Dunántúli Napló, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
DEVECSERI GABOR: A NAPNAK L A napnak líjra vége van, de nem telt el hiába. Tegnappá őszült átsüt rajt* 1 holnap ifjúsága. !'őrt su srak, kékfényü felhő; Iziist hab hűvös ég alatt... r'gy napernyő-színű esernyő ümmögte benne a nyarat. Sötétcsillagszeniü, holdarcú Dávid, világ porondján nariHyás királyfi, mól* '?látott leánynak meirsziiletni: hidd el. világ, hogy így is győzni fog! GEREBLYÉS LASZLÖ: KERT Kegyetlen koppasztő 8 tél Megkoppasztotta platánjaidat Koppasztja betegeidet Koppasztja öregeidet Akik ülnének örömest a padokon Platánjaidnak lombjai alatt Jótékony lombjai alatt Ahol a tavaszon Kizsendül újra pázsit, gally és szerele! De most az ág csak csupasz黕 Veti árnyékát a havon. Grigoríj Gór in: Kivétel nélkül mindenki! taxin... Megvártuk őket... Egy órakor ismét névsort olvasott Kaskin. Megint nem stimmelt valami. Most meg a ttr zenötösből hiányzott egy lakó. Az egesz társaság elrohant öt kßresni .. Aztán megtudtuk, hogy az illető • közeli orvosi rendelőbe ment, mert az udvaron való álldogálás hosszú ideje alatt megfagyott az egyik füle. Tanít- kodtunk elkezdjük-e a munkát nélküle vagy megvárjuk, amíg visszajön .. Eközben valaki azzal a javaslattal állt elő. hogy az igazság megköveteli a szomszéd ház lakóinak a részvételét is a pálya létrehozásában. Tehát szólni kell azoknak is! Végül a mi házunk egységesen megszavazta a javaslatot. Természetesen a munka ott' is kötelező lett kivétel nélkül mindenkire! Üjból csoportokra oszlottunk és be- mentünk a szomszédos épületbe. Délután öt órakor órási tömeg tolón- gott az udvaron. Már éppen el akar- tűk kezdeni a munkát, mikor kiderült, hogy a pálya elárasztása gyakorlatilag lehetetlen a hatalmas embertömeg miatt. Egyszerűen nem volt hova lo- csolni a vizet! Parázs vita kerekedett a létrejött probléma megoldására. A vezetőség, élen Kaskinnal úgy határozott, hogy mindenki visszamegy a saját szobájába, s aztán csoportonként, a megállapított sorrendben vonul le munkára... Este nyolckor készen volt a pálya. Néhány szemfüles kamasz kihasználva a távollétünket, egy közönséges pléh- vödör segítségével meglocsolta a kije- lölt területet... Miután a felelőtlen kölyköket meg- büntettük — alaposan megrángattuk a fülüket — Kaskin záróbeszéde következeit: — Elvtársak! — szólt — a mára térvezett társadalmi munka nem a leg- jobban sikerült. Baj van a kollektiv szellemmel! Egyesek önkényesen távol- maradtak! Nagyon sokat kell még ttt״• nulnunk. Ezért a következő vasárnapra ismét meghirdetjük a társadalmi műn- kát! Ide, a korcsolyapálya mellé egy padocskát fogunk felállítani. A munka sikeres elvégzése érdekében, kérem, jelenjen meg a ház valamennyi lakója. Ha mód van rá, hívjuk meg a rokona- kát és az ismerősöket is... Senki sem maradhat távol... Teljes létszámot kérek! Kivétel nélkül mindenki itt le- gyen!! (Ford.: Kovács Sándor) — Nincs igaza! — pattogott Kasxin. — Egy keveset ő is dolgozhat! Min- denkinek ki kell vennie a részét a munkából! Nem történhet igazságtalan- ság! A kilences szobából senki nem jön, ez annyit jelent, hogy a nyolcas szoba lakóinak duplán kell dolgozni... Erről jut eszembe a nyolcasból itt van- nak? — Nincsenek — feleltük kórusban. — A nyolcas szobában egy fiatal ha- zaspár lakik. Tegnap volt az esküvő- jük. Most pihennek, ugye ... — Tüstént fel kell kelteni őket! — kiabált Kaskin. — Hadd aludjanak... — próbált, közbelépni valaki. — Liberalizmust nem ismerek! — szakította félbe Kaskin. — A közös célért közösen kell dolgoznunk! Es- küvő? Na és? Esküvő csak egyszer van az életünkben, de a korcsolya- pályát minden télen el kell árasztani... Elvtársak, azt javaslom, hogy osztód- junk csoportokra és járjuk végig ר szobákat... Az alvókat ki kell húzni az ágyból! Ne kíméljük sem az örege- két, sem a fiatal házasokat... Kivétel nélkül mindenki jöjjön le az udvarra! Csoportokra