Dunántúli Napló, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-21 / 18. szám
3־ naplö tm. január a. Tízórás munkanapra 95 forint Zárszámadás Mohácson A mohácsi tsz-tagság az elnök beszámolóját hallgatja. gyűlés ezt követően megsza- vazta és ünnepélyes keretek közöt odaítélte a szocialista brigád címet Bencsik János, Kirimi Ernőné, Verbán Jó- zsefné, Schmidtmayer Ernőné növénytermesztési brigádjá- nak, illetve munkacsapatának. Erkölcsi és anyagi elismerés- ben részesültek más brigá- dók, illetve munkacsapatok is. A zárszámadás hivatalos programja után az Uj Baráz- da Tsz tánccsoportja és tam- burazenekara, majd pedig a Pécsi Nemzeti Színház mű- vészei — Farkas Gabi, Kisvári Éva, Marczis Demeter, Mén- delényi Vilmos, Mester István, Péter Gizi léptek fel, akik — a színház több éves hagyomá- nyának megfelelően — aján- dékműsorral kedveskedtek a tsz-tagságnak. A sok száz em- bér meleg ünnepléssel viszo- nozta a vendégek ajándékát. Magyar László Vadász és pu re és magára a vadászra M váljanak veszélyessé. Rendsza״ rés műszaki felülvizsgálatokat tartanak, és ahol valami hiba mutatkozik, a tulajdonost kö- telezik a fegyver megjavftta- tására. — Melyek a leggyakoribb hibák? — A sportlőfegyvereknél, ha föld, vagy hó kerül a csőbe, felrobbanhatnak... Ilyen kemény téli időben törnek a finomabb alkatré- szék. • i Elakadásnál a cső is elgörbülhet... Ilyenkor a״- tán mindenki azonnal szere־ né a javítást, de alkatrészhe nagyon nehéz hozzájutni, & sokszor magam reszelgetek, formálgatok alkatrészeket, ru- gókat... Az így beépített al- katrész sokszor csak rövid ideig tart, de erről szegény puskaműves nem tehet... Es az anyaghiány erkölcsi old*- la... A HIDEG, alagsori mű־־ helyben a fegyverolaj kelle־ mes illata rátelepedett a szerszámokra, kis gépekre. Ez a fegyverolaj minusz 40—50 fokig nem dermed meg. De én bizony megdermednék, ha egy estét végig kellene a hideg műhelyben dolgoznom;— örökölte ezt az ipart! — Nem..« Egy nagyobb cégnél tanultam, itt Pécsen. 1928—29-ben szabadultam* mint segéd. Mindjárt vittek Debrecenbe a nagy műhelybe puskaagya zónák ... Amikor aztán visszakerültem, itt • szakmámban már nem tud- tam elhelyezkedni. Sofőrnek szegődtem egy ügyvédhez. A»־ tán jött a katonaság, ott 1■ fegyvermester voltam. Ami- kor leszereltem, önállósító*- tam magamat. Soha nem fe~ lejtem el, az egyik cég azt mondta: ״Mit akar ez a gye- rek? A kerítés mellett fog megdögleni...” — De jól doí- goztam, és megindult a bot- tóm. Olyan szép puskákat esi- náltam, hogy el sem hitték. ״Nem igaz, hogy ez a puska Pécsen készült” — mondta ak kor valaki, de én mindig a véleményen voltam, nem kell Pesten élni hogy valaki szépet alkosson. Látja, a demokráciában én maradtam meg egyedül... Persze, nincs utánpótlás. Pe• dig a megye vadásztársadal- mának a fegyvereit később is kell majd gondozni... Csonka Ferenc most csak az esti órákat fordíthatja er•־ deti mesterségének gyakorié• sára, de a napi munka után, megfáradtán is szeretettel, nagy^gonddal javítgatja a ke- ze alá kerülő csodafegyvere- ketj י JaMi■ Bertha Boksa■ vadászat általánosabban elten־ jedt sport, mint nálunk. Moszkvában az ember lépten nyomon vadász—halász bol- tokba ütközik, melyeknek a kirakata tele van szebbnél- szebb lőfegyverekkel, a kira- kát sarkaiban pedig halmok- bán áll a patron. Prágában és más csehszlovákiai váró- sokban is nagyon sok vadász —horgász üzletet láttam, s azt is láttam, hogy szombatonként a városlakók elindulnak a fo- lyóvizek és az erdők felé. Nem mondom, a budapesti vadászboltban látni szép pus- kákát, männlicher—schönauert, szovjet Bock puskákat, Dril- lingeket, egycsövű, kétcsövű ejektoros sörétlövőket, de a vidék mintha ezen a téren is mostohábban állna. 