Dunántúli Napló, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
MSZMP Baranya m agyai Bizottsága ét a Magyei Tanács 5apja 1987. JANUÄR U VASASNAr ARA 89 FILLÉR ,*XT». ÉVFOLYAM. 1. S7AM írta: darvas iózsef a nagy egésznek — s ahogyan ránk is visszahat, hogy má- sutt mi történik, az is hat nagy egészre, hogy nálunk mi hogyan halad előre? Igaz, kis onEág vagyunk, — ám egy kis ország sorsa is szá- mit a nagy egyenletben, amit a világ sorsa jelent. Sőt, néha sokkal többet szá- míthat, mint ami a nagysá- gával egyenes arányban van. Példa erre Vietnam sorsa. Vietnam is viszonylag kis or- szág, de az, hogy mi törté- nik Vietnamban, s az, hogy 1967-ben mi fog történni Vi- etnamban. nagyban befolyá- solja az egész világ sorsát, jövőjét. A mi jövőnket is. A testvéri szolidaritás természe- tes érzésén túl. ezért is kell 1967-ben. erőnkhöz képest se- gíteni, hogy a béke. a viet- nami nép jogos igényeinek a gvőzel mével, létre jöjjön a vi- !ágnak ezen a súlyosan vérző részén. Nemzetközi felelősség-vál- lalásunknak talán ez a leg- komolyabb része. S vele még egy: munkálkodni a nemzet- közi munkásmozgalom égé- szén. Vietnam sorsa is jórészt ezen fordul meg, és az is, hogy az imperialisták ne te- remthessenek esetlen másutt egy új háborús tűzfészket. szuson. Valamint ar- ról is, hogy fontos, nagy vál- tozások előtt áll országunk belső élete. A gazdaság-irá- nyitás reformjára gondolok, amelynek kimunkálásában sok minden vár az 1967-es évre. Világossá kell tennünk, hogy ez nem pusztán gazda- sági kérdés, — hanem hatás- sál lesz az életünk minden területére. Jó végrehajtásara nem csak a szűkén vett ״ér- dekelteket” kell felsorakoz- tatni, hanem az egész népet, mert sikerében az egész nép érdekelt. Mindez azt követeli meg tőlünk, hogy tovább erősít- sük a nemzet szocialista egy- ségét, erkölcsi összeforrott- ságát. Talán ez lehet az új esztendő nagy feladatainak összefoglaló gondolata — hi- szén ez a mi legnagyobb erő- forrásunk! nyomor-sorsban mindent ne- kik kényszerültek áldozni? S most, ezekben a fejlett or- szágokban, elsősorban nem azért képesek a dolgozó ősz- tályok több szociális vív- mányt kiküzdeni, mert — erős hátvédként —. léteznek a szocialista országok? És a gyarmati sorból felszabadult vagy felszabaduló országok, — miközben a szabadságuk kivívásához is a szocialista országoktól kapták, kapják a legtöbb segítséget, — a nyo- mór megszüntetésére nem a szocialista vagy legalábbis ״nem kapitalista utat választ- ják sorra? ... L ehetne kérdezni még tovább. Ahány kér- dés: annyi állítás a magunk igaza mellett. S annak az igaza mellett, hogy az emberiség sorsa, — ha nem is megtorpanások nélkül, — de megy előre. A világ ilyen nagy össae- függéseiben mi is lehet a mi dolgunk az új esztendőben? Végezni, — az eddiginél még jobban végezni — ami a történelemtől ránk bízatott: folytatni, teljes erővel a szó- dal ista Magyarország felépí- tését. Nemrégiben zajlott le az ország életének nagy ese- ménye. az MSZMP IX. kong- resszusa. És a napokban ke- rült ־nyilvánosságra a Mi- nisztertanács határozata az 1967-es év népgazdasági fel- adatairól. Ebben a két doku- mentumban: a IX. kongresz- szus határozataiban és a Mi- nisztertanács határozatában benne van az új esztendő programja. Ha ezt a progra- mo׳t eredményesen, jól vég- rehajtjuk, akkor jórészben felelünk arra a kérdésre is, hogy mit hoz az új eszténdő Történhetnek, persze a világ- bán váratlan, kiszámithatat- lan fordulatok, — de min- dent meg kell tennünk, hogy alapvetően a mi terveink ha- tározzák meg a jövendőt Mi a terveinkkel, a prog- ramunkkal s ezek végrehaj- tásával elsősorban a mi né- pünknek. — önmagunknak — tartozunk felelősséggel. De azért annak is a tudatában kell lennünk, hogy a mai vi- !