szakadozva jártuk a szó- bákat. Délre összegyűlt a ház csaknem minden lakója. Ekkor névsorolvasási tartottunk. Kiderült, hogy a húszon- hatos szobából senki sem jelent meg. Az egész Család kora reggel vendég- ségbe utazott. A felbőszült Kaskin tajtékzott. El- rohant a legközelebbi telefonfülkéhez. Húsz perc múlva arcán diadalmosollyal tért vissza és közölte, hogy sikerű'1 megtalálnia a huszonhatos szoba lakóit az egyik rokonuknál. Azonnal jönnek Néhány nappal ezelőtt egy plakát je- lent meg házunk falán, a következő címmel: MINDENKIT ÉRINTŐ TAR- SADALMl MUNKA! A cím alatt a felhívás szövege a lakóbizottság elnö- kének, Kaskin elvtársnak névaláírásá- val. Hangzott pedig eképpen: Lakótársak! A lakóbizottság ha- tározata alapján felhívom a ház vala- mennyi lakóját, hogy vasárnap reggel jelenjen meg az udvaron társadalmi munkára. Korcsolyapályát létesítünk a gyerekeknek (és természetesen a rá igényt tartó felnőtteknek is!) Azt sze- retnénk, ha ebből a munkából minden- ki derekasan kivenné a részét! Minden lakótárs fogja meg a gumi- csövet és locsolja a pályára a ráeső vízmennyiséget! Senki se maradjon Iá- vol! Legyünk pontosak, elvtársak! A korcsolyapálya- elárasztása kivétel nélkül mindannyiunk szívügye! Természetesen, ilyen szenvedélyes hangú felhívás nem maradhatott hatás- tálán. Vasárnap már korán reggel nagy csoport álldogált az udvaron a ház la- kőiből. Néhányan már a gumicsövet fogták, mikor megjelent Kaskin és öblös hang- ján, mely az egész udvart betöltötte, rászólt a túlbuzgókra: — Elvtársak! — kiáltott. — Addig ne kezdjék el, amíg nincs itt minden lakótársunk. A lényeg, hogy társadat- mi munkát végzünk — tehát közösen, mindenkinek a részvételével kell dől- goznunk! Felöltöztem én is és lementem az udvarra. — Végre megjött a tízes szoba la- kója! — üdvözöli Kaskin. — A kilen- cesböl itt vannak? — Nincsenek! — feleltem. — Bosszantó! — háborodott fel egy- szerre a mi derék elnökünk. — Azon- nal le kell őket hívni! — Azt hiszem könnyen elvégezzük már ennyien — jegyeztem meg. — Az egész munka nem több, mint félórás . S itt van a gumicső is! — Nem jelent semmit! — mennydor- gött Kaskin. — Mindenkinek ki kell locsolni a ráeső vízmennyiséget! Ha az egyik végzett, atadja a másiknak. Ha az befejezte, átadja a harmadiknak. így mindenki dolgozni fog! Miért nem jöttek le a kilencesből? — A kilencesben egy öregasszony ,a- kik — magyarázta valaki. — Minek őneki már korcsolyapálya! Tőig Molnár Zoltán: Kendős nő Mi az igazság Kolumbusz Kristóf körül? Ennek cáfolatául Meneses professzor idézd a nagy hajós hiteles végrendeletét. Kolum- busz ugyanis 1506. május 19- én Valladolidban bekövetke- zett halála küszöbén javait szülővárosára, Genovára hagy- ta, s hitvesére 10 000 maravé- dl örökséget hagyományozott. A brazíliai szakember sze- rint, a genovai hajós nemes családból származott és — szemben a szóbeszéddel — sohasem űzte a takácsmester- séget. Genovában született 1451-ben, mint a város jegy- zőjénél eszközölt bejelentés tanúsítja; Genovában 1483- ben visszavásárolta elhunyt apjának egyik jelzálogát. Ami a tojás esetet illeti, Meneses professzor szerint annak hőse Brunelleschi olasz festő, akinek semmi kö- ze sem volt Kolumbuszhoz. Kolumbusz Kristóf jómód- bán halt meg, szeretteinek körében; castiliai Izabella Ki- rálynő sohasem adta neki a három hajót, amelyekkel Amerikát felfedezte és nem ő volt a híres tojás-legenda hőse sem. A képzelet terme- ke minden, amit évszázadok óta róla tanítanak az iskolák- bán. Ez a lényege annak, amit Paulo Meneses brazíliai pro- ,fesszor, Kolumbusz élettör- ténetének egyik legismertebb szakértője január 3-án közó1! a Rio de Janeiro-i sajtó kép- viselőivel. Meneses több éves tanulmányi munka után rész- letekbe menően tisztázta Amerika felfedezőjének élet- rajzát. A legenda szerint Kolum- busz nyomorban halt meg, minthogy nem talált hitelre Ferdinánd király udvarában. Legenda