1. MA A MEGYÉBEN egyet- len puskaműves él, és ez az egyetlen mester is csak este, fél állásban gondozza a me- gye vadásztársadalmának a lőfegyvereit. Csonka Ferenc napközben a Hőerőműnél dolgozik gépla- katosi beosztásban és az es- téit, a hétvégi szabadnapo- kát ünnepeket szenteli a puskák reperálására, és tér- mészetesen a vadászatra is. Mert Csonka Ferenc vadász- ember is, nemcsak fegyver- doktor. Határozott, mokány ember, minden mozdulatában, meg- nyilatkozásában: — Aki nem vadász ember, nem is igazi puskaműves ... A puska természetét ott lehet megismerni, kézben és a paj- tások, barátok kezében, ami- kor odaszólnak az emberek, hogy ״Ferikém, nézd meg, olyan furcsán hord a pus- kám... Vagy Ferikém, nem öl a puskám...” Én hajtó- ként kezdtem, bokrokat zör- gettem évekig, míg aztán 16- hettem is ... Nagyon szeretem a mesterségemet... Szép, fér- fias hivatás ... Sportpuskákat készíteni és javítani, ez ne- kém az élet. A puskaagyazás, szinte szobrászi munka, mű- vészét... — A háború azt hiszem ná- lünk felforgatta ezt a szak- mát... — Én soha nem gondoltam arra, hogy azokkal a sport- fegyverekkel, melyeket én ké- szítek, embert is lehetne öl- ni... — Most milyenek a forga- lomban levő fegyverek? — Régen sok szép, díszes puska volt... Ma inkább a megbízható, jó lőképpel ren- delkező fegyverek vannak fór- galomban. Kezelésük egysze- rű, gyorsak és elérhetőek. A szaklapok állandóan hirdetik a jobbnál jobb puskákat, me- lyeket részletre is lehet ven- ni. De olcsók így is, úgy is. — A rendőrhatóság vigyáz arra, hogy a puskák a közGYERMEKKORI oivasmá- nyainkban csak úgy hemzseg- tek jól lövő indiánok, a cső- dapuskák, s Bőrharisnya híres ״szarvasölőjét” valóságos le- genda övezte. Minden vala- mire való utcagyerek tudta, hogy a Mannlicher vagy a Mauser jó puskának számít és karácsony táján a fiúisko- Iák negyedrésze álmodozott légpuskáról, íjról, nagy, egész kertvárosra kiterjedő veréb- vadászatokról. A háború az- tán elvette a kedvét a sok mokány kis kölyöknek a pus- kától, lövöldözéstől, s a figye- lem inkább a labdajátékok fe- lé terelődött. A háború óriási károkat okozott a vadállományban is, a háború után pedig az orv- vadászok tizedelték meg a maradékot. Évekbe telt, míg a magyar vadászélet, vadgaz- dálkodás újra kialakult és hússzerzés helyett sporttá vált. Ma a vadgazdálkodásunk magasan szervezett, a vad védelmet élvez, a vadásztár- saságok működését, körülte- kintő rendeletek szabályozzák. Egyesek szerint nálunk ma elég sokan vadásznak, mások szerint sokkal kevesebben, mint az úri Magyarországon. Nem ismerem a statisztikákat, így a vadászsport mérlegét sem tudom elkészíteni. Annyi azonban biztos, hogy más or- szágokban a horgászat és a bályt. Azt akarjuk, hogy a szövetkezetek ne csak növény- termesztéssel és állattenyósz- téssel foglalkozzanak, hanem sok mással is, melyre szükse- ge van o lakosságnak. A sok más persze nem azt je- lenti, hogy a tsz minden ei- képzelhetőt csinálhat, tetszés szerint alapíthat gyárakat stb. Nyilván, van és lesz egy ha- tár, ezen belül azonban olyan széles cselekvési szabadságot kap minden szövetkezet, amely néhány éve csak álom volt számára. Elképzelhető például, hogy a mohácsi tsz- eknek joguk lesz arra, hogy Mohács városát közvetlenül, ők lássák el kenyérrel. A jövedelemelosztásra tér- ve elmondotta, hogy ma még csak azt oszthatja szét a tsz, ami a különböző alapok meg- teremtése után megmarad. A jó szövetkezetekben ez sem okoz gondot ugyan, ám ahol gyenge a tsz, ott már baj van. Ott már nem biztos, hogy elegendő marad a tagságnak. Ezért 1968 januárjától kezdve csak az amortizációs alap előzheti meg a munkadíj alapot. Ha az amortizációs alap meglesz, a tsz-tagság következik. Ezért beszélünk garantált munkadíjról. A tsz-kongresszus, a térmelőszövetkezeti szövetség té- mája után a miniszter a föld- kérdésre tért át, majd az új tsz-nyugdíjat méltatta. Meg- állapította, hogy világviszony- latban is példamutató intéz- kedésről van szó. A tsz-pa- raszt