Dunántúli Napló, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

t9«1. .TANTTÄ* WC

napló

4

Űj otthonban 275 cigánycsalád

abban még melléképület léte•

sítése sem szerepel, addig a 30—40 ezer forint összegű kölcsön biztosításával tág»• sabb, melléképületekkel éllé- tott ingatlanokat lehet vásá- rolni.

Baranyában 1965. januári-• és 1966. december 31-e között a száz cigánytelepből 12^t sí- került felszámolni, s így 275 család 1216 tagja nyert ott- hont. A megmaradt 88 telep lakóinak 6—7 év alatt sike- rül otthont biztosítani. Ta* valy az OTP 30 ház építésé- hez és 20 ház vásárlásához biztosított hitelt, üj ház épí- tésére 26 igénylés érkezett, • 16 házat vásároltak a cágá- nyok.

A 15 éves lakásfejlesztést terv keretében folyamatosan meg kell szüntetni a cigány- és barlanglakásokat. A tele- pék felszámolását elsősorban építési kölcsönnél támogatott lakóház-építéssel, illetve ház- vásárlással lehet megoldani. Az építéshez __ és vásárláshoz a kölcsönt az *Országos Taka- rékpénztár megyei fiókja ad- ja. Építéshez 60 ezer forin- tot, vásárláshoz 30—40 ezer forintot.

A tapasztalatok azt mutat- ják, hogy a házvásárlás lé- nyegesen kedvezőbb, mert míg az építési kölcsönnel tá- mogatott típuslakóház építése 70—80 ezer forintba kerül, és

Mohácsra jön a vezérhajó

Legénysége tizennégy főből áll, s komfortos kabinokban lakik. Ezen a jégtörőn fürdő- szoba is van. A hajó és as alatta lévő folyamfenék távol- ságát ultrahangos mélység- mérővel állapítja meg a hajé kormányosa. Szenzációja: ha vastag jégmezőre csúszik, s egyáltalán nincs alatta víz, akkor is töri a jeget úgyne- vezett döngölőjével. A hu- szón egymillió forintos hajé a dél-dunai jégtörő flotta ve- zériiajőja lesz.

Asumonyi templom kincse

Ritka nagy összegre, három millió forintra biztosította a sumonyi plébániatemplomot az Állami Biztosító. A hatal״ más összegnek egy műkincs az oka. Itt található ugyanis Sartorinak, a neves olasz szobrászművésznek remekbe- faragott műve: a Szent Mi- hály oltárszobor. A rend ki- vüli szépségű alkotás erede- tileg a pécsi székesegyházban volt, s annak átépítésekor adták el, mivél nem illett a székesegyház új miliőjébe. — Ekkor vette meg Vörös Lipót, az akkori sumonyi plébános, s 1882-ben állíttatta fel a su- mányi templomban. A mű- történészek már-már elfeled- ték Sartori remek barokk al- kotását, amikor Aggházy Má- ria leutazott Su monyba. le- fényképezte az oltárszobrot és megjelentette a Magyar- országi barokk művészet ei- mű könyvében.

— A tanulók takarékbé- lyeg-betétjének összege ha- vonta átlagosan egy forinttal emelkedett a pécsi járásban a múlt tanévihez képest.

Rözép-Európa legerősebb, legnagyobb jégtörőhajója ke- rült vízre a Balatonfüredi Ha- jógyárban. A Vízügyi Főigaz- gatóság rendelkezése érteimé- ben az Alsó-dunavölgyi Víz- ügyi Igazgatóság területén dolgozik majd, vagyis Paks— Kalocsa—Baja—Mohács országhatár viszonylatában töri a jeget.

A rendkívül erejű hajó egy- úttal a legmodernebb bérén- dezéssel is készült. Kétezer- háromszáz lóerős motorja van, azonkívül radarkészüléke.

Kibernetikai

játék

Miniatűr relékkel, jelző- lámpákkal és zseblámpaelem- mel működik a Milcromat- nak elnevezett kibernetikai játék. 53 kapcsolási rajza se- gítségévél a nagyobbacska gyerekek játszva sajátíthatják el az elektronika alapjait. A gyártó szövetkezet meója már átvette a berendezést, most egy önkéntes ellenőr próbál- ja ki az új játékot.