ágban egy szűk helyre kor- látozott. lokális felelősség nem létezik. Részei vagyunk óriási dolog. Talán a legna- gyobb amit az emberiségért ma tenni lehet, — hiszen egy új háborúval az emoeri lét vagy nem-lét kérdése forogna kockán. S a szocialista világ egyáltalán nem a saját gyen- gesége miatt ellensége a há- borúnak. Éppen elég bizonyí- ték van rá: hadi fölkészült- ségben nem maradunk el — legalábbis: nem maradunk el! — az ímnerialistáktól. De a mi rendszerünk az emberért, az emoeri harmónia megteremté- séért van. s ellenzi, meg akar- ja akadályozni a légtömege- sebb szörnyűségek szülőjét, a háborút! De menjünk tovább! A háború mellett az em- beriség másik legfőbb vészé- delme: a nyomor. Az ״intéz- ményesített” éhség. Sajnos, sokan nem tudják, hogy az emberiség közel kétharmad része ma is éhezik — vagy legalábbis erősen a létmini- műm alatt él. Igaz, hogy egyes legfejlettebb kapitalista országokban még magasabb az életszínvonal, mint a szó- cialista országokban? Igaz. De ez az igazságnak csak az egyik fele — és sok ember tudatában ez is eltorzítottan jelentkezik. Mert ehhez hoz- zá kell tenni: a szocializmus nem a leggazdagabb orszá- gokban, hanem a fejletleneb- bekben valósult meg eddig. De ott megszüntette a nyo- mórt. a végtelen társadalmi igazságtalanságokat. S a fej- lődésben, az élet minden te- riiletén olyan tempót ért el. ami túlhaladja a legfejlettebb országok ütemét. És ezek a legfejlettebb országok? Vajon nem azért lettek, lehettek gazdagok, mert százmilliók a világ más részein, gyarmati Az Elnöki Tanács fogadás A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek ve- *etöi december 31-én, az újév alkalmából jókívánságaikat fejezték ki Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vettek Gáspár Sándor és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnökei, Kiss Ká- roly, az Elnöki Tanács titkára és Gergely Miklós, a Külügy- minisztérium protokoll osztályának vezetője. Erb János felvétele Az év 0t«!«ő napjára tavaszi asan ragyogó, napsütéses enyhe idő köszöntött • városra. «* <** A ^ | r! e® r\ יו*־ 1י׳ S* K | f*v #®\ n £ M egint eltelt egy év, — s eljött egy új: az 1967-es. Mit hoz va- jón? Nem tudjuk. A ■orsot, — mert, ha szavunk va״ rá, mégis van ilyen —, oem vagyunk képesek telje- aen a magunk szándéka, aka- rata szerint formálni-alakíta- ni. Azt hiszem, sose is lesz képes erre az ember. Az vi- ■zont igaz: az emberiség egy- re nagyobb tudatossággal él és tervezi a jövendőt. Filozó- tusok vitatják, hogy az ős- történet kezdetétől máig, bol- dogabb lett-e a földön az em- bér. Vannak, akik azt mond- fák: semmivel nem lett bol- dogabb, mert az élet, — ha messze magasabb fokon is, — de mindig újratermeli az el- lentmondásokat, a diszharmó- alát. Akik ezt vallják, azok- nak — úgyhiszem — nincsen igazuk. Boldogabb lett az em- bér? Annyiban, szerintem, fel- tétlenül, hogy végletes ellent- mondásokat ki tudott küszö- bölni, elbírhatatlan végleteket fel tudott oldani, — vagy leg- alábbis megtalálta ezek fel- áldásának a kulcsát. És egy- re előre halad ezen az úton. Hazudnánk, ha azt mon- danank, hogy a szocialista társadalmi rendszer már tö- kéletes. De, ha erős és jogos remény él bennünk, hogy az emberiség életéből ki lehet iktatni, mint elkerülhetetlen .végzetet, a háborút, akkor ez mindenekelőtt a szocialista világrendszer létének köszön- hető. Annak, hogy létrejött a világ igen jelentős részén egy olyan társadalmi rend- szer. amelynek nem csak nem érdeke a háború, hanem ezze' ellenkezőleg: a létéből ered. hogy szervezze az egész világon azokat az erőket, amelyek békét akarnak. S ez