alapjában véve olyan elbírálásban részesül, mint a munkások, csupán az összeg- ben meg a korhatárban van- nak eltérések. Ez ténykérdés, viszont ténykérdés az is, hogy a városi munkás és al- kalmazott 309 napot, a tsz- paraszt viszont — országos átlagban — csak 188 napot dolgozik egy nyugdíjévért. A jövő, a távlat persze az lesz, hogy a városi munkás, meg a tsz-paraszt nyugdija mind jobban közelit egymás- hoz. Ma még azonban nem tartunk ott, hogy erről, mint közeli lehetőségről beszéljünk. Mert, bár a nyugdíjat a tsz-ek fizetik ugyan, a tsz-nyugdíj azért megterheli a népgazda- ságot is. Pécsi színészek műsora Losonczi Pál után felszólalt még Vörös Mihály, a faiskola vezetője, Balázs Ferencné munkacsapatvezető, Geyer Já- nos traktoros, majd Józsa Ist- ván mondott zárszót A közaz Uj Barázda lenne a leggyengébb szövetkezete az or- szágnak. Az Uj Barázdának neve és rangja van. Persze — anélkül, hogy lebecsülnők a tsz munkáját — az igazsághoz híven meg kell állapítani: vannak az Uj Barázdánál jobb szövetkezetek is az or- szágban. Van tehát példa, s van kitől tanulni. Utasítások helyett gazdasági kényszer Lasanczi Pál részletesen szólt a gazdaságirányítási ré- formról. Utalt arra, hogy a reformot nem mindenki értei- mezi helyesen, pedig a lényeg nagyon röviden és egyszerűen összefoglalható: Adminisztra- tív kényszer helyett gazdasági kényszer fogja irányítani a termelőszövetkezeteket. A gazdasági kényszer nem jár majd utasítgatásokkal, pa- rancsolgatásokkal, a gazdasá- gi kényszer nem lesz más, mint maga a fejlődő élet. Ha például egy tsz 5 forintért ál- lít elő egy liter tejet, s csak 4 forintot kap érte a felva- sárló vállalattól. hiába pa- naszkodik majd, hogy ráfizet. Csak azt mondhatjuk neki: Nagyon sajnáljuk, a többi tsz sokkal olcsóbban termel, nem igazodhatunk hozzátok. Dől- gozzatok jobban, s akkor nem lesz okotok arra, hogy pa- naszkodjatok. A miniszter elmondotta, hogy szabályozni kívánják a tsz-ek melléküzemági tévé- kenységét. A jogászok már készítik a megfelelő jogszaLosoneri Pál földművelésügyi miniszter is felszólalt a köz- gyűlésen. (Folytatás az 1. oldalról) nem lesz termés, csődbe jut ■ magyar mezőgazdaság. A magyar tsz-parasztság — kö- aöttük az Uj Barázda tagsága Js — azóta méltó választ adott az efféle ״jóslatokra”, hiszen a magyar mezőgazda- tág még sohasem adott any- nyi kenyeret, húst, tejet, te- hát élelmet az országnak, mint az elmúlt évek átlagú- bán. A miniszter a hallgatóság derültsége közepette jegyezte meg, hogy nagyon örülne, ha A bári rekord A Shaver-tyúkok itt többet tojnak mint Amerikában ma —- férőhelyekre számítva — 237 volt. A bári üzemben tavaly átlagosan 265 tojást termeltek a tyúkok, ami — férőhelyre számítva — meg- egyezik az észak-amerikai eredménnyel. Azzal a különb- séggel, hogy az egyetemek és kutatóintézetek mellett mű- ködő amerikai teljesítmény- vizsgáló állomások csupán öt- venes tojócsoportok termeié- sét mérik, Bárban viszont a magas tojáshozamot nagyüze- mi viszonyok között — 45 000 Shaver-tyúk átlagában — ér- ték eL A Kanadában kinemesített Shaver-tyúkokat, amelyek a világ legjobb tojóinak számi- tanak, hazánkban egyedül a Bólyi Állami Gazdaság bári üzemében tenyésztik, öt »«z- tendeje foglalkoznak itt ez- zel a fajtával és 1966-ban re- kord született. A baromfi te- nyésztő üzem dolgozói elérték, sőt egyes tojócsoportoknál túl is haladták azt a színvonalat, ahol ma Észak-Amerika tart. Az Egyesült Államok és Ka- nada húsz teljesítményvizsgá- ló állomásának adatai szerint 1961 és 1965 között a Shaver- tyúkok átlagos évi tojáshozamindaz, amit az Ilyenfajta ״urán-balesetről” terjeszt©־ nek. Hát elsősorban ezért kell követelnünk a vendég- szoba intézményesítését... Sokáig elhúzódott még a tréfálkozás, heccelődés, amit persze a váltakozó hangulattól függően kamo- lyabb és egész komoly té- mák váltogattak. Hiszen