vagy valóság? jelentett: a búvárok körül- belül 30 kőfalat, egy ki köve- zett országút maradványait és egyéb régészeti nyomokat t.a- ,áltak. A víz alatti fal maga'- sága 4—5 méter, hossza kb. 1 km. A búvárok fénvképfri- vételeit most tanulmányoz- zák a szakértők, akik fel akarják tárni a Titicaca tó mélységeinek rejtélyeit. A latin-amerikai népek kö- rében ősidők óta tartja magát a legenda, hogy a Titicaca tó vize, amely Peru és Bolívia határai között 3800 m magas- sásban terül el. valamikor ró- gén elnyelt egy várost a la- kóival együtt. Nemrég egv kutatócsoport leszállt a to mélyére és expedíciójuk első eredménye nagy szenzációt Csak az előszobában vui.1 olyan hosszú, auo tükör, mely megmutatta a teljes alakot. — Csipszi, nem veszed észre, hogy akadályozod a forgalmat? — Mert, ha én egyszer öltözöm, rögtön az egész család nyüzsögni kezd! — Már így is gyönyörű vagy — mondta Apu — el lehet vinni kiállítani! — Ne bántsátok már — sóhajtott Anyu — hadd legyen kész és menjen. — Még úgyse megy — öcsi az ajtó közelében állt, hogy ő nyissa ki, ha csengetnek. — Meg kell várni a... partnerét. Partner, partner, milyen nyelven van ez? — Menj már arrébb, kis hülye, — sziszegte Csipszi, de közben higgadtan továbbigazgatta a frizuráját. — Istenem, legalább egyetlen egyszer járt volna már itt az a fiú — panaszolta századszor Anyu — csak úgy beállít érte és kész. — Nem nászútra viszi. Táncolni! — Nyugtatta az anyját öcsi.■ Ez volt az első segítségnyújtási mozdulata. Kapott Csipszitől egy röpke hálás simogatást a fejére. — Csak vidd a praclid, most hülyéztél! — Nézzétek, a szemét, még mindig a szemét suvic- kolja! — hördült fel Apu. — Hát, hogy egy anya ezt tűri! Az ész megáll! — Mért én tűröm mindig Jézusom?! Te nem tűröd? — Én! Ezt a szemet? Én elkenném a szemealját, fogadom! Nem mindig te csimpaszkodtál a kezembe? Egy lánygyereket megütni, mi?! Tessék, most gyönyörködj benne! Ki van dekorálva, mint egy varázsló! — Csipszi a lejtőn! — mondta öcsi. — A dzsungel réme, avagy vámpír a harmadik emelet négyben. — Kaps2 egy olyat, öcsi! — indult meg Apu. — Tudom, én mindig kéznél vagyok! — Jó reflexszel ugrott el, de nekiesett az ajtónak. Abban a pillanatban csengettek. Riadt kis csengetés volt; talán a döbbenés miatt. — Istenem. — sóhajtottak egyszerre, de egészen más hangsúllyal anya és lánya. öcsi vigyorgott, kísértetiesen csikorgatta a kulcsot a zárban. — Kezüket csókolom — állt az ajtóban a fiú illedel- mesen. — Jóestét kívánok, — tette aztán hozzá ijedten, amikor meglátta Aput. — Kimegy a meleg, — figyelmeztette öcsi. — Jaj, bocsánat! A fejét egy kicsit meg kellett hajtania. Nehézsúlyú bokszolónak látszott, de minden vadság nélkül. Haj, nyak- kendő, semmi huligánkodás, öcsi bekalandozta az arcokat, hogy vajon kire hogy hat a srác. — Jöjjön beljebb, fiam — hívta Apu olyan szelíden, hogy az egész családnak elakadt a szava a meglepetéstől. — Na. menj csak be, menj! — szólt rá Csipszi — mindjárt kész leszek. Mivel még. mivel lesz kész? ölték a tekintetek. Bevonultak, Apu. Anyu és a Partner. — Megsajnálta, úgy látszik, mert olyan idétlen! — morfondírozott öcsi. — Mondtam már. hogy ló vagy? — kérdezte Csipszi. — Bemenjek utánuk? — Menj a víz alá! — Mit tudsz még csinálni magaddal? Alit, zsebredugott kézzel. Végre Csipszi kezdte el- rakni a szerszámait. — Jó vagy te így is. Akár megmosakodhatsz. Csipszi nem ment. Lehúzta a lábáról az idomítani felvett körömcipöt és szatyorba rakta. Végre felhúzta a csizmát. Aztán bement, hogy kész van. öcsi a nyomában. Pálinkaszag. Apu most töltött másodszor a fiúnak. — Na még egy kortyocskát, ebben a hidegben! Érte nyúlt. Csipszi odalépett és kivette a kezéből. Letette az asztalra. Ez volt az a mozdulat amit Anyu egész életében nem mert megtenni. A rilánrend csak úgv billegett a fejük felett. — Na gyerünk! — mondta Csipszi. Senki nem mert neki ellentmondani. Molnár Zoltán