AKNATORONY

A csapat, az I-es bányaüzem- bffi került Petőcre. A mély»- tfct 1965-ben kezdték. A brt- gád létszáma ekkor 15-ről 49־ re emelkedett

— Én a légaknán ismerted- tem meg az új technológia- vaL s aztán azt mondták, válogassak magamnak enatoe- retet...

<— És minek alapján wlasztott?

Tudtam, hogy nagy mm»- ka lesz. Azt néztem, jó szak- emberek legyenek, de még- sem olyanok, akik már na- gyón megszokták a légit

— Tehát a fiatalokat gyűj- tötte össze?

— Nem mondhatnám, hisz

közöttünk van Pavlov István meg Kisgadó László is, pedig ók már túllépték az ötvenet Az, hogy ki, mennyire ra- gaszkodik a megszokotthoz, nem az életkoron múlik.

Az új gépek kezelését he»־ detben szovjet tanácsadómén- nökök és beosztott markoló- kezelők és vájárok oktatták.

— A mi mesterünk egy igen ügyes ember volt —« mondja Horváth István ne— Itt ám az úton az erdesz és szabályosan *írt, mi- kor a dózerek szaggatni kezdték a fenyőfáikat — mondja Balogh Károly üzemvezető.

— Mi is sajnáltuk, de hát mit lehetett tenni? Mondtuk neki, ne búsuljon, sok em- bernek ad majd kenyeret ez a bánya.

A mélyítés a feladat nagy- ságára való tekintettel — ilyen mélységű és szelvényű aknákat még nem építettek Magyarországon —, teljesen új elvek és technológiák alap- ják indult.

־— Nálunk eddig ismeretlen, szovjet berendezéseket kap- tunk. A cél az volt, hogy je- lentősen növeljük a teljesít- menyeket, s ugyanakkor ki- küszöböljük a nehéz fizikai munkát. A dolog persze nem ment simán. Először nekünk, műszakiaknak, kellett meg- tanulnunk a legfontosabbá- kát, csak aztán következhe- tett a nagy munka: a fizi- kajakban is legyűrni a meg- 1 szokott, hagyományos mód- szerekhez való ragaszkodást.

A szállítóaknái mélyítő bri- gád vezetője Horváti! István.

Pécs gratulál balettjének

Moszkvát

meghódította

klasszikus

technikájuk

A szovjet közönség elfogadta az új stílust

hogy az első felvonásban a táncosok csupán bemutatkoz- tak, közben azonban bizonyos idillt is nyújtottak. És a leg- csodálatosabb: Makszimova és Vasziljev, ők ma a világ leg- jobb táncosai. Az előadás után a közönség legalább fél óráig ünnepelte a művészeket, köz- tűk természetesen mi is. Ná- lünk a búcsúelőadásnál ta- pasztaltunk hasonló magatar- tást. Már a színpadi világítást is kioltották, a táncosok az öltöző felé mentek, amikor is- mét szét kellett húzni a füg- gönyt.

Handel Edit azt mondja, a Kreml Színháznak nincs ál- landó közönsége.

— Jártam az előcsarnok- bán, nézegettem az embere- két és megpróbáltam kipieríte- ni, ki kicsoda, milyen foglal- kozású. Nam sikerült. Nálunk pillanatok alatt megmondom, kik ülnek a nézőtéren. Ott is van televízió, mégsem érez- tem, hogy csak az köti le ér- deklődésüket.

Lassan dél lesz, de a téma kifogyhatatlan. És jól is esik beszélni erről a fárasztó, de nagyon sikeres út mozzana- tairól. Lepesinszkája mondta p>écsi tartózkodásakor: ״Amit Eok Imre és az együttes esi- nál, azután érdeklődnek Moszkvában.” Ma már tud- juk, nemcsak érdeklődnek, ha- nem meg is értik, tisztelik és magasra értékelik. Művésze- tűkkel nagy szolgálatot tettek hazánknak és legyünk egy ki- esit lokálpatrióták: a mi vá- rosunknak is.

A Pécsi Balett éppen a ba- lett klasszikus hazájában fu- tott be végérvényesen a nagy, gazdag fantáziájú és gondola- tiságú, korszerű együttesek sorába.

Pécs gratulál balettjének!