ahogy említettem is, nemcsak a megszokott kömye- zetet, nemcsak a kényelmes otthont hagyták maguk mö- gött, hanem a családi élet, a gyermeknevelés megannyi gondját kellett az otthon- maradt élettársra hárítaniuk, méghozzá évekre váltva De hogyan is mondotta Karap Imre? ״Nem próba- útra jöttünk, tudjuk mi jól, hogy mire vállalkoztunk™” És ha tudják, — mert a hosszúra nyúlt beszélgetés minden szavából ez csendül ki a leghatározottabban; — akkor ők is, de az otthon- maradottak is könnyebben számolják majd a napokat, hónapokat, amelyek nem- csak a tartós és boldog vi- szontlátást, hanem az új otthon bizonyosságát és biz- tanságát adják majd elég- tételképpen a nagy vállal- közősért. Pálinkás György ~ Vendégszobák kellené- nek, — mondotta. — Igaz, én nem szólhatok semmit, tette hozzá hamar, — mert az én feleségem kapott szál- lást, amikor meglátogatott. De mi lesz akkor, ha majd tízesével jönnek az asszo- nyok. Kinek lesz ideje ar- ra, hogy a városban keres- sem szállást nekik. Csak Ács Károly, a műn- kásszálló gondnoka vette nagyon komolyan a prob- lémát. mert azonnal köz- beszólt, hogy erre a gondra valóban megoldást kell ta- látniuk. A szobabeliek per- sze azonnal heccelésre hasa- nálták fél Emődi István problémáját. Olyasmikkel hozakodtak elő, hogy ha már odahaza az asszonyok között amúgy is elterjedt az uránbánya ״férfisorvasztó” híre, akkor ezt valamivel meg is kell cáfolniuk. Ezért tehát a vendégszoba meg- oldása sem lehet egyszerű óhaj a. részükről, hanem kö- vetelmény, amit Palika Jó- zsef tréfásan így fogalma- zott meg: — Szerintem nem elég az, ha az ember egyszer uta- zik csak haza hánaponta, mert az asszonyok látoga- fásával is számolni kelL És aztán ki másnak, ha nem nekünk kell bebizonyít»- mink, hogy csúnya pletyka 1 első hónapban 50, a második, harmadik hónapban 70, illetve 80 százalékos telje- sítés mellett száz százalékos bérezésben részesülnek majd. Csak a negyedik hónaptól követeiül meg tőlük a száz százalékos teljesítményt, feltételezve, hogy időközben minden tekintetben elsajá- tították a számukra merő- ben új technikai, technoló- giai követélményekkel járó uránbányászkodást. ׳— Ha valakinek nem elég ez a kedvezmény, akkor az ne is nevezze magát bá- ny ás znak, — sommázta a véleményét Ignéczi József. •— Én ezt a magam és a brigádom nevében úgy sze- retném megköszönni, hogy itt is megmaradjon az a jó hírünk, ami tíz éven át megvolt a szentpéteri bá- nyában״.. Közben a szomszédos szobákból is átnézett né- hány ״urános”, persze, hogy ők is borsodiak voltak. Csakhogy ők már ״veterán- nak” számítanak, hiszen egy héttel előbb érkeztek Igné- cziéknél, és ennyivel tájé- kozottabbak is náluk. Bri- gadérosuk Emődi István már jócskán utánanézett mindennek, és ennek meg- felelően nem is hagyta su- ba alatt egyetlen, de ma®- vas kifogását, geztek bizalmat az Ércbánya Vállalat vezetői, ami- kor érkezésük után el be- szélgettek velük az iroda- ház műszaki klubjában. Szívesen gondoltak vissza erre a napra a sajószentpé- térték. — Nem úgy fogadtak termünket, mint az újonc bányászokat Art mondták, hogy teljes egyen jogúnak tekintenek bennünket a he- Jyi törzsgárdabeliekkel. Válóban így is volt. Már az érkezésük másnapján megmondták nekik, hogy aki Borsodban vájár, lőmester vagy csillés volt. az itt ,s megkapja ezt a beosztást A legkellemesebb meglepe- tés mégis akkor érte őket, amikor a másnapi ismerke- dő bányajárás után újra összehívta őket a vállalat vezetősége. Ezen az estén közel háromszáz borsodi bá- nyász nagy megelégedéssel nyugtázta a vezetők, sza- vakba foglalt sokrétű gon- doskodását, amellyel átse- gíti őket a kezdeti nehéz- Bégeken. Ignéczi József csak a leglényegesebbet említette meg a kedvezmények közül. Azt hogy a munkába állás első napjától a harmadik hónap végéig különböző fokozatú aormákedvezményt biztosi- tanak számukra. Például aa
