ez a műfai inkább a múlt s^ázadhan virágzott. Itt azonban már alie érzi Pákolitz a hagyománv kötelezettségét: a múltszázadi szabályos, zárt strófa.ürtí András;

lakóion a szervizben

— Mi a hézag? — érdeklődött a szerviz tisztviselője. 5 iroda széles ablakán át unottan mérte fel az udvarba •állított, meglehetősen rozzant rakétát.

— Tulajdonképpen semmi komoly baj nincsen vele — lelte óvatosan a rakéta tulajdonosa. — Szépen, egyen- lesen repül, az emelkedőket is jól veszi, csak néhány nóságot kellene megnézni rajta. Nemrégen vettem ezt a kétát kéz alatt, két fényév van benne mindössze, de az

érzésem, hogy a porlasztójában már kevés a kozmikus >r, a hélium-hajtómű dugattyúi sem a legmegfelelőbb •ívre vannak bedugva. Állítani kellene a gyújtáson is. Az előfordult, hogy mikor kanyar előtt indexelek, megráz ülés, a szökési sebesség váltásnál pedig kigyullad az száoúti reflektor Valahol össze lehetnek bogozva a ve- tékek.

— Más nincs? — érdeklődött a szerviz tisztviselője.

— Hasonló csekélységek — legyintett a kispénzű tulaj, **régen áll a kardigán tengely, tegnap az Alpha Cenrí helveti majdnem a Vénuszon kötöttem ki, a rükverc- :1 a kilométeróra nem jelzi a súlytalanságot, gondolom, hánv csavart kell meghúzni mindössze.

— Azt mi tudjuk, mit kell csinálni — utasították rend. — Mi van még?

A rakéta gazdája a válla közé húzta a fejét.

— Más semmi — hebegte. — Illetve, ha már úgyis íródva < raita, szeretném, ha kívül-belül alaposan meg tisztítanák, az embert nagyon megnézik mostanó.ban a vi- ״« '•en

4 tisztviselő mindent gondosan felírt a noteszébe, tár• •ndiqóval külön kiállított egy munkalapot és átvitatta:

— Külső-belső lemosás. .olajos befúvatás, zsírozás, ősz- ?-־■ ötvenhárom forint.

.4 ׳4י■״׳־״*' zavartan értetlenül nézegette, forgatta keb״- ■r mvaikolapot.

— Bocsánat, nincs itt valami félreértés? Mi lesz a yr■ nvítamvalóval? A dugattyúkkal, a porlasztóval, a ״''-én tengellyel, a kilométerórával?

.4 'zerviz tiszti ic/3lője a köpenye zsebére ütött, ahová Ant a noteszét tette

— Nrnioalom minden mec lesz Tenoréivá. A rakétája

1n^rtsést kan ötvenhárom forintért, a többit a ik usiba elboronálják háromszázért.

— - MHéle fiúk?

— Hé? ezek itt. a szerviz dolgozói.

— D- kérem . .

— rjrfma gyors munkái akar?

— rgen.

— Akkor mi1 okoskodik? E׳~ maszek-javító alaposan ■óévá magát itt viszont kitűnő szerszámok állnak a k rerdeiko-ó^pTe. elsőrendű műszerek, anyag spórolva ács. A mi emh •remk alapos munkát végeznek, nem vr: dvn.k. a nyolc órás munkaidőt úgy is te kell nyom- y- vm?

— Világos — sóhajtott fel az v7׳י'׳''י leszámolta előbb Ktrevi'árnm forintot, aztán külön a három piroshasút, ind-rit fj rakétájához.

— Em, vfHetnntra! — szólt utána a szerviz tisztviselője, kő-’ g c ■nánrfiszekrénybe gondosan bergi-ta az ütvénforintot r irakit vadig hanyagul zsebregyűrte. — ir vakéra is ״ér egv hiiszos!

.— W'irnv.n'U ד TVliétf?!

— *?<׳$* a mvnkák összehannoláfiáért! MV gondol, mi iné itt ha év nem koordinálnám az állami melót a iszekkel? Az isten sem ismerné ki magát!

m