Bocz József

RővágószöUós után minden átmenet nélkül vad és elha- gyatott lesz a táj. A vörös sárral borított szerpentinen (vassal szennyezett kőtörme- lék borítja az utakat), néha leereszkedik egy-egy ״biká”- nak becézett óriás teherautó, emberrel azonban sehol sem találkozunk. A puszta mélyen a fák között lapul, s az akna- torony sem sokkal magaso- dík a sudáregyenes égerfák csúcsa fölé.

A vad בח helyén

Az egykori puszta düledező lakó- és gazdasági épületei között lámpával, sisakokkal felszerelt bányászok járnak. A mélyben megkezdődött a feltáró vágatok kihajtása. Az aknamélyítők, akik a hónap közepén adták át az új lé- tesítményt, néhány száz mé- térré! beljebb húzódtak a ״vadon ”-ba. Petőctől 5—600 méternyire egy irtás közepén épül a híres légakna pár- ja: a petőci szállítóakna.

Az afcnamélyítők, a geoló- gusokat követve. 1964 tava- szén jelentek meg a terüle- ten. Kivágták az erdőt, utat építettek, felvonulási épülete- két emeltek*

adta, amikor elismerte tech- nikai tudásunkat.

Eck Imre megjegyezte: Moszkvában azon gondolkod- nak, hogy a Pécsi Baletthoz hasonló együttest alakítanak. Egy beszélgetés során tréfá- san ajánlatot is tettek: adjak ehhez néhány leányt, ők vi- szont fiúkkal kompenzálják.

Hajós Péter, az együttes titkára tudósítói minőségben is figyelte a szakma és a kö- 1 zönség reagálását. Egyelőre j csak a személyes beszélgeté- í sek, találkozók adnak tám- | pontot, mivel a lapokban még 1 nem jelent meg az értékelés. ׳ Az a szokás alakult ki, hogy csak néhány hét múlva kö- zölnek ilyen írásokat.

— A vendégjátékunk köze- p>én azonban a Pravdában megjelent két cikk. Guszev balettmester — náluk ez ko- reográfust jelent — ״Ki a ba- lettmester?” címmel arról írt: igaz az a megállapítás, hogy a szovjet balett első a vilá- gon, de talán éppen ezért nem zárkózott-e be saját világá- ba? Ehhez kapcsolódott Lepe- sinszíkaja írása, aki egyetér- tett a hagyományok ápolásé- val. de óva intett attól, hogy ezt konzervatívon értelmez- zék, mert ez gátja a további fejlődésnek. Bizonyára mind- kettőjükben már korábban megfogalmazódtak ezek a gon- dolatok, az azonban nem vé- letlen, hogy • éppen akkor je- lent meg.

Fodor Antal tovább megy:

— Közismert, hogy a népi demokratikus országok közül először nálunk alakult meg ilyen stílúsú balettegyüttes. Emlékszem, amikor Csehszlo- vákiában jártunk, elhangzót- ták olyan vélemények, hogy érdemes lenne foglalkozni ha- sonló együttes szervezésével. Úgy érzem, Moszkvában is megmozdult a szakma, mi ugyan eljöttünk, de a viták majd most kezdődnek. A té- ma tehát megmarad. Ezt na- gyón fontosnak tartom, ez a legnagyobb elismerés. Hozzá- teszem még: azt hiszem jó szolgálatot tettünk a magyar zene népszerűsítésében is, el- sősorban Bartók megismerte- tésével, de kifejezetten dicsér- ték Szokolai zenéjét is.

Aradi Mária új témára ▼ált.

— Mindenütt nagy szeretet- tel fogadtak bennünket, gaz- dag programot állítottak ósz- sze. A színházi dolgozók még a pályaudvari búcsúztatásra is eljöttek. Art is el szabad mondani, hogy megjelent a szállodánkban a Belphegor? Persze nem ijesztő maszkjá- bán, hanem ragyogó szépségé- ben Juliette Greco, aki éppen Moszkvában vendégszerepelt.

Árva Eszti szinte rajongás- sál emlékezik vissza a moszk- vai télre, a napsütésre, a kép- iáira, a templomokra.

— A Tretyakov képtárban 1700-tól a napjainkig kísér- hettük végig az orosz testé- szetet

Moszkvai tartózkodásuk alatt két alkalommal voltak szín- házban. Csifó Ferenc legna- gyobb élménye a Diótörő.

— Többször láttam már, itt azonban új koreográfiával mutatták be. Közérthetőbb lett és figurálisabb, Érdekes ▼olt,

sóit. Lényegesen több volt a gond a tömörséggel, a gondo- latok tolmácsolásával. De az a feszült figyelem, amellyel a közönség a darabokat nézte, azt bizonyította, hogy tudott és akart velünk együtt élni, egy tempóban lélegezni. Egyes művek — a Változatok és a Parancs — fogadtatásából na- gyón plasztikusan kitűnt, hogy meg is értette, magáévá tette a problémákat.

Csifó Ferenc még most is a közönség nagy hozzáértésé- nek hatása alatt van.

— Úgy éreztem, hogy szinte abszolút tisztában vannak a tánccal. Ez szerintem, egye- dülálló a világon, mintha is- kólában vagy valahol másutt tanították, oktatták volna a táncművészetet.

— A változatok táncolása közben az az érzés fogott el, — folytatta Árva Eszter — mintha/a Metró hatalmas ál- lomásnin lennék, nagy forga- tag, természetes hangulat uralkodott a nézőtéren. Mi el- sősorban a közönségnek játA Royal szálló hangulatos eszpresszójában fáradt, de boldog kis csoport fogad, ve- zetők, táncosok, akik készsé- gesen keltek fel korábban, hogy így, közösen felelevenít- sük a Pécsi Balett kéthetes moszkvai vendégjátékának ezernyi emlékezetes pillana- tát. Aradi Mária azt mondja: hosszú hetek óta az éjjel aludt igazán jól, túl az izgalmon, a feszültségen. Most mindenki pihen néhány napot — meg- érdemelten.

Eck Imre, a balett művé- szett vezetője elgondolkozva kavarja feketéjét.

— Nehéz erről nekünk be- szólni, hiszen mi voltunk az alanyai... Az biztos, hogy nagy izgalommal készültünk erre az útra, az oka teljesen nyilvánvaló; A műsor össze- állításánál arra törekedtünk, hogy keresztmetszetét adjuk az együttes eddigi működésé- nek. A tudatosan vállalt szé- les skála célja: minél sokol- dalúbban mutassuk be tőrek- véseinket, gondolatainkat. Szerkezetileg: az első előadá- sokon az együttes klasszikus technikai felkészültségéről, a táncosok tudásáról akartunk bizonyságot adni, a későbbiek- ben pedig felvázolni azokat a gondolatokat, amelyek érdéAz együttes szólistái az Ukrajna szálló előtt. Háttérben az épülő KGST-palota.

szunk és ez a közönség igen gyorsan megértett bennünket, a szimbólumok hatottak rá- juk. Egyébként nekem Moj- szejev véleménye tetszett a leginkább, aki egy fogadáson azt mondta: jó úton járnak, ezt egészítsék ki újabb gon- dolatokkal.

Fodor Antal — a turnén nemcsak táncosként, hanem koreográfusi minőségben is bemutatkozott — érdekes gon- dolatsort indít el:

— Nagy próbatétel előtt áll- tunk. A balett fellegvárában szerepelni óriási felelősség, ezt mi nagyon jól tudtuk. Vá- laszt is szerettünk volna kap- ni koncepciónkra, különösen arra a vádra, hogy távol ál- lun׳k-e a klasszikus balettől? A szakma és a közönség megkeinek bennünket és ame- lyekre választ szeretnénk ad- ni

— Tulajdonképpen mi volt az, amivel csatát nyertek?

— Bennünket itthon gyak- ran bíráltak azért, hogy nem fordítunk elég gondot a kiasz- szikus technikára. Nos, Moszk- vában éppen klasszikus szak- mai felkészültségünk aratott nagy sikert. A kollégáik és a közönség egyaránt elismerte és honorálta. Azok a koreog- ráfusak és táncosok, akikkel alkalmunk volt beszélgetni, nagyon magas színvonalúnak értékelték. Ahogy ők mond- ják; magas színvonalon dől- gozó profi együttes vagyunk. Gyakran előfordult, hogy a táncosok egy-egy virtuóz lé- pésénél a közönség beletap-